Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-02 / 282. szám
— Barátságos arcot kérek! Egy vagon herendi MŰVÉSZETI EXPORT i 1 MAGYARORSZÁGRÓL Kolumbusz hajdanában beérte fából készült, tengeri viharokat jól bíró vitorlással, -nem voltak különleges kívánságai, amikor megépítették nyugat-indiai útjához a Santa Mariát. Valamelyik késői utódja — nem biztos, hogy honfitársa, s nem valószínű, hogy hajóskapitány lenne az illető — ezüstből készült kicsinyített mását vette meg Amerika* felfedezői hajójának, színarany díszítéssel, féldrágakövekkel. Méghozzá Magyarországon. Ilyen és hasonló különlegességekkel kereskedik az ARTEX. Művészeti export a feladata — s a megrendelőkön múlik, hogy a határokon túlra kerülő árucikk valóban a magyar művészet reprezentánsa-e, vagy egyéni ízlésre készült holmi, amelynek művészi értékéhez férhet némi kétség. Ahhoz viszont nem fér kétség, hogy a vállalat művészeti főosztályának „sztárja” igazi művészi érték: a herendi porcelán. Vagontéteíben szállítják külföldre — főleg az NSZK-ba — a dunántúli gyár termékeit. Egy vagon .herendi ára 75 000 és 100 000 dollár között mozog. Itt már a művészi érték határozza meg az árat. — Bár annyit termelne Herend, amennyit el tudnánk adni — mondja Csányi György, az ARTEX művészeti főosztályának vezetője. — Évente 5 millió dollár körül jár az az összeg, amit a patinás gyár porcelánjaiért kap az or• szág. Gazdag nyugati családok számára nagy büszkeség, ha egy-egy herendi vázát vagy egész étkészletet mondhatnak magukénak. Szeretnénk, ha a gyár növelné a termelést, de egyre csak azt a választ kapjuk érdeklődésünkre, hogy kevés a kézifestő és nincs elegendő utánpótlás sem. IKERÁMIÁK VERSENYBEN Visszanyerte második helyét a pécsi Zsolnay-gyár (amely ugyancsak Európa-hírű volt, amíg az 50-es években át nem kellett térnie ipari porcelánok gyártására), újabban pedig mind többen keresik a' hollóházi és az alföldi (hódmezővásárhelyi) porcelánt is. Budapest sem akar kimaradni a nemes .versenyből, a Kézműipari Vállalat Aquincum porcelánjait most kezdik megismerni és megkedvelni a külföldi vásárlók. Keresett exportcikk a kerámia is, a karcagi, bodrog- keresztűri és a. mezőtúri egyaránt. Ezeknél kisebb a gond, mint a nagy ügyességet, sőt képzőművészeti adottságokat kívánó, kézi munkával készülő porcelánoknál: növelik és korszerűsítik a gépi berendezéseket, hogy — természetesen minőségi engedmények nélkül — minél több kerámia jusson a külföldi (no meg a belföldi) piacokra. Művészeti export aligha létezhet festmények, képzőművészeti alkotások nélkül. Vár, azonban egy áthághatatlan aranyszabály. Mi több: rendelkezés, amelynek végrehajtását állandóan ellenőrzik. Ez pedig úgy szól, hogy száz évnél régebbi alkotást nem szabad külföldre vinni. Ez ugyanúgy vonatkozik magánszemélyekre, mint a művészeti alkotások kereskedelmével foglalkozó vállalatra. De az ennél újabbak kiviteléhez is külön engedély kell. Előbb be kell mutatni a festményeket, rézkarcokat, grafikákat a Magyar Nemzeti Galériának, egyéb alkotásokat a szakmúzeumnak. Exportálni csak azt lehet, amire ezek engedélyt adnak. Ám — legalábbis részben — az ARTEX feladata a kortárs magyar képzőművészet propagálása, műveinek külföldi értékesítése. Külön iroda működik ezzel a céllal: az Art- büro. NAGYOBB HÍRVERÉS KELL Tavaly Párizsban nyilvános aukcióra vitt ki az Ayt- büro 141 művet, s ezek közül 14 talált gazdára. Többer is megvettek volna a francia művészetpártolók, ha — tudtak volna az aukcióról. Most olyan tervekkel foglalkoznak itthon és más KGST-országokban, hogy inkább közösen kellene ilyen kiállításokat, képárveréseket megszervezni. Annál is inkább, mert ezeknek a képzőművészeti eseményeknek legkevésbé sem titkolt célja: a szocialista országok művészetét megismertetni más országok közönségével. Ügy, ahogvan a helsinki egyezmény betűje és szelleme megkí* vánja... Egyéni és kollektív kiállítások előtt a bemutatni kívánt alkotások igényes és hozzáértő művészekből álló zsűri elé kerülnek. Zsűriz az ARTEX is — de ennek* a bíráló bizottságnak hatásköre kizárólag az árakra terjed ki. Kezdetnek szépek az eddigi eredmények: a külföldön rendezett kiállításokon mintegy százezer dollár értékben adtak el művészi alkotásokat, s ugyanennyi körül jár az egyéni és csoportos, meghívásos kiállítások anyagiakban mérhető hatása is. Negyven országba jutnak el a magyar képző- és ipar- művészeti alkotások az ARTEX-en, illetve az Artbürón keresztül. Az NSZK-tól Japánig. Svájctól a Bahama-szige- tekig terjed a lista, sok volna felsorolni mindent. Mint ahogvan az exportra kerülő művészi alkotásokét is, amelyek között éppúgy vannak festmények, mint műasztalos- remek sakk-készletek, gobelinek és kovácsoltvas szobadíszek, Mindmegannyi a magyar kultúra jó hírét öregbíti öt íaldrészen. VAUKONVI LNUKE (Fotó: Szabó) Gondolatok Egyesek azért becsülnek le bennünket, mert nem értenek, mások pedig azért, mert értenek. Ha sértetlenül akarsz kijönni a ringből — legyél bíró. Ez az én első hattyúdalom — mondta a költő. Szigetország Indonéziáról azt mondják, hogy az az ezer sziget országa. Pontosan azonban senki nem tudta, hogty tulajdonképpen mennyi is van ezekből a szigetekből. Nemrég befejezték Indonézig kartográfiai felmérését és az eredmény meglepő volt: a szigetek száma 13 000. Közülük csak hatezernek van neve. Mindössze 992 sziget lakott, a többi mintegy 12 OCJ lakatlan. Most valamennyi újonnan felderített szigetnek nevet adnak. Kant és a gazdagok — Magyarázza meg nekem, miért van az, hogy a tudósokat gyakran lehet a gazdagoknál látni, de a gazdagokat a tudósoknál csak ritkán? — kérdezte egyszer egy gazdag bankár Kant német filozófustól. — Ez egyszerű — válaszolta Kent — a tudósok nagyon jól ismerik a gazdagság értékét, de a gazdagok a tudás értékét csak ritkán ismerik. Telefontörténetek Egy nő tanácsot kér a pszichiátertől. — A férjem magában beszél. — Ez gyakran előfordul — nyugtatja meg az orvos. — Lehetséges. De az én férjem fel is hívja magát., KAIJÄCSONDI IMRE: Mátra vers Füreden forrásban fürödtem. Házán hazátlan hazudtam, Gályán gombjaid gomboltam, Kékesen kártyát kevertem, Imrén Irmát ingereltem, Párádon poharat pucoltam. Magyarország melle-tája, teremtődött gyönyöröknek. Forrás vize, asszony álla: gyöngyöző vad szerelemnek. Diescrtessék minden fája. erdejében minden bogár. Ünnepi szent hang.adásra: parázs-tüzes borospohár. SASS ERVIN: Gyere velem gyere velem te kis barna ipiapacs folyópartra halálos szép lesz a játék amit neked kitalálnék lerogynak a fák is tőle ha meglátnak hanyatt dőlve és kacagva és nevetve hajolok hűs tenyeredre KÜPAS CSILLA: ígéret Q lla akarnátok Mindent teleszórnék jázminokkal A szelet megfordítanám, hogy arcotok ne érje lla akarnátok llangfonatból építenék várat színekbe önteném a sápadt éneket lla akarnátok l.assű változásból formálnék szót A szétszakadt vitákat újra összekötném. lla akarnátok Kinyitnám az éjjel arcait S egy porszemben vad folyókat nevelnék lla akarnátok A mába belopnám a jelent A megtalált világot újra felfedezném Ha akarnátok A büszkeséget kibontanám A tenyeremben őrizném ébredésetek. Ha akarnátok eljátszanék mindent elölről: Egy cseppben születnék újjá lla akarnátok. Humorszolgálat A mama bemegy a gyerekszobába és örömmel mondja: — Gyerekek, megjött a papa! Az egyik kisfiú megkérdezi: és kinek a papája, mama? Az enyém, Évikéé, vagy Károlykáé? — Drágám, én azt hiszem, hogy te jobban szereted a ruháidat, mint engem! — Ez természetes, drágám. Nélküled akárhol megjelenhetek, de ruha nélkül nem. Egy középkorú férfi csenget a kapunál és megkérdezi a megjelenő házigazdát: — Maguk ígértek jutalmat annak, aki megtalálja az elveszett kutyájukat? — Igen — válaszol a házigazda — és megtalálta? — Nem találtam meg, de meg akarom találni és ezért előleget szeretnék kérni. — Miért nem szabad kihajolni a vonaton? — Azért, tanár úr kérem, nehogy megrongáljuk a táv- íróoszlopoljat... — Hova mennek jövőre nyaralni, szomszéd? — A Tátrába. — Na, az fog egy kis pénzt jelenteni! — Már megbocsásson, én oda pihenni megyek, nem pedig keresni! — Milyen volt a tengeren? — kérdezik a nyaralásból hazatért adminisztrátort a munkatársai. — Ugyanolyan, mint itt az irodában ... az ember ül, szunyókál és várja az ebédidőt. — Nálunk a posta néha nagyon rosszul dolgozik. — Mennyiben, szomszédasszony? — A férjem küldött egy levelezőlapot Kassáról, ahová hivatalos ügyben utazott és a postán a képeslapjára Stary Smokovwc-i bélyegzővel ütöttek pecsétet! Az edző szemrehányást tesz tanítványának: — Hányszor mondtam már neked, hogy ez hármasugrás! Ezt a 16 métert háromszorta és nem egyszerre kell átugranod! Andrej Krizsanovszkij: Ványecska Mkel az ágyból — Ványecska... Kelj fel... — Á-á-á. ■. Korán van még... — Kelj fel, mert mindjárt ielocsollak jéghideg vízzel... — Jaj! Felkelek, felkelek. .. Adj egy süteményt! — Mindjárt a kezedre csapok. te szutykos! Lódulj. — Br-r-r... Megint nincs meleg víz. — Legfeljebb egy kicsit megedzed magad. .. Ne felejts el fogat mosni! — Nem felejtem el. Bár az orvosok azt ajánlják, . almával kell fogat tisztítani, hogy ne dörzsöljük le róla a zománcot.. . — Azt nem tudom. hogy a zománc hogy bírja — de a nadrágodat már alaposan kidörzsölted! Az ember nem győz téged ruhával. .. , — Kész vagyok! Tisztái Ragyogok, mint a szurok... — És ne vakarózz folyton, ne borzold a hajadat... Az ember csak folyton tanít téged. .. — Láss neki a tej- begríznek. Egy kanállal mamának, egy kanállal papának, egy kanállal saját magadnak. .. — Mi vagyok én, csecsemő? — Dehogy vág csecsemő. .. Ne kapkodj kézzel a hús után, hiszen ott a villa... — Elég már! Megyek. .. — Es mit kell ilyenkor mondani? — Adj egy rubel zsebpénzt! — Köszönöm — ezt kell mondani. — Köszönöm. Adj egy rubelt. — Nesze, te gézengúz! Csak fagylaltot ne vágy, hiszen tudod, a mandulád. . . — Ezt nem szabad, azt nem lehet... ■— Hát az aktatáskád hol van? Te kis ] feledékeny! — Jól van no.. — Óvatosan menj / át az úttesten... Csak ^ ha a lámpa zöldet ( mutat... — Elég már, roha-) nők. — Csak rohanj. { Szerencsés utat, Vó- nyecska! Es Ványecska, hivatásos nevén lvan{ Nyesztorovics Z sár- / ko, a tudományok\ kandidátusa. meg-\ csókolta feleségét, és/ szélsebesen nekiira-) modott, hogy idejében beérjen az intézetbe. (Fordította: Gellért György)( Régi szólás — új használatban Egy társaságban figyeltem fel erre a régi szólásra; Neki mindennap Dömötör napja. A beszéd helyzet úgy alakult. hogy ennek a szólásformának alakváltozata is szerephez jutott: Amolyán Demeter-napi ember. Ezek a régi nyelvi alakulatok nagyon is mai mondanivalót fejeztek ki. i • A téma: „a munkaerők vándorlása”. A beszélgetés folyamán erre a jelenségre ezekkel a szóösszetételekkel utaltak: munkaerőmozgás, munkahely-változtatás. Elhangzottak ilyen mondatok is: Megnőtt az új belépőkés a kilépők száma. A gyakori ki- és belépések zavarják a termelést. Nagyon mozgékony a munkaerő stb. Az állásukat, munkahelyüket gyakran változtatók minősítésére a valóban kifejező vándormadár szóalakot is felhasználták a beszélgetők. Egyikük mondatai között jelentkezett az idézett két régi szólás, illetőleg közmondás. Természetesen a beszélő társak nem mindegyike értette meg. mire vonatkozhatnak ezek a fiép szóláskészletében még ma is elevenen élő mondások. Ehhez ismernünk kell a népi szólás keletkezésének történetét is. Szűkebb hazánkban, Heves megyében, főleg a palócok lakta területeken. Dömötör napján, október 26-án .történt a juhászok cseréje. Űj helyükön ekkor álltak szolgálatba. így már érthető, hogy az állásukat gyakran változtató embereket a népi humorral is színesített szólás amolyan Demeter-napi alakoknak titulálta. A szólás valóságháttere ma már megváltozott, de a m<*i- damivaiója ma is érvénye® és stílusbeli felhasználhatósága sem avult el. Ezért örültünk annak, hogy újra hallhattuk. Különben az állásukat gyakran változtató embereket más szólások is elítélő módon minősítik. Hevesben is gyakran élt az idősebbek közössége ezzel a közmön- dással: Sűrű gazda, ritka konc. Aki tehát gyakran változtat gazdát, munkahelyet, nem mindig jár- jól. Természetesen annak esa-k örülnünk kell, hogy egy-egv régi szólás újra elevenedik, es szerephez jut mai nyelvhasználatunkban. Közlő, kifejező értékük mellett sok ismeretanyag birtokába is juthatunk általuk. dr. Bakos József /
