Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-02 / 282. szám
Frandaország cmbcrtávlatból Mácon. Az óváros aSzent Lőrinc-híddal Mámora m Saőne pariján Sétálóutca a belvárosban 6. Dijon és Lyon között, Burgundia szívében fekszik Má- con városa, a Saőne folyó partján. Az évezredes múltú város sok évszázados belvárosát, mint valami modern ötvösművész gyűrűje, úgy veszi körül a ma lakótelepeinek íve, jelezvén, hogy a múlt és a jelen, sőt a jövő is összebékül egymással, ha értő kezek békítik őket. A domboldalon fel- és lefutó város utcái a még gyanútlan sétálót is elvezetik a Saőne partjához, a múlt század elején épült, nemes ívű. de erős építésű Szent Lőrinc- hídhoz. A nem túl széles, szokatlanul tiszta, és jó sodrású folyó, amely volt mór színhelye evezős Európa-baj- nokságnak is, a Loire-ba igyekszik, közben sajátos mikroklímát teremtve, árvizeivel néha komolv gondot is okozva a környéknek. Hogy Mácon— a Saőne-Loire megye székhelve — és a környéke Maconaisse —, oly híres a szőlő- é= bortermeléséről, abban az itteniek szakértelmén túl nem kis érdeme van a folyónak sem. — .. .most már egyre gyarapodó iparral is büszkélkedhetünk — sorolta a korábban elsősorban mezőgazdasági, kulturális és közigazgatási központot jelentő ötvenezer lakosú város utóbbi éveinek fejlődését Michel Rognard polgármester. — Van itt már villamossági cikkeket gyártó üzem, cigaretta- és gyufagyár, üzem, amelv rézhuzalokat készít. .. Ma már 14 ezer ember él bérből... Megváltozott a város képe... — .. .sőt. a térképe is — teszi hozzá Krivopissco elvtárs. a polgármester első helyettese. a tanács szocialista- kommunista vezetésének kommunista tacia, Mácon városrendező „főnöko”, A dolgok iobb megértéséhez tudni kell. hogv Franciaország számos területén van baloldali vezetés a városok, sőt a megvék élén is. Ám. sainos nem mindenü“ mondható az el. hogv a két bal- <-'dali párt egyébként természetes vitája az egységes cselekvést szolgálná inkább, mint éppen az összefogás lazulását. Máconban, ami a város fejlődését, polgárainak szellemi, emberi gyarapodását illeti, e tekintetben teljes az egyetértés, fgy hát. ha van is vita. az rendszerint a hogvan továbbon és módszereken folyik, a lehetőségek kikutatását célozza meg, mintsem a másik fél pártját. A térkép szó nem véletlenül került a beszélgetésbe, amelv később már a fehér asztalnál folytatódott. Két példát erre. mind a kettő egyformán jellemző a város életére, s a városi tanács fcolnapiz terveire. Nős; nem kevesebbről van szó, minthogy egv csatorna építésével a Saőne folyót bekapcsolják a Rohn folyóba, s ezzel az európa* folyók vízrendszerébe. Mácon „tengeri” kikötő is lehet. Burgundia szívében. És ebben semmiféle fellengzős megállapítás nincs. Mindössze (?,' az kell ehhez még. hogy vagy lebontani, vagv megemelni szükségeltetik az immár kétszáz éves. és a várost is jelképező hidat Műemlékvédők és „-haladók” vitáznak, kompromisz- szumot keresők segítenek, mondván, elég lenné csak megemelni a hidat, hogy elférjenek alatta a jelenleginél lényegesen is nagyobb hajók. .. Ha csak megemelik is, az a híd már nem lenne ez. Űj híd? Arra nincs pénz. De ha megépülne, ha Mácon valóban nagy kikötő lenne, a város fejlődése óriás léptekkel haladna előre. . .. .hát egyelőre itt tartanak. Szerencsére, szerencséjükre a Saőne—Rohn csatorna építése még odébb van, így hát ha nem is sok, de van még idő a vitára, legyen-e. vagy sem Mácon tengeri kikötő — a maga módján. A másik gond. s ezen mérhető le talán a legjobban a város vezetésének politikai színezete — az olcsó bérű munkáslakások építésének feladata. A mindössze harmadik éve hatalmon levő baloldali összefogás óriás csődtömeget vett át a megelőző tanácstól, ahogy mi mondanánk: se pénz. se posztó. Hát oénz az ma sincs fölösen Máconban sem, posztóból sem ingyen szabják a mundért, de annak becsületét sem. Szégvenkezni valójuk azonban már most sincs. Az óvárost körülölelő nem éDpen olcsóbérű lakótelének között, sőt közvetlenül a belső város mellett — hogv olcsóbb legyen a közlekedés — ott soriáznak már a munkáslakások tömbjei is. — .. .de az kevés még mindig — így Krivooissco elvtárs. és megjegyzésére helyeslő bólosatás a szocialista oldalról, jelesen az asztal másik oldalán ülő Charles Champey ugvancsak polgár- mester-helvettes részéről. — Azt akartuk, hogy újabb 500 lakás épüljön, havi 900 írónknál nem több bérért, természetesen a tpbb gyermekes munkascsaládok részére... Tudjuk, hogy ez a havi 900 frank sem éppen kis pénz annak, aki 3000 frank körül keres átlagosan, de a mai 1500-hoz képest csak lényegesen kevesebb. Nem is szólva arról. hogyha venni akarna egy munkás akármilyen egyszerű kis otthont is. 40 ezer frankon alul nincs mit kereskednie... Gond. és kétségkívül a fejlődés gondja, az iparosodással egviitt járó probléma a lakásépítkezés, de nem maradhat el a város szépítése, gyarapítása mellett a belső értékek szaporítása, a szellemi kincsek gondozása sem. Kétségkívül ehhez hozzátartozik a város jellegének, sajátos varázsának megőrzése, múltiának, hagyományainak ánolása. A város hatalmas múzeuma, amelvben emeletről emeletre lehet követni Mácon évezredes múltját, r Í4)ülv munkáslakások az óváros peremen a Michel Rognard polgármester történelmének százados változásait, klasszicista méltóságával tanúként igazolja ezt a törekvést. A modern, körkörös, 900 férőhelyes, akár operaelőadásokra is alkalmas színházteremmel megépült művelődési ház a ma és a holnap munkájának eredményeit tükrözik. Érdemes lenne külön is foglalkozni ezzel a művelődési házzal. amelynek az igazgatója Guy Foissy, ismert a magyar televízióból, műveit már több ízben is láthattuk a képernyőn, s aki szatirikus művészetével most nyerte el a párizsian sajátos úgynevezett Morbid-diiat — már járt Egerben. Éppen- úgy, mint a tanács két polgármester-helyettese is. Nos, ismét a dolgok és a művelődési ház munkájának jobb megértéséhez egy valamit: a munkások 15 százaléka itt Máconban — vendégmunkás. Portugál, török. arab. . . A város baloldali vezetése felmérte és megértette, hogy akár itt akarnak azok majdan végleg letelepedni, akár szerződésük lejártával visz- szatérnek hazájukba —. most itt élnek és dolgoznak. Nem miridegv sem az ő számukra, sem a máconiak számára, hogyan illeszkednek be e francia kisváros életébe. A ..hogyanra” választ keresendő az egyik: a művelődés. És ismét ne bonyolódjunk idő- és helv- hiánv miatt sem a kultúr- központ ez irányú munkájának egészébe. Csak egyetlen és valóban jellemző példát erre. Brecht-bemutatóra, a Koldusopera bemutatójára készülnek, — arabul. Arab a rendező, arab az alkalmazó, s természetesen arab vendég- munkások a színészek. A nők is. Arab nő színpadon? Fátyol nélkül, magát mutogatva? Igen, e tekintetben már megtörtént a frontáttörés. ' Végezetül és nem utoljára: a város baloldali vezetése nemcsak Mácon falain belül, de a falakon kívül is igyekszik jó és gyümölcsöző kapcsolatokat kiépíteni. — Nem egy város lélek- száma adja meg annak nagyságát, hanem önmaga szelleme — mondotta ezzel kapcsolatban Michel Rogrrard, és semmi okom sincs ezt kétségbe vonni, annál több, megerősíteni. Nos, ez az „önmaga szelleme” vezette el három napra ez év dereka táján Charles Champey-t, Albert Kri- vopissco-t és Claude Rauté-t, a tanács vezetőit Egerbe is, hogy barátokat keressenek és találjanak. Ez a szellem épített ki már jó kapcsolatokat Mácon és a nyugatnémet Naustadt, az angliai Crewe, a belga Overrijse, az olasz- országi Leeco és a szép, és hosszú nevű spanyol L’Alca- zar de San-Juan között. Mit hozhatnak ezek a baráti kapcsolatok Máconnak? — Barátokat — koccintott Charles Champey. aztán mint valami régi ismerősnek kezdte magyarázni féltve őrzött titkát, hogyan is készül az a finom pástétom, amelyet a vörös borhoz szolgálnak fel... — Szőlőrigó pástétom, ismeri? Nem ismertem, mígnem rájöttem: seregélyről van szó. A seregélyről, amely elég szemtelen ahhoz, hogy megegye a máconiak elől a szőlőt. Nemes a bosszú, a máconiak viszont megeszik őt, pástétomnak, a vörös bor előtt. S az egyensúly helyreállt, miközben bebizon.víta- tott a világ és a seregélyek társadalma előtt, hogy nem lehet legyűrni a bortermelő máconiakat. Derűs, anekdotába is beillő recepttörténet ez. Dehát miért is élne derű nélkül egy olyan francia település, amelynek jó vezetése, szorgalmas népe nagy nevet tud szerezni egy kis városnak. 1 A modern és „nagyüzem” művelődési ház Befejezés helyett... .. .illetőleg nem is helyett, hiszen ez ,.o” befejezés. Pontosabban befejezése ennek a sorozatnak, amelyben megpróbált a sorok írója képet felvillantani arról a Francia- országról, amellyel a népek békés egymás mellett élése lenini elvének szellemében hazánk is kereste, keresi és meg is találta az együttműködés lehetőségeit. Számos tény és megállapítás, számos név és egyéb adat nyugszik még a jegyzetek mélyén, talán örökre, talán hogy majdan más témákkal karöltve új életre szülessenek. Egy dolog azonban lényeges: ha tíz évvel ezelőtt írom ezt a franciaországi sorozatot, különösen, ha Párizsról szólnak ezek az írások, nem mulasztottam volna el valamiféle útirajz formájában bemutatni a francia fővárost. Műemlékeit. Utcáit. Tereit. Embereit. A híres Piaallét és a hírhedt mellékutcáit. A tájakat, a városokat a képeslapok alaposságával is talán, meg lelkendező sziruposságával is lehet. Ma már nevetséges és felesleges ilyesfajta beszámoló, és nemcsak Franciaországról, de a világ számos más pontjáról sem. Éppen a kialakuló kapcsolatos rendszerén belül, s a mi társadalmi rendszerünk talaján hazámfiai számosán és többször jártak Párizsban, mint jómagam. S talán nem is kell sok idő ahhoz, hogy többen és többször járjanak majd Lamar tin, a költő városában, Máconban is. így hát elnézést az olvasótól, ha köztük valaki ország-, városképet várt volha e sorozatban, és nem azt kapott. És elnézést a közgazdásztól, az ipari szakembertől, a politikustól is, ha nem tudtam teljes mélységében felmutatni számukra, felvillantani csak a gazdaság kapcsolatrendszerében a magunk részére is felhasználható minden tanulságot. Ha egyet mégis találtak, már nem váltam hiába külhonban és hérti írtam hiába. Gyurko lies»
