Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-05 / 284. szám
► f ► Á gondok évei Ecséden Kezdjük a forintokkal. — Az idén a tervezett nyereségünknek csak mintegy harminc-negyven százalékát tudjuk elérni. — Milyen az emberek hangulata ilyen helyzetben? — Mondhatom, hogy bizakodó. Ha nem is lesz, annyi nyereségünk, mint amennyit szerettünk volna, de a körülményekhez képest... Hortobágyi Gusztáv, az ecsédi Egyetértés Tsz elnöke mondta így. Amiből az is kitetszett, hogy azok a bizonyos körülmények a ludasak. Lássuk hát, mik ezek. \ Kóstoló sem akadt felújítani. Mit lehet itt csinálni? A legegyszerűbb megoldást választják: minden második sor tőkét kivágnak. A sok foghíjat is pótolni kell. De még mindig marad a tápanyagok utánpótlása. — Az egri kombinátnál értékesítjük a szőlőnk több mint kilencven százalékát. Szakmai segítséget kapunk tőlük ezért, méghozzá a kutatóintézet útján. Amikor mostanában elvégezték a talajvizsgálatot, azt mondták, annyira nincs táperő a szőlők talajában, hogy 9 pótlás költségeit meg sem merik mondani. Legfeljebb három évre elosztva tudja ezt az ecsédi tsz elviselni. oldást. Ezért törekszünk a kertészetben a családi művelés kiterjesztésére. így a családtagok is bekapcsolódnak majd a munkába, ami a feltételeinket javítja. Nehéz új szakemberhez hozzájutniuk? A kérdésre példát hallunk válaszként. Pályázatot hirdettek meg, többször is, jött is friss diplomás jelentkező, de a kezdő jövedelemben nem tudtak megegyezni. — Annyi pénzt akartak már kezdet-kezdetén, ameny- nyit egy régebb óta itt dolgozó szákember kap. A lakás pedig.. .! Egy szolgálati lakásunk most is' üres. Asztalos lányok Azazhogy, nem mindany- nyian lányok, mert egy fiatalasszony is van közöttük. Nemrég jött vissza a gyesről. Korban viszont szinte egyformák, húsz körüliek, könnyen nevetők. Ezért is illik rájuk inkább az egyöntetű jelző: lányok. A szakmájuk pedig: asztalos. A munka mellett végezték el a szakmunkásképzőt, tettek eredményes vizsgát ebből a nőknek bizony még szokatlan mesterségből. Az Agria Bútorgyárban úttörők ezzel a vállalkozásukkal, de a szak■ A gyümölcsösük jó része éppen virágzáskor fagyott le. Ennek következtében csak a költségek számai növekedtek, de a bevétel oldala nagyon szomorúan mutatott. — A körténket már két év óta meg sem tudjuk kóstolni. Nehéz szívvel mondják ezt az ecsédiek. Arra jó ez a megállapítás,, hogy érzékelni lehessen, mit pusztított el a tavaszi fagy. Aztán jött a nyári aszály is. A búzájuk pedig ezért nem fizetett jól. — Átlagban csak valamivel több, mint huszonnégy mázsa termett. Ezt a számot magyarázni sem kell. — Mennyire ludas ebben a talajelőkészítés és a vetés minősége? — Mi a kelés után állapítjuk meg, hogy érdemel-e prémiumot a traktoros. Érdeke tehát a jó talajmunka és a megfelelő vetés. A természet pedig...! Az aligha vonható felelősségre. — Milyen átlagra érdemes feltornászni magukat búzából? — Ha a költségeket is számítjuk, márpedig az nagyon lényeges, mennyibe kerül nekünk egy mázsa búza, akkor a harminckilenc mázsás átlag nem látszik túlzottnak. Mert nemcsak a forintokat kell megfogni, hanem a filléreket is. Ez a fajta gondolkodás egyre inkább terjed itt is. Meri megsértődött Most a harmadik évét tölti az új elnök Ecséden. Amiből az is kiderül, hogy már nem is új elnök. — Korábban nagyon hullámzó volt a tsz gazdálkodásának az eredménye, ami a szubjektív tényezőkkel volt magyarázható. — Rendeződtek a személyi ügyek már? — Igen. Igyekeztünk szót érteni az emberekkel, a szakvezetőkkel és a tsz-en belüli cserékkel próbáltuk a gondjainkat megoldani. Jó volna, ha minden középvezető törekedne arra, hogy a gazdálkodásunk minél hatékonyabb legyen. — Mi a gyakorlat a nehézségek magyarázatában? Mindig a vezetők a hibásak? — Nem szokás nálunk csak a felső vezetőkre mutogatni. De előfordult, hogy négy- százezer paradicsompalántánk egyetlen személy mulasztása miatt fagyott el a tavasszal, a kiültetés előtt. Amikor ezt megmondtuk az illetőnek, megsértődött és elment tőlünk. Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan határozzák meg a tervszómokat? Az elnök azt mondja, hogy ennyi és akkor annyi? Pont az ellenkezője történik. A tervet „lent” állítják össze, meg is beszélik, mindenkinek módja van a véleményét kifejezni, aztán jön a döntés. — Tanul-e az elnök az ilyen megbeszélésekből? — Nem is egyszer. A mindennapi dolgokban is, az emberekkel való foglalkozásban is. Nem szégyen ez. De mennyire nem. Á tegnapi új-—ma Aligha gondolták volna jó tíz évvel ezelőtt' azok, akik akkor telepítették az új szőlőket, hogy milyen gyorsan túlhalad azokon az idő. A tsz-nek háromszáz hektárnyi szőlőjéből több; mir.t kellene gyors ítton A többi elképzelhető. Az is, hogy ilyen esetben menynyi lehet a leszedett fürtök súlya. Igaz, majdnem a tervezett mennyiséget szüretelték le az idén, a cukorfok is magasabb volt, mint a tavalyi, de a bevétel mégsem nőtt olyan módon, mint várható lett volna. Nem a bogyókban levő cukor arányának megfelelően növekedett a forint mennyisége az elr számoláskor. Jövőre fejezik be a százhektárnyi új szőlő telepítését, ami már mindenben megfelel majd a követelményeknek. Ez a terület kapott elegendő tápanyagot is. Ez az új tábla már biztosan tartósabban „helytáll” nem úgy, mint a „tegnapi”. Munkások Nógrádból Tetszik, nem tetszik, a tény az, hogy naponta hozza és viszi azt a több mint negyven embert a tsz busza, akik Nógrád megyéből utaznak Ecsédre és vissza. Évente nyolc hónapén át ingáznak. — Jellemző a községünkre, hogy a munkaképes lakosság nagy hányada jár el üzemi buszokkal innen naponta a munkahelyére, főként a fővárosba. Mi az ottani üzemekkel, szövetkezetekkel nem tudunk konkurálni, mert képtelenek vagyunk annyit fizetni, mint azok. A munka intenzitására nézve is... Hét, szóval: nem is tudom. Ez nálunk nem megy — jegyzi meg a tsz elnöke. De a nógrádiak. Ez is van. Nélkülük sem tudnának boldogulni az ecsédiek. Meg is szokták már az egészet úgy, ahogy van. — A munkaerővel való gazdálkodás új követelménye minket is arra szorít, hogy keressük a jobb megA kezdők tehetnek erről? Aligha. Oda mennek, ahol megkapják azt, amit kérnek. Miért gondolkoznának hát másként ők? A teljesítmény után A szövetkezet területe 4200 hektár. Ebből minden tagra tizenöt hektár jut. Ezek a számok. önmagukért beszélnek. Mindenekelőtt azt mondják, kell ide a munkáskéz. Dehát. .. Tavaly összesén ezerkétszáz személy dolgozott még a földeken a tsz-gazdák mellett. Ennyi „idegen” segített a helybelieknek. Az sem titok, csak akkor jönnek máshonnan az emberek ide dolgozni, ha „megtalálják a számításukat”. Magyarán: mindig az van előnyösebb helyzetben, akit kérnek. Csoda-e, ha esetenként az ecsédiek nehezen akarják tudomásul venni, hogy nekik kevesebb forint zörren a borítékban. — Ahol mérni tudjuk a munkát, ott nálunk teljesítmény szerinti bérezés van. A nyereségtervet teljesíteni kell, ha valaki prémiumot akar. Ha nincs meg a tervezett mennyiségű nyereség, akkor nincs prémium sem. Amennyivel több a nyereség, annál több, egyre emelkedőbb összegben, a prémium is. Nemhiába a forintokkal kezdtük az Écsédről szóló beszámolónkat, azzal is fejezzük be. Azt akarjuk ezzel elérni, hogy kitessék: ezen a tájon már-már nem hoz mindenben meglepetést majd 1980. hiszen az itteni közfelfogás nagyon is rímel azokra a bizonyos új követelményekre. Ami pedig még nem. azt igyekeznek mindenben hozzáigazítani. G. Molnár Ferenc Hartmann Istvánné nemrég jött vissza a gyesről. Korózs Mária a brigádvczc- tőtől kért tanácsot. —-------------- -----------------------------------A beszámoló taggyűlésekről jelentjük A postás mindig kétszer csenget... Őszintén remélem, bocsánatos bűn, hogy az egykor oly sikeres regény címét most kölcsönvettem. Ám, hadd valljam meg: okkal és joggal. Igaz, a csenget szót idézőjelbe kellett volna tennem. mert azok a postások, akikről szó van, körzetük lakóházai helyett ezúttal egy szűk tanácskozóteremben jeleztek, s mi több — valamennyiünkne k! A Hatvanban dolgozó kommunista postások — az 1-es, a 2-es hivatalban, a szállítási üzemben, a távközlési csoportnál és a helyközi távbeszélő igazgatóságnál összesen harmincegyen vannak — az elmúlt öt esztendőt értékelve, kiegészítendő a vezetőség Papp Endre párt- ! titkár által előterjesztett be- ! számolóját, nagy felelősség- « gél szóltak az eredményei k- [ ről munkahelyi gondjaikról ! egyaránt. S hogy a cím érthető legyen: volt, aki kétszer is elmondta a véleményét a vitában, amelyben egyébként tízen vettek részt. Hogy eny- nyien szót kértek, máris jelzi, volt miről véleményt alkot”;, beszélni, vitázni. Csak egyetlen téma a sok közül: a pártsajtó terjesztése. Központi téma volt ez a postások hatvani alapszervezetének beszámoló taggyűlésén. Mint a hozzászólók többsége — és most hadd soroljam fel őket, mind e témát a szívükön viselőket: Horváth József, Talabér Sándor, Papp Gyula, Fodor János, Andrási István, Peterman Sándor, Gáli Károly, Grandilesz Jánosáé, Kiss László, Bíró Márton és a városi instruktor, Sütő János — elmondta, ebben a munkában a párttagoknak kell élenjárni, példát mutatni. Ezen a területen ugyanis a megye harmadik városában — így fogalmaztak: „szóra érdemes” gond van. A havi hírlapterjesztési és bevételi tervet az eddigi több mint 190 helyett csupán 90—91 százalékra tudták teljesíteni. A két legfontosabb napilapból (Népszabadság, Népújság) csaknem 400 példányos lemaradás van, keresni kell hat az okokat. Ez- zal kapcsolatban hangzott el: ,.a terjesztési mélypont” egyik előidézője az időnként tapasztalható munkahelyi fe- tyelm.eeetlen*éQ, b kézbesítők fluktuációja, illetve az, hogy a kézbesítői munka mindig is a legnehezebbek közé tartozott, s mégsem becsülik eléggé a postánál az e területen dolgozókat. (Harminc-negyven évi szolgálat után nem tartottak senkit sem érdemesnek a Kiváló dolgozó címre, nincs megfelelő védőruhájuk, kerékpárjuk, anyagi ösztönzésük!! A felszólaló párttagok egyértelműen állást foglaltak abban, hogy nem lehet mindent a „postásöntudatra” építeni, a pártsajtó terjesztése, a postai munka összetett dolog, amelyet befolyásolnak a munkahelyi, technikai és egyéb körülmények. Az ezekkel kapcsolatos gondok megoldásához kérték ismételten — íme: ez volt a második, vagy ki tudja hányadik csengetés — a városi pártbizottság támogatását, segítségét. S még valamit e beszámoló taggyűlés kapcsán: útban Hatvan felé,' kollégáimmal beszélgetve elmondtam, hogy milyen igazi, vitázó, őszinte légkörű „cikktémára” vágyom. És, lám: bejött... Szilvás István Nem gondoltam a továbbtanulásra — mondja Sike Mária mában másutt se igen hallani hasonló esetről. Ők éppen a közelmúltban vették sikerrel a vizsga akadályait, s kapták meg az oklevelet. Két társuk, akikkel nem találkozhattunk a gyárban, szintén velük együtt tanult; a gyermekgondozás éveit használta fel szakmaszerzésre. Tiszteletükre a napokban kis ünnepséget is rendeztek a gyárban, ők°t köszöntötték a- vállalat vezetői, s a vendégek (között ott voltak az egri szakmunkásképző tanárai is. — Miért nem az iskolában folytatták a tanulást? — A férjem itt a gyárban tmk-lakatos — kezdi a beszélgetést Hartmann Istvánné. — Én is itt dolgoztam, betanítottként. Gyesen voltam, s ő szólt, hogy van ez a lehetőség, a vállalat szervezi, kedvezményeket ad hozzá. Menjek, próbáljam meg. örült, hogy lesz szakmám. Előtte én nem is gondoltam ilyesmire. — Én a brigád vezetőt kérdeztem meg — folytatja Korózs Mária. — Láttam a táblán a kiírást: segédmunkások mehetnek tanulónak. Érdemes nekem ide jelentkezni, mi lesz ennek az eredménye? A brigádvezető biztatott, így aztán én is beiratkoztam. Nekem közel van a gyár, itt lakom An- dornaktályán. Megfelel ez a munkahely. Sike Mária az általános iskola után, annak idején jelentkezett továbbtanulásra. Az egri Alpáry Gyula Köz- gazdasági Szakközépiskolában szeretett volna tanulni, a körülményei azonban úgy alakultak, hogy inkább a munkapadot választotta, Ahogy elmondja, ő sem gondolt már azóta az iskolapadra. — Ez a lehetőség nekem is kedvet adott — mondja — beiratkoztam, jól is ment. a tanulás. A szóbeli vizsgán mindenből ötöst kaptam, a gyakorlattal volt problémám, nem tudtam befejezni a munkát. Egy kis tolóüveges pipereszekrényt kellett elkészítenünk kiszabott anyagból. Illesztések, csapok rendesen összecsiszolva — a mindennapi munkánknál bonyolultabb feladat. A bírálóbizottság különben nem volt nagyon szigorú, drukkoltak is nekünk. A negyedik a sorban Gli- gor Mária. Társához, Sike Máriához hasonlóan ő is Egerszólátról jár be dolgozni, a központi szerelő Május 1. szocialista brigádjának tagja. — Én korábban már dolgoztam itt, aztán elmentem a cégtől, raktáros voltam a pincegazdaságnál, otthon a faluban. De aztán újból visszajöttem; a sok hasonló korú munkatársammal itt jobban megértjük egymást. Tavaly novemberben, amikor újból felvettem a munkát, hallottam a tanfolyamról. Mondtam, én is jelentkeznék, de hát szeptemberben már elkezdtek. Az oktatási előadónak az volt a .véleménye, ha be tudom pótolni, jelentkezzek csak nyugodtan. Sikerült. Most már én is szakmunkás vagyok. A tanfolyamra 15 jelentkezőt nyertek meg a győri szervezők. Közülük is csak nyolcán végeztek, egyiküknek pedig pótvizsgán kell még bizonyítani. Nem hagyhatjuk szó nélkül: a láGligor Mária: sikerült utolérni a többieket. (Fotó: Szántó György) nyok — vagy pontosabban: a nődolgozók — mind sikerrel vették az akadályokat. Miért kell a vállalatnak több szakmunkás? Az Agria korszerű, termelékeny gépekkel dolgozik, ezek mellé a betanítottak közül csak a gyakorlottabbak, rátermettebbek kerülhetnek. Szakmunkást, nagyobb szakmai képzettséget kíván a technológia, az exportra, a kényes ízlésűeknek szánt bútor minősége. Meg aztán a munkafolyamat se mindig ugyanaz, egy műhelyben is többfélét kell csinálni. A szakképzett ember alkalmasabb erre. Ahol pedig a dolgozók fele nő, a tanulásnál rájuk is kell gondolni. S kiderült. méltók voltak erre a figyelemre. Ilyenkor persze mindjárt ott a kérdés: hogyan tovább? A lányok a beszélgetéskor elmondták, az órabéremelés a munka jellegétől is függ; akkor keresnek többet, ha áthelyezik őket. Az eredményes vizsga elismerése pénzjutalom volt, a tiszteletükre rendezett ünnepségen pedig megtudhatták, hogy hamarosan változik a munkakörük is. A példa kedvet teremt, hiszen 'van közöttük, aki máris a technikusminősítésen gondolkodik. Bizonyára lesznek követőik, ha a gyár is úgy akarja. Az egyénnek megéri tanulni, többnek lenni. Azzal váltunk el, hogy egy esztendő múlva találkozunk. Beszélgetünk majd arról, miként alakult a sorsuk: valóra váltották-e ők a gyár reményeit, s a munkahely valóra váltotta-e az ő reményeiket? De már ez az úttörőmunka is szép volt, figyelemre, követésre méltó. Áldozatvállalás a mindennapos műszakba járás, a család. a gyerek mellett. Már ezért is megérte, kedves „asztalos lányok...” Hekeli Sándor 1979. december 5., szerda l i
