Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-02 / 282. szám

jTísztázatlan kérdések az NB I/B-ről Csak kitérő vagy végállomás? kül néni tudott 'dolgozni. Tta minőségi szakosztályt aka­runk, azért tenni is kell. A jelenlegi feltételeink arra jók, hogy évtizedekig NB J/B-s csapatunk legyen. Aki azt mondja; várjunk, míg eljön az idő, nem is akarja igazán az NB 1-et. Mert ak- kar vállalni kell a nevelő szakosztály szerepét,1 azt, hogy közben legtehetsége­sebb neveltjeinket elviszik magasabb szinten dolgozó egyesületek. Ez az én türel­metlenségem forrása. • A játé­kosokkal én beszélek, én intézem ügyes-bajos dolgai­kat, gyakran a fűtőanyag- beszerzéstől a családi konf­liktusok rendezéséig. Velük is tisztázni kell konkrét cél­jainkat. Mert ha kimondjuk: azzal a kalappal köszönjünk, amink van, akkor nem áll­hatunk útjukba. Ha máshol, nagyobb lehetőségek között kívánják folytatni pályafutá­sukat, el kell őket enged­nünk. De ha valóban NB I- be akarunk jutni és ott gyö­keret verni, akkor viszont komolyan kell intézkedni át­igazolások ügyében. A ma­gyar női kézilabda igen ma­gas színvonalon áll, azt is mondhatom profi szinten. Ezzel számolnunk kell. Nem dicsekvésből mondom, de ha Fügedi Józseffel félre áll­nánk, nem maradna itt sem­mi. Szélmalomharcot ví­vunk. Nem azért, hogy ed­ző lehessek — van szakkép­zettségem, amiből meg tu­dok élni — a játékosokért, a kézilabdáért teszem. Vlaszta- ni kell: ez vagy az legyen. Középút nincs. — Kiesve az NB I-ből majdnem egy teljes csapatra való játékos leállt. Igazolni nem tudtunk, utánpótlás csa­patunkból töltöttük fel a ke­retet. Az év elején bizony­talanok voltunk a cél meg­határozásával. A vezetés az első öt hely valamelyikének megszerzését fogalmazta meg. Úgy érzem, nem volt megalapozott a célkitűzés. ;örültem volna, ha valaki ki meri mondani, hogy a kö­rülmények miatt 1979-et te­kintsem . kísérleti évnek, hogy nem kell bizonyíta­nunk, mert nincs kivel. Ez lett volna hasznos, mert nem lehet elemi iskolából egyetemre menni... — A csapat összetételének változása következtében át kellett értékelni elképzelé­seinket, s ezt az egyesület vezetése meg is tette. A csa­patépítés, a sorok rendezése került előtérbe, a visszajutás az NB 1-be nem volt, nem is lehetett közvetlen igé­nyünk. Az edző ezt látszólag elfogadta, de a szakmai munkában nem alkalmazko­dott hozzá eléggé. Nem ki­mondott, de belül izzított igényéhez szabta a követel­mények szintjét. A dédelge­tett célhoz igazodott a mun­ka, nem a csapat tudásához. Olyan feladatokat kaptak a játékosok, melyek végrehaj­tására nem voltak felkészít­ve, pedig általános iskolából nem lehet egyetemre men­ni. .. Az Eger j3E női kézilabda­csapatával kapcsolatban hangzott el az egymásnak ellentmondó. kétféle véle­mény. Könnyű azonosítani, hogy melyik származik Be- reczky György vezető edző­től, illetve Békési József ügyvezető elnöktől. Ellentmondásos esztendő áll az együttes mögött. Az NB I-et megjárt játékosok közül még a bajnokság kez­dete előtt kivált Csatlósné, Fári, Szabó E., Keller és az ifjúsági válogatott Seffer, Ősszel az újonnan leigazolt Hegedüsné Lóczi Borbálával erősített a csapat, az idény közben azonban további já­tékosok — Honfiúé, Dukát, valamint az ifjúsági váloga­tott és IBV-aranyérmes Ma­joros — mondott részleges, vagy végleges búcsút. Az okok, melyekre a távozók hivatkoztak többségükben személyes jellegűek (család- tervezés, rokoni kötődés, há­zasság. betegség, érzelmi kapcsolat .fontossága). Ezek boncolgatása, kiteregetése szerintünk fölösleges. Már csali azért is, mert sem az egyesület vezetője, sem az edző nem tud egyéb okról, ami távozásra bírta volna a játékosokat. Annak idején mindegyikükkel beszélget­tek, igyekeztek őket -rávenni elhatározásuk megváltoztatá­sára — sikertelenül. Természetesen nyilvánva­ló. hogy a bajnoki szereplés is közrejátszott ennek a fo­lyamatnak a kialakulásában. Meredek ívben jutott el a csapat a tömegsport szintjé­től a legmagasabb osztályig. Sikert sikerre halmozott, s az ezt követő kudarcokhoz nem edződött hozzá. Különö­sen nehéz volt ráhangolódni, hogy még az NB I/B-be visszaesve is gyakran a tisz­tes vereségért jobban meg kellett küzdeni, mint koráb­ban a győzelmekért. Rapszodikus szereplés, hul­lámzás tükröződik a bajnoki eredményekből, ez jellemzi a csapat teljesítményét is. Több posztra a tavaszi idény kez­dete előtt kellett megtalál­ni a megfelelő embereket, s az új feladatokkal megismer­tetni őket. Honfiúé ekkor ke­rült a bal szélre. Vincze a megyei bajnokságban sze­repeltetett csapatból lépett elő bal kettes átlövőnek. Dukát egyéves kivárást kö­vetően ismerkedett az új ösz- szetételű együttessel. Seffer kiválása miatt az irányító szerepkörben vagy Grósz játszott, vagy más formáció­ban állt föl a csapat. Ősszel már mutatkoztak kedvezőbb jelek egyéni és csapatteljesítményben egy­aránt. Az eredmény azonban mindkét idényben majdnem azonos. Tavasz: 171—160-as gólkülönbség, 13 pont , Ősz: 197—181-es gólkülönbség, 14 pont. , Ez összesítve a nyolcadik hely megszerzéséhez volt ele­gendő, 26: mérkőzésből 12 győzelemmel, három döntet­lennel és 11 vereséggel. Az ősszel a csapatba került He­gedüsné egymaga 75 gólt lőtt. Grósz egészségileg rend­bejött, többet szerepelt, 14 gólt ért el a tavaszi három­mal szemben. Ez azonban csak a többiek visszaesésé­nek kompenzálására volt elegendő. Mert például Ma­joros 16, Dukát pedig 22 góllal maradt el tavaszi tel­jesítményétől, s ez a vissza­esés játékuk hasznosságát is jellemezte. Honfiúé megbe­tegedett, ősszel hét találko­zón nem szerepelt, s ő is hússzal dobott kevesebb gólt, mint a tavaszi sorozatban. A szokatlan, helyenként váratlan kudarcokon, nehe­zebben tették túl magukat a játékosok, több volt a belső feszültség, a bevallott, vagy be nem vallott ellentét. Eb­ben a helyzetben talán jobb pedagógiai érzékkel, nagyobb türelemmel lehetett volna ismét megteremteni a nyu­godt légkört. A vezető edző­nek nagy szüksége lett vol­na a szakosztályvezetőség támogatására, de a vezetőség év közben széthullott. A volt szakosztályvezető munkahe­lyet változtatott, s a tagok közül is egyedül Fügedi Jó­zsef technikai vezető végzett érdemi munkát. 