Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-11 / 289. szám

Külkereskedelem és „érrobbanás” (1.) 1979-ből már egy hónap sincs hátra. Külkereskedel. mi vállalataink már az 1980- ás évre, illetve a VI. ötéves terv első évére készítik, ex­port-import terveiket, for­galmi és árprognózisaikat. Ez utóbbi kategória, az 1973—74-es „árrobbanás” után mind nagyobb jelentő­ségre tett szert a nemzetkö­zi áruforgalomban, így a ma­gyar külkereskedelemben is. Az 1973-as évet megelőző időszakban az árakat — vi­szonylagos stabilitásuknál fogva — hosszabb időre is ki lehetett alakítani. Ez ter­vezhetőbbé, szilárdabbá tet­te a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat, különösen a szocialista országok közötti gazdasági együttműködést. 1973 őszén a közel-keleti események nyomán elindult olajáremelés az a mozzanat, amelyet a közgazdászok az „árforradalom” vagy „árrob­banás” kezdeteként tartanak számon. Az olaj ára — 1972 —79 között — barrelenként (barrel=hordó—158 liter) 2— 3 dollárról 35—40 dollárra emelkedett. Ez a közel 13- szoros árnövekedés magával húzta a többi energiahordozó árát, ami jelentős vesztesé­geket okozott azon 'országok­nak, amelyek olajat, szenet, földgázt vagy más energia- hordozót importáltak. • Az energiahordozók ár­emelkedését követően jelen­tős növekedés figyelhető meg az egyéb nyersanyag- és nyersanyagjellegű cikkek vi­lágpiaci áránál is. Az egy­részt annak a következmé­nye, hogy a nyersanyagok kitermeléséhez, előállításá­hoz energia — gyakran nagy mennyiségű energia — szük­séges. A termelési költségek oldaláról tehát feltétlenül indokolt a nyersanyagárak emelkedése. A másik oldalról, éppen az olajáremelés volt az az ese­mény, amely a világot rá­döbbentette arra, hogy nem­csak energiahordozó készle­teink végesek, de a nyers­anyagokkal is okosan kell gazdálkodnunk. Ez annál is inkább indokolt, mivel a vi­lággazdaság az ezredfordu­lóig több mint négyszer any­nyi nyersanyagot fog fel­használni, mint a civilizáció eddigi történelme folyamán. Ezen belül az olyan alapve­tő nyersanyagok felhasználá­sa, mint a kőolaj, réz, ólom és a vasérc, mértéktartó becslés szerint is csaknem ötszörösen fogja felülmúlni a jelenlegi szintet. Ez a tény egyben arra is enged követ­keztetni, hogy a világpiacon 1973 után kialakult magas nyersanyagárszint tartós marad, további nyersanyag­ár-emelkedésekre lehet szá­mítani. Az energiahordozók és nyersanyagok árának emel­kedését követően áremelke­dés figyelhető meg a kész­termékek világpiacán is. Ez utóbbit az energiahordozók és nyersanyagok árának emelkedése váltotta ki, így a késztermékár-növekedés termelési költség jellegű. Az 1973—76-os időszakban megfigyelt , késztermékár­mozgásoknál két jellemző momentum figyelhető meg: az első, hogy a késztermék­ár-növekedés csak fáziské­séssel követi az energiahor­dozók és nyersanyagok világ­piaci árának emelkedését. Így például az első jelentő­sebb késztermékár-emelke­désekre a világpiacon csak 1975—76-ban * került sor. En­nek következtében azon or­szágok, amelyek alapvetően nyersanyagot importálnak és késztermékeket exportálnak, komoly veszteségeket szen­vedtek el 1974 és részben 1975 folyamán az áremelke­dések fáziskülönbsége miatt. Ezen országok közé tartozik többek között hazánk is. Ez az áremelkedésekben jelent­kező fáziseltolódás 1976 után újra megismétlődött, de most már egy magasabb árszint­ről kiindulva. A másik jellemző momen­tum a két alapvető árucso­port árváltoztatásánál az ár­emelkedés mértéke. Az „árrobbanás” kezdete, tehát a hetvenes évek eleje óta a késztermékek órai még nem tudtak felzárkózni a je­lentősen megemelkedett nyersanyagárakhoz. Ez úgy­nevezett nyersanyagkészter­mék-árollót hozott létre, amelyet az alábbi számok jól jellemeznek. 1972—79 között a nyers­anyagok árai. beleértve a kőolajat is, 410 százalékra nőttek, kőolaj nélkül viszont „csak” 265 százalékra. Ugyanezen időszak alatt a késztermékek világpiaci árai átlagosan 230 százalékra emelkedtek, ami azt jelenti, hogy a nyersanyag-készter- mék-árolló — beleértve a kő­olajat is — 80 százalékra nyílt, viszont kőolaj nélkül is csaknem 20 százalékos kü- lönbség figyelhető meg. Rö­vid távon nem látszik való­színűnek egy késztermékár­felzárkózás. Amennyiben ez így lesz, akkor a jövőben is hátrányos helyzetben lesznek a késztermék-exportőr orszá­gok. További cserearány­veszteségeik elkerülésének leghatékonyabb módja az le­het, hogy új, a világpiacon sokak által keresett árucik­keikkel jelentkeznek, ahol az árakat jelentős mértékben ők szabják meg. A lejátszódott folyamatok és a kialakult helyzet nem kis nehézségeket okozott és okoz ma is a magyar nép­gazdaságnak. A világpiaci értékesítési lehetőségek ob­jektiven adottak. Ez érthető. A gondok megoldásának egyetlen járható útja van: a feltételekhez való gyors al­kalmazkodás. Ez az alkal­mazkodás elsősorban azt fel­tételezi, hogy a népgazdaság — már a hetvenes évek ele­jén is néhol elavult termelé­si struktúráját rövid idő alatt sikerült átalakítani, ja­vítani. Mennél rövídebb időt fog igénybe venni ez, a fo­lyamat, annál kisebbre csök­kenthetők azok a vesztesé­gek, amelyeket a magyar népgazdaság kénytelen el­szenvedni a világpiaci ten­denciák kedvezőtlen alakulá­sa miatt. Ezt a struktúraát­alakítást segíti elő külkeres­kedelmünk, amikor a világ­piaci hatásokat közvetíti a belgazdaság felé elsősorban árak, árarányok formájában. Ez teszi még felelősségtelje­sebbé a külkereskedelmi vál­lalatok munkáját. Nyíri Iván ^Tapasztalatok és tennivalók Fiatal szakmunkások a mezőgazdaságban Az ifjú szakmunkások munkába állása, felkészült tevékenysége kulcskérdés a ma mezőgazdaságában. Kevés már a tapasztalat, az elődök öröksége: a technikai fejlődés, a mind korszerűbb termelési módszerek, techno­lógiák, gépek felkészült, hoz­záértő szakembereket kí­vánnak. Olyanokat, akik nemcsak a ma, hanem majd a jövő berendezéseit is biz­tonsággal kezelik, könnyen elsajátítják a megújuló mód­szereket. Érthető hát az a figyelem is, ami szakmunkásképzé­sünkre. illetve a fiatal szak­emberek beilleszkedésére irá­nyul. Iskolák, intézetek tu­dományos és szakmai szer­vezetek elemzik rendszeresen a pályakezdők további sor­sát. keresik a kiutat, né­hány többéves alapvető gond megoldását. Mert az is akad bőven, sőt, mint azt a ta­pasztalatok igazolják — sür­getőbbek a tennivalók, mint azt korábban gondoltuk. Ilyen megfontolások alap­ján kezdett az arra legin­kább hivatott Heves megyei Pályaválasztási Tanácsadó In­tézet egy reprezentatív vizs­gálatba. melyet a közelmúlt­ban értékeltek a pályavá­lasztási tanács szokásos évi ülésén Az intézet kutatói az 1972 és 76 között végzett szak­munkások tapasztalatait ösz- szegezték s különösen nagy figyelmet fordítottak arra. hosv milyen tényezők befo­lyásolták e fiatalok pálya- választását. hogyan illeszked­tek be az új közösségbe, il­letve milyen szempontok alapján változtattak később szakmát, vagy maradtak az eredeti végzettségüknek megfelelő munkakörben. Vonzóbb a kényelem A beszámoló már a beve­zetőjében is leszögezi, hogy az elmúlt évtizedekben megváltozott falusi élet, a jobb anyagi helyzet a várt­nál kevésbé ösztönzi arra a fiatalokat, hogy a a mezőgazdaságban helyez­kedjenek el. Feltehetően a fiataloknak a jó keresetnél még mindig vonzóbb a jól szervezett munka, a kényel­mesebb munkakörülmények, a szociális ellátottság, s ezért a kívántnál kevesebben vá­lasztják maguknak a mező- gazdasági szakmunkás pályát Rámutattak arra is a kuta­tók, hogy élesebbek itt a ge­nerációs ellentétek, mint a népgazdaság más terűién, ugyanis a fiatal szakmunká­sok szókimondóbbak, gyor­sabban, érzékenyebben rea­gálnak a körülöttük levő el­lentmondásokra, mint a zár- kózottabb. de befolyásosabb idősebb nemzedék. Hiányoznak azok a mód­szerek is. melyek megköny- nyítenék a pályakezdők be­illeszkedését, így sok esetben nem zökkenőmentesek a fia­talok munkával töltött első hónapjai. A vizsgálat másik terüle­te az volt. hogy az oktatás eddig milyen tapasztalatok­kal szolgált. A pétervásárai Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Intézetben például megállapították, hogy olykor az anyagi lehetőségek kor­látozottak, így a legkorsze­rűbb gépekkel, berendezé­sekkel csak kint az üzem­ben ismerkednek meg utólag a fiatalok. Figyelemre méltó megállapítása a beszámoló­nak, hogy „fokozni kell a biztonságos munkavégzésre való felkészítést, mert a fris­sen végzett fiatal szakmun­kásaink közül többen súlyos, nem egy esetben halálos balesetet szenvedtek”. A gépészek többen Ellentétben több .mezőgaz­dasági szakmával, a gépé­szek például sokkal többen választják elsőrendű tovább­tanulási lehetőségnek későbbi szakmájukat, míg másutt csak akkor jelentkeznek me­zőgazdasági szakmunkáskép­zőbe, ha máshová nem ve­szik fel őket. Arra viszont már kevesebben adtak — a megkérdezettek alig több mint fele — igenlő választ, hogy ha újra kezdhetnék, ugyanezt a szakmát válasz­tanák-e. Hogy miért, arra ta­lán választ ad az egyik gépkocsivezető véleménye: „A szakmámat szeretem, de saj­nos nem tudtam alkalmazni a mezőgazdaságban. Ezért kellett más foglalkozást ke­resnem.” Vagy egy másik fe­lelet: „a fiatal szakmunká­sok kevesebb megbecsülés­ben részesülnek. sokszor gyermeknek tekintik őket. Ezáltal sok fiatal elzárkó­zik a mezőgazdasági mun­kától és az inarha mp»>) ” A Chinoin új üzeme Hatvanban (Fotó: Szabó Sándor) Kisebb a tervezettnél A vasút 11,6 millió, a Volán 16,2 millió tonna árut fuvarozott novemberben Az idén is bebizonyoso­dott, hogy aimi árut az év elején nem adtak vasútra, azt. a csúcsforgalom idején már a legnagyobb erőfeszí­tések mellett sem tudják pótolni. Az októberi kima­gasló. 12.4 millió tonnás tel­jesítmény után a MÁV no­vemberi eredménye elmaradt a várakozástól. Az elmúlt hónapban 11,6 millió tonna árut továbbított a vasút, ke­vesebbet a tervezettnél. El­sősorban a belföldi forgalom volt kisebb, ezen belül egye­dül a jól szervezett cukor­répa-szállítást bonyolították le a menetrend szerint, szén­ből, kőből és cementből vit­tek el többet a tavalyinál. A MÁV nem tudta hiány­talanul teljesíteni a kocsi- megrendeléseket, pedig a kü­lönböző intézkedések ered­ményeként az előző évhez Természetesen szól a be­számoló a beilleszkedés és a pályához való hűséget meg­határozó munkakörülmé­nyekről is. Többen elmond­ták a kérdőíveken, hogy hiá­nyoznak náluk az alapvető szociális létesítmények, a gépek elavultak, sok eset­ben egészségtelen körülmé­nyek közt dolgoznak, a be­rendezések korszerűtlenek, olykor még veszélyesek is. Érthető, hogy sok fiatal ked­vét szegik az első ilyen jel­legű benyomások. Mindezek mellett azonban talán a .beilleszkedés, a pá­lyakezdés kulcsproblémája, hogy a fiatalok közül sokan nem a végzettségüknek meg­felelő munkát kapják. Né­ha még olyan ellentmondá­sok is' tarkítják a képet, mint a növénytermesztő gé­pészeké, akik csak néhány évi gyakorlat Után tehetnek gépszerelői vizsgát. Ugyan­akkor ha valaki először a mezőgazdasági gépszerelő szakmát szerzi meg, nö­vénytermesztő gépészként is dolgozhat, mint például trak­toros. Persze, hogy inkább az utóbbit választják, aki pedig az előbbi mellett dön­tött, csalódik. A tapasztalatok és útjaik A tények tehát ismertek, csak számunkra az nem vi­lágos. hogy a tapasztalatok milyen úton jutnak majd érvényre a gyakorlatban; hogv végülis a megállapí­tások nyomán mit tehetnek, mit tesvenek mindazok, akik fogadják a pályakezdőket. A jövőben szeretnénk többet hallani azokról a módsze­rekről, döntésekről, ötletek­ről. melyek a megoldást is esvértelműbben tartalmaz­zák. Cziráki Péter viszonyítva jelentősen csök­kent a kocsihiány, az igé­nyekhez kéoest azonban változatlanul kevésnek bizo­nyult a MÁV kapacitása. A nehéz helyzeten csaik eny­híteni tudtak azzal, hogy a tárcákkal megállapodva kon­tingenseket. határoztak meg, s kijelölték azokat a terüle­teket. árucsoportokat, ame­lyekhez mindenképpen biz­tosították a szállítóeszközö­ket. Az év tizenp"v hónap­jában végül is 122,9 millió tonna árut fuvarozott á vas­út, amely a jelzések szerint ezúttal sem kerülheti el az év végi hajrát, bár az utolsó havi terv mérsékeltebb, 10,8 millió tonnás teljesítményt ír elő. Az év hátralevő fel­adatainak teljesítéséhez a vasút figyelemmel kíséri az ipar munkáját, közösen fel­mérték például a még ex­portra kerülő árumennyisé­get, amelyeknek elsőséget biztosítanak akárcsak az üzemek számára nélkülözhe­tetlen nyersanyagoknak és a Évek óta végeznek ha­zánkban megfigyeléseket és kísérletet a zajártalom for­máiról, illetve megszünteté­sük módozatairól. A nemré­giben összegzett vizsgálati eredmények szerint a városi lakosság mintegy 30 száza­lékának a megengedettnél nagyobb a zajterhelése. Az egészségügyi felvilágosítás társadalmi tanácsánál — mi­ként az MTI munkatársát tájékoztatták — a zajárta­lom elleni küzdelem egyelő­re elég szerény eredmé­nyeinek összesítésére, soka­sodó teendőinek meghatáro­zására készülnek. Dr. Bensőn Katalin pszi­chológus a témával kapcso­latban elmondta, hogy az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a föld lakosai­nak egy százaléka halláská­rosodott, és ezek felénél a zaj a kórokozó. A civilizáci­ós betegségek, köztük a ná­lunk is gyakori hipertónia, neurózis és a balesetek egy részének kialakulásában sem zárható ki a zaj kelle­metlen szerepe. Minden lehetséges formá­ban — a munkahelyeken, otthon és a környezetünkben — csökkentetnünk kell az egészségikárosító zajhatáso­kat. Az egészségünkről — megóvásáról van szó! Zaj miatt rosszul alszunk, követ­kezésképpen nem regenerá­lódik megfelelően a szerve­zet, s ez már másnap in­gerlékenységek fáradtságot lakosság ellátását szolgáló termékeknek. A vasúthoz hasonlóan járt a Volán is. amely az októ­beri szakmai rekordot. 19.4 millió tonnás fuvarozási tel­jesítményt meg sem tudta közelíteni. A novemberben elszállíott 16,2 millió tonna áru valamivel több mint a múlt évben volt, de nem ér­te el a tervezettet. A kisebb teljesítmény oka jórészt az, hogy a vasúti forgalom köz­útra tereléséből kevesebb munka adódott a tervezett­nél. A Volán egyébként né­hány helyi esettől eltekint­ve kielégítette a fuvarozási igényeket, rendben teljesí­tette a szabolcsi alma szál­lításával, a cukorrépa fuva­rozásával és á téli tárolással kapcsolatos feladatait. Az 1 —11 hónapi 176,9 millió ton­nás teljesítménye ugyancsak kisebb a tervezettnél. Az év utolsó hónapjában még 12,7 millió tonna áru el fuvaro­zása vár a Volán-vállala­tokra. (MTI) okoz. s ez bizonyos idő múlva állandósulhat. A védekezésben a legfon­tosabb a tudatosság: min­denki tartózkodjék a feles­leges zaj keltéstől, például ne bftmböltesse a rádióját, ne dobálja a tejesikannákat, ne csapkodja autója ajtaját, ne bosszantson másokat a mo­tor túráztatásával. Ez sem­mibe sem kerül, mégis so­kat számít. Egy pénz nél­küli .beruházásra” va,n szük­ség sok munkahelyen: ma­gunk és mindenki érdeké­ben ne nagy zajkeltéssel bi­zonygassuk. hogy dolgozunk. Ezt, a témát például be le­hetne iktatni a szállítók munkavédelmi oktatásába. Megvan, megkereshető — otthon ugyanúgy, mint min­den munkahelyen — kineik- kinek a maga feladatta a zaj elleni küzdelemben Most formálódnak azok az el­képzelések, hogy konkrétan milyen teendői legyenek ezen aiz egészségnevelési te­rületen a szakszervezeteknek, a KÖJÁl,-oknak, az üzem­orvosi hálózatnak, megfelelő propagandát fejthet ki az autóklub a „csendesebb” közlekedésért, az Országos Egészségnevelési Intézet pedig általában a zajtala­nabb környezett megteremté­séért. (MTI) áfömrn,® 1979. december 11., kedd Vigyázzunk egymásra! A zajártalmak csökkentéséért

Next

/
Thumbnails
Contents