Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-24 / 301. szám

Egyenként Is aranybetűs láncszemek besités kínálkozik a VB- eredmények ismeretében. Bordán Dezső szövetségi ka­pitány óvatossága utólag ért­hető igazán, hiszen váloga­tottunk — az Egerben hi­ányzó Magyarral és Molnár­ral kiegészülve ,— nagyon megküzdött a legjobb hatba kerülésért. (VB-csapatver­seny: 6. Magyarország 573,60 ponttal). Az ibériaiak japán edzője, Shogo Hitomi viszont ráhibázott, mert telibe talál­ta, hogy a Kínai NK férfi­csapata jelenleg csak a vi­lágrangsor ötödik helyére jó. (VB-csapatverseny: 5. Kínai NK 578,95 ponttal). A japán — Moszkvára emlékezzünk csak — Magyar Zoltán lólen- géssikerét jelezte előre. Nos, bombatippjei közül egy már bejött. Pont ebben kételked­jünk? Budavári Sándor mi Vállalatnál, 1950 óta dol­gozik, alapítótag. Méltónak bizonyult A belkereskedelem kiváló dolgozója kitüntetésre, ilyen szinten egyeztette össze munkahelyi elfoglaltságát az edzősködéssel, egyik elhiva­tottságát sem tekintette soha mellékesnek. — A vízilabdázás nekem mindent jelent, elképzelhe­tetlen nélküle az életem. Jó­formán minden szabad idő­met az uszodai elfoglaltság­nak rendeltem alá. Rajongá­sig szeretem ezt a sportot. Eb­ben nőttem fel. Sokat válto­zott minden az elmúlt idő­szakban. Az egyesületi fel­tételek összehasonlíthatatla­nul jobbak ma. Hajdanán ha beállt a tél, néhány „meg­szállott” járt az uszodába, mi fűtöttük be az öltözőt, azzal, amit találtunk. De ját­szottunk. Soha sem felejtem el, hogy 1947-ben kapott elő­ször fürdőköpenyt a csapat. Persze, akkor kevesebb mun­kával, kisebb tudással is le­hetett eredményeket elérni. Most jóval szervezettebben foglalkozunk az utánpótlás nevelésével. De ma az ifik­nek is tudatos, megfeszített munkát kell végezniük ah­hoz, hogy helytálljanak. Ezért tartom alapvetőnek, hogy aki valóban pólózni akar, az legyen képes a le­mondásra. Tudjon csak a tanulásra és sportra, vagy a munkára és a sportra kon­centrálni teljes odaadással. Az igazán komoly egyénisé­gek a sportban és az élet más területén is megállták helyüket, nem lehetetlen a kettő összehangolása, sőt az egyik visszahat a másikra. Példákat mondjak? Csak né­hány jól csengő név a mieink közül: Bodnár, Hal­mos, Ringelhann, Bolya, Pó- csi/c. Szerintem aki a tanu­lásban trehány, a munkában felelőtlen, az hosszabb távon mint játékos sem megbízha­tó. Nem egy olyan tanítvá­nyom volt, aki a kemény kézben tartás ellen fellázadt. Látták, hogy társaik szóra­koznak. lezserebben élnek, hozzájuk csapódtak, elmen­tek tőlem. Legtöbbjük visz- szatért, mert aki egyszer en­nek a sportnak az örömét megtalálta, átélte, nem tud tőle szabadulni. Eseményidézés, amely nosztalgiába■ torkollik. Számvetés, ha úgy tetszik, a rácsodálkozásra érdemes évről. Csokorba fűzése az egyenként is aranybetűs láncszemeknek, szű- kebb hazánk már sporttörténeti epizódjainak. Mind-mind azért, mert a maguk• nemében, rangjában, jelentőségében és nem utolsósorban külsőségeiben, iqy. vagy úgy. a világ sportját hozták élményszerü, átélheüó közelségbe. Itt, nálunk! Hevesben, 1979-ben. A három jeles .esemény: Lord 'Killaninnak, a NOB elnökének látogatása, a hat nemzet vízilabda-válogatott­jának tornája és a magyar—spanyol, férfiválogatott tor- nász-csapattalálkozó volt. Eger, október 15. A „fesztivál" csapatai, játékvezetői Ezt tette a pályán is. Rendkívüli dolognak tar­tottuk, hiszen az a férfi, aki 1972. szeptember 12-én Lau­sanne polgármesterétől átvet­te a vidy-i kastély kulcsát, szimbólumát a NOB-elnöki tisztnek, bárhol jár-kel a vi­lágban. látogaáásairól képes albumot kap. Fotózták Szil­váson is. Az esetnek alighanem egy magyarázata van: Lord Killanin ugyanis fiatal korában aktívan spor­tolt, evezett és lovagolt! Lord Killanin és miniatűr fényképezőgépe Eger, július 10-12. Sztárparádé világszínvona­lon és vidéken. Ez utóbbi az, amire még nem volt példa a sportág honi történetében. Budapest helyett, ha csak három napra is, Eger számí­tott a vízilabdavilág központ­jának. Innen keltezett tudó­sítások tudatták Ausztrália, Hollandia. Jugoszlávia. Olasz­ország, Románia és Magyar- ország csapatainak tornaküz­delmét. Micsoda mezőny volt! Vízben és vízparton , híres­ségek sora látszott. A szám­szerű eredmények alapján a legjobb együttesnek Miro Csirkovics legényei, a ju- goszlávok bizonyultak. Emlé­kezetes alakítást nyújtott a legutóbbi nyugat-berlini VB gólkirálya, az olasz De Ma- gistris, aki itt sem adta alább. A sok olimpiai. VB- és EB-érmes klasszis között legfényesebben Gyarmati Dezső szövetségi kapi­tány egvik ásza. dr. Csapó Gábor tündökölt, őt válasz­tották a torna legjobb játé­kosává. Történt ez az olimpia előt­ti évben, amelynek értékmé­rő záróakkordia a közelmúlt­beli ljubljanai Szuper Kupa döntő volt. (Vívta a Vasas BFK-gvőztes gárdája a KEK- gvnztes FTC ellent). Hogy hányán szálltak a Tivoli uszoda vizébe az egri ver­senyuszodában látottak kö­zül? Csak hárman: dr. Csa­pó, Wiesner, Budavári. Lám, ilyen erős a válogatottunk ... Szilvásvárad, augusztus 15. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 65 éves ír elnöke felesége. Lady Killanin és az OTSH elnöke, Buda István államtitkár társaságában vendégeskedett megyénkben. Lord Killanin és kísérete előbb a megyeszékhelyre ér­kezett, majd egy rövid foga­dás után Szilvásváradra haj­tatott. Az ottani program egésze kapcsolódott a lovas­látványosságokhoz, kezdve onnan, hogy a körsétára va­lódi lóerők vittek. A világ el­ső számú sportvezetője lát­ható élvezettel tanulmányoz­ta a törzsméneket, elidőzött a múzeumi anyagoknál. Sőt, amikor Mátyus Viktor, a he­lyiek világbajnoki ötödik he-; lyezett fogathajtója száron vezetett egy nemes vérű li­picait, Lord Killanin fényké­pezett! , Jó ajánlólevéllel, az 1979- es Mediterrán Játékokon el­ért második helyezéssel ér­kezett vendégszereplésre a spanyol férfi-tornászváloga- tott. Üjólag Magyarországra és Pécs után újólag vidéki városba. A körcsarnokban minden a hagyomány szerint folyt tovább, a spanyolok bá­natára. Egerben is kikaptak! a serleget. Sok-sok munkával töltött órát, idegtépő izga­lommal végigasszisztált mér­kőzést, örömöt, kínlódást egyaránt magába sűrít, fel­idéz a szerény ajándék. — ötesztendős lehettem, amikor végleg itt ragadtam az uszodában. Bátyám jól úszott, ügyesen pólózott. A nyomdokain indulva jegyez­tem el magam a vízilabdá- zással. Alig 14 évesen kerül­tem az első csapatba, s ját­szottam — torokszorító izga­lommal, olyan versenyláz­ban, hogy a mérkőzések köz­ben semmit nem hallottam abból, amit a parton kiabál­tak. A háborús évek kény­szerszünetét leszámítva, ját­szottam egyfolytában 1953-ig. Akkor cseréltem fel a játé­kot az edzői munkával. Ti­zenöt esztendeig vezettem a felnőttegyüttest, s mellettük dolgoztam az ifikkel is. Az utóbbi évtizedben fiatalokkal foglalkoztam, jelenleg is az ifjúsági csapatot készítem fel bajnoki küzdelmekre, külön­féle kupafeladatokra. Egymásra halmozódó, év­tizedekké növekvő napokat, esztendőket tömörítenék az egyszerű szavak. Játszott? Remekkezű centerként em­lékeznek rá. akik látták a vízben. “Nagyszerű ejtései, ra­vasz csavarjai élményszámba mentek. Edzősködött? Ami­kor átvette a felnőttcsapatot, kiestek az I. osztályból. Fia­talokat dobott a „mélyvízbe”. Keze alatt formálódott az az együttes, amelyik az OB I-ben először szerzett Eger­nek dobogós helyezést, bronzérmet, s hosszú évekre állandósította helyét a leg­jobbak között. Nevelt három­szoros olimpikont és váloga­tottakat. Egyik akkori játé­kosát faggattam, milyen ed­ző? — Az értelmünkre igyeke­zett hatni, de amellett ke­ménykezű is tudóit lenni, ha kellett. Megkövetelte a mun­kát mindannyiunktól. Sze­rettem vele dolgozni. Meg­határozója volt az elmúlt ne­gyedszázadban az egri rizi- labdázásnak, s szerencsére meghatározója ma is. Baranyai György soha sem volt főfoglalkozású edző. Munkahelyén, a Heves me­gyei Iparcikk Kiskereskedel­A Fórt Worth-i világbaj­nokság előtt a két csapat szakvezetőjét nyilatkozatra kértük. Most érdekes szem­Az autogramgyűjtők gyűrűjében Donálh Ferenc , (Szántó György felvétele) ...ameddig nem hagy nyugodni... Fanatizmusról, megszállott­ságról gyakran hallunk a sportban. Legtöbbször aka­ratlanul is látványosság, kü­lönleges eredmény vagy a hozzávezető út kepe ötlik fel bennünk a szó hallatán. Olyanok alakját idézi emlé­kezetünk, akiket fénycsóvák pásztáznak, akik vonzzák ma­gukra' a figyelmet. Baranyai György fanatikus ember. Ha nem lenne az, aligha vállalta volna azt a munkát és úgy, amit — ahogyan az egri vízilabdáért végzett. Egyedülálló, kivéte­les egyénisége ő a nagy ha­gyományú egri pólózásnak. S mégis aligha állt tőle tá­volabb bármi a hivalkodás­nál, a magamutogatásnál. Pe­dig van mivel büszkélkednie. De nem a szavak embere, sokkalta inkább a hangya- szorgalmú munkálkodásé. Előttem a kép: Ünnepélyes eredményhirdetés az uszodá­ban. Az Agria Kupa nemzet­közi torna csapatai sorakoz­nak a medence körül. Aztán Baranyai György egyfolytá­ban 25 esztendőn át végzett edzői tevékenységét méltat­ják, ajándékkal köszöntik a ritka jubileum alkalmából. Vastaps közepette, csupa is­merős tekintet kereszttüzében kicsit félszegen, nem rejtett megilletödöttséggel veszi át Fotó: Szántó György Az év sportolói: jiiiiiummiiiuiiiiuiniuuui Wictimann Tamás, Mátay Andrea és az asztali- tenisz-válogatotl A magyar sportújság írók idén is megválasztó ták az „Év sportolóit”. ■ szavazás alapján a férf: aknái Wichmann Tama kenus világbajnok, a női nél Mátay Andrea magas ugró, fedettpályás Európa bajnok lett az első, csapat bán a világbajnok féri asz talitenisz-válogatott kerül az élre. A sorrend: Férfiak: \ M’ichmann Tamás (MTK VM) kenus, 2. Kocsis Fe renc (Ganz-MAVAG) bir kózó, 3. Magyar Zoltái (FTC) tornász. Nők: l.Má tay Andrea (Ü. Dózsa) ma gasugró, 2. Fórián Év: (MHSZ Nyíregyházi Spar tacus) sportlövő, 3. Petro- nicsné Verőci Zsuzsa (Vas- útépítő Törekvés) sakkozó Csapat: 1. Férfi asztalite­nisz-válogatott, 2. Vízilab­da-válogatott, 3. Fogathaj. tó-válogatott. Gyuri bácsi néhány eszj tendeje azzal állt az egyesü­let vezetői elé^ hogy kevés a napi egy edzés az ifiknek. Ű reggelente tartana nekik úszófoglalkozást. Mert több kell ahhoz, hogy versenyben maradjanak vetélytársaikkal, Azóta hajnalonként ott vár­ja fiait a medence partján, s dolgoztatja őket. Nemrég bízták meg azzal a feladat­tál, hogy az ifik mellett fog­ja össze az utánpótlás-nevelés egészét a szakosztályban. Rögvest ötletek sorát szál­lította, elképzeléseket arról, hogyan lehet a munkát még szervezettebben, hatékonyab­ban, eredményesebben végez­ni. — Csak a magunk erejére építhetünk. Sok fiatalt kell nevelnünk, lehetőleg .ideköt­ni, megtartani őket. Ez a vízilabdázás jövője Egerben. Ez volt a múltja is, hírnevé­nek forrása is ez. Alig-alig jött hozzánk máshonnan já­tékos, elvétve akadt olyan, aki gyökeret vert itt, bevált nálunk, számíthattunk rá. Hogy évtizedek óta ott va­gyunk az élvonalban, hogy mindig kihevertük a meg­rázkódtatásokat, azt ennek a kiapadhatatlan forrásnak köszönhetjük. Nekem is a nevelőmunka adta a legtöbb örömöt. Látom a kicsiket, amikor még kínlódnak, gyöt­rődnek, majd szemem előtt fejlődnek napról napra, ta­nulnak új és új dolgokat. Ez ad erőt újra. Mert sokszor léptem ki úgy az uszodából. hogy elég volt, nem csiná-J lom tovább. Rengeteg lemon­dást kíván ez a munka, s mit. tagadjam, kudarcokat, gyötrelmeket is rejteget. Tü­relemmel megtalálni a han­got, ha csüggednek a gyere­kek, meggyőzni őket arról, hogy érdemes folytatni. Az örömökből merítettem erőt, s megtanultam közben elvi- tselni a munkával együtt já­ró keserűségeket is. Ezért kezdtem, kezdem mindig új-j ra. egészen addig, amíg a já­ték, az edzésmunka nem hagy közönyösen, 'ameddig a vízilabda nem hagy nyugod­ni... Kívánjuk, még sokáig így; legyen 1 Virágh Tiboft i

Next

/
Thumbnails
Contents