Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-21 / 298. szám

Megkezdődött az országgyűlés téli ülésszaka l r p (Folytatás az 1. oldalról) Társadalmi közkiadásokra az ideinél 22 milliárd fo­rinttal több jut 1980-ban. Kiemelten kezelt terület pél­dául a társadalombiztosítás, a bölcsődék, óvodák, isko­lák, kórházak és más szo­ciális-egészségügyi intézmé­nyek fejlesztése, működteté­se. Arról is szólt a miniszter, hogy a legutóbbi két évben hozott különféle takarékos- sági intézkedések hatása 2—2,5 milliárd forintra be­csülhető. A takarékosság — sajnos még nem általános — szemléletét • a közfelfogás szerves részévé kell tenni. A munkaerő-gazdálkodás ja­vítására,, a munkaerő jobb elosztása érdekében az igaz­gatásban — kellő megkü­ezt lehetővé teszik, de több­re most nem vállalkozha­tunk. Szólt arról, hogy miként szocialista fejlődésünknek általában gazdasági terve­ink megvalósításának is az első és nélkülözhetetlen fon­tos feltétele a cselekvésre késztető, kiegyensúlyozott politikai légkör. Ez a felté­tel adott. Belpolitikai hely­zetünk, szilárd, társadal­munkat a nyílt, bizalombeli légkör, a szocialista demok­rácia fejlődése jellemzi. Munkastílusunk fontos 'jel­lemzője és követelménye is — mondta —, hogy valósá­gunkról szólva ne csak az eredményeket vegyük szám­ba, hanem őszintén szembe­nézzünk problémáinkkal és Komjáthy Aladár és Fodor Istvánná fönböztetéssél, átgondoltan és szervezetten — öt-tíz, sőt, néhol 20 százalékos lét­számcsökkentést kell vég­rehajtani; a felszabaduló munkaerővel csökkenthető a szakemberhiány a vállala­toknál, szövetkezeteknél. Céljainkhoz — társadalmi, szempontból egyaránt — csakis a folyamatok hosz- szabb távú áttekintése alapján juthatunk el. Most gazdaságunk? történetének olyan szakaszába jutottunk — fogalmazott Faluvégi La­jos —, amikor a rövidebb és a hosszabb távú érdekek jobban egybeesnek, mint ál­talában. Mindannyiunk ré­széről szorgalmasabb és ál­dozatkészebb munkára van szükség. Felszólalások Novák Béla (Pest m. 16, vk) a terv és költségvetési bizottság képviseletében elmondta: úgy ítélik meg, hogy a törvényjavaslatban rögzített célok, az 1980. évi feladatok teljesítése szerve­zettebb, fegyelmezettebb munkát, még előrelátóbb, át­gondoltabb tevékenységet kíván. Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnöke felszólalásában hangsúlyoz­ta : a következő esztendei feladatok kijelöléséhez nagy segítséget és világos útmu­tatást ad az MSZMP Köz­ponti Bizottságának decem­ber 6-i határozata az 1980. évi terv és költségvetés irányelveiről. Ezen ajánlások szellemében készült a be­terjesztett törvényjavaslat. Szelleméből előirányzatai­ból kisugárzik jövő évi fejlődésünknek az a köve­telménye. hogy tovább foly­tatódjék a gazdasági egyen­súly helyreállításának 1979- ben megkezdett. folyamata. Mégpedig úgy, hogy meg­őrizzük elért életszínvona­lunkat. A terv és a javasolt költségvetés előirányzatai gyöngeségeinkkel is, a gon­dokat osszuk meg népünk­kel. Most különösen fontos ez, mert dolgunkat az is nehezebbé teszi, hogy a fel­adatok torlódnak, az idő pedig sürget. Most és az elkövetkező, években az a legfontosabb, hogy meg­gyorsítsuk az új, a számunk­ra kedvezőtlen világgazda­sági helyzetből kelekezett nehézségek leküzdését, megszilárdítsuk ' elért vívmá­nyainkat, majd az egyen­súly fokozatos helyreállítá­sával biztos alapot teremt­sünk a jövőbeni fejlődé­sünkhöz. Hogy képesek le­szünk-e erre, azt egyértel­műen megválaszolhatjuk: igen. A társadalom részéről a gondok 1 és a feladatok megértését, s ami ennél is fontosabb a segíteni akaró cselékvőkészséget tükrözi a XII. pártkongresszus és a felszabadulásunk 35. évfor­dulója tiszteletére kibonta­kozott — nagy hagyomá­nyú, százezreket átfogó munkaverseny. Nagyszerű és méltó megnyilvánulása ez a dolgozó emberek semmi mással nem pótolható ten­ni akarásának. Az 1979. évi gazdasági eredményeink és a vállunk- ra nehezedett gondok elem­zése után Lázár György a jövő évi feladatokat, törek­véseket vázolva így fogal­mazott: 1980-ban, a belföldi felhasználás — elsősorban a beruházások — mérséklése mellett, az egyensúly továb­bi javítását alapvetően azzal kell biztosításunk, hogy gyorsítjuk a termelési szer­kezet korszerűsítését, elő­térbe állítjuk a minőségi té­nyezőket. Mérsékelt ütemű gazdasági növekedés várha­tó. mondta, de mindjárt hozzá tette: tervünk azon­ban nem a stagnálás, hanem a fejlődés terve, amelynek eredményes végrehajtása münden szinten nagyfokú aktivitást követel. A felada­tok közé tartozik mind a termelésben, mind az igaz­gatásban a költségek csök­kentése, az eddiginél is kö­vetkezetesebb és eredménye­sebb takarékosság. A kor­mány — mondta — a jövő­ben is gondot kivan fordí­tani arra, hogy megőrizzük a viszonylagos árstabilitást. Szigorúan fellépünk a tisz­tességtelen haszonszerzési ■ törekvések ellen, és fokoz­zuk az árak ellenőrzését. Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára felszólalásában hang­súlyozta: — Gazdaságunk pozitív vo­násai azt bizonyítják, hogy van értelme az erőfeszíté­seknek. Ha jól dolgozunk és ha jó politikai döntéseket hozunk, népgazdaságunk ké­pes megoldani két, egymás­sal szorosan összefüggő fel­adatot: az áttérést a gazda­ságfejlesztés extenziv szaka­száról az intenzív fejlődésre és ugyanakkor a rugalmas alkalmazkodást a változó vi­lággazdasági helyzethez. Gaz­dasági eredményeink egy­aránt dicsérik népünk poli­tikai érettségét és odaadó szorgalmas munkáját. Min­den megmutatkozik a párt XII. kongresszusának és ha­zánk felszabadulása 35. év­fordulójának tiszteletére ki­bontakozott széles körű munkaversenyben éppen úgy, mint a gazdálkodással kapcsolatos építő szándékú, előremutató kritikai észre­vételekben, amelyek egybe­esnek a párt és a kormány törekvéseivel. Népünknek ez a tiszteletre méltó helytállá­sa jövő évi feladataink meg­oldásának is fontos erőfor­rása lesz. Utalt arra, hogy — mint a Központi Bizottság kong­resszusi irányelvei is megál­lapítják — még nem megfe­lelő ütemben bontakoznak ki a megváltozott külső feltéte­lekhez és az intenzív gazda­sági fejlődés követelmé­nyeihez igazodó folyamatok. A szükségesnél és a lehetsé­gesnél lassabban korszerűsö­dik a termelés és a termék- szerkezet, nem javul kielégí­tően a minőség és a haté­konyság. Ebben hazai mun­kánk gyengeségei, az irányí­tás és a végrehajtás fogyaté­kosságai mutatkoznak meg. — A hatékonyabb gazdál­kodás szorosan összefügg a műszaki fejlesztés követel­ményeivel. A műszaki fej­lesztés elképzelhetetlen a tudományos eredmények al­kalmazása nélkül, A kutató­munka nem,csak új tudomá­nyos eredmények, felfedezé­sek, találmányok révén se­és ez felel meg legjobban a dolgozók természetes igazság­érzetének. — A Központi Bizottság a jövőben is elsőrendű felada­tának tekinti, hogy elősegítse a szocialista demokrácia fej­lődését, a dolgozók bevona- .sát a közügyek intézésébe. Ha nehezebbek, bonyolultab­bak a feladatok, nem keve­sebb, hanem több és tartal­masabb demokráciára van szükség — mondotta, majd szocialista építőmunkánk nemzetközi feltételeiről szól­va rámutatott: gítheti a gazdasági fejlődést, hanem azzal is, hogy közre­működik a meglevő kutatási eredmények gazdasági és gazdaságos alkalmazásában, a korszerű technológiai eljá­rások bevezetésében. Le kell tehát küzdeni nemcsak a ku­tatásban jelentkező arisztok­ratizmust, hanem a termelő vállalataknál még sok helyen megbúvó szűklátókörüséget, valamint a tudománnyal szembeni bizalmatlanságot is. — Gazdaság} feladataink megoldása azt követeli, hogy az ésszerű takarékosság a ter­melésben és a társadalmi te­vékenység minden más terü­letén életünk természetes ve­lejárója legyen. A takaré­kosság számunkra minde­nekelőtt azt jelenti, hogy megbecsüljük és a legéssze­rűbben használjuk fel egész népünk javára mindazt, amit a dolgozók munkájukkal megalkottak és nem enged­jük meg, hogy a fáradsággal megtermelt javak akár át­vitt értelemben, akár a szó szoros értelmében szemét­dombra. jussanak. A takaré­kosság nem néhány esztendő kényszerű programja, hanem hosszú távú feladat. A munkaerőnek a felada­tokhoz igazodó folyamatos átcsoportosítása társadalmi és gazdasági fejlődésünk elke­rülhetetlen követelménye — hangsúlyozta a Központi Bi­zottság titkára, majd rámu­tatott: népgazdaságunk je­lenlegi helyzetét és fejlődé­sének lehetőségeit vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a di­Kádár János és Czinege Lajos az ülés szünetében — A Magyar Népköztársa­ság ebben a bonyolultabb és veszélyekkel terhesebb hely­zetben is folytatni fogja erő­feszítéseit a békés egymás mellett élés irányzatának érvényesülése, a nemzetközi feszültség csökkentése érde­kében. Bízunk abban, hogy Képviselőink egy csoportja az ülésteremben (Fotó: Perl Márton) namikus mennyiségi növeke­dés helyett a minőségi ele­mek kerülnek előtérbe. Ez egyaránt vonatkozik mind az anyagi javak termelésére, és más hasznos társadalmi te­vékenységekre, mind pedig az irányításra és végrehajtásra. Fokozottabb támogatásban kell részesíteni mindazokat, akik mernek önállóan, kez- deményezően, felelősen dol­gozni. Következetesebben kell érvényesíteni a munka sze­rinti elosztás szocialista el­vét. Ez segíti /elő a legjob­ban azt, hogy kibontakozza­nak az emberek képességei végül is nem az agresszív imperialista körök kalandor­politikája, hanem a realitá­sokkal számoló józanság ke­rekedik felül: a nemzetközi kapcsolatokban nem a bizal­matlanság, hanem, a bizalom légköre lesz uralkodóvá, s nem, a fegyverkezés, hanem a. leszerelés hívei lesznek erő­sebbek. Az országgyűlés téli ülés,- szakának első napja Jávorka István felszólalásával véget ért. A képviselők ma az I960, évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat vitájá­val folytatják munkájukat. Munkatársuiik teleíoajglsatéss: Rendhagyóan kezdődött az országgyűlés téli ülés­szaka. Az elnöki előterjesz­tések előtt Apró Antal egy 35 esztendővel ezelőtti ese­ményre emlékezett. 1944. december 21-én Debrecen­ben megalakult az Ideigle­nes Nemzetgyűlés, amely­nek első küldöttei a felsza­badult országrészekből ér­keztek az alföldi városba. A résztvevők szózatot in­téztek a magyar néphez, mivel — hangsúlyozták — a nemzetgyűlésnek joga és kötelessége a magyar nép nevében szólni, kezébe venni a gazdátlanul maradt ország irányítását. — Így kezdődött szocialis­ta törvényhozó munkánk 35 évvel ezelőtt... — emléke­zett az országgyűlés elnöke. ★ .. . S így folytatódott há­rom és fél évtizeddel később, a mostani ülésszak első napján: — Faluvégi Lajos pénz­ügyminisztert illeti meg a szó... A pénzügyminiszter expo­zéját a sajtóból, s a hírköz­lő szervek adásaiból bizo­nyára ismerik már olvasó­ink. A 1930-as költségvetési törvényjavaslat kiegészítő­jében szólt a miniszter egyebek között arról, hogy jövőre teljes egészében munkába áll a bélapátfalvi cementgyár. A délelőtti szűkre szabott — szünet­ben erről beszélgettünk Sass 'Kálmánnal: — Az első termelő vona­lon az év végéig befejeződik a próbaüzem, a másodikon pedig 1980. március 31-ig tart. Jövőre már 600 ezer tonna cement kerül le ezek­ről a sorokról — mondta a képviselő. — Nem kis feladat... — Valóban nem, de ha a több\ mint ezerfős gyári kollektíva szorgalmasan, fo­kozott fegyelemmel dolgozik, akkor megvalósíthatók lesz­nek ezek a terveink. ★ A társalgóba vezető fo­lyosón. pár lépésnyire az ülésterem bejáratától. egy kisebb csoportban beszélge­tett Biszku Bélával, dr. Si­mon Pállal, valamint Tre- thon Ferenccel Vaskó Mihály és Szabó Imre. Az arra sé­táló Kádár János érdeklőd­ve fordult a csoport tagjai­hoz. s a baráti kézfogás után arról kérdezte megyénk képviselőit, hogy mi újság Hevesben. Aztán hozzátette: — Azt hiszem., most nem lesz aszály — intett moso­lyogva ‘az ablak felé, ame­lyen át látni lehetet, hogy szomorkásán szemerkél az eső. ★ Hosszúra nyúlt a tegnap délelőtti tanácskozás. Az ex­pozét követő hozzászólások után, valamivel délután két óra előtt került sor az ebéd­szünetre. — Nem tudom, mit regge­lizett a pénzügyminiszter, de mindjárt kiderül, hogy mit ebédelünk mi. A Parla­ment éttermében — mondta vendégeinek ízes hangsúl­lyal az egyik hajdú-bihari képviselő. Valóban, mi volt egy képviselő ebédje? Eperjesi Iván: — Húslevest ettem eper­levéllel, utána pirított ser. tésmájat., csemegeuborkával. A többiek sem panasz­kodhattak: a konyhafőnök szerint négyféle leves, Ki­fele készétel és hatféle fris- Sensült közül válogathatlak — Országház módra. Már akinek voll ideje be­térni az étterembe, mert nem egy képviselőnk ebben az órában is az elintézendők dossziéjával járkált, keresve az illetékeseket. ..Honatyá­ink” — úgy tűnt — esteb^d- re hagyták a finomságokai. Jó étvágyat kívántunk hozzá. Szilvás István 1979. december 21., pentek » t

Next

/
Thumbnails
Contents