Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
XXX. évfolyam, 301. szám ÁRA: 1,60 FORINT 1919. december 24., hétfő TOAGPBQLETABJAJ, EGYESÜLETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA «NNMNMMMMIIIMMMI Viszonyítások fenyőillattal Ú: I gv tartják, karácsonykor nem illik 'politizálni. A világ ilyenkor — a karácsonyfa csillogó gömbjéhez hasonlóan — megannyi magába zárkózott, ám mégis egymásra rímelő mikrokozmosz. Legalábbis, valami kibogozhatatlan kényszerű ter- meszetesség és valamennyiünkben feltámadó költöiség kívánja elhitetni velünk: nincs többé viszály, gyűlölet, nyomor és éhség; senkit sem kísért többé a feltörhetetlen egyedüllét, a magára maradottsóg hidegsége. A huszadik század sokat megélt európai emberét egy pillanatra elaltatja magára vett fennköltsége; hatalmába keríti az ajándékozás és a önkitárulkozás, és legszívesebben az egész világot. fenyő- illatba burkolná. Hogy mindez ámítás lenne? Vagy nem éppen az ilyen, az őstörténetig visszanyúló történelmi ámítások teszik lakhatóvá a földet!? S éppen mi ne tudnánk ezt, akik élhettük és élhetjük az örök igazságok lelkesítő, majd a relativitások értékromboló légkörét? Mi ne tudnánk mindezt, akik történelmi kultúrák évezredekig tartó istenépítő és istenromboló tetteit évtizedekbe sűrítve produkáltuk — Ptolemaio- szok és Kopernikuszok, reformátorok és ellenreformátorok, inkvizítorok és eretnekek, közemberek és társadalmi analfabéták népesítik be a földet; no, meg pásztorok és megváltók, (hogy az ünnepeltek már ki ne maradjanak.) Csempésszük hát be egy pillanatra e fura világot a karácsonyfa gyermekbirodalmá- ba. Istenek és nagy eszmék születnek és halnak meg. Az ember megteremti magának mindezeket, s aztán alárendeli magát törvényeinek, hogy egyetemességükkel ellensúlyozza esendőségét és pillanatnyiságát. Nagy és komoly játék ez! Pogányok, eretnekek, árulók tarka — hívő és hitetlen — seregének levágott fejei, keresztre feszített vagy máglyára vetett és táborokba terelt teste ^és lelke bizonyítják, hogy itt és ott is, a győzők és az áldozatok is komolyan veszik a játékot. A világ kettéhullik barátra és ellenségre, jóra és gonoszra, igazra és hamisra, szépre és csúfra. A végletek szenvedélyeket csiholnak, s a földi érdekek mindenkori prózaiságát és részlegességét elfedik a kozmikus méretű nagy érvelések, az üdvösség idézések. Furcsa dolog ez, ha meggondoljuk, ezen közben hogyan lopja át magát korunkba a történelmi múlt megannyi képlete, jellemalakja és érvelése. Egy késői Ptolemaiosz joggal vethetné Kopernikusz szemére: „Nem győztél le, tudományodat is visszájára fordítja az ember! A Föld marad a világ középpontja.” Mit válaszolna ma képzelt szavaira Kopernikusz, a Föld nagy trónfosztója, aki úgy semmisíti meg bolygónk kitüntetettsé- gét, hogy besorolja a ki nem tüntetettek és éppen ezért megkülönböztethetetlenek seregébe? Diadallal említené sejtésének, igazsággá váló bizonyosságát? Talán. Ám sejthetően, a mai Kopernikusz inkább leplezné lecsendesült örömét. És inkább intene a szálakat rövidre fogó szkepticizmussal szemben: „Ptolemaiosz — válaszolná csendesen —, te is érzed, hogy szavaidban az indulatok győztek józan értelmeden. Hiúság és keserűség keveredik gúnyolódásodban. Bizony, az ember lassan változik, akkor sem mindig előnyére. De mindez nem inkább arra kellene, hogy kényszerítsen. hogy még hűségesebb légy tudományod bizonyosságaihoz? Mert végül is be kell látnod: a mi bizonyosságunk még önmagában kevés az emberi boldoguláshoz. mégha fontos kezdet is. Az embernek társadalmában végig kell járnia az utat, hogy .eljusson a saját, ám a miénkkel a tudománnyal rokon bizonyosságaihoz. De addig is, mégha sokszor nehéz is, tartani kell magunkat felismeréseinkhez.” Szavainak bölcsességében ott tükörződ- ne évszázadok tapasztalata, s a tudomány önkritikája is. Mert a teológiával szembeforduló tudomány ugyanúgy meghirdette üdvtanát, mint történelmi ellenfele. A kopernikuszi üzenet tartalma és jelentősége így a tudomány számára is később nyeri el fel is fogott értelmét. Akkor, amikor a newtoni kozmikus harmóniából a társadalomra is átvitt harmóniatan felmutatja csődjét. Akkor, amikor az emberben visz- szavonhatatlanul felsejlik, hogy egy vele szemben közömbös kozmoszban önmaga társadalmi vonatkozásaiba nem lophatja be kívülről boldogulásának elveit. Akkor, amikor veszélyeztetettségének forrásai maguk is belülről nőnek nagyra. Az atombombát ma ugyancsak túl élénk fantáziával lehet isten büntetésének tekinteni. De ugyanezért nem hullámvasút mégsem a történelem. A hit és a hitetlenség, a szabadság és a rabság egymást kizárni vélő ellentétei mégsem a Minden és a Semmi alternatíváiról árulkodnak. A hit mindig valaminek a hite, a hitetlenség mindig valamivel szembeni hitetlenség. Nem lehetsz kiválasztott a ki nem választottak népes serege nélkül. József Attila kesernyés iróniája, hogy „karóba mégsem húznak ma már”, mégiscsak azt jelzi (noha szembesíthető az emberirtás technicizált hidegvérűségének a karó-korszakot messze túlszárnyaló teljesítményeivel), hogy a kizárólagosság, az egymást felfalás és feltétlen kiirtás fonák el- vakultságát csak felváltja a másikban önmaga mását is megpillantó, a kölcsönösséget és vele a méltányosságot felismerő józan belátás, Érlelődik hát az a mag, amelyre egyedül támaszkodhatunk életünk és emberségünk megóvásához. És ne féljünk: vége a taktikázások sunyi korának! Zilált korunk szaporodó kérdőjeleivel, a világot tízszer, hússzor és ki tudja hányszor elpusztítani képes fegyverarzenállal alattunk, mellettünk és felettünk ki engedheti meg magának ezt a kicsinyességet? Az energiákat pusztító, és öngyilkosságra vezető harci erényeket?! Hát itt vagyunk, valamennyien, bezárva elvilágiasodott kultúránk elfogódottságába és szorongásaiba, az „Isten meghalt” keresztény gyökereinket szétrágó tudatába, ateista énünk sikeresnek vélt, majd csalódásokkal teli kompenzációiba — istentagadásainkba és istenkereséseinkbe. Többé nem indíthatunk kereszteshadjáratot egymás ellen, s még mielőtt meggyőzhetnénk eqymást, már együtt kell lennünk önmagunk megmaradásának nagy ügye szolgálatában. Olyan kicsi ez a földgolyó! Nem is olyan régen a mese még így szólt: „Egy tudós barátom, aki már sok léghajós utat megtett. kijelentette' hogy egyszer egy olyan kicsiny bolygóra látogatott, melyet húsz perc alatt körül tudott járni. Éppen megérkezése előtt volt egy nagy csata a bolygón, méghozzá elég furcsa kimenetellel; a legyőzött hadsereg nyaka közé szedte a lábát, és néhány perc múlva szembetalálkoztak a hazafelé vonuló győztes hadsereggel; a győztesek azt hitték, két tűz közé kerültek, és rögtön megadták magukat.” Ma már nem kell feltétlenül a meséhez folyamodnunk: „Időszámításunk XX. századának közepére a technika fejlődése írja Toynbee — a valamikor hatalmas világot oly kis méretekre zsugorította össze, hogy immár nincs olyan hely az arénában. melyen a két gladiátor ne lenne egymás közvetlén lőtávolábán — méghozzá egyszerre szemből és hátulról”. Az egymás hátának feszülő, egymással élethalálharcot vívó két ellenfél harca ma már nemcsak látomás. Ezért áll fenn a veszély, hogy a túl mélyre szaladó tőr a klasszikus körülmények között győztesnek látszó gladiátort is halálra sebzi. IJincs hát más hátra, csak a béke. ■'Nem a világégés utáni, hanem a mostani. Ennek életében kell keresnünk és megtalálnunk összezsugorodott öreg Földünkön is a mindamellett korántsem fellelhető közös nevezőt... Hülvely István Dicuáesúmj, 1979. (Fotó: Szántó György) Ünnepi számunk tartalmából: Mezőgazdaságunk — ma és holnap Ma a nemzeti jövedelem egyharmadát adja a mező- gazdaság. Ez a tény különös súlyt ad népgazdaságunk e fontos ágának. Dr. Romány Pál, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel készített interjúban a mezőgazdaság helyzetéről, jelenéről és jövőjéről olvashatnak lapunk 3. oldalán. A bőség zavarai a megye képzőművészetében Munkatársunk, Németi Zsuzsa a 4. oldalon olvasható elemző írásában a képzőművészeti kiállítások és tárlatok mennyiségi és minőségi összefüggéseit vizsgálja. Kell a jó magyar film! Üdítő. közérzetjavító, vagyis szórakoztató filmeket akar látni a közönség. Vidámat, kalandosat, izgalmasat. zenéset, látványosat. Mozit'! Erről szól Márkust László írása lapunk 4. oldalán. Tanulságos tények és számok Heves megye gazdaságának 1979. éves munkájáról dr. Miklós Endrével, a KSH megyei igazgatóságának vezetőjével beszélgetett Koós József. Az interjú lapunk 5. oldalán olvasható, Háza-é a kultúrának? Keressük-e a kultúrhá- zat, s megtaláljuk-e benne helyünket, örömeinket, ismerjük-e a közösségi szórakozások értékeit. . . ? Kultúrát, ízlést, ideológiát lehet-e hakniszinten tolmácsolni? Kellenek-e a haknibrigádok, mi a szerepe az amatőrmozgalomnak a kultúra terjesztésében, a szórakoztatásban? Ezeket a valamennyiünket érintő és érdeklő kérdéseket vizsgálja Gyurkó Géza, lapunk 9-es oldalán levő írásában. Mondja, boldog? Mit jelent és mit takar ez a szó, hogy boldogság? Erre keresett választ munkatársunk G. Molnár Ferenc, autószerelőtől, titkárnőtől, nyomdásztól, adminisztrátortól, munkástól a lapunk 6. oldalán olvasható riportjában. Az ország karácsonyfája alatt A parlamenti fenyőfa- ünnepségre „hivatalos" egri gyermekvárosi pajtásokkal beszélgetett munkatársunk arról, hogy mit szeretnének látni az ország karácsonyfája alatt. Írásunk a 6. oldalon olvasható. Mit hozott a szabad szombat? A kéthetenkénti pihenőnapot régóta természetesnek tartja mindenki. Kollégáink arra voltak kíváncsiak, hogy városon és falun miként sáfárkodnak a pihenőnap értékes óráival. Tapasztalataikról 7. oldali összefoglalásunkban olvashatnak. 1979-ben Lapunk 8. oldalán képes összeállítást láthatnak megyénk fejlődő iparát és mezőgazdaságát reprezentáló képekből. Otthonlakók „ .. .amikor már nem volt mit elhordani, nem kellettünk egyiknek sem” — mondja a hevesi szociális otthon egyik lakója, Czirá- ki Péter riportjában, mely a családból kitaszított öregekről szól lapunk 9. oldalán. Aranybetűs láncszemek Az esztendő legjelentősebb Heves megyei sporteseményeiből elevenít fel emlékeket Budavári Sándor írása a 14. oldalon. Fanatizmus és elkötelezettség: ez az edzői jellemvonása Baranyai Györgynek, az egri vízilabdázás egyedülálló egyéniségének. Szorgos, tevékeny életéről, edzői munkájáról rajzol portrét a lap 14. oldalán Virágh Tibor, _ l k
