Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

Események, tények, adatok 1979 hazai krónikájából (Folytatás az 1. oldalról) ra, az egész közösséget gaz­dagító, önzetlen társadalmi munkára sorakoztak fel vá­rosaink és falvaink lakói. Az országgyűlés három ülésszakot tartott. Júniusban elfogadta az 1978. évi költ­ségvetés végrehajtásáról szó­ló törvényjavaslatot, és az országunk pénzgazdálkodását — más törvényekkel össz­hangban — rendszerbe fogla­ló törvényt hozott az állami pénzügyekről. Szeptember­ben megtárgyalta és elfogad­ta az egészségügyi törvény végrehajtásáról elhangzott miniszteri beszámolót, vala­mint a KNEB elnökének be­számolóját a népi ellenőrzés munkájáról. Decemberben a Magyar Népköztársaság 1980. évi költségvetéséről született törvény, amely alapvetően takarékos gazdálkodást irá­nyoz elő. Jövőre a munká­sok és alkalmazottak átlag- keresete 4,5 százalékkal, a fogyasztói árszínvonal 3,7 százalékkal emelkedik. A re­álbér, illetve reálkereset or­szágos átlagban — átmene­ti csökkenés után — 0,5 százalékkal növekszik. A la­kosság életkörülményeinek javítása érdekében, 1980-ban meg kell építeni 82 ezer la­kást, 1300 általános iskolai tantermet, létre kell hozni 4700 bölcsődei, 20 800 óvodai és 3500 gyógyintézeti helyet. A beruházások volumenét az ideihez képest — differenci­áltan, összességében — 4—5 százalékkal csökkenteni kell. Üj állami nagyberuházás nem kezdődik. A költségvetéshez kapcsolódik, hogy a kor­mány jóváhagyta és — az országgyűlés téli ülésszaka után — nyilvánosságra hoz­ta az 1980. évi népgazdasági tervet. A jövő évi feladataink és a távolabbi céljaink meg­valósítását szolgálják a sza­bályozók és a termelői árak január 1-től életbe lépő mó­dosításai, amelyekről a Mi­nisztertanács hozott határo­zatot. Az intézkedéseket az teszi szükségessé, hogy a ter­melés hatékonyságának növe­kedése, a gazdálkodásban ta­pasztalható kedvező válto­zások mértéke még nem fe­lel meg a követelményeknek. Tovább emelkednek a világ­piaci árak, különösen a ter­meléshez nélkülözhetetlen energiahordozók és alapvető nyersanyagok árai. Orszá­gunk fizetési mérlegének ja­vítása, a költségvetés egyen­súlyának megőrzése, az ész­szerű, takarékos kazdálkodás és fogyasztás érdekében — a termelői árakkal összefüggés­ben — került sor a fogyasz­tói árak rendezésére iilS1979. július 23-i hatállyal. Az Elnöki Tanács számos törvényerejű rendeletet al­kotott: például — az új BTK-val kapcsolatban — a büntetések és intézkedések .végrehajtásáról, a bírósági végrehajtásról. Módosította a bíróságokról szóló, illetőleg a szabálysértési törvényt. Tvr. született a nemzetközi magánjogról, a Magyar Tu­dományos Akadémiáról és a Munka Törvénykönyve mó­dosításáról. Ez utóbbi rendel­kezései január 1-től lépnek életbe. Közvéleményünk megkü­lönböztetett figyelme övezte .— a nyári hónapokban — azokat a budapesti és vidé­ki politikai rendezvényeket, amelyeken Kádár János, Lo- sonczi Pál, Gáspár Sándor, Óvári Miklós és Havasi Fe^ renc folytatott párbeszédei kommunistákkal és^árton- kívüliekkel, munkasokkal, parasztokkal, értelmiségiek­kel. Belső dolgaink, ország­építő munkánk, terveink és feladataink ugyanúgy témái voltak ezeknek az esemé­nyeknek, mint helyzetünk a világgazdaságban, részvéte­lünk a nemzetközi életben. A Csepelen tartott budapesti nagyaktíván hangzottak el Kádár János szavai; „Meg­mondhatjuk minden munka­fä.Nmüsäß 1979. december 31., hétfő képes embernek, hogy aki dolgozik, az — mint eddig' — a jövőben is boldogulni fog. Ehhez kapcsolódik, hogy a szocialista társadalom né­hány elemi normájára az ed­diginél nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Arra, hogy a közérdek elsődleges, a mun­kahelyet és a munkát meg kell becsülni, a munkafegye­lem nélkülözhetetlen. Ez azt is jelenti, hogy aki elvállalt egy munkát, becsülettel vé­gezze el, és csak azután van joga előállni igényekkel, pa­naszokkal.” Az év kiemelkedő jubileu­ma volt a Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 60. és az Alkotmány törvénybe ikta­tásának 30. évfordulója. Nemzetközi gazdasági kap­csolataink két jubileumát ünnepeltük: a KGST meg­alakulásának, valamint a Magyar—Szovjet Tudomá­nyos-Műszaki Együttműkö­dési Megállapodás aláírásá­nak 30. évfordulóját. Ma­gyarország számára létfon­tosságú a gazdasági együtt­működés a Szovjetunióval és a többi KGST-országgal. Egész népünk szeretettel várt-fogadott vendége volt Leonyid Iljics Br.ezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, aki szovjet párt- és kormány- küldöttség élén járt hazánk­ban. A Kádár János vezette magyar küldöttséggel foly­tatott tárgyalássorozaton kö­zös nyilatkozatot írtak alá. Ebben a többi között meg­állapították: a magyar— szovjet kapcsolatok eredmé­nyesen és dinamikusan fej­lődnek, a két ország testvé­ri barátságának szilárd alap­ja a társadalmi rend azo­nossága, a magyar és a szov­jet nép alapvető érdekeinek egysége, a marxizmus—leni- nizmus és a szocialista in­ternacionalizmus elveihez való hűség. Látogatása alkalmából az SZKP KB főtitkára átadta a csepeli dolgozók kollektívá­jának az Októberi Forrada­lom Érdemrendet, amelyet a munkások a 60. évfordulóra indított munkaversenyben elért jelentős sikereikkel ér­demelték ki. A magyar vezetők közül Kádár János a Szovjetunió­ban, Bulgáriában és az NDK-ban járt. Látogatásai erősítették nemzetközi kap­csolatainkat. csakúgy, mint Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének tárgyalá­sai Ausztriában, Lázár Györgynek, a Miniszterta­nács elnökének megbeszélé­sei a Szovjetunióban, Cseh­szlovákiában, útja Kuvaitba, Franciaországba és Púja Fri­gyes külügyminiszter utazá­sai, megbeszélései. Vendégünk volt az idén — most második alkalommal — Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. Tárgyalásokat folytatott Magyarországon Sztanko Todorov bolgár, Ilié Verdet román, K. Kara- manlisz görög miniszterel­nök. Hivatalos látogatást tett hazánkban Antonio Dos San- tos Ramalho Eanes tábor­nok, a Portugál Köztársa­ság elnöke,' Helmut Schmidt, az NSZK szövetségi kancel­lárja, Franz Josef Strauss bajor miniszterelnök. Tárgyalt Budapesten az angolai, a burmai, a belga, a holland, a luxemburgi, a svéd külügyminiszter. Or­szággyűlésünk delegációja járt Csehszlovákiában és In­diában, mi pedig parlamenti képviselők küldöttségeit fo­gadtuk Kubából, Ausztriából, Törökországból, az Egyesült Államokból és Japánból. Va­lamennyi kétoldalú találko­zón és a nemzetközi tanács­kozásokon is kifejezésre ju­tott: külpolitikánkban küz­dünk az enyhülésért, a tar­tós békéért, fejlesztjük test­véri kapcsolatainkat a szo­cialista országokkal és a né­pek közötti együttműködés elmélyítésére törekszünk, hozzá kívánunk járulni a nemzeti szabadságküzdelmek sikeréhez, a társadalmi ha­ladás előmozdításához. Budapesten ülésezett a varsói szerződés tagállamai­nak külügyminiszteri bizott­sága. Résztvevői — köztük hazánk képviselője — ki­nyilvánították államaik ha­tározott szándékát, hogy szorosan együttműködnek más békeszerető országok­kal, a világ demokratikus és haladó erőivel. A bizottság kezdeményezte, hogy hívják össze az összes európai ál­lam, az Egyesült Államok és Kanada képviselőinek po­litikai szintű értekezletét. Pajzs ’79 névvel Magyar- országon tartottak hadgya­korlatot a varsói szerződés tagállamainak egyesített fegyveres erői, erősítve a testvéri országok fegyverba­rátságát. Az Európai Bizton­ság és Együttműködés Ma­gyar Nemzeti Bizottsága nyi­latkozatban juttatta kifejezés­re, hogy a kontinensünk nyugalmáért folytatott küz­delemben óriási szerepe van a közvéleménynek a békés és biztonságos Európát igen­lő és ezért tenni kész népek, nek, szervezeteknek. Az ENSZ által meghirde­tett 1979-es nemzetközi gyermekév hazai eseményei jól kapcsolódtak a világmé­retű megmozdulásokhoz, Fő­városunkba 37 országból ér­keztek vendégek az európai gyermektalólkozóra; a bu­dapesti nemzetközi fórumon pedig 70 ország küldöttei ta­nácskoztak a gyermekek jo­gairól, gazdasági, egészség- ügyi, szociális helyzetéről, oktatásuk, nevelésük kérdé­seiről. A kultúra krónikájából: ú.i alapszabályt fogadott el a Magyar Tudományos Akadé­mia az idei közgyűlésén, ahol javaslatként hangzott el, hogy célszerű lenne a távolabbi jövőben megalkot­ni a magyar tudomány tör­vényét. Balatonaligán tar­tották az ősszel a szocialista országok közoktatási minisz­tereinek III. konferenciáját: beható eszmecserét folytat­tak a tanulók marxista—le­ninista világnézetének for­málásáról, a tudományos ala­pok elsajátításáról. 1979-ben a Szovjetunióban és Ma­gyarországon — második al­kalommal — rendezték meg a magyar dráma fesztiválját, illetve a szovjet dráma szem­léjét. Több mint 120 szovjet színházban 36 klasszikus és kortárs magyar szerző 45 színművét mutatták be; s a mostani évadban 24 magyar színházban 36 orosz és szov­jet darab bemutatójára, öt szovjet társulat vendégsze­replésére kerül sor. 1979. krónikájához tartóz­nak azok a hírek is, amelyek városaink gyarapodásáról, az év során átadott nagyobb új létesítményekről számolnak be. 1979-től városi rangot kapott Barcs, Érd, Berettyó­újfalu. Paks, Fehérgyarmat, Celldömölk, • Lentj, Vósáros- namény és Körmend, s ezzel Magyarország városainak száma 96-ra emelkedett. A nagyberuházások közül már üzembe helyezve fel­avatták a magyar szakaszát annak a 750 kV-os távveze­téknek, amely az egyesített csehszlovák, bolgár, lengyel, NDK-beli és magyar villa- mosenergia-rendszert kap­csolja össze a Szovjetunió egységes energiarendszeré­vel. Üzembe helyezték a Borsodi Vegyi Kombinát ú.i PVC III. gyárát, amely évi 150 ezer tonnás teljesít­ménnyel dolgozik. Elkészült a Tiszai Vegyi Kombinátnak a Magyar—Szovjet Petrolké­miai Egyezmény keretében megépített polipropiléngyá­ra, amelynek évi teljesítőké­pessége 40 ezer tonna. Le- ninvárosban átadták a 860 megawatt teljesítményű Ti­szai Hőerőművet. Felavatták a Testvériség gázvezeték be- regdaróci kompresszorállo­mását, amelynek segítségé­vel 1980-ban már 3.8 milliárd köbméter gáz érkezhet ha­zánkban a Szovjetunióból. Magyar—lengjél együttmű­ködéssel épült meg Kábán és megkezdte termelését a napi 6000 tonna répa feldol­gozására alkalmas Hajdúsá­gi Cukorgyár. Kerepestar- csán átadták Pest megye áj, 580 ágyas kórházát. Hz emberiség kincsestára Kicsit clfogódotian ismer­kedünk 1980 nal, amely nemcsak az új esztendőt, hanem egy új évtized nyi­tányát is jelenti számunk­ra. És ahogy ilyenkor len­ni szokott, gyors egymás útónban formálódnak ben­nünk a kérdőjelek; erősö­dik a megérzés, hogy az emberiséget foglalkoztató „nagy kérdések” száma szaporodni fog, a ma még aprónak tűnő gondok, re­mények ezután — a nyolc­vanas években serdülnek kamasszá, s hogy „megem- bercsednek”-e majd. nem tudjuk, de úgy hisszük. Ma még ilyen aprónak tűnő gondunk, reményünk a világóceán. Innen talán ér­dektelen kérdésnek tűnnek titkai, valójában évszázadok óta foglalkoztatják az em­beriséget. Írásos dokumen­tum nincs rá, de könnyű el­képzelni, milyen értetlenség fogadhatta az első jövendö­lést, hogy a „kék mező” majdan az emberiség bőség­szaruja lesz. A kihalászott „fémkrumplik” hosszú ideig kizárólag a tengertan és a földtan megszállottjainak okoztak fejtörést, a szakem­berek csupán a múlt század vége óta vallják bizonyosan és nyilvánosan, hogy a ten­gerek és óceánok kincsei nem a fantázia szüleményei — léteznek s szinte kimerít- hetetlenek. Anglia királynőjének pa­rancsára a híres Challenger- expedíció éveken át végzett kutatásokat, s kiderítette, hogy gyakorlatilag szinte va­lamennyi kémiai elem meg­található oldott állapotban a tengerekben. Egyetlen köb- kilométernyi tengervíz pél­dául mintegy 25 millió dol­lár értékű aranyat és ezüs­töt tartalmaz. A korszerű re­pülőgépgyártás fontos alap­anyagát, a magnéziumot mór 1941 óta nagyrészt tenger­vízből vonják ki. Energia­éhes korunkban egyenesen szenzációszámba megy a fel­tevés, hogy a „kék mező” legkevesebb 400 milliárd ton­na szénhidrogén-kincset rejt. Kék mező — talonban Ha ilyen gazdagok a ten­gerek és az óceánok, akkor miért nem kezdtük el hasz­nosításukat már korábban? A várakozás egyik oka az idegenkedés volt. Az termé­szetes számunkra, hogy boly­gónk felszínének 71 százalé­kát víz borítja. Mint ahogy az is, hogy a folyókon, ten­gereken, óceánokon utazunk, anyagokat és termékeket ha­talmas mennyiségben szállí­tunk, halászunk. Azt elkép­zelni azonban még. ma . is nehezen tudjuk, hogy a vi­zek mélyén bányásszunk, vagy városokat építsünk. Idegenkedésünket erősítette, hogy a tudományos-technikai forradalom hosszú ideig nem érte el azt a szintet, ahol' már felkészülten kezdhet­tünk hozzá a világóceán le­hetőségeinek kiaknázásához. S végül, a várakozás harma­dik oka: planétánk száraz­földi területei mind ez ideig biztosították a szükséges nyersanyagokat és energia- hordozókat. Üj helyzet állt elő azon­ban az 1973—74-es energia- válsággal. Rálátásunk a Földre, jövőnkre megválto­zott, realistább lett. Elkezd­tünk számolni, s egy csapás­ra kiderült, hogy szárazföldi lelőhelyeink készletei vége­sek, kincsei napról napra drágábbak, hogy a mezőgaz­daság nem lesz képes • min­denkinek előteremteni a mindennapi táplálékot, hogy az emberiség egészének fej­lődése érdekében új forrá­sokról kell gondoskodnunk az ezredfordulóra. Ez a fel­ismerés szűkebb szakmai körökben már korábban ér­lelődött, s a lehetséges meg­oldásokat keresve irányult a figyelem a talonban tartott világóceánra. Előrelépés a kiaknázáshoz Ennek tulajdonítható, hogy a tengerek és óceánok hoz­zájárulása a világgazdaság produktumához az ötvenes évektől több mint tízszere­sére növekedett 1979-re. Már mintegy félszáz állam ter­mel ki kőolajat és földgázt a kontinentális talapzatból, illetve tesz előkészületeket a víz mélyén rejlő szénhidro­gén-kincs feltárására. Egy sor ország — így az Egye­sült Államok, Nagy-Britan- nia. Franciaország, Japán, Lengyelország stb. — eddig több mint száz víz alatti bá­nyát létesített a vasérc, to­vábbá az ólom-, réz- és nik­kel tartalmú ércek, valamint az egyéb ásványi anyagok kitermeléséhez. A látványos előrelépés el­lenére a világóceán igazi hasznosítása még a jövő, je­lentős mértékben a nyolcva­nas évek feladata lesz. Ha teljesül, forradalmasító hatá­sa a nyersanyag- és energia­hordozó-ellátottságra, az élel­mezési helyzetre, s általában az államok egymás közti Vi­szonyára aligha lesz vitatha­tó. A tengerek és óceánok hagyományos ásványi kincs­készletét (só, magnézium, foszfor, nátrium, hélium stb.) több mint 300 millió tonnára becsülik. Csupán a Csendes- óceán középső térségében négyzetkilométerenként 21 ezer tonnára becsülik a „fémkrumplik” mennyiségét, amelyek vasat, mangánt, nikkelt, kobaltot és más fémeket tartalmaznak. Ha a tengeri kőolaj és földgáz ki­termelése marad a jelenlegi szinten, akkor 1990-ben 40 százalékkal részesedik a vi­lág teljes szénhidrogén-ter­meléséről, A szakemberek a világóceánt tekintik az em­beriség legnagyobb tartalék-, éléskamrájának is. A tenge­rek és óceánok élőlényei a becslések szerint évente 130» milliárd tonnányi szerves* anyagot. hoznak létre — eb-’; bőí jelenleg 65—70 milliói tonnányit hasznosítunk. áJ halászat módszereinek kor-.# szerűsítésével, tengerparti! víz alatti ültetvények és te-j lepek létesítésével a követ-É kező évtizedekben megtöbb-.# szőrözhetjük a világóceán-J ból kitermelt élelmiszer-y mennyiséget A legendák ledöntése A „kék mező megszelidi-.., tése” ugyanakkor olyan nagyf4 feladat, hogy az országok külön-külön aligha lesznek képesek megbirkózni vele,. Az együttműködés ezen a. téren is létszükséglet. Ezt, ismerte fel a Szovjetunió és az Egyesült Államok, ami-? kor 1974-ben megállapodást, kötött a világóceán közös,, kutatására. Az ötéves együtt-., működési terv valóra váltá-. sán 17 szovjet és 22 ameri-.' kai tudományos intézet dől-.1 gozott. A világ 158 országá­nak mintegy ötezer tudósa^ nemzetközi jogásza, tengeré-i sze és diplomatája évek óta. munkálkodik egy mindenki; számára elfogadható tenger-, jogi egyezményen. A fel-.- adat nagyságát jelzi, hogy a tengerjogi konferencia az, ENSZ eddigi leghosszabb* szakosított tanácskozássoro-J zata, s a résztvevők ezutáni is minden bizonnyal szorgal-4 másán látogatják majd az* üléseket. A tét: megakadá­lyozni, hogy a partmenti ál­lamok kisajátítsák maguk­nak a világtengerek 40 szá­zalékát. Az, Egyesült Álla­mok például, amelynek meg­bízottai rendszeresen részt; vesznek ezeken az összejöve­teleken, gyakorlati lépéseket, is tesz azért, hogy befolyása alá helyezze a nyílt tenger több mint 2,2 millió négy-, zetmérföld nagyságú terüle­tét, a világ legnagyobb gaz­dasági övezetét. A kontinen­tális talapzat hovatartozása feszíti évek óta többek kö­zött Görögország és Török­ország viszonyát, s biaonyára még sokan emlékeznek az 1973-as angol—izlandi „töke« halháborúra” is. Az ilyen és ehhez hasonló feszültségek megakadályo­zását célozza a készülő ten­gerjogi egyezmény. A kon­ferencián részt vevő államok- többsége már elfogadta azt az alapelvet, hogy a tenge­rek és óceánok kutatásának lehetőségét lehetővé kell tenni minden ország számá­ra. Amint az egyezmény megszületik, nem lesz aka­dálya a „kék mező” széles körű hasznosításának, a le­gendák „ledöntésének” a tengereken és óceánokon.-Kocsi Margit---------------------------------------------------------------------------------------“A Amerika első szabad földje Huszonegy év óta minden esztendő saját nevet kap Ku­bában. Köztük az első — 1959 — a Felszabadulás Éve. Hu­szonegy esztendeje, huszonöt hónapos hősi harc után az év első napján győzött a forradalom a szigetországban. „A szabadság kivívása nem volt könnyű, de megtartó, sa sem egyszerű feladat” — mondta Fidel Castro a győze­lem napjaiban. A kubai nép az alig több mint két évtized leforgása alatt jelentős eredményeket ért el. Az évek eine- vezései között tallózva kibontakozik előttünk a latin-ame­rikai ország átformálódott arculata: a földreform-, az okta­tás-, a tervgazdálkodás-, a szocialista munkaverseny-, a pártkongresszus éve Kuba töretlen fejlődésének megannyi állomása. Az ország előrehaladásával párhuzamosan változtak a módszerek, amelyekkel az alig kilencven mérföldnyire fék. vő Amerikai Egyesült Államok próbálta megfordítani a fej­lődés számára nem tetsző irányát Kubában. A Disznó-öböl- beli invázió kudarca, a tengeri blokád eredménytelensége, a gazdasági elszigetelés sikertelensége utón most új módszer — a politikai blokád kísérlete van napirenden. Ez éppen annak következménye, hogy Kuba az évek során nemzetközi tekin­télyre tett szert, szerepe számottevő a világpolitikában. „Világ ifjúsága — Kuba a Te otthonod!” Ez volt a Ha­vannában tavaly megrendezett VIT jelszava. A magyar fia­talok képviselői is ott voltak a Batista-diktatúra egykori börtönszigetén, amikor azt az Ifjúság Szigetévé avatták. Je­lenleg már tízezer afrikai és közép-amerikai diók tanul a szigetország iskoláiban, s ez csak egyik kis jele annak, hogy Kuba mindig eleget tesz, internacionalista feladatának, fellép a népek szabadsága, függetlensége és haladása érdekében. Ősszel az el nem kötelezett országok VI. konferenciájá­nak ugyancsak Havanna adott otthont, s csaknem két év­tized után Fidel Castro ismét felszólalt New York-ban az ENSZ-közgyűlésén — ezúttal a mozgalom nevében. Beszédé­nek kedvező visszhangja már önmagában jelzi, hogy a dik­tatúra bukása óta eltelt 21 esztendőben Kuba milyen tekin­télyt vívott ki magának szerte a világon. „Országunk már minden lehetséges formában próbára tette elhivatottságát a nemzetközi szolidaritás érdekében — vérre';, munkával és műszaki együttműködéssel — s to­vábbra is ezt a követelményt tekinti nemzetközi tevékeny­sége alapjának” — hangoztatta nemegyszer a forradalmi Kuba vezetője. Ehhez s a szocialista építőmunkához, célkitűzéseik ma­radéktalan megvalósításához kívánunk további sikereket Amerika első szabad földje népének — nemzeti ünnepén. Äerényi Pérte

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents