Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-24 / 301. szám

lísaeeiíse Szórakozás gyanánt —félelem Az Egyesült Államok angolparkjainak legújabb slágere a roller-coaster, egy olyan mennyei parittya, amely maga­san lepipálja az európai vidám parkokban található hul- lámvasutakat. Az Egyesült Államokban a kereskedelmi szellem a technológiával párosulva (s hozzáadva egy csi­petnyi szadizmust) egészen új típusú idegcsiklandózó „hűl- lámvasutazásra" csábítja a monstre gépezetté degeneráló­dott szórakozási parkok közönségét. Reneszánszukat élik a koppenhágai Tivoli, vagy a londoni Battersea park szuper- változatai. Az 1896-ban épült bécsi „Riesenrad"-dal ellen- | tétben, amely megkapó vasszerkezetevel a magasból' kitá­ruló látvány élvezetével ajándékozta meg Utasait, ina a ..minél idego: .óbb, annál jobb” típusú, űrutazást szimuláló pályák vannak divatban. így például a Space Mountain elnevezésű, hatalmas hullámvasút, vetített űrképekkel és fényeffektusokkal teli pályán száguldva, nemcsak az űrutazás tökéletes illúzióját nyújtja, hanem — a tér nélküli sölétségben megtett zabo­látlan utazásként,— valódi kínszenvedést is a testnek, amelynek nem engedélyez reflexeket. A Nagy Amerikai Forradalom a neve annak a másik lélegzetelállító vasútnak, amely a kaliforniai Valenciában várja utasait. A bejáratnál tábla figyelmezteti a szív- és keringési betegségekben szenvedő látogatókat a rájuk le­selkedő veszélyre. Mindössze két percig tart a hajmeresztő utazás a mélybe száguldó ötrészes vasúttal, a világ egyetlen valóban függőleges esésű hurokpályáján, amelyet az. utasok sóhajtozva, üvöltve. vagy sikoltva tesznek meg. 4.94 gramm a normális nehézségi gyorsulás csaknem ötszöröse hat a szórakozni vágyók testére, s kelti bennük az. igazi űrutazás érzéséi. Ugyanebben a vidám parkban található a „Kolosszus” nevű, ezernyi fenyőgerendából ácsolt, 35 méter magasra kúszó „kétvágányú” hullámvasút. Hossza nem egészen másfél kilométer, s ezen a rövid szakaszon két hajmeresztő. 30 méter szintkülönbségű lejtmenet várja a kocsikat, ame­lyek 120 km/ó sebességgel zuhannak alá a mélybe. A Magic Mountain és a hasonszőrű, Amerikában gom­ba módra szaporodó attrakciók közös őse a húszas évek Coney lsland-je volt. A hat mérföld hosszú építmény idő­vel kiment a divatból, és vandál huligánok rombolásának lett az áldozata. Ma azonban — ráccsal és golyóálló üveg­gel védett pénztáraival — ismét kedvelt célpontja a hét végi kirándulók tízezreinek. Hogyan kerül a nap ci fürdökadba? Egyszerűen. Csak össze kell gyűjteni a napsugarakat, azzal felmelegíteni egy ha­talmas tartály vizet, s már­is meleg víz folyhat a für­dőkádakba. Ezt csinálják Tokióban, a japán főváros közelében, a Sakae-yu nevű nyilvános fürdőben, ami kül­sőre semmiben nem külön­bözik a többi fürdőtől. Egy kis tábla tájékoztatja a ven­dégeket arról, hogy fürdővi­züket napenergiával melegí­tik. Japánban a fürdőket úgy látogatják az emberek, mint pl. Európában a kávéháza­kat. Séta közben be-betér- nek egy finom fürdőzésre, kellemes csevegésre. Figye­lemreméltó tehát, hogy Ja­pánban egyre több „sento”. azaz fürdőház igyekszik mi­nél jobban kihasználni a nanenergiát. a manapság oly drága energiaforrásokat in­gyenessel pótolni. Sakae-yu tulajdonosa. Unieda úr már 13 esztendős korában kezdte tanulmá­nyozni a fürdömestérséget. Fürdője nevezetes tisztasá­gáról. amiről több oklevél is tanúskodik. Umeda úr elha­tározta, hogy alkalmazkodik a modern kor modern köve­telményeihez: felhasználja a napenergiát. A beruházás nem kis pénzébe került: 15 millió jenbe és úgy számol­ja, hogy befektetése tíz év alatt megtérül. Á tetőn és a falak' nap­sütötte részein nyolcvan tar­tály gyűjti a napenergiát, s ezzel naponta 27 tonna vizet, azaz a szükséglet felét me­legítik fel a kívánt hőmér­sékletre. — így tehát, mondja Ume­da úr. az eddig felhasznált fűtőanyag felét megtakarí­tom. Este és ha nem síit a nap. automatikusan üzemel­ni kezdenek a hagyományos vízmelegítők. Ha csökkent­jük a vízfogyasztást, a víz hőfoka akár g 100 °C-t is el­érheti. Humor•> szolgálat — Köszönöm az orvossá­got, doktor úri — Űg.y ? Szóval használt? Mennyit Vett be belőle? — Ép semmit, hanem a nagybátyám. És én vágyok az egyetlen örököse. ★ — Miért olyan összeszur­kált a férje arca? — Ö, tegnap este éppen vacsoráztunk, a miitor áram­szünet lett. ★ Olivér az első angólóra után: — Máma, már tudom mondani idegen nyelven azt. hoav kérem” és t-^-zönöm” 1 — Nagyszerű! Akkor már többet tudsz, mint magyarul. ★ Dabermann-né á szerviz­ben: — Sürgősen szükségem van egy hosszabb olajszint- méröre! —Hogyhogy? — Az enyém már nem ér bele az olajba. A matróz házassági aján­latot tesz: — Persze, tudom, nem va­gyok már éppen fiatal. Hi­ányzik néhány szál hajam is. a fülem túl nagy. és a hasam . .. nos. az sem ép­pen karcsú .. . — Ugyan — vág közbe a lány, — ez igazán nem szá­mít! Te többnyire úgyis a tengeren leszel. ★ A tanítónő a diákjaihoz: ... és most elmesélem nek­tek. hogyan lett az első em­ber. Egy hang a második sor­ból: — Inkább azt mesélje el, hogyan lett a harmadik! ★ Tyúk zavartan a kakas­hoz: — Kedvesem, valamit be kell neked vallanom. Már megint tojást várok. ★ — — MiArt i jött tegnap dolgozni? — Beteg voltam. — Van igazolása? — Nincs, én valóban be­teg voltam, ★ Nagyapa öregszik: — A hallása egyre rósz- szabb — mondja az orvos. — Azt tanácsolom, hogv hagyjon fel a dohányzással, az ivással és a szexszel. — És mindezt csak azéfrt, hogy jobban halljak? — cso­dálkozik a nagyapa. aH-***ti9*f***M-.«--9**aaf 9 M 99 «»9* »9 9 SS B 9 B ■* f B **-* 9 *-999: *»»«191982999» Madár János: Bános János: Karácsony Mutatvány Fenyőfák ncvenapja, csillagszóróktól fölfénylő ünnep. öltöztess minket talpig nevetésbe; hozd el nékiink az öröm hófehér csodáit, hogy értelme legyen minden pillanatnak! Jézuska arcú gyermekeink hűségesek a ragyogáshoz. Adj nekik fénylő; ágakat, csengettyűk szépséges üzenetét, imádatát a hervadó gyertyaszálnak, hogy a mieink legyenek egészen: oldozz fel minket bűneinkéit: hogy élünk, hogy a pásztorok mi vagyunk! Kalácsok íze a szánkban, háromkirályok éneke száll. Nagyon kéne örülni a karácsonynak nagyon a diófának hogy a buldózer még nem crt ide s a diókat a zsákban venni vállamra a rokkant hóembert s nem az ambulanciára — a fenyők tábornokaihoz vinni kihallgatásra Nagyon kéne már az az ág is a rügyekkel vérző virággal kötöző nagyon ez ónosesőben az arcomra hegedt tenyér Mert így csak nyárfa-mulatta mutatvány kiradírozható tintapaca a — különben — eminensek füzetében Nagyon kéne hogy kimasírozzanak a vágóhídról lovak az elektromosszigonnyal de áramszünetben még valameddig bti­Belépek az Asto­riánál az árkádba, ki­lép a divatlapból egy barna fiatalember és kérdi: — Csejndzs? !• Dol­lár. pezó, Schilling, frank, márka. Ura, gulden, drachma, jen, escudo? — Nem váltok! — ■ninndom, mielőtt a cruzeirát, a fontot és a pezetát is említené. — Ja, maga nem dzsermán, maga hun- garis! — fogja meg erre bizalmasan a kabátujjamat, nehogy továbbmenjek. — Igen magyar vá­gyó/:!' — súgom bi­zalmasan a fülébe, miközben megka­paszkodik a szemem egy negyvenkilences villamosban. hogy tényleg magyar föl­dön járok-e az As­toriánál, és tényleg magyar vagyok-e. — Forint?! — kér­di most már anya­nyelvemen barna ar­cú kortársam. — Az van... — Mennyi? —csil­lan a szem. — Huszonkílenc- ötven. kis címletek­ben — próbálom meg lerázni. — Na, én nem tré­fát vagyok itt csinál­ni. hanem üzletet! — fojtja belém az el­az árkádban menést. — Akarsz te szép nőt tőlem ol­csón, aki van egy ki­csit magyar?! — Köszönöm, már megvettem azé hetit! — rebegem, nehogy azt higgye, hogy a szép nő nálunk hi­ánycikk. — Akkor akarsz ugye tőlem arany, mert a ti üzlet mos­tan . nincs!? Mennyi kell? Egy kiló, két kiló? Hirtelen nem is tu­dom. Hogy hol va­gyok. Szerencsére ar­ra jön egy hetven- nyolcas autóbusz, és ennek a látványa visszahoz a magyar törvények közé. — Vagy akarsz öt kilót? ... De akkor telexeznem kell üz­lettársak, bátyám München, unokatest­vér Bécs, hogy itt jó kuncsaft! — Takarítást, par­kettacsiszolást nem vállalnak?! —igyek­szem véget vetni n szóváltásnak. — Nein! Az rv. piszkos munka nála­tok. De ha van étin tézetlen haragos ne­ked, akkor talán! Kezdek megrogy- gyanni, mert a szi­vembe talált. — Nem fél, hogy megüti a bokáját? — Nem vagyok fél­ve, én ebben a bju- tiful városban va­gyok nagyon jól! Van sok wandeful tervem, mert itt iz a gud biz­niszben még lenni sok szervezetlenség. — Ne mondja!? — De én sej! ■ Én lenni mondva. hogy az utcai tiltott ko­sár-, kendő-, papri­ka- és fokhagyma- árusokat beszervezem egy érdekvédelmi szakszervezet. Mert én tudni, hogy ma­guknál mi törvény! Még a jegyüzéreket is én menedzselni ha­mar os! Hátam kezd bor­zongani, mint egy nyomozókutya szőre, ha enyves lábnyomot szimatol. Izgalmam­ban idézeteket mor­molok a Koránból. De,ő folytatja: — Látom, hogy te be vagy rezeivel Félsz itten üzlet! Na. akarsz gépkocsi? Jegy a Mikroszkóp Színpad?■ Protekciót tőlem az egyetem?! Csakhogy én nem vagyok akarva, mert meg vagyok szédül­ve. Párizs. Róma. To­kió forog tengelyem körül, de aztán meg­látom a Nemzeti Mú­zeumot, és mégiscsak rá kell jönnöm, hogy ez itthon történik velem. Ezért előkoto­rászok a zsebemből egy forintot a metró­hoz. Szóváltó partne­rem rámered a forin­tosra, és kérdi: — Csejndzs? Azonban nem vál­tom fel az egyforin­tosomat ■ centavóra, pfenningre és centre sem, mert akkor nem tudok lemenni az ár­kádista ' ‘üzletember elől a föld alá! Tormai László „Jani ok...” Eger egyik boltjában olr vasható a címbeli furcsa szó­alak. Amolyan felemás szár­mazék: az angol helyesírás szerint leírt alapszóhoz ma­gyar toldalékot társítottak.' így a gyanútlan vásárló bi­zonytalanságban marad: mi­lyen szóval azonosítsa a bolt­beli feliraton éktelenkedő megnevezést. Fültanúja vol- , tam annak is, hogy a vásár- , lók egyike-másika betű sze­rint ejtette ki a jamok hang­sort. Ha csak egyes számban ír­ták volna le a jam szót, az olvasó könnyebben azonosí­totta Volna az angol megne­vezéssel. Még inkább 'egyér­telműbb, lenne , a tájékozta­tás, ha a kiejtés szerinti for­mát, a dzsem, dzsemek szó­alakot írták vólna fel. Ä jam ugyanis az angolban is dzsemnek hangzik, s ma már ez a forma vált a ma-, gyárban is általánossá. Ha a mai írásgyakorlatot figyeljük, alig-'alig találkoz­hatunk az angol helyesírás szerinti írásformával. A dzsem (darabos gyümölcsíz) ejtés szerinti leírásával elke­rüljük az idegenszerű szó­alakokat (jamok. jamos.), s az angol eredetű jövevény hangalakjával is jól szervül bele nyelvünk szövetébe, Még versbeli kulcsszóként is kifejező szerepű • lehet: „Dzsemmes üvegek, viszon­zás-csókja,/ megfeledkezve magáról vígan maszatolódik” (Kárpáti Kamii: Egy asszony a parti dombon). Még fonákabb írásmód­dal leírt szót olvashattam egy vidéki lapunk hasábjain, A cikk szerzője apáink, nagyapáink táncait mutatta be, s egyik mondatában ez a meghökkentő igealak jutott közlő szerephez: „A fiatalok: gyakran jigeltek is.” Az an­gol jig szó írásképe is zava­ró egy magyar szövegben, s a magyar toldalékkal ellátott angol megnevezése pedig szinte humoros írásformát eredményez. Apáink, nagyapáink a dzsigget járták, tehát dzsig- geltek. A hírlapi közlemény írójának is ezt az írásmó­dot kellett volna követnie.' Ügy, ahogyan költőink, is ' tették akkor, amikor versük­be illesztették a feszes ril-e musú, gyors tánc megneve­zésére szolgáló angol jöve­vényt: „Hallanak kupiét, lát­nak majd dzsigget’’ (Tóti) Árpád: Prolog). — „Dzsitjgel egy hettita király'’ (Weöres Sándor: Az elveszített nap­ernyő). J)r. Bakos József i « át k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents