Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-02 / 282. szám
ggyfelvonásos balett az Operában NAGY CSEND VAN Pétervásári este 79 A Magyar Álltmi Operaház november 30án mutatja be Mahler: Gyermek gyászdalok című művére készített egyfelvonásos balettet, amelynek koreográfusa Fodor Antal. (MTI fotó — Benkő Imre felv. — KS) Csajkovszkij-zenével ünnepelte Eger a felszabadulás évfordulóját \ Az Egri Szimfonikusok hangversenyéről Eger felszabadulásának 35. évfordulóján az Egri Szimfonikus Zenekar — hagyományaihoz híven — ünnepi hangversenyt adott pénteken este a .Megyei Művelődési Központ dísztermében. A műsorban Csajkovszkij-mű- vek hangzottak el: a keringő, a Csipkerózsika című balettből. a Hegedűverseny (D- dúrj, zárószámként a Rómeó és Júlia nyitányfantázia. A három mű három irányból .engedi megközelíteni a zeneszerzőt. A balett világát szenvedélyesen szerette Csajkovszkij. Versenyműveiben a szólóhangszer lehetőségeit kutatta. A Rómeó és Júlia nyitányfantáziája pedig azt az átélést vetíti elénk, ahogyan a zeneszerző a drámát, %z érzelmek és szenvedélyek 'tragikus ' elbukását fogalmazta meg zenében. A szélesen áradó dallamok, bármiről js írja zenéjét Csajkovszkij, a ragyogó felszínt jelentik. A formának ez az ünnepélyessége, és méltósága a mélyen töprengő, magányos zenészt, a zeneköltőt nem takarhatja el szemünk elől. A Csipkerózsika táncai nem adnak ugyan alkalmat olyan mértékben az elmélkedésre, mint akár a Hegedűverseny, vagy a nyitányfantázia, de abban is ott található az a bizonyos kis bánat, elréve- dés. amely még legvidámabb műveiben is fontos alkotó elem. A műsor három száma mintha azt bizonyítaná, hogy az Egri Szimfonikusok érdeklődése elmélyülne Csajkovszkij irányában. A Hegedűverseny szólistája Kocsis Albert volt. Valódi virtuóznak való feladat ez a mű, az érzelmi viharzásnak és a belső tépelődésnek széles skáláját játszatja végig a zeneszerző a hegedűssel. Néhol erőteljes küzdelemmé szélesedik a hegedű és a zenekar együttzenélése: úgy tetszik, a világban, a maga által teremtett és a magára vállalt magányban társtalanul bolyongó művész erőfeszítése a boldog beteljesülést hozó harmóniáig itt sem tud eljutni. Kocsis Albert egyre he- vülőbb tempóban játszotta a befejező részt, s ezzel tragikus felhangot adott a szenvedélyesen áradó zenének. A Rómeó és Júlia nyitány- fantázia nem követi a sha- kespearei alkotás lélektani vonulatát, nyilván más belső harcok és történések motiválták a zenészt, mint a költőóriást. Ez a művészi vallomás és őszinteség viszont, ahogyan az egyes részletekben a sorsszerűt, a végzeteset átszövi érzelmekkel és szenvedéllyel a zenész, még akkor is nyugtalanítja a hallgatót, ha a mű befejezése nem olyan viharzás, mint amit a drámai effektusokkal gazdagon élő Csajkovszkijtól egyébként kapunk. Az Egri Szimfonikusokat Farkas István vezényelte. Az ő értelmezése, elmélyült munkája érződik az előadáson. A zenetörténeti bevezetőt Lévay Zsolt mondotta el. Farkas András A tanköteles körű hatéVes gyermekek 96.2 százalékát íratták be tavaly az általános iskolába, s ez az arány csaknem egy százalékkal haladja meg az öt évvel korábbit. Az Oktatási Minisztérium évről évre következetesen áttekinti, a tankötelezettségi törvény végrehajtásának tapasztalatait, s a most elkészült összesítés újabb eredményekről adhat számot. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy 90 százalékon felül akár egyszázalékos növekedés is számottevő eredménynek tekinthető, ez azonban nem jelenti azt, hogy elégedettek a mai aránnyal. Annál is kevésbé, mert e tekintetben még mindig jelentős a szóródás a megyék között. A legjobb eredményekkel Somogy, Győr-Sop- ron, és Békés, megye dicsekedhet, itt a múlt tanévben a tankötelesek 98,7—98,2 százaléka foglalta el helyét időben az első osztály padjaiban. Ugyanakkor Hajdú-Bi- har megyében a hatévesek 94,2, Bács-Kiskun megyében pedig 94,6 százalékát íratták csak be. A hatévesek közül országosan mintegy 5500 gyermek nem került be az iskolába, Az emberek időbeosztása sok tényezőtől függ. Régen a munka, a mulatozás, a csendes közös beszélgetések idejét megszabta valami évszázados rend: n természet színeváltozásai közt munkálkodó ember feladatairól, az évszakoktól függött minden. Az iparosodással, az emberek munkájának megváltozásával, szokásaik is átalakulnak. Ennek hatása a legkisebb falvakban is érvényesül. A hétfő, a tévé adásszünet! napja valahogy kilóg a hetünkből. Ilyenkor kicsit úgy kihúzza a karosszékben meg- görbedt hátát az ember, elmegy ismerőseihez, vagy szétnéz a környékén, megnézi mi megy a mozikban milyen közösségi programok vannak a lakóhelyen. Egyszóval jobban kimozdul, mint máskor. Megnéztük hát egy község, Pétervására hétfő estéjét. hogy hová indulhat egy itteni lakos, ha nem akarja otthon tölteni az idejét. A fények öt óra körül szépen, csendben kigyulladnak, mivel ősszel hamar sötétedik. Az utcákon csökken a forgalom. ahogy esteledik. Nézzük, hová mehetnek az emberek. A falu középpontjában a buszmegállóban hat óráig 60 százalékuk iskolaéretlen- ség miatt. A többiek részben képezhetetlenek, illetve súlyos értelmi fogyatékosok, és még mindig jelentős azoknak a száma, akikről —- jobbára a szülői hanyagság miatt — nem tud az iskola. Gond, hogy magas az isko- laéretlenség miatt felmentettek aránya. Az Oktatási Minisztérium — az Egészségügyi Minisztériummal együtt — tájékozódik a növekedés okairól. Kedvezőtlenül befolyásolja a helyzetet, hogy a fejlődésükben enyhén visszamaradott gyermekek számára nem mindenütt szerveztek korrekciós osztályokat. illetve azokat nem is lehet mindeftütt kialakítani. A kis településekén például két-három gyermekkel nem foglalkozhat külön pedagógus. A kallódó gyermekek felkutatására az eddigieknél is nagyobb erőfeszítéseket kell tenni — hangsúlyozzák az Oktatási Minisztériumban. Sokat segíthetnek ebben a pedagógusoknak és a tanácsi dolgozóknak a társadalmi szervek, és nem utolsósorban a népességnyilvántartó hivatalok. Ne vesszen el 5500 gyerek ír. Eddig hajlandók vagyunk figyelni. Meg addig a pillanatig, amíg összecsapjuk a kezünket. Ez a szembeszökő eset nem is enged lélegzethez jutni. De furcsa ellentét a felidézett esemény, és a köpcös élő testi mivolta. És az asszony? Meddig járhat ezen a borotvaélen? Persze a gyerek. A gyereknek apa kell, ha már megmaradt az apa. — De azasz- szony, az asszony? — Sietve befordult a mellékutcába. Szaporán kapkodta a fejét, a házszámokat nézegette. Idegen kapualjban tűnt el, és elszántan becsöngetett oda, ahol az ismerős nevet olvasta. A folytatásról csak suttogtak. Kímélve — .kímélve? — a köpcöst. És az asszonyt ki kíméli? Mert most is a történet lett érdekes. Mindenkit a történet érdekel. A sietős futás az idegen házba, majd az ernyedt, nyugodt távozás. És otthon? — A hosszú és feszült éjjeleken tehetetlenül lesni köpcös hajnálig tartó járká- lását az előszobában. És átélni a nappalok fullaszt? CírNmUsm _J!#^Í«fceaJber3.; vasárnap izgalmát, hogy a férje újra próbálkozik. Lemondani és elkezdem. Beszél getai az árakról, a megélhetésről, mintha az lenne a legnagyobb gond. Tapogatózó, köröző kérdéseket feltenni arról. hogy érzi magát, mikor megy újra orvosihoz? Arról pedig hallgatni, hogy folyamatban van a leszáza lók olása, és még kevesebb lesz a pénz. Ezenkívül lassan-lassan eltávolodni attól, akivel együtt él, aki mellé esténként lefekszik. Eljutni oda, hogy hideglelős ijedtséggel tel riad, és kábán kérdeni magától: ki esz, aki nyitott szemmel visszanéz rám? És a segítség elmarad. A lopott délutánokon belekapaszkodhat egybe, vagy százba. Csak átmeneti a megnyugvás. Aztán már a rendőrségre sietett Közben a férje munkahelyén az a néhány ember felpezsdült, mán* a vízbe ejtett égetett mész. Az irattáros idős kolléganője csendben félrevonult, és amikor nem látta senki, keresztet vetett. Az életre éretlenek