Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
Aőtmm 1979. december 21., hétfő AZ ÉJSZAKÁK MOST CSENDESEK — Na, akkor még a nagykalácsot nem soroltam, azt három ágból fontuk, csipkés szélű tepsibe tettük, úgy sütöttük meg persze, kemencében. De volt az olyan finom, hogy olyat még nem ettetek, mert az, mint a szép,' piros rózsa, kivel olyan volt, belülről meg puha, omlós fehér, akár a hó, ha lehullik. Én magam is rég kóstoltam, Örzsi nénétek, mert úgy hívnak engemet, itt Komlón, így ismert mindenki, Örzsi néninek, amúgy rendeden pedig Vasas Erzsébetnek, Bartus Sándornak özvegy felesége. |'..és kezdem úgy, hogy megszitálom, szakajtóban a tojással — mondja Rózsika, a szomszédból < Kép: Perl Márton Szöveg: B. Kun Tibor Mert híres volt, nyugodjon. Híres a kezirül, hogy úgy tudott velek dolgozni, még inkább meg arról, hogy milyen nagy politikus volt, hogy még Pestre is felment megbeszélni a politikát Kossuth Lajoshoz, hogy még nagyobb is lett a híre, mint kelletett volna, mert később azután baja lett a politikából, sokat meghurcolták szegényt miatta... Hanem hát a karácsony, az akkor szent volt! Arra mi úgy készültünk, hogy tököt sütöttünk, meg mákos köd- mönujjat... Azért mondtuk ködmönujjának, mert ilyen hosszú volt, mint a karom, azt hajtogattuk szépen ösz- sze, mint mostan a beiglit, de nem beigli volt, mértebbe zsír nem kell, csak élesztő, cukor, meg tej. és marad nekem, öregasszonynak, így a karácsony: arany sütőtökkel, meg a nagyapám faragta 100 éves gombolyítóval Miért nem tettünk bele zsírozót, kedves, értem én, persze... Hát, mert böjt volt, böjtön pedig húst vagy zsírosat nem szabad enni, akkoriban sok ilyen nap volt az esztendőben, azért, hogy talán a népek voltak vallásosabbak, vagy hogy talán kevesebb is volt a hús, a szalonna, legyen neki oka, hogy miért nem esznek. Ennek okán készítettünk azután tejbebablevest, mert mondom, zsírt, húst nem lehetett. .. De most meg azt képzeljétek el, hogy ami morzsa meg elhullott, azt az öregek összekötték egy ruhába, oszt úgy, ahogy volt, felakasztották egy szögre a kamrába vagy az istállóba, úgy mondták a régiek, hogy a királynénak kellessen, ne a család szoruljon reá. .. Ha meg — isten ne adja —. beteg gyerek volt a háznál, gyengécske, sovány, akit megrontott a servadó. akkor azt, szegénykémet megfüstölték. Hát az úgy történt, hogy begyújtottak a sparhertba, vagy a háromlábú vaslábas Feljegyzés készül a talált okmányokról es pénzről volabbról érkező vendégeknek csomagolni is lehessen. Nem tudja már, hogyan kapott nagyobb kedvet a sütéshez, főleg pedig a tortákhoz. Talán csak úgy jött, magától, s az otthoni sikerek sarkallták arra, hogy mások kérésére is hajoljon. Tény, hogy szinte nem múlik el hét megrendelés nélkül. Jönnek hozzá nemcsak a faluból, hanem Zsadány- ból, Méráról és Szentand- rásról is, s szétviszik szinte az ország minden részébe. Sőt, külföldre is kikerült már az édesség, amit csinált! Ha tortát készít — másoktól hallani — nem is cukrász, hanem inkább valamiféle szobrász, hiszen szinte mindent megmintáz. Kocát a malacaival, gémes kutat vályúval, pásztorral, pulival, ringatható, tulipános bölcsőjű pólyással, s a jó ég tudja, hogy még mit! Tavaly karácsonykor — a tanács kérésére — szív alakú tortát tett száz szál gyertyával a születésnapjának centenáriumát iimneplö bo- conádi matróna elé. Két esztendeje pedig, amikor a rádiósok a községben készítették az Óvodások műsora felvételét, hát „igazi" kis népszuperrel kedveskedett a vendégeknek, rajta az adás kezdetét mutató órával. S ez a tortarádió nemcsak hogy majd megszólalt, hanem tényleg beszélt is! — No, ebben már furfang is volt! — kacag Tóth János- né, hogy a sokáig emlegetett produkció ismét szóba kerül. — A férjem ugyanis egy valódi kis zsebrádiót épített ügyesen a torta tálcájába, s bekapcsolta, mielőtt bevittem.. (Fotó: Perl Márton) a rendőröknek jut idejük ai ra is, hogy segítsenek útba igazítani az idegeneket, te nácsot adjanak az érdeklőd turistáknak, szórakozni ii dulóknak. „Segítséget” kellett adni az egyik járőrnek ezen a éjszakán a 15 éves S. E.-nei aki fél tizenegy körül arr hivatkozott a város egyik e hagyott utcájában, hogy el tévedt, s nem talál ház. Később aztán kiderült, hog a tősgyökeres egri kislán egyszerűen elcsavargott otl honról, mert összeveszett szüleivel. Ezért a tettéér „szigorú” büntetést kapott rendőröktől: haza kellett tét nie velük a Remenyik Zsig mond utcai szülői házba! D nemcsak ezzel a kislánnyá találkoztak az éjszakai órák bán az utcán, hanem még j néhány, a felnőttkor határa éppen hogy átlépett fiatalem berrel: az igazoltatásuk sn tán most mindössze -azéil kellett intézkedni néhányuk kai szemben, mert nem vol rendben a személyi igazol ványuk. És ez még a jobbi! eset..., Előkerült a szonda Az éjszaka folyamán - főként a szórakozóhelyei környékén — több gépjármű vezetőt ellenőriztek a jár őrök. A szonda öt esetbei került elő, egy vezetőnél erő ittasságot mutatptt ki. A no vaji Csuhái Józsefet itta; vezetés miatt feljelentették éppúgy, mint a súlyos köz lekedési szabálysértést elkö vető Sz. Sándor noszvaji la kost. Intézkedés közben Ismé megszólalt az URH-készü lék: menjünk a Grónai-töml egyik udvarára, a bejelentő1 szerint életveszélyes család perpatvar zajlik az éjszaká bán. Szinte ugyanabban i percben érkezik a helyszín re két járőrkocsi. A rend őrök kiszállnak, körülnézne! az udvarban, de sehol sem mi. A hűvös éjszakában csak a város távoli zajai verik fei a csendet, az egyik épületben elsötétedik az utolsó, világító ablak is, * A város rendje: - közös ügyünk Á megyeszékhelyen évente több mint 1,5 millió külföldi és hazai turista fordul meg. Idegenforgalmi főszé| zon gyakorlatilag nincs, té- len-nyáron sok látogatót vonzanak a történelmi város műemlékei, értékei. Eger köz- biztonságának védelme éppen ezért nemcsak a rendőrök feladata, a helybelieké is, hogy minden idelátogató idegen szép emlékekkel búcsúzzon a várostól. Sajnos, nem mindenki érzi ezt így: sok a. közömbös ember, aki inkább elfordítja a fejét egy- egy esetnél. Ahelyett, hogy a telefonhoz nyúlna, vagy segítséget nyújtana a bajban. Ezen az éjszakán, szerencsére, nem volt különösebb gondjuk a rendőröknek és az állampolgároknak. A város ezen az éjszakán i s nyugodtan aludt... Szilvás István — Milyen volt száz esztendeje, kedveskéim, milyen volt... ? Hát honnét tudjam én azt megmondani, amikor még csak a hetvenhármat töltöttem, azt mondjátok meg énnekem... De ha ez tudna beszélni, nézzétek csak, gyermekeim, ha ez a gombolyító tudna, akkor nem engem kérdeznétek, örzse nénéteket, hanem ezt a gömbölyűét. Ez itten éppen száz- esztendős, még a nagyapám, Finom Kiss János készítette, akkoriban még csak ez az egy volt, gombolyító a faluban, de olyan finom kis szerkezet volt, hogy még mostan is megyen, éppen hogy most már nem kérik kölcsön, egymagám gombolyítom rajta a fonalat, és ez nem szakítja, nem kuszálja össze, szóval, finom, mint az én nagyapám volt. Ketten a kalácsot bevetjük a búbosba. •— Egy káli fiatalember, Tóth Pál a nyilvános telefonfülke mellett egy levéltárcát talált, benne külföldi igazolvánnyal és pénzzel — tájékoztatja a rendőröket a forgalmista. Az okmányokról kiderül, hogy azok egy bolíviai állampolgár iratai. Mellettük lapult az illető összes pénze, 1060 dollár ... A járőr tagjai megköszönik a bejelentést, s útnak indulnak a városba, hogy a szolgálat alatt hátha megtalálják az okmányait elvesztő külföldit. (Egyébként sikerült felkutatniok a hazánkban tanuló bolíviai diákot, aki akkorra már észrevette levéltárcája eltűnését, épp ezért örömmel fogadta a jó hírrel érkező rendőröket). Amikor egy kislány „eltéved”... Az éjszaka további részében is akadt dolguk a járőröknek, újabb rendőri felügyelet alá helyezettek és munkakerülők akadtak fenn az ellenőrzés hálójában. Ismert alakjai ők a városnak, notórius szabálysértők, akik majdnem minden razziánál a kapitányságra kerülnek. Szerencsére, nincsenek olyan sokan — ez a jó megelőző munkának köszönhető —, így Küdnjja inakkal, 100 éves receptre alá csutkával, és amikor az jó izzó lett, rászórták a morzsát, és annak füstje fölé hajlították a gyereket, fejét letakarva egy kendővel, hogy jól átal járja a füst és távozzék a gonosz belőle... Negyed tíz múlt néhány perccel, amikor az egri Széchenyi utcai ház előtt megáll a „csíkos”, azaz a rendőrségi URH-s járőrkocsi. Az egyik lakásban, R. Kálmánoknál nem szívesen látott vendégek a rendőrök: a köz- veszélyes munkakerülők ugyanis mindig „zavarba jönnek”, ha arról faggatják őket, hogy miből élnek, miért nem dolgoznak. A rendőrök azonban most nem a házigazdát keresik, ő már biztos helyen van — a járőrök a délutáni ellenőrzés során REF-megszegés miatt előállították a kapitányságra —, a társa viszont elszökött az igazoltató nyomozók elől. A járőrkocsival érkezett két rendőr feltételezi, hogy ebbén a lakásban húzódott meg. S lám, jó nyomon jártak, mert rövid keresés után a léha életet élő, közveszélyes munkakerülő D. Lajost előhúzzák a — ruhásszekrényből . ..! — Féltem, hogy bevisznek ... — mondja hebegve. Ez a jóslata bevált. Olyannyira, hogy néhány perc múlva már jegyzőkönyvbe is mondhatja munkakerülésének szövevényes históriáját. Ezerhatvan dollár sorsa Az éjszakai közbiztonsági ellenőrzés pontosan este nyolc órakor kezdődik. Az egri városi-járási rendőrkapitányság oktatótermében Zay István őrnagy, az akció vezetője tart eligazítást: — Feladatunk, hogy kiszűrjük a garázda, rendbontó és az esetlegesen körözött személyeket a város közbiztonsága, az állampolgárok nyugalma érdekében. Kérem továbbá a járőröket, hogy fi- gyeijék a közlekedést, intézkedjenek az ittas vezetőkkel, a szabálysértőkkel szemben. Ellenőrizzék a szórakozóhelyeket, s a szabályzatnak megfelelően lássák el a szolgálatukat ... Alighogy kigördülnek a kapun a járőrkocsik, a rádión keresztül felhangzik az első utasítás: a vasútállomáson várják a rendőröket. Gyorsítunk, s néhány perc múlva már a forgalmi irodában hallgatjuk a bejelentést; Ami! sütött, meg is szólalt Hl Régi ízek, mai színek ^ Száz szál gyertyával Hl A boconádi tortásasszony Sok tisztségéről, lelkes társadalmi munkájáról számosán ismerik Boconádon Tóth Jánosné Fehér Magdit, de leghamarább mégiscsak akkor igazítják útba az idegent, ha a sütő-főző asz- szonyt keresi a faluban. A fiatalasszonynak ugyanis akár mestersége címere lehetne a fakanál, a lábos, vagy a tepsi — jóllehet, csupán amolyan konyhalány a helyi, napközis óvodában, ahol a háziipari szövetkezet és az Izzó után végül is kikötött. Nem könyvekből tanulta a szakmát, egyszerűen csak elleste. Nagyanyjától, anyjától ragadt rá a tudomány odahaza. Jórészt még abban a kemencés, „falas masinás” régi házban, ahol a mama tíz gyerek mellett is megadta a módját mindenféle ételnek. — Rengeteget köszönhetek a nagymamámnak — vallja szabadkozva, némi zavarral az unoka, hogy a rányitó idegen messzire jutott dicséretek hírét hozza —, aki annyi gondja-baja közepette is mindig oly szívesen időzött a tűzhely körül. Egyszerű, de pompás főztjeinek, a savóval, tejföllel, kaporral készített tökfőzelékeinek, vajaljás gancáinak s kukoricalisztből sütött gorhéinek, visszahajtott szélű, gyűrött, krumplis lángosainak, házi kenyereinek ma is számban van az íze! Roppant ügyes volt a dolgában. S nemcsak öröklött tehetségét adta tovább, hanem átültette belénk azt is, amit az uraságéknál látott. Mert el-elhívták bizony a kastélyba is, csak úgy, mint nagyapámat, aki meg éppenséggel a böllér- kedésben jeleskedett. Szép kort megértek mind a ketten — túl voltak már a kilencvenen, amikor szegényeket temettük! — s utóbb jó ideig már velünk is éltek, így szerencsémre módomban állt ezt-azt elsajátítani tőlük. Ám a legtöbbet, kétségtelenül édesanyámnak köszönhetek. A sokféle rétest, a szalagóriás süteményt cikóriával, szilvalekvárral, s hogy el ne felejtsem: például a sztrapacskát hordós káposztával vagy éppen lecsóval. Zöldpaprikával, hagymával, paradicsommal! Még kislány voltam, amikor meglephettem az első étellel, amit tőle tanultam, s megpróbálkozhattam magam is a befőzéssel. Tőle kaptam olyan kedvet a befőttekhez, hogy kamrámban az idén is legalább húszféle gyümölcs, lekvár, savanyúság sorakozik valami háromszáz üvegben. Azt mondja, hogy nem nagy dolog, cseppet sem boszorkányság, amit csinál. Pusztán csak örömét leli a konyhában. Bár főállása is a tűzhelyhez köti. munka utó ^ máig sem talált magának jobb passziót a főzésnél, kiváltképpen pedig a sütésnél. Mióta a lányuk főiskolás Egerben, inkább csak a férjének kedveskedik, s legfeljebb a disznóvágás napján, vagy a boconádi búcsúkban terít nagyobb társaságra. Ám szomszédhoz, rokonhoz, ismerőshöz ma is bármikor szívesen elmegy, ha egy-egy eljegyzéshez, lakodalomhoz hívják. A disznóölés — emlegeti — ma már náluk is szerényebb esemény. Nemcsak az ebéd, hanem a vacsora is egyszerű. Reggel, amikor már hasítani lehet az állatból, kanyarítanak egy keveset a párolgó, friss húsból, s majoránnával, fokhagvmával, sóval, paprikával tüskepecsenye készül délre, hasábburgonyás egytálételnek. Az orialeves, a májas hurka, a kolbász, a sült hús meg a töltött káposzta estére kerül az asztalra a család, a pintér és a többi segítség elé. Eléggé szűk körben, A búcsúk maradtak nagyobb ünnepeknek. Boconádon mindmáig kettő is van belőlük: a Magdolna-nani. és október első vasárnapiáé. Az első lenne a rangosabb, de hát a nyári dologidőben még mindig kevésbé érnek rá megtartani, s így az utóbbié a főszeren... Nos, igen: búcsúkor járja a komolyabb trakta. Ilyenkor tyúkhúslevest tálal a háziasszony az elmaradhatatlan csigatésztával, aztán pörkölt kerül a tányérba tarhonyával, majd ezt a káposzta, a fasírozott és a rántott hús követi két- három fajta süteménnyel zárva a sort Ügy, hogy a táj Ellenőrző körúton az URH-s járőrökkel
