Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-07 / 261. szám

Csütörtökön este színházi premier

Ház a város mellett— égerben

Á Győri Balett első bemutatója:

„Á nap szerettei"

Tímár Éva és Blaskó Péter

A színhely egy vidéki ház üveges verandája. Székekkel, szalaggarnitúrával, szekrényekkel. Költözködés után vagyunk, á háztartási alkalmazott a nagymama irányításával éppen képet szegez... ferde, nem ferde, mégis ferde. ..

Szimplának tűnő bevezető játék. Ám alig telik el néhány pillanat, megjelenik az egyik főhős, a helyi körzeti orvos, s ezzel máris kezdetét veszi a dráma — három. reménytelenül különböző jellemű ember vérre rfl'enő összecsapása. Bátori 'dtíktor ugyanis, ámint megpillantja a ház fiatalasszonyát, azonnal elhatározza, hogy férjétől örökre elhódítja. ..

A miskolci—egri színház új bemutatója: Ház a város mellett. Ez a címe Sarkadi Imre oly sokat vitatott első darabjának, melynek témája látszólag egy különös szerelmi háromszög. Ám csak látszólag. Az összecsapás valódi okairól, s arról, hogy milyennek ismerik e darab három nem mindennapi figuráját, a főszereplőket, a miskolci—egri színház három „régi-új” színészét. Polgár Gézát. Tímár Évát és Blaskó Pétert kérdeztük.

— Mi történik akkor, ha olyan emberek kezébe kerül a hatalom, akik nem tudnak élni vele? Mitől és hogyan sekélyesednek el, s miért válnak kiégetté, cinikussá jobb sorsra érdemes, értelmes emberek?

Nos. számomra ez a két legfontosabb kérdése a Ház a város mellett című darabnak. amelyben én Bátori doktor figuráját alakítom. — .mondja Polgár Géza, aki tizenkét esztendei távoliét után szerződött ismét a miskolci—egri színházhoz.

— Bár felgyorsult tempójú korban élünk, mégis úgy érzem, egy probléma sem vesztett aktualitásából az elmúlt húsz esztendő alatt. Ma is találkozunk hozzá nem értő, lélektelen hivatalnokokkal lezüllött értelmiségiekkel, helyüket nem találó asz- szottyokkal.

Az utóbbi kettőt használja ki az erős, független, szabadelvű, szókimondó Bátori, aki azonban csak látszólag érdemli ki a nézők szimpátiáját. Nincsenek ugyanis igazi, emberi céljai, s így szabadsága a farkasok szabadsága, függetlensége egy szörnyeteg függetlensége. Nem könnyű megformálni ezt az orvost, hiszen egya dráma egyik jelenetében

(MTI-fotó)

szerre kicsi és nagy is, amennyiben nincsenek méltó ellenfelei.

— Nagyon sokrétű ez a színdarab — magyarázza a női főhős is, a Klárát játszó Tímár Éva, aki Szolnokról átszerződvén, most „mutatkozik be” az egri közönségnek.

— A kritikusokkal ellentétben én ezt tartom legfőbb szépségének, erényének.

Ugyanis emiatt a sokszínűség miatt teljesen a magaménak éreztem Klára alakját. Az asszonyét, aki szerintem mindkét férfivel ellentétben képes fölismertii, hogy elromlott az élete, s hogy ezen változtatni kell. Az író ezt a darabját sietve fejezte be. Talán csak ezért nem válik nyilvánvalóvá a cselekményben is, hogy az asszony az, aki igenis képes még erre. Megvan az ereje, s a tisztasága is. A két férfi küzdelmének központjában csak azért tűnik gyengébbnek. tétovázóbbnak, döntését azért odázza el, mert nincs hivatása, tanulmányait — férje érdekében megszakította. Milyen ma élő konfliktus, és milyen gyakori... ! Biztos vagyok benne, hogy Klára alakjában sokan magukra ismernek, szembesülnek önnön problémáikkal. S ez szerintem nem kevés.

— Három, vagy még inkább négy különböző életlehetőség elemző, mély bemutatása. — Nekem ezt jelenti a Ház a város mellett — töpreng a kérdésen a férjet játszó Blaskó Péter. Az ő bemutatására nincs is szükség. hiszen csak rövid időre vált meg az egri közönségtől s nem is. teljesen. — Bátori. a társadalmi korlátokra fütyülő figura. Klára, az önmagát megvalósítani, kiteljer síteni nem képes ember, és Simon. — ez vagyok én. — aki valahol utat tévesztett. Ö ugyanis valaha cselekvő, és céljait tudó ember volt, olyan, akinek — mint Klára tette — habozás nélkül vállalni lehetett a sorsát, jövendő tetteit. Nem véletlen, hogy egyre magasabb beosztásba is helyezik. Igen ám, de rábízott feladatok nagyságához mind kevésbé tud felnőni. Mikor megismerjük, már bizonytalan, cselekvésre képtelen. A darab azonban nem lezárt, hiszen voltaképpen fiatalember, harmincva- lahány éves. S így nyitva marad a kérdés, hogy alig túl a harmincon, vajon a házasságát érő sokk hatására meg tud-e még változni? Ha igen, akkor hogyan, miként? S képes lesz-e megtartani asszonyát.

A választ — úgy vélem — a függöny összehúzása után tovább gondolkodó nézőnek kell majd megadnia Egerben is.

Simon József anyjának szerepében L enkey Editet, Klára unokatestvérének

megformálójaként Matus Györgyöt láthatják a nézők. Gerzson Csapó János, Teri Horváth Zsuzsa, Vedres Süllős Gábor, az őrmester Pá- lóczy Frigyes. A díszleteket Szegő György tervezte, a jelmezeket Füzy Sári. Rendezte: Szőke István, meghívott vendégként.

Bemutató csütörtök este a Gárdonyi Géza Színházban.

Németi Zsuzsa

Az ország harmadik önálló balettegyiittese november 2-án tartotta első bemutatóját „A nap szerettei” címen. A balettesten Markó Iván három koreográfiáját: Richard Strauss

„Stációk”, Wagner „Aloméj”, Orff Carmina Burana zenéjére „A nap szerettei” című balettet, valamint a Krámer György tervezte „Pygmalion” című tánckettőst láthattuk. Művészeti vezető Markó Iván volt.

Táncjelcnet a „Stációkéból középen: Markó Iván

(MTI Fotó: Benkő Imre jelvétele — KS)

Hatvani „bajzás”

Kazinczy-srmes leány

Magas, sovány, rövid szőke hajú leány. Erika éppen olyan, mint a többi magakorabeli diák. Vagy, mint a többi hatvani „bajzás”.

Nincs tehát semmi különös ismertetőjele. Mégis egyvalamiben igencsak kitűnik ő társai közül: egy bronzplakett tulajdonosa. Rajta ez áll: Kazinczy Emlékérem

1979. Sátoraljaújhely.

Október végén e zempléni városban rendezték meg az idei „Édes anyanyelvűnk” országos versenyt. Roznyik Erika a tíz jutalmazott középiskolás között volt.

— Amikor az iskolai versenyekkel elkezdődtek a selejtezők, nem tudtam, hogy magyartanárnőm, Vajda Józsejné benevezett. Bízott bennem, s úgy találta, hogy én lennék a legalkalmasabb az osztályból. A bizalommal nem is éltem vissza, sikerült eljutnom az országos döntőbe. Heves megyéből ketten vettünk részt, de sajnos a gyöngyösi fiúnak kevésbé ment jól.

Több mint hatvan gimnazista és szakközépiskolás vett részt az idei találkozón. A szép és t helyes magyar beszéd Péchy Blanka érdemes művész által alapított vetélkedője méltán vívott ki rangos helyet a diákok oly sokféle versenyében.

— Hogyan zajlott le az a három nap?

OMÉkM

1979. november 7., szerda

54.

Nem szóltak rá semmit, mit szóljanak? A nyurga kitartott András mellett, indult utána. Czauner fürkészte /tovább a másik partot, mintha csak szuggerálni akarná azt a csónakot, hogy átjöjjön még egyszer erre az oldalra.

Kovács gondolt egyet, odaszólt a két sikertelen tutajépítőnek, felugorva a domb fedezetéből:

— Gyertek, nézzük meg az asszonyt, hátha ott tudunk valamit segíteni!

Teljesen értelmetlen volt; mit segíthetnének ott? De mentek vele. Két lépés után le kellett vágódniuk a sárba, a románok már belőttek puskával is; csak úgy sziszegett mellettük.

Sőt, már a kiabálásuk is hallatszott. Kovács előszedte a maradék kézigránátjait a kenyérzsákból, hogy a keze ügyében legyenek; be- szurkálta nyelénél fogva a tölténytáskák közé, felugrott, ’szökellt András után.

Majdnem egyszerre estek

be a vízmarás fedezékbe. Nyomukba a másik kettő.

András letérdelt Arankához; megint csak a lélegzésüket akarta megnézni, de Aranka most fel is nyitotta egy kicsit a pilláit.

— Pihenek — suttogta. S visszacsukta a szemét.

Pihensz, ugye, szegénykém. Megfogta egy kicsit a karját, vállát, hogy érezze, hogy itt van, vele van.

Valami riadalomra emelkedett fel, hogy kinézzen. Elég fejetlenül, lármásan bukdácsolt a part felé egy szétszórt csapat. Fogta a puskáját, feltámasztotta a lehajtó füves peremre. Látta, hogy ezek a menekülők a szétzilált osztrák zászlóalj maradványai; még elég sokan voltak, de már nem is lőttek, némelyik a puskáját is eldobta.

Gondolta, hogy itt vannak hatan, még lőhetnének is, hogy fedezzék őket, de kire lőjenek? S még az osztrákokat találhatják; s előttük vanak Czaunerék is, meg... vajon mi van azzal a nyolccal, akit otthagytak?

— Mi van, gyerekek?! — kiáltott rájuk, de már nem is azért, hogy megállítsa őket, csak kétségbeesésében.

— Árulás! — ordította vissza az egyik magyarul. — Árulás, nem tudjátok?! Csupa vaktöltény.

Fogta a puskáját, lőtt még egyet a levegőbe, aztán éppen elérve a partot, nagy lendülettel meglóbálta a puskáját, és belehajította a vízbe. Leráncigálta magáról a derékszíját, zubbonyt, aztán a bakancsot is, és belegázolt a Tiszába.

Nyomában már mások is, mind többen vágtak neki a víznek; az egyik úgy, ahogy volt, ruhástul, a másik levetkőzve, némelyik anyaszült meztelenre, mint valami tömegtéboly áldozatai, futottak vagy meneteltek bele a folyóba. Egy sebesült a bepólyált kezét igyekezett kiemelni a vízből, egy másik — még ilyen is akadt — nem dobta el a puskáját, azt vitte a feje felett, magasra tartva, hogy víz ne érje.

— Nézzétek meg a töltényeteket! — szólt András a mellette kuporgó fiúnak. •

Előszedték, kinek mennyi volt; ezek, úgy látszik, még régebbiek voltak, régebbi osztásból valók, akárcsak a sajátja, eközt nem volt, egyikőj ükében sem akadt vaktöltény.

András kipróbálta a puskáját, lőtt egyet a levegőbe, csak úgy, ki a folyó felé, amerre még nem úsztak menekülők.

Jól van, működik, természetesen, semmi baj. Hátra rántotta a zárdugattyút, és benyomta a csőbe a következőt. Felkönyökölt a fűre, mint valami mellvédre s várta, hogy mi lesz.

Először a nyurga, kopaszodó fiú húzódott fel mellé, ő is csőre töltött; azután ennek a társa, majd a Czauner küldte két sikertelen tutaj építő.

A kis fekete katona még mindig ott kuporgott Aranka lábánál, valamit piszmogott a závárzattal. Elképzelhető éppen, hogy valami baja van, hiszen nem a saját puskája, s nem sok ideje volt arra, hogy válogasson. Belenézett egész közelről, visszacsapta, megint kihúzta; oda ne csapd már azt a mérges bajuszod, te... ! De még továbbra is csak kínlódott, nem jött fel. Lehet, hogy egyszer csak fogja magát s elmegy az osztrákok után a folyóba?

A folyót, már azt is sűrűbben verték! Csak úgy csapkodtak be az ágyúgránátok a vízben küszködő fejek közé.

(Folytatjuk)

— A versenynek írásbeli és szóbeli fordulója volt. De természetesen jutott másra is idő, — mosolyodik el a negyedikes „bajzás”. — Még discóra is eljutottunk. A kötött , programokon kívül több előadást is , hallgathattunk. Így például nagy sikere volt Szentpál Mónika előadóestjének, ahol közreműködött a Collegium Mu- sicum együttes. Kirándultunk a Hegyközbe, és persze megnéztük magát a várost isi Szép hagyomány, hogy Széphalmon minden évben diákok koszorúzzák meg Kazinczy Ferenc sírját.

Erika Lőrinciben lakik, á szüleivel. Onnan buszozik Hatvanba, >s csak estefelé tér haza. Sok a tennivalója, hiszen a tanulás mellett az ifjúsági mozgalomban is szerepet vállal. Szervező titkár a hatvani városi KISZ-bi- zottságon.

— Mindenekelőtt azonban az irodalom az első — mondja. — Általános iskolás korom óta bújom a könyveket, s ez a mostani sikerélmény olyannyira „földobott”, hogy elhatároztam: mindenképpen olyan hivatást választok, amelyben az irodalom a fontos.

A lőrinci ház kis szobájában zsúfolásig telt a könyvespolc. Az asztalon éppen egy Radnóti-kötet hever.

— Ö most a kedvencem. És idézetet keresek tőle az „újságunkba”. Hamarosan megjelenik ugyanis iskolánk lapja, s „kineveztek” főszerkesztőnek. A vetélkedő tapasztalatait talán itt is kamatoztathatom.

Józsa Péter