Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-17 / 13. szám
% _f»--*ss-se*s«ass5sa«a9sf*e*s*ses55sss9e Angyalok kék-fehérben Délután fél öt, s mínusz tíz föle hideg. A hatvani gazcser,etelap előtt toporgó asszonyok, férfiak lábhoz eresztett palackokkal. Az ajtó zárva. Bent rakodnak. A fagyban türelmetlenke- dőltet kisvártatva lecpende- síti valaki a kerítés túlol. daláról. — Fél hatra végzünk, utána megkapják a gázt. A hír kicsit fölmelegiti a reményeket, a hőmérséklet viszont három fokot süllyed. Majd fél hat eljöttével teljesen megder- meszt minden toporgót egy újabb, dróton túli hang. — Lejárt a munkaidő. Ma már nincs csere. Elmehetnek .... Az összegémberedettek egymásra néznek. Van néhány szentségeid, más fenyegetőzik, vagy éppen ri- mánkodóra fogja szövegét. Persze hasztalan. Az egyik nem fogja apróságait ma este megfürdetni, s lesznek, akik hideg főzelékkel, levessel várják otthon munkából 'megtérő férjüket. A terepen ekkor tűnik fel a rendőrség kékfehér járőrkocsija. — Mi történt, elvtársak? A kiszálló tisztnek megmagyarázzák kellő vehemenciával az áldatlan helyzetet. Az ért a szóból, olvas a lelkekben. Ám hiába cibálja a cseretelep kapuját. hent lélek nem mozdul. Telefon tehát egy közeli üzem portájáról, emberiességre, becsületre utalással. És íme a drót másik végén a női hang magas céről lágy mollra vált, majd megnyílnak a hűvös zárak, palackhoz jut minden toporgó. — Hát nem angyalok ezek az VRH-sok? — kiáltja sorstársának egy öregasszony. De a címzettek kocsijának féklámpája ekkor már a ..hármas” útnál parázslik. (moldvay) Új szobrok Neves megyében Mint lapunkban nemrégiben hírül adtuk, az idén ismét számos új képzőművészeti alkotással gazdagodik az ország, közülük jó néhányat felszabadulásunk 35. évfordulójának tiszteletére avatnak föl. Heves megyében szintén több település tere, utcája kap szobrot, díszkutat, avagy dombormyvet 1980-ban. Így az egri 212. Szakmunkásképző Ihtézet udvarán állítják majd föl Veszély Jelenő Géniusz című alkotását, amely jelenleg külföldi bemutatón szerepel. Mészáros Dezső ivókútja a megyeszékhely Jókai utcáját díszíti majd, Papakrisztosz Andre- ászé pedig — melynek címe Fekvő nő — a Bajcsy-Zsi- linszky tömbbelsőt. Szintén .az egri belvárosban helyezik el Simó József keramikus ivókútját. Kishont hy Jenő Gyógyítók című freskója az Egészségügyi Szakiskola előcsarnokában kap helyet, Semsey Gabriella keramikus munkája pedig a közeljövőben átadásra kerülő megyei kórház új szárnyát ékesíti. A megyeszékhelyen kívül e táj más városai és falvai is gazdagodnak képzőművészeti alkotásokkal.. Így Hatvanba kerül a városi tanács nagytermébe 'Fetth Jolán textilművész gobelinje. A Történelmi borvidék című pályázat négy alkotása Aba- sárra, Nagyrédére. Verpelétibe és az egri Szépasszony- völgybe kerül. Az alkotók közt szerepel Radó Károly szobrász, Szentirmay Zoltán és Meszes Tóth Gyula. Pázmándy Antal kerámia ivókútja Parádfürdő autóbuszmegállóját díszíti majd. Szintéh ebben a községben helyezik el a Schéner Mihály tervezte és Makoyecz Imre kivitelezte gyermekjátszóteret. Párád község látogatói Kő Pál Palócmenyasszonyában gyönyörködhetnek, a Szilvásvárad! Állami Gazdaság kapuját ez év végén már Szabó Iván lovasszobra díszíti, Gáti Gábor erdei famunkásoknak emléket állító plasztikája pedig a szalajka- völgyi erdei múzeumba kerül. Februártól a tévében Hat év történelem — húsz héten át Hat év 'történelem címmel nagyobb lélegzetű filmsorozat kezdődik februárban a televízióban. Húsz héten át követhetik nyomon a nézők a második világháború törA szépség koldusa József Attila hasonmás A szegedi Somogyi Könyvtár József Attila születésének közelgő hetvenötödik évfordulója alkalmából hasonmás kiadásban megjelentette a költő A szépség koldusa című kötetét. A mű 1922-ben Juhász Gyula előszavával a szegedi Koroknay Nyomda kiadásában jelent meg, mindössze háromszáz példányban. Az akkor tizenhét éves József Attilának ez volt az első verseskötete. verseskötete kiadásban Most e kötet pontos mását fényképezéses eljárással működő sokszorosításos módszerrel háromezer példányban adták ki. A hasonmáskiadványt dr. Péter László szerkesztette és ugyancsak ő írt hozzá utószót. (MTI) ténetét, világpolitikai hátterét elemző szovjet—amerikai dokumentumsorozatot, amelynek anyagát számos, másutt még nem publikált korabeli filmtudósítás gazdagítja. A szerdánként képernvőre került alkotást „A Nagy Honvédő Háború” címmel nemrégiben sugározta a szovjet televízió, s az adások élénk visszhangot keltettek. Levélírók milliói fordultak a tévéhez, kérve egyes epizódok ismétlését. Hatalmas siker kísérte az amerikai bemutatót is. Az Egyesült Államokban ,.Az ismeretlen háború” címmel vetítették a sorozatot, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság, televíziója is sugárzott. (MTI) Finn regények A Finn irodalom könyvtára sorozatban az idén három mű jut el az olvasókhoz: a Fraus Eemil Sillan- pa: kisregényeit — Silja egy férfi útja — és az Emberek a nyári éjszakában — tartalmazó kötet. Toivo Pekko- nennek. á finn proletáriro- dalom első jelentős képviselőiének életrajzi regénye, a gyermekkorom, valamint Vaínölinna: Az ismeretlen katona című műve. Jövőre pedig Meri: a Tükörbe rajzolt nő című kötetével és Peltonen: Salomo és Ursula című — a modern könyvtárba már nagy sikert aratott — kisregényével gyarapodik a tervek szerint a Finn irodalom könyvtára sorozat. 1980. január 17., csütörtök 2. — Értettem — válaszolta a tábornok a kagylóba —, a csata a megfelelő módon bontakozik ki. Egyelőre nem tudni. Igen, ez nem ránk tartozik. , Aztán átadta a telefon- kagylót a hadnagynak és komolyan, kissé szomorkásán nézett az örömtől csillogó szempárba. — Hallgatni kell erről, hadnagy. Amíg be nem fejeződik. addig. Mondd meg a híradósnak is. Értetted? — Értettem — válaszolt a hadnagy, s ajka megrándult, mikor hozzátette: — Gratulálok. — Én is neked — mondta a tábornok és elment. Mire a nap nagy nehezen megküzdött a köddel és láthatóvá vált a síkságon, a csata elcsendesedett. A németek letettek arról, hogy menetből a szoros felé törjenek. s vagy átcsoportosítottak. vagy vártak valamire, s vaktában aknával szórták teli a tankok által felszántott hegyoldalt. A mieink nem válaszoltak. Emberek jelentek meg, a megfigyelőpontra jött' a törzs. Mindannyian izgatottak voltak, mintha valami ki nem mondott dolog ülte volna meg a levegőt, olyan valami, amit mindenki tud, de egyelőre kötelező róla hallgatni. És mindenki boldogan játszotta ezt a titoktartást, ám a hatalmas, szigorú hadigépezet valahol mégis engedett, és bár az emberek megszokottan végezték teendőiket, ma nem úgy léptek, mint máskor, s még a vezényszó sem ugyanolyan volt. A mélyedésben a megfigyelőpont alatt helyezkedett el a híradós részleg. Három, antennákkal és vezetékekkel telerakott hatalmas gépkocsi. Híradóslányolő tettek- vettek. a fedezéket ásó katonák pedig, gyakran szünetet-tartva, a lapátra támaszkodva nézték őket. és tekintetükben békés fény csillogott. A víztorony körnvékén tartózkodott az alhadnagy. Tiszti iskolásra jellemző buz- ffósóggal próbálta jelenteni, hogy további szolgálattételre megérkezett, de a paranesMiiidig fiatalul! Kettős kötésben John Anderson, szívem John, együtt vágtunk a hegynek, volt víg napunk elég, John, szép emlék két öregnek. (Robert'Burns) — ... akik a komolyko- dás helyet a kajánkodásra mondanak igent, nem jutalmat, megbecsülést, hanem botot érdemelnének azok, akik „hívek” a házasságban vagy a munkában... — Na, nekem akkor régen rossz — mondja, s ijedt arcot vág hozzá e rövidke, bár remélhetőleg fölöttébb tanulságos riport egyik „nagy” nevet vis'elő hőse, akivel most a tiszanánai postahivatal egyik csendes és az évszaknak megfelelően kissé hűs helyiségében csavargatjuk az emlékezésnek még korántsem rozsdás gombjait. . — Ügy hívnak, hogy Nagy Sándor — kezdi —, és én ezt a tényt még egészen gyermekfejjel megszoktam, annál szokatlanabb nekemj hogy az utóbbi időben mindinkább a nyugdíjhoz kell már pászítani a gondolataimat. Magunkról pedig, a feleségemről meg jómagámról úgy beszélni, mintha saját ■ őseink lennénk... Hiszik-e, nem hiszik? nem így volt valamikor. Hogy mindjárt az elején kezdjem, én például harmincéves szabólegény voltam Hevesvezekényen, amolyan jókedvre, bohémságra, amatőr színházasdira mindig kapható. Mit mondtam, harminc... ? Né higgyenek egy szavamnak sem: alig huszonkilenc! Szóval, ment a szabászat, meg a szerepek, rendeztem, színdarabot írtam, mandolinon, hegedűn játszottam, szóval, azt mondhatom. jól megvoltam. Ebben az időben azonban egy másik síkon is ment a darab a sors-réndezte színpadon, ahol is egy bizonyos — Szabó Olga nevezetű — csinos, barna postáskisasz- szony került a vezekényi hivatalba ' helyettesíteni egy idősebb kolléganőt, aki akkoriban betegeskedett. Később szerencsésen meggyógyult az éltesebb postamesternő — de addig történtek egyek s mások... — Ezt akarja megírni?! — kiált tettetett megrökönyödéssel az egykori filigrán postáskislány, akinek rövid, de ma is dús haja — mint a költő mondta (igaz, nem róla, hanem saját magáról) — őszbe vegyül. Ha ezt meg is lehet írni, csodálatos. 0 mindig jött, hogy nincs-e levele, noha már akkor' is léteztek kézbesítők, én meg nokok ügyet sem • vetettek rá, s ő ezért félrevonult. Nagyon akart harcolni, és tudta, hogy ez az ütközet lesz az utolsó, örült a lehetőségnek, és kesergett, hogy nem lesz módja kitűnni, de félt is, hogy fél órával a háború befejezése előtt meghal. Bátorságtól fűtve jelentkezett valakinél a parancsnokok közül megbízatásért, de nyomban megriadva valami érthetetlent motyogott, s örömmel vette tudomásul, hogy nem kapott megbízatást. Öt órakor a Willisen megérkezett Szergej Ivanovics Larcev ezredes, a hadtestparancsnok politikai helyettese. Zömök, jólelkű férfi volt, és öreg katona, ezért a hadtest parancsnoka minden alkalommal — a szolgálati szabályzattal nem törődve — keresztnevén szólította. Most is, hogy meglátta a politikai helyettest, lejött a víztorony feljáratáig. — A németek visszautasították az ultimátumot — mondta halkan az ezredes. — Egy helyen rálőttek a parlamenterekre. — Ördög vigye őket — válaszolta élesen a tábornok. — Nem fogok könyörögni azért, hogy életben maradhassak. Adja át Kolimaszovnak, hogy 5 óra 40-kor támadás. És amíg nem foglalja el a hidat, ne mutatkozzon. mondtam, hogy sajnos nincsen, és ürügynótának ez is egészen megfelelt. Mármost — akár hiszi, akár nem hiszi a kedves olvasó — szerelem kerekedett a dologból, nem is akármilyen. Nagy Sándor lelkesen írt és rendezett, s mint ilyen, úgy intézte, hogy ő, meg Olga lehetőleg együtt szerepeljenek. Sikerült, ment minden simán, de — ó, borzalom! —, amikor már úgy tűnt. hogy minden sínen van, vagy legalábbis csőpostában —, nos, miként decemberi derűből a villámhasítás — meggyógyult az idős postamesternő. Mily tragédia: Tiszanánára helyezik Olgát, s a két fiatal egymástól messzire kerül. (Térkép szerint, kerülő úton tizenkilenc, légvonalban tizenkét kilométer, Sok!) így veszített el egy kitűnő, sokoldalú férfit a szabómesterség. Nagy Sándort ugyanis nemcsak a szíve, a lába is vitte Szabó Olga után, olyannyira, hogy életük egy másik, rövid, de emlékezetes szakaszában Mezőszeme- rén már együtt ültek a postahivatalban, és onnan úgy hívták át őket, mint külön- külön is postásokat. A „kettős” kötelék (házasságban és munkában is együtt) sem bírta kikezdeni az egymás iránt érzett sze- retetüket. — Talán azért nem — és mintha most-először komolyodna el egy kicsit Nagy Sándorné —, mert önmagunkat nem kellett feladnunk ebben a szerelemben. (Fotó: Perl Márton) Ö szerette a színjátszást, éá ’ én engedtem, hogy további'», is járjon a színjátszókkal}' akkor, amikor én már nenv jártam. Még az sem zavartál ha a szerepe miatt csókoló-* zott is a színpadon. Tudtam)' •hogy az csak színészcsókj* hogy ő engem szeret. — így volt, szó szerint —4$ veszi át a stafétabotot fele*» ségétől a férfi. — De én kedvtelve nézegettem, hogy; Olga sokszor kézen járva sétál be a szobánkba, kitűnő tornász volt ugyanis, gyönyörűség volt nézni a mutatványait. .. És így mentek el az évek} Nagy Sándorékat egymás és a hivatás szeretete — na meg az a híres, jófélp nana* sár — a községhez kötöttéi Felnevelték a lányukat, ok-j' tóber 15-től pedig már nagy*- szülők, egy aranyos kisfiú nagyszülei. Nem szégyellik és nem is félnek kimondani a szót, hogy boldogok. Örömmel és elégedettség* gél tölti el mindkettőjükéi! ez az érzés, és ha néha elemezgetik, hogyan is tudták megőrizni ennyi éven át a boldogságukat, mindig oda jutnak, hogy talán nemcsak azért, mert egymást szerették, hanem az embereket) akik közül hivatásuk során olyan sokkal és sokfélével találkoztak. És ezek az emberek szintén szeretik San* dór bácsit és Olga nénit, é.9 ebben ők teljes biztonsággal bizonyosak. És ez a lényeg, ez a meg* határozó, nem az, hogyj múlnak az évek. B. Kun Tibor — Csak az embereket sajnálom — jegyezte meg Larcev. — Engedjük a fritzeket az amerikaiakhoz? Az ezredes elhallgatott. A tábornok ránézett, és meg- enyhülten mondta: — Szergej Ivanovics, én is sajnálom az embereket. És nemcsak őket — intett fejével a felderítők irányába —, azokat is, akiket ezek az ördögök húsz év múlva háborúba küldenek majd ... Szóval, készítse elő a támadást. És — mélyen az ezredes szemébe nézett — számunkra még nem fejeződött be. — Tábornok elvtárs!... Tábornok elvtárs! Az örömteli női hang elnyomta a lövések zaját, az aknák süvöltését, a tankok robaját. — Tábornok elvtárs! Lentről a híradós álláspontról egy lány futott gim- nasztyorkában, becsatolt derékszíjjal, keskeny szoknyában, nehéz csizmában, amely nevetségesen, mégis kedvesen lötyögött kecses lábán. Fekete haja lobogott. Fújtatva kapaszkodott fel a merekeden, boldogan, lelkesen, meg akarván örvendeztetni az embereket mindenről elfelejtkezett. Ő, aki egyébként feltűnően tartózkodó volt, most gyerekesen felhúzta rövid szoknyáját, s nem szégyellte, hogy kilát-j szik a kék katonai alsó ... — Tábornok elvtárs! A tábornok megértette,' mit jelent ez a lelkendező kiáltás. Eléje rohant és zordan rászólt: ■— „Hallgatni!“, A szigorú hangtól, a lány megijedt, megbotlott, és nem vette le szemét a tábornokról. — Hallgatni! — mondta másodszor is a tábornok. Mögötte máris megjelent a felderítő alakja. A lány alulról nézett rájuk, miközben tovább mosolygott. — Béke.., — Nem, tizedes elvtárs -i mondta határozottan a tábornok —, ütközet folyik Nincs béke. A csata után lesz béke. Értetted? — Értettem — válaszolta beletörődve, de mosolyogva a lány. Könnyek folytak az arcán és cseppet sem katonásan húzogatta az orrát. — Béke van. tábornok elvtárs! A háború befejeződött. A tábornok nézte a lány boldog, maszatos arcát és szíve tóján éles szorítást érzett. > — Felállni — mondta las* san, és a lány szoknyáját összehúzva azonnal felugrott s vigyázzba vágta magát. — Törölje le a könnyéiti (Folytatjuk) ( »
