Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-05 / 3. szám

■ Űj magyar film Mit ér meg egy lakás...? i Kellene egy lakás ... i Nos, látszólag ennyi az egész, Látszólag elég. akár félig öntudatlanul is kimon­dani a bűvös, néha alvilági hatalmakat megidéző varázs­szavakat ahhoz, hogy az ad­dig még viszonylagos nyuga­lomban élő ember egyik pil- j lanatról a másikra iszonyú bonyodalmak sorozatába ke­veredjék. Mint ahogyan ez a Cothár Péter rendezte új ma­gyar filmben, az Ajándék ez a nap címűben Zémann Irén óvónővel is történik, aki pe­dig mindössze csak annyit szeretett volna harmincesz­tendősen. hogy végre saját otthonában élhessen. Kellene egy lakás.... E néhány szót kimondva azon­ban megtudja, mit jelent áll­ni egy idős. eltartott asszony halálos ágyánál, mit egy la­káscserét megumbuldázni. hogy milyen „príma” eszkö­zökkel lehet pár nap alatt félmilliót szerezni, s akár névházasságot kötni. Mind­eközben szeretőként kijátszva lenni, érzelmeket adni. ven­ni. törvényeket — hivatalo­sakat és belsőket — meg­csalni. és végül mit jelent összetiport emberséggel bam­ba részegek közt bamba ré­szegként sétálni. S a más­napot reménytelenül újrakez­deni ... Gothár Péter első játék­filmje, amelyet Zimre Péter novellájából írt. — a fen­tebbiekből talán kitűnik — a látszat ellenére mégsem csak a lakásszerzés viszontagságai­ról szól. Ezúttal csak ürügy a nap­jainkban oly divatos filmté­ma ahhoz, hogy hétköznapi életünk alsóbb rétegeit bevi­lágítsa, hogy rámutasson, meddig sodorhatják a körül­mények az embert.. . Tények­ből indul ki. ám eljutva az eivontig. föltárja a céltalan létezés útvesztőit, önvizsgá­latra késztetvén a nézőket is. Mert míg a néző fölteszi ma­gában a kérdést — mit ér meg egy lakás? — aminek megszerzése talán mégsem válhat egyedüli életprogram­JORJSZ- „ LAS2KIN r Ha csak az lett volna a célom, hogy megrajzoljam egy ember udvariatlanságát, nem írtam volna meg ezt az elbeszélést. Szerintem ez a i szatíra közvetlen feladata: ' leleplezni, közszemlére ki­tenni és kipellengérezni. Ezt én nem tehetem, mert nem vagyok szatíraíró. Arról van szó, hogy a lel­kem mélyén én lírikus va­gyok. Nem rendelkezem se nagy. se mérges hanggal. Az én fegyvertáramban csupán egy halk, mosollyal ízesített beszéd található. Ez az egyetlen, ám korántsem fé­lelmetes fegyverem. Minden reggel pontosan nvolc óra tizenöt perckor felszállók a trolibuszra, QMfÉkM 1 január 5., szombat má, — már azt is kérdezi: menny i ér az élet? Már­mint az a fajta élet. amely főhősnőnk osztályrésze. Egyik naptól a másikig sod­ródva, éppencsak várva vala­mi másra, de semmiképpen se tevékeny ember. Nos, véletlenül sem szeret­ném a mozilátogatókat a fön- tebbiekkel a produkciótól el­ijeszteni. Az Ajándék ez a napban ugyanis a rendező mondandóját élményt adóan, szórakoztatóan, kiváló filmes eszközökkel jeleníti meg. Pergő, élettel teli a cselek­mény, fanyarul mulatságosak a különböző abszurd helyze­tek. Irénnek például csalá­dos ember a szeretője. Atti­la. Az ő feleségének, Anná­nak azonban szintén van sze­retője. Irén Attila révén jut egy névleges férjhez, akit viszont később egyszerűen lusta kiűzni ágyából. Ráadá­sul Irénnek Anna a kolléga­nője. És — lám — ő az egyet­len is. akivel a film végére valamilyen közös hangot ta­lál... Az abszurd (?) történethez jól válogatottak a helyszí­nek:, máló falú, házak közt, poros utcákon, piszkos mo­zikban, koszos kisvendéglök­amely összeköti lakótelepün­ket a város központjával, és beutazom munkahelyemre, a tudományos kutatóintézetbe. Majdnem mindig velem száll fel a trolira egy ko­mor tekintetű, nyúlprémsap- kás, műszálas felöltős fiatal­ember is. A múlt héten ez a Nyúl (így fogom hívni őt), ahogy forgolódott a szűk ajtóban, durván rátaposott a lábam­ra. Ránéztem, annak remé­nyében. hogy majd elnézést kér, de semmi ehhez hason­ló nem történt. A Nyúl nyu­godtan állt. dús oldalszakál­lát simogatta és hangtala­nul fütyörészett valamit. — Polgártárs — szóltam halkan, — a lábamra lé­pett az imént. — Lehetséges — felelte a Nyúl. — No és fel sem merült önben a gondolat, hogy bo­csánatot kérjen? — Ami azt illeti, egyelő­re nem. — Nagyon sajnálom — mondtam. — Pedig tudja, hogy semmi sem olcsóbb és mégis olyan drága, mint az udvariasság. Ha bocsánatot kérne, azzal nagyot nőne a szememben, és úgy gon­dolnék önre, hogy ön egy jól nevelt, udvarias fiatal­ember. A Nyúl irónikusan rám nézett. — Sokáig fogsz még erről a témáról zümmögni? — Szeretném felhívni a figyelmét arra — szóltam, — hogy a „zümmög” ige nem rokonértelmű a „beszél” igével. Pontosabban, köze­lebb áll a „zajong” igéhez. Holott én egyáltalán nem zaiongtam. Ellenkezőleg, elég finoman mondtam ön­nek. hogy a lábamra lé­pett. .. A Nyúl a homlokát rán­colta. — La-la-la... Jól forog a nyelved, úgy látom,' nincs benne csont. — Igen. Ilyen értelemben nem vagyok kivétel. A nyelv. mint ön is tudja, izpmból álló szerv, amely az ben kanyarog a „sztori”. Mindez az irónia idézőjelébe teszi az elmondottakat. Ezt az idézőjelet még , inkább segíti Koltai Lajos operatőr kamerája, arrjiely a lehető legnaturálisabban fényképe­zi az ezúttal csöppet sem színészies arcokat, a fantasz­tikusan megvilágított kékbe, zöldbe, vörösbe játszó „dísz­letek” között. Az Ajándék ez a nap .t szó legjobb értelmében ha tásos film, amihez hozzájárul természetesen a rendező re­mek színészvezetése is. Esztergályos Cecilia eszkö­zeit valósággal megújítva játssza el a nem buta. nem okos. a film elején csak ve­getáló. ám lassan látni, éled­ni kezdő óvónőt. Pogány Ju­dit alig észrevehető ujj- és arcrezdülésekkel vetíti elénk az ásító magányú megcsalt asszonyt. De nem marad el mögöttük a színészi eszkö­zökben Hetényi Pál szerető- figurája, Derzsi János férj­alakítása és korrupt építés- vezetőként Szabó Lajos sem. A közönség méltán várja az első játékfilmes alkotó. Gothár Péter úiabb munkái­nak megjelenését. Németi Zsuzsa élelem megrágásában és le­nyelésében nyújt segítséget, de ez még nem minden... — Ö, még nem min­den?... Na rajta, rajta!... — Az embernél, az állat­tal ellentétben, a nyelv a beszédképzésben is részt vesz. .. — Most már elegem volt belőled! — mondta szigo­rúan a Nyúl. — Elnézést kérek, de nem hagyta, hogy befejezzem a gondolatot. — Mit akarsz tőlém? — kérdezte idegesen a Nyúl. — Az arca szenvedést mu­tat — mondtam. — Ez arra enged következtetni, hogy megbánást érez, de teljesen érthetetlen számomra, hogy miért nem akarja ezt elis­merni? A Nyúl sapkájával megtö­rölte az arcát, és leszállt a troliról. de nem a hídnál, ahol szokott, hanem két meg­állóval előbb. Másnap reggel észrevet­tem, hogy amikor megjelen­tem a trolin, a Nyúl gyorsan elfordult. — Jó reggelt! Milyen cso­daszép hó esett ma. Tegnap nem jutottunk dűlőre. Az ember lelkében van e'gy ti­tokzatos húr... A Nyúl összecsapta a ke­zét. — Be tudod csukni a szó­dat? — Hogyne. A «Bwkott száj. hogv úgy termé­szete= helyzeté "> szájnak... A Nyúl a homlokára bö­kött az ujjával. — .Szállj le, barátom, és menj a rendelőintézetbe. — Meghat az aggódása — mondtam —, de erre nincs szükségem. A lábam már nem fáj. — És a fejed? — kérdezte a Nyúl. és arcára ismét fáj­dalmas kifejezés ült ki. :— Ne nyugtalankodjék, nagyon ritkán fáj a fejem. De tériünk vissza ahhoz, amiről beszéltünk... — Hát nem lehet lerázni téged? — nyöszörögte sírós hangon a Nvúl. — Sokáig fogsz még kínozni?.. Egy eifünt egri bástya nyomában A MARIA UTCAI KIS gyaloghídon kell megállni, valahol a közepe táján, az­tán visszafordulni, és fölte- kinteni arra a különös épí­tészeti együttesre, arra a magyar paraszti fogalmazá- sú dalmát tengerparti tájra, utca-utca fölé emelt házso_ rokra, házakra. amelyek­nek építési, kialakulási tör­vényeit. települési lélektanát még senki sem mérte fel, s amiket összevéve úgy ne­veznek : Cifrapart. Cifrának elég cifra, az bizonyos, és éppen, ezért nevezték el cif­rának, mert olyan, amilyen. Ennek a településnek az északi része a legérdekesebb, a Tetemvár. A Darvas utca itt zegzugokba fordul, majd a 44. számnál megtorpan. Onnan lefelé hanyatt-hom­lok meredek visz le az alat­ta levő Pázsit utcába, s ha valaki nem tudna féket ten­ni a bokájára, vagy megbot­lanék. a Cifrakapu valame­lyik házának udvarán talál­ná magát. A Tetemvár maga — rej­télyes név. Egy-egy ilyen ne­vet nemzedékek adnak át egymásnak, s megesik, hogy az ötödik nemzedék már nem is emlékezik a névadó mozzanatra, eseményre, helyre. A Királyszékről még máig is átkúszott az időn a legenda, hogy a püspökségei alapító István király innen nézte a várbeli székesegyház építését. Hol lehetett ez a hely pontosan, ki tudja? A hagyomány az egervári vas­útállomástól nyugatra eső te­rületre gondol. Onnan be le­hetett látni az építkezésre, kivált ha már a torony ma­gasabb szintjén dolgoztak a kőművesek. Ezt a hagyo­mányt már Tinódi Lantos Sebestyén is őrzi, imigyen: Csuda szép helyen Eger vára vagyon Az völgyre fekszik , egy hegyorozaton Eszkra ellenbe Királyszéki vagyon Napkeletre egy nagy magos hegy vagyon; Megvontam a vállam. — Ha jól értettem, az igazságtalanságának a beis­merése okoz önnek szenve­dést. Ennek nagyon örülök. A szenvedésen keresztül el­jut az igazság felismerésé­hez. Minden törvényszerű, ugye? Nem felelt. Szótlanul a kezébe temette arcát. A következő reggel ugyan­olyan friss és tiszta volt. Amint felszálltam a trolira, szemem rögtön a Nyulat kereste, és hamarosan felfe­deztem őt. Felhajtott gallér­ral és szemébe húzott sap­kával ült. A szomszédja, egy kisfiú átadta a helyét ne­kem. — Köszönöm — mondtam, és leültem a Nyúl mellé. Egy ideig szótlanul utaz­tunk. — Nem ismertem meg azonnal — mondtam. — Jó reggelt!... — Üdvözlöm! — felelte a Nyúl, és szemöldökét össze­vonva így szólt: — Elnézést kérek a történtekért... Elné­zést kérek... — Hogy gondolja? — Véletlenül a lábára léntem a múltkor, de nem akartam. Maga is tudja, hogy reggel tolongás van, sokszor az ember azt sem látja, hova lép. Kérem, te­hát. hogy bocsásson meg ne­kem. Szavamat adom. hogv többé nem fog előfordulni. Szavamat adom. Kész. Vé­ge!... Felkelt. — Még korai leszállnia — szóltam. — Nem azért álltam fel — világosított fel a Nyúl — lát­ja. egv nő áll, én pedik ülök. tehát át kell adnom neki a helvem. Polgártársnő! Üljön le. kérem. Érezze magát otthon!... Köszönöm a fi­gyelmet! ... Megemelte prémes sapká­iét, és határozott léptekkel a kri-írat felé indult. Észrevettem, hogy ismét nem a hídig ment. hanem egy megállóval előbb szállt le. Juhász László fordítása Arról benézhetnek várban szabadon. . . A TETEMVÁRRÓL ma‘ kula hír sincs. Ha csak az nem, hogy a régi gótikus palota pincéit a törökök börtönnek használták s a börtönök valahol mélységes föld alatti üregbe nyíltak, oda taszították a szegénysor­sú rabokat, akikért senki sem tudott váltságdíjat fizet­ni. A történelem homályából előbukkan egy másik kérdés is: hová temették halottai­kat az 155'2-es ostrom török hadai? Mennyi török pusz­tult el a vár falai alatt, nem tudjuk. Egy Delalzade nevű krónikás ennyit mond: A vár alatt elesett vértanúk­nak nincsen száma. Tinódi így ír: Szertelen nagy kárt törökök vaüának Királyszékin, mert ott nagy ágyúk hullának... A halottakat sürgősen el kellett takarítani a falak alól, mert akadályozták vol­na a további ostromot és el kellett hántolni a tetemeket, mert szeptemberben és októ­ber elején még elég meleg az idő, s az elpusztult testek gyorsan oszlanak. Az ostrom utolsó harma­dában Dobót arról értesítik kémjei, hogy a török tábor­ban pestis pusztít. Ez újabb tömeges temetést jelent. Több ezer főre tehető tehát a török halottak száma, amelyeket el kellett temetni. Hová? A Királyszéke öve­zetében? Kívül, vagy belül a várfalon? A Királyszéke felé tekint a vár Törrilöc- és Földbástyája, ahol a leg­keményebb harcok folytak. Ennek a területnek minden négyzetmétere gyanús. Na­ponta ezrek és ezrek járnak ezen a területen. Eszébe jut-e valakinek, hogy régi holtak tetemein tapos, gon­dol-e arra, hogy miféle har­cok fiai ölelkeztek itt a ha­lállal évszázadok rétegei alatt? Az idők csukott ajkai nem válaszolnak. A TETEMVÁR legmaga­sabb pontján, bástyaszerű apró fennsíkon, kis ház emelkedik, a Darvas utca 44. számú épület. Mellette fut le az utca nyugati me- redekje s futna egészen a Cifra térig, ha nem állná út­ját a „cifraiskola” magas, parti kerítése. Így csak a Pázsit utcába fut. Valamikor az iskolaépület északi fala mögött keskeny sikátor ve­zetett föl a Darvas utca em­Tanácsülésen értékelték az ecsédi könyvtár évi tevé­kenységét, majd a következő, az 1980-as esztendő teendőit vitatták meg. Gál Zsuzsa, a könyvtár vehetője számolt be munkájukról. .A könyvtár különböző programokat szervezett a múlt évben is, melyeket igen nagy létszámban tekintettek még a falu lakói. A 40 ren­dezvény közül két vetélkedő volt különösen izgalmas, az egyik a TESZÖV által meg­hirdetett Tanácsköztársaság vetélkedő, a másik pedig a KISZ-rende7te Könvv- és if­júság című olvasópályázat. Két esztendő múltán im­már a hatodik „Hatvani fü- zet”-et bocsátotta útjára a városi tanács művelődésügyi osztálya, az eddigieknél nem kevésbe eröekes tartalom­mal. Újváry Ferenc és Szán­tó Lóránt, a két szerző, ez­úttal Boldog településtörté­netét. fejlődésének állomása­it boncolgatja. Elénk tárja például a falu határát átsze­lő Csörsz árkának titkát, be­szél a termelőszövetkezet szőlejében föllelt neolit és bronz kori leletekről, a ka­vicsbánya avar temetőjéről, s hogy későbbi századok mo­ráljába betekínthes-'ink, közölnek a szerzők egy 1741- böl származó bírói döntést, miszerint „Fülöp István és lített meredek vonulatához, A bástyaszerű építmény alapja a Pázsit utca 10. szá­mú ház kicsiny udvarán' nyugszik. Ennek az alapnak tüzetes vizsgálata valószínű­vé teszi, hogy itt a hajdani városfal egyik bástyája állt.. A régi kis várost a - Makiá­ri kaputól (ma Szarvas térj a volt káptalansor kertjei, mögött, a Hatvani kapu, a:, bazilika, Kisvölgy kapuja,, ráctemplom, Szent Miklós kapu (ma Ráckapu tér), Má­ria utca. Cifrakapu, Darvas utca vonalán körülölelő fal az első török ostrom idején még csak palánkmű volt, gerendák, deszkák közé dön­gölt agyag. A kőfal csak ke­véssel a második ostrom előtt készült el. A falak men­tén, azokhoz építve bástyák álltak. Ezeknek a száma a különböző egykorú metsze­teken eltérő. Ezekről a bás­tyákról lehetett végigtekin­teni a közbeeső falszakaszo­kat, ezért, ha irányát változ­tatta a fal vagy a terep dombos-völgyes volt, szüksé­gesnek mutatkozott oda bás­tyát építeni. A ma is álló, műemlékként megjelölt bás­tyáról (a régi nyomdaépület mellett) el lehetett látni egy­részt a Hatvani kapuhoz, másrészt a Kisvölgy kapu­jáig. Annak a helynek, ahol ma a Darvas utca 44. számú ház áll, különös jelentőséget ad, hogy onnan lehetett látni nemcsak a Cifrakapuig, ha­nem végig lehetett tekinteni a Ráckapu térig terjedő fal­részt. A Tetemvár utcánál indul dél felé az az emelkedés, az a „kisded dombhát”, amely a várban végződik. Vörös­marty írta „Eger” ' című epo­szában, a város szépségét méltatva: várkoszorúzta fejét kisded dombhátra lehajtja... A KISDED DOMBHÁT a Tetemvár e pontján magas­ra szökik, s a támpillérekkel megerősített fal bástya be­nyomását kelti. Fokozza ezt a benyomást, hogy szélét nem övezi kerítés, szabadon áll. Kétségtelen, hogy ma támfal szerepét tölti be ez az építmény, de valószínűleg egy régi bástya alapján. Sváb Panni néni, aki erre­felé lakik, s túl a hetvenen sok mindenre emlékezik, ma is Bástya utcának hívja ezt az utcát, mert régen ez volt a neve. Az intézményben három kiscsoport működik. A negy­ventagú Szülői Munkakö­zösség Klubja, tizenöten jár­nak az eszperantisták szak­körébe. és 24 kisdiák dolgo­zik a Hagymácska elnevezésű irodalmi színpadon. Ebben az esztendőben sze- retiTÍének egv zenei részleget kialakítani a könyvtárban, sokak kérésére. Az idén is lesznek író-olvasó találkozók, hamarosan megrendezik az elsőt, melyen Szabó Magda írónő lesz a vendég. Karasia Panna raboskodott házastársaikhoz való hűségü­ket megszegve negyven- negyven jxiltzákra sententzi- áztatnak. Boldog régészeti lelőhelye­it mutató térkép a község 1690-ből származó pecsétjei­nek lenyomata, s a felhasz­nált irodalom pontos jegyzé­ke gazdagítja még a füzetet, amelyet jó lélekkel aján­lunk mindazok figyelmébe, akik e dolgos népű település múltjával szeretnének job­ban megismerkedni. A ta­nács művelődésügyi osztályát pedig a munka folytatására buzdítjuk. Mert a „füzetek” nem kuriozitások, sokkal in^ kább egy koncepciózus, hon-i szeretetet tápláló vállalkozás dokumentumai. . Dr. Kapor Elemér Zenei részleggel bővül az ecsédi könyvtár Nagy Piroska Ecséd Boldog története

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents