Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-04 / 259. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk Kínos következmény A remélt nagyarányú győzelem elmaradása, sőt a bizonyosfokú visszaesés nehéz helyzetbe hozta a .japán konzervatívokat. A 16 parlamenti bizottság, a politikacsi­nálás e fontos műhelyei közül már csak hatban maradt meg a liberális demokraták többsége. Ráadásul a man­dátumait megduplázó kommunista párt megkapta a fe­gyelmi bizottság elnöki posztját, s jelenleg éppen négy nagy vesztegetési ügy vizsgálata folyik, kormánypárti fő­szereplőkkel. A kínos az, hogy a botrányokat sokáig eltusolták és ha­lasztották. arra gondolván, hogy a választások után a szőnyeg alá lehet söpörni azokat. Most azonban minden a visszájára fordult. Hiszen egy veszteségi ügy megvesz­tegethetetlen vizsgálói talán még a „szőnyegeket” is fel­szedik majd... R. E. Á hét 3 kérdése Hogyan alakul a dél-koreai helyzet a diktátor elnök meggyilkolása után? A nemzetközi politika meg­számlálhatatlan rejtvényei­nek sora ismét gyarapodott. A negyedik hivatalos válto­zat után most még sűrűbb homály fedi, mi is történt tulajdonképpen a dél-koreai titkosszolgálat, a KCIA fő­hadiszállásának étkezdéjében, hogyan gyilkolták meg Pakf Csöng Hi diktátor elnököt. Talán, ha egyszer elkészül majd a „Szöul zárt ajtók mögött” című film, az majd betekintést enged a Jtulisz- szák mögé. Egyelőre azonban még nem forgatnak, inkább naponta átírják a forgató- könyvet. .. Washington mindenesetre sietett bejelenteni, hogy a dél-koreai belső változások és személycserék nem érin­tik a két ország kapcsolata­it, beleértve katonai együtt­működésüket. A Blue Ridge, a távol-keleti vizeken cirká­ló hetedik amerikai flotta zászlóshajója — a 81 ezer tonnás Kittyhawk repülőgép- anyahajó, s további hét ha­dihajó kíséretében — nyil­ván ennek a bejelentésnek jegyében tett a héten láto­gatást a puszani kikötőben. (Ez a hárommilliós kikötő­város, ahol közvetlenül a Pak-gyilkosságot megelőző­en. nagyarányú utcai tünte­tések zajlottak.) A politikai megfigyelők visszautalnak Brown ameri­kai hadügyminiszter szöuli tárgyalásaira is: ő volt az utolsó külföldi vezető, aki .felkereste a diktátort. Akkor megállapodás született, hogy az Egyesült Államok minden körülmények között befa­gyasztja 1981-ig az amerikai csapatok visszavonását Dél- Koreából, tehát szertefosz­lottak Carter elnök korábbi ígéretei. Megegyeztek újabb katonai segélyek folyósításá­ban. s amerikai közreműkö­déssel olyan repülőgép­összeszerelő üzemet létesíte­nek Szöulban, amely évente 70 Phantom típusú gépet bo­csát ki. (A beavatottak tud­ni vélik, hogy Brown diplo­matatáskájában ott lapult egy Carter-levél is, amely felhívta volna Pakot, pró­bálja elejét venni az újabb feszültséghullámnak, s lehe­tőleg ne a sortüzeket tartsa egyetlen kivezető eszköznek. Washington aligha emberies­ségi szempontoktól vezérel­tetve cselekedett így, hanem a kiszámíthatatlan, nagy rob­banástól tartott.) Minden jel arra mutat, hogy az Egyesült Államok, amely igencsak érdekelt Ko­rea déli részén, nem vette túlságosan szívére a diktátor eltűnését, jóllehet az tizen­nyolc esztendeje volt „szilárd szövetségese”. Csupán az a kérdés, hogy a tisztáldozat, vagy Pák rangját említve, a tábornokáldozat, segít-e majd jobb helyzetet elérni Wa­shington változatlanul ne­héznek ígérkező partijában... Miről tanácskozott a Szo­gyelcm Afrika deli vegei körül? A hét derekán sürgősen összehívták a Biztonsági Ta­nácsot, az Angola elleni újabb dél-afrikai támadás ügyében. A pretoriai rezsim amúgyis „napirenden” van: áradnak a tiltakozások a gya­nítható dél-afrikai atomrob­bantás kapcsán. (A felhábo­rodást csak növelte a cini­kus magatartás. Először az­zal érveltek a dél-afrikaiak, hogy a műholdak egy szov­jet atomtengeralattjárón tör­tént állítólagos robbanást észleltek, majd amikor Moszkvából azonnal elhang­zott a világos cáfolat, Pik Botha külügyminiszter kije­lentette : kérdezzék meg Neptunt, a tenger istenét, majd az felvilágosítást ad, mi történt.) A tengeri kísérlet mellett azonban a szárazföldön is megnyilvánult a fajgyűlölő rendszer igazi arca: nyílt ki­hívást intéztek Angolához. Mivel közben hírek terjedtek el, hogy Dél-Afrika új meg­oldást tervez az Angolával szomszédos Namíbia ügyében (itt is „belső rendezésről” beszélnek, mint Rhodesiá­ban). Az Angola elleni tá­madás már ennek bevezető akkordja lehetett. Londonban a Rhodesia— Zimbabwe konferencián vi­szont megállni látszik az idő. A hazafias front messzeme­nő hajlékonyságról tett tanú- ' bizonyságot. Azt indítvá­nyozta, hogy a választásokat egy kilenctagú végrehajtó tanács készítse elő». mint az átmeneti időszak hatalmi szerve. Ez úgy oszlana meg, hogy a front négy, a Muzo- rewa-csoport ugyancsak négy tagot jelölne ki, míg a tes­tület élén a brit főkormány­zó állna. London azonban ra­gaszkodik ahhoz, hogy a tör­vényhozó és végrehajtó ha­talmat egyedül a brit főkor­mányzó gyakorolja, s az „át­meneti szakaszt” az eredeti­leg . tervezett két hónap he­lyett húsz hónapra is lehet­ségesnek látja kiterjeszteni. A veszély abban áll, hogy a főkormányzó óhatatlanul a jelenlegi közigazgatást vonná be „segítségként”, s a hosz- szabb időszakot felhasznál­hatná a választások tetszés A diktátor temetése Példátlan biztonsági in­tézkedések közepette, negy­ven ország képviselőinek je­lenlétében szombaton Szöul­ban eltemették Pák Csöng Hit, Dél-Korea egy hete meggyilkolt diktátorát. Gyászbeszédében Csői Kju 1979. novembtt- 4., vasárnap Ha ügyvezető elnök méltatta Pák Csöng Hi politikai tevé­kenységét, rámutatva, hogy halálával „az ország problé­mái még bonyolultabbá vál­tak” és hogy Szöulnak a „jö­vőben igen komoly nehézsé­gekkel kell megbirkóznia”. A mindeddig tisztázatlan körülmények között meggyil­kolt elnök földi maradvá­nyait felesége mellé temet­ték, aki öt évvel ezelőtt ugyancsak merénylet áldoza­ta lett. Lisszabonban, a portugál fővárosban megkezdődött az arab népekkel vállalt szolidaritás konferenciája. Képünkön: Jász- szer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnöke Francisco Costa Gomczzcl, Portugália elnökével. (Népújság telefotó — AP—MTI—K.S) szerinti előkészítésére. Ne felejtsük el, hogy az idén már voltak választások, s ak­kor a salisbury-i rezsim he­lyenként még 108 százalékot is kapott. Bizonyos fajta ellentámadá­si próbálkozás bontakozik ki Afrika déli végein — kato­nai és politikai eszközökkel: ezért fokozni kell a harcot ás a szolidaritást Zimbabwe, Namíbia és Dél-Afrika teljes felszabadulása érdekében. Miről