Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-09 / 288. szám

Lehetőségek az idegenforgalomban Tolvajok — diplomatatáskával „Felfedezni” Farkasmályt Friss színek egy régi mátrai kirándulóhelyen Hangulatos pincék, présházak sora A hegyek felé sietők gép­kocsijukból sokszor talán észre sem veszik a Gyöngyös és Mátrafüred között elka­nyarodó szerényke bekötő­utat, számos turista el nem tudja képzelni, hogy miért áll meg vele a népszerű kisvonat a kereszteződésnél, mit jelent a Farkasmály felirat az árokszéli jelzőtáb­lán. Bizonyára nemcsak az ide­genek, hanem jórészt a vá- , rosbeliek is így vannak már ezzel. Jó néhány helybeli is alighanem elfeledte, vagy egyszerűen meg sem ismer­hette már a környék vala­ki mikori kedvenc kiránduló- | helyét. Inkább a múlté a szőlők Alatt csörgedező patakocs- . ka, szép, kies völgyének va­rázsa, a gyertyafényes pin­cerendszerek gondűző jó­kedve, a többnyire szekere­ken, vagy bicikliken érke­zők harmonikaszós mulato­zása, ünnepi vígassága. Nyo­ma sincs a hajdani derűs népünnepélynek, a nagy életnek, ami errefelé járta. Ä környék, a Sárhegy alja megcsendesedett, legfeljebb I a borgazdasági kombinát gépkocsijainak, tankautóinak zúgása, meg a telt hasú hor- i dók abroncsán, dongáján, dugóján koppanó kalapácsok zaja veri fel a szunnyadó emlékeket. , Pedig a táj ma is vonzó! A sziklafalba vájt hosszú pincesor, a sajátos hangula­tot árasztó, zsalugáteres ab- lakú, faragott tornácú, eme­letes, vén présházak, az öreg épületek előtt strázsáló szá­zados fák, a vízpartot sze­gő madárdalos csalit, mesz- sze földön páratlanná teszik a Mátravidék e kis darab­káját. A zárt tö'lgyajtók előtt pusztán elsétálni is élvezetes az esztendő minden szaká­ban. Amit ugyanis itt lát az ember: ritka történelem. Egy érdekes fejezete régmúltunk­nak, a valamikori szőlősgaz­dák világából. A XVIII— XIX. században vágták a 26 pincét — amelyek, méreteire egyébként jellemző, hogy kö­zülük néhányban is úgy­szólván egész Gyöngyös ót>ó- helyet talált a háború ide­jén —, majd emelték elibük a barokk és klasszicista stí­lusú, kertilakszerű romanti­kus, eklektikus borházakat, a „Magyar várost”, a „Kö­zép-várost”, és legalul a „Né­met várost”. Sok év után is csodálatot, tiszteletet éb­reszt a munka, amit eleink hátra hagytak. Szemet, szí­vet gyönyörködtető a táj hervadásában is, a vadregé­nyes környezet pihenésre, kikapcsólódásra, hosszabb maradásra csábít. Aztán, ha megáll, letelep­szik a látogató, önkéntelenül is felvetődik benne: nem kaphatna-e esetleg többet. A jólevegő-teremtette ha­talmas étvágyhoz például va­lami harapnivalót, akár csak a legegyszerűbb falatokat: száraz kolbászt, szalonnát, foszlós bélű kenyeret. Utána meg néhány kortyot a hegy levéből, a környék híres boraiból. Ha pedig a kedve úgy kívánja, hát kis időre fedelet is a feje fölé. Helyet egy lócán, asztal mellett, ahol esetleg már többől válogat­hatna. megihatna egy kávét is, a gyerek meg élnyalogat­na valami szörpöt. Vagy — uram bocsá’ — jó lenne ta­lán, ha zene is akadna, pél­dául harmonika, mint vala­ha, s amit lassan már nem látunk, hallunk sehol. Nos, igen: lehetne itt még egy s más! Mindenekelőtt egy alaposabb nagytakarí­tás, rendben tartott pázsit, pár szál virág. Nem nagy költséggel, kis fantáziával, néhány kedves ötlettel is újra megismertethetnék, megkedveltethetnék a világ­gal a Farkasmályt, üdé szín­folttal gazdagíthatnák ide­genforgalmunkat. Korántsem véletlen, hogy e gondolatok már születé­sük előtt szimpátiával ta­lálkoztak. Másoknak is eszükbe jutottak hasonlók. Bizonyára sokaknak öröm, hogy a régi kirándulóhely felélesztésére máris történt^ néhány intézkedés a városi tanács részéről. A pincesor felső végén esőtől védő „be­álló", amolyan kis fakuny- hó-féle épült, a közelében szalonnasütöhelyet létesítet­tek, asztalt, padokat állí­tottak, s keskeny utacskát készítettek a vendégek szá­mára. Tervezik, hogy ké­sőbb szélesebb lesz a bejá­ró, megfelelő parkolót is ta­lálnak majd a gépkocsiknak, s a látnivalókat egy bor­múzeum nyitásával gyara­pítják. Esetleg bemutathatnák a közeli bánya kőfejtő-emlé­keit. A GYÖNGYSZÖV áfész megvásárolta a farkasmályi „Felső város” alapítójának, néhai Bállá Antalnak talán a 100 méteres hosszúságot is elérő pincéjét, s az előtte több mint száz esztendeje emelt hangulatos présházat. hogy vonzó, téli-nyári mula­tóvá alakítsa mielőbb, de legkésőbb 1981-re. A terület fejlesztésének útjában jelenleg inkább már csak bizonyos tulaj­donjogi kérdések tisztázat­lansága áll. ötlet, elképze­lés elég szép számban van, és akadna még, azt mond­ják, hogy kerülközne némi pénz is a helybelieknél. S remélik: megyei, . országos támogatást is élveznek majd a tervek, törekvések. A hazai, külföldi kirán­dulók kedvére! Gytyii Gyula Egy jobb sorsra érdemes régi épület (Fotó: Szabó Sándor) Egy áruházi lopus anatómiája Avagy: párbeszéd egy huszonéves életfilozófiájáról Ki gondolta volna, hogy a három fiatalember nem be­csületes szándékkal lép be az egri Juventus ifjúsági áru­házba. Kifogástalan öltöze­tük, ápolt külsejük. S a ke­zükben elegánsan lengő dip­lomatatáskájuk minden két­séget kizárt. Sőt: arra gon­dolhatott a fiatal elárusító­nő, hogy „komoly vevők” érdeklődnek az igazán ritka­ságszámba menő francia tü­körbársony öltöny iránt. Egészen addig, amíg a ki­akasztott három helyett csu­pán kettőt talált a fogaso­kon. .. — Egy telt, 170-es sötét­kék öltöny hiányzott. Az ára két és fél ezer forint — idézi fel a történteket Bíró Béla, az áruház vezetője. — A kolléganő azonnal kap­csolt: hárman két öltönyt vittek be a próbafülkébe, az­tán egyet visszaakasztottak a helyére... Egy eltűnt, nincs más hátra, utánuk kell men­ni, még nem mehettek messzire... így is történt, a fiatal el­árusítónő a három fiatalem­ber után szaladt. Az utcán, nem messze az áruháztól, számon kérte rajtuk a hi­ányzó öltönyt. A válasz ri­deg volt és elutasító: — Nálunk ilyen nincs...! Nem is lehetett, mert a drága portéka néhány utcá­val odább — egy segítő szán­dékú „barát” közreműködé­sével — már gazdára is ta­lált. Fodrásznál kezdődött a „munkanap” A három fiatalembernél. — a kerepestarcsai Bálint Péternek, a veszprémi Mol­nár Ferencnek és a buda­pesti Molnár Attilának — nem ez volt az egyetlen lo­pása a megyeszékhelyen. A különböző áruházakból lop­tak még fekete bársonyöltö­nyöket, női estélyi ruhákat, kötöttárukat, női és férfici­pőket, értékes csizmákat, kesztyűket, bőrkabátokat és dzsekiket, ruhaanyagokat, egyszóval mindent, amit jó áron értékesíteni lehetett. Az egri „termés” a saját becs­lésük szerint mintegy 26 ezer forint értékű volt.:. Azt írtam: „saját becslé­sük szerint”. Ez így igaz, mert a rendőrségi fogdában saját fülemmel hallottam — s toliammal jegyeztem fel — ezt az adatot. És mást is, amit elmondtak az egri ki­rándulásukkal kapcsolatban. Természetesen nem voltak valami bőbeszédűek, de hát ez a maga módján érthető is. Egy-egy ilyen tapasztalt bűnöző, mint a két beszél­getőpartnerem — Bálint Pé­ter és Molnár Attila — csak azt ismeri be, amit már be­bizonyítottak a nyomozók. — Én nem is akartam le­jönni Egerben — mondja a jó kötésű, rendkívül ügye­sen, értelmesen gondolkodó Bálint Péter. — Ez egy kis­város, nagyobb az esély a lebukásra... — Mégis lejöttek Buda­pestről, ahol hárman össze­ismerkedtek, s kitervelték az áruházi lopások módszerét. — Hát, ami azt illeti, nem érte meg. Kétszeresen sem érte meg — mondja fanyar vigyorral az arcán. — Egy­részt rajtavesztettünk, más­részt. .. _... ? — .. .másrészt bóvlit ért az egész, Pesten dupláját kap­tuk volna a cuccokért! Ha azt vesszük, ez dicsé­retnek számít: Egerben nincs olyan alvilági, bűntársi, vagy orgazdakor, amelyik busá­san kamatoztatta volna Bá- linték „befektetéseit". Már­pedig, ez a majd harminc­éves fiatalember ismeri a dörgést: nem először került összeütközésbe a törvénnyel, legutóbb július 1-én szaba­dult a betöréses lopásért ka­pott börtönbüntetéséből. — Odabent gondolkodtam, hogy abba kellene hagyni az egészet, de hát, nem ment... Most megint itt vagyok, nem érte meg az egész: ahogy jött a pénz, úgy el is ment a szórakozóhelyeken. 3—4 ezret költöttünk egy éjszakq. És ennek most egy hosszabb szabadságvesztés lesz az ára. .. Harmincon felül le­szek, mire kijövök. .. És már végigzongoráztam a Btk-t, igaz, két büntetés kö­zött tíz évig rendesen éltem, aztán jött egy válás, aztán meg újra ez az élet... — Milyen volt ez az élet? — Délelőtt a fodrásznál kezdődött a napunk, hajmo­sás. manikür, fürdő. Aztán egy konyak, persze nem akármilyen, többnyire Napó­leon, majd kiadós reggeli­ebéd következett, aztán a dé­li órákban irány a „meló”. Ilyenkor sokan vannak, ru­tin is volt, figyelhet ezek után az eladó.... Ja. és a megjelenésre adni kell, mert a csóró öltözetű ember min­dig gyanús... — Most mégis megbuk­tak ... — Meg. Vagyis: ismét kül­földön dolgozom, a két gyer­kőcöm ugyanis ilyenkor ezt tudja. Nem szeretném, ha rájönnének, hogy az apjuk bűnöző... — Rendes embernek isme­rik? — Igen, annak. Amikor kinn vagyok, rendszeresen találkozunk, viszek nekik ezt-azt, a gyerektartást is fi­zetem. Csakhát..., eddig nem tudtam véglegesen megállni. De bízom abban, hogy sike­rül még visszailleszkedni a társadalomba. .. Vajon, hányadszor mondta már el ezt az ígéretet? Nem volt kitartásom . .: A huszonéves Molnár At­tila meglehetősen zokon ve­szi az érdeklődést. Nem le­hetnek ínyérevalóak a kér­dések, mert a szűkszavúság várába menekül. A vizsgáló­tiszt szavai azonban feltárják az életét: aggódó édesanya, apa, tiszteletre méltó foglal­kozású fiútestvér, jogász nő­vér — ebből a becsületes körből „sodródott” a becste­len életbe. Október 6-án szabadult az áruházi lopás miatt kapott büntetéséből, november 9-én már megint a zárkakosztot ette. — Belesodródtam... — tö­möríti a történteket egyet­len szóba. Hogy mit is ért a „sodródáson”, nem fejti ki, csupán arra utal: a legutób­bi öthónapos börtönbüntetés nem volt elég a dolgok ko­moly átgondolására. — Nem volt kitartásom — jegyzi meg. Ebben van is valami igazság, erre az egy­hónapos szabad élet napjai és viselt dolgai épp elég bi­zonyítékot jelentenek. Egy­ben azonban következetes és kitartó volt Molnár Attila: abban, hogy végiglopja Bu­dapestet, Veszprémet és Egert! — Há magát lopnák meg, vagy kirabolnák a lakását, mit szólna hozzá? — Meg lenne a vélemé­nyem. .. — Magáról is megvan a kereskedők véleménye. Azo- ké, akiknek meg kellett vol­na fizetniük a kárt, ha nem kerülnek elő a lopott hol­mik. — Van kálójuk... (Ez igaz: 2 millió forintos forgalom után két és fél ezer forint, vagyis pontosan any- nyi, mint egy ellopott öltöny áralj Ez egy „karrier” Megbánást vártam, vagy legalábbis egy olyan „alibi­szöveget”, amilyet Bálint Péter elmondott. Ez azonban elmarad, Molnár Attilának — úgy tűnik —, ebben a helyzetében minden teljesen mindegy. — Mit gondol, otthon ho­gyan fogadják az újabb lo­pások és a lebukás hírét? — Épp elég okuk lesz ar­ra, hogy megszakítsák velem a kapcsolatot. — Ez várható? — Igen, ez az én karrie­rem. ..! — Soha nem latolgatta, hogy mi lesz ezután, hogyan tovább? — Mondtam már, nincs kitartásom! Nincs határozott elképzelésem, nem érdekel semmi, idáig jutottam. És nincs életfilozófiám sem... Hacsak ez nem az! ★ Bálint Péter, Molnár Atti­la, Molnár Ferenc és a mak­iári segítőtárs, F. M. áruházi tolvajlásai ügyében a rend­őrség előzetes letartóztatás mellett folytatja a vizsgála­tot. Ennek befejeztével az országos hírű társaság tag­jai bíróság előtt felelnek majd a bűneikért. Szilvás István Párizsban magyar filmhónap Párizsi és budapesti szem­mel egyaránt fontos esemény a magyar film csütörtökön kezdődött nagy retrospektív szemléje és kiállítása a pá­rizsi Pompidou-központban és a Chaillot-palota filmmú­zeumában — hangsúlyozta az MTI tudósítójának adott nyilatkozatában a szemle francia rendezője, Jean Loup Passek, a» Pompidou-közpnt filmtanácsadója és Szabó B. István filmfőigazgató. A magyar filmek ugyan a sajátos magyar valóságban gyökereznek, hazai történel­münket dolgozzák fel, de egyetemes problémákat érin­tenek, amelyek ránk is vo­natkoznak — mondotta Pas­sek, majd így folytatta: amit például Jancsó közöl 1919- ről vagy a magyar történe­lem más időszakairól, ez egyben általános kérdés is, az elnyomók és az elnyo­mottak harca. Nagy hatást tesz rám az, hogyan tekinte­nek a magyar filmesek társa, dalmunkra, a régire és az új­ra, az a mód, ahogyan a tör­ténelem tanulságait levon­ják, vagy ahogyan az a fa­lu és a város, a társadalom problémáit látják. Olyan hu­manista megközelítés ez, amely egyedülálló a világ filmművészetében. Ezen kí_ vül a magyar filmművésztt kiváló rendezőegyéníséac’; egész sorával rendelkezik. Tájvédelmi körzet A Ság-hegy és az Őrség után Kőszeg és környéke lesz Vas megye harmadik tájvédelmi körzete. A védet­té nyilvánítás első lépése­ként számba vették a mint­egy négyezer hektáros terü­let természeti értékeit, fau­náját, flóráját, vizeit, geo­lógiai jellemzőit. Eszerint a körzetben mintegy 1300 növényfaj ta­lálható, s közülük számos csak ezen a tájegységen te­nyészik. Gazdag az állatvi­lága is. A védettség azt je­lenti majd, hogy a területen tilos lesz az úgynevezett tar­vágás, fokozott védelmet kapnak a szelídgesztenyések, s a táj ritka madarai: a da­rázsölyv, a halászsas, és a vándorsólyom. Ugyancsak vé_ delmet kap majd a cáki pincesor, továbbá a késő bronzkori és vaskori velem- szent-vidi telep, ahol régé­szeti feltárásokat folytatnak. A kőszegi tájvédelmi kör­zetet a jövő év tavaszért avatják, a hagyományos kör. nyezet és természetvédelmi napok kiemelkedő eseménv*, ként. AfEU

Next

/
Thumbnails
Contents