Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-19 / 296. szám

A Magyar Kamarazenekar és Szabó Csilla hangversenyéio;

eszmék — szoüroKban

75 éve született Goldman György

A kamarazene—

Háromtucatnyi szobra, ha megmaradt, Goldman György nélkül mégsem lehetne ösz- szefoglalni a legújabb kor hazai művészettörténetét. Jól ismert néhány portréja, köztük ifjúkori önarcképe, csomópont fontosságú az 1934- ben alkotott Ülő munkás (Könyöklő munkás), ugyanekkor készült a munkáslány- síremlék (Bagi Ilona síremléke), 1936-os a Horthy-rend- őr tömör, a kegyetlen ostobaságot általánosító szatírája. E néhány említett alkotás is jelzi a választott utat, s a művész képességeit is. Goldman kitűnő érzékkel tájékozódott a közelmúlt mestereinek művészetében és a kortársak törekvéseiben, jól szelektált az élő hagyományok között, jó iskolázottság és sokoldalú önművelés segítette hozzá, hogy tanítani is tudjon. Nemcsak és nem elsősorban szobrászatra nevelte a fiatalabbakat, hanem magatartásra,' gondolkodásra is. A Szocialista Képzőművészek Csoportjának megalakulásától, 1934-től egyik szervező, vezető egyénisége lett.

Születésének hetvenötödik évfordulója alkalmából a művészre emlékezünk, ám a szobrász Goldman György alkotói felfogása és célja nem független attól az életitől, melyet Goldman György a munkásmozgalomban vállalt. A húszas évek vége óta volt tevékeny és tudatos harcos, s a harmincas évektől egyre felelősebb teendői voltak. Részt vett a párt legális folyóiratának. a Gondolatnak a szerkesztésében, fontos szere* pe volt az Országos Ifjúsági Bizottság megmozdulásainak az előkészítésében, a börtönben is tanítva óvta társainak erejét. A közelmúltban, a televíziónak a Margit körúti fegyházról szóló dokumentumfilmjében hallhattunk egy volt börtön társának szavait: Goldmantól tanulta meg, hogyan kell és érdemes olvasni.

Goldman György művészileg felkészülten, képzetten, és már mint tehetségesnek elismert fiatal szobrász kezdte el pályájának legfontosabb szakaszát, amely a Szocialista Képzőművészek Csoportjához kötődik. Ülő munkása a legteljesebb szintézise annak a gondolkodó, töprengő. olvasó munkástípusnak, amely téma szinte minden csoporttagot foglalkoztatott. Érthetően, mert a Mad- zsar József-féle illegális szeminárium, amely a csoport előkészítő magvának bizonyult. á tanuló, a jövőre tudatosan készülődő ember eszményét érlelte.

A szobrász Goldman számára azonban a politikai küzdelmekben való állandó részvétel és készenlét az alkotó munka gátját is jelentette. Alkotásainak száma akkor sem lenne sokkal több, ha minden műve megmaradt volna, amelyek létezésére emlékeznek. A szobrásznak, aki sokszor, bujkálva élt, sokkal nehezebb volt folyamatosan alkotnia, mint a grafikusnak, vagy akár a festőnek. A szobrot nem lehet rejtőzködve felépíteni, anyagban megoldani: megalkotásának folyamata megfelelő teret (helyiséget) és időt igényel. A húszas évek második felének már sok tehetségről tanúskodó portréi után, az 1929-es, monumentális érzéket és igényt bizonyító Álló munkás után — a művek számát tekintve — szaggatottabb a pálya. És mégis az 1934—1936. között született alkotásokban jutott el művészettörténeti fontosságú csúcsig. Ezt bizonyítja, még. kis méretű rekonstrukciós formájában is, a mun- káslány-síremlék. A rekonstrukció nemcsak a megmaradt fénykép alapján történt, hanem néhány töredék segítségével: a Dunából kerültek elő, ahová a felállítása után hamarosan szétvert szobor darabjait bedobálták.

Hamis lenne a szobrász útQMfíSkm

1 1»1#. december 19., szerda nemes szórakozás

járói alkotott kép, ha csak a közvetlenebbül politikai indíttatású alkotásait idéznénk, noha ez a néhány a művészileg legérettebbek közé tartozik. Nemcsak a korai portrék változatossága, hanem néhány 1939-es kisplasztika és képmás bizonyítja a teljes életet élni akaró művész fogékonyságát, érdeklődését a mindennapok iránt. S egy 1938-as terrakotta dombormű, az Elemisták különös lírája, sajátos érzékenysége annak a kifejezésére is képes, hogyan él a tömören mintázott kisgyermekek alakjában a felnőttek féltő gondterheltsége. Sok-sok plasztikai elképzelését, némely eltűnt szobrának emlékét rajzai őrizték meg, ugyancsak bizonyítva a művészi erőben rejlő, meg nem valósult lehetőségeket.

Goldpian maga döntött úgy, hogy arra fordítja energiáját, ami a közösség szempontjából mindenkor a legfontosabb. Egyre inkább sokasodtak nem szobrászt feladatvállalásai.

Részt vett a Történelmi Emlékbizottság létrehozásában és megmozdulásaibán. az illegális Szabad Nép megteremtésében. Egyik előkészítője volt az 1942-es, „Szabadság és a Nép” kiállításnak (itt egy Marx-portréval is szerepelt), amely március 15- én nyílt meg' a vasasszékházban, és amelyet hamarosan bezártak. Goldmant ekkor még csak rövid időre tartóztatták le. Április elején a párt budapesti területi bizottságának tagjává választották, de hamarosan ismét letartóztatták, és a Schön- herz Zoltán elleni per negyedrendű vádlottjaként életfogytiglani fegyházra ítélték. A Csillagbörtönből 1943-ban került a Margit körútra, innen deportálták 1944 őszén, és Dachauban pusztult el 1945. februárjában.

A vállalt súlyos élet velejárója volt a természetes bizakodás,* így maradhatott töretlen alkotó ereje. Szobrai, bármilyen kisszámúak,

egyenletes minőséget, igen szigorú művészi önkontrollt bizonyítanak. Közlésmódja mindig tömör, lényegre törő; a tömegnek, a feíületnek nincs fölöslege, üresjárata. Rövid életében másfél évtizednyi volt a megszakadt alkotói időszak, mégsem küszködött újrakezdéssel, hanem mindig tovább tudott lépni a teljesebb összefoglalás, általánosítás érdekében. Szoborban valósította meg a vallott és vállalt eszményeket, és ez a legtöbb, amit művész tehet.

Aradi Nóra

Ülő munkás

(Könyöklő munkás) (1934)

Munkáslány-síremlék (Bagi Ilona síremléke)

Önarckép (1927)

A Magyar Kamarazenekar hétfőn este lépett fel Egerben a Filharmónia idei hangversenysorozatának harmadik műsorával.

Az egri közönségnek nem lehet eddig panasza a Filharmónia által nyújtott zenei élményekre. A Tátrai Vilmos hangversenymester irányításával működő Magyar Kamarazenekar nemcsak célul tűzte ki a kamarazene megismertetését és megszerettetését a hazai közönséggel, hanem magas szinten, erős vonzást gyakorolva teljesíti is ezt a küldetését.

Ez alkalommal is ráirányította a figyelmünket egy zenei korszakra, a .XVIII. század második felére, ahol a társas zenélés, a zenében való feloldódás, az emberi szellem és értelem zenei kifejezése az egyik legmagasabb rangú művészi formának számított. A kisegyüttes bensőséges hatásokra törekszik, nem érinti a nagy formátumú gondolatokat, harmóniát ad át, hangulatot teA válások, a családok felbomlása következményeit vizsgálják több európai ország, köztük hazánk szociológusai.

— A nemzetközi szociológiai vizsgálatot a bécsi Társadalomtudományi Kutatásokat Koordiqáló Központ a közelmúltban Varsóban tartott tanácskozásán határozták tel — mondotta Cseh- Szombaty László, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének igazgatóhelyettese, az MTI munkatársának adott nyilatkozatában.

— Az 1960-as évek végétől Európa-szerte jelentősen megnőtt a válások száma. Hazánkban is sok a bontóper.

— Magyarországon a Szociológiai Intézet mellett több intézmény is részt vesz majd a kutatási programban, hiszen a kérdések statisztikai, pszichológiai és jogi vonatkozásait is igyekszünk feltárni. A KSH kérdőíves felremt és két órára átkapcsolja figyelmünket a prózai élet gondjai közül a zenéhez: nem engedi, hogy a szürke hétköznapok rabjai maradjunk. Átlendíti a hallgatóságot arra az érzelmi és szellemi síkra, ahol összhangot találhat. Ezt a nemes hatást váltotta ki hétfőn este Tátrai Vilmos együttese.

Csermák Antal György neve eddig inkább a zenetudósok előtt volt ismert, mint a nagyközönség előtt, amíg 1963-ban még nem jelentették zenekari változatát a rövidebb címén a A haza szeretete feliratot viselő műnek. A verbunkos stílus ma már azokon a zenei hagyományokon átszűrve érkezik hozzánk, mint hatás, amit Erkel és Kodály teremtett többek között. így is eleven ez a muzsika, a magyar vitézséget éneklő és a katonáskodás, a hazafiúi buzgalom érzését keltő bensőséggel.

Mozart D—dúr divertimen- tója a legnemesebb formámérése során mintegy 500 volt házaspártól kérünk adatokat, olyan családokat vonva be a vizsgalatba, ahol kiskorú gyermeket is nevelnek. Bár a gyermekek legtöbbje az édesanyánál marad, az elvált férjeket is megkérdezzük, hiszen csak így lehet teljes a kép. A vizsgálatba bevont személyeket egy évre rá, majd újabb esztendő múltán ismét felkeresik a kérdézőbiztosok, hogy az életüket nagyban befolyásoló esemény hatását folyamatában is nyomon követhessük.

— A társas kapcsolatok felbomlásával járó érzelmi változásokat azonban inkább a program másik része, az úgynevezett intenzív vizsgálat során ismerhetjük meg. Ebbe 50 házaspárt vonunk majd be. s velük több alkalommal is elbeszélgetnek a kutatók. A házasévek alatt kibontakozó konfliktusok, s

bán szórakoztat a régi tán^ cok finom szövésű lépteivel.' Elgondolkoztat, hiszen derűt és örömöt régi tánc-,

ritmusok egy emelkedet-j tebb gondolkodást és a szenH 1 vedélyek, az érzelmek isko-i lázottságát tételezik fel.

Michael Haydn D—dúr szimfónia magyar reminiszcenciákat is tartalmaz, hiszen ő is, mint JoseC Haydn, hosszabb ideig tartózkodott hazánkban.

Stamitz C—dúr zenekari kvartettje valóban könnyed, hangulatos muzsika, érezni rajta, hogy az egymás kedvéért zenélő társaságnak) szolgálatára írta a szerző.

Haydn D—dúr zongoraver-J senyét Szabó Csilla adta elő.' A kitűnő szólista a hatásos és népszerű művet nagy technikai biztonsággal, köny- nyedén és elegánsan szólal-] tatta meg. A játék és a zeneit kar közötti összhang tökéletesnek látszott és a mű mély benyomást keltett.

(farkas) >

a válás utáni útkeresés pszichológiai-szociológiai fel- dolgozása jól kiegészítheti majd a reprezentatív adat-; gyűjtést.

— A felmérést a jövő év első felében végezzük el. Hasonló programot valósit meg a moszkvai Szociológiai Intézet. Svédországban az Uppsalai Egyetem, Belgiumban pedig a Leoweni Egyetem kutatócsoportja. Az elemzésben nős országok kutatói is résztvesznek. A vizsgálódások tapasztalatainak összevetésével arról is képet kapunk: milyen a válásokkal kapcsolatos társadalmi gyakorlat Európa más országaiban, milyen jogi formák, szociálpolitikai intézkedések segítik a családok életének rendeződését. S az így szerzett tanulságok a szocialista társadalompolitika hazai tervezésében is hasznosíthatók.

(MTI)

A válások és okai

Európai yizsgáiat szociológusok részvételével

PETŐ SÁNDOR:

Kánya Fe repülői

2. rész

— Mi kéne? — dugta ki a fejét.

— Beengedsz?

— Minek?

— Hát... kicsit bent lenni.

— Mit koslatsz utánam? Fehér vagy, mint a ritka holló, nem cigánynak való.

— Baj az?

— Baj hát, csak szédítesz.

— Nem akarok én tőled semmit, csak lerajzolni.

— Meztelen?

— Dehogy — tiltakoztam.

— Mit bámulsz?

— Szép vagy.

— Hülye! — vágta be az ajtót.

Ott maradtam. Álltam, bámultam a kopott, kék ajtót, várva, hátha kijön.

Benyitottam. Az ágyon feküdt, * összehúzott macska- testtel. Halkan betettem az ajtót. Az egész olyan valószínűtlennek tetszett, mintha álomszakadékba zuhantam volna.

— Tessék. lerajzolhatsz, így jó lesz? Egy képen láttam. Ugye. így szokták azok a nők?

— Milyen nők?

— Azok, akiket képekre festenek.

— Azok az asszonyok nincsenek, nem is voltak soha.

— Dehogynem, hiszen nem egy képen láttam.

— Akkor sincsenek, mindmind csupa álom, olyan, ami hamar elmúlik, az ember észre sem veszi és nincs többé, mert minden csak álom, ez a barakk is, a reggeli felkelés is, te is, én is.

— Hogy te mekkora hülye vagy — kapta magára a takarót. — Menj innen. Mi a fenének jöttél ide, hogy hülyeségeket beszélj? Ki kíváncsi erre. hogy minden álom. meg ilyesmi. Lehet, hogy azok a nők beveszik, de én nem, érted? Én nem.

— Hallgass már, ne üvölts — ugrottam hozzá, befogva a száját.

Megharapta a kezemet, lerúgott az ágyról. Apró kés villant meg a kezében.

— Ha nem takarodsz, beléd vágom — sziszegte.

— Ne haragudj — mormogtam kifelé menet. Akkor eszméltem csak föl, hogy micsoda barom vagyok.

A folyosón néhány gatyát- lan, szurtos cigányrajkó vi- háncolt. Mihelyst megláttak, körém sereglettek, tapogattak, bámultak. Mocskosak yoltek, «unt a föld, csak szemük villogott, meg a foguk, ahogyan nevettek.

— Kéne a cigán macskára, mi? — kalimpált előttem az egyik. — Elcsapnád véle a hasadat.

Kimentem, félrelökdösve őket.

Géza már befejezte a rajzolást. Ott álltak egymás mellett, az olajgyár füstölgő kéményeit nézve. Közéjük álltam füstöt nézni, hogy terül szét az é<?en, a házak. az arcok fölött, hogy aztán lehullva befeketítsen mindent. Ilyenkor éreztem azt a régi gyerekkori szorongást, mikor a házunk lépcsőjére egy ha- . talmas szőrös hernyó esett az körtefáról, s az istenért sem akart onnan elmászni. Egyedül voltam, senki nem volt otthon, én meg nem mertem bemenni, csak álltam tehetetlenül. kilátástalanul.

— Maholnap fekete lesz itt minden, még a lelkünk is.

— Nem hagyom! — rázta a kémények felé ökleit Feri.

— Ez a barakk is fekete lesz. aztán eltűnik innen — tettem vállára a kezem. — Űi ház lesz a helyén, téglából, vagy vasbetonból. Égig érő, hogy ne érje a füst. Abba aztán bátran beköltözhet

.

Nem bántja semmi Sátán.

— Kell a nyavalyának.

— Elkotródik ez a barakk — erősködtem.

— Ha nem, majd szétrúgjuk — szólalt meg Géza. — Hárman szétrúgnánk az egészet. Mi a bakancsunkkal, maga meg a röpcsikkel. Élni sem lehet benne. Dögszaga van,

— Majd elrepülünk innen. Ráülünk a tökösökre, aztán huss, elszállunk, nyomunk sem marad — mondta Feri, elröpítve az egyik gépet.

— Igaza van, egyszer elszánunk innen, mindannyian, csak gyártsa a röpcsiket, öreg. mert a végén még kevés lesz.

— Gyártom én, csak hozd a papírost.

— Hozom én, ne féljen,

Menni kellett. Otthagytuk

az öreget. Lefelé néztünk mind a ketten, holott fölfelé kellett volna.

— Mi is csak beszélünk, beszélünk; és közben nem változik semmi, még ml sem. A szövegünk olyan csiszolt lett, mint a gyémánt, s mi magunk nem érünk többet egy kődarabnál.

— Az is valami, ablakot lehet zúzni vele.

Nevettünk, keserűbben, mint ahogyan szerettünk volna.

Hátranéztem. Láttam. az öreg mint dobálja a gépeket az ola.igyári kémények felé.

Mind fölszálltak a Kánya Feri repülői.

(VÉGE) f