Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-02 / 282. szám
'„Az az igazság, elkényelmesedtünk” __^ K ihcasxnálatlan lehetőségek Mozgalmas, eleven napok állnak a Heves megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség szakemberei mögött. Tanácskozások, házon belüli beszélgetések egyetlen témája most a szabályozók módosítása. Papp Sándor igazgató asztalán is ott a Magyar Közlöny tekintélyes vastag kötete, a módosított szabályozók összefoglalója. — Meglepő, hogy még mindig mennyire kevesen ismerik- a jövő évi változásokat. Pedig a jövőben szerintem a szövetkezetek nemigen bírnak el egyértelműen veszteséges ágazatot. Márpedig néhány helyen az volt az állattenyésztés és a többi terület nyeresége ellensúlyozta a kiesést. A jövő évtől átlagosan 14 százalékkal emelkednek a termelői árak, ami természetesen állatfajonként, tartási módtól függően más és más. — Sokan állítják, hogy az állattenyésztés jövedelmezőségét a takarmányozás határozza meg. — Ezt ma már mindenki tudja. A termelési költségek mintegy fele — kétharmada — takarmányra megy el, nem mindegy hát, mennyit tudnak itt lefaragni a kiadásokból. És vannak még bőven tartalékok, korántsem értük el lehetőségeink határát. — Azt hiszem elsősorban a melléktermékek felhasználására gondol. Tulajdonképpen, mi az igazság e téren? — Jelentősége, a gazdaságosságot javító szerepe vitathatatlan. A szövetkezeteket viszont az égvilágon semmi nem kényszerítette arra, hogy e melléktermékeket felhasználják. Pedig a répafej, kukoricaszár, a gabona- és borsószalma értékes tápanyagokat tartalmaz, s ma még rendre veszendőbe megy, beszántják, felperzselik, jobb esetben a böngészők zsákjaiba kerül, ami kinn marad. Mondok egy másik példát. Három amerikai szakember érkezett hozzánk, amikor bejöttek a Holstein- tehenek. Egy tanácskozáson felállt valamelyik tsz képviselője s megkérdezte, mit szólnak ahhoz, hogy ők lucernaliszttel etetik az állatokat. Azt mondja az ameri- v kai: .„eszünkbef sem jutott ' még, hogy drága olajon szárított, drága géppel őrölt lucernát tegyünk az állat elé. Akkor mire való a nap, meg az állat, amelyik megrágja.” Lám. már fele annyiba kerülőé az etetés. Pedig még itt a megyében is tudnék ki tudja hány gazdaságot mondani, ahol ugyanezt a gyakorlatot folytatják. — A másik a legelők, gyepterületek dolga. Néha az az ember érzése, hogy ezeket a nálunk igen tekintélyes területeket alig használják ki a gazdaságok. Mintha elfeledkeztünk volna a legeltetés jól bevált módszeréről. — Mintegy 50 ezer hektárnyi gyep van a megyékben de a valóságban mégsem ennyi. Egyharmada ugyanis annyira elhanyagolt, hogy jószerivel semmire nem használható. A többi is részben bizony elég silány állapotban van. Hiába készülnek az ötéves gyepfejlesztési tervek, rendre itt spórolják meg, amit másutt vesztenek. Alig kap a talaj műtrágyát, nem beszélve az öntözés hiányáról. Pedig sok helyütt lenne rá mód, nem egy gazdaságban meg gép is. De maga a legeltetés is nélkülöz minden ésszerűséget néhány helyen. Általános gyakorlat, hogy két hét alatt végighajtják az állatokat, amik a fű nagy részét így nem is legelik le. — Csak egyet nem értek. Miért nem nyilvánvalók ezek a tények az agrármérnökök számára, akik öt éven át mást sem tanulnak. Mi a tényleges oka az állattenyésztés nehézkes, ellentmondásos fejlődésének? ~ Most mondhatnék sok t mindent, de az az igazság, hogy a gazdaságos termelésnek már az első lépcsőfoka is eleve hiányzik a gazdaságok többségénél. Egyszerűen nem léteznek olyan gazdasági számítások, melyek kimutatnák,- hogy milyen takarmánnyal, egyáltalán milyen ráfordítással hozhat az ágazat nyereséget. De még olyanok sem léteznek, akik ezeket a számításokat elvégeznék. Az 54 gazdaság közül jó ha tízben találni közgazdászt, s közülük nem egy egészen mást csinál, mint ami a dolga volna. A szövetkezeteink . többségében még azt sem tudják ezek után megbízhatóan eldönteni, hogy egyáltalán jövedelmező-e az ágazat. így aligha csodálkozhatunk ,a kétes értékű eredményeken. , — Ne haragudjon, ezt nem értem. — Pedig így van. Megbízható számítások, szakemberek híján a gazdaságok többségét sodorta bizonytalanságba a gyakorta változó programok — szarvas- marha-, sertés-, baromfi-, tejprogramok — sora, a változó érdekeltség. Végül csak azoknak lett igazuk, akik egy átgondolt elképzeléshez következetesen ragaszkodtak, akkor is kitartottak mellette, amikor esetleg a külső feltételek nem a legkedvezőbbek voltak. — Ez még mindig nem indokolja az állattenyésztők kényelmét, a költségesnél költségesebb takarmányozási módszereket. — Pedig egyszerű. Míg a növénytermesztés bármelyik területe, vagy a kertészet idényjellegű munkát igényel, addig az istállókban 365 napos az esztendő. Ott télen-nyáron, éjjel-nappal ennie kell az állatoknak. Az első számú vezetőknek egy gond. púp a hátukon, mert sokkal nagyobb bölcsességre, következetességre van szükség, ugyanis ha itt elszúrnak valamit, az akár évtizedekig éreztetheti a hatását. — Mit tehet ilyenkor a felügyelőség? Hisz elsősorban az itteni szakemberek járnak ezeken a telepeken. — Többször kezdeményezzük a felelősségre vonást. Pár éve is elővettek néhány tsz- elnököt, főállattenyésztőt. Röviddel később hitetlenkedve néztük az egyik gazdaság tejtermelési adatait. Változatlan takarmányozás mellett 800 literrel nőtt a tejhozam. Kérdezem az elnököt, „hogy csináljátok”? Azt mondja: „Sehogy. Kimegyek minden héten legalább egyszer hajnalban az istállókba, és köszönök az embereknek. Ennyi az egész.” — A szakemberek több tanácskozáson is elmondták, hogy az állatoknak nem az a fontos, hogy mennyi takarmányt adnak, hanem hogy milyen minőségűt. Ehhez feltétlen jó kapcsolatra van szükség a növénytermesztés és az állattenyésztés szakemberei között. — Ha most bármelyik tsz- ben ugyanezt a kérdést feltenné. azonnal vágnák rá a választ, kiváló az ágazatok közötti kapcsolat. A valóságban viszont mintha nem is egy gazdaságot szolgálnának. A növénytermesztőt nem érdekli, hogy végül is mennyibe "kerül a takarmány előállítása, valójában ezért marad kinn a földön a répafej, a kukoricaszár, az elszórt kukorica, az állattenyésztőnek meg se gépe, se embere arra, hogy ezt begyűjtse. A különböző területek munkájának összehangolása a tsz- elnökökre, főagronómusokra várna, akik ezzel a feladattal ritkán tudnak megbirkózni. Ez mindaddig rendben is van, míg csak a saját munkájukról van szó. De ezek az emberek felelősséget vállaltak egy egész gazdaságért. Előbb-utóbb úgy is rákényszerülnek majd valameny- nyien, hogy szakítsanak a korábbi megszokott kényelmes termelési gyakorlattal. De nem mindegy, hogy ezért ők és legfőképpen a tagság milyen árat fizet majd. Cziráki Péter Karácsonyi készülődés a hanglemezgyárban A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Dorogi Hanglemezgyár ában az idén több mint hétmillió lemez és műsoros kazet ta készül. A gyár a negyedik negyedévben a forgalom miatt fokozza a termelést, ötven szá zalékkal gyártanák többet, mint máskor ugyanennyi idő alatt. (MTI fotó — Hadas János felt). — KS) Tavaszias idő December 1. a meteorológiai tél első napja. Ennek ellenére éjszaka csak néhány délnyugati megyében volt fagypont körüli hőmérséklet, máshol, például a fővárosban több mint 5 fokkal volt melegebb a szokásosnál. Jó- néhány helyen, így Budapesten is plusz 10 foknál nem hűlt le jobban a levegő. A Meteorológiai Intézet tájékoztatása szerint szubtrópusi eredetű levegő okozza a december eleji tavaszt. Érdekes, hogy nulla fok csak 3500 méter magasan volt. Északnyugat felől valamivel hűvösebb levegő áramlik Kö- zép-Európa felé. Így a következő napokban csökken majd a hőmérséklet, a szél ereje sok helyen viharos lesz. A meteorológiai tél első napján eddig 1885-ben volt a legmelegebb, 17 fokot mértek. Cikkünk nyomán Az állványok „elrügyeztek" Az év első felében „Rügyező állványok” című írásunk kritizálta a hatvani Ingatlankezelő Vállalatot, amelynek feladatai közé tartozik a petőfibányai lakótelep épületeinek rendszeres felújítása. Hartai Sándor igazgató most kedvező fordulatról informált. Elmondotta, hogy miután a megyei tanács augusztusban kellő fedezetet biztosított a munkákra, rögtön megkezdődött a felújítás, s ma már ott tartanak, hogy az idei évre tervezett 350 lakás minden építő- és szakipari feladatával végeznek két héten belül. A karbantartó, hibaelhárító munkát előbb a Dózsa György út páros oldalán, a Lenin és a Deák Ferenc utcákon végezték el, majd a „rügyektől megfosztott állványokkal” a Dózsa György út páratlan oldalára költöztek, hogy ott is megoldják a feladatukat. Az Ingatlankezelő Vállalatra egyébként 2200 lakás folyamatos felújító munkája tartozik Hatvanban és Pető- fibányán, s az idén felhasználható összeg hétmillió forint volt. Ebből a városban 650 lakást hoztak, illetve hoznak rendbe 1979. végéig, továbbá a Mészáros Lázár utcában átadnak egy kétszintes, nyolclakásos új épületet, ami enyhít valamicskét a helyi lakásgondokon. Jö • vőre tovább vándorolnak az állványok, amennyiben kellő költségfedezethez jut a vállalat. A póthatáridő: november 20. Bírósági ítélet után Nem valamiféle szenzációs bűnügyről akarunk most beszámolni. Amiről szólunk, abban a vitában ugyan az Egri Megyei Bíróság hozott ítéletet, de a per szenvedő alanya egy kollégium. Méghozzá a Gyöngyösi Vak Boty- tyán Jánosról elnevezett középiskola diákszállása. Az elmarasztalt alperes pedig a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. Hogy miért kellett egy kollégium ügyében a bíróságnak ítélkeznie? Ez a kérdés fogalmazódott meg bennünk is mindenekelőtt. Lássuk hát a pert és a kollégiumot. A póthatáridőn is túl Idézünk az ítéletből: — A bíróság kötelezi az alperest, hogy a ... számú végzésével jogerősen jóváhagyott egyezség 2. pontjában foglalt munkálatokat 1979. november 20-i póthatáridőig végezze el. A rendelkezés világos. Csak azt nem tudjuk meg belőle, hogy miféle munkákról van szó. Ezt kérdeztük meg a kollégium igazgatójától, Daubner Bélától. — A vizes blokkokat kellene kijavítani, hogy ne ázzanak be. ne csöpögjenek. Ez volna á fontos. Még a nyílászárók is rosszak, repedezettek. töröttek, de hát... a vizes blokkok a fontosak. — Mi történt eddig? — Semmi. Még csak erre sem jártak az építők. Ez pedig november 28-án hangzott el. Több mint egy héttel a bíróság ítéletében megállapított póthatáridő letelte után. Ha ez a határidő „pót”, azt is feltételezi, hogy előzőleg is volt már határideje a munkák elvégzésének. És hogy mi történt eddig a határidők megtartásáért? — Semmi — hallottuk a kollégium igazgatójától. Bírósági ítélet ide, bírósági ítélet oda. Fyrcsa? Az. Az ellenvélemény Az érdekelt tanácsi építők igazgatójától is kértünk felvilágosítást. — A zuhanyozó-előterekben levő gipszfalak nedvesedése részben tervezési hibák miatt jelentkezik, részben azért, mert a páraelszívó berendezéseket nem kellően üzemeltetik. Ezt a magyarázatot Varga Lajos közölte. — A bírósági döntés, véleményünk szerint reálisan, a vállalat még fennálló kötelezettségét mintegy hatvanezer forintban jelölte meg. Ennek az összegnek pénzbeli megtérítését több esetben felajánlottuk azért is, mert a jelenlegi hónapokban a vállalat szakmunkásgárdája az éves lakásprogramnál lekötött, így megkíséreltük kötelezettségünk pénzbeli rendezését. Mindebből pedig két dolog világos: munka helyett pénzt kínált a felperesnek az építőipar, mert — ez a másik rész — a javítások elvégzésére nincs „szabad” szak munkása. Hadd emlékeztessünk arra, hogy a bíróság a munka elvégzésére kötelezte az építőket. Mégis van megoldás Hallgassuk tovább az építőipari vállalat igazgatóját. — A Heves megyei Beruházási Vállalat a javasolt megoldásunkat nem fogadta el, ezért segítséget kértünk a Borsodi Szénbányák egercse- hi aknaüzeménél levő építőbrigádoktól, akikkel a tárgyalás most folyik. Érdemes a válasz időpontját is rögzítenünk: 1979. november 23. Tehát túl a bírósági ítéletben rögzített pót- határidőn. — A téli hónapokban a munka-leterheltségük lehetővé tenné a javítás elvégzését — folytatta a tanácsi építők igazgatója a választ. — ígéretet kaptunk arra, hogy december hónapban a munkát a mi költségünkre, nevünkben és helyettünk, > a mi irányításunkkal elvégzik. Ide pontot is tehetnénk, hiszen a régóta vitatott ügy immár hepienddel ér véget — decemberben, ha az egercsehi építőbrigádok is úgy akarják. Azt a bizonyos pontot mégsem tesszük ki. — Reméljük, hogy ez a régen húzódó téma ezzel megnyugtatóan lezárul. Tehát: régóta húzódó téma. Ugyan miért lett ebből ilyen „nem ízlik” rétestészta? — Mint a vállalat egyszemélyi felelős vezetője azt a véleményemet is kénytelen vagyok megfogalmazni, hogy az ügy elhúzódásához személyi ellentétek is hozzájárultak. íme, az elhúzódás okainak egyike. Furcsa ez így? Az, bizony. Nem érte meg Véleményünk szerint ez a gyöngyösi kollégiumi ügy egyáltalában nem ért annyit, mint amennyibe került eddig is. Amennyi energiába, lótás- futásba, kötözködésbe, magyarázkodásba és sok-sok elröppent időbe került. A javítást végül is az építőknek el kell végezniük. Hogy még mindig nem veszik figyelembe a bíróság ítéletét a határidő megtartásában?.. . Hát, ha tehetik.... ! De nem érte meg az egész „semmiség” a , közhangulat alakulása miatt sem. Gyöngyösön valóban ügy lett a tanácsi építők magatartásá- . ból. Több fórumon is indulatos és elmarasztaló megállapítások hangzottak el erről. Megkérdezhetjük: mi ácsodénak húzta-nyúzta ezt a dolgot a tanácsi építőipari vállalat? Szinte napok alatt „megehették” volna az egészet. Ahol évente annyi millió forint értékű munkát végeznek el, otl, mit számit néhány tízezer forintnak megfelelő tétel? Jó, tudjuk, hivatkozott erre az építők igazgatója is, a szakmunkáskéz így, év vége felé, soha sem elég. Hogy évközben lehetett volna-e néhányat találni Gyöngyös ügyében, az más kérdés. Azt is tudjuk, hogy a személyi ellentétek is kerékkötői lehetnek a legjobb szándéknak is. De hát a jelen példánk is azt igazolja, hogy az ilyen személyi ellentétek sem állhatják útját vég nélkül a kötelező feladatok elvégzésének. Ezért az ilyen ellentéteket csírájában kell' elfojtani. Ennek az egész „filléres” ügynek azonban nagyon fontos tanulsága van még az elmondottakon túl. Nem másról, mint a beruházásért felelős vállalat következetes, hajlíthatatlan magatartásáról van szó. Nem engedett a negyvennyolcból. Jó kapcsolatok ide, jó kapcsolatok oda, a megbízott érdeke a fontos, a mindenekelőtt való. Utóvégre ezért van, ezt kell érvényesítenie, ezért fizetik. Szokatlan határozottság Nem akarjuk mi ezt a kollégiumi vitát túllihegni. Igaz, az érintett diákoknak, kollégiumi vezetőknek a javítandó vizesblokk ügye nem kis ügy. Mégis... Mégis sokkal fontosabb vonása az egésznek az a szellem, amit mi is erősíteni szeretnénk most is, később is, mindenkor: ragaszkodjunk a „játékszabályokhoz”. Ha valaki, bármi miatt nem akarja azokat megtartani, ne „értsük meg”, ne mutassunk hajlandóságot a „nehézségek” elfogadására, hanem mondjuk azt: — A bíró sípja megszólalt, a szabálytalanságot lefújta, a büntetést végre kell hajtani. Azt mondják a sportszeretők, még nem volt rá példa, hogy a megadott tizenegyest a bíró visszavonta volna. Igaz, kemény dolgok ezek a tizenegyesek, de hát:.. Tessék szabályosan játszani. Csak ennyi az egész. G. Molnár Ferenc 1979. december vasamat A