tanácskozott a Szo­cialista Internacionálé Por­tugáliában? A hely és az idő megvá­lasztása nem volt véletlen: a Szocialista Internacionálé Portugáliában tartotta meg tanácskozását, nem sokkal a december 2-án esedékes por­tugál választások előtt. Te­hát afféle korteskedés is kí­vánt lenni Soares pártja mel­lett. Az értekezlet azonban más szempontból is figyelemre méltó volt. Első ^ ízben for­dult ugyanis elő, hogy egy ilyen jellegű megbeszélésen, a hagyománnyal szemben, nem az európai szociálde­mokrata pártok küldöttei je­lentették a többséget. Erő- téljesen képviseltette magát a fejlődő világ (Nicaraguából például a híres Zéró parancs­nok, Eden Pastora volt je­len, mint a sandinisták egyik irányzatának vezetője), s a Szocialista Internacionálé a korábbiaknál nagyobb érzé­kenységet és figyelmet tanú­sított az igazi világproblé­mák iránt. Kalevi Sorsa, volt finn mi­niszterelnök, az internacio­nálé leszerelési munkacso­portjának elnöke Brezsnyev berlini javaslatainak gondos tanulmányozására hívott fel. Köztudomásúlag maga is járt Moszkvában a munkacsoport delegációjával, s alkalma volt találkozni az SZKP fő­titkárával. Az eddigieknél pozitívabb állásfoglalás tör­tént az afrikai és a közel- keleti ügj'ekben, s bejelen­tették: a szervezet a jövőben is kapcsolatokat tart a PFSZ-szel. S a palesztin probléma felett nehéz is lett volna eltekinteni: Lisszabon­ban pontosan akkor nyílt meg a palesztinekkel vállalt nemzetközi szolidaritás kon­ferenciája. Réti Ervin Pillantás a világra HA MUNKÁNKRÓL ÉS FELADATAINKRÓL SZÓ, LÜNK. elöbb-utóbb óhatatlanul megemlítjük a külső felté­teleket,- azt a világpolitikai és világgazdasági környezetet is,’ amelyben élünk. Ez a körülmény, valamint a következetesen internacionalista elveket valló Magyar Szocialista Munkás­párt felelősségvállalása a világ dolgaiban, tevékeny külpoli­tikája érthetővé és természetessé teszi, hogy a Központi Bi­zottság ülései időről időre áttekintik a nemzetközi helyzetet^ tömör összegezését adják a párt ‘és a kormány nemzetközi tevékenységének. Ez különösen időszerű napjainkban: amikor nemcsak kedvező, hanem aggodalomra is okot adó hírek érkeznek a négy égtáj felől. A SALT—II. ratifikálásának elhúzódása az amerikai szenátusban, » fegyverkezési verseny újabb szaka­szával fenyegető „eurorakéták” ügye, a mesterségesen felszí­tott kubai álválság, a délkelet-ázsiai feszültség, a közel-ke­leti holtpont, a pekingi politika kapcsolatkeresése bizonyos nyugat-európai hidegháborús erőkkel — önmagukért beszél, nek. Jogosnak tűnik a kérdés: mi a helyzet az enyhüléssel, hogyan látjuk a biztatóan indult, de kétségkívül lefékező­dött folyamatot? A Központi Bizottság, elemzése során, arra a reális kö­vetkeztetésre jutott, hogy napjainkban az enyhülés bonyo­lultabb és nehezebb körülmények között halad előre. A r kulcsmondat tehát egyszerre két megállapítást tartalmaz, amelyek így összességükben adják a teljes képet. Nincs iga­zuk azoknak a NATO-köröknek, amelyek már temetni pró­bálják az enyhülést, hiszen a feszültség csökkenése nem egyszerűen óhaj és igény volt. (Az már korábban is meg lett volna), hanem közrejátszottak a megváltozott erőviszonyok, az új, világhelyzet. Ugyanakkor az enyhülés nem valamilyen automatikus, zavartalan folyamat, amely egyszer megindul és akadálytalanul gördül tovább.. Ügy tűnik, a jövőben is számolni kell a nehezebb és bonyolultabb viszonyokkal, ame­lyeket egyféleképpen lehet kiegyenlíteni: még határozottabb és aktívabb küzdelmekkel a béke, a biztonság, a fegyverke­zési hajsza megállítása érdekében. EZÉRT HANGSÚLYOZZA a Központi Bizottság üléséről kiadott közlemény, hogy „a Magyar Népköztársaság együtt a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival, minden haladó, békeszerető erővel összefogva azért küzd, hogy a nemzetközi biztonság erősödjék, és előrelépés történjék a fegyverkezés korlátozása, a leszerelés irányába”. Az enyhülés folytatódásának és elmélyítésének alapvető feltétele ma két­ségkívül a katonai enyhülés területén történő előrelépés. A lehetőségek adottak számos jelentős szocialista kezdeménye­zés született, elég Leonyid Brezsnyev berlini beszédére, s a varsói szerződés különböző testületéi által nyilvánosságra ho­zott javaslatokra utalni. A közös cél, hogy a kölcsönös ér­dekek alapján változatlanul megmaradjon az országok é9 népek egyenlő biztonsága, de a sokat emlegetett stratégiai egyensúly lehetőleg minél alacsonyabb fegyverkezési szin­ten — az eddigieknél kevesebb, költséggel — valósuljon meg. Ez megvalósítható és reális, de kettőn áll a vásár: a nyugati oldalon is szükség van a pozitív, felelősségteljes hozzájárulásra, az egyoldalú előnyökre való — egyébként ir­reális — törekvés feladására. Az MSZMP és a Magyar Népköztársaság kormánya terJ mészetesen nemcsak értékelését adja a világhelyzetnek, ha­nem lehetőségeihez és eszközeihez mérten, cselekvőén be­kapcsolódik formálásába is. A közleményben szereplő rendJ kívül fontos látogatások, tárgyalások felsorakoztatása is mu­tatja, hogy szoros szövetségben cselekszünk a szocialista kö­zösséggel: szolidaritást vállalunk minden antiimperialista erővel és korrekt partneri együttműködést igyekszünk ki­alakítani más társadalmi berendezkedésű országok vezetői­vel, s különböző politikai irányzataival az európai biztonság és a világbéke javára. A KÜLSŐ FELTÉTELEK erőteljesen befolyásolják épí­tőmunkánkat itthon, de fennáll a kölcsönhatás is: kül- és belpolitikai tevékenységünk hozzájárulhat a világ, s ezzel együtt a sokat emlegetett külső körülmények alakításához. Ez pedig változatlanul nem kevésbé fontos feladata hétköz­napjainknak, ma, holnap és holnapután egyaránt (KS) AZ EGK KÜSZÖBÉN Portugália: segélyre várva AZ EURÓPAI Gazdasági Közösséget, közismert nevén Közös Piacot eredetileg hat ország hozta létre. Később ez a szám kilencre, majd nemrégen — Görögország felvételével — tízre emelke­dett. A „tízek” célja most további két ország — Spa­nyolország és Portugália — bevonása a nyugat-euprópai integrációba. Bár a közösség elsősorban gazdasági felada­tokat tűzött maga elé, a va­lóságban a gazdasági érde­kek szorosabbra fűzésével politikai, sőt katonapolitikai célokat is el akarnak érni. A három dél-európai ország csatlakoztatásával elsősorban a NATO déli szárnyát kíván­ják erősíteni. Az új tagok felvétele azonban gaizdaságilag mind nekik, mind a régieknek gondokat okoz. Ezért mond­ta nemrég Schmidt nyugat­német kancellár, hogy a vég­leges csatlakozást körülbelül tízéves illeszkedési folyamat­nak kell megelőznie. Az egy főre jutó nemzeti termék te­kintetében a három dél-euró­pai állam közepesen fejlett országnak számít, míg a ré­giek (Írország kivételével) a világ legfejlettebbel közé tar­toznak. Ezeknek a gazdasá­goknak az összehangolása az újaktól az ipari és mező- gazdasági szerkezet teljes át­szervezését, a kilencektől jelentős anyagi áldozatokat, a közösségtől pedig a bein­dított integrációs programok elodázását követeli meg. Az új hármak ipara a vámuni­ón belül kiszolgáltatott hely­zetbe kerül, a régiek mező- gazdaságát pedig újabb ne­hézségek sújtják. A felvételt tehát minden esetben súlyos viták nehezítik. Görögországot követően, de Spanyolországot meg­előzve, Portugália több mint két és fél éve jelentette be csatlakozási szándékát. S bár a tárgyalások már egy esz­tendeje megkezdődtek, eddig vajmi kevés az előrehaladás. Lisszabon közös piaci belé­pése ugyanis — amely vár­hatóan csak a 80-as évek közepén válhat teljes jogú tagsággá — mindkét fél szá­mára súlyos pénzügyi és gazdasági nehézségekkel jár. Az EGK Lisszabon belépé­sét bizonyos feltételek telje­sítésétől teszi függővé. Min­denekelőtt az importkorlá­tozások megszüntetését, az exportámogatásról való le­mondásit és a szabad tőke­mozgás garantálását követe­lik Portugáliától. BRÜSSZELBEN a tárgya­lások vontatottságát elsősor­ban Portugália jelenlegi bel­ső nehézségeivel magyaráz­zák. Két kérdésben: a vám­unió és a harmadik orszá­gokkal fenntartandó gazda­sági kapcsolat kérdésében a Közös Piac nem kap megfe­lelő választ a portugál kor­mánytól. S az év végi vá­lasztások, az új végleges kormány megalakulásáig nem is várható ezen a té­ren érdemleges mozgás. Az új kormány december­ben igen nehéz gazdasági helyzetet kap örökségbe. Az i pari termelés növekedési üteme évek óta csökken. A legfontosabb iparágak — a textilipar, a hajóépítő és javítóipar, a vegyipar és az acélipar — pang. A munka- nélküliek aránya a múlt év végén megközelítette a 13,4 százalékot. Ha a jelenlegi irányzat folytatódik, Í933-ban már minden ötödik portugál állás nélkül lesz. — figyel­meztetett a pénzügyminisz­térium legutóbbi felmérése. Az év elején 18 százalékos . pénzromlással számoltak, a tényleges infláció azonban már júniusban elérte a 21— 22 százalékot. Szakértők becslése szerint az Európai Gazdasági Közös­ségnek különböző források­ból évente több mint 1 mil­liárd dollár támogatást kell nyújtania Lisszabonnak a portugál fizetési mérleg ja­vításához, az elmaradott gazdaság fejlesztéséhez. AZ ELMÚLT ÉVEKBEN Portugáliában elsősorban a petrolkémiai ipar fejlődött: az év eleje óta nagy teljesít­ményű olajfinomító működik és elkészült az óriás tank­hajók befogadására alkalmas kikötő is. A Közős Piac Ipa­ri Bizottsága hozzájárult az acélipar rekonstrukciós prog­ramjához, 700 millió dollá­ros beruházással korszerűsí­tik a Lisszabon melletti ko­hászati kombinátot. A Re- nault-céggel aláírt megálla­podás keretében 400 millió dollárt fordítanak a követke­ző 6—8 évben az autóipar fejlesztésére. A tervek sze­rint 1987-ben már 80 ezer személygépkocsit állítanak elő Portugáliában, aminek 30 százalékát exportálnák. A Közös Piactól várják a pénzügyi segítséget a hajó­építő-ipar korszerűsítésihez is. Gáti István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents