Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-11 / 289. szám
Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: Hálátlan küldetés Vance amerikai külügyminiszter elődjének, Kis- síngernek nyomdokaiba lépett. A NATO miniszteri tanácsülése előtt az amerikai diplomácia vezetője négy villámlátogatást bonyolít lé. Két témáról folytat eszmecserét a brit, a francia, az olasz és a nyugatnémet vezetőkkel: az Irán ellen tervezett gazdasági szankciókról és a Nyugat-Európába telepítendő rakétákról. Különösen a Teheránnal szemben foganatosítandó lépesek elfogadtatása okozhat problémát Vance- nek. Irán a tőkés világ második legnagyobb olajexportőre, s ez különös fontosságot kölcsönöz számára Nyugat-Európa energiaigényes országaiban. Kérdés, hogy a megrendelésekben nem dúskáló négy közös piaci ország milyen álláspontra helyezkedik, ha az USA tágabb körű embargót követel tőlük? Közismert, hogy a franciák, az olaszok, de a nyugatnémetek is jelentős gazdasági kapcsolatban állnak Teheránnal, s érdekeikkel ellentétes minden olyan intézkedés, amely ezt az együttműködést veszélyezteti. Hasonló megfontolás vezeti Nagy-Britanniát. Amióta Londonban konzervatív kormány irányít, egyre szembetűnőbb, hogy a „vas-lady”-nek becézett miniszterelnökasszony kétségkívül igyekszik mindenben Amerika kedvére tenni. Ám talán éppen az iráni ügyben érdekellentét mutatkozik London és Washington között. A gazdasági bojkott ugyanis rendkívül érzékenyen érintené az amúgy sem rózsás brit pénzügyi mérleget. Amikor például Washington az iráni bankbetétek befagyasztásáról döntött, London egy ravasz húzással kibújt a következmények alól. Egy fellebbviteli bíróság ugyanis arra a megállapításra jutott, hogy az amerikai bankok londoni leányvállalatai — amelyek legalább másfél millió fontnyi iráni betétet kezelnek — brit joghatóság alá tartoznak. Ennek következtében rájuk nem vonatkoznak a washingtoni döntések. Ami az eurórakétákat illeti, mind Angliában, mind pedig Olaszországban egyre nagyobb méreteket ölt a közvélemény tiltakozása. „Rakéták helyett tárgyalásokat!” — sürgetik a tüntetők transzparensei. Igaz, a brit, az olasz és a nyugatnémet hivatalos álláspont lényegében megegyezik az Egyesült Államokéval, de a Carter elnök által olyannyira szorgalmazott NATO-egység aligha jut majd kifejezésre a brüsszeli tanácskozáson. Hollandia, Dánia, Norvégia és Belgium nézete semmiképpen nem azonos az amerikaiakéval. Vance külügyminiszterre most a kétnapos villámlátogatásokon az a nehéz teendő vár, hogy Amerika legfontosabb nyugat-európai szövetségeseit a kisebb NATO-államok ellenállásának letörésére bírja rá. Hálátlan küldetés ez, amely sem az Iránnal kapcsolatos szankciók, sem az«, eurórakéták tekintetében nem öregbíti az Egyesült Államok tekintélyét a kontinensen. Gyapay Dénes Nobel- díjakat adtak át XVI. Károly Gusztáv svéd király hétfőn Stockholmban átadta az 1979-es Nóbel-dí- jakat annak a 10 kiváló tudósnak, akiket a Svéd Királyi Akadémia érdemesnek talált a magasfokú tudományos elismerésre. Oslóban ugyancsak hétfőn a Nobel- békedíjat is átnyújtották Teresa anyának, az Indiában élő római katolikus apácának. Tiltakoznak a rakéták ellen A becslések szerint 40—50 ezer ember vett részt azon a brüsszeli tüntetésen, ahol az amerikai nukleáris rakéták nyugat-európai elhelyezése ellen tiltakoztak. Iránban tízezer ember tüntetett Harmadszor cserélt gazdát n f"brizi rádió Több, mint tízezer ember tüntetett vasárnap Tabriz- ban, Kelet-Azerbajdzsán fővárosában. A felvonulók Khomeini és Sariat-Madari vallási vezetők arcképeit emelték a magasba és a következő jelszót kiáltozták: „valamennyien együtt az amerikai imperializmus ellen!” A tüntetés rendben, összetűzések nélkül zajlott le. A teheráni rádió jelentése szerint hasonló jellegű megmozdulások voltak vasárnap Azerbajdzsán más nagyobb városaiban, köztük Ardabilban is. Nem egészen egy nap leforgása alatt harmadszor is gazdát cserélt a tabrizi rádió épülete: miután vasárnap délután vértelenül a Khomeinihez hű „iszlám forradalmi gárdisták” majd éjfélkor harcok eredményeképpen a Sariat-Madari pártján álló kelet-azerbaj- dzsániak kezére jutott, hétfőn hajnalban elfoglalta a hadsereg. HoIIai Imre: „Támogatjuk a BT határozatát..." A Magyar Távirati Iroda tudósítója New Yorkban az alábbi kérdést tette fel Hol- lai Imre nagykövetnek, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviselőjének, az iráni—amerikai kapcsolatokban beállott válsággal kapcsolatban: Magyarország nem tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának, s nem vett részt a testületnek az iráni—amerikai kapcsolatokban kialakult helyzetről folytatott vitájában. Kifejtené-e ' véleményét a Biztonsági Tanács december 4-i határozatáról? Hollai Imre a következőket válaszolta: A Magyar Népköztársaságban őszinte rokonszenv kíséri az iráni nép harcát, amelyet a forradalom kezdete óta vív országa függetlenségének biztosításáért, az előző rendszer által elkövetett bűnök következményeinek megszüntetéséért. Az iráni események különösen aláhúzzák annak fontosságát, hogy mindenki szigorúan tartsa magát az államok egyenlősége és szuverenitása, a belügyekbe való be nem Amerikai elnökválasztás Á gépezet működése Az amerikai elnökválasztások egyik jellegzetessége, hogy a hivatalban levő elnök mindig elnyeri saját pártja elnökjelöltségét. 1884 óta nem volt példa arra, hogy a két nagy amerikai párt, a demokraták és a republikánusok közül bármelyik is megtörte volna ezt a hagyományt. Jelenleg azonban az Egyesült Államok olyan helyzetben van. amelyet az ország történelmében — békeidőben — páratlannak lehet minősíteni. Az infláció, a munkanélküliség és a gazdasági visszaesés együttes jelentkezése mögött ugyanis rendkívül feszített energiahelyzet húzódik meg. E különleges helyzet miatt az elnökválasztási küzdelem a szokásosnál jó néhány héttel korábban kezdődött meg. Mindez indokolttá teszi, hogy mielőtt a két nagy párt lehetséges jelöltjeivel és azok est-iveivel foglalkoznánk, áttekintsük az amerikai választási harc bonyolult me- chmizmusát. .4z egyes pártok jelöltjeit a különböző riválisok közül egy úgynevezett „jelölt-választási konvenció" szemeli ki. Ezt általában mindkét párt a voltaképpeni választás előtti július közepe és augusztus közepe között tartja. A hagyományok szerint ugyanis az úgynevezett ..Munka Napján” (Labor Day), szeptember első hétfőjén már megkezdődik) a harc a két kivánwm lasztott jelölt között. Mind a demokrata párt, mind a republikánus (köztársasági) párt jelöltválasztási gyűlésén a részt vevő delegátusok állás- foglalása dönti el a küzdelmet. E küldöttek azonban nem elsősorban személyes döntésüket közük, hanem egy adott állam delegátusai, blokk-szerűem állnak egyik, vagy másik jelölt oldalán. Ennek két alapvető következménye van. Az első természetesen az, hogy mindkét pártban mindegyik pályázó igyekszik megszerezni magának egy-egy államban a delegátusok blokkjának támogatását. Így született meg az Egyesült Államokban az „előválasztások” (angol szóval : primary) intézménye. Ezt 1908 óta alkalmazzák. Itt a dolog lényegét tekintve arról van szó, hogy mindkét párt külön-külön afféle „próbaszavazást’’ tart az egyes államokban. Ezeken az előválasztásokon dől el, hogy egy-egy állam republikánus, illetve demokrata választói pártjaik melyik jelöltjét részesítik előnyben. A második következmény, ami a szisztémából adódik, az, hogy minél több lakosa van egy államnak, annál nagyobb a delegátusok száma és így politikai súlya. Ezért minden pályázó különös súlyt helyez a legnagyobb államok (Kalifornia, New York, Illinois, Texas, stb.) előválasztásain aratott győzelemre. Jelenleg például