Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
GYORSMÉRLEG AZ ESZTENDŐRŐL í t \ Tanulságos tények és számok Interjú dr. Miklós Endrével, a KSH megyei igazgatóságának vezetőjével Még néhány nap, és vége az idei esztendőnek. Mint ismeretes: a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1979. december 6-án tartott ülésén és az MSZMP Heves megyei Bizottsága pedig az 1979. december 14-én tartott tanácskozásán már elkészítette az 1979-es esztendő gazdasági munkájának első mérlegét. Valamennyien jól tudjuk: a végleges elszámoláshoz még hetekre, hónapokra van szükség. Dr. Miklós Endrét, a Központi Statisztikai Hivatal Heves megyei Igazgatóságának vezetőjét ennek ellenére is arra kértük, hogy kérdéseink alapján, néhá,ny számmal, ténnyel illusztrálva, mondja el véleményét arról, hogy szűkebb hazánkban, Heves megyében miként dolgoztunk, és hogyan éltünk 1979-ben? — A több éves fejlesztések eredményeként megyénk vezető gazdasági ágazata ma már az ipar. Ezen belül 1979-ben milyen főbb sajátosságok jellemezték energetikai és gépipari üzemeink munkáját? — Válasszuk ketté a kérdést. Az energiahordozók 1979. évi termelése csak részben kedvező. Lignitből a múlt évinél többet, mintegy 7 millió tonnát bányásztak és javult a fűtőértéke is. A több és jobb minőségű fűtőanyag a Gagarin Hőerőmű munkáját is kedvezően érintette, villamosenergia-terme- lése nőtt. Csökkent viszont az egercsehi barnaszén- termelés, fűtőértéke sem javult, és a megyében termelt kőolaj mennyisége is keveseebb az 1978. évinél. Közismert, hogy az ipar legdinamikusabb egységei a gépipari üzemek. Előreláthatóan 8—10 százalékkal termelnek többet, mint 1978- ban. Egyes termékek termelése azonban eltérő, például az Izzó Gyöngyösi Gyárában az integrált áramkörök termelése több mint kétszeresére nőtt, viszont hűtőkompresszorból — Fi- nomszerel vény gyár — kevesebbet gyártanak az előző évinél. — Az előzetes adatok szerint a tavalyinál is több termelő- szövetkezet zárja veszteséggel, illetve alaphiánuyal az idei esztendőt. Még az olyan jó természeti adottságok között gazdálkodó szövetkezetek, mint a domoszlói, a verpeléti és a mezőszemerei is az adósok listájára került. Vajon a tervezettnél szerényebb eredmények csak az időjárás számlájára írhatók? — Mivel még nincs vége az esztendőnek, és hátravannak a pénzügyi elszámolások is, ezért a kérdéssel kapcsolatban konkrét számokat nem lenne helyes mondani. Tény, hogy a mezőgazdasági üzemek rosszabb időjárási és nehezebb köz- gazdasági feltételek közepette gazdálkodtak. A gabona- termés lényegesen kevesebb. A tavaszi kipusztulások és az ipari eredetű termékek árának emelkedése a költségeket jelentősen növelte. Növekszik azoknak a termelőszövetkezeteknek száma, amelyek a gazdálkodásukból származó bevételekkel a növekvő költségterheket (és veszteségeket) nem tudták ellensúlyozni. Az igazsághoz tartozik, ugyanakkor az is, hogy a kedvezőtlen pénzügyi helyzet nem indokolható csupán az időjárással és a közgazdasági feltételek megváltozásával. Az irányítási, továbbá a szakmai hiányosságok is jócskán hozzájárultak a gyengébb eredményekhez. Nem véletlen, hogy több szövetkezetnél időközben változások következtek be a vezetésben. — Külgazdasági egyensúlyunk helyreállításában alapvetően szükséges az export, ezen belül is elsősorban a tőkés export növelése. Milyen külső és belső okokra vezethető vissza, hogy megyénk gazdaságai csak részben tudják idei exportkötelezettségeiket teljesíteni? — Kezdjük talán az eredményekkel. A múlt évinél többet exportáltunk diódából, integrált áramkörökből, cukorból, bútorból, sertészsírból és paradicsomkon- zervből. A gép- és az élelmiszeriparban az átlagosnál gyorsabban nőtt az export. Néhány termékből ugyanakkor jelentős a visszaesés, pl. cement, lábbeli és bor. Az okok rendkívül összetettek. A lassú termék- és típusváltás, a szerződéskötések elhúzódása ugyanúgy közrejátszott, mint a termékek nem megfelelő minősége, a piaci ismeretek hiánya, a számunkra kedvezőtlen árak és esetenként egyes tőkés piacok diszkriminációi is akadályozták az export növelését. Eddig a Magyar Nemzeti Bank megyénkben 38 gazdálkodó egységnek adott hitelt exportnövelő beruházásokhoz. Sajnos, ezek jó része nem „hozza” a tervezett többlet tőkés exportot. Bár határidőre, de a tervezettnél drágábban valósult meg a Hatvani Konzervgyárban a paradicsomfeldolgozó kapacitás bővítése. Később helyezték üzembe az Izzó Gyöngyösi Gyára és az egri Finomszerelvénygyár beruházásait. Ügy vélem, megyénkben még több olyan kisüzem van, amelyek exportfejlesztő hitelek igénybevételével exportképességüket növelhetnék. — Elsősorban a beruházások csúszása és a szervezetlenség miatt a korábbi években gyakran érte jogos kifogás építőipari vállalatainkat. Javult-e az 'idén az ágazat munkája? — Javult-e vagy nem, azt az átadott építmények minősége dönti el. Egyébként a két magasépítő vállalat — az állami és a tanácsi — termelése valamivel magasabb lesz, mint a tavalyi. Javult munkájuk szervezettsége és úgy tűnik, várhatóan megvalósítják lakásépítési programjukat is. Az ágazat készletgazdálkodása viszont nem megnyugtató, az év kilenc hónapja alatt a megye építőiparában a különböző anyagok és a saját termelésű készletek jelentősen emelkedtek. Továbbra is gond, hogy az átadások év végére húzódnak el. Nem megoldott egyes építőanyagokból az ellátás és annak ütemessége sem. SS Aat elmúlt években több központi éz megyei párthatározat sürgette gazdasági életünkön belül a kedvező folyamatok — a vezetés színvonalának növelése, az anyag- és az energiatakarékosság, a hatékony munkaerő-gazdálkodás stb. — kibontakozását. Ezeken a területeken megyénkben milyen tapasztalatok vannak? — Meglehetősen vegyes a kép. Ismerünk ugyan biztató kezdeményezéseket, de összességében jelentős minőségi változás egyik területen sem következett be. Az anyag- és energiaköltségek növekedése több területen gyorsabb, mint a termelésé. Nem megnyugtató a gépek, a technikai berendezések kihasználtsága sem. Az iparban nem emelkedett az átlagos műszakszám. Nem lehetünk elégedettek a munkaidő kihasználásával sem. Túlzottan hozzászoktunk a nagyvonalúsághoz, mondjuk ki kereken: a pazarláshoz. S ezeken a „szokásainkon” igen nehezen tudunk változtatni. A pazarlás, a közömbösség, a szerződési és a szállítási fegyelem lazasága, a nem kielégítő munkafegyelem sok-sok millióval növeli kiadásainkat. De vannak azért jó példák is. Valamelyest mérséklődött a felesleges munkaerőforgalom; az energiagazdálkodásban is megfigyelhetők kezdeti eredmények, pl. gazdálkodó egységeink szénből, benzinből, olajból kevesebbet használtak fel, mint egy évvel korábban. — Párt- és állami szerveink a korábbinál nehezebb gazdasági körülmények között is nagy figyelmet fordítanak arra, hogy életszínvonal-politikai céljaink megvalósuljanak. Munkánk eredményei, illetve fogyatékosságai hogyan tükröződnek a megye lakosságának életszínvonalában? — 1979-ben a lakosság központi forrásokból származó pénzbevétele 8—10 százalékkal nőtt. A fogyasztói árszínvonal ugyanakkor minden eddiginél jobban, mintegy 9 százalékkal emelkedett. Mindezek hatására az egy főre jutó reáljövedelem valamelyest meghaladja az 1978. évit. Ezek a számok országosak, de megyénkben is hasonló a helyzet. Természetesen a különböző rétegeket nem azonos mértékben érintették az ár- és pénzügyi intézkedések. A pénz felhasználása is eltér a korábbi évek gyakorlatától. Az idén jövedelmének nagyobb részét fordította a lakosság áruvásárlásra, és kevesebb került a takarékba. Összességében életszínvonalunk a gazdálkodásunk eredményességével összhangban alakult. — Tudjuk, hogy ä statisztikusok nem szívesen bocsátkoznak jóslásokba, elsősorban a számokhoz, a tényékhez ragaszkodnak. Véleménye szerint mégis mire lenne legnagyobb szükség ahhoz, hogy a megváltozott gazdálkodást körülmények között 1980-ban és az azt követő években meg tudjuk valósítani gazdaságpolitikai, céljainkat? — Gazdálkodásunk, termelésünk egyik legproblémáti- kusabb eleme a hatékónyság és a minőség, ezt kell javítanunk. És szükséges, hogy a népgazdaság érdekeit szolgáló elhatározásokat következetesen érvényesítsük, kivételezések nélkül, mindenütt, mindenkitől egyformán megkövetelve a hatékonyabb és jobb munkát. — Köszönjük a beszélgetést. Koós József Zárkózott természetű ember, nem szereti a nyilvánosságot. Hajlott kora ellenére azonban megőrizte frisseségét és ma is aktívan dolgozik. Nemesített növényfajtái önmagukért beszélnek, hiszer) a hatvani zárttokú és a kom- polti mák, valamint a kom- polti korai őszi árpa országosan is elismertté tette Mórász Sándor nevét. A ma 75 esztendős kutató, 80 éve dolgozik a kompolti intézetben. Hatvanból került oda, a hajdani Legény Ödön vezette nemesítő telepről. — Véletlenül lettem mezőgazdász — magyarázza emlékeit. — Cukrászmester volt az apám Egerben, akinek aem sok köze volt = mezőEgy élet a mák körül gazdasághoz. Annál inkább a nagyapámnak, aki évtizedeken át földmérnökként tevékenykedett. Érettségi után, 1923-ban az ő segítségével kerültem Debrecen-Pallagra, a mezőgazdasági akadémiára. Nagyszerű iskola volt, az életre nevelt! Alig 22 évesen, friss diplomásként mentem Hatvanba, a cukorgyár béruradalmába, ahol segédtisztként kezdtem dolgozni. Korszerű üzem volt ez akkoriban, kétezer holdon gazdálkodtunk. Ott láttam először traktort, meg gőzekét, ami nagy dolognak számított a húszas évek végén. A Hatvany-bárók uradalmában, a központi major mellett még 1912-ben Minarik János jószágigazgató létrehozott egy növénynemesítő telepet azzal a céllal, hogy új fajtákat állítsanak elő. Volt ott búza-, árpa-, zab-, bükköny-, bab- nemesítés és füvekkel is foglalkoztak. A telepet 1918-tól Legány Ödön, a neves nö- vénynemesitő vezette, aki Mosonmagyaróvárról jött át. Én is hamarosan mellé kerültem. Kiváló ember volt, akit ma is mesteremnek tartok. Nevét már akkor is ismerték fajtáiról. Az ő segítségével tanultam meg a növénynemesítés tudományát. Persze akkor nem úgy volt. mint ma, hogy egy kutató általában témavezető irányításával egy növény nemesítésével foglalkozik. Mi egyszerre í-^Het nemesítettünk. és ezenkívül a termelés agrotechnikáját is vizsgáltuk, a vétéstől a betakarításig. így nagyszerűen kamatoztattam mindazokat az ismereteket, melyeket Pallagon tanultam elméletben és gyakorlatban. Mórász Sándort Legány Ödön főleg a máknemesítésbe vonta be. Együttes munkájuknak meg is lett az eredménye, hiszen 1939-ben államilag is elismerték a közösen nemesített hatvani zárttokú kék mákot. — Gazdasági fajtából egyedtenyésztéssel állítottuk elő. Amikor Legány a hatvani telepre jött, 1918-ban, már mint kísérleti fajtajelöltből vetett belőle. Aztán évekig dolgoztunk, kísérleteztünk és nemesítettünk, amíg elismert fajta lett belőle. Sokáig volt köztermesztésben, ma már azonban nem találni a nagyüzemekben. Nem is csoda, hiszen a második világháború alatt több egyéb nemesitvénnyel együtt eltűnt. 1946-ban, amikor a hatvani telep vezetője már én voltam — 1944 őszén ugyanis Legány Ödön meghalt —, azon gondolkoztam, miként lehetne rekonstruálni ezt a mákfajtát. Azt tudtam, hogy a háború előtt főleg a Jászságban foglalkoztak termelésével. így odamentem és meg is találtam néhány gazdánál. 1951-ben, amikor már Kompolton dolgoztam, fajtafemvbartó nemesítés után államilag elismerték. Az üzemekbe« hamar megszerették, korai vetésű, középkorai érésű, a közepesnél nagyobb szárú növény volt. Körte alakú tokjában pedig a magok élénk kék színűek. — Hogyan került Kompokra ? Hosszasan elgondolkozik, aztán válaszol: — 1949. november 23-án jöttem ide Hatvanból. Dr. Jánossy Andor, az időközben elhunyt neves növénynemesítő, aki akkoriban ,a Növény- termelési Hivatal vezetője volt, javasolta, hogy a hatvani telep felszámolása után a kompolti intézetbe kerüljek. Mindent elhoztam Hatvanból, az irodaberendezéstől a kerítésig, több vagon értéktárggyal érkeztem. A búzanemesítvényeket leadtam Martonvásárra, a Tudományos Akadémia Kutató Intézetének, a hatvani bükkönyt pedig a karcagi kutatóintézetnek. Fleischmann Rudolf, a kompolti telep akkori vezetője vett pártfogásába. akire szeretettel és tisztelettel emlékezem. Fő feladatom a mák- és az árpanemesítés maradt. Nem is érdemtelenül, mert ' két új fajta született az elmúlt években. Tóth Vendel kollégámmal együttműködve előállítottuk a Kompplti-Mor- fin mákot, amely magas alkaloida tartalma miatt ma is fontos gyógyszeripari nyersanyag. Az árpanemesítés már Hatvanban is foglalkoztatott. I Légány Ödönnel közösen nemesítettünk ki. egy őszi és egy tavaszi árpafajtát. Itt Kompolton ezt is folytattam, dr. Szalai György és Tóth Vendel közreműködésével 10 évi munka eredményeként nemesítettük a kompolti korai őszi árpát, melyet 1976- ban államilag is elismertek. Azóta is köztermesztésben van és kedvező tulajdonságai, főleg magas hozama miatt egyre nagyobb területen foglalkoznak vele az országban. Mórász Sándor, bár nyolc éve nyugdíjas, ma sem szakadt el az intézettől. Rendszeresen dolgozik és hasznos tevékenységét már korábban a Szocialista Munkáért Érdeméremmel, valamint a Munka Érdemrend ezüst fokozatával ismerték el. Idős kora ellenére, noha már megpihenhetne, mégis új mákfajtával kísérletezik és könyvet is ír a mákról. — Ez a növény volt nekem a legkedvesebb egész életem során. Egy vérbeli nemesítő mindig újjal foglalkozik, még akkor is, ha túl van a hetvenen. Szerencsére egészségem engedi, hiszen beteg még soha nem voltam. Két év óta itt, Kompolton már kísérletben van az a mákfajta-jelölt. amelyet jövőre a Tiszavasvári Alkaloida Gyárban kísérleti jelleggel kipróbálnak. Türelmet és nagyon sok időt igényel ez a munka, de bízom benne, hogy, nem is, olyan soká új fajtával jelentkezhetett!. Ez most a legfőbb teendőm, ami további munkára ösztönöz. Mentusz Károly ..iHimmHnMimumuiM«« A | 9 vezető | becsülete! ■ ■ ■ ■ • ijem tudom azt, hogy • ™ divat az — de l mondhatnám azt is —ami ; több helyen az utóbbi idő- j ben elharapózott. Ebben a ! szép kis hazában — túl- j zással mondva — lassan ; egyetlen vezető sem állhat j meg a lábán. Legyen poszt- j ja gazdasági, kulturális, : oktatási, tudományos vagy j akár pártfunkció, teljésen • mindegy. Ha eredmény j van, azt a kollektíva érte : el. Ez természetes. Segített ■ még az eredmények elére- I seben a pártszervezet, a : KISZ-szervezet, a szakszer- ■ vezet, a nő- és a sportfe- j lelős, a nyugdíjasklub és j az óvodai tánccsoport. Ez ■ is természetes. A vezető ; ilyenkor nincs sehol, mint- j ha nem is lenne se vezető, ; se dolgozó, mintha , az j. egészhez semmi köze nem l volna. Ez ne lenne terme- • szetes? • Ha viszont baj van, zűr • van a cégnél, mindegy • hogy hol, gazdasági, kultu- ; ralis stb. .. rögtön észre- ; veszik, hogy van itt egy ! valaki, a vezető, aki min- : denért, de mindenért fele- j lös. Egyedül csak ő és sen- • ki más tehet a gondokról, l az eredménytelenségről. : Ilyenkor nincs más felelős, ■ se ez, se az, csak egyedül ö, 5 a vezető. : • Képtelen vagyok megér- : teni, miért van ez így. Ki- ; nek vagy minek az érdeke • az, hogy ilyen vélemény, i hangulat alakulhatott, ala- : kuljon ki? Csak szét kell ; nézni és mit lát az ember? « Nem mást, mint azt, hogy l majdnem minden második ; ember valahol valakit ve- J zet. Van, aki húszezres. ! üzemet, van, aki egy két- : személyes boltocskát. Van- ■ nah „nagyvezetők”, vannak ! kisebbek, vannak helyettes l vezetők, vannak vezetők a • rajvezetötöl egészen a fél ■ országot irányító vezetőig. ! t Van, aki a társadalmi l munkamegosztásban itt áll,• van, aki ott. ■ Komolyabbra fordítva a • szót. Teljes. mértékben ! egyetértve a XII. kongresz- : szusi irányelvekkel, amely ; azt mondja: „Vezető posz- • tokon csak politikai, szak- ; mai magatartásbeli köve- : telményeknek megfelelő, ; rátermett személyek dől- 5 gozzanak”. És ugyancsak az : irányelvekből véve az iáé- ; zetet: „A különböző szin- [ ten dolgozó vezetők zöme « megfelel a követelmények- ; nek, szocialista elvek sze- * rint él és dolgozik.” Hát akkor hogy is van ! ez? Szerintem az irányéivekben megfogalmazott a ■ mérvadó, a helytálló, a va- ■ lóságos. Éppen ezért nem l lehet helyeselni azt, hogy \ így szembeállítsák a veze- ; töt és a kollektívát. A ve- : ■ zetői munka erkölcsi alap- j ját szilárdítani kell — az ■ kétségtelen. De nem úgy, ; hogy lebecsüljük a szere- ! pét akár a kollektíva „ja- ■ vára”, akár másért. A feladatok megoldása, a : célok elérése mindenkor { ■ csapatmunka volt és az is i marad. Éppen azért az; összhangnak a vezető és a ; ■ vezetett között mindenkor ! ideálisnak kell lennie. Az a ; jó és ott a siker is, ha és : ahol a vezető és a kőitek- | tiva együtt sir és együtt { nevet. : 9 9 Cöleg az, ha együtt * * nevet! 9 ■ m » Papp János ■ #wwm€) 1979. december Zi„ bétáé k
