Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-05 / 284. szám

' KEDD ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: A „kész tények” politikája KÜLÖNÖS HÍREK ÉRKEZNEK egyszerre három fővárosból is: Londonból, Salisburyből és Pretoriából, A legfontosabb közülük az a jelentés, amely szerint a brit kormány, mint ezt Lord Carrington külügymi­niszter hivatalosan bejelentette, különmegállapodást kötött a rhodesiai bábrezsimmel. Olyan fejlemény ez, amiről könnyű megjósolni: semmit sem old meg, sőt minden további lépést megnehezít. Mert végül is mi történt a brit fővárosbah? Tizenkét héten át hármas — és ez a kulcsszó: hármas! — tárgyalások folytak Zimbabwe jövőjéről a brit kormány és a Muzorewa püspök nevével fém­jelzett jelenlegi Salisbury-i vezetés, továbbá a haza­fias front vezetői, mindenekelőtt Joshua Nkomo és Robert Mugabe között. Több! mint három hónapon keresztül megfigyel-' h^tő volt, hpgy az egykori gyarmatosító, Anglia, akii a nemzetközi jog szerint ma is felelős a rhodesiai fej— f leményekért, minden eszközzel megpróbálta erősíteni/ Műzőrewáék pozícióit és gyengíteni a hazafias front/ helyzetét. Ennek ellenére, nem utolsósorban Nkomó-) ék sok tekintetben rugalmas magatartása miatt, nem; tűnt lehetetlennek a megegyezés, az álláspontok sok; fontos kérdésben közeledtek. VOLT AZONBAN EGY — nem is akármilyen ( jelentőségű — pont, amelyben a szakadék nem bizo-( nyúlt áthidalhatónak: az a kulcskérdés, hogy milyen ( katonai feltételek mellett történjék a tűzszünet meg-/ kötése, a választásokig tartó átmeneti állapot biztosi-/ tása. A hazafias frontot annak elfogadására akarták / kényszeríteni, hogy a gerillák önkéntes mozdulatlan­ságot vállalva vonuljanak vissza bázisaikra, miközben) semmi biztosítékot nem adtak arra, hogy a másik fél,; a bábrezsim hadserege (és nem utolsósorban légi­ereje!) ugyanezt cselekszi majd. És ez még nem minden. Maguk a Rhodesiába lá­togató brit tisztek is kénytelenek voltak beismerni, / hogy „nagy meglepetésükre” dél-afrikai egyenruhát/ viselő, tehát nem is álcázott katonák és csapatai csak, „a vasúti összeköttetés biztosítására” vannak jelen, Zimbabweban, nyugati szemleírók cáfolat nélkül; idézik Alekszandr Salnyevet, a TASZSZ kommentá-; torát, aki szerint „az önkéntesekként jelenlevő dél­afrikai katonák kulcsszerepet játszanak a bábkor-( mány katonai akcióinak előkészítésében és végrehaj-( tásában”. A LONDONI HARMAS KONFERENCIÁN két fél/ a harmadik kirekesztésével kötött különmegállapo-) dást. A harmadik résztvevő, a hazafias front azonban nemcsak Londonban létezik éá nemcsak politikailag; . — hanem a „helyszínen” — és katonailag is.. Harmat Endre Hollandia üdvözli a szovjet kezdeményezést A hágai külügyminisztéri­um szóvivője kedden nyilvá­nosságra hozta annak a le­vélnek a tartalmát, amelyen Van Agt holland miniszter- elnök intézett Leonyid Brezs- nyevhez, válaszul a szovjet államfő korábbi levelére. A holland miniszterelnök a többi között azt írta: meg- (légedéssel fogadta, hogy a Szovjetunió kész fegyverzet­korlátozási tárgyalásokat folytatni. Hollandia különö­sen fontosnak tartja az eny­hülés folyamatának folytatá­sát és nyugtalanítja újabb nukleáris fegyverek elhelye­zése Nyugat-Európában. A holland kormány — hangzik a levélben — el­sőbbséget kíván adni a nuk­leáris fegyverek korlátozá­sának. Ezzel kapcsolatban el­fogadja azt a szovjet állás­pontot, hogy biztosítani kell njinden állam biztonságát, de a fegyverzet legalacso­nyabb szintjén. Azt a szovjet bejelentést, hogy kivonnak az NDK-ból 20 ezer katonát és ezer harckocsit, Van Agt úgy ér­tékeli mint jó irányba tett lépést a közép-európai kato­nai egyensúly „megteremté­sével” kapcsolatban. Á varsói szerződés külügyminiszterei Berlinben Andre,i Gromiko szovjet külügyminiszter Berlinbe érkezett, ahol részt vesz a varsói szerződés tagországai külügyminisz­tereinek tanácskozásán. Gromikót a repülőtéren Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere fogadta. (Népújság telefotó — ADN/ZB—MTI—KS) BERLIN Kedden Berlinbe érkeztek a varsói szerződés tagorszá­gainak külügyminiszterei, akik részt vesznek a varsói szerződés szervezete külügy­miniszteri bizottságának szerdán kezdődő ülésén. A Anglia ultimátuma Lord Carrington szóvivője, Nicholas Fenn néhány órá­val a hazafias front sajtóér­tekezlete után megerősítette a brit ultimátumot. A front vagy elfogadja a hét végéig a tűzszünet brit tervét, vagy nélküle látnak hozzá megva-. lósításához, de a kormány nem lát lehetőséget további kompromisszumra. A szóvivő változatlanul azt erősítette, hogy „ez az egyetlen alap, amire a békét építeni lehet” és további haladéknak nincs helyé. Arra hivatkozott, hogy a salisbury-i küldöttség nagy része már hazautazott és a többiek sem akarnak né­hány napnál tovább marad­ni. Fenn nem adott érdemi választ a hazafias front egyetlen jogos kifogására sem a tűzszünettel kapcso­latban. f Magyar—holland gazdasági kapcsolatok I. Jo termeket sem könnyű eladni 'A kis népek panasza: nem ismeri őket a nagyvilág. Pontosabban nem eléggé, vagy éppenséggel felületesen, elnagyolt sémák alapján. Va­lódi értékeiket nem méltá­nyolja eléggé. Ismerős pa­nasz," hiszen mi magyarok is a kis népek családjába tar­tozunk, ígyailán tudjuk, hogy ea mennyire így' van. Igen ám, de őszintén szólva a hozzánk hasonló kis népe­ket mi magunk sem ismerjük eléggé, noha ugyancsak sok­szor szégyenkeztünk már e szellemi restségünk miatt. Mert ugyan mit is tudunk úgy általában Hollandiáról? — töprengek magamban a KLM légitársaság DC 9-es gépén, késő délutáni őszi napsütésben, a felhők felett. Hét bizony édeskeveset! Igaz, kapcsolataink minded­dig meglehetősen szórványo­sak voltak, a társadalmi-gaz­dasági élet bármely terüle­tét Is vizsgáljuk. Leginkább még a kultúrában fedezhe­tünk fel bizonyos kapcsoló­dási pontokat, gondoljunk csak például Misztótfalusi Kis Miklós és a világot járó Szepsi Csombor Márton te­vékenységére. Persze — töp­rengek tovább —, a hollan­dok érdeklődése sem volt számunkra különösebben kedvező. Őket inkább a messzi földrészek izgatták, meg a világtengereken és az óceánokon zajló kereskede­lem. Alapvető változás csak gyarmatbirodalmuk elvesz­ít 1979. december 5., szerda tése, a második világháború után következett be. Hollan­dia kapcsolatait a kelet-eu­rópai szocialista országokkal még később, csak az utóbbi néhány évben kezdte fejlesz­teni, nem utolsósorban a hel­sinki értekezlet ösztönzésére. Miközben mindezt végig­gondolom, ' a DC 9-es csök­kenti a magasságot és bele­fúrja magát a fehér és vilá­goskék színű felhőkbe. Aho­gyan közeledünk a földhöz, úgy rajzolódik ki egyre éle­sebb körvonalakkal a jelleg­zetes németalföldi táj: a csa­tornák és az utak által hatá­rolt élénkzöld, szabályosnak tűnő geometriai alakzatokat utánzó sík szántóföldek so­ra. Még néhány perc és öreg földrészünk egyik legkorsze­rűbb légikikötőjében, az Amszterdam melletti schipo- li repülőtéren landolunk. „Álljon meg ember az kö­zepén Hollandiának, minden szeglete (elől ez világnak gya­log ember egy nap kimehet belőle” — írta hajdanán iaz' első magyar útikönyv szer- _ zője, a már említett Szepsi Csombor Márton. Valóban Hollandiában nincsenek tá­volságok. A schipoli repülő­térről például negyven perc vagy egy óra alatt az ország szinte minden nagyvárosa elérhető. így aztán érkezés után egy óra múlva már Há­ga utcáit járom. Hága sajátos helyzetben van: itt vannak a miniszté­riumok, az államigazgatás központjai, évente minden szeptember harmadik heté­nek keddjén itt kezdi meg tanácskozását a parlament, de a gazdasági, kereskedel­mi életben nálánál sokkal je­lentősebb szerepe van a má- sik két nagyvárosnak, Amsz­terdamnak és Rotterdamnak. A tenger közelsége, az ipar hiánya miatt a város levegő­je üdítően tiszta, a forgalom mérsékelt. Itt is, miként ná­lunk, a csütörtök a bevásár­lások napja, akkor néhány bolt és áruház a szokásosnál tovább, este 9 óráig tart nyitva. Ekkor aztán a nyüzs­gés is nagyobb, de valóban csak este 9 óráig, hogy az­után a csönd vegye birtoká­ba a várost. Ezt a megnyug­tató csöndességet csak néha töri meg az erőszakhullám egy-egy megnyilvánulása: lövöldözés például' az egyik belvárosi indonéz étteremben, a török nagykövet fiának nyílt utcán való meggyilko­lása. Tragikus, de Hollandiá­ra egyébként nem jellemző közjátékok. Jellemzőbbnek vélném inkább a fogyasztói társadalom már sokszor elemzett és részben kárhoz­tatott vonását: az áruk már- már nyomasztó bőségét és a magas árakat. A laikusnak úgy tűnik, itt minden elad­ható, itt könnyű a magyar kereskedőnek, hiszen látszó­lag minden áru könnyen gazdára talál. Ez persze csak a látszat, kereskedelmi ki- rendeltségünk munkatársai elmondották, hogy a mérce ugyancsak magas, a konkur­encia nagy, úgy hogy még a jó minőségű árut sem könnyű eladni. De nemcsak erről van szó. Ahhoz, hogy a jelenlegi magyar—holland ■ gazdasági kapcsolatok a jö­vőben még intenzívebbé vál­janak, még sok a tennivaló; egymás tevékenységének alaposabb megismerésére, fo­lyamatos, a jelenleginél ki- terjedtebb információcseré­re van szükség, hogy csak a fontosabbakat említsem. Mindezt együttesen szolgálta a Magyar Kereskedelmi Ka­mara magas szintű küldött­ségének legutóbbi látogatása, azt követően pedig a magyar —holland gazdasági, ipari és műszaki együttműködési ve­gyes bizottság idei ülésszaka Hágában. A tárgyalások célja a már meglevő kapcsolatok maga­sabb szintre való emelése volt, s azt a folyamatot bő­vítették, amelyet az 1968-as kooperációs. megállapodás, majd az 1975-ben megkötött hosszú lejáratú gazdasági, ipari együttműködési szerző­dés indított meg. Mindkét fél részéről egyetértettek ab­ban, hogy a kétségtelen ered­mények ellenére sok még a kihasználatlan lehetőség, a tennivaló. Erről beszélt a gazdasági minisztérium két magas ran­gú munkatársa, J. Th. C. Mól, a dél-európai osztály és dr. W. Maarse, az európai osztály vezetője. Egyebek mellett elmondották, hogy eddig különösen az élelmi­szer- és gyógyszeriparban si­került gyümölcsöző kapcso­latokat kialakítani. Immár holland részről is lehetőséget látnak arra, hogy holland és magyar vállalatok kooperá­ciós alapon harmadik ország piacain is jelentkezzenek be­ruházásokkal, közösen kifej­lesztett, illetve gyártott ter­mékekkel. Az ilyesfajta kap­csolatok kialakításában ér­dekeltek az olyan jelentős cégek, mint például az Eu- ribrid, a Hunter Douglas és a Vekamaf, amelyekkel a magyar vállalatoknak már eddig is voltak kapcsolatai, de alacsonyabb szinten, lai­kusán fogalmazva: adok, ve­szek és nem kooperációs ala­pon. Kloss Andor (Következik: Tudományosan termelés) megalapozott minisztereket Oskar Fischer és az NDK külügyminiszté­riumának számos más veze­tője fogadta az NDK főváros Schönefeldi repülőterén. Az ülésen a Bolgár Nép- köztársaságot Petr Mladenov, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot Bohuslav Chnoupek, a Lengyel Nép­köztársaságot Emil Wojta- szek, a Magyar Népköztár­saságot Púja Frigyes, a Né­met Demokratikus Köztár­saságot Oskar Fischer, a Ro­mán Szocialista Köztársasá­got Stefan Andrei, a Szov jetuniót Pedig Andrej Gro­miko külügyminiszter képvi seli. Meghalt Friedrich Fherl BERLIN ■ Rövid súlyos betegséE' után, 85 éves korában, ked­den Berlinben elhunyt Frie­drich Ebért, a Német Szo­cialista Egységpárt Politikai Bizottságnak tagja, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnökhe­lyettese. A német és a nem­zetközi