Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-13 / 291. szám

Színvonalas nevelő-oktató munka megyénkben Kihelyezett miniszteri értekezlet Egerben (Folytatás az 1. oldalról) megyeszékhelyen és Gyön­gyösön lakásokat alakítottak át óvodai célra. A diákotthonok megnyitá­sával. a körzetesítés megva­lósulásával 1979—80-ban a szakrendszerű oktatásban ré­szesülő általános iskolai ta­nulók aránya 99,5, a szakos tanításé pedig 86,5 százalék­ra emelkedett. A diákok egyre több osztálytermet ve­hettek birtokba. Az ötödik ötéves tervben a jóváhagyott 132 helyett 154-ben kezdőd­hetett meg a nevelőmunka. Az anyagi lehetőségekkel összhangban mindinkább el­terjedt a szaktermi rendszer. A megyei tanács pénzmarad­ványából, többletbevételéből támogatta a tanszerjegyzé­kek szerinti szemléltetőesz­köz beszerzését. Erre 1975- től — a központi támogatás mellett — 12,7 milliót köl­töttek. A középiskolai szer­kezét javulása következtében a gimnáziumba járó fiatalok aránya csökkent, a szakkö­zépiskolásoké nagyobb lett. A jelenlegi megoszlás 46,4, il­letve 53,6 százalék. Az is az előrelépésre utal, hogy a személyi feltételek is jobbá formálódtak. A képesí­tés nélküli óvónők száma mind kevesebb. 1975—76-ban 139-en voltak, most viszont csak 49-en tevékenykednek gyermekintézményekben. Be­töltetlen pedagógus álláshe­lyek bőven akadnak a váro­soktól távol eső községekben. Ide sajnos, kevesen pályáz­nak, pedig emelték a letele­pedési segély és a területi pótlék összegét, ösztöndíja­kat biztosítottak, szolgálati lakásokat vásároltak, gondos­kodtak az étkeztetésről, az illetményföldről. Sokat jelentett az 1977 őszén végrehajtott bérrende­zés, hiszen ekkor szőkébb pátriánk nevelői 17,32 száza­lékos fizetésemelésben része­sültek.. Ennek ellenére . a szint az országos átlag alatt van. A tankötelezettségi tör­vény végrehajtása során di­cséretes sikerek születtek, ezt igazolja például az, hogy amíg 1976-ban 16 esztendős korig a fiataloknak csak 87.6, addig 1979-ben már 88.4 szá­zaléka fejezte be általános iskolai tanulmányait. A le­morzsolódás mértéke is ki­sebb. mint régebben volt, osztályismétlésre is csak a tanulók 1,4 százaléka bu­kott. Ennek ellenére még bő­ven akad tennivaló, hiszen a . cigányszármazású fiúknak, lányoknak csak kis hányada jut a szakmunkásképző inté­zetekbe. Sokoldalúbbá, eredménye­sebbé vált a világnézeti ne­velőmunka. Ehhez hozzájá­rult a pedagógusok ideológiai felkészültségének fokozása is. Fekete Győr Endre szóbeli kiegészítésében kiemelte azt, hogy a megyei tanács és a vb 1973-tól 22 alkalommal tárgyalt közoktatási jellegű napirendi pontokat. Ezekkel kapcsolatban határozatokat hozott például az óvodai he­lyek számának növelésére, az alsó- és a középfokú oktatási intézmények tárgyi és sze­mélyi feltételeinek javításá­ra, az oktató-nevelő munka színvonalának emelésére, a gyermek- és ifjúságvédelem hatékonyabbá tételére, a gyermekétkeztetés jobbításá­ra. A jövővel kapcsolatban elmondotta, hogy az oktatás ügye —, s ezt már a hatodik ötéves tervi költségvetés ösz- szeállításánál is figyelembe vették —, semmiképp sem szenvedhet hátrányt. Az alapellátást e téreti feltétle­nül biztosítják majd. Búzás Lajos többek között a civá-nyszármazású fiatalok nevelése során elért sikere­ket ismertette. Beszélt a kör­zeti általános iskolai kollé­giumok szerepéről, ahol a lelkiismeretes pedagógusok a fizikai dolgozók gyermekei­nek hátrányát egyre jobban csökkentik. Ezt követően a miniszté­riumi vezetők kérdezték a Heves megyei szakembere­ket. Érdeklődtek például a komplex közművelődési in­tézményekről, a felnőttokta­tásról, az általános felügye­let helyzetéről. A válaszadás során Szalay István az 1969-es keletű kez­deményezésről adott részle­tes tájékoztatót. Utalt arra, hogy az oktatás és a köz- művelődés gyakorlati köze­lítését szolgáló elképzelések szűkebb hazánkban születtek. Azóta nyolc komplex intéz­mény létesült, s a tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy a tartalmi munka színvonala egyre erőteljesebben javult, az egyes helyiségeket nem­csak tanításra, sportolásra, hanem felnőttoktatásra, sőt kiscsoportos foglalkozásra is használják. A miniszter és helyettesei egyaránt hangsúlyozták, hogy nagyra értékelik ezt az ígé­retes vállalkozást, amelyet idővel érdemes ' lenne orszá­gossá bővíteni. Addig azon­ban tisztázni kell az ezzel összefüggő munkajogi, bére­zési és egyéb kérdéseket. A megyei tanács vezetői el­mondották, hogy a jövő év elején minden részletre ki­terjedő tervezetet juttatnak el majd az Oktatási Minisz­tériumhoz. Szabó István, a megyei ta­nács pártbizottságának titká­ra kiemelte: beváltak viszont az üzemekbe kihelyezett osz­tályok. Ezeké a jövő, külö­nösképp, ha a vállalat anya­gilag is honorálja azt, hogy munkásai befejezik valami­kor abbamaradt áltlaános is­kolai tanulmányaikat. Gosztonyi János értékes­nek minősítette a gonddal elkészített jelentést, egyben felhívta arra a figyelmet, hogy a cigánygyerekek érde­kében az eddiginél is többet lehet és kell is tenni. Buda Gábor hasonlóan' nyilatko­zott, elismeréssel méltatta a Heves megyei tanítók, taná­rok alkotó jellegű ötleteit. Kiss Sándor jelezte, hogy szűkebb pátriánkban a párt­munka szerves része a köz­oktatás ügyének sokoldalú támogatása. Emellett a ká­der- és a személyzeti tevé­kenység színvonalának javí­tását sürgette. Hanga Mária a jövőre szóló feladatokról beszélt. Véleménye szerint érdemes lenne megvizsgálni az iskolaelőkészítők tartalmi tevékenységét, az első és má­sodik osztályokban megtar­tott korrepetálások haté­konyságát, valamint azt is, hogy a szintkiegészítés, a hát­rányok behozatala miként halad az elsőSj középiskolások körében. Polinszky Károly összegzé­sében megállapította, hogy megyénkben színvonalas ne­velő-oktató munka folyik. Ezt igazolják az 1973 óta el­telt időszak kiemelkedő ered­ményei. A kihelyezett miniszteri értekezlet Fekete Győr End­re zárszavával ért véget. A vendégek ezután meglá­togatták az egri 212-es számú Ipari Szakmunkásképző In­tézetet. Pécsi István tartsa magát, talán azért, mert csakugyan nem volt egyszerre sosem több pénze. Tavaszra felépült Tóbiás, lábadozott, s már az erdőbe is ki-kijártak. Artúrt megta­nította a rigók, a tücskök hangját utánozni. — Artúr, te. tudhatod, ne­kem olyan szemem van, ami a sárban is meglátja a ne­mes követ, értéket. Én mon­dom neked, sokra viszed még. Lehet belőleg akár dip­lomata is. De akkor hozzál nekem Havannát, olyan nagy, gyűrűs szivart, ami­lyent csak az urak szívtak régen! Kérlek, sose feledd a te öreg barátodat! Bizony rég volt. Hányszor gondolt azóta Tóbiásra! Hányszor vehetett volna ne­ki igazi kubai szivart. De mindig arra készült, hogy el­juthasson majd messzi or­szágokba, hogy „originált kubai” szivart hozhasson egyszer öreg barátjának. S azt is elmondhassa, milyen tüzes. a kubai lányok szeme, vérpezsdítő a tánca. Itt lesz végre a pillanat. Mennyi harc, mennyi meg- futampdás és újrakezdés van e pillanat mögött. S ha ne­héz volt, mindig csak Tó­biásra gondolt, magán érez­te sokat váró, biztató tekin­tetét. Annyi év után most visz- szatér a kis dunántúli falu­ba. Igazi kubai szivarral. A sofőr nem értette, Ar­túrnak mi dolga lehet itt az isten háta mögötti falu­ban, hogy messzi külföld után első útja idehozza, Többször is szóba hozta, de Artúr minden alkalommal kitért a válasz elől. Mit is mondhatna egy szőrmók öregemberről, aki vénebb le­het már, mint az országút. Az egyesítéseké a jövő Új utakon a könyvtárak A könyvtárak hatékonyabb közművelődési tevékenysége érdekében országszerte hoz­záfogtak az iskolai és a községi bibliotékák valami­lyen formájú egyesítéséhez. A hevesi járásban Komlón — az ottani komplex intéz­ményben — kezdtek: itt le­téti anyagként szerepelnek az oktatási intézményben használt könyvek. Tarnazsa- dányban ez év szeptemberé­től rajtoltak. Itt az iskola adott tágas otthont az érté­kes műveknek. A tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy a nevelők rendszeresen tarta­nak itt irodalomórákat, s a fiatalokkal elsajátíttatják a szótárak, a lexikonok keze­lésének fortélyait. Tarna- bodon az esztendő végéig oldják meg az összevonást. HeVesvezekényben erre 1980-ban kerül sor. Tarna- örsön a következő év szep­temberében — ekkor avat­ják majd a komplex köz- művelődési intézményt — fogadja majd az olvasás ba­rátait új helyén a könyvtár. Radnóti­biennálé Költők, előadóművészek, amatőr versmondók részvé­telével szerdán Győrött meg­kezdődtek az ötödik Radnó- ti-biennálé eseményei.' Ha­gyomány, hogy a biennálét összekötik a felnőtt amatőr versmondók országos verse­nyével. Szerdán azok mér­ték össze tudásukat, akik a korábbi országos versenye­ken kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, s ezzel érdemel­ték ki a meghívást a győri vetélkedőre. Huszonötén lép­tek a Megyei Művelődési Központ színpadára, s szó­laltatták meg Radnóti Mik- lós verseit, illetve más hu­szadik századi magyar köl­tők egy-egy költeményét. Csütörtökön az első köte­tes költők találkozójával folytatódnak a biennálé ese­ményei. Este kerül sor a Radnóti-emlékérem és köl­tészeti díjak — egy fődíj, to­vábbá a vidéken élő költők és az első kötetes költők dí­jának — átadására. Szorongás szállta meg, amikor megállt a falu végén. Hóna alá csapta a nagy do­boz szivart, s kiszállt a ko­csiból. A ház előtti hosszú, keskeny híd, amelyet éjsza- kánkénta virtuskodó legények is gyakran elbontottak, hiányzott. Az udvart felver­te a dudva, szerbtövis. Ar­túr tétován állt, 'nagy kerü­lőt kellene tennie, hogy az erdő felől bejusson Tóbiás portájára. Kétrét hajlott öregasszony bújt elő a szomszéd házból. — Csak nem Tóbiást ke­resi? — Öt bizony. Csak nem beteg? — Nem. Nem beteg. Iste­nem, maga az, Artúr! Jaj, hogy mennyit emlegette ma­gát! Mindennap elolvasta a leveleket, képeslapokat, ami­ket a messzi országokból küldött neki. — Hol van? — kérdezte Artúr türelmetlenül. — A múlt héten kiköltö­zött a Böcskörtetőre. Az influenza vitte el. — Kár, nagy kár. Istenem, mennyire örült volna ennek a. doboz szivarnak! Akár egy hétig szívhatta volna' — Aligha. Nem látta azt, kérem, senki szivarozni. De halála után egy egész láda szivart találtak a lakásán. Nem tudni, mire gyűjtögette, mire tartogatta. Artúrt üres kongás ütötte 'szíven. Váratlanul szegé­nyebb lett. De a múlt is gaz­dagít — gondolta később. Mindeddig azt hitte: a falu­ban csak ő ismerte egyedül Tóbiás igazi lelkét. De lám, az emberi életnek milyen tájai maradtak árnyékban — ezt már sosem tudhatja meg. (VÉGE) HAMAR IMRE: II szivarosláda n. — Nehogy azt hidd, bün­tetlenül elmehetsz! Azzal szolgálod meg a kóstolót, hogy elmégy a boltba, s ve­szel nekem egy szivart! Végigmentek a ázegfű- agyások között, a rózsaluga- son át. Ezernyi méh dongott a virágkelyhek körül. Bel­jebb kerültek a lakásba. Mindenütt illatos füvek, aranysárga gombák szárad­tak a leterített papírokon. Sokáig matatott Tóbiás az öreg komód fiókjában, mire előkerült a szivarravaló. Boldogan rohant a sziva­rért. Azzal, hogyj Tóbiás a barátságába fogadta, mintha a titkok kaouja tárult volna fel előtte. Amikor visszatért a boltból. Tóbiás olyan, át­szellemült arccal tekintett ma­ga elé. mintha élete nagy pil­lanata érkezett volna el. Na­gyokat csippentett orrával a'' szivar illatából. De nem gyújtotta meg, füle mellé tette, mint a boltos szokta a plajbászt. Megsimogatta kó­cos fürtjeit, s azzal bocsátot­ta útra. hogy máskor is lá­togassa meg. Tóbiás sokféle dologba be­avatta. Az utcabeli gyerekek mind irigykedve, kanpli sze­mekkel lestek be Tóbiás por­Blpnnitsw yj rmmmw umi 1979. december 13., csütörtök tájára, nem értették, mivel érdemelte ki a -vademeber kitüntető bizalmát. Tóbiással gyakran járták az erdőt. Tőle tanulta, hogy felderítse, hol lehet éppen a legszebb kankalint, ibolyát, gyöngyvirágot, szentgyörgy- gombát, szegfűgombát, kucs­magombát lelni. Csak Tóbiás kezét figyelte, hová nyúlt a levelek közé. Mintha nem is a földből, de Tóbiás tenye­réből nyíltak volna az il­latos virágok, ízletes gom­bák. Tóbiás nemcsak a virágo­kat, a gombákat ismerte, de a füvek gyógyító hatását is. Ha valakinek a tehenébe, disznajába nyű esett, hozzá jöttek növényi főzetekért, kenőcsökért. Egyaránt gyó­gyította a kehes lovakat és a göthös gyerekeket. A kifica­modott végtagokat egyetlen mozdulattal helyreigazította. Tóbiás egy hűvös őszi na­pon megfázott. Ágynak esett hetekre, hónapokra. Artúr mindennap elment hozzá. Tóbiás mindig össze­kapart annyit, hogy egy szi­varra kiteljen. Amikor kéz­be vette, átderengett sűrű szakállán egy halvány mo­soly. Artúr meg volt győződve róla, hogy Tóbiást nem a teái, hanem a szivarok gyó­gyítják meg. Amikor a kis falusi boltból elfogyott a szivar, iskola után átment a szomszéd faluba is. Hogy miért csak egyet hozatott, Artúr sosem gondolt rá. Ta­lán, hogy merlekif. tesseg ben Jókai- és Juranics- szobrok A hős szigetvári zászlótartó. Juranics Lőrinc és a nagy magyar mesemondó, Jókai Mór szobrait formálta meg pusztai műtermében Trischler Ferenc fiatal pécsi művész. A bólyi születésű szobrász a mezőgazdasági kombináttól kapta a pusztai műtermet. Korábban ugyanis az üzem dől gozója volt. Később a Képzőművészeti Főiskolán képezte magát. Most. a pécsi Művészeti Szakközépiskola tanára. Trischler Ferenc két új szobrát a Baranya megyei Tanács rendelte meg. Juranics szobra Szigetvárra, az 1556-os hősi várvédelem színhelyére kerül. Jókai szobrát pedig a Har­kány—Siklós közötti arborétumban láthatják majd az ér­deklődők. (MTI fotó — Bajkor József felv. — KS) Huszonöt eif — plakátokon Ámulni valóan sok eny- nyi plakát együtt, méghozzá úgy, hogy ezek mindegyike egyetlen műkedvelő színját­szó csoport tevékenységét reprezentálja. Gyöngyösön, a művelődési központ kamara­terme az, ahol ez a kiállítás látható. A csoport pedig, amelynek negyedszázados fennállását beszéli el a tár­lat a „plakátok'nyelvén”, az a Gyöngyösi Játékszín. Igaz, a név