1979. december Z„ vasárnap Bereczky György beveze­tőnkben idézett véleménye önmaga kínálta fel a kérdé­seket: Jelezte-e aggodalmát a kitűzött céllal kapcsolat­ban? Egyáltalán elfogadná-e, ha most az általa említett feladatot jelölné meg az egyesületi vezetés? — Nem úgy álltunk helyt az NB 1/B-ben, ahogy a kö­zönség elvárta tőlünk, de a közönség keveset tud a ku­lisszatitkokról. Egerben az elmúlt évek során több sportágban is ugyanazt a je­lenséget tapasztaltuk. Van­nak tehetségeink, jó edzőink, több sportágban eljutnak csapatok az első osztályig — labdarúgás, női-férfi kosár­labda, kézilabda, asztalite­nisz, tenisz — aztán rendre visszazuhannak. Az a kis plusz hiányzik szerintem, amit más városokban az ilyen eredményeket felmuta­tó szakosztályok megkap­nak. Mert össze lehet hozni saját erővel, saját nevelésből egy NB I-ig eljutó együttest, de ahhoz, hogy ott gyökeret verjen, átigazolással erősíte­ni kell. Ez hiányzik nálunk. Ez maradt el a mi esetünk­ben is. Tanulni kellene abból az összefogásból, abból az együttes akaratból, amit Deb­recenben, Tatabányán, vagy Zalaegerszegen nem is egy sportágban felmutatnak. Ami a konkrét■ kérdést il­leti, , aggályaimat az év elején nem jeleztem, mert nem is vetődtek fel bennem. NB I-es igényekkel dolgoztam a csa­pattal, időbe tellett míg rá­jöttem, hogy nem ugyanazok a játékosok vannak a kezem alatt, nehezen álltam át, de azt hiszem ezzel mindenki így lett volna. Nyári felké­szülésünknek már így vág­tam neki. Őszintén megvallva nem fogadnám el, ha azzal bízná­nak meg, hogy dolgozgassak nyugodtan amíg saját neve­lésű játékosaim megérnek az első osztályra.' Nem vállal­nám, mert perspektíva nél­Sportról sportért A legközvetlenebb feladat, mely az egyesület előtt je­lenleg áll, a kézilabda-szak­osztály új vezetőségének ki­alakítása. Erről a kérdésről az elnökség következő ülé­sén dönt. A felnőtt együttes­ben a következő játékosokra számíthatnak: Nácsa, Takács (kapusok), Verebélyi, Hege­düsné, Honfiúé, Bajzátné. Grósz, Vincze, Tóth, Szabó J., Káló, Csatlósné (mezőny- játékosok). Ahhoz, hogy va­lóban rendezett sorokkal kezdhessék jövőre a bajnoki szereplést, alapos elemzésre, körültekintő tervezésre, s nem utolsósorban az elkép­zelések őszinte, nyílt egyez­tetésére van szükség. Aho­gyan Békési József ügyveze­tő elnök megfogalmazta: A hibák okait kell feltárnunk, anélkül, hogy bűnbakot ke­resnénk. Jobb légkört kell teremtenünk az egész szak­osztályban, Olyan módsze­rekkel kell dolgozni, hogy a sportolók az edzésmunka fo­kozottabb terheit elviseljék, olyan követelményeket tá­masztani velük szemben, me­lyeknek képesek megfelelni, s megtanítani őket mindarra, amit még nem tudnak. Virágh Tibor November 30-iín reggel; az óvodába menet alig 4 esztendős fiam figyelmes lett a zászlódíszre. Persze, hogy nem mondhattam ne­ki így, most van Eger vá­ros felszabadulásának 35. évfordulója. A srác azon­ban nem hagyott, kérde­zett. „Mi az, hogy ün­nep?. .Majd maga asszo­ciált: „Olyan, mint amikor a körcsarnokban bácsik tornásznak?” A gyerek va­lós élményei alapján, vala­mint a sporthoz némi kö­zöm lévén rávágtam, per­sze, igen, az is az. Akkor még magam sem gondol­tam, e napon valóban ré­szese leszek egy rendez­vénysorozatnak, ami önma­gában hordozója lehetett az ünnepnek és sportnak. Puritánabbnál is puritá­nabb meghívó közölte rö­vid tömörséggel: „Szeretet­tel meghívjuk az iskolai DSK és KISZ-szervezet ál­tal rendezendő iskolai sport­napra, valamint a Sport­eredményeink 1972 —79. ki­állítás megnyitására”. Pon­tos helyszín, időpont. Az aláírás: GMSZK DSK el­nöksége. Az esemény kül­sőségeiben tényleg idézte a megemlékezést, volt ünnepi beszéd, irodalmi színpadi betét, zászló be- és kivitel, Himnusz és Internacionálé. Ennél azonban a több mint 500 középiskolás napi prog­ramja többet mondott. A kollégium és iskola harmo­nikus egységét példázta az­zal, hogy emitt plakátkiál­lítást rendeztek, sor került a politikai könyvnapok he­lyi megnyitójára, amott egy reprezentatív bemutató várta a diáksereget. Mi­közben nemcsak a honi, de a külföldi sport siker ékről tudomást szerezhettünk a rendezésében is ízlésre val­ló gyűjtemény révén —, például a kosaras fiúk 1979-es targovistei helytál­lásáról —, öt sportágban egymást követték a verse­nyek. Az asztaliteniszezők egyéni küzdelmeit matema­tikus irányította az aulá­ban, az alagsori lövészetnél gyakorlatvezető tanár fel­ügyelt, a sakkozó eredmé­nyeit kollégiumi nevelő je­gyezte, a kispályás labdarú­gók a kedvező időt kihasz­nálva alapszervezetek kö­zötti körmérkőzéses tornát bonyolítottak le a szabad­ban, bitumenen. Az iskolá­ra leginkább jellemző sportágban, a kosárlabdá­ban iskolaválogatottak mér­ték össze erejüket. Kilenc meccs hozta tűzbe a torna­termi közönséget, a döntő­ben a házigazdák Békés szakközépiskolásait fektet­ték kétvállra. Mondani sem i kell, a város összes közép-i iskolája képviseltette ma­gát legalább a szakos test­nevelőjével. Ezért hát ta­pasztalatcserének mondhat­juk bízvást a testnevelők aktív közreműködését. A krónikái hűség kedvéért még annyit, az első két órát — gondos előkészület után — diákok tartották a tantervi anyagból, diákok­nak! Az ember- és jellem for­máló hatásokat lemérni szándékozva, a maga nemé­ben újkeletű iskola nemrég levélben érdeklődött régi tanítványai sorsa iránt. A szülőket keresve soraival, amire postáztak ilyen vá­laszt is: „Mint lakatos, maximálisan megelégedett. Keresete október 1—31. kö­zött 4647 Ft volt”. Az is­kolának az életre való fel­készítésével kapcsolatosan a papa, Nagy István ezeket vetette papírra: „Az isko­lának köszönhető szakmai­elméleti felkészültsége, me­lyet az elmúlt idő alatt bi­zonyított. .. Szocialista bri­gádban dolgozik, a KISZ- ben különböző megbízatá­sokat kap... A munkahe­lyével és a fiammal végte­lenül elégedett vagyok”. Ez az iskola — az egri Gép- és Műszeripari Szak- középiskola — mégis név­adó nélküli. A névviselés­hez, mint elmondták, érdé-1 mek kellenek. Vajon mennyi még? B. S. Vasárnapi sportműsor Kosárlabda: Egri Finom- mechanika—Körmendi Dó­zía, NB I-es férfimérkőzés. Eger, körcsarnok' 11, dr. Friz- zi, Simó. (Előtte az ifjúsági csapatok mérkőznek 9.30-tól). Röplabda: XIV. Bornem­issza ifjúsági fiú emlék­verseny helyosztói. Eger, 8. A két színhely- Közgazdasági Szakközépiskola, Szilágyi Gimn. Egerben a Szolnok! A GYSE Debrecenben. a DUSE vendége A labdarúgó NB II. Keleti csoportjában ma ismét ran­gadón izgulhatnak a nézők, hiszen a fokozatosan előre­törő Eger SE a második he­lyen álló Szolnoki MÁV MTE-t fogadja. Megyénk másik együttese, a Gyöngyö­si SE a debrecéni egyetemis­taklub. a DÜSE vendége lesz. A mai 90 percet a kö­vetkező helyről kezdik a csa­patok: 2. Szolnok 17 10 3 4 35-16 23 4. Eger 17 8 5 4 29-24 21 7. Gyöngyös 17 17. DUSE 17 836 19-25 19 557 18-23 15 EGER SE Bánkuti László vezető edző kétszeresen örült a hejőcsa- bai sikernek, a H. Papp J. SE idegenbeli legyőzésének. Mint elmondta, hiába vitték á ha­zaiak salakra a mérkőzést, a végén mégiscsak rajtuk csat­tant az ostor. Kevésbé ör­vendetes esemény követke­zett azonban hétközben az együttes házatáján. Horváth II. térdbántalmai miatt sport­kórházi vizsgálaton esett át, ennek eredményeként aligha állhat csatasorba, mellette Ambrus kisebb húzódás mi­att hagyott ki edzést, rá azonban számít szakvezetője. A porccal műtött Horváth I. már elhagyta a kórházat, já­tékára természetesen ennek ellenére csak jövőre kerül­het sor. A Szolnok ellen évek óta rémek hazai mérleggel büsz­kélkedhetnek az egri labda­rúgók. A mostani esélylatol­gatásnál is ezt hangsúlyozta Bánkuti László: — Győzni akarunk, foly­tatni a szép hagyományt. Remélem, a játékkal sem lesz adós csapatom ezen az utolsó őszi hazai találkozón­kon. Hátralesz még a Hód­mezővásárhely és a Békés­csabai TASK idegenben, el­lenük sem szeretnénk veszí­teni. A Szolnoki MÁV MTE- vel a következő kezdő tizen­egy veszi fel a harcot: Baár — Birincsik, Zsidai. Fegy- verneki, Veigli — Ambrus, Móricz, Zágonyi — Jánosi, Gömöri, Cseh. A kispadon ül majd Erdős, Berecz és Szarvas. Szolnok elleni hazai fiaskó után úgy fogalmazott a gyön­gyösiek szakvezetése, hogy az NYVSSC vendégjátékát kü­lön fogják kezelni. Mintha a játékosok ezt a felmentést szó szerint értelmezték vol­na, a történtek után nem le­het más érzése az embernek. Péczely Szabolcs egy másik oldalról közelített az elmúlt rangadókon elszenvedett ve­reségek okaihoz: — A hátralevő 3 forduló választ adhat arra, hogy mi tűntünk rutintalanoknak az említett meccseken, vagy ide­gileg fáradt el a csapat a bajnokság végére. Én, a ma­gam részéről meg merem kockáztatni, hogy az előbbi esetről volt szó. Erre vasár­napi debreceni játékunk vá­laszolhat. GYÖNGYÖSI SE A múlt heti 0—4 ellenére nincs pánikhangulat a kék- sárgáknál Már közvetlenül a A Debreceni Universitas pályáján a következő GYSE- tizenegy szerepel: Kovács — Budai, Borsányi, Ács, Kele­men — Ullmann, Nagy G., Pörögi — Párái, Vágó, Sza­bó. Kispadosak: Szőke, Gal- góczi dr., Huszár. Az össze­állításból kiderül, hogy Nagy felépült sérüléséből, s Kele­men- eftfltesa- íb lejért, Sakk: Maróczy-kupa csa­pa tmér kőzések: Egri Hadki­egészítő—Egri Gárdonyi, Verpelét—Hevesaranyos, Eger SE—E. Finoraszereí- vénysgyár, Bélapátfalva— Bükkszék, (Sy. Voten H.— GYSE ifi., G-jt, Voism L— Gyöngyösi Izzó, Pözesahony —Mátrakő SE, Heves—Bát­yán. Teke: Megyei Tízek baj­nokság. Eger, népkerti pálya, 8 Tömegsport: Az aranyjel­vényesek az olimpiára akció megyei csúcstúra próbája. Szarvaskő térsége. Gyüleke­zés 8,30-kor az általános is­kolánál. Mátrafém Kapa kis­pályás labdarúgó-torna, Eger, körcsarnok, 14. Labdarúgást Eger SE— Szolnoki MÁV MTE NB li­es mérkőzés. Eger, városi stadion 13. Tátrai. ökölvívás: Agria Kupa, döntők, Eger, Münnich F, úti ^ edzőterem, 9. LABDARÜGÓ NB L A szombaton lejátszott forduló ereményei: 14, Bp. Honvéd—MTK-VM 3—2, FTC—Diósgyőr 3—1, Rába ETO—Vasas 1—1, Pécsi VSK —Dunaújváros 2—2, Salgó­tarján—Pécsi MSG 1—1, Ta- ' tabánya—Zalaegerszeg 1—1,' Debrecen—Békéscsaba 2—2. Az Újpesti Dózsa—Székesfe­hérvári MÁV Előre találkozó taSBSíta' OfcH* ést- vBbÖfc,

Next

/
Thumbnails
Contents