munkásmozgalom ki­váló harcosa. a világszerte nagy tekintélyű NDK politi­kus halálát az NSZÉP Köz­ponti Bizottsága, az NDK Ál­lamtanácsa és rríjniszterta- nácaa. s a nemzeti front or­szágos tanácsa közlemény­ben íelentette be. Friedrich Ebért szívinfarktüst ''követő szívelégtelenségben hunyt el. Az NDK-ban Erich Jdo- neckernek, az NSZEP KI-5 főtitkárának, az NDK Állam­tanácsa elnökének vezetésé­vel párt- és kormánybizott­ságot alakítottak Friedrich Ebért temetésére. .Az NDK politikus hamvait december 7-én, pénteken ravatalozzák fel Berlinben, az NS/IEP Központi Bizottságának szék­hazában. A központi bizott­ság, a népi kamara, az ál­lamtanács, a kormány és a nemzeti front országos ta­nácsa december 8-án — szom­baton — gyászünnepséget tart, s ezt követően temetik el Friedrich Ebertet a ber- lin-friedrichsfeldi temetőben, a szocialisták emlékhelyén. December 7—B-ra állami gyászt rendeltek el. Az NDK vezető testületéi gyászjelentésben méltatták Friedrich Ebért sok évtizedes munkásságát. A német és a nemzetközi munkásmozga­lomban, az NDK megterem­tésében és. felvirágoztatásá­ban szerzett kimagasló érde­meit. Carteren a sor TEHERÁN Ghotbzadeh iráni külügy­miniszter kedden megerősí­tette, hogy az amerikai tú­szokat kémkedésért bíróság elé állítják. Közölte, hogy a túszok perében a nagykö­vetséget megszállva tartó „iszlám diákok” ítélkeznek majd. A PAKS hírügynök­ségnek adott nyilatkozatában Ghotbzadeh hangoztatta, hogy „Irán mindent megtett a válság eloszlatásáért, s most Carternek kell lépnie”. Leszögezte, hogy Carter ame­rikai elnök kilendíthetné az ügyet a holtpontról, ha ki­adná a volt sahot Iránnak, vagy legalábbis beleegyezne, hogy a bukott uralkodó va­gyonáról vizsgálat kezdőd­hessen. Csend a mekkai nagymecsetben „Teljes egészében felszá­molták a mekkai nagyme­cset megszállóinak utolsó csoportját is.. Tagjait —akik az épülettömb ' alatti kata­kombákban sáncolták el ma,- gukat — tűzharcban megöl­ték, illetve elfogták” — je­lentette kedden hivatalos közleményben a szaúdi bel­ügyminiszter. Az akciót ked­den a hajnali órákban haj­tották végre a szaúdi kar­hatalmi erők, részleteiről ké­sőbb adnak ki közleményt — tájékoztatott a szaúdi hír- ügynökség. A fegyveres csoport lét­száma, tagjainak hovatarto­zása, a mecset elfoglalásának célja mind a mai napig tisz­tázatlan. Bonyodalom egy „kacsa" miatt Nemzetközi bonyodalmakat- okozott a Bild-Zeitung cí­mű nyugatnémet bulvárlap szenzációs tájékoztatása: a lap vasárnapi számában „in­terjút” közölt Reza Pahlavi iráni exuralkodóval, aki egy New York-i kórházban élesen kikelt amerikai vendéglátói ellen. A sah szóvivője felháboro­dott hangnemben tagadta, hogy Pahlavi valaha is in­terjút adott volna a nyugat­német laona.k. ..A learosz- szább fajtájú szenzációhaj­hászásnak” és „felelőtlen új­ságírásnak” minősítette az ál- beszélgetést, amelynek leg­keményebb részleteit a New York-i bulvárlapok hétfőn feltűnő tálalásban közöltek. Az „interjú” megrökönyö­dést keltett a Fehér Házban is. ahol a Carter-kormány munkatársai az amerikai közvélemény Irán- és sah- ellenes hangulatának tovau- bi éleződésétől tartanak. A jobboldali Sprlnger-kon- szerhez tartozó Bild-Zeitung hamburgi szerkesztősége a nagy nyomás hatására-annyit beismert, hogy a láp tudó­sítója sohasem járt a sah betegszobájában. Magyaráz­kodása szerint az állítólagos interjút egy volt iráni diplo­mata és újság'ró készítette egy beszélg-l-s keretében, amelyen jelen volt a szám­űzött uralkodó egyik rokona is. Az anyagot Párizsban vá­sárolta meg a nyugatnémet lap vasárnapi kiadása szá­mára — borsos összegért. A sah ügyvédei most az anyag azonnali visszavonását és nyilvános bocsánatkérést . követelnek és bírói úton akarnak érvényt szerezni kö­vetelésüknek. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents