Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-06 / 260. szám
t Washingioni kinyílt ajtók Képernyő ELŐTT Házi szociális gondozás Magányos öregek ...ÉS A KANÖC VALÓBAN végigégett; robbant a Watergate ügy, miként ezt ja- . malcai „magányában” Martin, a CIA volt főnöke megjósolta. Nem kellett különösebb jóstehetség ehhez, lévén, hogy tudta, milyen az a hajó, amelyről menekülni óhajtott, hiszen ennek a ha* jónak irányát, legénységét, ele még utasainak jó részét is a tévéjátékbeli Martin, a valóságbeli Richard Helms szabta meg, toborozta, vette az utaslistára. A tévékritikus most meglehetősen bajba van ennek a kétségkívül izgalmas — a valóság még izgalmasabb volt és ma is a „zárt” ajtók mögött — tévéfilmsorozatnak a bemutatása után, Most sajnálja talán először és Igazán, hogy nem lett külpolitlkus. Valóban, ennek a washingtoni maffiának a története, amely máris történelem, ha nem is a leghencegnivalóbb esemény az USA történetében — külpolitikai történet. A valós szereplők és az ilyen, vagy olyan formában átformált, ám mégis felismerhető szereplők oly figurái Voltak és maradtak mára is az Egyesült Államok életének, akiknek tevékenysége valamilyen formában hatott ennek a hatalmas országnak az egész belpolitikai és következésképpen a külpolitikai tevékenységére. Nem tartom véletlennek, hogy a filmet, illetőleg a mögötte egyáltalán nem is rejtőző valóságot külpolitlkus kollégáim is kommentálták. Sőt, aki például szinte pontról pontra, mi több, névről névre akarja tudni, hogy „wo is who”: ki, kicsoda? — annak szívesen ajánlom e téren figyelmébe Avar János kollégám magyar nemzetben cikkét, a Washingtoni ajtónyitogató címűt. Elolvastam, s be kell vallanom, őszinte csodálattal adóztam, hogy egyáltalában fejben tudta tartani, rendszerbe szedni és tenni azt a ■lévkavalkádot. amely a het- enes évek első fele politikai íengszterizmusának katalógusát jelentették az USA- ban. S az is a vallomásomhoz tartozik még, miszerint a nevek, az arcok, a szóbéli, filmbéli és a cikkbéli utalások többszöri végiggondolása után sem álltak áttekinthető rendbe bennem, gondolom egészen egyszerűen azért, mert ez a film Amerikában az amerikaiaknak készült. Más szóval azoknak, akik benne éltek, akiknek minden név, gesztus, utalás, fél vagy egész mondat sokkal többet jelent, belőle sokkal többet ért meg, mint a külföldi, jelesen a magyar néző. ÉS NEMCSAK AZÉRT — de ezért isi — mert hellyel- ltözzel finomkodásból-e, vagy fordítási botlásból, de bizonyos személyek utalásai kifordítva kerültek a képernyőre. Azt mondja például Esker Anderson, alias Lyndon Johson, Hooverrel kapcsolatban, az ő jellegzetes szabadszájúságával „Nem kiildhetem nyugdíjba, mert jobb, ha az ilyen erkber a sátorból pisil kifelé, mintha kintről pisilne befelé...” Ez a kétségtelenül vaskos, de találó „politikai attitűd” a filmen, mint a sátorba befa- roló teve szerepel. Így aztán táthatja a száját a néző, hogy mit akar abban a sátorban a teve, s egyáltalán mit akar az FBI főnöke — a filmen Elmer Morse — szerepével kapcsolatosan az elnök azzal a sátorral és a tevével? Mindezektől eltekintve, sőt mindezekkel együtt ez az élet írta politikai krimi nemcsak cselekményének fordulataival, Gary Nelson pergő, mindig csak a fordulópont pillanatait, a tulajdonképpeni történést képernyőre idéző rendezése és a valóban kitűnő színészi játék miatt vált történelmi tantörténet helyett szórakoztató, feszült, figyelemre késztető produkcióvá. Mégha tudom — mert ezt tudni nem kell különösebb képesség —, hqgy sokakban. sokunkban a bennfen tesség érzete, ha utólag is, de a négy történelmi (?) pillanatok szemtanúságának lehetősége. a kiszerelt gyutacsú gránát* tál való immár veszélytelen, ám mégis borzongató játék sajátos öröme is munkált a filmsorozat nézése közben. AMI BENNEM ÉS sokunkban valóban a nem kiszerelt kézigránát, sőt az „éles” atombomba robbanásának veszélyét és e veszély egyetemes, világméretű kiterjedése lehetőségének érzetét keltette, az a hatalom e mániákusának öntelt és közveszélyes magabiztossága volt És az, hogy kellő számban voltak ott Manckton—Nixon mellett olyanok, akik e rákosán burjánzó hatalmat jó talpnyaló módjára, vagy teljes politikai, elvi és lelki azonosulás miatt szívvel-lé- lekkel és minden eszközzel támogatták. Az a veszélyérzet munkált bennem, hogy — ha a megelőző elnökök sem voltak angyalok — mégis mintha Nixonban teljesedhet tett volna ki egy új fasiszta diktátor és általa egy fasiszta diktatúra lehetősége — a világ leghatalmasabb tőkés országában. Ez a kép és ez az érzés persze túlzás — ma már tudjuk. De csak ma tudjuk igazán, hogy milyen veszélyes volt a Nixon-éra az USA és rajta keresztül a világ számára. A gyújtózslnór berobban- "totta a Watergate-ügyet, Nixon belebukott abba a politikába, amelyet elődjei és utódjai is meg-mecoróbél- nak, ha nem is politikájuk és eszközeik általános alapelveinek megtenni, de taktikai módszereik közé azért Időről időre besorozni. A történelmi lecke óriási volt az USA vezető körei, de az átlagember, az egyszerű amerikai számára is. A kérdés csak az, hogy ez a történelmi lecke tanulság is lesz-e egvben? Vagy néhány év múlva új bestseller jelenik meg az amerikai könyvpiacon. új tévéfilmsorozat készül 'belőle a kénerenyáre — természetesen kitalált nevek, kel. de valódi alakokkal és valós történettel? Ince pápáról jegyezték fel a krónikák, hogy öregedése kezdetén fiatal emberek vérének átömlesztésével próbálta visszanyerni apadó erejét, elmúlt ifjúságát. Am neki, épp úgy nem sikerült, mint századunk számtalan divatos sarlatánjának, aki drága pénzért kotyvasztott „életelixirekkel”, költséges fiatalító eljárásokkal hitegette pénzes pácienseit. Az öregedés elkerülhetetlen folyamat, de nem szükségszerűen jár együtt a tétlenséggel, a megkeseredéssel és az elszigetelődéssel. Hazánk összlakosságának mintegy 20 százaléka nyugdíjas. Demográfusok előrejelzése szerint kétezerre nemcsak a nyugdíjasok száma lesz magas, ezen belül a 70 —80 évesek aránya is meghalad majd minden eddigit. Mikor kezdődik? Az idős emberek gondozása, ellátása elsősorban családi kötelesség, de feladatot ró a társadalomra is. Mikor kezdődik tulajdonképpen az öregség? Nincs rá szabály, korhatár, csupán egy a bizonyos: hála az orvostudomány fejlődésének, magas színvonalú egészségügyi ellátásunknak, az öregség kezdete hazánkban mindinkább c'to- lódott a magasabb életkor irányába. A legtöbb embernél csak 65 éves kora után jelentkeznek az öregedést jelző szervezeti elváltozások: a reakcióképesség csökkenése, a vese, a vérkeringés! és légzési szervek teherbírásának csökkenése, a gyakori megbetegedés. — Tudomásul kell azonban vennünk, hogy a családszerkezet, főként a városokban, gyökeresen megváltozott — mondja dr. K. Gabriella körzeti orvos. — Eltűnőben vannak az olyan nagycsaládok, ahol napközben is mindig van otthon valaki, aki törődik az öregekkel. A fiatalok szélesebb körű továbbtanulása, a nők munkába állása azzal a következménnyel is jár, hogy az idős emberekre naphosszat rá sem nyitják hz ajtót. — Mi a megoldás? — A komplex öreggondozás, a szociális ellátásnak mindig azt a formáját álkal— Erid,..? — kérdezte meg végre András, halkan, óvatosan. Kovács csak a rőt szemöldökével mutatott fel az ég felé. Aztán belátta, hogy ez mégis kevés: — Azt mondta, meg kell próbálni egy ellentámadással legalább késleltetni őket. O ment elől; azt mondta: utánam. Elesett az elsők közt. Többen voltak, mint gondoltuk. Dvorcsákot éppen bekötözték. Feje, lóba, karja, minden csupa fehér pólya volt. Honnan vették ezek ezt a sok kötszert? — Előrement — mondta Dvorcsák. Odatámasztotta a hátát a fűz törzséhez. Ügy látszott, hogy nagyon jól érzi magát így; élvezi a sok kötést meg az egész helyzetet. — Előrement az öreg fiú szálláscsinálónak. Beszél Szent Péterrel, hogy jól fogadjanak minket odaát, úgy, ahogy illik... mazva, amely a legszükségesebb, a leghatásosabb: a napközi otthontól a házi szociális gondozáson át a szociális otthonba való beutalásig. Néhány jó szó Több mint tíz éve már, hogy a Magyar Vöröskereszt szép mozgalmat hívott életre: a házi szociális gondozást. A mozgalom Veszprém megyéből indult el, majd Budapesten is megjelentek az első szociális gondozók, hogy meleg ebédet, s gyógyszert, friss újságokat és néhány jó szót vigyenek a magányos öregeknek. Csabai Lászlóné, akit a Vöröskereszt Országos Vezetősége nerrtrég emlékéremmel tüntetett ki, elmondta: — Súlyos betegségből felépülve, az orvos tanácsára napi négyórás elfoglaltságot kerestem magamnak. Így lettem szociális gondozó. Néhány éve már 8 órát dolgozom naponta, de ha megdupláznám, talán az sem lenne elég, annyi a magányos, önálló életvitelre képtelenné vált idős ember a kerületben. Szavait a statisztikák is megerősítik: a VII. kerületben élő 60 éven felüliek aránya meghaladja a 26 százalékot; az összes nyugdíjasok több mint egyharmadának a havi járandósága 1300 forint, vagy annál is kevesebb; a lakásoknak mintegy fele egyszobás, komfort nélküli. Itt él a főváros legtöbb egyedülálló, anyagilag legrosszabb helyzetben levő Öregje. — A skála roppant széles; van olyan gondozottam, aki a feje alá rejtett vászonzacskóból szedi elő az újságpénzt, s elszámoltat az 1 forintból visszajáró fillérekkel, mert nem hiszi, hogy felemelték az Esti Hírlap árát. Ez az asszony négy gyermeket nevelt fel özvegyen, mind a négyet egyetemen taníttatta, s valamennyi disszidált. Egyik sem törődik az anyjával. Van olyan is, aki a házbeliektől kapott befőttet megfelezi, s meg nem enné nélkülem; Van, aki inkább éhezik, de mindennap friss marhahúst hozat a sziámi macskájának, s van. akinek én olvasom fel Hét mindenki így beszél?! — gondolta András. — Mindenki ezen az átkozott parton. .. mintha innen már egyáltalán nem volna menekülés. Vajon igazán nincs? Stammler, ő mindig minden helyzetben ki szokott találni valamit... mért ment most előre? Mért nem maradt végig a századával, hogy kitaláljon nekik valamit a legutolsó pillanatig. Most mibe kapaszkodjanak? Czauner váratlanul kinyújtóztatta a derekát, hát- raszólt: — Azt hiszem, működik. Adjatok csak egy hevedert! Többen is ugrottak egyszerre. Befűzte, mellé hasalt, és keresett valami célpontot. — Vigyázz, nehogy Vaktá- ba lőj I — szólt rá András, mert eszébe jutott, hogy rájuk is lőttek az előbb. — Még a mieink is szállingózhatnak. a Kanadában élő égyétlen fiától jött leveleit, mert mán nagyítóval sem lát. Külön-* bözőek ezek az emberek, de egy valami közös bennük: az éhség a jó szóra, a szerétét-- re. ' Nem kell hozzá ’ képesítés A Vöröskereszt, a házi szociális gondozó mozgalom bábája ma is sokat tesz aa ügyért. Jelenleg 9200 vörös** keresztes aktivista gondoz —J szinte csak jelképes tisztélét- díjért — 250 ezer rászorultat, az országban. Néhány esz-* tendeje az Egészségügyi Mi** nisztérium hivatalos jógin-f tézménnyé tette a házi szo-f ciális gondozást, majd részletesen meghatározta m gondozók feladatait. SajnósJ a főállású, hivatásos gondozók száma kevés, pedig ea nem egészségügyi képesítés-** hez kötött munka. V, — Nem is kell hozzá más) 1 „mindössze” sok-sók türelem;« emberszeretet, tapintat és : segítőkészség — mondja dr. 1 Sz. Klára körzeti főorvos, — - ’ Ezekre az erényekre más csak azért is szükség van, mert az idős ember ritkán tartja magát igazán öregnek, nehezen törődik bele, hogy életkora megváltozott életvitelt igényel. Nem akarja tudomásul venni, hogy aa ilyen-olyan betegség — életkorának következménye. Nem szereti, ha lekezelik, de azt sem, ha gügyögnek ne- , ki. Felgyűlt , tapasztalatait; életbölcsességét szívesen osztaná meg másokkal, ha volna kivel. Az öregek érzékenyek, amin azelőtt nevettek; ma azt is a szívükre veszik. A legtöbben titkojják öregkori fogyatékosságaikat — a korral erősödött nagyothallasz rossz látást, stb. —, pedig gyógyászati segédeszközökkel ezeket korrigálni lehetne. Nehéz, de szép munka az idősek házi szociális gondozása. Különösen, ha abból indul ki: az idős ember is a társadalom tagja, velünk egyenrangú, csak épnen több kíméletet, gondoskodást igényel. Nyíri Éva Czauner nem szólt rá semmit. Higgadtan végigvezette a csövet az egész belátható ártéren. A folyóra is rá bírt vele fordulni. Egyszerre csak rögzített, a másik parton felkeltette valami a figyelmét. — András! Gyér’ ide! András odament, lehasalt a géppuska mögé, s megnézte, hogy hova mutat a célgömbtüske. A túlsó parton egy ladik állt, félig kihúzva. Jobb lábával a ladik orrára támaszkodva egy katona, mintha éppen erre figyelt volna látcsővel. A ladikban ült is valaki, de az talán civil lehetett, jól látszott a fehér ingujja. — Hát ezeknek kéne telefonálni, hogy jöjjenek át az asszonyért — mondta Czauner. — Az ám! — lódította Dvorcsák. — Vagy legalább egy expresszlevelet írni, hogy hamar kikézbesítsék. Kovács csak annyit mondott megvetően: — Aki egyszer átjutott... A két ember, aki az imént elindult, hogy tutajnakvalót keressen, hol felszedett, hol eldobott valami korhadék fát; lejjebb a part felé még egy megfeketedett deszka- darabot ös találtak, de az is olyan volt, már szétrágta a szú; csiiggeteg képpel megindultak visszafelé. — Na. én megnézem őket! — mondta András. — Visz- szajövök. Odamegyek egy kicsit az asszonyhoz. (Folytatjuk) „Gólyák” Afrikából A Gödöllői Agrártudomá- r*-i Egyetem gyöngyösi üzemszervezö mérnöki karán november 3-án, szombaton este került sor az elsősök hagyományos avatására, a gólyabálra. Az idén 67-cn kezdték meg itt a tanulmányaikat, közöttük ez évben először afrikai országokból is vannak hallgatók. Nyol1079. »ovember 6., kedd (Fotó: Szabó Sándor) ran jöttek Etiópiából, cs Észak-Jemcnből. A gólyacskün megjelent dr. Udvari László, az egyetem rektorhelyettese és ott voltak a városi párt-, és állami, társadalmi és tömegszervezetek meghívott képviselői is. A tréfás avatási íinneoségen készült felvételünkön a három etióp fiatal: Nadew Tolla. Dirb She Ali, Lemossa Woga, akik az eskü után fellépő Vldróezki tánc- együttes csinos hölgytag.jai- val ismerkednek. A harmadéves hallgatók nyitótáncával kezdődött a hajnalig tartó vidám bál. NEM VAGYOK külpoliti- kus. és még ők sem szoktak jósolni. Megnéztem a filmet, s a fenti gondolatokon túl, vagy azok mellett — elszórakoztatott. A világ egyik nngv veszélygócénak történetéből ím tévésorozat lett. így múlik el a Világ dicsősége? Inkább a dicstelenekéi Gyurkó Géza 53. —- Háromból — helyesbített valamelyik. — Három géppuskából. De nem hiszem, hogy menni fog. Czauner a sarat törülgette valamiről; felütötte a fejét, mint aki csak most kapcsol: — Mit mondasz, bedöglött a komp? — Most már biztosan. — Gyerekek, meg keli próbálni egy tutajfélét eszká- bálni,.. — S kezébe a mocskos ronggyal széttekintett, mintha egy nagy raktár bőségében kezdene keresgélni. Bámultak rá; ez egy kicsit talán megzavarodott. — Azt az asszonyt a gyerekkel valahogy csak át kell juttatni a poroszlói oldalra. Szigorúan nézett, s nem hajolt addig vissza a géppuskájára, amíg két katona fel nem tápászkodott, hogy körülnézzen — bár minden lelkesedés nélkül —, hogy miből lehetne hát akkor valami tutujfélét összemosterkedni.
