Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-30 / 304. szám

„Szupercirkusz

Bemutató a Fővárosi Nagycirkuszban

A Fővárosi Nagycirkusz december vegén „Szupercirkusz” címmel mutatja be új műsorát.

(MTI Fotó — Benkő Imre felvétele — KS)

Január 1-től:

Egységes

mértékegységrendszer

1980. január 1-től hazánkban is életbe lép az Sí jelzésű, egységes, nemzetközi mértékegység-rendszer. Ez gyakorlatilag 16 mértékegység hivatalos megváltoztatását jelenti. Többségük a tudományos életben használatos, néhánnyal azonban a gyakorlatban is gyakran találkozhatunk.

Így például a villamos motorok teljesítményénél eddig is alkalmazott kilowatt lép majd a lóerő helyébe. A szenet sem mázsánként kell majd a TüZÉP-től megrendelni, a mázsa elnevezés ugyanis megszűnik. 100 kilogrammot jegyeznek fel helyette. Éppen így, az erő egysége, a kilopond is megszűnik, helyette a newtont (nyútnj használjuk majd, jele: N. A kalóriát a • joule (zsúlj váltja fel, egy kalória egyenlő 4,19 J--lal. Egyszerűsödik a nyomás jelölése, eddig ötféle mértékegység is volt erre, most az atmoszféra és társai helyett pascal (paszkál) (paj, illetve bar lesz használatos, 100 ezer pa egyenlő 1 bar-ral, ami pedig megközelítően 1 atmoszférával azonos.

Könyvek—„koprodukcióban

ff

Jövőre újabb értékes művek egész sora lát napvilágot két- és több oldalú együttműködés eredményeként. A külföldön terjesztett szépirodalom mellett a piagyar tudományos művek, művészeti albumok nagy része is közös gondozásban jelenik meg 1980-ban, a tervek szerint.

Ady verseinek orosz nyelvű gyűjteménye a Corvina és szovjet partnere kiadásában, ötvenezer példányban lát napvilágot. Magyar—szovjet „koprodukcióban” jelennek meg a közkedvelt „Képes történelem” sorozat világtörténelmi vonatkozású művei, s a „Bölcs bagoly” ismeretterjesztő könyvek egyes kötetei is. A Corvinán kívül az NDK-beli Henschel Verlag és a lengyel Arkady vesz részt A művészet világa című sorozat szerkesztésében. Mindhárman évente egy-két kötetet adnak ki, átlagosan hetvenezer példányban, s a partnerek számára a két idegen nyelvre is lefordítják a műveket. Itthon legközelebb a Rippl-Rónai József munkásságát bemutató kötettel gyarapodik a sorozat.

A világ mintegy 200 cégével kapcsolatban álló kiadó kooperációs tervei között szerepel egy, Magyarországot bemutató művészi fotóalbum elkészítése magyar, angol és német kísérőszöveggel, valamint Balassa—Ortutay „Magyar néprajz” című művének német és Klaniczay Tibor magyar irodalomtörténetének francia kiadása. , Ért riekesség, hogy egy brazil kiadónak is szállítanak magyar könyveket: „A festészet borszakai” című sorozat eddigi 4 kötetének portugál nyelvű változatán dolgoznak.

A Kossuth Kiadó is közreműködik a „Szocializmus — tapasztalatok. problémák, perspektívák" című nemzetközi sorozat gondozásában. Ebben a szocialista országok társadalomtudományi kutatói publikálnak tanulmányokat. Jövőre a „Szocializmus és értelmiség” című kötetet rendezik sajtó alá a Kossuthnál, s ezt követi majd a szoeiaOJIMkM

1979. december 30., vasárnap

lista internacionalizmussal és a szocialista demokráciával foglalkozó tanulmánygyűjtemény. Moszkvában, de magyarul jelenik meg Engels életrajza és a Szovjetunió története, a Progress idegen nyelvű könyvkiadó segítségével. A Kossuth és a Kárpáti Területi Kiadó együttműködése Leonyid Brezsnyev visz- szaemlékezéseinek magyar nyelvű kötetével folytatódik.

Az Akadémiai kiadó 90— 10.0 idegen nyelvű kötetet publikál évenként. Ennek fér lét ugyancsak külföldi partnerekkel közösen gondozzák. A tudományos művek mellett szakfolyóirataink egy része is nemzetközi együttműködéssel készül. Januárban indul útjára a 15. ilyen szaklap, amely a kémia égésta- ni ágával foglalkozik. Kiss Ferenc és Széntágothai János Anatómiai atlaszának, amelyet az idén két német,

egy-egy lengyel és görög kiadóval együtt jelentettek meg, a közeljövőben készül el az angol változata. Ez lesz az emberi test.felépítését tárgyaló mű 80. kiadása.

A természettudományos munkák sokasága mellett jövőre nyelvészeti, jogi és köz- gazdasági tárgyú könyvek is napvilágot látnak a kiadónál Egyebek között kiadói kooperációban készül Borsa Gedeon kétkötetes latin, olasz és angol szövegű nyomdászattörténeti munkája, a Pannónia régészetével foglalkozó, angol nyelvű mű és Major Máté „Építészettörténét”-ének német változata is. S rhég egy érdekesség: egy magyar szerző afrikai tárgyú könyvét németül adják ki. Írója Keszthelyi Tibor diplomata, s témája az afrikai irodalmak története.

(MTI)

Áz OTTHON és

Észrevétlenül suhan el az

idő. Az évek egymás sarkára tápodnak. Telnek, telnek. Tegnap még gyerekünk első szavát lestük, ma már az unoka tipeg elénk. Közben a mú^ó idő havat szór a fejünkre, s kissé szomorkásán számolgatni kezdjük, menynyi is van még hátra a nyugdíjig.

Megöregszünk. Megváltozik életünk ritmusa, lelassulnak a reakciók, érzékenyebbek leszünk. Ném könnyű ez. Nem könnyű elfogadni a gyorsuló élettempót, mert oiy nehezünkre esik, hogy már nem oly rugalmasak az izmok, s mire átérünk a másik szobába, elfeledjük, miért is indultunk.

Nyugdíjas-búcsúztatókon sokszor elhangzik a szomorkás, vidám szöveg: most aztán a pihenés évei jönnek. S akik mondják, még nem tudják, milyen nehéz is az a pihenés, amit fiatal korunkban oly irigykedve emlegettünk. De hallgassuk csak meg a nyugdíjast! Nehezen múlatja az órákat, számlálja a napokat, míg végre valami érdekes is történik. Nagy esemény, ha elhozzák az unokát. Hát még, ha ott is hagyják égy hétre, s újra megtelik a ház vidám gyerekzsivajjal.

Az idő könyörtelenül múlik tovább. Megfakul a szem ragyogása. Csak a körvonalait látjuk a belépő vendégnek, elmosódnak- az arevö- násai. És egyre kevesebbet nyitják ránk az ajtót. Az öregség becsempészi életünkbe a magányt. S minden közül talán ez a legnehezebb.

Mondogatjuk: törődjünk az idős emberekkel ... Életet az éveknek ... S míg mondogatjuk értekezleteken és egymás között, meghatódva emlegetjük a „kis öregeket”, bűntudatosan gondolunk a magunkéra, mert lám, vasárnap is hiába várt a mama friss rétessel, nem volt rá időnk. És hálásan gondolunk azokra, akik leveszik egy kicsit ezt is a vállainkról, ajtót nyitnak az öregekre helyettünk. Azokra, akik leteszik elébe napjában egyszer a meleg levest.

Nehéz az öregekkel. Türelmesnek, áldozatkésznek és

még egyszer, hihetetlenül türelmesnek kell lennie annak, aki arra vállalkozik hivatásszerűen, hogy az idős emberek gondját magára vegye.

A minap találkoztam egy ilyen asszonnyal. A ne- e Képes Lászlóné. Ostorodon él.

Az öregek meséltek róla először a napközi otthonban, s szavaikból próbáltam elképzelni az akkor még ismeretlen ismerős képét, jellemét, munkáját.

— Ostoroson négyszáz öreg ember él. Többségük együtt a családdal. Mintegy ötvenre tehető azoknak a száma, akiknek nincs gyermekük, vagy azok m -r az ország más részében laknak. Akik még bírják magukat, az öregek n„; %özi otthonába járnak. A napközink a megyében az elsők között létesült. Akkoriban a szervezésnek Képesné volt a lelke Beszélt az öregekkel, segítette a beilleszkedésüket. S azóta is mindenki megelégedésére vez' i az otthont. Tapasztalatcserére járnak ide más otthonokból. (A községi tanács elnöke.)

Meghalt a második feleségem, egyedül maradtam. Képesné, a Mancika mondta, jöjjek ide. Nehezen szántam rá magam, de itt jó. Mancika mos, takarít rám. Velem jön, ha vásárolni akarok valamit Egerben. Voltam én már Pesten a gyerekeimnél, de hazajöttem. Jobb itt nekem. (Bukovenszki Sándor.)

— Alapító tag vagyok. Én •már az elsőkkel itt voltam, amikor még egy régi, rossz házban voltunk. Most már szép, új otthonunk van. Sokat dolgozott érte Mancika. Szeretek is itt lenni, elbabrálok mindig valamivel. Jól érzi itt magát mindenki, Mancika látja a sorsunkat, megért bennünket. (Bartók László.)

— Múlt tavasszal jöttem be. Otthon már nem tudtam mit kezdeni magammal, itt meg mindig történik valami. Énekelgetünk, dolgozgatunK. Most szivacsot aprítok, párna lesz belőle. A minap jártak itt az iskolások, a tanító nénivel. Régi nótákra tanítottuk a gyerekeket. (Farkas Károlyné.)

Szilveszter reggelén útnak indultam. A hegyek között fagyosan nyújtóztak az utak és a hó takarta göröngyök nyögtek a kocsi kerekei alatt. A szederbokrok az út mentén gyolcsfehérbe öltöztek az ünnep tiszteletére és habtestükre naparanyozta csillogókat rakott a zúzmara. A kocsi előtt friss nyomok árulkodtak a hajnali váltókról, a szarvasok, őzek járásáról.

A szél törte bükk gallyán, mint egy szürke pamutcsomó, jókora sas ült, és leste az érkezőket, a kanyarban róka csúszott át a kocsi előtt, mert csak az utolsó pillanatban hallotta meg a dübörgést.

— Ki az, aki nem nyughat még az esztendő utolsó napján pem? — tűnődött, és gyanútlanságáért önmagára haragudott.

Két kanyar után előbukkant a kis faház, amely most a téli ragyogásban úgy tűnt, mint me.seházikó a nagy he- ,gyek tövében. Lakat nem volt az ajtaján, a kéménye füstölt, így nyilvánvaló volt, hogy lakója akadt.

A fagyos ajtó úgy nyikorgóit, mint amikor kemény deszkából húzzák ki a szöget és a kinti hideg hirtelen meleg zsír-, meg hagymaszaggal keveredett.

— Azt’ gondoltam, már nem jön, és otthon tartja a kényelem — fogadott a vendégváró, és mintha mi sem történt volna, tovább kavarhatta a hagymakarikákat.

— Még nem telt el a nap — vetettem oda a szót, és lepakoltam.

— Amíg élünk, mindig idején vagyunk, hanem kora délutánig most már itt

. jff*

Sz.#J!<Zy /s-£vTc*i .*•

v - ^<3,á-cj^íe!—

maradunk, mert a napsütésben a verőoldalakon ilyenkor elfekszik a vad.

Emődi János már javában falatozott, amikor lehuppantam a heverőre.

— Gondolom, a früstük nem maradt el odahaza, ezért most nem is kínálom.

A vén medve szája szélén megcsillant a zsír, és kenyérmorzsák gyűltek az ölében, de a szavából érezni lehetett a szemrehányást a hajnali cserkelés elmaradása miatt. Arra gondoltam, megviccelem az öreget, ezért szótlanul kolbászt, kenyeret vettem elő, meg a korsó bort is az asztal közepére állítottam.

— Csak harapok azért én is valamit...

Az öreg rápislogott a de- rriizsonra, és engesztelve megkérdezte:

— Megsüssük-e a lábasban a kolbászt?

Csak ettem és úgy tettem, mintha nem is hallottam yolna a kérdést.

— Bort forraljak-e? — türelmetlenkedett és öntevékenyen lábast akasztott le a falról.

A villásreggeli ebédnek is számított, így hanyatt dőlve a heverőkön, beszélgettünk.

— A múltból mondjon el

~T * *« <

egy igaz történetet! — bíztattam az öreget, és teleöntöttem borral a poharát.

— A múlt, a múlt! — mor- coskodott Emődi. — Minek a múltat hánytorgatni ? A múlt grra való, hogy elfeledjük. Amíg az embernek jelene van, inkább a jövőt firtassa. A múlt olyan, mint a ködös erdő. Homályos, bizonytalan, megtévesztő és csak nagyon ritkán akad rajta egy kis ablak, ahol besüt a nap, és tisztán látszanak az emlékek ...

Elnyomott a moleg, meg a forralt bor, ezért bóbiskolta adtam a biztatást:

— Keressen egy ilyen kis ablakot abban a ködös múltban!

A szél megrázta az ajtót és az ajtó alatt, a résen, befújta a havat. Emődi kiment, fával tért vissza, majd istenigazából megpakolta a kályhát:

— A mérnököm kihozott ide egyszer egy úriembert. Gyönyörű puskája volt, takaros, szép vadászfelszerelése, hanem olyan komisz volt. mint a pokróc.- Ügy hajigál- ta a szavakat, mint a gyerekek egymásnak a hógolyót. és arról beszélt, hogy ö mi mindent lőtt a múlt héten a Bakonyban.

— öt patronból négy vad biztos — dicsekedett, majd megkérdezte:

— Maga ismeri jól itt az erdőt? Tudja, mi hol van?

A bicska nem szúr mélyebbre, mint ahogyan belém ezek a szavak. Még, hogy ismerem-e az erdőt?

A mérnököm látta, hogy megsápadok, szólni készülök, ezért sokatmondóan rám kacsintott. Én akkoi már tudtam, hogy hányadika van, ezért vigyázzba vágtán: magam és megkérdeztem:

— Mit akar lőni az úr?

Leült a dikóra, hegyeset

köpött maga elé, és azt mondta:

— Mindent, ami szőrös!

Délután gyalog indultunk

neki a cserkelésnek. Valódi vadászidő volt. Hajnalról már tudtam, hogy szépen van vadmozgás, ezért okoskodnom kellett. A mérnököm kacsintása mindent elárult, noha elmenőben még utánunk is kiabált :

— Emődi! Most aztán meg kell mutatnia, hogy mennyi- re ismeri az erdőt, meg a vadiárást . . .

Neki fordítottam vendégemet a Szárhegynek, aztán csak mentünk ballagtunk egymás mellett. Félórácskát hallagtunk már, amikor azt kérdezte:

— Fitöl magasabb hegv nem is akadt a környéken?

Nem mertem nasvon ke- vergetni a szót. ezért csak keveset válaszoltam:

— Hegy több is akad. de vudiárás leginkább errefelé mutatkozik.

(Folytatjuk.)

— Januárban múlt tizen^

két éve. hogy bejöttem. Mond-) tam már magamnak, hogy otthon maradok. Aztán csaló jöttem. Mert otthon egyedül vagyok. Mancika meg törődik velem is. Megkérdezi, ízlett-e az ebéd, meg kér- e még valaki? Kirándulni is elvitt bennünket. Nyolcvan- éves koromban voltam először kirándulni. (Marczis Má-f ria.)

Belelendülnek a kis őre-) gek. Egymás szavába vág-* nak: A vezetőnő elintézte,1 hogy felvegyen bennünket a busz, mert nehéz hazafelé az emelkedő. Nem is kell fizetni érte ... Aki beteg, annak hazaviszik az ételt... Minden héten fürdés van. Tegnap a hajunkat mosták meg.1 Mert itt fürdőszoba is van .. «• Bukovenszki bácsi egy nap nem jött be. Mancika megnézte, mi van vele, hát úgy feküdt az ágyon, mint egy darab fa. Mentőket hívott, lá-j fogatta a kórházban is...1- Mancika kiszabja az anyagot, mi meg aztán megvarrjuk egymásnak... Ügy vagyunk mi itt, mint egy nagy család. Aki bír, segít a másiknak ... Napsugarunk nekünk a Mancika ... jobb hozzánk, mint a saját édes gye-- rekünk...

Érdekes ám a napközi otthon új épületének története is. A tanácsnak 300 ezer forintja volt. Kevés. Képesné hetekig levelezett, mindenhová írt, ahonnan csak számíthatott valami segítségre. Aztán számon tartotta, ki mit ígért, s ahogy következtek egymás után a munkák, úgy szólt a vállalatoknak, jöhetnek a festők, villanyszerelők, parkettázók ... Senki seni utasította vissza. Így épült fel az új otthon. Nagy, tágas ablakokkal, fürdőszobával, modern melegítőkonyhával. Mindenki elismeri, Képesné volt a léiké az építkezésnek. Így készült el, nagyon sok társadalmi munkával, egész sor egri üzem — a Finomszerelvénygyár, Vörös Csillag Traktorgyár, KAEV, a két építőipari vállalat, hogy csak néhányat felsoroljunk — segítségével, s természetesen az ostorosi- ak nagyon sok munkájával, az új, tágas, meleg, világos OTTHON.

A családi melegséget persze nem lehet kívülről bevinni. Arról Képesné gondoskodik.

A takaros kis öregek szerelik, az egész falu becsüli ezt az asszonyt azért, amit tesz, és ahogyan teszi. Ö maga meglehetősen szűkén meséli el húsz év történetét. Kezdte, mert kedve volt hozzá. Csinálja, mert szereti az öregeket. Nappal az otthonban van velük, szabad ideje egy részében a házakhoz látogat, azokhoz, akik már tehetetlenek. Mos, takarít, segít. Mindenkinek, akire nem nyit más ajtót. Segítsége van hozzá — a vöröskeresztesek, az úttörők —, de a munka nagyja rámarad.

S a család? — kérdeztem.

Megértik. Azzal segítettek, hogy otthon egy kicsit levették a munkát a válláról. Tulajdonképpen a családom is. segített, hogy én is segíthessek — mondja.

Képes Lászlónét, az ostoros i öregek napközi otthonának vezetőjét, húszévi munka után, miniszteri dicséretben részesítették. S egy egész falu hálás azért, amit az öregekért tesz...

Deák Rózsi