Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-16 / 294. szám

•HisftiMiiimunini

‘»»•a#*as!9*ssss--M25-5Sfi-aa5eae*ess«BBS-5e-93e«-S3S9BBasBs*B«

BflflfliflBBvaaiflaaiBniiiiitBiiaitjnttjnKisMBiiiafttattitiaan«!

Hidas Antal 80 éves

Hidas Antal portréja

A magyar munkásmozgalom költője és írója A Tanácsköztársaság csodálatos napjai alatt kerül a mozgalommal szoros kapcsolatba. Mint ifjúmunkás, a Munkás Egyetem hallgatója. A tragikus bukás után Szlovákiába kerül és itt írja Schönherz Zoltán zenéjére „A harcban nem szabad megállni..című forradalmi dalát, amit később annyi más édestesit- vérével együtt, állandóan énekelt „népdala” lesz a mozgalomnak. Az emigráció évei következtek ezután, de nem lesz világpolgár, magyar költő marad, akinek élete összeforrt a magyar munkás- mozgalommal. Első verseskötete — az első mű, amely Hidas Antal néven jelent meg — Becsben lát nepvilá- got (eredeti neve Szántó Gyula),

1923-ban hazajön. Két évig itthon él, de már 1925-ben menekülnie kell a letartóztatás elől. A párt úgy határoz, hogy egy bizonyos időre Moszkvába küldi a fiatal elvtársat tanulni,, hogy aztán majd visszatérhessen Magyarországra és felkészültebben szervezhesse a forradalmi munkát. Kun Béla közli vele a határozatot, már Moszkvában:

„— Mennyi lesz az a „bizonyos idő? — kérdeztem.

— Egy-két év — mondta Kun Béla.

— Sok!

harAz egy-két évből — mdncnégy év lett”.

Ez az egy emberöltőnyi idő alatt Hidas Antal az internacionalista pártmunkás, az emigráns magyar irodalom egyik legismertebb alakjává válik. Dalait négy országban Magyarországon, a Szovjetunióban, Csehszlovákéban. Romániában éneklik népdalként. Sokszor azt sem tudták a munkáskörök, dalárdák, dalos kedvű emberek, hogy fájdalmukat, el- esettségükét, kiszolgáltatottságukat és harci kedvüket, szolidaritásukat, tenni akarásukat megfogalmazó ének kinek a terméke, vagy hogy egyáltalán van szerzője. Kaphat-e író ennél nagyobb meg• becsülést? Idehaza verseit különböző álneveken is tér jesztik. A „Vörös Csepel” című indulója a legismertebb példa erre, de a legális munkásösszejövetelek '' szsvaió- kórusainak és dalárdáinak műsorában is jelen van, minden „100 százalék” esten, — természetesen valami álnéven, például mint arab költő.

„Hétköznapi” . munkája szervezés. Ő a magyar forradalmi írók és művészek szövetségének titkára és a forradalmi írók nemzetközi szervezete folyóiratának

egyik szerkesztője. Hatalmas munkabírásról tesz tanúsagot. Ezekbe» az években állandóan utazik, dolgozik, ekkor jelenik meg trilógiájának első kötete, amelyben sok önéletrajz vonatkozású motívumot dolgozva fel, a munkásmozgalommal való találkozását meséli el.

De amiért — saját csodás, varázs hatású íráson űvészetén kívül — az egész magyar kultúra adósa, az a hatalmas és fáradhatatlan munka, amit Kun Ágnessel, feleségével, Kun Béla lányával együtt végzett és végez a magyar irodalom népszerűsítéséért. Az oroszul megjelenő teljes Petőfit kísérő írásaiért és azért, hogy a szovjet irodalom és művészet legjobbjait tették a magyar Irodalom barátaivá. Az ö munkájuk eredményeként i-s valósulhat meg napjainkban, hogy a szovjet olvasó több százezres példányszámba ismerheti meg a magyar irodalom legnagyobb neveit, műveit, a magyar költészetet. Mindezért köszönettel tartozunk neki 80. születésnapján, még akkor is, ha tudjuk, nem köszönetért tette.

Kívánjuk, hogy még soksok eredményes munkában eltelő termékeny éven át terjessze „lelke raktárának” sugárzó valóját, „a fénysebességgel terjedő szépet”.

— szalontay —

HIDAS ANTAL:

Egy erős

~ I

l topolya.,.

Egy erős topolya pihés virágpora levált és kerengett.., De szerelem helyett szél-fútta pocsolya sodorta öt tova, az át göröngyein.

Ö, gyötrelem, megint hogy elpusztul egy rim. Lába mezítelen a vágy-cserepeken, a bánat-kövein.

Öröm helyett — kin, Jl

Egy erős topolya.

■ emmu»aaaMaaaaaw«aimiBinmM«H»MM8mggming»gw»ti«igiig«g»»«»gMai,M»n«*uMwggB;8MgMMeB»«Bm»i

? 'm m *

Paul Klee centenáriuma í

*iaa*«tM«*a*M*lMaa*aaaaaa*«a»u«t«a»*iaa*iaa*a*aaaaaaaaa«aaawnw*aa*BaaaaaaaaaaaaaaaaBaaaaaaai»aaa««aaaaa«aaBaaaiaa«a*»

Klee: Állatok a cserjésben (1938)

Száz éve született Paul Klee, a modern festészet egyik legérdekesebb alakja, a svájci Münchenbuch- seeben, Bern közelében. Münchenben tanult a képzőművészeti akadémián. Hatással volt rá Cézanne, Van Gogh és Matisse művészete, barátja volt Kan- dinszkij. 1912 tavaszán Párizsban ismerkedett meg a kubista festményekkel. A Bauhausban —, amelynek később tanára lett Wei- marban és Dessauban — elhangzott egyik előadásában elmondta Klee, hogyan kezdte egymáshoz viszonyítani a vonalakat, színeket, árnyalatokat. Leírja, hogy a keze között alakuló formák lassanként valódi, vagy vélt képmássá alakultak képzeletében és ö követte ezeket a halvány utalásokat, ha úgy látta, nem veszélyeztetik a kép harmóniáját. Kiegészítette a „talált” képmásokat. Meg volt győződve, hogy ez a módszer „hívebb a természethez, mint bármiféle szolgai másolás”. Ilyenkor a természet maga alkot a művész személyén keresztül.

Fantáziadús rajzai a színek által válnak teljessé. Amikor 1914-ben festő barátaival Tunéziába utazott, ezt jegyezte fel naplójába: „Én és a szín most már egyek vagyunk, festő vagyok!" Klee színvilágáról Pierre Courthion azt írja: „Palettája néha vad, de sohasem rikító; képeinek színezése, még ha fakó vöröseket és zöldeket alkalmaz is, a hold szelíd fényét idézi... Előreugró kékjeivel, hátráló szürkéivel távlatot és vibrálást adott színes síkjainak ... A rajzhoz és a színhez járul Klee rendkívüli adottsága, mellyel összekapcsolja a síkokat, ritmusokat hív életre. Valőrjeit a sakktábla végletes fehérjétől a végletes feketéig terjedő skáláján modulálja, majd föléjük helyezi —, mintegy rájuk nyomtatja — fénylő prizmáit, s ezzel térbeli mélységet teremt, eleven mozgást jelenít meg.”

Klee számára a művészet mindig teremtés. S a megnyilatkozás, a teremtés mindig új eszközöket követel. „Megtanuljuk, hogy gyökerestől ismerjünk meg valamit, megtanultuk a látható dolgok előretörését. De ezzel még nem jutunk el a művészet legmagasabb fokára — vallja. — A legmagasabb fok a titokzatosság kezdete. —

Klee, mint Kandinszkij és Mondrián — egy tiszta, bensőséges művészettől várták a' világ megújulását, a jelenségek fátylán át egy magasabb rendű igazságot próbáltak megragadni. De Klee, ahogy egy francia méltatója mondja, varázsló volt. Először csak vonalakat, síkokat és színeket látunk képein, majd ezeknek az elemeknek együttese az észlelések egész skáláját hozza létre.

„Paul Klee festészetében megvan bejárt világmindenségünk térbeli kitárulkozása és hullámzó ritmusa, Lelkünk legmélyére, a legrejtettebb régiókig hatol és titokzatos járatokat tár fel, de kifejezésmódja mindig az .optikai lehetőségek körében marad.”

— K —

Árion

>BBflinBBtlBfBlBIMBB«lt(B9imiHBBgímBiniIBBBCeS9«IIHMI

mtmifitiitiiimNiiiftitmBmtiMtmHt

** ****5**!?e*-*5fi5'8***S!SSaB BSBBHB9BBB9!* 3335» -5

SB»SSM99!S»!I8n!«fSStetmf<Btimitt!l8KKnB:tBS:feS!n!!tC91fB<BHftt!>2C

1BSSBE BBB BEB1EEB8 EBE BBSBBBSS BBBB1HB 9 BB BBBB*

A dolgok léte sajnos nem olyan egyszerű, mint egy szép tavaszi zokogás, egy reménytelen, önfeledt vigasztalódás, hanem ..., de nem folytatom, mert meglehetősen intelligens hősünk is éppen elhatározta, hogy nem érdekli ezentúl semmilyen hülye nyavalygás.

„Meztelenül születünk és mindannyian meghalunk.” — gondolta, de utóbb kicsit megbánta, hogy ezzel az aforizmával már akkor hangot adott érzéseinek, amikor még olyannyira nem értette őket, hogy csak egy ilyen homályos szimbólummal tudta kifejezni magát.

Régóta sejtette, hogy a szerelem azért oly végzetszerű, mert hasonló feltétel nélküli feloldással indul, mint a haldoklás, csakhogy lényegesebbnek tartotta azt a szintézist, ami ezután létrejön.

Ha a megismerés ilyen módon vesz új utakat, az ember képes vakon átengedni magát a változásnak. „Talán mégis olyan egyszerű, mint egy szép tavaszi zokogás”. — gondolta, — „hiszen minden felelősséget átadunk a másiknak magunkkal kapcsolatban — ő vállal minket és mi vállaljuk őt.” (Arra ekkor még nem gondolt, hogy, ha a szerelem fél ettől az átalakulástól, nem is vállal annyit, s ezt a hibát szinte lehetetlen a másiknak kijavítania. De akkor

Melocco Jánost

Á költő és a szerelem

még gondolatai egyszerűbb vágányokon futottak, s mivel később úgyis ide jutott, nyugodtan követhetjük tovább.)

Ott tartottunk, hogy agya lázasan dolgozni kezdett. „Meg akarok változni, és olyan irányban — erről számtalanszor meggyőződtem —, amilyen irányban leginkább ő tud megváltoztatni.” — szögezte le a kérdést, s mellékesen nyugtázta, hogy ezek szerint ő még nem is szerelmes, csak szeretne szeretni; majd szokott éleselméjűségével tovább ment, és úgy találta, hogy mégis, mert a szerelemre alkalmas lény kijelölése már önmagában is némi átalakítást kezdeményezett benne, hiszen máris sok mindent tud róla.

„Folytassuk a kérdés megfogalmazását” — gondolta, és saját esetén töprengett. „Ö nem szeret engem, sőt, bizonyos mértékig megvet, tehát elzárkózik és titkolja saját lényegesebb vonásait. Így sokkal kínosabb minden adat megszerzése, s szinte még csak eisern jutok ahhoz a problémához, hogy személyisége is meg fog változni,

ezért mindig kezdhetem újra a küzdelmet. Ahhoz, hogy legyen erőm a küzdelmet újrakezdeni, kisebb-nagyobb győzelmekre lenne szükségem ismeretlensége ellen.”

W égül eszébe jutott, hogy ez” által ő maga is kismértékben vállalhatja csak a szeretett lényt, így a megismerés munkájában munkanélkülinek számít. Nyilvánvalónak tartotta, hogy a kínos viszafojtottság helyébe igazi lendületet csak a szeretett lény érdeklődése adna, s az volna szép, ha végül simogatások és ölelések elégítenék ki egymásra való igényük legmasabb fokát.

Stilisztikai problémái ezután elenyésztek, szerelemmel, halállal, és más ilyesmikkel töltötte meg nagy regényeit; hiszen a társadalom megváltoztatásának vágya nagyon hasonlít a szerelemhez, s ez esetben az eszmék, amellyel az emberekre akart hatni, a szeretett lény felelt meg.

Mivel reménytelen szerelmes volt, különös érzékkel nyúlt az önkényuralmi, vagy lassan haladó rendszerekhez, de kevéssé, értett a forradalomhoz. (Viszont, mert művész volt, lehet, hogy éppen társadalmunk állapotán elkeseredve választotta reménytelenséget a kiábrándulás helyett.)

Költőnk szerelme annyiban is hasonlított az általa zsákbamacskaként árult eszmékhez, hogy mindkettő állandóan változott; s noha költőnk az irodalom iránti féktelen elragadtatásában azt hitte, nem kell tartania attól, hogy távoli szerelméről változatlan képet fest lelkében, pedig ez tényleg így volt, hiszen költőnk valójában saját magát imádta. (Ez viszont, nem vigasztalta túlzottan.)

1/ öltőnk tehát állandóan vál- tozó törvényekhez akarta formálni a világot, s ehhez a módszereket gyakran szerelméből szűrte le; szerelmi tapasztalatait viszont sokszor az általános törvényekkel és eszmékkel igyekezett pótolni, így végül oda jutott, hogy .mikor szerelmesnek kellett volna lennie, csak a világot akarta megváltoztatni. amikor pedig írnia kellett, forró érzékiséggel ecsetelte finom és kidolgozott módszereit a világ megváltoztatására. (Ez utóbbi valószínűleg hasznára vált az irodalomnak, de hősünk ettől még oly félénk és kiszámított volt szerelmével, mint amilyen féltő gonddal nyúlt a társadalomhoz, s — bár sejtette, hogy több nyers természetesség kellene ehhez a kapcsolathoz — tiszteletteljes távolból szeretett, mint ahogyan egy bölcs szemléli a világot.)

Így mindkét dologban kudarcot vallott saját szempontjából. E kudarcok annnyira tanulságosak számunkra, amennyire hősünk eszméi és szerelme valóban azonos lénye- gűek. Ha teljesen azonosak lennének, a remény és a reménytelenség kérdésében elsősorban, akkor költőnk könnyen eljutna az élet és a szerelem lényegéig, amely azonban nem keltene benne különösebb szenvedélyt, m;vel ő hibátlanul engedné át magán a hatásokat, hibátlan lenne, nem akarna megváltozni, s nem lenne szerelmes senkibe. (Még az a hibája sem lenne meg, hogy nem foglalkozik másokkal, hiszen írna.)

„Még szerencse, hogy nem lehetek tökéletes, mert nem élhetek teljes összhangban környezetemmel, hiszen a társadalmi és természeti környezet kölcsönhatása vagyok, és egyik környezet sem tökéletes, még külön-külön sem. Ha pedig átformáljuk a tökéletes fogalmát az elérheti? legjobbra ..., nos, akkor senki sem lenne tökéletesebb a többinél; mert, ha mindent figyelembe veszünk mindenki tökéletes lenne, hiszen maradéktalanul megfelelne annak a társadalmi-természeti kölcsönhatásnak, ami önmaga.”

Költőnk így ismét csak pda jutott, hógy a társadalom nem tökéletes (és nem is lesz soha), akkor ő írni fog.

Lázasan munkához látott, és megírta fenti elbeszélését.

B BBtSfi 68BBBB S BBBB9BSBB9SSBBB9BBBBB B1IHEII9B15E SEB85BBSBBSBBBB5SESE9E1B BE t E t" B B1H Ei B BB B ■ B• S ST 0 E 3JIB B B BBC BB I1II1D B B'B BSIIBSD1II

é

i

4