Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
Aki itt megáll, az a megye közepén áll. Ha ez a pont hegytetőn lenne, jó időben talán átlátna az ember Borsodba, Nógrádba. Pestbe, Szolnokba, vagy Hajdú-Bi- harba. Csakhát ez a hely, ahol ilyenkor fagyos szél simogatja a kemény rögöt, s ahonnan süvítve, toronyiránt benyarga! a faluba, ez a hely — kopasz fákkal borított dombok elében fekszik. Pontosabban: Vécs belterületi határától 1300 méterre, délre. ■. — Noli turbare circulos meos! Ne zavard meg köreir met! — jutnak eszembe Arkhimédész állítólagos utolsó szavai, mert elképzelem, hogv ha itt levernék egy jókora karót, hosszú-hosszú spárgára kötött pálcikával körbe lehetne rajzolni a megyehatárt. Körbe, ha Tél tábornok nem lenne olyan könyörtelen, s nem késztetne visszavonulásra gallyakat rázó, hideg leheletével, tűél'es. könny- csáJogató szúrásaival. o o o — Forralt bort kért. uram? — Igen, jó meleget. Hogy a kezem éppencsak bírja a bögre sütését, olyat. De abból a híres sáfrányosiból. ami itt. terem kinn, a szomszédos domboldalon... — Csak termett, kérem. Valamikor régen, apám idejében. Arra még emlékszem, hogy amikor palackozták, a címkén egy repedezett pergament ábrázoló alapra nyomták rá arannyal: Sáfrá- nyosi olaszrizling. .. De kóstolja meg ezt, ez is vécsi bor és jó forró. — Egészségünkre! O O O Poharát emeli a fehér zo- máncos tűzhely közelébe állított asztalnál Szabó István. A nyugdíjas tez-raktárost a Petőfi utcai ház csöppnyi kertjéből csalták elő a váratlan látogatók, akiknek a kedvére aranyló újbor kerül a iopóba. A faluszéli dombok' olyan nedűje, amelytől egy-kettőre megoldódik az ember nyelve— Jól mondták, én valóban ismerem a sáfrányosi rizlingbor történetét, hogyne ismerném, hiszen gyerekfejjel vízhordóként dolgoztam a Károlyi-birtokon. Egy darabban 45 kataszteri hold szőlőt. ültettek a húszas években a Sáfrányos-dűlőben. Igaz, iával később érett igazi szőlővé, talán úay 45 után, a mikor felparcellázva megkaptuk művelésre, .. Az újratöltött poharak oldalán apró cseppekben csapódik le a pára. a pincehideg bor legutóbb karácsonykor került az asztalra. hogy jobban csússzon a hazalátogató gyerek, s a rokonság elé tálalt sók-sok finomság. C&MwiisőB, 1979. december 31., hétfő Kár lenne há. siratni a világhírt. .. ! o o o A nap már csak erőlködik, melege nem, fénye is sután jut el völgybe zárt világba- A múltat idéző faluszéli házak között ballagunk lefelé előttünk öreg néni görnyed az erdőben szedett rőzse súlya alatt. Egy pillanatra megáll, az egyik udvarból a disznóölés zsivaja hallatszik, s megcsapja az ember orrát a frissen sülő zsír nehéz illata. — Nincs ház, ahol ne vágnának ilyenkor — mondja kísérőnk, Molnár István vb- titkár. Szavai valahogy nem illenek bele ebbe a környezetbe, az apró házak világába, a rőzsét cipelő asszony láttán. — A fagyűjtés régi szokás, az idősek még ragaszkodnak ezekhez a hagyományokhoz, az erdőgazdaság meg örül, ha valaki összeszedi a letört, lehullott gallyakat. .. Más tárná — mondja —, de nézzenek be egy ilyen kicsinek mondott házba, a fő helyen biztosan ott lesz majd a színes televízió. Be sem kell menni, mert ahogy felhívja rá a figyelmem, csak a tetőket nézem. Nocsak, itt is egy, ott is felvillan a jellegzetes antenna. A tanácsházán aztán még azt is megtudom, hogy néhány hevesi nagyközség takarékszövetkezete boldog lenne, ha olyan összegű betétállománnyal rendelkezne, mint a vécsi. Lám, így derül lei néhány tetőantenna kapcsán, hogy ebben az 1200 lakosú faluban szorgos emberek élnek. o o o — Valamikor csak a szőlő volt az isten, mással senki sem foglalkozott. Ma itt van a málna, több, mint tíz hold — mondják büszkén —. igaz, munkaigényes, dolgozik vele az egész család, de megéri. És van termelőszövetkezet, a közelben pedig az ipar: Vi- sontára, Gyöngyösre, Egerbe, Sírokba járnak a férfiak. Naponta két-két pár buszjárat hozza-viszi őket, hacsak nem a saját autójukon mennek munkába. •. Ezeket a mondatokat a tsz bábolnai rendszerű kukoricaszárító tornya tövében jegyzem a füzetembe. Egyszerre fura hangokat hoz a szél: — Hóha, Árva, hóha...! Nem hiszek a szememnek, egy igazi kovácsműhely előterében lovat patkóinak. Be- csaj Antal szívesen mutatja meg a fogásokat, aztán amint végez, legyint egyet. — Kapaélezés, ekevased- zés, boronajavítás ma már a kovács munkája. A tüzet villanymotor fújja már, ló meg tudja hány van összesen? — Fogalmam sincs.. — .. 'hát, megmondom: hat pár összesen, az is a tsz-é. Hogy is mondta a vb-tit- kár? A Sáfrányosi rizling adta a falunak a világhírt — mondja Szabó István. — A talaj különös összetétele adta a sáfrányosinak azt a zamatot, illatot, erőt, merthogy akkoriban 29 ma- ligánfokos bor termett errefelé, szóval: az adta a hírét, amelyre aztán Fúdapestről, Miskolcról és a világ ki tudja hány országából jöttek a borkereskedők. Aztán, eltűnt a tavalyi hó, a tőkék kiöregedtek, új telepítés került a helyükre. Sokan azt mondták, ezzel vége a vécsi világhírnek, elfelednek bennünket, hiszen semmink nem volt, amiért emlegettek, csak a borunk. Az yreg... az új termésé, milyen lesz? Milyen lett? A szakember szerint: — Kiüt egy kicsit a mus- kát, de ha összeérik, nem lesz párja. — ________hacsak nem a saját autójukkal mennek munkába. Mert Vécsen a karácsony előtti napokig 120 személy- i kocsit tartottak nyilván. S hogy az ünnepi fa alá még nány került, arról csak később tud beszámolni a krónikás. o o o Vécsi László megyei alispán egykori, 14J8-beli birtokára, a kétszáz évvel később is csupán két portából álló faluba ma többnyire csak látogatóba jönnek haza a fiatalok. Az alsó tagozatos iskolába negyvenketten tanulnak, 29—30 apróságnak ad otthont napközben az óvoda. Aztán, ahogy felnőnek, tanulni, dolgozni mennek a tizen-huszon- évesek a dombok övezte településről a városba, úgy maradnak el is innen. Akik a szülőfaluhoz ragaszkodnak, azok megpróbálják változatosan élni az életüket: diszkóznak. ifjúsági klubba járnak, könyvtárat bújnak, szórakoznak éppúgy, mint az egri, gyöngyösi kortársaik. És amikor eljön az idő. társat választanak, fényes lakodalmat ülnek — itt a faluban. És nem marad üres ház Vécsen, ha akad néha egy- egy, oda messziről jött idegenek, a szép környezet, az állandó munkát adó ipar vonzotta családok költöznek be. És születik évente 4—5 vécsi utód is, legutóbb — november 12-én — annak ment híre, hogy világra jött a legfiatalabb helybeli állampolgár, Bakos Barbara. Igaz, az anyakönyvi kivonatban nem az szerepel: született Vécsen, ezerkilencszázhetvenkilenc- ben. de mégiscsak idehozta a „gólya”. De szép is lett volna, ha mondjuk a község egyik legidősebb lakója. Szajcz Pista bácsi — mondjuk — így köszönti hazaérve: — Aki ide született, a megye közepére, az nem is vágyik el innen soha, vagy legalábbis visszahúzza a szíve, mint ahogyan velem is any- nyiszor megtette már... Mert Pista bácsi így érez! Szilvás István Aki próféta lett a saját hazájában: Molnár István vb- titkár (Fotó: Perl Márton) NEB-DOSbZlC Kétes értékű elsőség — Egy stampedli tej —- Tejes étel az étlapokon — Egyen több Camembert sajtot Á tej élet, erő, r r egeszseg — de ki issza? „NEM LEHET MEGUNNI, soha-soha nem lehet megunni” — hallom, szinte estéről estére a tv-ben, s a dalt kísérő képeken csurran a friss tej, mosolygó arcú kisgyerek pislog ki a hatalmas tejespohár mögül, jeges tejjel hűsíti magát a fáradt gépkocsivezető, s étvágygerjesztő, ahogyan a sajtból szelnek egy darabot. Ez a reklám. És mi van a valóságban? A tej- és tejtermékellátás színvon lát, az iskolatej-el- látást vizsgálták a megyei népi ellenőrök — egy korábbi vizsgálat nyomán tett intézkedések végrehajtását is ellenőrizve. A 19 megye között második helyen állunk, ha az egy főre jutó évi átlagos tejfogyasztást nézzük. Örömteljes eredmény, mondhatnánk, ha önmagában csak a „helyezést” nézzük. Sajnos nagyon is kétes értékű ez az első hely. Ugyanis összegszerűen annyit jelent, hogy Heves megyében az egy főre jutó évi tejfogyasztás 84.09 liter. Alig két és fél deci tej naponta. S ebben benne vannak a csecsemők, napi majd egyliteres tejfogyasztásukkal! S ha összevetnénk például a sörfogyasztással, amelynek átlaga, a csecsemők számát is beleértve, magasabb ennél, bizony nem lehetünk valami elégedettek a táplálkozás e nélkülözhetetlen elemét illetően. De vizsgálódjunk tovább a népi ellenőrökkel. A gyermekek fő tápláléka a tej, mondjuk. valljuk — de mi van, ha közelebbről meg is nézzük, mennyi tejet isznak? A mérés egyik módja például az, hogyan alakult az iskola- tej-ellátás. Javult! — állapították meg a népi ellenőrök. Több iskolába jut már el, egyre több gyerek tízóraizik tejet. Azt jelenti ez az egyre több. hogy ha az iskolásgyermekek számával elosztjuk az iskolatej mennyiségét, majd egy stampedli jut gyerekenként. Hát ez sajnos megint csak elszomorító eredménye a fejlődésnek, különösen, ha a szám mellett azt is hangsúlyozni kell: nagv az előbb- relépés. Mi volt előtte? A TEJ GYERMEKEKNEK való — halljuk nemegyszer. De hát vannak tejtermékek is, ha nem iszunk tejet, bizonyára termékeiből fogy több. Sajnos nem így van. Egy ember a megyében évente 1 kg 76 deka vajat fogyaszt. Messze a kívánatos mennyiség alatt. Túrófogyasz- tásunk sem veri az eget, noha szintén második helyen állunk a megyék között, ez sem több évente 3 kiló 66 dekánál személyenként. A sajtnál viszont még kétes értékű elsőségünk sincs, a 13. helyen állunk 1,81 kg-os átlag- fogyasztásunkkal. Magvarul, nem eskünk, vagy alig eszünk e tápláló, fehérjedús ételből. S igaz. hogy a sokat reklámozott Camembert sajt a valóságban nem, vagy alig kapható, csak ezzel még nem lehet magyarázni a hátrányt Másféle sajtból ugyanis a városokban jó az ellátás, a falvakban ugyan kisebb a választék, de aki vásárolni akar, meglelheti a módját. Nem eszünk még most sem okosan és jól — ezt bizonyítják a fentebb említett számok. De nemcsak azt vizsgálták a népi ellenőrök, hogyan alakult a tej- és tejtermékfogyasztás, azt is megnézték hogy aki akar, hogyan és hol jut hozzá a tej- félesógekhez. van-e elegendő választék, milyen a szállítás, s egyáltalán, ha nincs igény, azt hogyan próbálják feléb reszten:? Összességében megállapíthatták, hogy a tejipar a maga részéről mindent elkövetett, hogy az igényeket jól és időben elégítse ki. A kereskedelem növelj a hűtőpult-kapacitást, hogy a tej friss maradjon, fogyasztható, s egész sor új üzletben tették lehetővé a tejárusítást. A növekvő tejfogyasztást, szolgálja, hogy a megye 23 vendéglátóipari egységében vasárnap tej kapható. ' Növekedett az iskolatej fogyasztása is, egyre több iskolában nyitottak kaput e kívánságra. 1 4 A SAJTFÉLÉKBŐL álta- I Iában van választék, bár itt v | már meg kellett állapítani, v hogy elsősorban a kisebb fa- I lusi boltokban, a kötelező vá- ; laszték hiártyos. Bár ez azzal < is magyarázható, hogy két , tejüzemünk nem gyárt sajtot, ■! máshonnan kell megrendelni, s onnan nem mindig pontos és jó a szállítás, azért mindent nem tettek meg a sajtfogyasztás növeléséért. Olyan, nem eléggé dicsér- - hető kezdeményezéssel is találkoztak a vizsgálat során, hogy a kereskedelmi egységek vezetői részére célprémi- f umot fizetett a parádi áfész, I ha több tej és tejtermék fo- J gyott. A tejszállításnál — az j egri tejüzem gépi számlázásra való áttérésénél — voltak f ugyan* problémák, de újabban nincs -fennakadás. Tettek a tejfogyasztás no- [ vetéséért — de mint a vizsgálat mutatja, van még jó néhány „rejtett tartalék”. Elsősorban a vendéglátóipar- j bah lehetne jóval többet ten- / ni. Hiányzik az étlapokról a tejes ételek választéka. Jó néhány helyen hetek múlnak el, mire például túrós tészta is szerepel az étlapon. A reggeliztetésnél általában kevés a tejes választék, pedig ez is fontos lenne. Az iskolatej-el- látást is jobban segítené, ha a kiskereskedelmi boltokban foglalkoznának többet ezzel, hiszen az iskolák többségében nincs sem hely, sem arra megfelelő személy, sem hűtőkapacitás, hogy megoldják a helyben való árusítást. De az is okoz problémát, hogy nyitott kocsikban szállítják az iskolatejet, s a jeges poharakat nem lehet .a gyerekek kezébe adni. A pedagógus nem tejárus, ezzel egyet lehet érteni, azt. a pedagógust tehát, aki en- 1 nek ellenére vállalkozik erre a felelősséggel és rengeteg bajlódással járó feladatra, va lamiképpen jutalmazni kellene! A megyei NEB vitája során sok jó tanács, elképzelés hangzott el, ezenkívül is a tejfogyasztás növelésére. Kezdve az iskolatej jobb árusításától, a 'gyermekétrendek további javításán át, a választék bővítésére tett elképzelésekig. Mert az is tény, hogy nem elegendő csak azt nézni, milyen a fogyasztás. Igényeket is kell ébreszteni, erre pedig a legjobb módszer változatlanul a tej és tejtermékek nagyobb propagandája. S mint a példa bizonyítja, nem elegendő a tv törekvése, meg kell keresni és találni a tejfogyasztás néosze- rűsítésének sokféle módiát. De az sem árt, ha a bolthálózat kiépítésénél további törekvések lesznek a tejforgalom növelésére. Hogy csak egv ötlettel járuljunk hozzá: több mint ezer család lakik az egri Cscbokszári-lakótelepen, s a több mint ezer csalidban hozzávétel tgcsen is legalább kétezer gyerek nevelkedik. s nincs Irjb'-'H! Nincs olyan tejesárchí’^’e. ahol az iskolások iskola előtt megihatnák a reggeli Igény volna rá. És se«í**>-e is ez a szülőknek. De félő, nem csupán a Csebokszári- ’akótelep gondja ez. Hasonló akad másutt is. SOKAT. NAGYON SOKAT kell még tennie a tejiparnak, a kereskedelemnek, a vendéglátásnak, hogy több tejel igyunk, hogy elsőségünk a tejfogyasztásban, ne csupán oly kétes értékű elsőség legyen. lÄpP** Deák Róni
