Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-19 / 296. szám

Szakközépiskola, szakmunkásképzés Nyolc osztály, hat szakma TALÁLÓS KÉRDÉSSEL IS kezdhetnénk:' mi az, ami sem nem szak, sem nem kö­zép? De nem tesszük, mert ma már = néhány esz­tendővel ezelőtt nagyon is jogosnak tűnő és akkor egyáltalán nem is találós kérdés ma már egyértelmű és perspektívájában meg­nyugtató feleletet mondhat magáénak. A Heves megyé­ben Egerben és Gyöngyösön, nyolc osztályban és hat szak­mában megindult szakközép­iskolai szak munkásképzés az előjelek szerint bevált, or­szágosan is követhető, ten­denciájában rugalmasan ki­elégíti az ipar szakember- szükségletét,, ugyanakkor mó­dot ad az e iskolatípusok­ban végzettek továbbtanulá­sához is. Ezt vitatta, erről tárgyalt tegnapi ülésén a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága is, s erről volt szó a minapi — lapunkban hírt adtunk róla — oktatási mi­niszteri értekezleten, amelyet Egerben tartottak és ame­lyen külön elismerést és hangsúlyt kapott a megyé­ben folyó szakközépiskolai képzés. Hozzátartozik asz igazság­hoz, hogy a szakmunkás célú szakközépiskolai képzés nem volt új feladat sem az egri ipari szakközépiskolában, ahol ötödik, sem a gyöngyö­si Vak Bottyán szakközép­iskolában, ahol már negye, dik éve folyik elsősorban a Napirenden a takarékpénztár munkája Ülést tartott az SZMT elnöksége Kedden ülést tartott az SZMT székházában a szak- szervezetek megyei tanácsá­nak elnöksége. A tanácsko­záson dr. Balogh Zoltán igazgató számolt be a testü­let tagjai előtt az Országos Takarékpénztár Heves me­gyei Igazgatóságának .tevé­kenységéről, időszerű tenni­valóiról. A jelentés vitáját követően az elnökség tagjai Czibik Márton szervezési és káderoífctály vezető előter­jesztésében megvitatták az SZMT és szerv« jövő évi munkaprogramjának terve­zetét. Meggyorsult a fakitermelés a Mátrában A Mátrai Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaságban a kong­resszusi munkaverseny eredményeként az idei őszön meggyorsult a fakitermelés. Ez azt eredményezte, hogy határidő előtt teljesítették az idei évre előírt 318 ezer köb­méter fakitermelési tervüket. Decemberben tovább folyta­tódik az erdei munka és év végéig várhatóan további, ki­vágásra jelölt 12 ezer köb­méter fát termelnek ki, ezzel a kongresszusi vállalásukat is jelentősen túlteljesítik. Az eredményekef növeli, hogy minőségben is jobb a múlt évinél a kitermelt fa, amelynek mintegy 60 száza­lékát az ipar használja fel. A terv túlteljesítését — mivel az erdei munka még mindig sok manuális , tevé­kenységet igényei — körül­tekintő munkaszervezéssel, a gépek jobb kihasználásával, s mindenekelőtt a fakitermelő munkások példás helytállásá­val érték el. Mindez hozzá­járult, hogy az erdőgazdaság az iparral szemben vállalt szállítási kötelezettségét is gyorsabb ütemben tudta tel­jesíteni. gépi forgácsoló szakmában ilyen irányú képzés. Az el­múlt oktatási évben, mint említettük, nyolc osztályban és hat szakmában, az ideiben már húsz osztályban kezdte meg a több mint 700 tanuló a tanulmányait, hogy eljut­va az érettségiig, nemcsak középiskolai diplomát, de szakmunkás-bizonyítványt is kapjon. Igaz, kevés még az idő ahhoz, hogy minden szempontból teljes képet al­kothassunk ennek a képzési formának eredményeiről és gondjairól. De arról már van kép, hogy figyelembe véve a beiskolázások számát, a szakirányú továbbtanulást, sőt a lemorzsolódást is, ki lehessen jelenteni, hogy há­rom év múlva a végzős ta­nulók számára örömmel tár­ják ki kaouikat az üzemek. TERMÉSZETSZERŰLEG ezen a területen sem hiá­nyoznak a gondok. Egyik fő probléma, hogy itt is nagy a „tülekedés” az úgyneve­zett népszerű szakmák iránt, ilyen szakokon többszörös a túljelentkezés, mint példá­ul a forgácsoló szakmában nem sikerült „kitölteni” a ke­retszámot. A lányok száma is alacsony egyik-másik szakközzépiskolai osztályban, például az igazán női szak­ma, a műszerész. Gyöngyö­sön három lányt bocsát majd pályára, míg Egerben egyet sem. Ugyanekkor a kereskedelmi szakon nagy a túljelentkezés, hovatovább gondot fog jelenteni — -sőt már 1 jelent is — a végzet­tek elhelyezkedése. Mindent egybevetve megelégedéssel nyugtázhatta a tanács vég­rehajtó bizottsága a beter­jesztett jelentés ama megál­lapítását, miszerint „megte­remtődött annak a lehetősé­ge, hogy a felnövekvő ifjú­ság egy jelentős része közép­iskolai végzettséggel, mint érettségizett szakmunkás kezdhesse meg életpályáját a termelésben". NINCS SZÜKSÉG e tekin­tetben találós kérdésre: mi az, szak is, közép is. Szak­középiskola! Gyurkó Géza Ö, Ó, Ö. ..H2O! Meglehetősen vegyes ér­zelmeket kiváltó hír kapott szárnyra az utóbbi időben déli járásszékhelyünkön, a mintegy 12 ezer lakosú He­ves nagyközségben. Eszerint az utóbbi időben egyre töb­ben ügyelnek fel arra, hogy ■''"'^vezetékeiken a H.O-val in fém érkezik oldott ál­lapotban fürdőkádjukba, mosdókagylójukba, falikút- jukba. szóval minden „vizes” helyre, amiben hazánk egyébként egyáltalán nem bővelkedik: vas. Mármost a hevesiek ennek egyáltalán nem örülnek, mégpedig több okból nem. Az első ezek között, hogy mostanában sok a vízben a vas. megfogja a szép fehér (halványkék, rózsaszín — ízlés és zseb függvényében stb.) kagylóikat, kimosott ru­háikat. Hypó pedig nem mindig segít és nem min­dig kapható. Más: kevés a vízben a vas. . Mármost ez ellentmondani látszik előbbi megállapítá­sunknak, i de csaik valóban látszólag, mert nézőpont kér­dése az egész. Ha ugyanis arról az oldaláról nézzük a kérdést, hogy vasban (is) szegény nemzet vagyunk, ak­kor igazán nem jönne rosz- szúl, ha hirtelen kiderülne: van nekünk vasunk elég. csak eddig nem vettük észre. Most viszont csak úgy dől a csapjainkból, azt sem tudjuk, mit kezdjünk vele. Ez eset­ben mindenekelőtt megszün­tethetnénk a drága külföldi behozatalt, magunk lótnánk el magunkat minőségi vas­sal. míg a fölös mennyiséget exportálnánk az arra rászo­ruló testvéri és nem test­véri országoknak, ki ad töb­bet alapon. Sajnos azonban, mint em­lítettük,'ehhez kevés a'víz­zel jött vasunk, sőt még ah­hoz is, hogy a néhány év­vel korábbi kínai példa sze­rint háztáji kis vaskohókat készítsünk, és legalább ki-ki a saját igényeit elégíthetné ki... Ez tehát szintén nem megy. Továbbá az sem, hogy feltételezett vérszegénység esetén betegségünk kúrálá- sára használjuk. Részben azért nem. mert ez ügyben a patikák óriási konkuren- ciát jelentenek a Vízművek­nek minden mennyiségben kapható ferrokészítményeik- kel. Arról nem is beszélve, hogy a háztartásokba vízzel M^ihcsmeiIc ci vísebigw Minden gond ellenére: korszerű a szivattyútelep. Képünkön: Burkus János gépkezelő mű­szerellenőrzés közben. (Fotó: Perl Márton) érkező vas első pillantásra meglehetősen rozsdásnak lát­szik (innen a lepedőkön a foltok^. Márpedig, mint áz mindenki előtt ismeretes, a rozsda könnyen vérmérge­zést okozhat, s ez kimondot­tan egészségtelen, ami vi­szont árt a szervezetünknek. Tehát kevés is, sok is a hevesi vízben a vas, de ha komolyan fontolóra vesszük, akkor valóban sok, senki sem igényli, ellenkezőleg: az az óhaj, hogy vonják ki azt a vacak vasat a vízből. Meg. teszik-e? — ezzel a kereset­len kérdéssel fordultunk a Vízművek hevesi (IV-es számú) kirendeltségének ve­zetőjéhez, Marsi Józsefhez. Most éppen ezen dolgo­zunk — kezdte válaszát. — Mielőtt azonban részleteseb­ben kifejteném ezt a kérdést, hadd mondjam el, hogy a Hevest ellátó kútjaink nem­csak vas., de gáztartalmúak is. Nekünk így egyik legfon­tosabb Eeladatunk, hogy az alapvető vízszolgálati, vala­mint Lakásbekötési, hálózat­fejlesztési tevékenységünk mellett az egyáltalán nem kívánatos gáz- és vastartal­mat kivonjuk a vízből. Mielőtt bárki megrémülne, gyorsan mondjuk el, hogy Heves öt mélyfúrású kútja- bői „csak” három tartalmaz metán gázt, amit természete­Az adminisztráció stoptáblái MEGFŐZIK A KÁVÉT, kiöntik a kávét, elmossák a csészét.... A hetvenes évek elején — de még napjaink­ban Is — felkorbácsolta a kedélyeket az adminisztrá­cióban dolgozók munkaidejé­nek kitöltése. Mert egyesek­nek csak az a feladatuk, hogy a presszós k>sasszony teendőit lássák el. Ez pedig tűrhetetlen. ­Általában a munkaerő­utánpótlás csökkent, nagyon sok helyen hiányoznak a szorgos kezek, • ugyanakkor számos területen felduzzadt az adminisztráció — felesle­gesen. Ezért született három évvel ezelőtt az ismert ren­delet. Minden vállalatnak ki kellett tennie a stoptáblát az újonnan jelentkező ad­minisztratív munkaerő elé. Sőt, leépítések, átcsoportosí­tások, egyszóval, szigorú ön­vizsgálatok következtek. Minden vállalatnak érdeke. Hogy jó szakemberei legye­nek. Azokat jól meg is kell fizetnie. A vezetők így gon­dolkodtak: ha több alacsony bérű munkavállalót alkal­maznak. akkor iobban meg lehet fizetni a képzettebb dolgozókat, több jut nekik a béralapból. Szükségük volt tehát a „bérmanekenekre”. Hogy Magyarországon a het­venes évek elejére felduz­zadt az adminisztráció, annak részben ez a . pénzügyi ma­nőver volt az oka. Racioná­lisabb munkaerő-gazdálko­dással sokat lehetne javíta­ni a jelenlegi helyzeten. Napjainkban is növekszik az adminisztráció, ez a bur­jánzás világjelenség. Intéz­mények. irodák születnek, új feladatok megoldására. Mindegyik kitermeli a maga adminisztrációját. A futuro­lógusok szerint a harmadik szektor, a szolgáltatás, ha­marosan fölzárkózik az ipar mellé, és legalább olyan ará­nyú lesz itt is a nemterme­lők száma, mint a termelőké. MEGSZOKTUK A GÉPE-, KÉT. Senki sem csodálkozik, ha a hírközléstől az ipar legkülönbözőbb és speciális területéig az okos automaták elfoglalják az ember helyét, s kiszorítják őket az íróasz­talok mögül. A nagyszerű eredmények fölötti ellágyu- lásunk azonban hamar mél­tatlankodásba csap át, ha látjuk, hiába jönnek a gé­pek, azért az emberek ma­radnak. Persze. valakinek irányítani kell az automatá­kat is. nyugtázhatja a ke„- vésbé szkeptikus lelkületű honpolgár. Nyilvánvaló, szük­ség van kezelőszemélyzetre. De mekkora személyzetre? Nemcsak a gépesítésnek hanem a gépek és az admi­nisztráció több menetes küz­delmének is tanúi lehetünk. Vásárolunk világszínvonalú számítógépeket, , irodagépe­ket, de kihasználásukban el­maradunk a világszínvonal­tól. Még a szervezéssel fog­lalkozó hazai szakemberek is a hagyományos adminiszt­ráció bűvöletében élnek. Külföldi kollégáik közel sem tisztelik ennyire az admi­nisztrációt, és ezért meré­szebben mutatnak rá egy-két íróasztalra, hogy feleslege­sek. A hivataloknál, intézmé­nyeknél megjelenő ügyfélt leginkább az érdekli, ha van gép, és hozzá szép számú személyzet is, dolgát mielőbb elintézzék. Ha nem ez törté­nik, bosszankodik. Mióta a takarékpénztárak országosan áttértek az átutalási betét­számlák számítógépes fel­dolgozására, az ügyfelek többet panaszkodnak, mint korábban. A korábbi hagyo­mányos ügykezeléshez képest később tudják meg, mennyi pénzük maradt meg a múlt hónapról. Később kapják meg az elszámolást, mint ré­gen, pedig szeretnék hama­rabb tisztázni, mennyit keli befizetniük a bankba, hogy a következő havai számlákat kiegyenlítsék. Felvetődik a kérdés: a gépekkel van a baj? Aligha, de annyi biz­tos: az adminisztráció aka­dozik, nincs összehangolva a gépesítéssel. EGYSZERI INTÉZKE DÉSSEL nem lehet egy élet­re rendezni az adminisztráció egyszerűsítésének ügyét. Minden intézményben, üzem­ben a vezetőknek kellene tisztában lenniük azzal, hogy valóban kihasználják-e a ra- .úonálizálás lehetőségét, hogy 'lovább csökkenjen az arány- ' ílanság a termelés és az dminisztráció munkaerö- iétszáma között. (H. M.) sen eltávolítanak’ belőle VLV típusú gáztalanítóval. Ez az eljárás szerencsére tökéletes volt, és az is marad, pilla­natnyilag azonban sajnos ugyanezt nem mondhatjuk el a vasról, amit egyébként zárt szűrőberendezéssel von­nak ki a vízből. Mi a gond akikor? Ha van szűrőberendezés, akikor mi­ért rozsdás víz folyik a csapokból? A válasz sajnos egyszerű: a víz vasitartalma meglehetősen sok (0,7—0,8 milligramm literenként), a szűrőberendezés viszont, mint Marsi József és vele egybe­hangzóan Árvái Nagy Pál művezető elmondta, mosta­nában „gyengélkedik”, és je­lenleg éppen azon dolgozna,k, hogy hatékonyabbá tegyék vízszűrő filterüket. Mi sem természetesebb, mint hogy remélik: rövid időn belül si­kerül. Ha netalán mégsem, akkor ki kell cserélni az egészet, ami azonban kissé időigényes és nem is nagyon olcsó ... Ennyi tehát a hevesi víz „kincseiről’’, amelyek már magukban véve is mutatják, hogy a járásszékhelyen még ma is nehéz feltételek közt dolgozó szakembereik éppen­séggel nem unatkoznak Hogy pedig erre valóban ne legyen sok idejük, azt biz­tosítja, hogy a járás telepü­lései mellett hozzájuk tarto­zik Poroszló, Sarud és Új­lőrincfalva, összesen 40 ezer ember vízellátása, illetve az összes ezzel járó műszaki tevékenység. (Az esetleges fennakadások elkerülése, a hibák kijavítása érdekében Majoros Lajos művezető ái- / tatában minden héten min­den községet felkeres. Az ily módon megvalósuló közvet­len kapcsolattartás eredmé­nyeként. minden problémá­ról rövid időn belül értesül­nek, és megoldják azokat. Il­letőleg elejét veszik a baj­nak. A munka hatékonysá­gát fokozza, hogy a taná- , csókkal is sikerült kialakíta­ni a jó kapcsolatokat, az együttműködés az esetek többségében kimondottan jó. Még jobb lenne — mon­dotta végezetül Marsi Jó­zsef—, ha mindenütt igye­keznének anyagi alapot biz­tosítani ahhoz, hogy a köz­ségek vízellátása ne egy kút­ra korlátozódjék. ..Baleset” ugyanis bármikor történhet, és ilyenkor nagyon jól jön az, ha az elromlott kút ja­vítása . alatt egy másikra kapcsolhatják rá a hálózatot. Ami pedig a hevesi „vas­kincset” illeti: nemcsak re­mélik,de mindent elkövetnek annak érdekében, hogy mi­előbb sikerüljön kivonni a vízből; tehát tiszta vízzel mossák -le a hibájukon kí­vül becsületükre folyt rozs­dafoltot. B. Kun Tibor Az ország elektromos agya egy-egy részét a legmegfele­lőbb időpontban tehermente­sítsék a karbantartási és egyéb munkák elvégzése cél­jából. (MTI fotó — KS) A Magyar Villamosművek Tröszt Országos Villamos Teherelosztója hazánk villa- mbsenergia-rendszerének irá­nyítóközpontja. A számítógé­pek a négyszázötven mérési helyről beérkező adatokat öt­másodpercenként dolgozzák fel és értékelik. Így a zavar­talan energiaszolgáltatás „megtervezése” mellett töb­bek között lehetővé válik, hogy az országos hálózat 1979, december 19., szerda 1 ,Nwiís3ii€li' 4 *

Next

/
Thumbnails
Contents