Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-07 / 261. szám

Az eredet: 1917. november 7. A folytatás: a ma, a holnap, — a jövő. Hónap­ról hónapra rendszeresen — olvasóink bizonyára érdeklődéssel figyelik — egy- cgy teljes oldalon számolunk be Háztűz nézőben címmel a szocialita országok éle­téről, fölvillantva a ma és a holnap építésének egy-egy érdekes színfoltját, A mostani kétoldalas összeállításunkban, e két „összecsengő” oldalon, a Szovjet­unió mindennapjairól és a szocialista országok hétköznapjairól számol be a Ház- tűznéző rovat. Az „.eredet” a 6-os oldal, a folytatás, a 7-es oldal. De bízvást meg­cserélhetnénk az oldalakat, mert közös erővel, összefogással, a munka igaz sike­reivel együtt ünnepük a szocialista országok és velük együtt természetesen a Szov­jetunió. az ünnepet a hétköznapokban és a hétköznapok sikereit az ünnepekben. Két oldal. — ennyi áll rendelkezésünkre. Ha 12 lenne is, kevés lenne, hi­szen a szocialista országok rendszere átfogja a világot. S az egész világról egy teljes újságnak is megoldhatatlan feladat hírt adnia. HÁZI ŰZ NÉZŐ BEN Az ősi és örökifjú aima mater Vilniusban A távol-keleti tajga a ■ ■ ' ff i jovoje Az új vilniusiegyetemi város (Fotó: APN — KS) A híres angarai fenyőerdő (Fotó: APN — KS) S zibériában és a Tá­vol-Keleten nő föl­dünk minden ötödik fája, itt vannak a Szovjetunió legna­gyobb erdőtartalékai. Csupán a Távol-Keleten 116 millió hektárt borítanak erdők. E területen napjainkban évente 30 millió köbméter faanyagot dolgoznak fel. Fi­gyelembe véve, hogy a fa­kincs 11 milliárd köbméter, az évi erdőirtásból pedig 50 millió köbmétert nyernek, egyelőre nem kell tartanunk a faanyag-készletek kimerü­lésétől. Ugyanakkor a fa ész­szerű felhasználása és a ki­irtott erdők újratelepítése az ország keleti területén ugyanolyan fontos, mint máshol. A tudósok a helyi feltéte­lek figyelembevételével olyan új fafeldolgozási mód­szert dolgoztak ki, mely a korábbi 30—34 százalékkal szemben a faanyag 70—80 százalékát hasznosítja. Si­került csökkenteni a fa­anyag feldolgozásának ön­költségét és az erdőségek túl gyakori felújítását. A Távol-Keleten sok olyan erdő van, mely túlérett, ám nehezen termelhető ki, mi­vel Északon nincsenek meg az ehhez szükséges út- és vasútvonalak. Amennyiben e hatalmas erdőterületeket sikerül bekapcsolni a gazda­sági életbe, az irtásokon az tíi fák intenzívebben nőnek, minden egyes hektár hoza­tna fokozódik. Az itt levő erdőkhöz a 3200 km hosszú­ságú Bajkál—Amur vasúti fővonal nyitja meg az utat. Ennek mentén már jelenleg is komoly üzemek és komp­lexumok épülnek, melyek a tervek szerint évente 11 mil­lió köbméter fát fognak fel­dolgozni. A közeljövőben a faáruk mennyiségének növekedését teljes egészében az új, ed­dig érintetlen erdőségek hasznosítása révén biztosít­ják. Ez lehetővé teszi, hogy az erdőúj ratelepítési mun­kák az irtás alá került te­rületeken szigorúan tudomá­nyos alapokon történjenek. Azokban az esetekben, ami­kor az erdő minőségi újra­telepítése természetes úton nem lehetséges, például olyan területeken, melyeket tűzvész sújtott, facsemeték ültetésével oldják meg a problémát. E fásított terüle­tek évente átlag 50 ezer hek­tárral növekednek. Különös figyelmet fordíta­nak azoknak a területeknek őrzésére és növelésére, ame­lyeken koreai cédrus él. Ez az erdei óriás 40 méteres magasságot és másfél méte­res átmérőt is elér. Nem vé­letlen, hogy régóta nagy becsben tartják a cédrust a többi fajtákkal szemben. A közelmúltban a cédrusligete­ket komoly kár érte. Újra­telepítésük és felnevelésük általában 130—180 évig tart. A cédrus évente jelentős cédrusmag-termést hoz, melynek értékes táptulajdon­ságai vannak. A cédruser­dőkben sok értékes prémes állat lakik. Így például 5— 10-szer annyi coboly, mint másutt. A cédrusligetek komplex felhasználásának gazdasági haszna 4—5-szörö- sen meghaladja a faáru ér­tékét. Éppen ezért a cédrus csupán termelési célokra történő felhasználása meg­engedhetetlen. Figyelembe véve mindezt, 1978-ban a szovjet kormány különleges rendeletet hozott a cédruserdők komplex fel- használásának és védelmé­nek további javításáról. A habarovszki területen példá­ul több mint húsz olyan övezetet jelöltek ki. ahol az erdőirtást gyakorlatilag megtiltották. A jövőben az ilven korlátozásokat az egész Távol-Keletre kiterjesztik. Ezzel egyidőben hatalmas méretekben folyik az új cédrnsfaültetvények létesíté­se. Ezek területe a követke­ző 5 évben 50 ezer hektár­ral nő. Továbbra is aktuális az erdőtüzek elleni harc prob­Kozmikus neutrínó 'A világ legnagyobb föld alatti szintillációs teleszkóp­ja — o szovjet Tudományos Akadémia Nukleáris Kutató Intézetének bakszani objek­tumában — a világon első­ként rögzített kozmikus ere­VpmisBn 1939. november X, szerda detű neutrínókat. A csillag­fizikai kutatások új iránya — a neutrínó-asztronómia — olyan kérdésekre adhat vá­laszt, amelyek helytállónak vagy nem megfelelőnek tartják földünkön a Nap ál­tal gerjesztett energiáról szóló elképzeléseket. A Nap­ból kisugárzott alacsony energiájú neutrínó rögzítésé­nek módszere a gallium atommag germániummá tör­ténő átalakításán alapul. lémája. Intézetünk kutatói védelmi intézkedések egész rendszerét dolgozták ki, töb­bek között olyan automata, műszereket alkottak, me­lyek meghatározzák az er­dők tűzveszélyességi fokát. Ezek a műszerek a tajga kü­lönböző helyein elhelyezve sikerrel helyettesítik a meg­figyelőket. A tüzek oltására és felfedezésére repülőgépe­ket, helikoptereket, különle­ges terepjáró tűzoltóautókat és más korszerű technikai eszközöket használnak. En­nek eredményeképpen a tűz­fészkek többségét megsem­misítik, még mielőtt a tűz­vész fenyegető méreteket öl­tene. Kutatóink sikeresen mű­ködnek együtt a KGST-tag- országokban dolgozó kollégá­ikkal. Így például az erdő­tüzek elleni harc általunk kidolgozott módszerét siker­rel alkalmazzák a Mongol Népköztársaságban. A Tá­vol-keleti tajgán finn és NSZK erdészeti tudományos dolgozók végeztek kutatáso­kat. Vaszilij Csumin, a Távol-keleti Erdészeti Tu­dományos Kutatóintézet igaz­gatója Vilnius, szovjet Litvánia fővárosának egyeteme több mint négyszáz esztendős. Eu­rópa legrégibb felsőoktatási intézményei közé tartozik, még a felvilágosodás korsza­kában, pontosabban áz 1579- es esztendőben alapították. Az egyetemnek azóta sokféle gazdája volt; homlokzatának tetején hol a jezsuita rend, hol a litván hercegség lobo­góját, hol Lengyelország, hol Oroszország zászlóját lenget­te a szél. Egy azonban két­ségtelen — a szovjethata­lom kikiáltása előtt ezen az egyetemen csak nemesi if­jak és magas rangú tisztvi­selők fiai tanultak. Ma elmondhatjuk, hogy a vilniusi egyetem a legde­mokratikusabb oktatási in­tézmények egyike az európai kontinensen: a hallgatók mintegy 60 százaléka mun­kás- és parasztszülők gyer­meke. Hallgatóinak száma 16,5 ezer, de csak jelentéktelen részük jár előadásokra az egyetem régi, reneszánsz stí­lusú épületébe. A többség már az egyetem új épületé­ben végzi tanulmányait. A nappali mellett esti és levelező tagozaton az egye­tem 13 fakultásán 70 szak­Futószalag és kanáritütty Kanárik a műhelyekben, kis madárházak és őzek a gyárudvaron. Mit jelentsen ez? Talán a gyár vezetősége így akar enyhíteni a futó­szalag monotóniáján? Azt tanácsolták, hogy kér­dezzem meg Gintautasz Své­doszt, az ő ötlete volt, hogy a vilniusi (a Litván SZSZK fővárosai műanyaggyár te­rületén csináljanak kertet, szökőkúttal, lugassal. Gin­tautasz Svedosz, az üzem­esztétikai iroda főmérnöke: — Lehet, hogy a kanári nagyon különös látvány egy ipari üzem területén, de maguk a dolgozók kérték. Az üzem vezetősége és a szakszervezet az ilyen spe­ciálisnak tűnő apró kérése­ket is komolyan támogatja. A cél, hogy minél jobbak le­gyenek a feltételek a mun­kához és a pihenéshez. Gyári „egyetemek” A gyárban tervszerűen és mindenre kiterjedően javít­ják a munkakörülményeket. Sokat adnak az általános műveltség és szakképzettség emelésére. — Érdekünk, hogy a vég­zős diákok számára, akik azt mérlegelik, hogy egye­temre menjenek, vagy rög­tön munkába álljanak, a gyárunkban kedvező tanu­lási lehetőségek legyenek — mondja Vanda Laukajtye- nye, a műszaki oktatási iro­da vezetője. —Szükségünk is van a fiatalokra, mert ál­landó létszámhiánnyal küsz­ködünk. — A munkássá válás ma már egyáltalán nem jelenti mára készülnek a fiatalok. A felvételi a tudás és ké­pesség alapján pontozásos rendszerrel történik. A fel­vételi vizsga eredményei mellett figyelembe veszik a középiskolai osztályzatokat is. A pontokért olykor na­gyon eles küzdelem folyik, különösen a fiatalok körében oly népszerű fakultásokon, mint az orvosi, történelem, közgazdasági szak. Nézzük, mi történik akkor, amikor a felvételizőből vé­gül is egyetemi hallgató lesz. A kivívott jog ekkor már bi­zonyos kötelezettségekkel is jár, A fegyelem elég szigo­rú az egyetemen. A hallga­tót kizárhatják, ha nem jár rendszeresen az előadásokra, szemináriumokra vagy a vizsgaeredményei nem meg­felelőek. Az ilyen intézkedés teljesen igazságos, hiszen, mint tudjuk, a Szovjetunió­ban az oktatás minden for­mája — így az egyetemi is — ingyenes. Ugyanakkor a hallgatók nagy önállósággal is rendel­keznek. A választott szakte­rület keretein belül példá­ul mindenki maga dönt, hogy milyen idegen nyelvet akar tanulni, stb. Sokan fog­lalkoznak egyéb tárgyakkal egyénileg is. A diákok saját társadalmi szervezeteik tagjaként akti-; van részt vésznek az egyete­mi élet irányításában. Kép­viselőik ott vannak például az egyetemi tanácsban, a legfelső szervet képviselő dé- kánok és professzorok közötti Véleményüket nemcsak a tantervek jóváhagyásánál veszik figyelembe, hanem aa előadók professzori és do­censi kinevezésénél is. A1 Komszomol-bizottság titkára döntő szavazati joggal tagja a rektorátusnak. A hallgatód részt vesznek a felvételi bi­zottság, valamint a végzősök elhelyezésével foglalkozó bi-i zottság munkájában is. A hallgatók társadalmi 1 szervezeteinek egyetértésével készül az előadások és vizs­gák kiírása is. Ezenkívül maguk is ügyelnek a diákok tanulmányi előmenetelére. Az egyetemi ifjúság túl-« nyomó többsége szakszer ve- ; zeti tagok, így lehetőség vari arra is, hogy beleszóljanak az egyetemi kulturális életre éa a sportmunkára szánt anya­gi eszközök elosztásába. Lé­nyegébe maguk a hallgatóki osztják el az ösztöndíjakat» is, a rektor csak jogilag hagyja jóvá a diákok javas­latait. A diploma megvédése utáni a diák, aki tegnap még hall­gató volt, egyetemet végzett i szakemberré válik. Az, hogy hol dolgozik majd, az utol-» < só évfolyamon dől el. Az el­helyezkedéssel nincs problé4 ma, hiszen a Szovjetunió-» bán a szakembereket illető— en nagyobb a kereslet, mirt 1 a kínálat. A garantált el-» helyezkedési lehetőség vi­szont azzal az állampolgárt kötelességgel jár, hogy a frissen végzett diplomásnak! három évig azon a helyen kell dolgoznia, ahová az egyetemi bizottság irányít­ja. Három év múltán viszont saját belátása szerint változ-» .tathat munkahelyet. A kialakult gyakorlat sze- rint az elhelyezkedés nem » jár különösebb konfliktusok­kal — maximálisan figye­lembe veszik a végzős hall- gatók óhajait és családi kö­rülményeit. B. Aksztinasz (APN — KS) azt, hogy lezárult az út a mérnöki diploma megszer­zése előtt. így gyakran rö- videbb idő alatt lehet mér­nöki képesítést szerezni, mint az egyetemen. Sok kedvezményt biztosítunk azoknak, akik az egyetem esti vagy levelező tagozatán tanulnak. Ezek közé tarto­zik pl. a fizetett tanulmányi szabadság. A műanyaggyárban bőven van lehetőség a szakmai to­vábbképzésre. A dolgozók a különböző műszaki tanfo­lyamokon és az új munka- módszerek iskoláján tanul­hatnak. Az ún. „második szakma” tanfolyamait főleg azok látogatják, akik a meglévő mellé egy másik szakmát is meg akarnak ta­nulni. Vanda Laukajtyenye el­mondta, hogy 1978-ban több mint kétszázan vettek részt a különféle műszaki tanfo­lyamokon. A tanulás befe­jezése után vizsgát tettek és mindnyájan magasabb be­sorolásba kerültek. Persze a keresetük is emelkedett. Je­lenleg a gyár 60 dolgozója tanul főiskolán és techni­kumban. Szocialista „konkurrencia” Vilniusban sf>k új gyár épült, s ezekben a korszerű üzemekben kellemesek a munkakörülmények is. Ez azonban a műanyag­gyárnak gondot okoz: az új vállalatok azonos fizetéssel ugyan, de jobb munkakö­rülményekkel kecsegtetik a dolgozókat. És valóban. A Kényelmes mosdó és öltöző áll munkások egy része, főként a fiatalok, kísértést éreznek, hogy átmenjenek ezekhez a cégekhez. A gyár vezetőségének „óv­intézkedéseket” kellett hoz­nia. Nincsenek jogi eszkö­zei, amelyek megakadályoz­hatnák, hogy aki akar, el­menjen. Ezért az egyetlen lehetséges megoldást válasz­tották! Létrehoztak egy mű­szaki irodát, amely kidol­gozza mind a műhelyek, mind pedig a szociális he­lyiségek rekonstrukciós ter­veit. Közülük sok már meg is valósult. Teljesen új be­rendezést kaptak az üzemi ebédlő és a klub, az öltö­zők és a zuhanyzók. Nemrég fejezték be az orvosi ren­delő felújítását. Munkás­kezdeményezés A gyár a szakmunkákra is saját dolgozóit kéri fel. A parkosítást pl. teljes egé­szében az üzemi környe­a dolgozók rendelkezésére (Fotó: APN — KS) zetvédő kör vállalta. Ennek, mintegy 650 tagja van. A gyár udvarán több, mint 4000 bokrot és fát ültettek és üvegházat hoztak létre, ahol virágokat termesztenek: A munkások gyakorlatilag saját erőből építették föl a város szélén lévő üdülőt, amelyhez csónakkikötő, szauna, több sportpálya és úszómedence tartozik. A dolgozók részvétele, ak­tivitása tökéletesen érthető, hiszen az üzemi üdülőtelep igénybevétele ingyenes. Még az étkezésért sem kell fizet­ni. A telepen nyaranta több mint 700 dolgozó üdül. A szakszervezeti bizottság elnöke elmondta, hogy a gyár a dolgozói pihenésére, valamint kulturális célokra évente több mint félmillió rubelt, (800 ezer dollár) költ. Ez az összeg egy dol­gozóra átszámítva 300 rubel. Ennyit keres havonta egy jó szakmunkás. Ait&nosz Ragajsi&z

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents