Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-04 / 259. szám

Harckocsi a parkban Üdülő, víz és plusz némi önirónia A budapesti Hadtörténeti Múzeum segítségével kapja Hatvan város a szemléltető harci- eszközöket és a telepítésükhöz szükséges útmutatást. A népkertben rakták le az alapjait közös összefogással, társadalmi munkaakciók keretében, az első megyei haditechnikai park­nak. Szomszédságában kapott helyet az MHSZ által üzemeltetett lőpavilon is. Elsőként egy MÍG—17. PF típusú ' harci repülőgép került ide, majd október közepén követte a II. világháború győztes szovjet h arckocsija, egy T—34-es, melyet nemrég szállítottak ide me­gyénk egyik katonai alakulatának KISZ-fiataljai, társadalmi munkában. Baráz Máté, a városi tanács művelődési osztályának vezetője elmondta, hogy a jövő évben még egy lö- veggcl gazdagodik a park. A fenntartásban és a karbantartásban a Damjanich János Szakmunkásképző Intézet és a költségvetési üzem .KISZ-csei vállaltak védnökséget. Az ok­tatási intézményekben folyó kötelező honvédelmi oktatáshoz jó segítséget nyújt majd a haditechnikai park. Képünkön: a fiatalok a legendás T—34-es szovjet harckocsival ismer­kednek. (Fotó: Szabó Sándor) November 6-tól 25-ig ^ Kiállítások, dalostalálkozók, előadások Művészeti hetek az egri járásban Immár hagyományosan, esztendőről esztendőre meg­rendezik a.z egri járásban a művészeti heteket. Idén, a megyei tanács az egri járási hivatal művelődésügyi osz­tálya, a Megyei Művelődési Központ és a járási KISZ 13 községben szervezett színes k^kjUrális programot. A ren- jQ^yénysprozat . megnyitójá­ra szerdán este 7 órakor ke­rül sor Verpeléten, a Fegy­veres Erők Klubjában. Ez- alkalommal a Megyei Mű­velődési Központ Kamara­kórusa, az Egri Csillagok Tsz népdalköre, a dormándi citerazenekar, az egerbocsi népdalkórus, az Egri Nép­táncegyüttes, valamint a Rigmus zenekar lép a pódi­umra. E napon több tárlat meg­nyitójára is sor kerül. Így Andornaktályán a helyi dí­szítőművészetről kaphatnak képet a művelődési házban az érdeklődők. Pétervásá- rán Andruská Károly kis- grafikáit tekinthetik meg. Recsken 10-étől látható a pétervásári, ivádi, váraszói hímzőasszonyok munkái. Mátraderecskén pedig 12-étől A cigányéletmód Heves me­gyében című fotókiállítás. Sírokon már 5-én megnyit­ják a november 7. művészei című szitamappa tárlatot. A mintegy három héten át tartó eseménysorozat ke­retében gazdag folklórmű­sor is szórakoztatja majd a résztvevőket. 11-én három órakor Makiáron lép föl a kerecsendi népdalkórus, il­letve citerazenekar, a no­Pásztor — sakk A hajdani pásztoréletet megelevenítő sakktáblákat, illetve sakkfigurákat készí­tenek a Baranyai Népművé­szeti Szövetkezet faragói. Kisbojtárok sorakoznak a gyalogok helyén, számadó juhász és juhászné tölti be a király, illetve a vezér sze­repét. Ezeket a népi sakkfi­gurákat Ausztria, Hollandia, Dánia és az Egyesült Álla­mok mellett a Német Szö­vetségi Köztársaságba is el­juttatják. vaji, ostorosi, makiári pá­vakor, illetve az andornak- tályai citerazenekar. 17-én öt órától Erdőkövesden mutat­ják be műsorukat a váraszói, erdőkövesdi, mátraballai kó­rusok, illetve a váraszói, tar- naleleszi, kövesdi citeraze- nekarok. Szintén e napon nyolc órától Kövesden tánc­ház is lesz az Egri Néptánc- együttes közreműködésével, akik programjukat 24-én Recsken ismétlik meg. Több ismeretterjesztő elő­adást is tartanak a művé­szeti hetek alkalmával. így hét községben rendeznek be­szélgetést Móricz Zsigmond- ról, illetve Heves megye iro­dalmáról. Sor kerül zenetör­téneti kalandozásokra is. Nem maradnak ki a prog­ramsorozatból a gyerekek sem. 9-én Tarnaleleszen, 23- án Pétervásárán szórakoz­tatja a meseszínpad a leg­kisebbeket. Az újságcikkekhez nem szokás — már csak terjedel­mük miatt sem — előszót ír­ni. Az alábbi eszmefuttatás elé egy előmondatot azért mégis odacsempésznék a szerkesztő és az olvasó utó­lagos jóváhagyásával. Az előmondatnak az lenne a nem is nagyon titkolt célja, hogy jobban érzékelhetővé tegye a cikk enyhén keserű mandulaízét, amely egyese­ket emlékeztethet a gyilkos mérgű ciánkálira, másokat pedig a felhőtlen gyermek­korra, amikor bors helyett még barackmagot törtek egy­más orra alá. Tehát az előmondat. E rö­vid — mint később kiderül párbeszédekkel tarkított — írás végén az újságíró meg fogja tudni mind önmagáról, mind kollégájáról, hogy min­denért ők a felelősek. Ez először kétkedéssel ve­gyes büszkeséget vált ki az újságíróból, hogy lám-lám milyen fontos ember is ő, később azonban — ez már a cikkben nincs leírva — gya­nakodni kezd. Eszébe jut, hogy volt egy időszak, ami­kor a magyar labdarúgásért is az újságírók voltak a fele­lősek, miattuk süllyedt olyan mélyre a magyar foci, hogy most már a béka is csak messzelátóval tudja szemügy­re venni. ★ Gyönyörű terveket nézege­tünk a több részben szét­hajtható papírokon. Idebenn a kiskörei tanácselnök szo­bájában kellemes meleg van, jólesik forgatni a zizegő pa­pírokat és elnézni rajtuk, hogy a kiskörei üdülőtelep, hogy fog majd kinézni. Ar­ra a kérdésre, hogy mikor, a tanácselnök nem tud mit fe­lelni. Pedig talán ő szeret­né a legjobban, hiszen a köz­ség fejlődése, a lehetőségek nagymértékben függnek a kialakítandó* üdülőteleptől. Még egyszer lopva' felteszem a kérdést, hogy mikor is lesz abból az üdülőtelepből vala­mi, de a következő percben már szinte meg is bánom. — Az újságírók az okai mindennek — mondja a ta­nácselnök. Telekürtölték az országot még az építkezés idején, hogy ez lesz az ország második Balatona, hogy tel­keket lehet vásárolni, hogy a közeljövőben itt üdülőpa­radicsom lesz. — És nem lesz? — De lesz. Egyrészt azon­ban világosan le kellene vég­re szögezni, hogy itt egyedi magánnyaralók sohasem épülhetnek. A magánnyara­lók is csak csoportosan épít­hetők. Ez a terület — a je­lenlegi új lakótelep és a jászsági főcsatorna közötti részről van szó — a kollek­tív vállalati nyaralóké. a kempinggé és az ifjúsági tá­boré lesz elsősorban. A má­sik tévedése az újságíróknak az, hogy széltében-hosszában híresztelték, hogy itt 1980-ig kialakul az üdülőtelep arcu­lata. Ez nem így van. Az utóbbi megjegyzést az újságíró maga is tanúsíthat­ja miután végigjárta a lakó­telep és a jászsági főcsator­na közötti szakaszt. Bandu- koltában az újságíró kedvenc költőjének ama verssorát szavalta, hogy „a gaz lehúz, altat, befed, s egy kacagó szél suhan el a nagy ugar felett.” A gaz még az eszten­dőkkel ezelőtt telepített fa­csemetéket is annyira befed­te. hogy jórészük kipusztult. Az üdülőtelep kialakítása ér­dekében eddig az történt, hogy megfúrtak egy termál­kutat és azt lezárták. Az vi­szont tény, hogy az üdülő­körzettel kapcsolatos községi tennivalókat évekkel ezelőtt a kiskörei tanács testületi ülés elé vitte, ott meg is egyeztek a feladatokban, amelynek végrehajtását az­tán levették a programról, mivel nem volt minek az érdekében a feladatokat vég­rehajtani. A meleg szobában még két iratot tanulmányozunk vé­gig. Az egyik a Városépítési Tudományos és Tervező In­tézet munkája, amely a Közép-Tisza vidéki üdülőkör­zet regionális rendezési terve felülvizsgálati tervjavaslata címet viseli, s amely 1975 óta jóváhagyásra vár. A má­sik brosúra a Közép-Tisza vidéki Intéző Bizottság ja­vaslata, amely többek kö­zött a kiskörei üdülőkörzet fejlesztési előirányzatait is tartalmazza a hatodik ötéves QJtWMM 1933. november 4„ vasárnap 52. András térde köze vette a puskáját, s most már ketten ültek, és nézték a kompha­jót. Üresnek látszott, nyilván már kihordták a túloldalon a sebesülteket. De akkor még mért nem indult már visz- sza? Szétnézett, nincs-e valaki, akitől érdemes volna meg­kérdezni, hogy mire várhat ott az a komp. Egy sebesült feküdt nem messze a ho­mokban, térdén átvérzett kö­téssel. Odafordult hozzá: — Te, mi az isten van ez­zel a komppal ? — Hát ez már nemigen jön vissza. Sajnálta tovább kérdezni, mert látta, hogy igen keser­ves képpel nyomogatja a lá­ba szárát. De nem is volt más olyan közel, meg ez igencsak alapozhatja valami­re a véleményét, hiszen neki is nagyon jó lett volna már, ha jön az a komp. — Miért ne jönne? Talán találatot kapott? Te láttál valamit? \ — Látni nem láttam, csak hallottam. — Mondd hát, mit hallot­tál, az isten áldjon meg! Már igazán kezdett türel­metlen lenni; mit könyörög-; -tét ez is. ez is-anilyea^nyuj­godt, nyögje már ki, amit tud. — Nem vettétek észre, hogy köhög? ... Most mór nem, de amíg köhögött. Sze­rintem homok ment a kipu­fogóba. .. egy motornak vé­ge. A nyurga katona, talán a főhadnagy védelmében, akit ismert, nem akart lemonda­ni a bizakodásról: — Hátha meg tudják csi­nálni. Vagy visszajön fél mo­torral. .. Még ki se mondta, mikor a kis hajó megremegett, ma­gasra felcsapott a víz mel­lette, iszapos zápor hullott rá vissza, s még közelebb lökő- dött a parthoz. Maga az ágyú, a lövedék becsapódá­sának a hangja pillanatokkal később ért ide. — Na, most már végleg megkapta a magáét. Kész. A sebesült úgy mondta ezt, szinte valami diadallal, ho­lott lehet, hogy a saját ha­lálos ítéletét is bejelentette vele. — Hej, azt a keserves.. — káromkodott András. — Fordulhatott volna legalább még egyszer... — Mit akartok tőle? — A sebesült, fél könyökkel feltá­masztva a fejét, úgy kezdett el csevegni, mintha valami , teljeseik -Közömbös -témánál volna szó, vagy nem is itt üldögélnének a parton, ha­nem egy hűvös, árnyas kert­vendéglőben. — Ez aztán igazán megtette a kötelessé­gét! Ezt egyszer majd mú­zeumba kell tenni. Komp még ennyit nem dolgozott, mint ez most egypár napig, mióta világ a világ... Ezt a tárgyilagosságot még a nyugodt, nyurga katona is megsokallta: — Jó, hogy így meg vagy elégedve vele! — Feltolta a sapkáját a kopasz feje búb­jára. — És veled mi lesz? — Ami veled, pajtás. Csak jönnének már a szarháziak, mert nagyon fáj ez az átko­zott szétlőtt csontom... András felállt, és szó nél­kül elindult vissza a hord­ágyhoz. A nyurga katona fel­ugrott, és követte. Beszélt is hozzá valamit, de András nem tudott rá figyelni, nem értette. Talán csak nincs minden­nek vége? Ha még itt is ma­rad a hordágy Arankával meg a picivel a parton... s mondjuk, a románok ideér­nek. Egy anyának meg egy csecsemőnek talán... mégis­csak. .. Persze, ha addig az ágyútűz nem... — Hé, András! Kis And­rea s! ^ JKiátthattrtLj«ar párszor, mire felkapta rá a fejét, rájött, hogy neki szól­nak. A tócsákból egy kis fűz­bokros dombocska háta emel­kedett ki; annak az errülső, védettebb oldalán kuporgott néhány vöröskatona; sebe­sülteket kötöztek. Láthatóan egy nagy futás után kezdték éppen magukat összeszedni. A meghökkenéstől és az örömtől szinte megbénult; megállt, és bámulta őket. Ott volt Czauner, Dvorcsák, Ko­vács és még néhányan a szá­zadból; de hozzájuk csapó­dott egy-két máshonnan el­tévedt ember is. — Ti vagytok, fiúk? Vagy kísértetek ? — Mi vagyunk, mi, gyere gyorsan! — A századom — mondta a nyurga katonának, aki hű­ségesen követte. — Hát századnak nem sok, hallod-e? Odalábaltak a tocsogón át. — Hol az asszony? —kér­dezte a vörhenyes bajúszú Kovács. — Bent hagytad a faluban? — Amoda fekszik egy hordágyan a gyerekkel együtt a parton. A mögött a bokros rész mögött, egy vízmarás­ban. Épp most akartam el­intézni, hogy a komp átvi­gye a következő fordulóval... de hát, úgy látszik, éppen bedöglött. Hát ti? — Ez a század. Ennyi. Dvorcsákot kötözték meg még két másikat. Az egyik idegen volt, vicsorgott a fáj­dalomtól, nagy, sárga, fogai voltak. — Jóska, te mit csinálsz? Czauner valami géppuska­alkatrészeket próbált össze­illeszteni. Nem szólt, csak káromkodott. — Megpróbál két használt géppuskából egy újat össze­hozni — mondta Kovács. — .Van egy kis lőszerünk is. rffT irt..* 4 V1 V tervben. Szerepel itt többek között a termál strandfürdő első ütemének megvalósítása, százfős kemping és 250 fős ifjúsági tábor. Az ifjúsági tábor területét a Heves megyei KlSZ-bizott- ság már saját kezelésébe is vette és jövőre indítani kí­vánja az építkezést. — Végre — sóhatj fel a tanácselnök — legalább már történik valami. Tudja, az az igazság, hogy a lakosság jó része már nem is nagyon bízik abban, hogy itt bármi is lesz. A pillanatnyi szünet után Molnár József hozzáteszi: — Csakhát most már a tároló­val is kellene csinálni vala­mit. Annak idején azt ígér­ték, hogy nem csupán a fá­kat, bokrokat távolítják el a leendő tároló területéről, hanem még tereprendezési munkát is végeznek. Hát eb­ből semmi nem lett. A KÖTIVIZIG kiskörei szakaszmérnökségének épü­letében Tiszai József, a mér­nökség helyettes vezetője kí­nál hellyel. Majd a kérdésre,, hogy mi lesz a tároló téli tisztításával kérdéssel felel. — Meg tudnám-e monda­ni, hogy mi volt az értelme azoknak a cikkeknek, ame­lyek a kiskörei tárolóban ma­radt bokrok, fák, sarjerdők- ről, meg a víz tisztaságainak kérdésével foglalkoztak. Mi volt a célja az újságíróknak ezekkel a cikkekkel? Miután udvarias, de ered­ménytelen kísérletek történ­nek a nézetek egyeztetésére, a szakaszmérnökség helyettes vezetője fontosnak tartja le­szögezni, hogy a tárolóban tartott víz mindig alkalmas volt öntözésre. — A termelőszövetkezetek azért nem használják a vizet nagyobb mértékben, mert még nem épültek meg azok az öntözőrészek, amelyekkel használni is lehetne a vizet. Hangsúlyozni kívánom, hogy a kiskörei tó egy síkvidéki tárözó, amiért készült, an­nak maradéktalanul megfe­lelt eddig is. — Tehát nincs is különö­sebben nagy tennivaló a tá­roló területén? — A tároló vízszintjét no­vember elejéig két és fél méterrel csökkentjük. . Éz gyakorlatilag azt jelenti, hogy a víz csupán az élő fo­lyómederben marad meg és még néhány kubikgödörben, így a tároló hozzáférhető lesz. A tél folyamán a sza­kaszmérnökség területén, fő­ként a Kis-Tisza mentén, Sarudig mintegy nyolc kilo­méteres szakaszon kivágjuk a fákat és szárzúzókkal meg­tisztítjuk a cserjéktől a te­rületet. Március elejéig kí­vánunk végezni az idei terv­szerű munkákkal, s tavaszra azt a tároló felszínt kívánjuk kialakítani, ami elvárt. Ez még mindig nem lesz ideá­lis, de jövőre jól látható eredménye lesz a munká­nak. — Mivel lehet bemenni a tároló területére? — A múlt héten voltam kint. Már akkor be tudtam menni csizmával. Télen, fagykor ez természetesen még jobb lesz, még könnyebben lehet mozogni a területen. Vannak speciális gépeink is, de le kívánom szögezni, hogy semmilyen honvédségi esz­közök, alakulatok igénybevé­teléről nincs szó a szakasz- mérnökség területén. — Tehát a tárolómeder megtisztítható ? — Igen. Persze, több éves folyamatos tervszerű mun­káról van szó. Senki ne vár­ja azt, hogy jövőre olyan tiszta lesz a tároló felülete, mint a tenyerem — nyitja szét ujjait Tiszai József. ★ Tehát minden a terveknek megfelelően törént. Csupán az újságírók igyekeztek úgy feltüntetni a dolgokat, mint­ha nem á legnagyobb rend­ben ment volna minden. Hiába megint elmúlt egy ősz, és az újságíró is böl- csebb lett néhány kioktatás­od, A ‘ ^

Next

/
Thumbnails
Contents