Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-04 / 259. szám

* A járőrkocsiban villogott a tábla: STOP! Ellenőrzés.. c — Kérem a menetlevelet — intézkedik a Volán-ellenőr. A közlekedésrendészet járőrkocsija befejezi az elő­zést, s visszahúzódik a jobb oldali sávba. A hátsó szél­védő mögött néhány oilla- nattal később villogni kezd egy tábla: Stop! Ellenőrzés... És egy jól látható nyíl jel­zi, hogy a iárőrkocsi mögött haladó autó húzódjon le az út szélére, majd lassan áll­jon meg. A ZR 79—55-ös rendszámú Zsigulit Bélapát­falvánál állították meg a rendőrök. Az iratok és a kocsi műszaki állapotának ellenőrzése után így köszön­tek el: — Az egyik fényszóró rosszul van bekötve. Kérjük, szíveskedjen megcsináltatni. Addig is jó utat... ! Közben a járőrtárs Vo­lán-ellenőrök egy ZIL-t ál­lítanak meg, elkérik a me­netlevelet, a forgalmi enge­délyt és a vezető jogosít­ványát. Az YF 81—84-es te­herautó a pár perces ellen­őrzés után folytathatja az útját, mindent rendben ta­láltak a szakemberek Nem volt „titkos” akció Erről a megyei közúti el­lenőrzésről egyébként min­den közlekedő tudott, vagy tudhatott. Októbert ugyanis közlekedésbiztonsági hónap­pá nyilvánították, s az Or­szágos Közlekedésbiztonsági Tanács az ilyenkor hagyo­mányos előadássorozatok, is­meretterjesztő előadások, KRESZ-totók mellett min­den megyében fokozott köz­út* ellenőrzést szervez. Nem valamiféle „titkos akcióra” kérült hát sor ezúttal sem, amikor a hajnali eligazítás után a megye országútjai­nak ellenőrzésére indultak a járőrök, s a velük egvütt dolgozó KPM-, Volán-el­lenőrök. önkéntes rendőrök. A közös cél a mostani el­lenőrzéskor is az agresszív, szabálytalanul közlekedő, a biztonságos járműforgalmat veszélyeztető autósok, noto- rosok és — nem véletlenül — kerékpárosok, gyalogosok kiszűrése volt. És még vala­mit az eligazításon elmon­dottakból : elsősorban nem büntetni kell. hanem fi­gyelmeztetni. felhívni a 'ár- művezetők figyelmét az eset­1979. november 4., vasárnap leges hibáikra, járművük nem megfelelő műszaki ál­lapotára. Erdőtelki autó — kilencféle hibával Sajnos, meglehetősen sok gépjármű közlekedett a me­gye útjain úgy, hogy kisebb- nagyobb műszaki hiányossá­gai voltak. A legkirívóbb esetre Recsken bukkantak az ellenőrök: itt állapították meg ugyanis az erdőtelki Szabadság Termelőszövet­kezet SE 38—24-es rendszá­mú gépkocsijáról, hogy ki­lencféle hibával indult út­nak. Íme a hiteles jegyzék, amelynek ismeretében soron kívüli műszaki vizsgára utalták a KPM-ellenőrök a járművet: „gyenge láb fék, a kézifék nem fog, a két hát­só kerék gumiabroncsa erő­sen kopott, a légfékből en­müszaki hibás, a kipufogó- rendszer rossz, a hátsó iam- pabúrák. töröttek, ugyanitt nem égnek a helyzet jelzők, ráadásul nem működik a jármű kilométerórája.’’ El­képzelhető. mi lett volna, ha ezt az „autóroncsot” nem vonják ki azonnal a forga­lomból! Mint ahogy „hazaparan- csoltnk” néhány más jármű­vet is: 02 ellenőrzött kerék­párok zömén nem volt vi­lágítás, több segédmotorke­rékpárnál is műszaki má- nyosságokat fedeztek fel a rendőrök. A kismotorosokkal egyébként is sok baj van az utóbbi időben: Tarnaleleszén igazoltattak egy segédmotor­kerékpárost. s kiderült, hogy nincs vezetői engedélye. Rá­adásul hiányzott a motor hátsó lámpája, valamint a visszapillantó tükör a kor­mányról. Vezetői engedély nélkül közlekedett Párád és Parádfürdö között egy másik kismotoros is. amikor meg­látta a rendőröket, megpró­bált kibújni az ellenőrzés alól. A felelősségre vonást ezek után egyikük sem ke­rülhette el. Az a bizonyos 0,2 ezrelék ... A mostani ellenőrzés so­rán — sajnos — sok ittas járművezetővel találkoztak a rendőrök. Mivel ez a ma­gatartás rendkívül veszélyes, az ittasság komoly baleseti ok, minden esetben szigorú­an jártak el a közlekedési szakemberek. Pétervásárón egy „Vizsgára” feliratú mo­torkerékpárt állítottak meg a járőrök, akiknek először az tűnt fel, hogy a P—20-as vezetője ugyancsak „odalé­pett” a gázpedálra. Amikor a motorost felelősségre von­ták a szabálysértés miatt, kiderült, hogy akadozva vá­laszol : ittas. Megszondázták, s a megbámult kristályok 0,2 ezrelék alkoholt jeleztek. Következett a szokásos el­járás : vérvétel, feljelentés... ! Akárcsak a többi esetben, hiszen két nap alatt har­minchárom ittas vezetőt emeltek ki a forgalomból az ellenőrök. A szonda egyébként 178 esetben került elő, s az előb­bi példából ítélve' — sok­szor nem alaptalanul. ged a levegő, a kormány Szabálytalanul közlekedett a segédmotoros, ráadásul vezetői engedélye sem volt — helyszínbírság az „ára”. (Fotó: Szántó György) — További jó utat...! — A legkisebb gyanú ese­tén is szondázunk — mond­ják a közlekedési rendőrök —. mert így megelőzhetünk egy sor balesetet. Az utóbbi időkben ugyanis egyre több karambol vizsgálatánál ál­lapítottuk meg. hogy a bal­eset okozója indulás előtt kisebb-nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztott. Érthe­tetlen számunkra, hogy mi­ért, amikor mindenki tudja: ez tilos és veszélyes. Az ellenőrzés mérlege Az október végi megyei közúti ellenőrzés — a szak­emberek megítélése szerint — elérte a célját: egyenle­tes, biztonságos volt a for­galom az utakon. — Több mint 3300 gépjár­művet és járművezetőt el­lenőriztünk az akció során — foglalja össze a tapasztala­tokat Huszár Mihály r. szá­zados, a megyei közlekedés- rendészeti alosztály vezetője, az MKBT titkára. — Az összefogás, az intézkedések eredményeként lényegesen csökkent például a gyors­hajtő: ok száma. Oda kell azonban figyelnünk a lövő­ben az elsőbbségedéssal kap­csolatos szabálytalanságok­ra. szigorúan el kell majd járnunk az ittas vezetőkkel szemben, a szabálytalanul előzőiről és kanyar odók'ól nem is beszflve. Változat­lanul sok baj van a kerék­párosokkal és a gyalogosok­kal. A három városban ez­úttal nagy súlyt helyeztünk a gyalogosok ellenőrzésére. mert a legtöbbjük helytele­nül értelmezi a zebra bizto­sította előnyöket. Igaz. ezzel kapcsolatban a járműveze­tőknek is van adósságuk: az 50—60 kilométeres sebesség helyett az előírt 30-cal kel­lene megközelíteniük a gya­logos átkelőhelyet, sokkal kevesebb lenne a zebrán tör­tént balesetek száma. Sok baj van továbbá a menetok­mányok vezetésével, a teher­gépkocsik műszaki állapotá­val. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a jövőben szigorúbban kell ellenőriz­nünk a megye útjain közle­kedő járműveket és vezetői­ket — valamennyiünk biz­tonságos utazásáért... ! Szilvás István Öt színház, öt előadás Gyöngyösön Száz egri diák a Cserén A mátraalji város színház* szerető közönségének régi kí­vánsága teljesül azzal az öt előadásból álló színházi bér­lettel. mely novemberbén és decemberbén öt izgalmas előadásra szolgál belépőül. Négy fővárosi színtársulatot és egy vidéki színházat hív­tak meg. Csurka István Nagytakarí­tás című vígjátékával indul a sorozat november 13-án es­te hat órai kezdettel. A Jó­zsef Attila Színház vendég­játékában többek közt fel­lép Szemes Mari Kiváló mű­vész, Bodrogi Gyula Érde­mes művész. K-r-ú-d-.y avagy békeidők szép emléke címet viseli az a színmű, amelyet a Radnóti Színpad az író Vörös postakocsi című színdarabjának felhasználá­sával vitt színpadra. Az elő­adásra november 15-én dél­után öt, valamint este 8 órai kezdettel kerül sor. Száz egri orosz tagozatos diák is ellátogat arra a szín­házi „csemegének” számító bemutatóra, melyet a Szol­noki Szigligeti Színház no­vember 23-án este 7 órai kez­dettel ad elő Gyöngyösön. Jurij Trifonov Csere című színművét a Taganka Szín­ház világhírű rendezője, Ljubimov rendezte. A főbb szerepeket Végvári Tamas Jászai-díjas, Koós Olga Jú- szai-díjas játsza. December 1-én a Madách Színház egy amerikai író idén felújított vígjátékát hoz­za el a városba. Leonard Gershe A pillangók szaba­dok című előadásának főbb szereplői Tolnay Klári és Kalocsai Miklós. A színházi bérlet utolsó előadására december 19-én este 7 órakor mehetnek a gyöngyösiek a bemutatók színhelyére, a Mátra Műve­lődési Központba. A Nép­színház új kezdeményezésé­nek lehetnek tanúi az érdek­lődők. Az Egy mondat cí­mű produkció — tánc-szín-1 ház. A színház nélküli városban nagy érdeklődés kíséri a vendégjátékokat; jegyek már csak korlátozott számban kaphatók. Miért nem nősültem meg? Ezen a vonaton több­nyire szomorú, kopott em­berek szoktak utazni. Ki­cserélték néhány éve a századvégről maradt fapa­dokat bőrhuzatú ülésekre, de az utazók összetétele nemigen változott. Fekete­ruhás parasztok, feikendős nénikék, a halgazdaságból hazafelé tartó viharkabátos és gumicsizmás hal- és pá- linkaszagú munkások, zajos cigányok és csendes diákok utaznak ezen a szárnyvona­lon, amely szülővárosomba visz. Azelőtt még előfordult nyár közepén, hogy a moz­gó vonat első kocsijából le- ugrálók dinnyéket kap­kodtak föl a tsz földjéről, s az utolsó kocsiba kapasz­kodva menekültek a távo­lodó vonatot üldöző, dühö­sen szitkozódó csősz elől. A motorvonat, amelv a régi csiihös helyébe került, ke­rek egv órával lerövidítet­te az útidőt, bár még min­dig tud gyönyörködni a tál­ban a kíváncsi ember, de inkább csak a gyerekek kandikálnak ki a piszkos ablakokon, számlálgatva a vonatzajtól fölrebbenő nyu- lakat és fácánokat. Az ál­lomások, ahol megáll, még a monarchia szabványai szerint épülhettek, mert Közéo-Európa bármelyik kisebb helységébe odakép­zelheti innen magát az em­ber. Ha utazom, itt nem na­gyon beszélgetek másokkal, mert ezekben a vagonok­ban mindenki el van a sa­ját csendességében. Néha azonban más a helyzet. Évekkel ezelőtt, amikor még télen keményebb idők jártak, Egerbe indultam egy kora délutáni vonattal. Már az első állomásig eldöcög­tünk az öreg füstössel. Mé­regettem az utazótársáimat: velem szemben parasztfor­ma, huncutkás szemű em­ber ücsörgött. Mellettem meg egy munkás külsejű, ő is, mint a másik útit'ársam, olyan ötvenes lehetett. A vonat hirtelen megállt az állomástól nem messze, s hosszú várakozás után ki­derült, hogy az esti hóvi­har ledöntötte a sínekre a távíróoszlopokat, s valósá­gos barikádot emelt. Nem­sokára visszatolattunk vá­rosomba, s a kalauz meg­nyugtatott bennünket, hogy amint lehet, indulunk. Vár­tunk. Először a szomszé­dom , káromkodta el magát. A beszélgetés az időjárás és a vasút szidalmazásából könnyen elindult. A pa­rasztember nemsokára elő­vett egy flaskát, amikor ki­derült, hogy mindhárman Egerbe tartunk: — Az útra tettem el, lé- lekmelegítönek, igyanak no! Ittunk, nem kellett kétszer mondani, mert igen-igen hideg volt. (Persze csak kint, de hát elég csak néz­ni is a sok havat, elönti az embert a hidegség.) Nagy­sokára elindult a vonat, s Józsi bátyám (mert így hív­ták az öreget) elővett egy másik üveggel: — Igyatok (fordultunk tegezödöre), míg valódinak nem látjátok a jégvirága, kát! Pista bátyám, az eszter­gályos csak bólogatott és ivott. A vonat békésen bal­lagott a sötétedésben újra meginduló hóesésben. Miié Füzesabonyba értünk, késő este lett. Megismerkedtünk addigra Pista bó’ elhibázol t házasságával, Józsi bácsi balsikerű párválasztásával, híven lefestették nékém, szerencsés nőtlennek a há­zasság keserveit. Ahogy a füzesabonyi állomásra be­támogattuk egymást. Jóska bátyám a réstibe terelt bennünket. Ott aztán azt mondta: — Vigyázz nagyon, öcsém) Egyetlen nő van, akit érde­mes lenne feleségűi vén. ned, az is az én lányom. Bárki mást elveszel, pokoli sorod lesz, rosszul jársz, hi­hetsz nekem, sokat tapasz­taltam. Erre aztán ittunk. Mit mondjak: meggyőzött. Ami­kor késő éjjel a vonat be­ért Egerbe, úgy is váltunk el egymástól, hogy min­denképpen az apósom lesz, Pista bá’ meg vőfélynek ajánlkozott. Ebben marad­tunk. Reggel jutott eszembe, hogy az öreg a családi bú­csúzkodásnál valahogy el­felejtette megadni a címét, így maradtam még aggle­gény, hiszen máig sem tu­dóul, hogy hol lakik az az egyetlen lány, akit érde­mes lenne feleségül venni. — Gábor feá#&ló

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents