Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-05 / 3. szám
flz alapszervezeti tisztségviselők választása elé Paks fejlődik A KONGRESSZUSI FELKÉSZÜLÉSNEK egy nagyon lényeges mozzanatához érkeztünk, a pártalapszerveze- tek titkárainak, vezetőségi tagjainak megválasztásához. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ezt egyszerű szervezeti1 eseményként tekintsük, pedig valójában nagy jelentőségű politikai lépésről van szó. Személyükben a helyi, a szűkebb társadalmi környezetünk politikai életének irányítóit, szervezőit választja meg a párttagság. Arról a környezetről van szó, amelyben mindennapos társadalmipolitikai viszonyainkat legközvetlenebb formában éljük. Ahol dolgozunk, értéket alkotó, teremtő emberi lényünket kifejtjük, ahol legfontosabb tevékenységünkben társakra lelünk és egymásra utaltságunkat érzékeljük, ahol munkánk becsülete alapján az anyagi- kulturális javakból való részesedés lehetőségéhez jutunk. Ezek csak a legalapvetőbbek, de sorolhatnám még hosszan, mi mindent jelent számunkra ez a környezet, amelyet politikailag közvetlenül a pártalapszerve- zet fog át és irányít. Ha csak az itt töltött idő szempontjából nézzük, az is igen tetemes. Nem szorul bizonyításra, hogy nem csak a párttagok, de minden dolgozó számára a legkonkrétabb formában fontos, izgalmas ügyről van szó, amikor az alapszervezetek titkárát, vezetőségi tagjait megválasztják. A legközvetlenebb érdekeiket érintő politikai esemény ez. A pártalapszervezetek tisztségviselőinek megválasztását gondos politikai és szervezeti előkészítő . munka előzi meg. Ennek sorából különösen kiemelkedik három mozzanat: a beszámoló taggyűlés. amely a pártszervezet tevékenységéről és feladatairól készített számvetést; a jelölő bizottságok munkája, amely éppen a taggyűlési számvetés tükrében széles körű vélemény- felmérés, és összesítés alapján készítette el személyi javaslatát; és végül a kongresszusi irányelvek vitája, amely a párt előtt álló feladatokra utal. A taggyűlések fórumainak eszmecseréi és a jelölő bizottságok beszélgetései tulajdonképpen olyan politikai parlamentek, amelyek' tudatosították a párttagság körében, hogy az új vezetőségeknek milyen igényeknek kell megfelelniük. A VÁLASZTÁS SORÁN sokféle szempont, elvárás megfogalmazódik: politikai, erkölcsi stb. Az alapvetőnek azt kell tartanunk, hogy mit diktálnak mai életünk politikai követelményei. Ezekről már hosszabb ideje beszélünk, de különösen sok szó esett róluk az utóbbi hetek pezsgő politikai légkörében. Sokféle összefüggésben fogalmazódtak meg az elkövetkező időszak fő jellemzői, országos és helyi teendői. Ezeknek lényege, a párt alapszervezeteit érintő konzekvenciája ma már széles körben nyilvánvaló és egyértelmű a párttagok számára. Tudatosan számolnak azzal, hogy a helyi politikai élet irányításában és szervezésében lényeges, újszerű követelmények vannak. Sok tekintetben bonyolultabb és nehezebb feltételek között kell dolgozniuk. Olyan helyzetben, amikor a munka minőségi jegyei állnak -előtérben, amikor a felhasználó értékítélete döntően megszabja annak rangját és pa- rancsolóan határoz tevékenységünk irányáról, struktúrájának változásairól. Ez nagyfokú rugalmasságot, alkalmazkodási készséget követel minden szempontból. Ügy kell politikai stabilitást biztosítani, hogy közben a fejlődésnek bizonyos értelemben sokkal erőteljesebb dinamizmusa valósuljon meg. Ebben a folyamatban szükségszerűen átalakulnak a régi értékek, módosulnak a presztízsek, szaporodnak a konfliktushelyzetek mind az egyén, mind pedig az egyes csoportok közösségi viszonylatában. A megváltozott gazdasági körülményeknek minden társadalmi-politikai összefüggését még be sem látjuk, többségükre vonatkozóan éppen csak hogy következtetni tudunk, egy azonban bizonyos: a politikai munkával szemben jóval nagyobb követelményeket támasztanak. Gondosabb, körültekintőbb számbavételét és egyeztetését a különféle érdekeknek, meggyőzőbb eszmei-propaganda és agitációs munkát, hatékonyabb tudatformálást és magasabb színvonalú szervező munkát. Most, amikor a pártszervezetekben választásra kerül sor, ilyen megfontolás alapján születhet meg a helyes döntés. Bár a jelölő bizottságok is nagyrészt e szempontok szerint teszik meg javaslatukat, érthető, ha azt a szokottnál nagyobb aktivitással mérlegeli majd a párttagság. Nyilvánvaló, hogy ez a szélesebb értelemben vett demokratizmus sok olyan jelenségre lehet tekintettel, ami esetleg a jelölő bizottság figyelmét elkerülte. A párttagoknak pedig nem csak joguk, de kötelességük is, hogy azokat szóvá tegyék, az egész kollektíva előtt feltárják. AZ ÜJ VEZETŐSÉGEK megválasztásánál sokféle követelményt szokás szem előtt tartani. Többek között az egyes munkahelyek képviseletét, a párttagság kor és nem szerinti, munkaköri ösz. szetételét stb. Ez mind igen fontos, önmagukban is politikai jelentőségűek, ezért maximális érvényesítésük természetes törekvés. Mégis azt kell mondanunk, hogy a jelzett politikai követelményekkel szemben másodlagosak, legalábbis semmi esetre sem érvényesíthetők azok rovására. A pártszervezetek vezetőségeivel szembeni magasabb követelmények általános érvénye mellett és azzal egyidejűleg különösen nagy felelősség hárul az alapszervezetek titkárára. Hosszú évek tapasztalatai alapján mondhatjuk, hogy ők viselik vállukon a vezetőségre háruló feladatok legtöbb és legfelelősségteljesebb terheit. Elsősorban ők állnak a párttagok és az egész dolgozó kollektíva figyelmének középpontjában, tevékenységükkel és magatartásukkal elsősorban ők jelentik a párt helyi reprezentánsait. Jórészt rajtuk keresztül ítélik meg a pártszervezet munkáját. A titkáron, mint a vezetőségi együttes „karmesterén” sok múlik, meghatározó szerepe van a kollektív munka színvonalában. Ez a körülmény is arra az elhatározásra készteti a pártot, hogy az. alapszervezetek titkárait a taggyűlés személy szerint és közvetlenül válassza meg. AZ ALAPSZERVEZETI VEZETŐSÉG a párttagság bizalmából nyeri el tisztségét. Ezért felelősséggel tartozik a tagságnak, de az egész pártnak is. A párttagságtól elnyert bizalmat nap mint nap ki kell szélesíteniük az egész dolgozó kollektíva körében. Ki kell vívniuk a pártonkívüliek politikai bizalmát, elismerését és támogatását is. Csak ezzel a szélesebb értelemben vett politikai bizalommal képesek a mai helyzet szabta, nem könnyű, de tiszteletreméltó feladatuknak megfelelni. Rákos Imre Nem kotornak a kotrók Hosszúra nyúlt idény után telelőbe vonultak a Velencei-tavi kotróhajők. A velencei javítóbázis szél- és jégmentes kikötőjében várják, hogy elvégezzék rajtuk a hagyományos téli karbantartást, javítást. Az öt kotróhajó rendkívül nagy munkát végzett tavaly: 667 ezer köbméter iszapot kotortak ki, s 16 hektár úgynevezett rontott nádat távolítottak el a tóból? Az időjárástól függően az idén március-áprilisban látnak munkához, s a tervek szerint a tavalyihoz hasonló meny- nyiségű iszapot, s nádat távolítanak el a tóból, hogy tovább javítsák a víz minőségét. Népszámlálás Az 1980-as évi népszámlálás feldolgozására készül a Köz ponti Statisztikai Hivatal. A Számítástechnikai Igazgatóság IBM számítógépein rendszerezik, tárolják, összefoglalják majd a beérkező adatokat. Jelenleg ezeken a gépeken programpróbákat végeznek. (MTI fotó — E. Várkonyi Péter felv. — KS) Rugalmasabb fejlesztés, a helyi adottságok jobb hasznosítása A mezőgazdaságban az idén életbe lépett új beruházási szabályozórendszer a korábbinál jobban ösztönöz a helyi módszerek alkalmazására, a folyamatos fejlesztésre és a költségek csökkentésére. Az új létesítmények kialakításánál tágabb lehetőség nyílik a helyi szakemberek tapasztalatainak hasznosítására is. Ha a jelenleg rendelkezésre álló típustervek számát nem is növeli, mégis újabb lehetőséget ad a mezőgazda- sági beruházóknak egy rendelkezés, amely módot ad a már egyszer felhasznált tervek ismételt alkalmazására. Az egyedi terveket — egyes tervező kollektívák, üzemi szakemberek alkotásait — viszonylag egyszerű ügyintézéssel, „rövid úton” lehet újból felhasználni, kiindulva abból: a dokumentációk ismételt „szerepeltetését minden bizonnyal a gyakorlat messzemenően igazolta”, viszont továbbra is engedélyezési eljárást kell kérni akkor, ha az egyedi tervek alapján kialakítandó létesítmény teljesítménynormái valamilyen oknál fogva túllépik az előirányzottakat, amelyeket már korábban, a mezőgazda- sági termelés teljesítőképességének ismeretében alakítottak ki. A beruházások megalapozásánál „testre szabott” lehetőséget ad a technológiákkal kapcsolatos szemlélet és felfogás gazdagítása. Azzal, hogy az idén életbe lépett szabályozórendszer megszüntette az állattartó telepek kötelező tartástechnológiai irányelveit, tágabb lehetőségeket kapott a helyi kivitelezés, továbbá az olyan istállórendszerek megvalósítása, amelyek viszonylag egyszerűbb környezetet biztosítanak az állatállománynak, anélkül, hogy a hozamok csökkennének. Az állattartó telepek korábban rendelettel meghatározott kötelezően megvalósítandó létesítményeinek köre — ezekhez kötötték például az állami beruházási támo gatás engedélyezését — lényegesen szűkült. Ez elősegíti, hogy az üzemek az alapvető termelő létesítmények megvalósítását követően anyagi lehetőségeikhez igazodva esetleg hosszabb idő alatt teremtsék meg az üzemeltetés teljes körű feltételeit. Ily módon lehetővé válik, hogy a legfontosabb létesítmények folyamatosun árut adjanak, miközben fokról fokra kiegészül a gazdálkodó egység. (MTI) Metalloglobus: Fémgömb a Nem sokat kell visszamenni a történelemben, mindössze tíz esztendőt — nem is egészen annyit —, s felütve az akkori idők lapjait, azt kell látnunk, hogy Tarnaszentmiklóson, Pélyen, Hevesvezekényen és Hevesen igencsak kevesen tudták volna megmondani, hogy mi az a METALLOGLOBUS — ha netalántán valaki rákérdezett volna. Nem kellett azután sok idő: mint többen megtanulták — elsősorban ezen a vidéken, de szerte a megyében is —, hogy mit is jelent ez a fantázianév. Nem szó szerinti fordításban természetesen, bár az sem ütközik nehézségbe: fémgolyóbist jelent, fémgömböt. azok számára azonban, akik ott kezdtek dolgozni — sokkal többet. Munkát. Jó munkahelyet, számos asszpny életében pedig ezen túl: az életformájukban bekövetkezett minőségi változást, hiszen ..parasztasszonyokból” és „háztartásbeliekből” váltak, ha nem is egyik napról a másikra, de végül megbecsült munkásokká. Ugyancsak sok férfi dolgozó itt vált a szó igazi értelmében munkássá. A vállalat budapesti központjában a GLÓBUS vezetői nem győznek elég dicsérő szót mondani erről. Nagyon jól emlékeznek ugyanis arra, amikor — mint mondják, a Tárnán, valójában a Hanyi-ér melletti telepen — megnyitották ezt a leányvállalatot, 48 dolgozóval, szolgáltató jelleggel. Sokat tudnának mesélni arról, hogyan növekedett ily naggyá az akkori kis „fémgolyóbis”, hogy ma már kétszáznál is többen megférnek benne. Egykori ötmilliós állóeszköz-állományuk. értéke ma már több mint százmillió. Igen nagyra becsülik azt is. hogy munkájukkal — mely túlnyomó többségében a hulladékfémek ipari fel- használásra történő előkészítéséből, alumíniumból, épületbádogos termékek gyártásából, fém alapanyagok és műanyag termékek forgalmazásából áll — jelentősen hozzájárulnak a METALLOGLOBUS évi tervteljesítéséhez. Ha kalapácshoz szokott a kéz . . . A szép eredménvek ellenére a legutóbbi időkig gondot okozott a vállalat vezetőinek. hogy ióllehet a színesfémhulladék válogatásának, osztályozásának, bontásának és kohászati előkészítésének meglehetősen egyedi munkájára jól megtanították a dolgozókat, a „betanított” munkás szintiénél többre azonban nem juthattak. Nem pedig azért, mert ilyen jellegű szakoktatás eddig egyszerűen nem létezett. Végre, két évvel ezelőtt a MÜM- majd ezt követően egy KGM-rendelet lehetővé tette, hogy saját erőből szakmunkásokat képezzenek. így most. .. De adjuk át iialább a szót háromnak — a harminc- nyolc érdekeltből. Tóth Károlyné, a hulladékipari könnyűbontó munkát végző Lenin szocialista brigád vezetője: . — Jó öt esztendeje. 1974 márciusában kerültem ide, így valamelyest sikerült megismernem a szakmát. Mégis — vagy talán éppen ezért — nagy örömmel fogadtuk a hírt, hogy beindul nálunk a szakmunkásképző tanfolyam. Örömmel, de ugyanakkor fenntartásokkal és izgalommal is, mert hiszen legtöbbünk már nagyon régen kikerült az iskolapadokból, van, aki már több mint húsz éve. Már most el lehet képzelni: kalapácshoz szokott kéz nehezen fogja a tollat... De hát, nem azért vagyunk meg jól egymással, hogy ilyenkor ne segítenénk. Nekem például most könnyebb, mert gimnáziumba is járok, igaz, még csak elsőbe. mint a kislányom — ő nappalis, én levelezés vagyok —, szóval, könnyebben megértem és segítek, akinek tudok, Szakmacsere Laboda Lajos: — Túlságosan nekem sem nehéz a tanfolyam, én ugyanis már jártam, szakmunkásképzőbe, a fapadló-, zó és műanyagburkoló szakmát tanultam ki. De azt a szakmát nem bírtam egészséggel, így 78-ban idejöttem. Hevesről járok ki, és viszonylag nekem is . köny- nyebb, de úgy gondolom, mindnyájan meg tudunk birkózni az anyaggal. Mert nálunk valóságos kollektív tanulás megy már, az óra után összejövünk, megbeszéljük, ki mit nem ért, sokszor még az idegen szavak szótára is előkerül, és végül csak elboldogulunk valahogy. Egyed Sándorné szocialista brigádvezető: — Hármunk közül én vagyok a legöregebb, még 69- ben kerültem ide, amikor gépállomásként működött ez a telep, és csak egy év múlva lett GLÓBUS... Ami viszont a tanulást illeti, az az igazság, hogy nekünk elég nehéz az „A” csoportban, főleg azoknak, akik 25—30 éve kerültek ki az Iskolából, bizony azoknak nagyon nem könnyű. Így hát segítjük egymást, ahogy tudjuk, de az biztos, hogy mindennap tanulni kell, ráadásul otthon a házi munka, úgyhogy szabad idő most sinc$ egy szem se, mégis bízunk, reménykedünk, hogy végül sikerül, és akkor persze hogy megéri mindenkinek. Miben bízik a főnök A leginkább érdekeltek így látják tehát, amiből az is kiviláglik, hogy a „tárnái” vállalatnál éltek a lehetőséggel, é.s az első adandó alkalommal beindították a szakmunkás tanfolyamot. Fehér András osztályvezető nem titkolja örömét: — Összesen kétszáz órán át adjuk le a tananyagot, melyben politikai ismeretek szakmai számítások, anyag- és gyártásismeretek, szakmai ismeretek és munkavédelen szerepel. Ezekből tesznek X’izsgát előreláthatólag május elején dolgozóink, és ez több szempontból is jó. Pillanatnyilag nagyon fontosnak látszik, hogy mint. magasabb képesitésűek, magasabb bérezésbe részesedhetnek majd. Szakmailag legalább ennyire lényeges az, hogy kvalifikáltabb munkára is vállalkozhatunk. Így — remélhetőleg — megéri az a „befektetés”, ami bizony jelentős anyagi áldozat és amit mi mindannyian szívesen vállalunk. Hasonlóképpen vélekedik erről Bana Zsigmond főosztályvezető, aki így foglalja össze az elhangzottakat: — A tanfolyam elvégzése utáni anyagi és szellemi tehetőségek természetesen minden érintett számára, de ezen túlmenően egész vállalatunk számára sokat jelentenek, hiszen a további fejlődés fontos biztosítékai. Munkánk minősége is javulni fog, ami napjainkban rendkívül lényeges kérdés. Ugyanakkor a tanfolyam beindulása — hiszen nem egy általánosan ismert, ellenkezőleg, aránylag szűk területen mozgó szakmáról van szó — biztosíték arra, hogy dolgozóink az olykor több, máskor kevesebb gond ellenére szeretik munkahelyüket, és itt akarnak dolgozni — egészen a nyugdíjig. Ez pedig — egyebek közt — a káderutánpótlás szempontjából sem közömbös a patakparti „fémgömb” életében, fejlődésében. B, Kun Tibor JUSnní*S 1980. január 5., szombat Paks az ott épülő első atomerőművének köszönheti lendületes fejlődését, látványosan gyarapodott a városi rang elnyerése óta eltelt évben. Csupán lakás 640 készült, amire ennyi idő alatt még nem volt példa a Duna- parti település történetében. Százharminccal gyarapodott a bölcsődei helyek száma, az új iskolákban pedig további 24 tantermet és egy tornatermet vettek birtokukba , a diákok. Az új létesítmények többsége a Dunára tekintő modern városrészbe került, de egyre többet emelnek a régi Paks területén is, amelyet gyors ütemben szépítenek, fiatalítanak. Üjjá varázsolták az egykor tűz pusztította Béke Szálló épületét, a földszintjén ételbárt rendeztek be, emeletén úttörő- és ifjúsági ház kapott otthont. Hamarosan megnyílik a Hotel Paks néven működő, 156 ágyas műszaki szálló. Két ABC-áruház nyílt. A vízinséget is megszüntetik. Üzembe helyezték a tervezett kútcsalád első egységét s még az idén további hét kutat kapcsolnak rá a hálózatra.
