Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
Pető Sándor: Az idő Forog körbe az IDŐ, száll körhinta-szárnyon, pörgő-forgó hónapok múlnak, mint az álom. Madár János: Mesebeli Erdőben él a csoda, siklik a zöld korcsolya. Csillan, suhan az ágon, mesebeli világon. Kókuszdió a kobakon gyanútlanul baktat a két híres vadász, az őserdő ösvényén. Nem is sejtik, hogy a szemtelen kis majom mindjárt lejbevágja egyiküket egy jól megtermett kókuszdióval. Aki pontosan követi a kókuszdió útját, meg tudja mondani, a kövér, vagy a sovány vadász lesz-e az áldozat. ■\s nfi«|-ej IZSBpeA ÍUCAOS 'seSbui V II világ minden tájáról 9 9 > O V 9 Logika Ez a vidám turista sok helyét bejárta a világnak. Amerre járt, mindenfelől egy-egy jellegzetes fejrevalót, fejfedőt hozott magának emlékül. Nézzétek meg alaposan a rajzot, és próbáljátok megállapítani, melyik honnan való. qviy ‘oi ‘imaj 'e ‘uvdvp '8 ‘liaqij, '1 ‘owwzsh ■g ‘\oöuopi S hoipui f, ‘tmvutaiA 'S 'w^i;xayi 'z ‘umpui '[ 1 A fák ' önkéntes,' falánk kis egészségőreit a havas, hideg tél nagyon megviseli, kü-' Ionosén, ha nérh jutnak táplálékhoz. A fészekodú és etető védelmet nyújt a" kis madarak számára kitett' élelemnek. _ __, A feszekodú alapja 12x12 cm, a magassága 21 cm legyen, 35 mm-es röpnyílással. Helyezzük ki a gyümölcsfákra. Fáeséget keresve, a zord idő elől is meghúzódhatnak benne a madarak, sőt nem ritkán fészket is raknak benne a nyár folyamán. Egy cinkepór évente háromszor is költ. Egy-egv fészekalja fióka felneveléséhez — a megfigyelések szerint — 8—9 ezer rovart szednek ösz- sze a környezetükben levő fákról. Egy cinkepár és évi szaporulata 40—50 gyümölcsfát is képes megtisztítani a kártékony férgektől. Ezért is fogadjuk szívesen, ha megtelepszenek a kertünkben, amit elősegíthetünk odú, etető felállításával. A sátortetővel ellátott, naJ gyobb alapterületű etetőt érdemes beüvegezni, s egyik oldalán két darabból álló tolóablakkal ellátni, ahol az eleséget beszórjuk. Alul, a 32 mm átmérőjű kerek röpnyí- láson szállnak be a madarak, s így bárhol is helyezzük el az etetőt, macska nem férhet hozzá. A téli hónapokban szórjunk nekik olajos magvakat — tökmag,1 napraforgó —, kölest. Kössünk az oldalára kis szalon» na-, vagy sülthúsdarabkát. / B. K. Babaruhák Rajzunkon az ábrák bizonyos logikai sorrendben követik egymást. Mondjátok meg, hogy e logika alapján az alsó sor három megszámozott figurája közül melyik kerül a kérdőjel helyére? ■vmBif nuiyzs sa-z v :s atfaföapi A legkedvesebb babának könnyen, gyorsan varrhatunk néhány ruhácskából álló egész ruhatárt. Csupa maradék anyagból, félretett holmikból állíthatjuk össze. Rajzaink ehhez adnak egy-két ötletet, amit azután tovább lehet fejleszteni. A fehér galléros, kézé- lös kisruha, a kapucnis frottírköpeny, a kötényruhablúz, é$ pulóver-szoknya- harisnyanadrág mellett varr- hatúnk —, ha van időnk', kedvünk — pizsamát, kezeslábast, estélyi ruhát, kabátot', Mátyás király meg az igazmondó juhász Elment a burkus király Mátyás királyhoz. Mint pajtások köszöntötték egymást. Mondja a burkus király: — Azt hallottam, hogy maqának aranyszőrű báránya van.1 * — Igaz — mondja Mátyás —. van nekem a juhaim közt egy aranyszőrű bárányom, meg van egy olyan juhászom. hogy az még sosem hazudott. Mondja a burkus király: — Én megmutatom, hogy íoq hazudni! — De — mondja Mátyás király — nem hazudik ez, olyan nincs! — De én megmutatom, hogy hazudik, mert én meg- "sjlom. de úgy. hogy muszáj, hogv hazudjon. — Fogadok akármibe, hogy nem hazudik — mondja Mátyás király. — Fele országomat odaadom. — Én is odaadom fele or- száoomat' ha nem hazudik — mondta a burkus király. Jó kezet fognak. Avval jó éjszakát mond a burkus király és megy haza. a szállására Ott felöltözött a burkus király közönséges parasztgú- I nyába. és indult ki rögtön a tanyára, a juhászokhoz. Köszönti a juhászt. Az visszaköszönti: — Isten hozta. király uram! — Honnét ismersz te enge- met, hogy én király vagyok? ■— Megismerem én a szaván, hogy maga király — mondja a juhász. Azt mondja a burkus király: — Adok én neked sok pénzt, ráadásul hat lovat, meg hintát, csak add nekem az aranyszőrű bárányt. — Jaj — mondja a juhász —. a világért se adnám, mert felakasztana Mátyás király. Még több pénzt ígért neki a burkus király. De nem, a juhász nem állt kötélnek. Hazamegy nagy búsan a burkus király a szállására, és csak búsul ás búsul. Ott volt a lánya is. — Ne búsuljon — mondja az a lány —, mert elmegyek én ahhoz a juhászhoz egy csomó színarannyal: én majd megcsalom! Vitt egy ládácska szin- aranyat a lány és egy üveg bort. jó mézeset, hogy a juhászt megcsalja. De azt mondja neki a juhász, hogy neki nem szűkös a pénz! Mátyás király meg felakasztja, ha megtudja, hogy hova lett az aranyszőrű bárány. Addig-addig beszélt a lány, addig incselkedett, hogy végül megitták a bort is. De a lánynak kellett előbb inni belőle. Látni akarta a juhász, nem tett-e valami étöt beléje. Nem. A bortól olyan kedve kerekedett aztán a juhásznak, hogy utoljára azt mondja: odaadja a bárányt, ha a lány hozzámegy rögtön feleségül. Pénz néki nem kell, mert pénze van elég. Sokat szabódott a leány, de végül mégis beleegyezett. Azt mondja aztán a lány a juhásznak: — Nyúzd meg a bárányt, a húst edd meg. mert nékem a húsa nem kell. csak a hőre.' Megnyúzta a juhász. Hazavitte a lány vagy örömmel az apjának az aranyszőrű báránynak a bőrét. No. örvendezett az apja, hogy a lánya meg tudta csalni a iuhászt. Eljött a reggel, búsult a juhász, hogy mit mondjon ő most Mátyás királynak, hogy ne tudja, meg, hogy az arany- szőrű bárány elveszett. Indult a kastélyba, és útközben elpróbálta, hogyan is fog hazudni. ha a király elé kerül. Beszúrta botját egy egérlyukba, a kalapját reátette a botra. Elhátrált aztán tőle, meg feléje ment, köszöntötte király Uramnak. Mondta a király nevében saját magának: — Mi újság a tanyán? Mondta erre ő, a maga névé ben: — Ott biz nincs más. csak az, hogy az aranyszörű bárány elveszett; a farkas megette! Mikor kimondta, megijedt. — Hazudsz, mert akkor a többit is megette volna! Avval kivette a botját és ment tovább a király kastélya felé. Ismét talált egy egérlyukat, ismét beletette a pálcáját, és köszöntötte király uramnak a botot. — Mi hír a tanyán? — Nincs egyéb, csak az aranyszörű bárány bedöglött a kútba. — Hazudsz — vélte hallani a király hangját —, mert a többi is bedöglött volna. Ismét kivette a pálcáját, és ment tovább, a kastély felé. Harmadszor is talált egy egérlyukat, beletette a pálcáját, reá a kalapját, és köszöntötte király uramnak a botot. — Mi újság a tanyán? — Ellopták az aranyszörű bárányt. — Hazudsz — mondta a király —, mert a többit is ellopták volna. Kivette most is a kalapját meg a botját, és ment tovább, Mátyás király palotájába. A burkus király is ott ült az asztalnál a lányával. Bemegy a juhász, és köszönti a két királyt és a leányt is. A bőrt már odavitte volt Mátyás királynak a burkus király, és most várták mind, hogy hazudik-e a juhász. Mert ha hazudott volna, Mátyás király a fogadással elvesztette volna a fele királyságát. — Mi újság a tanyán? — kérdi Mátyás király. — Nincs semmi egyéb, mint hogy az aranyszőrű bárányt egy szép fekete báránnyal elcseréltem. Nagy volt Mátyás király öröme. — Hát. hozd bé a bárányt! — mondja a juhásznak. De azt mondja a juhász: — Ott ül középhelyt, a két király közt. — Éljen! — mondta Mátyás király a juhásznak. — Nem hazudtál! Ezérf néked adom a burkus királynak a fél országát, amit tőle elnyertem. — No — mondja a burkus király —, én is odaadom a lányom, úgyis megszerettél: egymást. És így lett a juhászból burkus király. Közmondás Az ábra szótagjait rakjátok egymás mellé olyan sorrendben, hogy egy közmondást kapjatok eredményül. Hogy szól ez a közmondás? É A
