Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
Európa— karácsonykor Ford mint elnökjelölt WALDHEIM: Nincs remény a túszok gyors szabadulására Kurt Waldheim ENSZ-fö- titkár szombaton ötoldalas jelentést küldött a Biztonsági Tanács tizenöt tagjának, s ebben beszámol az amerikai—iráni válság megoldása érdekében tett erőfeszítéseiről. A főtitkár véleménye szerint nincs remény az amerikai túszok gyors szabadon bocsátására Az ennek érdekében lett fölhívásai, köztük a Khomeini ajatol- lahnak küldött személyes karácsonyi üzenete, a jelek szerint nem jártak eredménynyel, az iráni .külügyminiszter ugyanakkor a túszok sértetlenségéről és Irán békés rendezési szándékáról biztosította őket. „A bíróság elé állítják azokat az amerikai túszokat, akikről bebizonyosodik, hogy kémtevékenységet folytattak — közölte szombaton Khomeini ajatollah három Qum- ba látogató francia parlamenti képviselővel. Hozzátette, hogy az iráni nép nem ellensége az amerikai népnek,, de a vádlottak padjára fogják ültetni a kémnek bizonyuló túszokat, valamint Amerikát,, a CIA-t és a SA- VAK-ot is. A UPI hírmagyarázója szerint republikánus körökben nem tartják kitártnak, hogy a pórt elnöjelöltje végül is az a Gerald Ford lesz, aki mind ez ideig nem mutatott látható érdeklődést a választási kampány iránt, ■ Ismeretes, hogy Ford — mint a republikánus párt elnökjelöltje és mint a lemondani kényszerült Nixon utóda — 1976-ban alulmaradt Carterrel szemben az elnök- választáson. A mostani esetben olyan helyzet állhat elő, hogy a konvenció Fordot kéri fel, vállalja az elnökjelöltséget, amire ő kétségtelenül hajlandó is lesz. LESZNEK MAJD GENERÁCIÓK, amelyek visszatekintve korunkra, csodálkozni fognak: miért kellett nekünk karácsonykor a béke megóvásának szükségességéről írni? Ma még így van: a szeretet ünnepén beszélni kell a veszélyekről is. Nem valami tehetetlen panaszkodás diktálja e szavakat, hanem a meggyőződés, hogy nemcsak szükséges, lehet is cselekedni. Ma még rá kell mutatni mindarra, ami alááshatja az emberiség nj%gal- mát. Európában élünk, s bár tudjuk, hogy valamennyi földrész sorsa összefügg á miénkkel, mégis az érint bennünket legközelebbről, ami itt történik. Soha Európa életében nem volt olyan hosszú békés korszak, mint a mostani. Több mint három évtized telt el a második világháború óta, s ez az időszak valami teljesen új jelenségre hívta fel a figyelmet, nevezetesen arra, hogy amíg a népek tartós barátsága régen csak naiv álmodozók, magányos próféták képzeletében élt, most valósággá vált. A világméretű társadalmi változások, a tudomány. a technika, a gazdaság nagyon is kézzelfogható tényezői teszik lehetővé ezt. És szükségessé is. Nemcsak azért beszélünk ma békés egymás mellett élésről, mert az szívből óhajtott, jó dolog, hanem azért is, — sőt elsősorban azért — mert a feltételei ennek már létrejöttek. Különösen az utóbbi évtized európai fejleményei bizonyítják ezt. Nemcsak azért tekintünk vissza a hetvenes évekre, mert jólesik az enyhülés tényeit számba venni. Ezeknek az esztendőknek a tanulságai érvényesek a mára és a nyolcvanas évekreis. Mi történik? Kiderül, hogy a fölfegyverzettség mai szintjén egy európai háború a résztvevők pusztulásával járna. Ugyanakkor a modern gazdaság szinte parancsolja, megköveteli az együttműködést, akár az energiaellátást tekintjük, akár a közlekedést, akár a környezet védelmét, akár a nagy és mind terjedelmesebb piacokat követelő korszerű tömegtermelést. Az országok egyre inkább egymásra vannak utalva. Ez az egymásrautaltság a kor egyik döntő jellemvonása, ezért alakultak ki a nagy gazdasági szövetségi rendszerek. ezért jönnek létre államközi szerződések, ezért növekszik a kereskedelmi csere, szaporodnak az ipari kooperációk, jelennek meg olyan árucikkek egy-egy országban, amelyek „szülőhelyéről” az emberek azelőtt jószerivel nem is hallottak. Lehet, kissé prózainak, túlságosan józannak, ide nem illőnek tűnik a szeretetteljes ajánédékozások ünnepén olyan száraz témákról szólni, mint tömeges árutermelés. közlekedés, levegőszeny- nyeződés — de hát a béke tekintélyes mértékben ilyesmiken múlik. Ma már többet, jobbat a népek csak közösen, egymás segítségével érhetnek el. A kommunisták megfogalmazták, föltárták ezt az új helyzetet és megkezdték a fáradságos aprómunkát a lehetőségek hasznosításáért. S mert e tevékenységhez a másik oldalon megfelelő partnereket találtak — a változás lehetőségeiből egy és más már valósággá is lett. DE A BÉKE és az együttműködés korszaka nem úgy köszönt be — nem úgy fog beköszönteni, hogy egyik nap bejelentik eljöttét, és másnap réggel itt lesz a tökéletes, az általános, a mindenre és mindenkire érvényes harmóFelhívjuk vásárlóink figyelmét, hogy a TÜZÉP-telepeinken befizetett falazati anyag és betontermék MŰVI UTALVÁNYOK BEVÁLTÁSI határideje DECEMBER 31. Az év végi sorbanállás elkerülése érdekében kérjük, hogy a befizetést követő 72 órán belül szíveskedjenek az áru elszállításáról * gondoskodni nia. Folyamat ez, hosszú, olykor fájdalmas, csalódásokkal, visszaesésekkel, buktatókkal teli út. Lehetőség, de nem garancia. Sok még az érdek- ellentét, osztályok, csoportok és államok között. Nemcsak együttműködés ez, hanem verseny is. A haladás küzdelme az elavulttal, az újé a régivel. Ne várjuk, hogy az egymással ellentétes ideológiát valló, politikai szemléletükben eltérő, más-más gazdasági rendszerben élő, különböző hagyományokat tisztelő államok máról holnapra kéz a kézben haladjanak. Együttműködések és feszültségek bonyolult szövevénye a világ. így van ez még a családokon, a kisebb közösségeken belül is, hát még a sokkal többfajta ellentéttől szabdalt nemzetközi terepen. Csak arra kell ügyelni — ehhez szükségeltetik a diplomácia művészete, a politikai bölcsesség - és a higgadt erő —, hogy az egyensúly megmaradjon, az együttműködés elemei legyenek túlsúlyban, a nézeteltérések soha ne lépjék túl a veszélyt jelző piros vonalat, ne csapjanak át fegyveres küzdelembe. Éppen ez az egyensúly kerülhet veszélybe most. Nemcsak a gazdaság prózai, hanem a fegyverkezés rideg fényeiről is szólni kell. Az egyensúly nélkülözhetetlen része — és belátható ideig még az is marad — a két társadalmi rendszer fegyveres erőinek kiegyenlítettsége, mindenekelőtt földrészünkön. Az atlanti szövetség országai viszont éppen most fogadtak el olyan határozatot, amely ezt az egyensúlyt a felborulással fenyegeti. Rakétáik, amelyeket Nyugat- Európában óhajtanak elhelyezni, a béke és az együttműködés korszakának beköszöntél veszélyeztetik. Következésképpen. ha a szocialista országok azt akarják, hogy az eddigi együttműködést és az enyhülést biztosító egyensúly megmaradjon, nekik is kell új rakétákat gyártaniuk. Ilyenformán folytatódik. sőt erősödik a fegyverkezési verseny. MI HAT A MEGOLDÁS, ha egyszer a fegyveres erők is hozzátartoznak a két világ kapcsolatrendszeréhez? Tudjuk, egyelőre nem kéo- zelhető el, belátható időn belül nem teremthető meg a fegyver nélküli világ, de a katonai egyensúly alacsonyabb szinten igenis létrehozható. Természetesen az élet zajlik tovább, az enyhülés marad az egyetlen ésszerű megoldás akkor is. ha a Nyugat új fegyvereket akar fölállítani. Változatlanok ugyanis azok a tényezők, amelyek eddig is lehetővé tették és parancsolták a gazdasági, a politikai, az emberi együttműködést. Csak éppen az egyik korszakban nehezebb e célért dolgozni, a másikban könnyebb. Egyszer több pénzt fordíthatunk a jólét emelésére, máskor a helyzet arra kényszerít, hogy a versenyt állva többet áldozzunk Marsnak, a háború istenének. Egyszer derül- tebb a politikai helyzet és növekszik a készség a másik oldalon is, máskor az ellentétes érdekek és a bonyolító tényezők nehezítik az életet. De a könnyebb vagy nehezebb terep nem változtat azon a szándékunkon, hogy az enyhülést szolgáljuk, nem változtat azon a tényen, hogy az emberiségnek nemcsak általános érdeke a béke, hanem mind többen vannak egyszerű emberek és politikusok a Föld mindén részén, akik ennek tudatában vannak, gondolkoznak és kezet nyújtanak egymásnak. Tatár Imre A hetvenes évek Még néhány nap és véget érnek a hetvenes évek. Az 1970-től 1979-ig tartó tíz esztendő, ame- lyet magunk mögött hagyunk, hővelkedett világpolitikai jelentőségű eseményekben — gondoljunk csak a két HALT egyezmény megkötésére, a vietnami háború befejezésére, a Közel-Keletre, az olajválságra, vagy Helsinkire. Képeinkkel ennek a tíz esztendőnek a legfontosabb eseményeit kívánjuk felidézni. 1975. 1975 április 30-án ért véget a XX. század leghosszabb háborúja: a vietnami nép felszabadító harca az amerikai agresszorokkal szemben. A hazafias erők a lakosság támogatásával elűzték a dél-vietnami bábrezsimet, s megkezdődhetett a két országrész egyesítésének folyamata. Képünkön: saigoni lakosok köszöntik a felszabadító egységeket. A hetvenes évek közepén felbomlott az utolsó ..nagy" kolonialista ország. Portugália gyarmatbirodalma is, annak ellenére, hogy afrikai háborúit a NATO és Dél-Afrika is támogatta. Képünkön: ünnepi nagygyűlés az angolai főváros, Luanda stadionjában a szakadár erők és a külföldi zsoldosok felett aratott győzelmek után. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada részvételével zajlott Genfben, illetve a finn fővárosban. A záróokmány aláírására 1975. augusztus 1-én került sor Helsinkiben. Képünkön: Magyarország képviseletében Kádár János látta el kézjegyével a dokumentumot.