általános a véleménv, hogy a demokrata párton belül a Carter és Kennedy közötti párharc március és május között a Nerv^Yorir^KaMfoiTOia^é&linois államokban tartott előválasztások során dől el. A két párt jelöltválásztási konvenciói ily módon már az előválasztások eredményeire támaszkodva ítélkezhetnek afelett: melyik demokrata, illetve republikánus jelöltnek van nagyobb esélye arra, hogy a végső párviadalban elnyerje az elnökséget. Ez nemcsak a jelöltek személyes sorsát dönti el. Az elnökválasztásokon ugyanis a Fehér Ház lakóján és helyettesén, az alelnökön kívül megválasztják két esztendőre a 435 tagú képviselőházat, és hat esztendőre a 100 tagú szenátus egyharma- dát is. Ráadásul ezzel egy időben választják tucatnyi szövetségi állam kormányzóját és több százezer helyi tisztségviselőt az államügyésztől a seriffekig. A helyes jelölt kiválasztása tehát egy egész apparátus, több százezer ember politikai karrierjét érinti. Az előválasztások eredményei ezért csak erőteljesen befolyásolják, de nem döntik el véglegesen a jelölt személyét. Kulisszák mögötti bizalmas tárgyalásokon, a hírhedtté vált „füstös szobákban” dől el, hogy végül is ki kerekedik felül. E bizalmas vitákban az egyes államok delegátusainak módjuk és joguk van arra, hogy megváltoztassák korábbi álláspontjukat és „átálljanak” egy másik jelölt oldalára. A két jelölt kiszemelése után a már említett szeptemberi Labor Day jelenti az „igazi” elnökválasztási harc kezdetét. A szisztéma bonyo- IdaJmai azonban ezzel még nem érnek véget. Az Egyesült Államok lakossága november első keddjén adja le voksát és általában természetesen az a jelölt győz, aki (illetőleg amelynek pártja) több szavazatot kapott. Technikailag azonban a szavazók nem magát az elnököt, hanem az elektori testület tagjait választják meg. Ebben a testületben az egyes államok lakosságuk arányában vannak képviselve. (Kaliforniának pl. 45. New Yorknak 41, Illinois és Texas államnak 26—26 szavazata van.) Ezért itt is döntő jelentősége van annak, hogy a 11 legnagyobb állam a két versengő jelölt közül melyiket választja. Miután a legnépesebb államoknak egyben a legtöbb elektoruk is van, általában a szavazattöbbség elektortöbbséget is jelent. Az amerikai ’ történelemben azonban két ízben előfordult, hogy a kevesebb szavazatot elnyerő jelölt kapta meg az elnökséget. (Ez úgy lehetséges, hogy egy pályázó esetleg számos kisebb államban jelentős szavazattöbbséggel nyer, a sorsdöntő nagy államokban pedig kis szavazattöbbséggel veszít.) A szavazás napján az éjszakai órákban az állampolgárok leadott szavazatai és a velük általában párhuzamosan érvényesülő elektori szavazatok ismerete alapján már kiszámítható, hogy. ki lesz az Egyesült Államok következő elnöke. E bonyolult folyamat második szakasza, a két nagy párt jelöltje közötti párharc még távol van. Az érdeklődést egyelőre még az első szakasz, a februártól nyár derekáig tartó előválasztások kötik le.- * - - — —r avatkozás elvéhez, tartózkodjék az erőszak alkalmazásától és az erőszakkal való fenyegetéstől. Ami a Biztonsági Tanács december 4-i határozatában érintett konkrét kérdést illeti, elvi álláspontunk jól ismert. Az a véleményünk, hogy a diplomáciai képviseletek és szergélyzetük sérthetetlenségének elvét minden körülmények között figyelembe kell venni. Elveinkkel ellentétes a túszok szedése is. Mindebből egyenesen következik, hogy támogatjuk a Biztonsági Tanács december 4-i határozatát, beleértve a teheráni amerikai nagykövetség személyzetének szabadon bocsátására irányuló felhívást. MOSZKVA Nyikolaj Tyihonov, a Szov- jetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, vasárnap Berlinbe érkezett, ahol részt, vesz a Szovjetunió—NDK gazdasági és tudományosműszaki együttműködési kormányközi bizottság 25. ülésszakán. TOKIÓ i Mijamoto Kendzinek, a* Japán Kommunista Párt el*; nőkének vezetésével szombaton öttagú pártdelegáció utazik a Szovjetunióba, hogy tárgyalásokat folytasson a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselőivel — jelentette be hétfői sajtóértekezletén Tacsiki Hirosi, a JKP KB külügyi osztályának vezetője. A küldöttséget, amely tíz napot tölt a Szovjetunióban, fogadja Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára is. A felek megvitatják a nemzetközi helyzetet, beleértve az Egyesült Államok ázsiai stratégiáját és Kína szerepét. Tanácskoznak továbbá a nemzetközi kommunista mozgalom időszerű kérdéseiről, az atomfegyverek elleni tömegmozgalmak, valamint a szovjet és a japán nép közötti barátság előmozdításáról. SZÖUL Csői Kju Ha. Dél'Korea új államfője hétfőn Sin Hjon Hvak eddigi miniszterelnökhelyettest és gazdaságterve- zésügyi minisztert nevez,e ki kormányfővé. A miniszterelnök várhatóan a hét végén alakítja meg kormányát. miután a nemzetgyűlés jóváhagyta kinevezését. A testület szerdán dönt e kérdésben. KUVAIT »e Willy Brandt volt nyugatnémet kancellár, aki az úgynevezett észak—dél bizottság küldöttségének élén Kuvait- bah tartózkodik, e'.ső megbeszéléseit követően kijelentette: tárgyalópartnereivel egyetértettek abban, hogy az energiagondokra, különös tekintettel az olaj problémára, gyakorlati és gyors megoldásokat kell találni. A küldöttség körutat tesz az Araböböl térségében, hogy kiértékelhesse a világgazdaság kérdéseire vonatkozó helyi nézőpontokat. Kuvait után Szaúd-Arábia a következő úti cél. Eurórakéták $ Bonyodalmak a NATO-tanáeskozás előtt A NATO európai tagállamai hadügyminisztereinek ülésével gyakorlatilag már hétfőn megkezdődik Brüsz- szelben a NATO vezető szerveinek öt napra tervezett tanácskozása, amelyen az új amerikai közép-hatótávolságú atomrakéták gyártásáról és nyugat-, illetve déleurópai elhelyezéséről döntenek. Az Egyesült Államok és Kanada hadügyminisztere kedden érkezik meg a belga fővárosba. A végső döntést várhatóan a NATO külügy- és hadügyminisztereinek szerda délutáni, együttes ülésén hozzák meg. Mint ismeretes, a nyugatnémet, a brit és az olasz kormány már döntött a fegyverkezési verseny újabb szakaszát érintő terv támogatása mellett. Hollandia elutasítja az új rakétafegyverek befogadását. Dánia hathónapos haladékot szorgalmaz a telepítésre vonatkozó döntés meghozatalára. Belgium és Norvégia szintén a szocialista országokkal folytatandó tárgyalások megkezdését szorgalmazza a döntés előtt. A leghatározottabb elutasítás a holland fővárosból érkezett, ahol a parlament az elmúlt csütörtökön visz- szautasította a „korszerűsítésnek” nevezett — a valóságban továbbfegyverkezé- si — tervet. A nehéz belpolitikai helyzetben lévő ^aa^gú^noilanc^kormányfu a hét végén Washingtonban eredménytelenül próbálta engedményekre rávenni az amerikai vezetést, ezért hétfőn Bonnban tesz villámlátogatást, hogy Schmidt, nyugatnémet kancellárral és Genscher külügyminiszterrel tárgyaljon valamiféle végső kompromisszum lehetőségéről. A belga kormány még mindig nem jelentette be hivatalosan álláspontját. Henri Simonét külügyminiszter viszont a hét végén újságírók előtt kijelentette, hogy Belgium valószínűleg csak abban az esetben támogatja az új amerikai nukleáris fegyvereknek Belgium területén történő elhelyezését, ha a döntést időlegesen — legalább hat hónap"a — elhalasztják. Ez az idő elegendő lenne a Szovjetunióval folytatandó tárgyalások megkezdésére. A kisebb nyugat-európai államok elutasító vagy tartózkodó magatartását magyarázza az is, hogy egyre fokozódik a közve lemény tiltakozása a NATO említett terve ellen. Belgiumhoz hasonlóan, ahol vasárnap mintegy 20 országból összegyüle- kezett legalább .30 000 fiatal tüntetett, Dániában is több tízezren vonultak az utcára, tiltakozva a rakétaprogram ellen. m *- (UPI, AP, RRTUER) 8 MTl—GA—HX
