Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-02 / 282. szám

•A Én és mi- i Három évvel ezelőtt haragos-méla jegyzetet írtam( azokról a „hitvány kis merényletek”-ről, amelyeket is­meretién tettesek követnek el a közvagyon ellen. Az, üdülők skay-fotelein cigaretta parazsával lyukat égetők-; rőt, presszóbeli kávéskanalak eltulajdonítólról, akik el­metszik az utcai telefonfülkék zsinórját, magukévá te­szik a telefonkagylót, kifűrészelik a közterület fáit. meg-' tépdesik a parkok bokrait, leszerelik az utcán szunvóká-v ló gépkocsik tartóz) ,iit. Mondanom se kell, hogy e föl-( háborodásból született ''berzenkedő jegyzetemnek éppúgy nem volt foganatja, mint azoknak, amelyeket mások ír-' tak, vagy a rádióban mondtak el azelőtt és azután ugyan-( ilyen indítékból: elítélve azt a garázda szemléletet, amely/ a közvagyont magántulajdonnak tekinti. S mert jószerével három év alatt se változott a hely­zet, sőt, talán még rosszabbodott, nem állhatom meg, hogy újra szóvá ne tegyem azokat a cselekedeteket, amelyek elkövetői nyilván nem gondolják végig: romboló, kárte­vő gesztusaik egész társadalmunk arculatát szeplösítík meg. Nemcsak az előtt a tizenötmillió külföldi előtt res­telkedhetünk. aki évente hazánkba látogat; szégyellhetjük magunkat tíz és fél millióan, magyar állampolgárok, ön­magunk előtt, néhány ezer vagy tízezer garázda miatt. Mikor gyerekként Debrecenben éltem, nagy fölhábo rodást keltett, hogy ismeretlen tettesek — föltehetően bo rotvával — nagyobb darabokat kimetszettek az Arany Bika szálló nem túlságosan kivilágított halijában levő fotelek bőrhuzatából. Elfogták a garázdákat: a fiatal fi­úk jó csínynek tartva rongálták meg a foteleket, súlyos kárt okozva a szállónak. Mivel ilyen csínyt addig nem ismertek Debrecenben, fölzúdult a város. Azóta sok-sok év telt el, s bár a történelem számos kanyara alaposan elszédítette az embereket, nem hiszem, hogy a közva­gyon megbecsülésének érzése gyöngült volna. Ma egy szo­cialista —, vagy szocialistává alakuló — országban még nagyobb a feszültség a köz érdekeit fumigáló, önző ma­gatartás és a közösség érdekei között, mint volt régen. S minden nagyobb és kisebb sérelem a köz rovására, min­den — garázdaságból vagy heccből, unalom, vagy csak ifjúi meggondolatlanságból okozott — kár a közvagyon, vagy mások kárára, sokkal súlyosabban esik latba, mint annak idejében, az úgynevezett ántivilágban. Ezért figyelem riadtan azokat a híradásokat, amelyek1; mind nagyobb számban látnak napvilágot ilyenfajta cse­lekményekről. Olvasom például, hogy miután 1978-ban, költséget/ nem kímélve, befejezték a Városliget rekonstrukcióját, a, parkrongálók fokozott lendülettel léptek üzembe. Mit*; .sem törődve azzal, hogy a főváros milliós költséggel gye-( rekek, felnőttek és öregek számára vonzóvá, kellemessé/ )\ tette Budapest legpatinásabb, s terjedelemre második; nagy parkját: szétszedik a padokat, földúlják a játszóié-( ■eket, megcsonkítják a beépített játékokat. Az így okozott ( kár évente nyolcmillió forint. Olvasom, hogy a rongálok nem kímélik az autópá­lyákat sem. Ezek építésére a népgazdaság szűkre szabott' beruházási keretéből évente száz és száz milliókat foraí-( tanak. Ritka fantáziával megáldott ismeretlen személyek/ az M7-es autósztrádán például kivéstek jó néhány forga-) lomvezető fényprizmát, de nem a MÉH-nek gyűjtötték ' össze őket. Ezenkívül elloptak harminc méter olyan fény- ( védő hálót, melyet csak külföldről lehet beszerezni. Végigböngésztem több riportot, melyek a közelmúlt/ garázda cselekedeteiről számoltak be. Az egyik riport' .szerint a Füredi úti lakótelep Csertő parkjában huligá- ( nők. akiknek nem mentségük, hogy részegen követik el ( leltüket, mert vannak, akik józanul rongálják meg a, közvagyont, kitördelték a fiatal bokrok és csemetefák' jó részét, szétverték a környék nyilvános telefonfülkéinek ( üvegajtaját, letépték a készülék kagylóját, a falakhoz, a/ járdákhoz, a korlátokhoz csapkodták az üres üvegeket,: amelyeknek szilánkjai, s cserepei most a játszótér homo- \ hozóját. s füves részeket dekorálják csillogva. Egy másik ( napilap tudósításában arról olvastam, hogy a Balaton, mentén valaki tizenkétezer forintért műanyag csónakot\ vásárolt. Nem sokáig örülhetett, mert hamarosan 16—17/ éves ifjak, bicskákkal össze-vissza szurkálták, s használ- , hatatlanná tették a csónakot. Beszámol az újságíró arról' is. hogy egy kirándulás alkalmából 15—16 éves fiatalok-( nak sikerült letörniök egy szobor mellékfigurájának a( karját. Az egyik képeslap riportja kis gyűjteményt állí-( tolt össze arról: hogyan rongáltak meg köztéri alkotáso­kat. Kecskeméten két részeg fiatal virtusból ledöntötte/ Szabó Iván szobrát. Ugyanitt Fekete Tamás müvének, a , bronzból készült, úgynevezett Kodály-fának számos le­velét letördelték és ellopták. Jakon a fából faragott, s a) XVIII. század elejéről való szobrok kezét tördelték le, s) ugyanott összefirkálták a freskókat. A szekszárdi Pro-) metheus szobor — Varga Imre alkotása — krómacél tol-(| Iáiból már többet kiráncigáltak. Dombóváron Samu Géza( Pogány mitológia című szobrát április 3-án adták át, sí még aznap éjjel ismeretlen tettes rrtegróngálta. Nehéz megérteni azt a dühöt, amellyel garázdák fe-/ Időtlenül tönkretesznek, szétrombolnak, megsemmisítenek) értékeket. Ahogy egykor a tatár dúlta földünket. Akár' ittasan, akár józanul tesz kárt valaki a köz vagy más( tulajdonában, akár éretlén fiatal az elkövető, akár fel­nőtt, cselekedetének egyetlen magyarázata van. Olyan) emberről van szó, aki valamilyen okból még nem jutott( el a közösségi tudat szintjére. Valaki mesélte — igaz-e vagy sem, nem tudom —,/ hogy Stockholmban egy bőrönddel járkálván, elfáradt.) Megunta a cipeíést, ezért az egyik utcasarkon letette tér-' hét a járdára; úgy gondolta: másnap visszajön érte. S( állítólag másnap érintetlenül ott találta a bőröndöt, ahol^ hagyta. Lehet, hogy e történet abból az időből származik, mikor meg nem árasztotta el Svédországot annyi magyar1 disszidens. Kérdéses, vajon most is nyugodtan az utca­sarkon lehet-e hagyni Stockholmban egy teli bőröndöt.) Hogy nálunk nem. az bizonyos. A garázdák, a rombolók' még akkor is képesek kárt okozni, ha abból semmi hasz-( nuk nincs. Boldog lennék, ha legalább a szolid polgári/ erkölcs normái válnának nálunk általánossá. S még bol­dogabb, ha az ennél többet jelentő szocialista erkölcs nor­mái. Ha bőröndömet nyugodtan hagyhatnám egy napra/ valamelyik utca sarkán. De. ha ez csak tündérálom, leg-, alább azt megérném, hogy nemzeti kulturális kincseink.' a köztéri-szobrok például, ne váljanak becstelen garáz-( dák prédájává. Vagy csak azt megértené mindenki, hogy/ mi a különbség az én és az ő, az én és a mi között. Erre, úgy sejtem, várni kéll még egy kicsit. Nemes György Emberek a Holdról Tíz évvel ezelőtt szállt le az c í ember a Föld boly­góján. Mi történt a tizenkét Holdutassal? Neil Armstrong űrhajós az „emberiségért tett óriási lépésről” beszélt, ami­kor a Holdra lépett 1969. július 2-án. 1972. decemberé­ig további tizenegy amerikai követte őt. Tudományos ku­tatásra szolgáló készülékeket vittek a Hold felszínére, ho­mokot és követ gyűjtöttek, és egy, kifejezetten a Holdra konstruált elektromos autó­val közlekedtek a bolygóm John Young, az Apolló—16 parancsnoka, az egyetlen az akkoriak közül, aki ma is aktív asztronauta. Neil Armstrong Büszkén és boldogan üd­vözölték az Apolló—11 Hold­ra szálló legénységét: Neil Armstrongot, Michael Col­li nst. aki az Apolló-űrhajót Hold körüli pályára kormá­nyozta és Edwin. Aldrint. Visszatérésük után három hetet karanténban kellett töl- teniök. Ez az első Hold-vál­lalkozás elővigyázatossági intézkedései közé tartozott, arra az esetre, ha az űrhajó­sok ismeretlen és veszélyes csirát hoztak volna le ma­gukkal. Az első ember, aki a Hold­ra lépett, Neil Armstrong, ma a cincinnati egyetem űrhajó­zási professzora. Emellett a Chrysler autóknak csinál reklámot a tv-ben. Eldwin, Aldrin. akinek az apja soha nem bocsátja meg, hogy „csak a második ember lett a Holdon”: éveken keresztül alkoholista és kábítószeres vélt. Most Dél-Katifomiában ingatlanügynök, szabad idejét pédig a tengernek szenteli, mélynek titkait búvárként kutatja. James B. Irwin James B. Irwin, az Apolló —15 legénységéhez tartozott, mely 1971. július 26-án szállt le a Holdon és 104 órát, 52 percet és 29 másodpercet töl­tött ott. „Számomra ez volt a legnagyobb spirituális él­mény”, emlékszik vissza Ir­win a majdnem háromna­pos holdbéli tartózkodásra. Irwin: „Sokkal közelebb, éreztem magamhoz Istent". Olyannyira közel, hogy az egykori Air—Force-pilóta és két leány apia ma a Földön akarja közelebb hozni az emberekhez Istent. Iskolák­ba, templomokba. egyete­mekre látogat, saját könyvét dedikálja a következő szö­veggel: ..Üdvözlettel a Hold­ról”. Léiátssza és kommen­tálja a filmjét, mely áz Apol­ló—15 útjáról szól a starttól egészen a Csendes-óceánon történt ejtőernyős leszállás­ig, prédikál és felolvas a bibliából. Az Apolló—17 vállalkozás zárta 1972. decemberében a Holdra szállások sorát. Tizen­két napig, tizenhárom óráig és ötvenkét percig tartott, és tudományos szempontból is ez volt a ' legtermékenyebb küldetés. Ronald Evans űr­hajós, aki riem szállt le a Holdon, hanem csak az űr­hajót kormányozta Hold körü­li pályára, egy űrséta alkal­mával elhozta a filmteker­cset az Apolló—17 kamera­fülkéjéből. Ehhez a csapat­hoz első alkalommal egy geológus is csatlakozott: Harrison Schmitt, aki 1965- ben mint űrtudós ment a NASA űrhajózási hatóság­hoz, melyet 1974-ben elha­gyott, hogy politikus legyen. Három év óta Űj-Mexikó ál­lamot képviseli ak USA sze­nátusában. Alán Shcpard főhajtóműben azonban gya­koriak az üzemzavarok. Az új startidő: legkorábban jö­vő év eleje. A NASA szere­lőcsarnokában Cape Cana- veralon a „Columbia” űr­kompot most hőernyővel látják el, azért, hogy az űr­komp a földi atmoszférába történő visszatérésekor ne égjen el, tűzálló speciális csempéket ragasztanak az orrára, a törzs oldalaira, a rakodó felületekre. Az űr­komp úgy fog landolni, mint egy vitorlázórepülő és légi­kikötő irányítótornyának a computerei fogják a távol­ból irányítani. A kisebb pá­lyamódosításokat a három hatalmas szemhez hasonló kormányműcső teszi lehető­vé a „Shuttle” orrán. Alán Shepard volt az első amerikai a világűrben. Az ő utazása 1961. május 5-én csak 15 percig tartott. Tíz évvel később az Applló—14- gyel landolt a Holdon, átvé­szelt fülbántalmai után, mely majdnem megakadá­lyozta űrhajóskarrierjének folytatásában. Ma szuper­marketeket és szállodákat épít, és „Coors” sört árusít Houstonban. A másik Hold­ra szálló, Charles Duke (Apol­ló—16), mint Irwin „felfe­dezte a vallás iránti szere- tetét”, most turistaházakat épít és a természetről készített fotókat árul. összesen 1671 órát és 45 percét töltött Alán Beán az Apolló—12 fedélzetén, majd később a Skylab—II. űrlaboratórium­ban. Ma az űrkomp-prog- ram (..Space Shuttle”) szá­mára kiválasztott űrhajóso­kat képezi ki Houstonban mint repülőoktató. John Young Kétszer Geminivél és két­szer Apolló űrhajóval szállt fel John Young a világűrbe. 1972 áprilisában az Apolló —16. vitte fél a Holdra. „Nem álmodom a Holddal és a rakétákkal. Nem voltam és nem is vágyok „hős”, mondta Young hűvösen és tárgvilagosan. A jövő évbén a „Space Shuttle" űrkomp vezető pilótája lesz. Az űr­kompot Young fogja Föld kö­rüli pályára kormányozni. Az ismételten felhasználható ürkompnak. a „Space Shutt- le"-nak voltaképpen 1979- beó, áz első Holdra szállás tízéves- jubileuma alkalmából kellett volna felszállnia. A Charles Conrad Wi Charles Conrad 1962-től 1974-ig tartozott az asztro­nauta csapathoz. összesen négyszer szállt a világűrbe. Az Apolló—12-vel landolt a Holdon. Mint a „McDonell —Douglas” Repülőgép-kon­szern vezető eladója tovább­ra is hódolhat régi szenvedé­lyének, a repülésnek: ő ma­ga próbálja ki a rossz hírűvé vált DC—10-eket, melyek kifutnak a szerelőcsarnokból. Edgar Mitchell (Apolló—14) volt a hatodik ember a Hol­don. ö adott okot a NASA- nak homlokráncolásra, ami­kor is a világűrben para­pszichológiái kísérletbe me­részelt fogni; Mitchell meg­próbálta gondolatait egy chi­cagói emberre átvinni — si­kertelenül. Eugeíió Cérnán Eugene Cerrtan kétszér repült a Holdhoz: 1969 má­jusában az Apolló—10. űr­hajóról lévált „Snoopy” holdkórnppal kerülte még a Holdat. 15 600 méteres ma­gasságból szemlélte a „Nyu­galom tengerét”, ahol nyolc héttél később Armstrong és Aldrint ■ landoltak. Három évvel később Cérnán, mint az Apolló—17. parancsnoka, tizenegyedik emberként lé­pett a Holdra. Az ősz hajú kapitány ma a „Coral Pet­róleum” olajtársaság alel- nöke. Davit Scott, az Apol­ló—15. parancsnoka, aki 1971. július 30-án szállt le a Holdra, egy kis mérnökcso­porttal az Apolló-program technikai eredményeit ülteti át a mindennapi életbe. Nemrégiben egy új kor­mánymechanikát rmjtatótt be. melyet 1980-ban már né­hány amerikai autóba be is építenek. —sb— ,BENKE LÁSZLÓ; Várokozás az idő )szakadékában I A már nem cs a még néni) szakadékéból kéken I képzeletemmel hogyan Létem vasárnapjára 1 hitetlenül hiába ) hittel is mindhiába Anyám is meggyötörve 1 hull kűtmélynyi közönybe i s főzi főzi a levest Mert csak a visszavétel i gödre csontzcnével !a dörgő hörgő nóta Halálra nem hiába l mindörökké bokázva előtte csak bokázva I Íme a béke csöndje , Valahol könnyén födré felsóhajt egy szép halott |GÉCZI JÁNOS: )Onarckép, ^napraforgókkal | Röpdös a Nap, donog, Q doniig. X kavarja az éget v dongószárny a) — napraforgók állnak felé/ arccal,) csurig-méz képük homloksárgá.j Higanyszín égünk alatt, mondhatni őszben, kóróvá a válva / ) vagyok itt mindennek háttal.,’) Léckerítések fogvacogása rácsozza körém szabadságom.'/ Áthajlik-e rajta testem Q árnya, ahogy én hajlok át a halálon,0 Bűvöli az égét a Nap * dóngószáfnya/ — napraforgók állnak feiéV arccal.) 1 cSnrig-méz képük' homoksárga./ 'LELKES MIKLÓS: Ezüst gége Az a roppant ézüst gége. hangok hajlott menedéke! Pokoltornác, sötét alkony — sánta sípját sírni hallom. Beteg porcát ördög-rákja ollós fénnyel körbejárta. Az a roppaiH ezüst gége — jajdulása. hördül cse! 4 Séta a Földön... Séta a földön, s akik végre sétálhatnak: 175 nap után Valeri.j K.jumin és Vlagyi­mir Ljahov.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents