Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-02 / 282. szám
Ahol a legnyagyobfe szükség van rá Tájkép a toronyból Ha azt mondom: Kisköre .;; Vízországban Mivel csodák még a magyar, így Heves megye gazdaságában sem történnek, ezért az eddiginél jóval okosabb és értelmesebb munkaerő-gazdálkodást sürgető legújabb központi és helyi határozatok végrehajtásának eredményeit nemcsak korai, de igazságtalan is lenne máris számon kérni. Annál is inkább, mert az elvégzendő feladatokkal kapcsolatos tennivalók jóval nehezebbek és bonyolultabbak a korábbiaknál. Hiszen, hogy csak mást ne említsünk: az adminisztratív jellegű döntéseken és intézkedéseken túl több megrögzött szokásainkon és szemléleteinken is változtatnunk kell. Különben minden marad a régiben, ez pedig nemcsak hogy nem jó, hanem több mint megengedhetetlen. Jól vagy jobban élni ugyanis kizárólag csak akkor és úgy tudunk, ha a mércét nemcsak szavakban, hanem a követelményekben és a teljesítményekben is magasabbra tesszük. Egyetértve, t elfogadva Pusztán számba venni sem könnyű, hogy az elmúlt öttizenöt év alatt hány intézkedés, rendelet született a munkafegyelem erősítése,. a munka megbecsülése, a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatása érdekében. Valljuk be őszintén: különösebb riadalmat, vagy megjavulást egyik sem váltott ki. Most viszont —, ahogyan az egri Finomszerelvénygyár egyik esztergályosa megfogalmazta: „Fent és lent is vették a lapot". A nagy gondolatok egyaránt találkoztak és megértésre találtattak fent — a vezetők — és lent — a dolgozók — között is. Ráadásul nem is akárhogyan! Az érintettek — döntő többségük — nemcsak, hogy helyeslik a szigorúbbnak ígérkező szankciókat, hanem kicsit későinek is tartják. A munkát, valamint a rendet és a fegyelmet szeretők ugyanis eddig is azokkal értettek egyet, akik tudtak és mertek követelni, akik a különböző anyagi és erkölcsi javakat is elsősorban a tudás, a szorgalom, a helytállás, a végzett munka mennyisége és minősége alapján osztották el, akik eddig is átnéztek azok feje fölött, akiknél minden más fontosabb volt a bizonyításnál, a tisztességes munkánál. Van mit és kitől tanulni A győri példa — lapunkban annak idején részletesen szóltunk róla — az országban is elsők között talált követőkre szűkebb hazánkban, Heves megyében. A gyors kapcsolás, a jó szándék és a tenni akarás szépséghibájaként legfeljebb az róható fel, hogy megint azok az üzemek, szövetkezetek — Izzó Gyöngyösi Gyára, egri Finomszerelvénygyár, Mátra- alji Szénbányák, Gagarin Hőerőmű, Egri Dohánygyár, Csepel Autógyár, a KAEV ^ egri gyára, a tanácsi építők, az Egervölgye Termelőszövetkezet, az Universal Ipari Szövetkezet — „léptek” az átlagosnál is gyorsabban és nagyobb léptekkel előbbre, amelynek eddig is jóval korszerűbben és magasabb színvonalon dolgoztak a többiektől. Az elmúlt hetekben elsősorban ezekben az üzemekben mérséklődött számottevően a munkaerő-vándorlás, csökkentették az adminisztratív és az alkalmazotti munkaköröket, kezdtek hozzá a munkakörök felülvizsgálatához, a teljesítménybérben dsJfiozók körének bővítéséhez, a differenciáltabb bérezés kiterjesztéséhez, valamint a vállalaton és az üzemen belüli átcsoportosításokhoz. Igaz, hogy a módosított szabályzórendszerre, valamint az új Munkatörvénykönyvre várva bizonyos tartózkodás, óvatoskodás még ezekben az üzemekben is tapasztalható, de összességében mégis az említett munkahelyeken tettek eddig legtöbbet azért, hogy a technikai és az élő munkaerőt valóban okosabban és gazdaságosabban használják ki, mint eddig tették. Van tehát mit és kitől tanulni a többieknek megyénkben is. Passzív aktívák Tetszett, nem tetszett: fontossága és jelentősége miatt megyénkben is valamennyi üzemi és szövetkezeti kollektívának véleményt kellett cserélnie a témával kapcsolatos tennivalókról. Az eseményekre sor is került, így akinek ötlete, javaslata volt, az kivétel nélkül el mondhatta. Sajnos, nem egy olyan aktívát is „sikerült” megrendezni, amelyen csak az igazgató, a párttitkár, az elnök, vagy csak a felsőbb szerv képviselője kért szót. Ezeken a tanácskozásokon az „alulról” tett megjegyzések többsége is mindössze abban merült ki, hogy „végre csökkentik már az irodisták számát is... ” Elgondolkodtató továbbá az is, hogy a középvezetők többsége — tisztelet a kevés kivételnek — tiltakozik leghangosabban a tervezett létszámcsökkentések, vagy az átcsoportosítások ellen. A miértre még nincs pontos válasz. Talán attól félnek, hogy a kevesebb létszámmal többet kell dolgozniuk, vagy a kisebb létszámú kollektíva esetleg kisebb hatalmat biztosít majd. Hogy melyik az igaz, azt ma még nem tudni, de hogy a termelés közvetlen parancsnokainak eddigi magatartása nem a közösség érdekeit szolgálja, ahhoz kétség nem férhet. Nemcsak akarni, tudni is kell A Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottságának, a megyei tanácsnak, valamint a Szak- szervezetek Heves megyei Tanácsának gazdaságpolitikusai a közelmúltban cseréltek véleményt az eddigi változások eredményeiről. ,A pozitív és a negatív példák alapján véleményüket úgy summázták, hogy az ez év ok&ber 8-án tartott megyei aktívaértekezletet — lapunkban erről is részletesen beszámoltunk — követően megyénk valamennyi üzemében, vállalatánál és szövetkezetében hozzákezdtek a munkaerő-tartalékok feltárásához, több konkrét intézkedés született a megyei párt-végrehajtóbizottság határozatának gyors és minél eredményesebb megvalósítása érdekében. Az üzemek, a munkahelyek próbálkozásai egyértelműen azt bizonyítják, hogy sem a szándékkal, sem az akarattal nincs baj, végre mindennapos, hétköznapi feladattá vált — bár nem azonos színvonalon és nem is mindenütt a legjobb módszert választva — a fegyelmezettebb, s a gazdaságos munka újabbnál újabb lehetőségeinek a keresése, felkutatása és kamatoztatása. Azt is a tapasztalatok bizonyítják ugyanakkor, hogy ehhez a tevékenységhez kevés a szándék, az akarat. Annál is inkább, mert a legkisebb változás, változtatás is embereket, esetleg családokat érinthet, ezért a humánumra, a meggyőző szavakra ugyanúgy szükség van, mint az értelmes, a becsületes munkára, a szakmai és a politikai tisztánlátásra egyaránt. Reméljük, azzal sem mondunk újat, hogy rövidesen az egyéni és a kollektív munka számonkérésére is sor kerül. Vagyis, hogy a türelmi idő letelte után a szépen hangzó szavakon, ígéreteken és célkitűzéseken túl valójában mit is tettek a gyakorlatban azért, hogy mindenki ott, úgy és annyit dolgozzon, ahol a legnagyobb szükség van rá. Mielőtt elindultunk volna utunkra, rövid közvéleménykutatást tartottunk. Férfiaktól és nőktől, idősektől és fiataloktól érdeklődtünk : — Ha azt mondom: Kisköre — mi jut eszébe? A válaszok nagy többsége így hangzott: — A jó halászléj Vagy: rf — A Tisza II. Előbbiről, mármint a kiskörei, halászléről sokan sok • mindent tudnak ezen a mi vidékünkön, de a lé főzéséhez igazán értő halászok szerint valamennyi ismeret együttvéve nem ér fel azzal a gyönyörűséggel, mint amit az igazi halászlé nyújthat, Ti- sza-parton, vasbográcsban... S vedd ehhez, mint fűszerek fűszerét, a víz szagát, a partot, az üst alatt ropogó, melengető fűzből felszálló kesernyés kék füstöt... Elég, ha egyszer belekóstolsz, azután majd mindig arra vágysz. Szóval: jó a körei halászlé, nagy öröm főzni, még inkább kanalazni, de mi most ezúttal mégsem engedtünk a nagy gasztronómiai örömöket ígérő csábításnak, és azokkal egyetértve, akik Kisköréről a Tisza Il-re asz- szociáltak — mi is a vízlépcsőhöz kértünk bebocsátást. Alapos okunk volt rá, hogy reméljük: ez sem lesz kevésbé izgalmas vállalkozás ... Ha másért nem, hát azért —, és ezt őszintén bevallhatjuk —, mert sokan úgy vannak (vagyunk) ezzel, mint itt-ott helyen a munkatársak, rokonok, sőt családtagok egymással: úgy megszoktuk mindennapos közelségüket, jelenlétüket, hogy azt hisz- szük, ismerjük őket, mindent tudunk róluk. Mígnem valami apróság kapcsán kiderül: bizony, nagyon gyérek, hiányjelesek az ismereteink. Így aztán igazán jóleső érzés, hogy Récsey Gyula, üzemvezető-főmérnök vállalja a bemutatást. Bizonyára nem túlzás, ha azt mondjuk, már első szavai is igen figyelemre méltóak: — Hazánk legnagyobb vízlépcsője a Tisza II. Feladata nem kevesebb, mint, hogy a Tisza érintett szakaszán a lefolyási viszonyok kiegyenlítésével a hasznosítható vízkészletet majdan 300 millió, nagy távlatokban pedig 400 millió köbméteres tározótérfogattal, illetve ezeknek megfelelő vízhozammal növelje. Ez azonban még csak egy a sok közül. Mert nem elhanyagolható az sem, hogy ennek a vízlépcsőnek kell kielégítenie — gravitációs úton — a növekvő mezőgazdasági és ipari vízigényeket, ami azt jelenti, hogy perspektívában 800 ezer hektár terület öntözésére, 12 ezer hektárnyi halastó és ipari üzemek vízellátását kell megoldania. E feladatokhoz társul még az igény, hogy évi 103 millió kilowattóra villamos energiát termeljen. továbbá 135(1 tonnás hajók részére közlekedésre alkalmas hajóutat létesítsen 120 kilométeren, végezetül pedig a tároló 127 négyzetméteres vízfelületével üdülési és sportolási lehetőséget teremtsen. Állandó szolgálat a szakaszmérnökség vezénylőpultjánál (Fotó: Perl Márton) A felsoroltak közül természetesen valamennyi igen fontos gazdasági építőmunkánk szempontjából, a közvéleményt viszont leginkább talán az üdülési lehetőség foglalkoztatja, így azt is tudja, hogy ez utóbbi még meglehetősen távoli idők zenéje lesz. Nos, a többi számadat is afféle „végső” eredményre utal, amelyek elérése — sőt, nem egy esetben: megközelítése is' — szintén hosszú éveket igényel még. Ennek ellenére: ami most van, az is érdemes figyelemre, hiszen a KÖT1VIZ1G kiskörei szakaszmérnöksége mellett ott találjuk az üzemeltetők között a Tisza menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalatot, valamint a vízerőtelepet üzemeltető Tiszai Erőmű Vállalatot. Mi sem természetesebb, mint hogy az eredményes munkavégzéshez a vízlépcsőt üzemeltető szervek közötti pontos, összehangolt tevékenységre van szükség. — Számunkra például —, mondja Récsey Gyula —, igen fontos a vízkészlet-megállapítás. Ehhez az adatokat a felső szakasz mérőhelyeiről, aztán a központi vízállásjelentésekből és több más helyről, például Tiszalökről szerezzük be. — Az ottani üzemelés nagyban befolyásolja a mi helyzetünket, s végső soron biztonsággal megállapítjuk, milyen vízkészlet, vízmennyiség várható a következő napokban. Tudnunk kell ezek mellett azt is, hogy a Tiszá menti Regionális Vízmű Vállalat mennyi vizet kíván öntözésre felhasználni, így kiderül, mennyi az a felesleges víz- mennyiség, amit a vízlépcsőn kell levezetni. Ha ennek feltételei biztosítottak (minimum 2 méteres vízszintkülönbség kell a felvíz és az alvíz között) — a vízlevezetés az erőművön keresztül történik. Jelenleg e téren nincs gond: a tervezett hatalmas területből jelenleg még ..csak” százezer hektárnyit öntöznek, és lényegében gond nélkül tudják biztosítani az erőmű . számára . szüksége- másodpercenkénti rhininvt lisan 50 köbméter víz át eresztését... így alakul ki a vízkor mányzáson keresztül a cégek közötti együttműködés. A szakaszmérnökség non-stop szolgálatot teljesítő hadrend^ jében a vízgazdálkodási csoport, az üzemelési részleg, valamint a karbantartó csoport számára jut jelentős feladat. Lépésről lépésre haladunk’ előre „vízország" rejtelmeinek .megismerésében. Az imént még Récsey Gyula kalauzolt munkatársaival a laboratóriumban (amely mind nagyobb szerepkörhöz jut, mivel a vízgazdálkodásban is mind jobban dominál' a minőség. A víz mennyisége nem nő — mondják —, de a szennyezettség igen, és ez rengeteg munkát ad a labornak, sok gondot jelept az itt dolgozók számára.) —, most Simon József, az erőmű telepvezetője magyarázza az elektromos áram teremtésének titkait, a vezérlő teremtől a négy — számunkra úgy tűnik: hatalmas — turbináig, melyek egyenkénti teljesítménye 7 megavolt. Megtudjuk azt is, hogy á turbinák francia—magyar kooperációban készültek, és hogy a négyet összesen 650 köbméter víznyelésre tervezték és 2500 volt feszültséget állítanak elő. Innen jut el az áram többek közt Szolnokra, Poroszlóra, Mezőkövesdre, Hevesre, Jászkisérre, Kunhegyesre... —, s ha szükséges, a detki leágazónál az országos távvezetékhálózathoz is csatlakozhatnak. ★ A hajózsilipek mozgatására létesített torony magasba tekergő csigalépcsőin úgy kaptatunk fel, hogy már-már vízjártassági jogosítványra is igényt tarthatnánk —, ha nem lennének itt körülöttünk a vizek szabályozásában, a vízkormányzásban valóban kitűnően jártas szakemberek. Így inkább csak kitekintünk — észak s dél felé — az ablakokon át a folyóra, amelyet a késői november ellenére most, meglehet, éppen a mi kedvünkért is — ragyogó-fényesre világít a nap. A távcső a szemünkhöz emeli ezt a ragyogást, szinte káprázunk tőle, talán ezért, hogy bármennyire is gukkerezzük a vizet, nem sikerül idegen lobogó alatt közeledő hajót felfedezni. Csendes a Tisza végtelen ezüstszalagja, csendes a vízőr szág, csak lent, így, hogy a toronyból nézzük, mélyen alattunk, a zsilipnél, a betonpillér tövében sistereg, örvénylik nagy erővel a viz... ★ Egy érája már, hogy el-' ütötte a delet a harang, s mi hirtelen félbeszakítjuk a tapasztalt élmények felelevenítését. Itt az ideje, bele kéne kóstolni Kisköre másik nevezetességébe a halászlébe. Így lett teljes — elégedettségünkre — barangolásunk vízországban. B. Kun Tibor 1879. december 2., vasárnap Knns József A beszámoló taggyűlésekről jelentjük A legfontosabb: a minőség A Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat egri párt- 1 alapszervezetének beszámoló taggyűlésén — mind a vezetőség beszámolójában, mind a hozzászólásokban — a legtöbb szó a minőségről és a hatékonyságról esett. Vonatkozik ez a pártmunkára, de a vállalat gazdasági tevékenységére is. Persze a kettőt nem is nagyon lehet szétválasztani egymástól, hiszen szoros összefüggésben vannak. A pártmunkának többek között elő kell segíteni a jobb gazdasági eredmények elérését, ugyanakkor a gazdasági tevékenység színvonala visszahat a pártmunka színvonalára is. Vrbancsik László alapszervezeti titkár előterjesztésében a pártvezetőség arról adott számot, hogy az alapszervezet igyekezett segíteni a gazdasági tevékenységet. Pedig nem könnyű időszakról volt, illetve van szó, hiszen 1976 januárja óta, amikor a korábbi két sütőipari vállalat egyesült, igen nagy fejlesztéseket hajtottak végre Egerben, de Gyöngyösön és a megye más részeiben is. A rekonstrukciót, a jelentős műszaki fejlesztést úgy kellett, illetve kell végrehajtani, hogy közben a munka ne szüneteljen. Az elmúlt években e téren jelentős eredmények születtek, még annak ellenére is, hogy időnként gondot okozott és okoz például a kenyér minősége. A fogyasztók egvre inkább elvárják a jobb minőséget, éppen ezért az idén például a vállalatnál bevezették a minőségi bérezést. A gazdasági vezetőknek az alapszervezet az elmúlt években igyekezett hatékony segítséget nyújtani a fejlesztések megvalósításához, a minőség javításához. Ugyanakkor igyekezett az alapszervezet munkájának minőségét is javítani. E téren is születtek eredmények. A hozzászólók egy része kifejtette, hogy a munka további iavításához elengedhetetlen, hogy a jövőben még inkább végrehajtsák és menet közben is ellenőrizzék a cselekvési programból adódó feladatokat, illetve azok megvalósulását. (k. I.)