hányavetin vihogtak: „kikapott valami nőt, és nem mer hazamenni. Miit sziámit egy vagy két nap. Fegyelmit se adhatnak már néki a hiányzásért.” Harmadnap délelőtt a sejtelem árnyéka már mindent elfedett, és a hér sem várai tott megám. A Népliget mögötti vasúti töltésen már tegnap megtalálták, és azonosították Gazsó Fei enc holttestét. Egy tehervonat alá vétette magát. A lassan haladó szerelvény néhány utolsó kocsija zúzta szét a testét. A mozdonyvezető sem láthatta, nem vehette észre. A kabátja zsebében ott volt az összes igazolványa és egv címzés nélküli borítékban néhány sor: „Tudtam, hogy nem segíthet rajtam senki. Én pedig nem tudtam megoldani az életemet.” Az első pillanat döbbeneté mindenkinek egyet sugallt: „szegény ember.” Néhány kapkodó, tétova mozdulatait jelezte, volt akinek eszébe jutott, miit mulasztott el, ami talán segített volna a köpcösön. Az esemény tagilózó hatása után volt, aki szánakozó hangsúllyal mondta: „bolond volt a lelkem.” A napok göngyölegében cipelt idő mór szétzilálta az együttérzést. Tárgyalási téma lett ez a halál is. — „Ilyen emberrel dolgoztam együtt?” — kérdezte a mélyrepülésben filozofáló. Az ok nélküli sértődött; majdnem rikácsolta: — „Hol lehetünk biztonságban, miikor a köz- és önveszélyesek szabadon járkálnak?” — „Olyan nincs, hogy nem tudót* magán segítem?” — sza jkózta egy be- tonferű érzéketlen. — „Maga kereste a baját, nem hibáztathat senkit.” — És tovább fütyörészett a vékonypéneú sivár. <5 még azt hitte, a halál ökölcsapása bevégzi Ga-' zsó Ferenc perét az élettel. (r ?G r.) teres körzetben négy helyen is mérnek szeszt, rle más programokról nemigen hallottunk. Ez azért lehet, mert a ftatalok eljárnak dolgozni, s nincsenek számukra ösz- szejövetelek. Nem tudunk velük megismerkedni. Van mozi, meg van vendéglő, meg van presszó. A kollégistáknak vannak ugyan rendezvényeik, de a nagytermükbe hatvannál többen nem férnek be. mi, a to- vábbképzősök kirekedünk, s mehetünk a kocsmába esténként. A művelődési házat csak kívülről láttuk: bezárva, A tévét, meg unjuk. — Hová valósiak? — Istenmezejére. Egerből jöttünk, s itt kell ótszáll- nunk. Váróterem nincs, nem tudunk sehová menni, így hát ideülünk a féldeci mellé. Egyébként 1 szeretjük Péter - vásárát: itt több szórakozóhely van. mint nálunk, s hamarabb hozzák az új filmeket az itteni moziba. Vásárolni is könnyebben lehet. Végre egy helybelit, is találunk, a sok .Jdegen” mel- ' lett. — Esténként ide járok sa-kikozni, mert a tekeklubunk, ahol le lehetne ülni, messzibb van és nem is fűtik. Egylbként én is a szakmunkásképzőben dolgozom. Lehetőségek volnának a faluban, van ifjúsági klub is, de valahogy mindenki inkább ide húz: a nagyobb társaság felé. Van aki ilyenkor is dolgQ- zik Pétervásárán, számukra nem szórakozás az este. Az egri Fém- és Elektrotechnikai Szövetkezet pétervásári üzemegységében éjszaka is folyik a munka, az öntödében izzó alumíniumot csorgatnak formába a munkások. — Nem kényelmetlen aS éjszakai műszak? — Már tíz éve így dolgozom, — rázza a fejét Gál István — ez a legjobb, mer* szabad időmben minden ügyemet el tudom intézni. Nem kell külön szabadságot« kivenni. Az izzó fém közelében mór verejtékcsöppek gyöngyöznek a homlokunkon; jó munkát kívánunk és indulunk tovább. Csendes a pétervásári estei Csend van, nagyon nagte csend. Lehet, hogy ezen » napon pihenik ki az emberek* a hét. fáradalmait? Vagy a* búcsúét? De hova is menné-* nek... Gábor László Színvonalas írások, változatos tartalom Megjelent a Hevesi Szemle új száma Az olvasó számára színvonalas írások sorát kínálja a Hevesi Szemle új száma. Szelesi Zoltán Móra és a képzőművészet kapcsolatát tárgyalja. A Nemzeti Galériában rendezték meg Szent- iványi Lajos emlékkiállítását. Ezt értékeli, Tasnádi Attila, méghozzá úgy, hogy megrajzolja az alkotó emberi portréját is. Vaszilij Petrov novelláját csuvasból Kántor Klára fordította. Gyurkó Géza derűs miniatűrökkel jelentkezik és sajátos élethelyzeteket örökít meg. Az ír származású Yeats és a japán drámairodalmi hagyományok egymásra hatását taglalja Bertha Csilla tanulmánya. Csengey Dénes monodrámája a Jobb lett volna, ha hallgatok? Villon életének legjellegzetesebb fordulóit eleveníti fel, érzékletes képet festve nemcsak a kiváló költőről, hanem koráiéi is. Kaposi Levente egy precíz kisöivi,UaInuk sorsénak meghatározó élményét tárja élénk. Kócza Imre arra keres választ, hogy miként alakult a Hatvani Konzervgyár, a pé- l.vi termelőszövetkezet, az egri Finomszerelvénygyár és az Egyesült Izzó Gyöngyösi Gyárának exporttevéteen ysé- ge Kiss Gyula az eredeti tehetségű Tamási Áron farkaslaki emlékmúzeumában járt, s itt szerzett tapasztalatait idézi. A serdülés lélektanáról, közöl érdekes, s a szülők,^ számára kamatoztatható adayj lékokat Fejes András. 1944« decemberében Eger felszaba-4 dítása utón a Vörös Hadse-*** reg Üj hírek címmel a vá- ros lakosságát tájékoztat*® újságot jelentetett meg. Ezt? a sokak által nem ismert* sajtótörténeti kuriózumot» mutatja be Sugár István.g Berze Nagy Jánosnak, a magyar meseszótár szerzőjének? tudományos eredményekben bővelkedő életútját vázolja Pusztai József. Az egri főegyházmegyei könyvtár létrejöttének, gyarapodásának krónikájáról ír Farkas András, aki nemcsak a legértékesebb kiadványokat mutatja be, hanem jelenlegi gondokról — a zsúfoltságról, a felújítás sürgősségéről is szól. A szólások és használóinak világába kalauzolja az érdeklődőket Tamás Ferenc dolgozata, amely az Egerben rendezett országos tudományos diákköri konferencián a Hevesi Szemle első díját nyerte el. A politika, a társadalomtudomány és a vezetés összefüggéseit elemzi Hrabeez József. Lökös István a jugoszláv szocialista irodalmi törekvések kezde-i* teibe nyújt bepillantást a folyóiratban közölt tanulj mányrészletében. , A kifejező grafikákat Greskováts László, FékéitI Andrea, a fogókat SzénőM György késeitette. -J elég sokan ácsorognak. mert egy apró ablakból innen az utcára méri a szeszt egy elárusító. Mikor bezár, kihal az utca. A faluban egymás mellett van egy kisvendéglő. egy presszó és egy művelődési ház. Ezek közül csak egy. a presszó van nyitva. A művelődési hazra ugyan ki van írva. hogy héttőn 17—20-ig nyitva tartás van. de bent sötétség, s a kilincset hiába rázzuk. Mikor megkérdezzük az utcán ácsorgókat, sétálgat.ókat a művelődési ház felöl, mind a fejét rázza: nem tudják, nem idevalósiak. Hát akkor miért vannak itt? A buszra várakoznak. mert. más falvakba valók, de nincs váróterem, mert a kis italkimérés ládáival és üres üvegeivel elfoglalta. A fiatalabbak beülnek a presszóba, de az öregebbek inkább a tiszta levegőt! töltik a várakozás két-három óráját. Közben kissé rtiegélénkül az utca, néhányan a mozi felé tartanak. Amikor betérvén szétnézünk a mozi nézőterén. csupán 20—30 nézőt latunk árválkodni a 200 személyes nézőtéren. A műsor? A Szentimentális regény című film. A moziüzem-vezető magyarázkodik: bemutatták már a szakmunkásképző kollégiumában, azért nincsenek többen. Egyébként is tegnap búcsú volt a környéken és vagyon elfáradtak az emberek. Hol lehetnek mégis a falubeliek? A presszó lassan megtelik, s mi is helyetfog- lalunk egyik asztalnál, s figyeljük a forgalmat. Főleg fiatalok ülnek itt, a dohányfüstöt vágni lehet, csupasz villanykörték világítják át, az asztalokon bor, sör, rövidital. Néhányan sakkoznak. A forgalom egyre nő. Megkérdeztük a felszolgálót: — Mi a neve ennek a. presszónak? Rázza a fejét: nem tudom, még csak néhány hónapja vagyok itt! Mindjárt megnézem a cégtáblát. Érdeklődve átülök az egyik asztalhoz: — Helybeliek? — Nem. Az ország különböző pontjairól jöttünk. A mezőgazdasági szakmunkás- továbbképző intézetbe járunk, nyolc hét alatt az autóvillamossági szakmát tanuljuk. Abádszal ókról, Csány- ból, Mezőkövesdről érkeztünk. — Mit lehet ebben a faluban esténként csinálni? — A közelben, kétszáz méi i I 1
