Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-02 / 282. szám
Kiss István: Dózsa György Á régi magyar vers BÓKKON GÁBOR: Arcok és sorsok A Hatvani Galéria tárlata Második évben került sor a Hatvani Galériában az országos portréfestészeti biennálé megrendezésére., A műveit bemutató mintegy 90 festő és szobrász az emberi arcot és sorsot jelenítette meg különféle anyagok segítségével. Az egy' hete megnyílt kiállítás december 16-ig látogatható a helybeli művelődési házban. Képeinken a kiállítás anyagából adunk ízelítőt. Borbás Tibor: A művész és kritikusa Az Akadémiai Kiadónál Komlovszki Tibor szerkesztésében és előszavával jelent meg a régóta várt tanulmánykötet: A régi magyar vers. A szép kivitelű könyv gazdag anyagából itt csupán néhány érdekes, időszerű és egri vonatkozású mozzanatot emelhetünk ki. A régi magyar irodalom egyes kiemelkedő verseit, verstípusait nem filologizáló, hanem esztétikai értékekre koncentráló szemlélettel elemzik a kötet neves szerzői : Nemeskürty István, Németh G. Béla. Varjas Béla. Kovács Sándor Iván, Bán Imre. Régi litera túránk egyik gyöngyszemétől, a Szent-László énektől Faludi Ferenc költészetéig követhető nyomon a magyar költészet fejlődésvonulata. Konkrét szövegelemzések érzékeltetik a középkori latin költészet frazeológiájának át- áramlását a magyar nyelvű világi költészetbe. Izgalmas feladat a népköltészet és' a műköltészet összefüggéseinek, az énekvers és a szövegvers kapcsolatának, a reneszánsz vers ismérveinek, a barokk verstípus bonyolult építkezésének vizsgálata. A kötet történeti jelentősége is kiemelkedő: első ízben jelent meg átfogó könyv a régi magyar költészetről, amelyet műközpontú szemlélettel írtak és szerkesztettek. A műelemzések iránt megnőtt igényt igen magas szinten képes kielégíteni a színvonalas tanulmánykötet. Az egyes korszakok irodalomszemléletét, poétikai célkitűzéseit konkrét anyagon mutatják be a kutatók. A verselemzés változatainak, lehetőségeinek bőséges tárháza a kötet. Alapkövetelményként érvényesül benne a történelmi szemlélet, amely a marxista esztétika egyik fő ismérve. A közel három évszázad magyar költészetét szemléltető anyagban ' megtaláljuk Kecskeméti Vég Mihály ’.LV. psalmusát, amelynek alapján készült Kodály világhírű műve, a Psalmus Hungari- cus. A töröktől sanyargatott magyar és a bibliai zsidó nép sorsközösségét az üldö- zöttségben fedezte fel a kitűnő líraisággal újraköltött zsoltár szerzője. Formai, nyelvi, stílusbeli értékei Balassin át Adyhoz mutatnak előre, inspiráló hatása a századok mélyéből napjainkig sugárzik. Több Balassi-vers szép elemzését is megtalálhatjuk: az Ó nagy kerek kék ég; Adj már csendességet; Egy útonjáró szerzetté ének. A szép versértelmezések óhatatlanul is felidézik Balassi egri kötődéseit. Eszünkbe juttatják, hogy nevét csupán' egy félreeső utca őrzi Egerben és nincs sem iskola, sem művelődési intézmény elnevezve a magyar líra első, világirodalmi rangú héroszáról. Hiányzik a végvári költő-katona szobra is ebből a szobrokban gazdag, de a hiányok miatt mégis szobortalannak tetsző történelmi kisvárosból. A hiányosságok akkor szembe- tűnőek, ha arra gondolunk, hogy Esztergomban kétévenként Balassi-napokat rendeznek és szobor őrzi az esztergomi vár falainál hősi halált halt költő emlékét. Igaz, Esztergomban magasodott erkölcsi példává emberként, a haza szabadságáért halált vállaló Balassi, de az is történelmi tény, hogy a városba be sem jutott, tehát nem is járt gnnak a városnak a falai közt, amely példásan ápolja, tudatosítja emberi és művészi örökségét. Az egri „vitézlő oskola” falai közt négy évet töltött „a dallá vált magyar élet első hérosza”. A daliás „magyar Alkibiádész” jelentőségét a kortárs és költőtanitvány Kimay így értékelte: „Mint sas az többi apró madarak előtt...” A vitézi életforma, az egri végvár mederben tartotta hatalmas reneszánsz vitalitását. Költészetében az egész mámorosán életigenlő, létéért küzdő magyar múlt ragyog. Nemcsak a Balassi-kultuszt hiányolhatjuk, hanem az országos érdekű egri irodalmi értékek kutatását, mert a régi magyar literatúra helyi emlékeinek kutatási eredményeiben igencsak megszűkültünk az utóbbi időben. Egy Koháry-verset elemez a kötetben Jeleníts István. Koháry István eleinte a török elleni harcokban tüntette ki magát, részt vett Eger töröktől való felszabadításában (Egerben utca őrzi nevét). Verse a Rimay—Balassi hatás ellenére is már a barokk esztétika légkörét idézi. A fiatalon elhunyt Merényi Varga László szépen és tanulságosan elemzi Rimay- nak a Kiben kesereg a magyar nemzetnek romlásán és fogyásán című versét, amely a kurucos hangvétel egyik legkorábbi megnyilvánulása, talán legelső intonációja a később kivirágzó, nagy hatású kuruc költészetnek. Az egri származású Bitskey István egy névtelen szerző remekművét, a Pöngését koboznak című verset elemzi. A koboz keserű-édes hangja a magyar sorsot idézte a török és a kuruc időkben. Ez a keleti eredetű ősi hangszer a 17. század elején tipikusan magyar hangszerré vált. Hangja sorskérdéseket. múltat. és történelmet idézett Szepsi Csombor Mártonnak is, aki a reneszánsz Európát beutazva Francia- országban, az ókori Catalau- numnál, Attila, hun király híres csatájának színhelyén figyelt fel a Nyugat-Európá- ban egyedülálló hangszerre, a kobozra. Attila kobzosai siratták el a csata halottjait és telepedtek le a távoli vidéken. A 17. század végén a magyar végvári vitézi élet, egy évszázados életforma hullik szét: a siratót, a gyászdalt kobozon is játsz- szák a dalnokká vedlett, a szélrózsa minden irányában szétszóródó katonák. A Heves megyei tájházában éveket töltött el Szuromi Lajos, aki Bornemisza Péternek egy versét elemzi, amely a humanizmus és a protestantizmus ötvözetét mutatja. Az egykori egri „dobós” diák, a Gyöngyösön 24 évig tanári hivatást gyakorló, nagy műveltségű professzor, Bán Imre egy tipikusan barokk verset elemez.. Zrínyi Szigeti veszedelem című művének barokk képalkotásáról éppúgy találunk értékes tanulmányt, mint a híres kuruc- dalokról, vagy Rákóczi Ferenc Buzgó énekéről. A régi magyar vers című tanulmánykötet nemcsak a felsőfokú intézmények magyar szakos hallgatóinak, hanem a középiskolák magyartanárainak, diákjainak és a régi magyar literatúra remekei iránt érdeklődő minden olvasónak ajánljuk. Meggyőződésünk, hogy átalakuló pedagógiánk és az oktatás-nevelés növekvő feladatainak sikeres megoldásához nélkülözhetetlen a régi magyar történelem és az emberi sorsokat művészi hitellel felmutató régi magyar irodalom remekműveinek ismerete. (Akadémiai, 1979.) Cs. Varga István Ügy megyek el.,« )Űgy megyek el ahogy jöttem f eléd lépve napok hullásából S marad: fénykép a többi közt „anyuka ki ez a bácsi?" félremozdított szék „régen láttuk talán beteg?” * íz a szá jban bezárt ajtók kilincs amely másra vár )Űgy megyek el ahogy jöttem [ visszalépve napok hullásába )És hiába gyújtasz egyre több fényt éjszakáid mindig sötétebbek lesznek )BATTYÄN KISS MIHÁLY József Attilához Te érted Hogy mért lesz Oly közel a jelen A múlt olyan távol Annak aki a Munkáséletből kilábol? 'TAKÁCS IMRE: A szobám ablaka ^Lemegy a Hold. A Naprendszer ^megbízhatóan jár az űrben. \ Halad az ember dolga is, . tegye legalább félerővel. iEgyütt áll most: a \ mennyezetei és az asztali-lámpa ittbenn, ott künn a város fényei a kozmosz izzó ezüst gerezdjével. \Ki figyel oda? Bárhova ' megbízhatóan kik figyelnek? (Dédanyánk autóbusza , menetrendszerint érkezett meg.) \ De a vissza-nem-érkezőt (jegyzik? Bár nem kell meghatódni! ) Fogyóeszköz az ember is, ^ mint a jó szerszám, mint a bóvli. \És amiket én művelek i itt az ablakon belül... Az mi? ) Semmi, vagy éppen ugyanaz, ami kint akar rend maradni. N( | em volt mit tenni, mert a szomszédos utcában laktak, és így a csoportbuli után egyfelé vitt az útjuk. Pipecz és Dilike már három év óta ki nem állhatták egymást. Végül is sosem bántotta egyik a másikát, de Dilike nem bírta elviselni a rekedten nagyhangú fiút, Pipecz pedig vöröset látott, ha csak közelében volt a fölényes, mindig mosolygó lány. — Látom, nem úgy sikerült a buli, ahogy tervezted — mondta gúnyosan Pipecz. Dilike késpenge szájjal nézett maga elé: — Miből gondolod? — Mert ha sikerült volna, most nem én kísérgetnélek. — Tőlem átmehetsz a túlsó járdára! — Hát attól nem kéne félnem, hogy közben valaki elrabol téged!... Éjjel egy óra lehetett. A hosszú, széles utca még harmatos volt az iménti záportól. A higanylámpák halkan zúgtak, és az utca végén, mint egy szomorú, szirti albérletét elunt várkastély, feltűnt a locsolókocsi. Mert a locsolókocsik mindig eső után öntöznek. Három éve voltak egyetemisták, sőt, csoporttársak. Mikor az ellenszenv kellőképp tudatosult bennük számtalan disznóságot követtek el a másik rovására. Pipecz az olcsó tréfák híve volt: rajzszöget csempészett a lány széSzántó Péter: Történet a fiúnevű lányról kébe, zsebébe színtelen fenolfta- leint töltött. Dilike viszont felszólalásával nevetségessé tette, és megbuktatta Pipeczet a csoportbi- zalmi-választáson. — Arra lennék kíváncsi — mondta a lány —, miért jársz egyáltalán ilyen bulikra. Nem zavarsz különösebben, csak már kínos, hogy három év alatt nem sikerült egy nőt összeszedned. Pipecz zsebre vágta a kezét, kihúzta magát és krákogott: — Ez tán attól van, hogy biztosan szerelmes vagyok beléd. Dilike komoly arccal végigmérte: — Erről meg vagyok győződve! A fiú mérgében nem tudta, köpjön vagy nyeljen-e. Az nagyon kínos lenne, ha ez a felfuvalko- dott középszer!... Ha ez tényleg azt hinné! 1 egálltt — Egy tapodtat se kísérlek tovább! Dilike vállat vont. Tétován nézték egymást, azután a lány megkérdezte: — Tudod egyáltalán, miért haragszunk egymásra? Pipecz magában azt számolta, hány lámpaoszlop van még az utca végéig. A lány újra vállat vont és elindult. A fiú leült egy padra, és nézte M< a szemközti munkásotthon húsz év előtti kockatömbjét. A főbejárat melletti talapzaton másfélszeres embernagyságú kalapácsos figura állt, pucéran. Az elszántságot volt hivatott bizonyítani, Pipecz azonban ránézésre megállapította, hogy a szobrász anatómiai tévedései folytán a szobor egy kis ágyéki ki- fózisban, valamint enyhe lordózis- ban szenved. Vitamindúsabb táplálkozás, több mozgás, és tegye le 7végre azt a súlyos kalapácsot! A szobor hallgatott. — Mondja — kérdezte már dühösebben Pipecz —, van nekünk egyáltalán közös témánk? — Te tényleg hülye vagy! — mondta valaki. Pipecz megfordult: Dilike jött vissza, Skótkockás karbonári köpenyéből kidugta a karját: — Nézd, mit hoztam! ét tenyerében, mint kis cipót, parányi macskát tartott. — Pár hetes lehet, itt volt az utcán. — A cicát átfordítva meg- círógatta a kis fehér pocakot. — Gondoltam, idehozom. Majd te hazaviszed. Pipecz mérges lett a magától értetődő természetességen: — Miért pont én? Mit csináljak vele? Fölboncolni meg úgyse lehet! Dilike szeme megszürkült, arca álarcként feszült. K1 A hold alapos késéssel, de megérkezett. Mint egy kohóból az égre csöppent vörös acélcsepp, úgy emelkedett a kémények fölé. A lassan száradó út tócsáiban ezerszeresen tükröződött. A lány letette a macskát. — Tünés! — mondta. — Nem fog ez a hülye fölboncoltatni! A cica Pipecz lába körül a saját farkát kezdte kergetni. A fiú lehajolt. hogy fölvegye. — Azonnal tedd le! — kiáltotta lány. Pipecz féléje nyújtotta a macskát. Dilike tűnődött: — Tudod mit? Legyen a mi macskánk! — Jó. De ókkor adsz harminc forintot havonta. Tejre. Üjabb hosszú utcán mentek végig, itt már kirakatok is voltak. — Nézd, Kondorosi úr! — mutatott rá Pipecz egy kirakatra. — Farmernadrágok. Dilike nevetni kezdett: — Ki az a Kondorosi úr? — A macska. Ügy hívják. — Hát Pipecz, te meg vagy lőve! Hiszen ez lány macska! Dipecz eltűnődött: — Külön- r ben biztosan lány. mert nagy-a feje. De attól még lehet a neve Kondorosi úr! Egy lány, akinek fiúneve van. Bandukoltak tovább. — Mit csinál? — kérdezte aggódva Dilike. — Hörög. A lány ijedten kapta föl a . fejét. — Hörög *— tette hozzá magyarázóan Pipecz. — Ül a vállamon, és azt mondja torokhangon: hörr, hörr. Különben zsibbad a karom. — Te ostoba, csak dorombol... Add ide egy picit! — Úgyse akar menni. Meg ösz- szekarmolná az új kabátodat. Dilike sóhajtott. — Honnan tudod, hogy új kabátom van? Nevettek. Dilike hirtelen megfogta Pipecz kezét. — Ez jó neki. Tudod, így van támasztéka. Jobb az izomtónus. A kollégium tömbje az utca végén magasodott. Lóbálták egymás kezét, ahogy közeledtek. Dilike szemközt fordult velük, Kondorosi úrral és Pipeczcel. — Hát szervusz, Kondorosi úr. — Szia — felelte Pipecz. Azután csak álltak. — Tessék? — Semmi — a lány megrázta a fejét. ,— Vagyis... Pipecz krákogott. — Ide figyelj, te hülye Bodnár — mondta Diliké —, nem akarsz megcsókolni ? — fjem tehetem — felelte. Diliké kérdően nézett. — Kondorosi úr folyton az orrom alá mászik. De... — De?... Vigyázz, hátha holnap nem akarom! — Majd elmúlik ez is... r A lltak, markolták egymás ke- zét. Valahol kattant és zúgni kezdett egy reléállomás. A kollégiumban lassan kihunytak az utolsó fények is. A hold még följebb kapaszkodott. A fiúnevű macska nyávogott.
