Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-21 / 298. szám
Hatvani tapasztalatok Útkeresés az iskolai éneklés ügyében Illem felen dolgok? Annak idején Kodály Zoltán emelte fel szavát, honatyai tekintélyét vetette latba, hogy az ének és a zene oktatása érdeme szerint erősödjék az iskolákban. Meg is lett a foganatja, az általános iskolákban egy órával növelték akkor az óraszámot. Ügy tetszik, napjainkban megint kritikus ponthoz jutottunk ennél a készségtantárgynál. Országos szinten nyilatkoztak mostanában az érdekeltek, zeneszerzők, karnagyok, a művelődésügy ilyen-olyan rangú képviselői, hogy az ének és a zpne oktatása nem egészen megy jól, nem kapja meg azt, amit ma már joggal elvárhatnánk. Mintha a gondok sokasodnának! A Kodály- módszer él és hat ß zenei tagozatosoknál, de a nagy többség nem azt és nem úgy kapja, amit, és ahogyan kellene. Nem megfelelően felkészített pedagógusok szint alatti tudásától sem jó munkát, sem élményeket, sem életre szóló énekelni-zenélni vágyást nem kaphatnak az egyébként fogékony gyerekek. Pedig a művészi élmény, a művészi alkotások megismerése és megszerettetése a gyermek számára meghatározó: ha a 6—14 éves korban nem alapozzák meg ismereteiket, ha a megszerettetés gyengéd munkáját rosszul, vagy egyáltalán el sem ' végzik, a holnap felnőtt generációja lesz szegényebb úgy a 2000. év táján. Ezekkel a gondokkal foglalkozva jutottunk el Hatvanba, hogy a mindennapi gyakorlat oldaláról kapjunk tájékoztatást a megye — létszámát tekintve — harmadik városában. Oktatás két formában Az ének oktatása és az énekkar munkája kettévált az utóbbi időben. Az úttörőparlament évekkel ezelőtti döntése úgy szólt, hogy az énekkari munka kerüljön át a mozgalmi vonalra, legyen független az iskolai oktatás keretétől. Legyen szakköri jellege, ami végül is nem kötelező. Ha valakinek nincs elfogadható hangja, vagy a hallása a zenéhez nem idomul. ne érezze kényszernek az éneklést. Ettől az intézkedéstől némileg tartani lehetett. hiszen ami nem kötelező, azt hamar otthagyják Suliból ovi Mmrnm: 1971). december SÍ., pcutcU Orosz Judit óvónő reggeliztet (Szántó György képriportja) Hároméves korban suliba menni ügye csodálatos dolog? Nos, bármilyen lehetetlen, mégis ez történt azokkal az óvodásokkal, akiket nem vettek föl az idén egri kerületükben. Ugyanis a 8-as számú általános iskola a megyeszékhelyen tizedikétől óvodaként működik, csaknem kétszáz apróságnak adva helyet. A kisfiúk, kislányok, legalábbis ideiglenesen, a nagyobbaknak tervezett környezetben készülnek föl az iskoláslétre. / Sanyi cs Krisztián a nagyok csapjánál mos kezet azok, akik még nem értik meg a szabaddá tétel fontosságát, És á tapasztalat azt mutatja, hogy az énekkar mindenütt megvan, egyáltalán nincs visszaesés az említett döntés óta és nem ártott a kórusmunkának az, hogy most már nem kötelező, s az úttörőmozgalom keretei között tartják szakköri jelleggel. Igaz, az énekpedagógus feladata lett nehezebb: más egy énekórát levezetni, ahol köti a gyermekeket az iskolai fegyelem, és megint más érdeklődést kelteni azokban, akik szabad elhatározásból, kedvből és az élményvarázs izgalmával mennek el a szakkörre. — A karvezető az alsósoknál — így mondja Pethö Margit tanulmányi felügyelő — a játékosságból, mint lélektani helyzetből indul ki, a mozgást« és a kicsinyek elevenségét