változott az elmúlt évek során, de nem változott annak a lelkes, színjátszónak a személye, aki mozgatta, felfrissítette, megújította, olykor szinte „feltámasztot­ta” az együttest — eseten­kénti csüggedéséből —, te­hát Jankovits Jenő az, aki pontosan ugyanaz maradt „elkötelezettségében”, mint volt annak idején, mint volt kezdettől. Valóságos kis népművelési történet ez a kiállítás, Max Frisch... és a holtak újra énekelnek műve néz szembe az érdeklődővel a plakát öles betűből, mégpedig 1960-ból származva. Aztán Jókai A gazdag szegények romanti­kája képződik meg előttünk, majd Lehár Cigányszereiem- je késztet mosolyra, hogy Kodály Háryjával komolyod­junk el. Az egyik asztalsoron ott állnak a kapott serlegek, emléktárgyak, valamennyi önmagában is értéket képvi­sel. De a hozzájuk csatlakozó oldalfalon a díszes betűkkel kirajzolt kartonlapok a belső értékről is tanúskodnak. A „kiváló” minősítés többször is előfordul, ahogy az arany és az ezüst kategória is. Az­tán az ideiek, az 1979-esek: a Szocialista Kultúráért és mellette a Népművelési In­tézet nevében kiadott arany fokozat a Hevesi Sándor ka­tegóriában, amelyek ugyan­csak rangos „ítélkezések”. Ezt a kiállítást ünnepélyes külsőségek között nyitották meg, és ebből az alkalomból Berecz Andrásné, a városi tanács elnökhelyettese kö­szöntötte és méltatta az együttest, az elmúlt huszon­öt év szép színpadi sikereit.' ...és kívánt további .si­kereket a következő — hu­szonöt évre. Korszerűsítik a gyógyító- megelőző ellátást Miniszteri sajtótájékoztató az egészségügyről Mindenki megbetegedhet, mindenkit közvetlenül érin­tenek tehát az egészségvé­delem, a megelőzés és az or­voslás tárgyi és személyi kö­rülményei, a gyógyászati le­hetőségek, a korszerű gyógy­módok, az orvostudomány alakulása, a kórházi fejlesz­tések. Ezek a főbb . témák kerültek előtérbe szerda délelőtt az egészségügyi mi­nisztériumban azon a tájé­koztatón, amelyre dr. Schult- heisz Emil miniszter hívta meg a sajtó munkatársait. — Az egészségügyi helyzetkép — mondotta 1— egészében pozitív. Annak is köszönhe­tő ez, hogy az ^972-ben meg­alkotott egészségügyi tör­vény megvalósítása mind teljesebbé válik. Ugyanak­kor a tárca vezetői egész sor új feladatot tartanak napi­renden. illetve helyeznek előtérbe a következő idő­szakban. Folyamatosak a feladatok. Közéjük tartozik, hogy to­vább kell fejleszteni és kor­szerűsíteni a gyógyító­megelőző ellátás intézmé­nyeinek szervezetét és mű­ködését — közölte dr. Schult­heisz Emil, az MTI tudósí­tójának kérdésére az integ­rációról, annak eredményei­ről. Az integrációval — foly­tatódott a válasz — a ko­rábbinál hatékdnyabbá vá­lik az egészségügyi munka- szervezés, ésszerűbb lehel a munkaerő-gazdálkodás. az anyagi eszközöket is jobban lehet elosztani, koncentrál­tan felhasználni. Az orvo­soknak is érdekük, hogy ke­vés és elaprózott szakmai le­hetőségű egységek hel'-c1;. eleve sokrétű gyógyító intéz­ményben dolgozzanak és — a felgyülemlett szakmai és emberi tapasztalataik kama­toztatásáért — ne kelljen éle­tük legaktívabb időszakában munkahelyet, s vele együtt munkakört változtatniuk. Az elkövetkező évek fel­adatai közé tartozik, hogy mindenütt megteremtsük az intenzív betegellátás felté­teleit. Ez is része a követke­ző középtávú időszak szak­mai programjának, amely­ben fő feladat lesz az alap­ellátás minőségi fejlesztése, illetőleg a kórházi ágyak megoszlásának megfelelő ki­alakítása. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents