Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-01 / 256. szám
VÍGASSÁG, MUZSIKA, ÜJBOR Novait szüret A POLITIKAI KÖNYVNAPOKRA Lenin-kötet A GYERMEK ÉS A TAKARÉKOSSÁG Sok kicsi sokra megy „Figyelem, figyelem, figyelőm! Közhírré tétetik! Kivonult a bíró egész háza népével, hogy megrakodjon szőlővel, s annak híres tevével. A szép bíróné is a nyolcadik hónapban van és nagyon kívánás, kérjük, ne sajnálják tőle ezt a kis jót." A kisbírónak öltözött fiatalember megy az élen. Nyakában dob, meg-megáll egy ház előtt, s kihirdeti az idei mulatság kezdetét, öt követi a felvonulók színes forgataga. A szekéren a „bíró és a bíróné”, mögöttük a táncosok népviseletes Csoportjai. Vasárnap délután van, Novaj apraja-nagyja az utcán ácsingózik: ünnep ez a mai. A kitűnő borokat termő vidéken legutóbb 1973- ban rendeztek ily nagyszabású szüreti vigadalmat. Akkor még Vas Lajos, „a népdalos” is eljött á bükkalji. községbe Azóta jobbára csak a KISZ-esek szerveztek bált, így őszön. Az egri járásban az idén Novajon gyűltek össze, a népi táncolok, a kórusok, az érdeklődők, hogy zenével újborkóstolással köszöntsék „Noé vesszejét”. „Továbbá, mint tudjuk, a falu határában van egy veszett kutya, s az arrajárókat mindig megharapja. Hogy a kutya ne harapják, egy literrel mindenki többet adják, hogy a bíró háza népe jót mulassák. A fogadósok jelen esetben az iskolaigazgató, Pamula Miklós, és félesége. Mert a mulatságot a községi klubkönyvtár szervezte, ennek a vezetője, a sürgő-forgó; mosolygós asszony, ő kérte fel a környező községek népi együtteseit is egy kis must-' rára, no persze az nstoro- siaknak, a mezőszemereíek- nek vagy az egerbaktaiaknak sem kellett sok biztatás: fölvették a magukfajta népviseletet, s jöttek. „íme a sok szép szolgaleány. mind arra várva, hogy férjhez menjék. De mint látják, eddig mindhiába. Mivel'van most sok szép szolgalegény, reméljük, ez az este nem lesz szerelemben szegény.” — • • Izemszcrvező üzcmmcrnökképzcs Gyöngyösön A Minisztertanács 1025/ 1976. (VII. 3.) szgmú határozata értelmében a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Főiskolai Ka-. ra — a mezőgazdasági nagyüzemek igényének megfelelően — üzemszervező üzemmérnököket képez Gyöngyösön. A főiskolai kar nappali tagozatára jelentkezhetnek a középiskolák utolsó éves tanulói és a korábbi években érettségizett dolgozók, akik a 35. életévüket még nem töltötték be. A felvételi kérelmet a középiskola igazgatójához. illetve a két évnél régebben érettségizőknek a főiskolai kar igazgatói hivatalába kell benyújtani. A tanulmányi idő három év. A jelentkezők matematikából és biológiából felvételi vizsgát tesznek. A tandíjfizetés és a szociális támogatás a központi rendelkezésnek megfelelően történik. Az üzemszervező üzemmérnökképzés célja az, hogy a nagygazdaságokban tovább fokozódjék a korszerű üzem- és munkaszer- 'vezési módszerek' alkalmazása, annak eredményeként növekedjenek a hozamok, javuljanak a hatékonysági és jövedelmezőségi mutatók. „Petőfi fáj P&tőfi-szobor Pólyák Ferenc MaHró-pusztai fafaragóművész elkészítette Petőfi Sándor és a Petroyics házaspár portrészobrait Döm- södön, a helyi tanács meg1979. november 1., csütörtök bízásából. A költő fájának ismert hatalmas tölgyet az idén egy vihar kettétörte. A vaskos ágakból készült a bárom szobor, melyet a híres fa előtt állítanak fel a Duna parti községben. (MTI fotó — Kozák Albert felvétele — KS) 'A baktai fúvószenekar kitesz magáért: bírják tüdővel, jókedvvel. A fiatalabbak este 8 órától a művelődési házban táncolnak a szüreti bálon. Ügymond az ő zenéjükre, vagyis a népdalók száműzettek. Maradt a beat, ha a fülekben még ott zsong is „a novaji réten ...” Én nekem azt súgta a Szobalány, a Julcsa, hogy a biró nem lesz ma este szerény, lesz ott hús, pecsenye, bor elég,, s a borok királya, az aranyérmes novaji leányka. Ha jót akar mulatni, jöjjön cl a bálba, a bíró és családja szeretettel várja. Mindezt tudomásukra hozta Döly- fös Dömötör biró úr és neje: született amazontermészetű Jusztina.” A múlt héten még a hegyoldalban találta reggel a falubelieket. De a tőkén nem maradt egy fürt sem. A gazdák szerint jó volt a szüret. Nem termett nagyon sok, de igen jó minőségű a szőlő. Az édes mustot sorba kóstolgatják a rögtönzött „szakértők”. Csettintgetnek egyet- kettőt, s lassan a murcivá érő borocska meghozza a sűrűn elillanó jókedvet. Olyannyira, hogy a 16 éve itt tanító igazgató is előveszi csöndben a gitárt, s halkan megrezegteti a húrokat ... A hegy leve a hordókban, a mulatságnak vége szakad, talán többen egymásra is találtak. Az új borból jövőre óbor lesz, s a novaji lányoknak főkötöje lesz. J. P. és más újdonságok A sorrendben immár 18. alkalommal megrendezendő politikai konyvnapokra megjelenik Lenin összes műveinek 28. kötete. „Füzetek az imperializmusról” címmel. A benne található négy fakszimile Lenin kutatómunkájának műhelytitkait, az anyag tanulmányozásában. a statisztikai adatok rendszerezésében alkalmazott módszerét tükrözi, s a jegyzetekből, a vázlatokból az is kitűnik, miképpen született e műve az első fogalmazványoktól az egyes fejezetek tartalmának részletes tervéig. A mű különben „Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka” című, 1916-ban írt tanulmányának előkészítő anyagait foglalja össze. A politikai könyvseregszemlére több, napjaink időszerű kérdéseire válaszoló könyvvel is jelentkezett a Kossuth Könyvkiadó. Az NDK megalakulásának 30. évfordulója alkalmából jelentette meg „A Német Demokratikus Köztársaság a szocializmus útján” című kiadványt, amely a testvéri szocialista ország gazdasági, politikai fejlődését ismerteti. A nagy érdeklődés tette szükségessé, hogy a „Mit kell tudni a Szovjetunióról?” című, a korábbi kiadásokban rövid idő alatt elfogyott könyvet ötödször is megjelentessék, ezúttal jelentősebb bővített, s az utóbbi évek gazdasági, társadalmi fejlődését is tükröző formában. Az „Olimpia Moszkvában” című könyvecskéből a sportesemények színhelyeivel, a létesítményekkel ismerkedhet meg az olvasó, s közük a főbb idegenforgalmi tudnivalókat is. A vetélkedő résztvevői az OTP klubtermében (Fotó; Perli, . A takarékoskodást sem lehet elég korán kezdeni, ezért a megyében tegnap hajnalban a takarékossági világnapon elsőként született gyermeket az OTP jutalma várta.. A hatvani kórházban 1 óra 45 perckor jött a' világra Kosits Tímea, akinek boldog édesanyja, Szikora Mária aszódi lakos vehette át a kétezer forintot az OTP munkatársaitól. A megyeszékhely OTP-fi- ókjába tegnap délelőtt kedves látogatók érkeztek. A VTI-es számú Általános Iskola egyik harmadik osztályosokból álló napközis csoportja ment el oda. Évek óta hagyomány, hogy ennek az iskolának a tanulói ezen a napon megismerkednek a takarékpénztár munkájával; majd játékos takarékossági1 vetélkedőn vettek részt. Ai gyermekek tréfás kérdésekre válaszoltak, közmondásom kát gyűjtöttek, plakátokat készítettek a takarékosságról! A legügyesebb versenyzőket az OTP jutalomban részesítette. Az egri Hámán Katói Megyei Űttöróházban a nap délutánján rendezték a megyeszékhely úttörőcsapataié nak takarékossági vetélkedőm jét. A hattagú csapatoki nemes a le a Pénzzel való takarékosságról, hanem a hűié ladékgyűitésről, és az energiatakarékosságról föltett kérdésekre is válaszoltak! A legjobbak a MÉH Vállalat által fölajánlott jutáim makat kapták. 49. — Szusszanjunk már egyet! — mondta a katona, de már tette is le a hordagyat; András alig érkezett utánaereszkedni. Leültek, ki lihegték magukat. Körülnéztek egy kicsit. Ez itt már valójában ártér lehetett, ha nem is mindig jött ki eddig a víz. Ezen az oldalon sem építettek mindenütt gátat; vagyis némely helyen egyoldalas volt a gát, itt eleve természetes szintkülönbség lehetett. A fűzbokrok, nyárerdőcskék, dús zsombikdombok, vízzel csillogó mélyedések mutatták, . hogy azért ez lényegében ártér. •Nem is olyan rossz terep ez arra, hogy megkapaszkodjék rajta egy visszavonulóban levő csapatrész — gondolta András. Mert bár egy kissé már mélyen fekszik, de nem olyan nagy a szintesés, hogy az ellenség támadása felülről sújtsa, s amúgy meg. különösen egyen kin t vagy kis csoportokban, nagyon jól lehet fedezni. Na de hát, egyelőre nem nagyon látszottak azok, akik itt szándékoztak megkapaszkodni. S akkor kiket védenek azok ott elöl a géppuskával ? S éppen felcsapott, idáig hallatszott a románok rohamkiáltása. Egy rövid sorozat ugyan rögtön válaszolt rá. de hamar elhallgatott, s aztán már csak kézigránátrobbanásokat lehetett hallani. \ — Ez meg az a Laci, nem? Aki ott maradt a régi helyen. a hullák közt... Az ám. A gránátjaival. Elég gyorsan dobálta el a gránátjait. Az utolsó gránátrobbanás után nagy csend támadt. Na, most aztán jönnek, vagy nem jönnek. A csend kezdett túlságosan hosszúnak tűnni. — Közelebb engedi... — mondta most eléggé rezgő bajússzal a fekete katona. — Mindjárt kezdi a géppuska! Figyeld csak! Majd egy jó hosszú sorozatot, mint az imént... megkapják, amit kerestek... mindjárt... mindjárt. De már mind a ketten tudták, hogy a géppuska nem kezd többé se hosszú, se rövid sorozatot, semmit. Hallatszott ugyan fegyverropogás; mindenfelől hallatszott, az ég minden tája felől. Csak az az egyetlen géppuska hallgatott el. S lám, ennek az egy géppuskának a némasága úgy hatott, mintha félelmetes, nagy csend keletkezett volna. Beléjük hatolt ez a csend, megbénította őket. — Ez a lengyel... — szólalt meg aztán a fekete ba- juszú kis katona. — Ez a lengyel nagyon jó egy gyérek volt. Losonc előtt rohamoztunk a folyón keresztül... tudod, az Ipolyon... Felbuktam, bele is fúltam volna, ha ki nem húz. De kihúzott... átértünk... elvettük a esetiektől a géppuskát, megfordítottuk. András úgy érezte, hogy csak azért beszél, mert még nem lihegte ki magát, nincs ereje továbbmenni. Ö maga is nagy lélegzetekkel igyekezett csillapítani a szívét, tüdejét, hogy ha újra elindulnak, legyen elég szusz benne a következő pihenőig. Az a következő pihenő különben már a partközeiben kell hogy legyen. A katonát zavarta ugyan, hogy András nem figyel rá eléggé, de azért csak mondta, sehogy sem volt mé^ kedve továbbindulni. Kényelmesebb ülést keresett magának, megtámaszkodott a fél könyökén. — Dumdum golyóval is lőttek a rohadtak! — mondta még most is tartó őszinte felháborodással. — Egész rákászt találtunk. — Ellőttétek? — Hogy képzeled? Feljebb küldtük... mutassák meg Párizsban. Eh... Legyintett, hogy mit ér az ilyesmit Párizsban mutogatni. Aztán sóhajtott, és még mindig tovább beszélt: — Barátom, ha azok a fiúk most mind megvolnának! Nem hiszem, hogy így kot- Vódnánk visszafelé, hanem gyerünk: neki!... A cseh miniszterek különben nem is hitték el, hogy az is lehetséges, amit mi ott véghez- vlttünk... Rögtön le is váltották azt a tábornokukat. — Ezredes volt — mondta András: — Csak ezredes. Ez a csak megállította a! fiút. Mintha az egészre vo-, natkozott volna. — Na jó, menjünk. mondta, és fel is tápászko- dott. De mielőtt a helyére lépett volna, még megkérdezte: — Ott voltál? — Zólyomig. .Június hetedikén sebesültem. Ez viszont némileg módo-' sította a mesélő és a hallgató viszonyát. Egész más hangon kérdezte meg: — Igen, sebesültél? Zólyomnál? Súlyosan? — Semmi, comblövés. Két hétig voltam kórházban. — És... érzjed még? — Á, nem, semmit. Felvették a hordágyat; mentek. Most nem szóltak egy darabig, de nagyobb egyetértéssel mentek tovább. Erre már figyelni is jobban kellett; bokrot, zsombikot, vizet kerülgetni. — .. .Menyasszonya várja — mondta egyszer a katona. András nem is értette rögtön. — Kit? — Kit...?! Hát a lengyelt! Csuda rendes gyerek volt. András nem szólt rá semmit. Mit is szóljon? Előbb egy kicsit még furcsa is vo't, hogy a lengyelről. egyszeriben múlt időben beszél, de hát igaz,a van. ezekről már hiába is beszélnének másképp. Ez a géppuska. Meg ez a parancsnok. Azelőtt nem is találkozott ezzel a fiúval. Hogy is mondta? Váltóállás, az meg minek, addigra dögök leszünk... Pedig nem ártott volna az első roham visszaverése után rögtön tii- zelőállást váltani,.. Bár hiszen mindegy. Nyilván megkerülték őket. Hát azért is jó lesz igyekezni. A románok, ha' megszűnt az akad'iy, nem f0g_ nak letáborozni. Már olyan jól összeszoktak, hogy nem is kellett szólni, önkéntelenül is egyszerre nyújtottak meg a lépést. Egyszerre csak közvetlenül mellettük porzott, szis-^gett de nem a hátuk mögül iöttí hanem szemtől szefnbe. (Folytatjuk)
