Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-12 / 290. szám
Északnak, Tarnabotlra Pillanatok Rosszra, rázósra repedezett az út az idők sodrában, amint Boconád központjából elfordul jobbra, s visz fel, északnak, Tarnabodra. Rövid, mindössze hat kilométer a térképre enyhe ívet rajzoló útszakasz, de mert . csupa kátyú, csupa sár, csak lassan, óvatosan lehet haladni rajta. így jutunk el biztonsággal a faluba, remélve, hogy Feri bátyánk, az otlani elnök — amúgy, teljességében Gazsó Ferenc a becsületes neve —, a nyár óta eltelt hónapok után szívesen lát viszont bennünket. Csakhogy — egyelőre úgy tűnik mi nem látjuk őt. A tanácsház ugyan nyitva, de embert nemigen látni, annál inkább a munka nyomát. Azt, hogy itt most éppen nyakig vannak a festésben, renoválásban. Nem kell soká’ kutatni az elnök után: a közeli iskola udvarán, egy ott feleslegessé vált melléképület bontásához ad tanácsokat az ott dolgozó hevesi Kommunális Üzem embereinek. — Már azt hittük, nincs gazda, a házban ... — No, azért még vagyok. Még ki sem mondja végig a rövidke mondatot, a mosoly már meg is jelenik kis, nyírott bajsza alatt, majd, elébe vágva szándékunknak, o kérdez: — Mi az újság? — Mi lenne? — Népújság ... amúgy meglennénk, hát a bodíak? — Mi is, gyerekek, csak ne lenne ilyen kutya hideg reggelenként. Akik még benne vannak a répában, nem győzik fújni az ujjai- kat, percek alatt ledermed szegényeknek. Ez bizony, sajnos, így van, tudjuk. De most inkább gyorsan kukkantsunk be az iskola egyik osztályába. Na, ha itt eddig rend volt, akkor most lesz felfordulás. Igaz, köszöntésként még felállnak a Gond, gond, fejtörés (Fotó: sustorognak, viháncolnak, mint a kiscsikók. Margit néni — így hívják a gyerekek a szíves szavú, ősz hajú pedagógust — gyorsan elmondja, hogy itt most ebben az osztályban elsősök is vannak, másodikosok is, sőt még negyedikesek is, a foglalkozás pedig részben „rendes” óra — már ameny- nyire a körülmények engedik —, részben pedig tanulószoba, tanítás, tanulás, korrepetálás megy itt most egy tető alatt. Hanem nézzük csak közelebbről ezt a kis vidám csapatot. Az ablak melletti utolsó padok egyikében a vékonyka, szőke Berki Katika és a pufókabb Buborék Zoli ül, előttük olvasókönyv, meg más tájain, és mert közben már többen is kikéredzked- tek kisdolguk- ra és egyébként is elérkezett a szünet és az uzsonna ideje, a tanárnő kiengedi a lármás csapatot a folyosóra. Aztán egy-kettőre kiderül: Margit néninek érdekes élete volt, először mező- gazdasági technikus oklevelet szerzett, de mert a gyerekekhez mindig vonzódott, tanítani, nevelni akart, kihasználta az eléggé későn jött lehetőségei és jóval 40 felett elvégezte a főiskolát. — A község 30 éves fejlődéséről írtam szakdolgozatot, és akkor derült ki, nem is olyan rossz hely ez a Perl Márton) mj falunk. Került ki az itteni népből mérnök, tanár, orvos, sőt, ha igaz, egy falunk szülötte egészen a tudományos akadémiai tagságig vitte ... És Margit néni kifogyhatatlan a kedves szavakból, búcsúzóul mégis megkérdezzük, nem nagyon nehéz, megérte? Megérte?! Hát persze, hiszen úgy szeretem őket. ..! Csak így tudtam nekivágni fehér hajjal a felvételinek, de igen, megérte, és én úgy vagyok vele. ahogy egyik szovjet költő verseben olvastam: „Megülte a dér a fejemet, a szivemben sok furcsa kopogás van, de mert a tennivalóm rengeteg, öregkor, színedet se lássam!" B. Kun Tibor [ Az Érzelmek iskolájának ez a mai változata, a Húszas stúdió szerkesztőinek vállalkozása, olyan tudati szférába vitte hallgatóit, hogy létjogosultságát csak a felületeken kérdőjelezhetjük meg. Beszél hetünk-e ma érzelmek iskolájáról? Vannak-e a modern embernek érzelmei? A címadó Flaubent-regény a múlt század hatvanas éveinek végén, az elzúgó európai forradalmak után inkább azt példázza, milyen eseménytelen is egy romantikus fiatalember (anti Bova- ryné) élete. Szerb Antal azt írta: „a francia realista regény dezilluzionista hajlama itt éri el legmagasabb fokát. . ., a kiábrándultság regénye: életünk oly üres, hogy nincs is miből kiábrándul- , ni”. Ezért ki nem mondva is szerencsés a címválasztás és a yitát ébresztő kérdés, milyen színek teszik gazdaggá korunk érzelemvilágát olyan időpontban, amikor a létezés feltételeit nem ösztönök és érzelmek, hanem az értelem szabályozza? Nem anakronizmus-e a computerek s automatikák világában érzelmekről, a szív hatalmáról beszélni, amikor a dolgok realitása egyre nagyobb tudatosságra, az összefüggések értelmes szemléletére int egyént és közösségeket? Mégis. Talán éppen azért vám értelme a lappangó érzelmek vizsgálatának. A tíz képből álló hangképcsokor az óvodás életétől a nagymama kissé szirupos uno- kaszeretetéig vizsgálta az érzelmek változatait. Szép volt a lírai vallomás az én városomról, „sorsa az enyém, mért ahogyan él, csak úgy élhetek én”. Az első szeretet a szülőhöz kapcsolódik, ezt követi a szülőföld, a hassa. a táj, a természet szeretet«. Csak egy-két riportról. A tanárnő a Cukor utcai általános iskolában hátrányos helyzetű gyerekeket tanít. Tudja, hogy a jó érdemjegy örömöt okozna a botladozó mondatokkal felelő Ferencnek, szíve szerint ötöst is adna. de azonnal felmerül benne a kérdés, nem okoz-e az érdemtelenül kapott jeles később személyiségzavart a fiatalember életében, aki önmagában tudhatja, hogy ez a felelete nem volt az igazi. A gyes-ekek szeretet«, a jövő olykor mérsékletre figyelmezteti á nevelőt, mag'a is kénytelen erőszakot tenni érzelmein. Az' ilyen utazás az érzelem körül magával hozza extrém esetek példázatát is. Pl. A mozgássérült, korábban csövező Ildikó fiúja miatt szembe kerül családjával. Boldog, mert élete első győzelmét aratta, magához kötötte a teljes értékű lő éves barátját, „Az emberek gonoszak” — mondja, szülei sem szeretetből, hanem a háromszobás lakás igénylése miatt tartották fnaguk mellett, mint afféle f é l embert. Korszerűtlen a szülők iránt érzett szeretetnek az a formája is. amit az édesanyját elvesztett lány érez apja iránt, amiért fél évvel felesége elvesztése után új aszssonyt hossott a házfioz. Ifiig hihető, hogy ez a fiatalaszszony, akit 20 év választ el a már nem egészen fiatal atyától .'a családi villa, a balatoni üdülő és az autó miátt vállalta, volna az új feleség szerepét. Lobogó szenvedély- lyer merényletet tervez á hűtlen atya ellen ég bánatában kimegy a temetőbe elsírni szíve panaszát. Mirtdea kissé még a XIX. század. Az ellentéteknek — szeretet, gyűlölet, értelem és el- vakultság, elfogultság és józanság — ez a játéka tesz szemléletessé sorsokat és ad tapintatos tanácsokat elképzelhető magatartásnormákról. A riporterek az érzelmek iskolájának osztályait járták végig, megmutatva viJ seit dolgaink fonákságait,1 visszautalva káros szenvedélyek és érzelmek eredetére! Nem mondtak véleményt,' nem ítélkeztek, de állásfoglalásra késztették a hallgatót, ' mind énképpen a megkövesedett rögeszmék elvetésére. Ebergényi Tibor Vass Gábor és Vitai Ildikó pódiumműsoráról Egerből indultak Voss Gábor színész és Vitai Ildikó előadóművész hétfőn este, a Megyei Művelődési Központ kamaratermében lépett fel egy versekből összeállított műsorral. Vass Gábor, a nemrég még egri dobós diák adta le művészi névjegyét nálunk, bizonyítva azt, hogy az érzelmi szálakat erősen tartja ez a tá'j. A Művelődési Központ az „Egerből indultak”-sorozatot azért indította el már tavaly, hogy a szűkebb pátria ilyen tükröt is tartson maga elé, amikor a tudomány és a művészet tartományaiban jelentőssé váló személyek megmutatják az utat, tudásukat, hová, miért is, mivé is verekedték előre magukat. Vass Gábor még kezdő színész, de fegyelmezett és tömör programjával kedves lírai élményt hozott ebbe a sorozatba. Szavalt Petőfi Sándortól, Vörösmarty Mi- hálytól, József Attilától, Radnóti Miklóstól, Juhász Ferenctől, Nagy Lászlótól, hogy csak a fontosabb gondolatok gazdáit1 említsük. A hazát szeretni a tájban lehet igazán; erről vallani Petőfi óta meghatódottan és játékos szemérmességgel, a gyermeki világ visszaálmodásá- val lehet a legőszintébben. Az élet előtt álló fiatal színész derűs bizakodással adta elő a szarvassá vált fiú legendáját is, mert a legenda nemcsak az álmok felé viszi az embert és nemcsak az elképzelt varázslatot hozza közelünkbe, hanem a lélek mámorát is előkészíti, a szavak zenéjével, a gondolatok röptetésével. Komorabb és komolyabb hangok is megszólaltak ebben a műsorban, mert a hazaszeretet gond is, ahogyan V örösmarty Szózatából a lenni vagy nem lenni vagy-j vagy-a felénk kiált. Vitai Ildikó dallal, gitárral, énekkel toldotta mes ezt a lírai műsort. A versek ritmusait zenével ötvözte. Ez a kétfajta zeneiség jól simult egymáshoz. A versbeszéd olykor valóban hangszer után kívánkozik, éneklésre csábít, annyira megejtő a ritmus, a szavakban megjelenő zeneiség. Nem minden vers bírja el a megzenésítést. Ez alkalommal a két kellemes orgánum és a gitár egységes egésszé alakították a versfűzért, a dallamok a versek érzelmi töltését, hangulati elertieit erősítették. -n A vers barátai — a tizenéves fiatalok — lelt házzal fogadták a két rokonszenves művészt és azt bizonyították, hogy ennek a sorozatnak a személyes kapcsolatok ápolásán túl is, értéke és sikere van. (farkas) . Én így figyelek... kis szőke, barna, feketehajú, sverekek tanárnénijük. Harangi Rudolfné intésére, de mindjárt azután magasra, csap a kíváncsiság bennük. Wie december 12., szerda matematika. Elsősök, annak is kezdők, így eszükbe sem jut, hogy megilletődjenek. Az egyik apróság rámutat egy számra a táblán, és azt mondja: — Ez hármas. — Ügy van, ügyes — dicsérjük —, ötöst érdemelnél. Gyorsan kioktatnak azonban, hogy nálunk még nem így osztályoznak, a jó szereplést a pirospont, a rosz- szat a fekete jelzi. — Jó, legyen akkor piros pont — egyezünk bele, azonban most ezzel is melléfogunk, mert a kis szöszi azt mondja: — Most kaptam egy feketét ... De Laci meg nyávogott az órán. Hiába, senki sem lehet tökéletes, de ezen sem töprenghetünk sokáig, mertoda- furakodik égy másik kislány, osztálytársa pedig, Ács Lacika olvasni kezd, szépen, értelmesen: „Ej, mi a kő, tyúkanyó .. — Biztosan sokat foglalkoznak veled otthon. — Igen, anyukám és apukám. — És ha nem megy? — Akkor kapok egyet — és a kissrác diszkréten lesüti a szemét. A hangulat azonban annál magasabbra csap a tanterem Hamar Imre: fl szivarosláda í. Gondosan elmünkéit földeken, zöldellő gabonatáblákon és álmos falvakon suhant át a fekete Mercedes. Artúr elmélyülten szemlélte az ablakkeretbe foglalt ismerős tájat. Arra gondolt, reg nem járt ezen a vidéken. Lélekben nagyon készült a látogatásra. Az ülésen nyugvó fekete táskára pillantott. Felkattintotta a zárját, s elétárultak a szivarosdobozok. Emlékeiből Tóbiás. öreg barátja ábrázata ugrott elé. Szinte előre látta borostás arcán szétterülni az elégedett mosolyt, amint a hosz- szú kubai szivart szertartásosan orrához emeli. Nem gyújtja meg mindjárt, csak szagolgatja. Lucullus sem láthatott nagyobb kéjjel pompás lakomáihoz, mint Tóbiás a szivargyújtáshoz. Tóbiás értett az ékesszóláshoz, hiszen a falu hivatásos kántálója volt, de semmiről sem tudott olyan meg- kapóan beszélni, mint a szivar illatáról, elködlő kék füstjéről, utolérhetetlen varázsáról. Messze volt meg a kis falutól; de Artúr egyre izga- tottabb lett, s egészen beleélte magát a viszontlátás örömébe. Senkire nem gondolt annyiszor, mint a falu habókos emberére. Annyi év után most is pontosan le tudná írni Tóbiás birodalmát. A falu végén, néhány száz méterrel beljebb az utcafronttól, áll az épület. A vízelvezető árok a portája előtt széles szakadékká tágul Keskeny tahidon lehet csak bejutni Tóbiás birodalmába. A ház mögött nagy kert, annak végében kezdődik az erdő. Télidőben szabad átjárásuk van innen nyulaknak, őzeknek. Régen, amikor a faluba kerültek, s megbarátkozott az utcabeli gyerekekkel, sok fura dolgot meséltek neki Tóbiásról. Az éltesebb legények félbolondnak tartották, akadt olyan is, aki rosszindulatú kuruzslónak bélyegezte. Maga is tapasztalta; amikor Tóbiás imbolygó alakja feltűnt az utcán, a gyerekek megszeppenve lapultak a kerítéshez. A sihe- der legények olykor a kertjébe lopakodtak, hogy megdézsmálják gyönyörű rózsa- lugasát. Tóbiás mindig résen volt. Ha megcsíphette a vámszedőket, arcát elöntötte a kénköves harag, s félelmetes hírű, ólomsújtásos ostorával kíméletlenül odacsör- dített a menekülők ülepére. De az eladósorba serdült lányok és menyecskék között osztatlan volt Tóbiás népszerűsége. Tóbiás szépen gondozott kertiében kora tavasztól késő őszig pompáztak a világok.. A faluban minden aszsZonyról pontosan tudta, mikor tartja nevenapját, születésnapját. Gyönyörű csokrokat kötött, s testre szabott rigmusokat faragott, pontosan lajstromozva az ünnepelt nő bájait, erényeit. Tóbiásnak nem volt háztartása. de az asszonyok ellátták élellel, itallal, s úgy élt, akár egy választófejedelem. Amikor nem tudott ellenállni az erdőszélre kihajló spanyolmeggy csábításának, még nem tudta, hol kezdődik. hol végződik Tóbiás fun- dusa. Átmászott a keritésen, s felkúszott a fa csúcsára. Két marékkai tömte , magába a bőlevű. jóízű spanyolmeggyet. Egyszerre odacsapott az ágak közé Tóbiás mennydörgő hangja: — Hát, te istenfattya, mit művelsz ott? Artúrban megszorult a lélek. Feljebb kúszott a kihalló ágon, s. arra gondolt, néhányszor megbillenti, s az ág kirepül a kerítésen túlra. — Hát, csak úgy, megéheztem. .. — motyogta. — No, akkor le ne gyere, amíg jól nem laktál! Tóbiás félelmetes alakjával ott állt a fa alatt, de hangjából most valami meleget érzett. Megkönnyebbült, mert arra gondolt, itt már nagy baj nem eshet vele. Tóbiás is szemezgetni kezdett, s egy-egy nyelet után nagyot csettintett nyelvével. — Tíz éve ojtottam ezt a fajtát, azt hiszem, jó ízű a termése. Te is úgy találod? — Csuda jó! Amikor lefelé ereszkedett, inába visszalopta magát a félsz. Hátha csak csapdát állított Tóbiás barátságos szavaival, s most jól elagya- bugyálja? Éppen Tóbiás karjaiba huppant. (Folytatjuk.)
