Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-07 / 261. szám
fi minisztérium és a vállalatok A Nehézipari Minisztériumot széles körben úgy emlegetik, mint a vállalati szervezet korszerűsítéséért tervszerű — sok tekintetben úttörő jellegű — vizsgálatok, elemzések és cselekedetek kezdeményezőjét, serkentőjét. Mennyiben hatott itt az elkerülhetetlen — a világ- gazdaság közvetítette — kényszerűség, s mennyiben a holnapi szükségletek, követelmények időbeni felismerése — erről beszélgettünk Simon Pál nehézipari miniszterrel. — A vállalati törvény a szervezetek kialakítását és hatékony működtetését a trösztök és vállalatok hatáskörébe utalta. A vállalati önállóság hangsúlyozása mellett azonban a minisztériumnak sajátos eszközeivel segítenie kell a felsőszintű irá. nyitás, a bel- és külpiaci feltételekhez való alkalmazkodás és a vállalati belső mechanizmus optimális érvényesülését. A vállalatok ilyen tevékenységének segítésére és — ellenőrzésére egyidejűleg több módszert alkalmazunk — kezdte kérdéseinkre adott válaszát a nehézipari miniszter. Így például miniszteri irányelveket adtunk ki az egységes szervezeti és működési szabályzatok ösz- szeállításához. Az igazgatási munka egyszerűsítése, a párhuzamos és felesleges szervezeti lépcsők megszüntetése érdekében fölmérésre, elemzésre került sor több, országos hálózattal rendelkező vállalatnál, illetve az! ágazatra jellemző más vállalatoknál, s a módosítási javaslatokat az érdekelt szervek rendelkezésére bocsátottuk. A szervezeti rendszer és a vállalati működés tipizálására a vegyipari vállalatoknál teljes körű célvizsgálatot folytattunk, majd modellrendszert i és javaslatokat dolgoztunk ki a korszerűsítésre. A funkcionális ellenőrzések, az átfogó felügyeleti ellenőrzések és a felügyelő bizottságok rendszeresen vizsgálják a vállalati irányítási rendszer, a t belső mechanizmus korszerűsítésének lehetőségeit, valamint a korábban hozott határozatok végrehajtását. — Ezen a területen nincs szükség nagyobb agitációra. A vállalatok többsége felismerte, hogy a kereskedelmi munka, a kooperáció, a minőség, az árkérdések jelentősége nő. A régi, rugalmatlan szervezeteket nem lehetett tovább toldozni-foldozni, a minőségileg és mennyiségileg megváltozott feladatokhoz korszerű szervezeti és működési szabályozásra volt szükség, amit több vállalatnál eredményesen megvalósítottak, így a villamosener- gia-iparban, a Taurusnál. — Az említett elemzések föltárták a termelékenység színvonalának elmaradását nemcsak az inarilag fejlett tőkés országokhoz kénest, hanem az európai KGST- országok többségéhez viszonyítva is. Megítélése szerint az itt rejlő tartalékok hasznosítása miért játszott — s némely helyen j*tezik n*' is — huszadrangú szerepet a válBeszélgetés Simon Pál Ialatoknál. holott az első helyek egyikén kellene lennie? — A termelékenység nemzetközi összehasonlítására és az élenjáró szint mielőbbi megközelítésére irányuló munka a nehézipari vállalatoknál 1976 elején kezdődött. Ez az önvizsgálat tárta fel és számszerűsítette elmaradottságunkat. Más elemzések is azt mutatták — például a Központi Statisztikai Hivatal két- és többoldalú, országok közötti összehasonlításai —, hogy a legutóbbi évtizedben elmaradásunk a világ élvonalától nem csökkent, hanem nőtt. E fölismerés nyomán a termelékenységi index rangja a hatékonysági mutatók között emelkedik. Sem a minisztérium, sem pedig a vállalatok vezetése nem tekinti a nemzetközi összehasonlítást egyszeri kampányfeladatnak. Vállalataink tízéves programot dolgoztak ki az 1975. évi élenjáró nemzetközi termelékenységi szint 1985-ig történő elérésére. A belső tartalékfeltárás legfontosabb területe az élőmunkával, a létszámmal való hatékony gazdálkodás, a kapun belüli munkanélküliség megszüntetése, a munkahelyi szervezettség állandó javítása. Azt a tényt, hogy vállalataink alapvető feladatuknak tartják a termelékenység fokozását, bizonyítja a tízéves programok időarányos teljesítése, sőt túlteljesítése, valamint a három év alatt — az üzembe helyezett új létesítmények létszám- szükségletének kielégítésén felül — elért több, mint ötezer fő abszolút létszámcsökkentés. Így 1980. végére az V. ötéves terv számítási anyagában előirányzott háromszázalékos létszámnövekedés helyett tárcaszinten mintegy négyszázalékos létszámmegtakarítás várható. — Vannak olyan iparágai, iparcsoportjai a tárcának, ahol a meghatározó súlyú vállalatok belső irányításának gyakorlatát akár tanítani is lehetne, olyany- nyira jól, érzékenyen reagálnak a gazdasági környezet közvetítette hatásokra, módosulásokra. Másutt viszont meglehetősen kezdetleges gondok ismétlődnek. Mi az oka a vezetési, irányítási színvonal ilyen nagy eltéréseinek? Pusztán személyes adottságokkal magyarázhatnánk ezt? _ — Véleményem szerint ez nemcsak a vezetés kérdése. Ha a vállalati belső mechanizmus jó, vagy rossz működését teljes egészében a magasabb, vezető állású dolgozók személyes adottságai határoznák meg, akkor a rosz- szul, nem kielégítően működő vállalatok vezetőinek „lecserélésével” a problémák is megoldódnának. A valóságban ez bonyolultabb kérdés. A vezető személyisége, szakmai, politikai és emberi rátermettsége fontos tényező és befolyásolja a vállalat eredményességét. Ez azonban a vezetők munkáján túlmenően a többi között a környezeti hatásoktól is függ, ahogy a műszaki adottságoktól, a kollektíva fölkészültségétől szintén. A tárca területén is vannak eltérő színvonalon vezetett vállalatok, de véleményem szerint a színvonal emelkedik. A vállalati felső- és középszintű vezetők körében határozott és eredményes törekvés tapasztalható az irányítási rendszerek korszerűsítésére, a másutt már alkalmazott jó módszerek átvételére, az előre nem tervezhető hibaforrások minimumra csökkentésére. — Ha valahol, akkor a nehéziparban valóban hosszú távú feladatok hordozója a termelési cs a termék- szerkezet változtatása, mert itt a legtöbb fejlesztési elhatározás egy-két esztendős megvalósítási idő helyett — az objektív technológiai adottságok könehézipari miniszterrel vetkeztében — jóval többet követel. Megítélése szerint miben és mennyiben képesek a tárca trösztjei, vállalatai előre látni, rendelkezésükre állnak-e ehhez az elengedhetetlen — anyagi és nem anyagi, vállalaton belüli és azon kívüli — források, feltételek? — A termelési • és a termékszerkezet korszerűsítését a Nehézipari Minisztérium kiemelt feladatának tekintette, s szelektív iparpolitikára törekedett. Ennek országosan is jelentős példája a petrolkémiai program végrehajtása. A kérdés nehézipari megítélésekor eltérő sajátosságok érvényesülnek a kompetitiv és a nem kompetitiv szektorokban. Utóbbinál — például bányászat — a termékszerkezet csak bizonyos korlátok között fejleszthető, a termékösszetételt a lehetőségek döntően meghatározzák. Ezen a területen a technológiára, a termékek előállításának módjára kell a korszerűsítésnek elsősorban irányulnia. — A kompetitiv termékek termelési- és termékszerkezetének korszerűsítése a nehéziparban hosszú távú és rendkívül eszközigényes feladat. Jelenleg a tárca egészét tekintve e termékeknek mintegy harmadát tarthatjuk versenyképesnek — például gyógyszeripar, alumínium- ipar —, a további kétharmad részen belül kicsi az a részarány, amely a meglevő eszközök felhasználásával korszerűsíthető. Az állami és a vállalati fejlesztéseknek együttesen kell ezt a célt elérni, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a lehetőségek az utóbbi időben szűkebbek. A vállalatok egy része csökkenő fejlesztési forrásait döntően már lekötötte, ezért a jövőben csak átcsoportosítással, az igények és a lehetőségek állandó összevetésével, hatékonyság szerinti rangsorolásával érhető el eredmény. Bár hosszú távú feladatról van szó, több területen máris eredményes szervezőmunkát végeztünk. Példaként említhető a gyógyszeripar, a növényvédőszer- és intermedier-gyártás központi fejlesztési program műszaki-gazdasági koncepciójának kidolgozása, vagy a hazai nyersanyagkincs hasznosítása érdekében végzett döntéselőkészítő tevékenység. A tárca központi műszaki fejlesztési alapjának jelentős részét is ezeknek a feladatoknak a végrehajtására összpontosítottuk. — A Nehézipari Minisztérium vezetőjeként nyilatkozataiban. cikkeiben mindenkor hangsúlyozta a gazdálkodás emberi tényezőinek fontosságát. Ennek egyetlen alkotóelemét kiragadva: a vállalati — úgynevezett szűkebb, legfőbb — vezetők fölkészültsége, tapasztaltsága, változásokra való készsége milyen? Ebben a körben mekkora mértékű volt — s milyen okokra visszavezethető — a cserélődés a legutóbbi esztendőkben? — Több, mint 450 fő magasabb vezető beosztású dolgozót foglalkoztatunk a tárca területén. Fölkészültségüket, alkalmasságukat sok összetevő alapján vizsgálhatjuk. Elemzésünket folyamatosan végezzük, meghatározva a vezetői állomány célszerű fejlesztésének legfontosabb irányait is. Röviden úgy fogalmazhatok: a vezetők döntő többsége megfelel a velük szemben támasztott követelményeknek. Ezt igazolja a legutóbbi években végzett munka eredménye, a vezetők beszámoltatásának és ellenőrzésének tanasztalata. a hatáskörijéé illetékes pártszervek adta értékelés is. E vezetői állomány 87 százaléka felsőfokú iskolai végzettséggel és megfelelő szak- képzettséggel rendelkezik. Az új kinevezéseknél ez az arány 94 százalék Saew&f zett továbbképzésben az e funkciókban dolgozók úgyszólván valamennyien részt vettek, s ennél talán még lényegesebb, hogy alsóbb szintű vezetői beosztásokban megfelelő gyakorlati tapasztalatokra is szert tettek. — Annak az oka, hogy összességében megfelelőnek ítélem a vezetők fölkészültségét, az új alkalmazására való készséget és vállalkozókedvet, elsősorban az, hogy az elmúlt néhány évben a vezetők jelentős hányada cserélődött. Négy év átlagában a kádercserék — kinevezésfelmentés — mértéke meghaladta az évi tíz százalékot. Az okok között első helyen a nyugdíjazásokat említem, de növekedett — különösen a legutóbbi két-három évbén — az egészségi, terhelhetőségi okok, valamint az alkalmatlanság miatti vezetői cserék száma is. Ehhez hozzáteszem: 1978-tól kezdődően évenként külön vizsgáljuk gyengén működő, vagy irányítási gondokkal küzdő vállalatainknál a vezetés hatékonyságát, együttműködését és indokolt esetben vezetői cseréket kezdeményezünk. Ha nem is nagy számban — évenként három-négy esetről van szó —, de fel kellett menteni olyan magasabb vezető beosztású dolgozókat, akik semmibe vették az elvtársi környezet véleményét, nem tudtak úrrá lenni a személyi problémákon, erkölcsi-morális szempontból váltak alkalmatlanná a vezetésre. — Miként értelmezi a tárca a maga változó irányítási feladatait? Milyen jellemzőket tart ezen belül a legfontosabbnak? Ilyen értelemben mit nyújt vállalatainak, s mit vár el azoktól? — A minisztérium irányító tevékenységének eredményei a vállalatoknál realizálódnak, tehát jó, vagy Tossz munkájuk egyben a minisztérium vezetését is minősíti. A vállalatokat a legutóbbi időben több olyan külső és belső hatás érte és éri, ami működésük hatékonyságának megítélését a korábbi időszakhoz képest sok esetben alapvetően módosítja. Ebben a helyzetben a minisztérium sem lehet tétlen, a változásokra fel kell készülnie és fel kell készítenie a gazdálkodó egységeket is. Ez a feladat az irányítási rendszer és a módszerek tartalmi és formai módosulásával kell, hogy járjon. | — A Nehézipari Minisztérium területén — csak néhány példát említve — fontos intézkedéseket valósítottunk meg. A belső folyamatok és az azok végzésére létrehozott szervezeti egységek tevékenységének, funkcióinak részletes elemzése után 1978- ban a minisztériumban átszervezést hajtottunk végre. E munka befejezéseként létszám- és tevékenységi kör átcsoportosítással megerősítettük a közgazdasági irányító tevékenységet végző részleget. Üj feladat az ágazatok és vállalatok közötti koordinációs kapcsolatok szervezése. Utóbbira példák: a termelékenységfejlesztő társulások létrehozása, a konvertálható készletek egységes nyilvántartására és csökkentésére irányuló tárcatevékenység, a vállalatközi tapasztalat- cserék szervezése, széles körben alkalmazható szervezési típusmegoldások, módszertani segédletek kidolgozása és elterjesztése. — A segítségnyújtás kölcsönös. Kölcsönösen — vállalatok és tárca, tárca és vállalatok — segítsük egymást egyrészt a feltárt hiányosságok megszüntetésében, másrészt a hasznos és lehetséges lépések mielőbbi megtételé- ben. Ehhez jó alap annak belátása, hogy a vállalatok és a minisztérium alapvető érdekeltsége közös — mondotta befejezésül a nehézipari miniszter. f ‘ Mészáros Ottó Az egyházaskozári Haladás Tsz hazai anyagokból elkészíthető vetcsellcnőrző készüléket fejlesztett ki, amelynek üzemszerű gyártását most kezdték meg. Az Agrotröszttel kötött szerződés értelmében, az idén már száz darabot gyártanak. A készülék a tsz egyik többszörös újítójának, Plesz János géplakatosnak munkája — a MÉM Műszaki Intézetének vizsgálata szerint — huszonöt százalékkal növeli a vetésbiztonságot. (MTI fotó — Bajkor József felvétele — KS) Vörös Magyarok — kazah földön NYUGAT-KAZAHSZTÁN- BAN, a Furmanov járásban van az Akkulszkij szovhoz. A szovhoz egyik majorjában áll Wienermann Lajos emlékműve. Itt, kazah földön harcolt a polgárháború éveiben a magyar internacionalista és itt esett el a fehérgárdisták elleni harcban. Április első napjaiban az emlékművet minden évben sztyeppéi tulipánok díszítik. Az Emba vasútállomástól nem messze található a Vörös Magyarok kitérő állomás, melyet a forradalom védelméért hősi halált halt magyar huszárok tiszteletére neveztek el így. Kazahsztánban féltő gonddal ápolják ezeknek az eseményeknek áz emlékét. 1969 márciusában alakult meg Alma-Atában, szovjet Kazahsztán fővárosában a Szovjet—Magyar Baráti Társaság helyi szervezete. Az alapítók a közvéleményhez fordulva joggal írták, „hogy Kazahsztán és Magyarország lakói között a barátság a Nagy Októberi Szocialista Forradalom napjaiban született, amikor a magyar internacionalisták fegyverrel a kezükben a Vörös Hadsereg soraiban védték a dolgozók államát, részt vettek a szovjethatalom kazahsztáni megalapításában." 1918 kora tavaszán a magyar internacionalisták egyik századát Kusztanájban, Kazahsztán északi részén alakították meg. Ugyanennek az évnek a nyarán a fehérgárdisták elleni súlyos harcokban Aktyubinszk járásban alakították meg a három zászlóaljból álló nemzetközi ezredet. Az első zászlóalj harcosai többségükben magyarok voltak. A fehérkozákok ellen folytatott harcokban Ueckaja állomás védelme során Ak- Bulak falunál különösen kitűnt a szamarai kommuná- rok nemzetközi egységének politikai biztosa, Sziklai Sándor. Amikor a fehérkozák lovasok Novo-Szergijevszkij alatt megkísérelték elfoglalni a vörösök tüzérségét, Sziklai Sándor megszervezte a védelmet és géppuskatűzzel verte vissza az ellenséges rohamot. Beszéltünk már egy másik emlékműről, melyet Wienermann Lajosnak állítottak Petropavlovszktól több száz kilométerre, a kazah sztyeppékén. A kommunista Wienermann Lajos egy nemzetközi zászlóalj parancsnoka volt. Katonái részt vettek a Novouvenszk alatti és az Alekszandrov-Galjnál folyó harcokban. 1918. október 14- én Abisev falunál halt hősi halált a vörös parancsnok. Wienermann Lajos hamvait 1918. október 23-án Moszkvában a Vörös téren, a Kreml falainál helyezték örök nyugalomra. 1919. április 11-én a fehérkozák bandák elfoglalták Aktyubinszket. A Vörös Hadsereg egységei harcolva vonultak vissza és súlyos veszteségeket szenvedtek. A parancsnokság nagy reményeket fűzött az aktyubinszki front egyik támpontjához, egy Temir nevű nagy faluhoz. 1919 májusának elején a helyőrség megerősítésére magyar internacionalisták érkeztek ide. Mihail Rjahov- nak a polgári háborúk veteránjának visszaemlékezései szerint a magyar század bátran küzdött a túlerőben levő ellenséggel. Az internacionalista egységek részt vettek az Emba állomás térségében folyó harcokban, ám a fehérek erősítést kaptak és bekerítették a vörös egységeket. Június végén a fehérkozák bandák kegyetlenül agyonlőttek több mint 300 haqp- foglyot, közöttük sok magyart. Amikor e területen végleg győzött a szovjethatalom, az 56-os számú Em- bához vezető vasúti kitérőt „Vörös Magyarok” kitérőjének nevezték el. E nevet viseli mind a mai napig. Kazahsztán északi részén,' Petropavlovszkban 1920 februárjában nemzetközi lovasezredet alakítottak, melynek parancsnoka Szabó Ferenc, magyar kommunista lett. 1920 áprilisában Vernij városban, a jelenlegi Alma- Atában magyarokból, néme-, tekből és jugoszlávokból nemzetközi különítmény alakult. Ugyanilyen különítményt állítottak fel 1920 tavaszán Szemipalatyinszkben 120 magyar részvételével. 1920. május 30-án az Orosz Kommunista (bolsevik) Párt szemipalatyinszki szervezete magyar és német szekciójának kommunistái 20 társukat indították útnak a nyugati frontra. A MAGYAR INTERNACIONALISTÁK nemcsak fegyverrel harcoltak az új életért, 1920. május 22-e és 29-e között a kommunista szombat mintájára „munkahetet” tartottak, s ebben az orenburgi „magyar szekció valamennyi kommunistája részt vett és nagyszerű eredményeket értek el”. A magyar szekció kezdeményezésére 1920 őszén Orenburgtól 50 kilométerre megalapították a külföldi dolgozók mezőgazdasági kommunáját. Szovjet-Oroszország egyik első ilyen gazdasága volt ez, 36 magyar, közöttük fogott hozzá lelkesen az itt található földek meghódításához. Mezőgazdasági kommuna alakításához kértek földet, Csernyajev város (ma Ősimként) magyar kommunistái is. Ez 1921 tavaszán történt. Megkezdődött az új élet, az új földön... JijjsmöL® 1979. november 7., szerda
