Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-04 / 259. szám
Harckocsi a parkban Üdülő, víz és plusz némi önirónia A budapesti Hadtörténeti Múzeum segítségével kapja Hatvan város a szemléltető harci- eszközöket és a telepítésükhöz szükséges útmutatást. A népkertben rakták le az alapjait közös összefogással, társadalmi munkaakciók keretében, az első megyei haditechnikai parknak. Szomszédságában kapott helyet az MHSZ által üzemeltetett lőpavilon is. Elsőként egy MÍG—17. PF típusú ' harci repülőgép került ide, majd október közepén követte a II. világháború győztes szovjet h arckocsija, egy T—34-es, melyet nemrég szállítottak ide megyénk egyik katonai alakulatának KISZ-fiataljai, társadalmi munkában. Baráz Máté, a városi tanács művelődési osztályának vezetője elmondta, hogy a jövő évben még egy lö- veggcl gazdagodik a park. A fenntartásban és a karbantartásban a Damjanich János Szakmunkásképző Intézet és a költségvetési üzem .KISZ-csei vállaltak védnökséget. Az oktatási intézményekben folyó kötelező honvédelmi oktatáshoz jó segítséget nyújt majd a haditechnikai park. Képünkön: a fiatalok a legendás T—34-es szovjet harckocsival ismerkednek. (Fotó: Szabó Sándor) November 6-tól 25-ig ^ Kiállítások, dalostalálkozók, előadások Művészeti hetek az egri járásban Immár hagyományosan, esztendőről esztendőre megrendezik a.z egri járásban a művészeti heteket. Idén, a megyei tanács az egri járási hivatal művelődésügyi osztálya, a Megyei Művelődési Központ és a járási KISZ 13 községben szervezett színes k^kjUrális programot. A ren- jQ^yénysprozat . megnyitójára szerdán este 7 órakor kerül sor Verpeléten, a Fegyveres Erők Klubjában. Ez- alkalommal a Megyei Művelődési Központ Kamarakórusa, az Egri Csillagok Tsz népdalköre, a dormándi citerazenekar, az egerbocsi népdalkórus, az Egri Néptáncegyüttes, valamint a Rigmus zenekar lép a pódiumra. E napon több tárlat megnyitójára is sor kerül. Így Andornaktályán a helyi díszítőművészetről kaphatnak képet a művelődési házban az érdeklődők. Pétervásá- rán Andruská Károly kis- grafikáit tekinthetik meg. Recsken 10-étől látható a pétervásári, ivádi, váraszói hímzőasszonyok munkái. Mátraderecskén pedig 12-étől A cigányéletmód Heves megyében című fotókiállítás. Sírokon már 5-én megnyitják a november 7. művészei című szitamappa tárlatot. A mintegy három héten át tartó eseménysorozat keretében gazdag folklórműsor is szórakoztatja majd a résztvevőket. 11-én három órakor Makiáron lép föl a kerecsendi népdalkórus, illetve citerazenekar, a noPásztor — sakk A hajdani pásztoréletet megelevenítő sakktáblákat, illetve sakkfigurákat készítenek a Baranyai Népművészeti Szövetkezet faragói. Kisbojtárok sorakoznak a gyalogok helyén, számadó juhász és juhászné tölti be a király, illetve a vezér szerepét. Ezeket a népi sakkfigurákat Ausztria, Hollandia, Dánia és az Egyesült Államok mellett a Német Szövetségi Köztársaságba is eljuttatják. vaji, ostorosi, makiári pávakor, illetve az andornak- tályai citerazenekar. 17-én öt órától Erdőkövesden mutatják be műsorukat a váraszói, erdőkövesdi, mátraballai kórusok, illetve a váraszói, tar- naleleszi, kövesdi citeraze- nekarok. Szintén e napon nyolc órától Kövesden táncház is lesz az Egri Néptánc- együttes közreműködésével, akik programjukat 24-én Recsken ismétlik meg. Több ismeretterjesztő előadást is tartanak a művészeti hetek alkalmával. így hét községben rendeznek beszélgetést Móricz Zsigmond- ról, illetve Heves megye irodalmáról. Sor kerül zenetörténeti kalandozásokra is. Nem maradnak ki a programsorozatból a gyerekek sem. 9-én Tarnaleleszen, 23- án Pétervásárán szórakoztatja a meseszínpad a legkisebbeket. Az újságcikkekhez nem szokás — már csak terjedelmük miatt sem — előszót írni. Az alábbi eszmefuttatás elé egy előmondatot azért mégis odacsempésznék a szerkesztő és az olvasó utólagos jóváhagyásával. Az előmondatnak az lenne a nem is nagyon titkolt célja, hogy jobban érzékelhetővé tegye a cikk enyhén keserű mandulaízét, amely egyeseket emlékeztethet a gyilkos mérgű ciánkálira, másokat pedig a felhőtlen gyermekkorra, amikor bors helyett még barackmagot törtek egymás orra alá. Tehát az előmondat. E rövid — mint később kiderül párbeszédekkel tarkított — írás végén az újságíró meg fogja tudni mind önmagáról, mind kollégájáról, hogy mindenért ők a felelősek. Ez először kétkedéssel vegyes büszkeséget vált ki az újságíróból, hogy lám-lám milyen fontos ember is ő, később azonban — ez már a cikkben nincs leírva — gyanakodni kezd. Eszébe jut, hogy volt egy időszak, amikor a magyar labdarúgásért is az újságírók voltak a felelősek, miattuk süllyedt olyan mélyre a magyar foci, hogy most már a béka is csak messzelátóval tudja szemügyre venni. ★ Gyönyörű terveket nézegetünk a több részben széthajtható papírokon. Idebenn a kiskörei tanácselnök szobájában kellemes meleg van, jólesik forgatni a zizegő papírokat és elnézni rajtuk, hogy a kiskörei üdülőtelep, hogy fog majd kinézni. Arra a kérdésre, hogy mikor, a tanácselnök nem tud mit felelni. Pedig talán ő szeretné a legjobban, hiszen a község fejlődése, a lehetőségek nagymértékben függnek a kialakítandó* üdülőteleptől. Még egyszer lopva' felteszem a kérdést, hogy mikor is lesz abból az üdülőtelepből valami, de a következő percben már szinte meg is bánom. — Az újságírók az okai mindennek — mondja a tanácselnök. Telekürtölték az országot még az építkezés idején, hogy ez lesz az ország második Balatona, hogy telkeket lehet vásárolni, hogy a közeljövőben itt üdülőparadicsom lesz. — És nem lesz? — De lesz. Egyrészt azonban világosan le kellene végre szögezni, hogy itt egyedi magánnyaralók sohasem épülhetnek. A magánnyaralók is csak csoportosan építhetők. Ez a terület — a jelenlegi új lakótelep és a jászsági főcsatorna közötti részről van szó — a kollektív vállalati nyaralóké. a kempinggé és az ifjúsági táboré lesz elsősorban. A másik tévedése az újságíróknak az, hogy széltében-hosszában híresztelték, hogy itt 1980-ig kialakul az üdülőtelep arculata. Ez nem így van. Az utóbbi megjegyzést az újságíró maga is tanúsíthatja miután végigjárta a lakótelep és a jászsági főcsatorna közötti szakaszt. Bandu- koltában az újságíró kedvenc költőjének ama verssorát szavalta, hogy „a gaz lehúz, altat, befed, s egy kacagó szél suhan el a nagy ugar felett.” A gaz még az esztendőkkel ezelőtt telepített facsemetéket is annyira befedte. hogy jórészük kipusztult. Az üdülőtelep kialakítása érdekében eddig az történt, hogy megfúrtak egy termálkutat és azt lezárták. Az viszont tény, hogy az üdülőkörzettel kapcsolatos községi tennivalókat évekkel ezelőtt a kiskörei tanács testületi ülés elé vitte, ott meg is egyeztek a feladatokban, amelynek végrehajtását aztán levették a programról, mivel nem volt minek az érdekében a feladatokat végrehajtani. A meleg szobában még két iratot tanulmányozunk végig. Az egyik a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet munkája, amely a Közép-Tisza vidéki üdülőkörzet regionális rendezési terve felülvizsgálati tervjavaslata címet viseli, s amely 1975 óta jóváhagyásra vár. A másik brosúra a Közép-Tisza vidéki Intéző Bizottság javaslata, amely többek között a kiskörei üdülőkörzet fejlesztési előirányzatait is tartalmazza a hatodik ötéves QJtWMM 1933. november 4„ vasárnap 52. András térde köze vette a puskáját, s most már ketten ültek, és nézték a komphajót. Üresnek látszott, nyilván már kihordták a túloldalon a sebesülteket. De akkor még mért nem indult már visz- sza? Szétnézett, nincs-e valaki, akitől érdemes volna megkérdezni, hogy mire várhat ott az a komp. Egy sebesült feküdt nem messze a homokban, térdén átvérzett kötéssel. Odafordult hozzá: — Te, mi az isten van ezzel a komppal ? — Hát ez már nemigen jön vissza. Sajnálta tovább kérdezni, mert látta, hogy igen keserves képpel nyomogatja a lába szárát. De nem is volt más olyan közel, meg ez igencsak alapozhatja valamire a véleményét, hiszen neki is nagyon jó lett volna már, ha jön az a komp. — Miért ne jönne? Talán találatot kapott? Te láttál valamit? \ — Látni nem láttam, csak hallottam. — Mondd hát, mit hallottál, az isten áldjon meg! Már igazán kezdett türelmetlen lenni; mit könyörög-; -tét ez is. ez is-anilyea^nyujgodt, nyögje már ki, amit tud. — Nem vettétek észre, hogy köhög? ... Most mór nem, de amíg köhögött. Szerintem homok ment a kipufogóba. .. egy motornak vége. A nyurga katona, talán a főhadnagy védelmében, akit ismert, nem akart lemondani a bizakodásról: — Hátha meg tudják csinálni. Vagy visszajön fél motorral. .. Még ki se mondta, mikor a kis hajó megremegett, magasra felcsapott a víz mellette, iszapos zápor hullott rá vissza, s még közelebb lökő- dött a parthoz. Maga az ágyú, a lövedék becsapódásának a hangja pillanatokkal később ért ide. — Na, most már végleg megkapta a magáét. Kész. A sebesült úgy mondta ezt, szinte valami diadallal, holott lehet, hogy a saját halálos ítéletét is bejelentette vele. — Hej, azt a keserves.. — káromkodott András. — Fordulhatott volna legalább még egyszer... — Mit akartok tőle? — A sebesült, fél könyökkel feltámasztva a fejét, úgy kezdett el csevegni, mintha valami , teljeseik -Közömbös -témánál volna szó, vagy nem is itt üldögélnének a parton, hanem egy hűvös, árnyas kertvendéglőben. — Ez aztán igazán megtette a kötelességét! Ezt egyszer majd múzeumba kell tenni. Komp még ennyit nem dolgozott, mint ez most egypár napig, mióta világ a világ... Ezt a tárgyilagosságot még a nyugodt, nyurga katona is megsokallta: — Jó, hogy így meg vagy elégedve vele! — Feltolta a sapkáját a kopasz feje búbjára. — És veled mi lesz? — Ami veled, pajtás. Csak jönnének már a szarháziak, mert nagyon fáj ez az átkozott szétlőtt csontom... András felállt, és szó nélkül elindult vissza a hordágyhoz. A nyurga katona felugrott, és követte. Beszélt is hozzá valamit, de András nem tudott rá figyelni, nem értette. Talán csak nincs mindennek vége? Ha még itt is marad a hordágy Arankával meg a picivel a parton... s mondjuk, a románok ideérnek. Egy anyának meg egy csecsemőnek talán... mégiscsak. .. Persze, ha addig az ágyútűz nem... — Hé, András! Kis Andrea s! ^ JKiátthattrtLj«ar párszor, mire felkapta rá a fejét, rájött, hogy neki szólnak. A tócsákból egy kis fűzbokros dombocska háta emelkedett ki; annak az errülső, védettebb oldalán kuporgott néhány vöröskatona; sebesülteket kötöztek. Láthatóan egy nagy futás után kezdték éppen magukat összeszedni. A meghökkenéstől és az örömtől szinte megbénult; megállt, és bámulta őket. Ott volt Czauner, Dvorcsák, Kovács és még néhányan a századból; de hozzájuk csapódott egy-két máshonnan eltévedt ember is. — Ti vagytok, fiúk? Vagy kísértetek ? — Mi vagyunk, mi, gyere gyorsan! — A századom — mondta a nyurga katonának, aki hűségesen követte. — Hát századnak nem sok, hallod-e? Odalábaltak a tocsogón át. — Hol az asszony? —kérdezte a vörhenyes bajúszú Kovács. — Bent hagytad a faluban? — Amoda fekszik egy hordágyan a gyerekkel együtt a parton. A mögött a bokros rész mögött, egy vízmarásban. Épp most akartam elintézni, hogy a komp átvigye a következő fordulóval... de hát, úgy látszik, éppen bedöglött. Hát ti? — Ez a század. Ennyi. Dvorcsákot kötözték meg még két másikat. Az egyik idegen volt, vicsorgott a fájdalomtól, nagy, sárga, fogai voltak. — Jóska, te mit csinálsz? Czauner valami géppuskaalkatrészeket próbált összeilleszteni. Nem szólt, csak káromkodott. — Megpróbál két használt géppuskából egy újat összehozni — mondta Kovács. — .Van egy kis lőszerünk is. rffT irt..* 4 V1 V tervben. Szerepel itt többek között a termál strandfürdő első ütemének megvalósítása, százfős kemping és 250 fős ifjúsági tábor. Az ifjúsági tábor területét a Heves megyei KlSZ-bizott- ság már saját kezelésébe is vette és jövőre indítani kívánja az építkezést. — Végre — sóhatj fel a tanácselnök — legalább már történik valami. Tudja, az az igazság, hogy a lakosság jó része már nem is nagyon bízik abban, hogy itt bármi is lesz. A pillanatnyi szünet után Molnár József hozzáteszi: — Csakhát most már a tárolóval is kellene csinálni valamit. Annak idején azt ígérték, hogy nem csupán a fákat, bokrokat távolítják el a leendő tároló területéről, hanem még tereprendezési munkát is végeznek. Hát ebből semmi nem lett. A KÖTIVIZIG kiskörei szakaszmérnökségének épületében Tiszai József, a mérnökség helyettes vezetője kínál hellyel. Majd a kérdésre,, hogy mi lesz a tároló téli tisztításával kérdéssel felel. — Meg tudnám-e mondani, hogy mi volt az értelme azoknak a cikkeknek, amelyek a kiskörei tárolóban maradt bokrok, fák, sarjerdők- ről, meg a víz tisztaságainak kérdésével foglalkoztak. Mi volt a célja az újságíróknak ezekkel a cikkekkel? Miután udvarias, de eredménytelen kísérletek történnek a nézetek egyeztetésére, a szakaszmérnökség helyettes vezetője fontosnak tartja leszögezni, hogy a tárolóban tartott víz mindig alkalmas volt öntözésre. — A termelőszövetkezetek azért nem használják a vizet nagyobb mértékben, mert még nem épültek meg azok az öntözőrészek, amelyekkel használni is lehetne a vizet. Hangsúlyozni kívánom, hogy a kiskörei tó egy síkvidéki tárözó, amiért készült, annak maradéktalanul megfelelt eddig is. — Tehát nincs is különösebben nagy tennivaló a tároló területén? — A tároló vízszintjét november elejéig két és fél méterrel csökkentjük. . Éz gyakorlatilag azt jelenti, hogy a víz csupán az élő folyómederben marad meg és még néhány kubikgödörben, így a tároló hozzáférhető lesz. A tél folyamán a szakaszmérnökség területén, főként a Kis-Tisza mentén, Sarudig mintegy nyolc kilométeres szakaszon kivágjuk a fákat és szárzúzókkal megtisztítjuk a cserjéktől a területet. Március elejéig kívánunk végezni az idei tervszerű munkákkal, s tavaszra azt a tároló felszínt kívánjuk kialakítani, ami elvárt. Ez még mindig nem lesz ideális, de jövőre jól látható eredménye lesz a munkának. — Mivel lehet bemenni a tároló területére? — A múlt héten voltam kint. Már akkor be tudtam menni csizmával. Télen, fagykor ez természetesen még jobb lesz, még könnyebben lehet mozogni a területen. Vannak speciális gépeink is, de le kívánom szögezni, hogy semmilyen honvédségi eszközök, alakulatok igénybevételéről nincs szó a szakasz- mérnökség területén. — Tehát a tárolómeder megtisztítható ? — Igen. Persze, több éves folyamatos tervszerű munkáról van szó. Senki ne várja azt, hogy jövőre olyan tiszta lesz a tároló felülete, mint a tenyerem — nyitja szét ujjait Tiszai József. ★ Tehát minden a terveknek megfelelően törént. Csupán az újságírók igyekeztek úgy feltüntetni a dolgokat, mintha nem á legnagyobb rendben ment volna minden. Hiába megint elmúlt egy ősz, és az újságíró is böl- csebb lett néhány kioktatásod, A ‘ ^