használja fel a ritmuskészség fejlesztésére, irodalmi anyagot 1 >z közelebb a gyermekekhez, a költői alkotás, az énekszám és a tánc együttes átélése biztosítja számukra a fogódzót a fejlődéshez. A kórusok nyeresége A 10—14 éveseknél is jóval többet ad ez a szakköri foglalkozás, mint ami a tan- tervben szerepel. Nemcsak azzal, hogy az iskolai fellépéseket, mármint az énekkari számok bemutatását is a szakkör készíti elő, hanem azzal is, hogy az iskolai foglalkozások és az ott megszerzett zenei ismeretek keretein túl az egyes énekszámok kiérlelésénél, tehát megértésénél, feldolgozásánál a karvezető, a szakkörvezető nyújtja az énekeseknek azt a többletet, amely a mű elemzéséből, hangulatából, a tartalmi összetevők, a ritmikai tudnivalók bemutatásából áll. Az ilyen tartalmas szakköri munka nemcsak a tudást alapozza meg a kórus- tag-gyermekben jobban, mint annál, aki csak a heti két óra éneket kapja, de ez a foglalkozás, ennek a szakköri munkának az eredménye az iskolai jegyben is „benne van". Jutalma a gyereknek, de alkalom a készség fejlesztésére az is, hogy az énekkarok az iskolai ünnepségeken mindig szerepelnek, csapat- szemlén fellépnek. Az évi hat-nyolc nyilvános éneklésen kívül részt vesznek az énekkarok a városi kulturális szemlén is. A községben a házasságkötést, a névadókat teszik ünnepélyesebbé fellépésükkel. Az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom keretében az éneklő gyerekek is összekötő kapocs a felnőttek és a gyerekek világa között. Megnyugtatóan és lelkesedéssel kapjuk az információt, hogy Hatvanban és környékén a szaktanárok, tehát a karvezetők kellő felkészültséggel rendelkeznek. Három fiatal az egri tanárképzőről került a városba és jól látják el feladatukat. Náluk olyan probléma nem fordulhat elő, hogy éppen a felkészültségük miatt nyúlnak alacsonyabb igénnyel a kották, vagy a karvezetői pálca felé. Ez a jó felkészültség a főiskola dicsérete is! Nemcsak kötelességből Amikor énekről és zenéről beszélgetünk, mindig is a szakma iránti szeretetet tételezzük fel, azt a nevelői magatartást, ami nélkül a jó és szép eredmény elképzelhetetlen. A buzgalom és az áldozatkészség példájaként emlegetik sok éve Geringer Bélánét a boldogi általános iskolából, aki az ő falusi kicsinyeit eljuttatta már a rá- díószereplésig is és feljutott velük Debrecenbe, ahol a kórusmű vészeinek nagy hagyományai és versenyei vannak. Ugyanígy emlegetik Varga Illést a hatvani V. számú iskolából, aki évtizedek óta tanít éneket és neveli az éneklésre a gyerekeket. A kép élesebbé télelére ide iktatjuk azt a nem lebecsülendő tényt, hogy a Filharmónia ifjúsági bérletsorozata bevált Hatvanban, hogy a zeneiskolában — Lőrincit ideszámítva — háromszázan tanulnak zenét; hogy Hatvanban már az idén második évben voltak zenei napok; hogy a főváros közelsége miatt a vasárnap délelőtti matinékra operai bérlettel rendelkeznek a hatvani fiatalok. De a felnőtt kórusok változatlanul hiányoznak itt is, csak azt kapjuk vigasztalóul, hogy Heréden egy-két. éve szervezi-szervezgeti a kórust Podonyi József. Ez a kép csak vázlat ahhoz, amiről néha szenvedélyesen tudnak vitázni azok, akik az ifjúságot is, az éneket is, a művészetet is szeretik. Rohanó korunkban az énekhez is több odafigyelés, elmélyülés kell. Farkas András Ne csodálkozzanak azon, hogy annyira iparkodom jó tanácsokat adni a házaspároknak. Nős ember vagyok, márpedig minden férfi, miután férj lett, mint ismeretes, szívesen osztogat ilyen tanácsokat. E’z az egyik azon kevés örömök között, amely a férjek számára megmaradt. Jó tanácsok férjeknek Sohase gondolkozzon, különösképpen, amikor a neje megkérdi, hogy mit akar. Jegyezze meg jól: ha kiejti száján az ..akarom” szót, ez csupán akkor kelt érdeklődést szíve hölgyében, amikor a házassági szertartás közben éppen azt kérdi a férfitól az anyakönyvvezető, vajon feleségül akarja-e választottját. Sohase vitatkozzon feleségével azon, milyen nevet adjanak a gyereknek. Hiszen még ha ki is tart álláspontja mellett, később, akkor is alaposan megbánhatja. Az asszonyok mint ismeretes. makacs teremtések, és képesek egészen addig folytatni a gyermekszülést, amíg a kedves férjük bele nem egyezik abba, hogy az újszülöttet például Tódornak nevezzék el. Jó tanácsok feleségeknek A jó feleségnek mindenkor szem előtt kell tartania azt, hogy a férje rendszerint művésziélek, és rendkívül sértődés természetű. Ha például éjszaka három órakor tér haza, és heves csuklás közepette közli, hogy mostanáig az utcán sétált s a csillagokban gyönyörködött — akkor az asszony Ha valaki illemtelen dolgokat követ el, azt mondják rá: nem volt gyermekszobája, nem tudhatja szegény! A múltkorában kezembe került egy megsárgult lapokkal tűzdelt „munkakönyv”, amely azt bizonyította, hogy az illető hajdanában tánc- és illemtaqár foglalkozást űzött. Az úrfiak mellett a nevelőnő serénykedett és oktatta illemre, úri modorra, viselkedésre a csemetéket. Mindezekre — szerencsére — fátyol borult, három és fél évtized távlatából emlékezünk arra a mondásra is: Jó ez a parasztnak! A sarkából megfordult, magunk teremtette világunkban annyi szép, annyi más — és tegyük hozzá — annyi minden emberibb, mint hajdanán. A lakások ezreiben és tízezreiben tényleg van gyermekszoba, apróságaink bölcsődékben, óvodákban, iskolákban tanulnak illemet többek között, és most mégis az illemtelenségről esik szó. Nem csupán a gyermekek, sőt, a felnőttek „illemtelepségeiről”. Egyik városunk ragyogó üzletének illemhelyét kereste fel valaki, és remélte, hogy a szép üzlet mellett kulturált mellékhelyiséget talál, A párbeszédhez nem kell kommentár; — Hol lehet itt kezet mosni, főnök kartárs? A főnök restelkedik. — Itt, kérem, sehol — és kezével mutatja, hogy valakik „elemelték” a csapot. — És odabent? — Onnan, kérem, a kagylót is! A kérdezőben meghűl a vér és már kérdezni sem mer.' mert az illemhely... A másik kép: Jön a vonat, mindössze néhányan ücsörögnek a jól fűtött kocsikban. A kalauz ismerős, dolga ■ nincs, leül egy percre. Kabátujjának a gombja beleakad a \ bicskával széthasított zöld műbőr ülésbe. « — Mikor történt? — így van már régen, de megnézheti a szomszédos fül- f két is. Nem emberek ezek, kérem! Érti? Ezek nem embe- j rek — gurítja be önmagát mindjobban a kalauz, és ki- I fakad: — Nézze meg a WC-t! Csap sehol. A lehúzó a múlté, s A villanykörte? Az éjszakai járatokon bizony egyszer-más- f kor kevés az utas ezen a vonalon és még az is előfordul, : hogy egynémslyik illemtelen, vagy szégyentelen .. . Szóval így vagyunk az illemmel esetenként, néhanapján,' de úgy is mondhatnánk: gyakorta. Baj van tehát a viselkedéssel, a magatartással, az. egymáshoz való viszonnyal, a felelősség érzésével. — Maga szerint kik ezek? f — Huligánok! — vágja rá a kalauz. f — Közelebbit mondjon! \ Széttárja karját és vonogatja a vállát. — Mit tudom én? Üljön be egy restibe vonatindulás előtt, álljon a pult elé és kérjen valamit, aztán amikor valaki oldalba taszítja és a kassza másik oldalán találja magát, akkor majd gondolkodhat, hogy kik azok az illem- telenek? — Durvák, tapintatlanok egymás iránt az emberek! — kísérlem meg kimondani helyette a szavakat, de ő feláll a helyéről és úgy les rám, mintha most léptem volna le valamelyik szupernóváról a földre, és most kezdeném elsajátítani az itteni egymás mellett élés szabályait. — Nem tanítják őket! — Nem biztos! — vágja rá a kalauz elmenőben az ajtóból, miközben fékezve, csikorogva megáll a vonat .. Szalay István Fenyőünnepség— mozgássérülteknek A „Dobó István” Gimnázium és Erdészeti Szakközépiskola KIS'Z-szervezete kedves hangulatú fenyőünnepségen látta csütörtökön vendégül a Mozgássérültek Egri Egyeületének tagjait. A résztvevőket Juhász Antalné sohase próbálja kétségbe vonni ezt. Különben a férjét sértett szerzői hiúsága arra késztetheti, hogy amúgy igazában megsértődjön. Ajándékok ' A férjet -megajándékozni gyerekjáték. Ajánlatos elcsenni egy régi nyakkendőjét, a tisztítóba adni, s azután celofánba csomagolva ünnepélyesen átnyújtani. A feleséget megajándékozni még könnyebb. Egyik jó ismerősöm az ajándékozás szempontjából szóba jöhető napokon azt szokta tenni, hogy kedves nejét egy igen messzi országba küldi társasutazásra, és még a pontos rendeltetési helyet sem közli, csupán azt mondja, hogy „jó messzire”. Az okos asszony mérget vesz arra, hogy férjeura sohasem fut más nők után. Ha például férje zsebében női hajtűt, vagy mondjuk harisnyát talál — akkor csupán elneveti magát és így szól: — Milyen bizalmatlan vagy. drágám! Folyton ellenőrizni akarod, nem vagyok-e féltékeny. Én bezzeg tudom: tréfa az egész! De térjünk rá a gyerekekre. Amikor kedves fiuk tizenhat esztendős lesz, s hosszaftb időre kimaradótanárnő köszöntötte, majd műsort adtak a diákok. Szavalatok, énekszámok színesítették az első ilyen közös összejövetelt, végül pedig a tanulók ajándékokkal tették még emlékezetesebbé a karácsony előtti találkozót. zik, és elcseni a szülők cigarettáját — akkor legyenek figyelmesek iránta. Egy szép napon közli majd, hogy feleségül veszi a szomszédos kávéház pincérnőjét. Ne izguljanak, mert egy hét múlva a pincérnő már egy másik fiatalember iránt érdeklődik, s akkor a kedves fiú kijelenti, hogy csalódott az emberiségben, és kétkedéssel tekint a civilizáció fejlődésére. Ha viszont a kedves lányuk egy szép reggel közli, hogy hamarosan férjhez megy Ottóhoz — akkor készüljenek fel arra. hogy hamarosan megjelenik a ház-! bán egy hosszú sörényű fiatalember. Semmi értelme halogatni a beleegyezést., a házasságba, mivel az önök beleegyezésétől függetlenül is hamarosan pelenkára lesz szükség. Tehát a tapintat és a kölcsönös megértés révén a házaspár eljut az ezüst- és az aranylakodalomig.' Ezen az ünnepségen . a házaspár megcsókolja egymást, és mindketten azt mondják a másiknak, hogy sohasem látszott még fiata- labbnak. Magában pedig kiki gúnyosan mosolyog, mert tudja, hogy ez nem egészen' így van, de hát lehet-e boldog az olyan házasság, amikor mindketten csak igazat mondanak egymásnak? (Fordította: Gellert Györgyi
