Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-30 / 280. szám
A közpsssg siédögyürüiében Ne szépítsük a dolgot, első hallásra mindnyájunk fülében rosszul cseng a szó: börtönviselt. Mindjárt arra gondolunk, hogy ha valaki megjárta a büntetésvégrehajtási intézetek valamelyikét, bizonyára meg is érdemelte, mert olyan bűncselekményt követett el, amiért meg kellett fosztani szabadságától. Ha nem is gondoljuk mindig végig, benne van ebben az isr- hogy jogrendben élünk, csak az kerülhet rács mögé. akinek bűn terheli a lelkiismeretét. Ám nemcsak ezt — a továbbiakat is ajánlatos végiggondolni, ha börtönből szabadult emberről van szó. Mi történik vele, ha letöltötte büntetését — lerótta tartozását a társadalommal szemben, amelynek törvényeit megszegte. Nincs tehát senkinek joga ahhoz — ha mégoly tisztességesen élte is le a maga mögött hagyott évtizedeket —, hogy a büntetett előéletű embert kire- kessze a társadalomból. Másszóval: meg kell adni a lehetőséget ahhoz, hogy a továbbiakban becsületesen dolgozhasson és megéljen. Hivatásos és társadalmi pártfogás Nem könnyű az átmenet, a visszatérés a „kinti” életbe. Az új Büntető törvénykönyv részletesen intézkedik arról, hogy bizonyos-esetekben el lehet, vagy el kell rendelni a szabadságvesztés büntetésből szabadultnak a pártfogó felügyeletet. Ez egyrészt éppen arra szolgál, hogy legyen, aki munkahelyet szerez, gondoskodik a munkahellyel és — nem utolsósorban! — a családdal megszakadt kapcsolatok helyreállításáról. Ugyanakkor arról is, hogy a szabad élettel újra ismerkedő ember ne térjen vissza korábbi, rossz társaságához, esetleg őt a bűn útjára juttató alkoholhoz. Nagy felelősséget vállalnak magukra azok, akik vállalkoznak a hivatásos és a társadalmi pártfogói munkára. Hiszen az emberek nem egyformák — sem a szabad életben, sem a börtönökben. ..Kint” vannak, akik a büntetés letöltése után munkára jelentkezőket fenntartással fogadják ugyan, de mégis előlegezik nekik a bizalmat: a múltról pedig mindaddig nem esik szó, amíg az új munkatárs becsülettel elvégzi teendőit. Mások árgus szemekkel figyelik a börtönből jött embert — még akkor is, ha tudva tudják, hogy csak egyszeri botlásról, netán gondatlanságról volt szó. A szabadultaknak mindenképpen sokszorosan jól kell dolgozniuk, s a mindennapi életbe beilleszkedniük, mert nekik bizonyítaniuk kell. Országszerte nyolcvan hivatásos pártfogó ellenőrzi a feltételes szabadságra, a próbaidőre bocsátottakat, a szigorított őrizetből ideiglenesen elbocsátottakat. Nekik számolnak be ezek a börtönből jött, vagy a szabadság- vesztés letöltésének határán álló emberek szinte minden lépésükről. Sok helyen társadalmi pártfogók segítik ezt a nehéz munkát. S van már számos példa rá, hogy társadalmi pártfogóként vállalatok, üzemek munkásközösségei jelentkeznek: magukra vállalják a felügyelet oroszlánrészét, remélve, hogy új, « értékes munkatársra találnak. Munka- és életkedvet adni .Korántsem túlzott a remény. A székesfehérvári Könnyűfémműben számos esetben sikerült már-már elcsüggedt, helyét nem találó embereknek újra munka- és életkedvet adni. Vannak hasonló tapasztalatok a Dunai Vasműben, a Csepel Autógyárban és más üzemekben is. Szinte mindenütt tudnak példákat sorolni arról, hogy olyan emberek, akik korábban szabadulásuk után újra a bűnözés útjára léptek — most befogadó közösségre találtak, s megállják a helyüket a becsületes munkában. Van úgy, hogy a kapcsolat már a szabadulás előtt elkezdődik. Azok a vállalatok, amelyek bíznak saját kollektívájuk emberformáló erejében — a börtönújságban hirdetnek munkásfelvételt, s a jelentkezőket azzal fogadják: itt senki nem fogja szóvá tenni, még csak ismerni sem a múltat. A lényeg: a jelen, a további munka, a helytállás. Még így is akadnak gondok, melyekről szólni kell. Nemegyszer éppen az egykori rabtársak kiáltják rá a már gyökeret vert dolgozó társukra: ismerlek Vácról, Sopronkőhidáról! S ettől az egyetlen mondattól összeomolhat sok hónapos munka minden eredménye. Máskor egy .öltözőszekrényből elveszett ruhadarab, egy nem talált szerszám miatt indul ellenőrizhetetlen útjára a gyanú. S noha alaptalannak bizonyul, a korábban büntetett ember lelkében tüske marad. .. A szabadságvesztés nem végállomás Sokféleképpen lehet és kell küzdeni a bűnözés ebien. A számos módszer közt helye van az előlegezett bizalomnak is. Még ennél is többet ér a segítő szó, a jóakarat, a közösség védőgyűrűje. Akkor is, h^ — természetesen, s 'éppen azért, mert a „bentről” jött emberek sem egyformák — nem minden esetben születik a várt eredmény. A statisztika szerint a pártfogó felügyelet alatt állóknak mintegy 70 százaléka megmarad a becsület útján. Igaz, ez a szám még. az új Btk. életbe lépése előtti időket mutatja, amikor ^zűkebb körre terjedt ki a pártfogó felügyelet. Társadalmunkban a szabadságvesztés nem végállomás. Csak egészen ritka, kivételes esetekben lehet az olyanok számára, akik semmiképpen nem tudnak, mert nem akarnak beilleszkedni a normális közösségi életbe. Igen sok múlik a társadalmon. Például, hogy: bejussanak lehetőleg azonnal munkásszállásra, ha nincs, vagy nem fogadja vissza őket a családjuk. Legyenek józan életű társak körülöttük, akik megismertetik őket a szórakozások időtöltések nemesebb" fajtáival — hogy ne csak a kocsmakörnyezet jelentse a szabad idő eltöltését. A törvény lehetővé teszi a rehabilitációt az egykori bűncselekményt elkövetett embernek, ha a későbbiekben beilleszkedett a becsületes emberek társadalmába. A közösség védelmező gyűrűjére nagy szükség van ahhoz, hogy elsősorban önmagában rehabilitálódjék, törölje el ballépésének emlékét is az egykor megtévedt, vagy akár tudatosan bűnt elkövetett ember. A társadalomnak minden tagjára szüksége van. Senkiről nem szabad eleve lemondani, amíg van rá remény, hogy visszatér a becsület útjára és meg ,is marad rajta. Várkonyi Endre \C0*CZ£kj Tyúkpiac tér 2. (Befejező rész) Hamarosan dörmögő hangok hallattszottak ki a szobából, aztán az ideges vihogás az utcáról, az ablakon át. Beljebb hajolt, pongyoláján ugráltak a virágok. A nő vihogott, papucsos egyik lábát t*rdb“n behai- lítva felemelte. Pusmogtak, aztán kijött az öreglegény. Jól megölelte a szekéren a Öt ven ágy Új helyre költözött a hatvani városi tanács kórházának baleseti sebészeti" osztálya. Az ötvenágyas egészségügyi létesítmény személyi és tárgyi feltételei alkalmasak arra, hogy a nagyszámú közlekedési balesetek sérültjeit és a betegeket magas szintű ellátásban részesítsék. Képünkön: dr. Nacsa László főorvos műtétre készíti elő a 3. számú úton történt közlekedési baleset egyik sérültjét. (Fotó: Szabó Sándor) A munkahelyi nevelésről A SZOT titkára Egerben Szakszervezeti tisztségviselők, valamint munkahelyi vezetők tanácskoztak csütörtökön Egerben. Az aktívaülés résztvevőinek Virizlay Gyula, a SZOT titkára tartott vitaindító előadást a nevelő munka időszerű feladatairól. Az érdeklődéssel kísért előadás után korreferátumok hangzottak el a termelést segítő munka és nevelés kapcsolatáról, az üzemi demokráciáról, valamint a bizalmiak szerepéről. Az aktívaülésen részt vett Lévai Ferenc, az SZMT titkára is. Vándorló könyvek A jövő év elejétől fokozatosan valamennyi kis település könyvtárait egy-egy központi járási, városi, nagyközségi könyvtár látja majd el könyvekkel. Némely kötetet — például a hazai és külföldi klasszikusok műveit, a kézikönyveket — tartós letétbe a kiskönyvtárba helyezik el, a többi könyvet pedig „vándoroltatja” egyik helyről a másikba. Ily módon ezek a kiadványok végül is eljutnak mindegyik kiskönyvtárba. Eddig csak azokat a könyveket bocsáthatták az olvasók rendelkezésére, amelyeket nemritkán szűkös keretükből maguk vásároltak. Az utóbbi években csupán átlagban 300-r-400, néhol ennél is kevesebb könyvvel gyarapodott az állomány. A központi ellátás amellett, hogy megszünteti a hiányokat, lehetővé teszi a könyvtári szolgáltatás fejlesztését is. A könyvtárosok több időt fordíthatnak az olvasók tájékoztatására, kiszolgálására, könyvtári programok szervezésére. Verseny és tanácskozás Az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium KISZ-klubjában holnap délelőtt tíz órától versenyt rendeznek a megyeszékhely középfokú tanintézeteinek szavalói számára, majd délután a tanulmányi mozgalom szervezői, felelősei tanácskoznak. lucernát, amit még hajnalban vágott, amikor a szántásból hazajött. Megindult vele a kapu felé. Az öregasszony a botját rázva kiáltozott utánuk. Ment az öreglegény, könyökével kilökte a kiskaput, vitte a lucernát. A másik meg vihogott. A ház, mintha nagy, nyitott fülekkel haJlgatózna. És a kiáltozó éjfél előkerül vallatásra másnap, fényben is. Ilyeneket hall az udvar: „Nem rólam tépték le. ugye, éjszaka a fehér inget a halápi erdőn?” Ilyeneket: „Ott feküdt maga, jól tudja, arccal a nagy tehénsz .. .bán, amikor a pinceszerre hívták!” Ilyeneket hall: „Hej, de siratni fogod te még azt a fényes estét!” Néha még az asszony lánykori nevét is beletoldva: „Hej, de siratni fogod te, la-la, la-l,a (két-két szótag) ...” és tovább. Az indulat hatására egész megformált mondatok sza- ladnqV elő. Mintha máskor is próbálták volna, vagy talán ezek az indulatos mondatok hosszú időn át formálódtak ki? . .. előbb csak a zörei hallatszik a kapualjból. Nagy, gumikerekű kocsik, van három is. Erős lovak húzzák. Hidegvérű igások. Fordulnak, tolatnak. A lovakat igazítják, míg a A kutya A házakat már messzire elhagyta és beért a szálas- erdőbe. A fák meztelen gallyain csillogtak a hajnalban jéggé fagyott vízcseppek, egy vén tölgyfa odvas, revés oldalán harkály kopogott. Leste egy ideig a piros fejű harkályt, aztán hirtelen olyan érzése támadt, mintha követné valaki. — Egy kutya! — mondta ki hangosan önmagának a szót olyan meglepetéssel, mintha most látna életében először kutyát. — Kutya, vagy farkas? Jött a következő gondolat, mert a. hívatlan, kelletlen ott termett farkaskutya szőre kuszáit volt és gondozatlan, a szemében pedig valamilyen furcsa fény vibrált. Szembefordultak egymással és nem mozdultak, — Mi van? Mi a fenét akarsz itt? — Beszélt a kutyához, de az csak bámulta őt, és furcsán kivicsorította a fogát!. — Veszett kutya! —. Villant fel benne a félelem, és: óvatosan, szinte lopakodva a fa mögé húzódott. — Majd odébb áll — tépelődött, de a kutya nem tágított,', sőt amikor ő távolabb lépett, vagy tízet a következő fáig, ugyanannyit ment a kutya is, és újra megállt. Kezdte bosszantani a dolog — tartott is tőle, hogy veszett állattal van dolga —, hiszen egy nagyot akart sétálni az erdőben egyedül, önfeledten, és most itt ez a kutya. Ha ment, az is ment utána, ha megállt, az is megállt, és farkasszemet néztek egymással. — Mit akarsz? Takarodj innen! — kiáltott rá, de a hívatlan kísérő nem vett semmiről tudomást. — Farkasnak nem farkas, veszett sem lehet, mert av szája nem habzott és különben is a viselkedésében volt va-/ lami különleges, mintha valamiféle vágyakozást látott volnaJ a szemében. Taktikát változtatott: — Gyere ide! No! Gyere! — hajolt előre és ütőgetett a\t térdére, mint amikor kutyát szokott hívni az ember. A kutya szürke szeme felvillant, pupillái kitágultak, de1 nem mozdult. — Gyere szépen — mondta hangosan többször is egyroj barátságosabban, mire a kutya előre lépett vagy kettőt éa» megállt egy fa mellett. i Kenyeret, élelmet kellene adni neki — tűnődött, de sem- 4 mi nem volt nála, így aztán tovább tartott a párbeszéd: ] — Gyere szépen, kutyus! Idegyere — lépett a kutya felé 1 és a kutya nem hátrált. — Jól van, tehát te nem félsz tőlem! Ezt fontos tud- é nőm. — Még kettőt-hármat lépett, aztán a kutya is egyet..1 Negyedóra múlva megsimogatta, és a kutya lefeküdt előtte, majd ráhajtotta a fejét a cipőjére. — Hol csavarogtál? Ki a gazdád? Csurom vizes a bundád, és tudod-e, hogy olyan a szőröd, mint a farkasé? Ezzel a kutyahistória be is fejeződött volna, de a kutya nem tágított. Ment, ment utána. — Kellett nekem ez a dög — dühöngött, és nagy kerülővel visszament a szanatóriumhoz, ahonnan jött, pontosabban visszamentek ketten. Ö rs a kutya! — Most aztán tűnj el! Elég volt az örömből, — és maga után becsukta a nagy üvegajtót. Másnap reggel a kutya az-ajtóban várta. Boldogan csóválta a farkát, és nyaldosta a kezét. — Te még itt vagy? A kutya ugrálással jelezte, hogy itt bizony! Ezt a barátságot nem egykönnyen lehet ám csak úgy lerázni. Követte azután is minden lépését. Ahová pedig nem mehetett be, megvárta az ajtó előtt, és ha kellett órákig ült, vagy feküdt türelmesen. Másnap kenyeret hozott neki, meg aztán kolbászhéjat. — Erre a területre, kérem, tilos kutyát hozni! — A határozott kijelentésre mentő ötlete támadt. — Tudja mit? Magának adom. Ingyen! Nézze meg, fajtiszta farkas, az ősapja minden bizonnyal valódi ősfarkas •volt a Tátrában... — Tényleg nekem adja? — Magának! Itt van, de már vigye is, — és erre indult, azzal a tudattal, hogy volt kutya, nincs kutya. Egyszer csak éktelen ugatás, káromkodás, és a kutya újra ott termett mögötte. — Ha harap, miért nem tesz a fejére szájkosarat? Erre a megjegyzésre aztán már nem volt mit szólnia, csak ment, ment a kutyával, mintha mindig, világéletében az övé lett volna... Szalay István kocsi hátsó része egy vonalba kerül a pincébe vezető deszkacsúsztatóvaj. Közben a lányok egyszerre ugrálnak le a földre. Ott ültek a krumplival megrakott kocsikon. Visítoznak. Van, amelyik nyers krumplit rágcsál. Férfikarok nyúlnak értük. Csipkedik, ölelik a lányokat. Ott állnak a falapátos öregasszonyok. ,Az a dolguk, hogy a krumplifolyamot tereljék. Romok, faldarabok kupacai, elkorhadt gerendák egymásra dobálva, meszesgödör, szikrázó, nedves, sárga homokdomb fogad az udvaron. Süt a nao, a lakások ablakai az udvarra tárva villognak az őszies fényben. Hogy az öreg lépcsőházat elrobbantották, anyám leveléből tudtam meg. Amint a mellékutcáról nyitott új bejáraton az udvarra lépek, önkéntelenül is végigfut a szemem az udvar korábbi határvonalán. Az ecetfa itt volt jobbra, most csak az oldali kis ágak látszanak, talán köztük, a 'levelek és vékony ágak mögé elbújva a tönk, a kapualjat befalazták, abból üzlethelyiség lesz az utca felé. A pincelejáratok megmaradtak. Egyelőre a rozsdás nagy ajtók is, amelyek mögött á hosszú lépcsősor elvezet .egészen az alsó szintig, a város alatt húzódó zegzugos borpincékbe. Mintha én lennék idegen itthon, annyit változott az udvar. Itt most is megtalálnék mindén helyet csukott szemmel, éjszaka is, ahol gyerekek voltunk és játszottunk, a történetek megelevenednek. Kifelé is lehet azért figyelni. Az árnyékban eligazítást tart a brigádvezető. Csendesen beszél a falat támasztó, deszkákon, ládákon üldögélő emberekhez, megbeszélik a munkát. Mellettük a jószagú fenyődeszkákról legöndörödött forgácsban játszik három gyerek. Kettő a friss sárga homokban ugrál. Az udvar hosszában kifeszített dróton piros ha .iszalagot lenget a szél, egy kislány kis- teknőben mossa a babája ruháit. A nyitott ablakokon át, főzés közben, minha fél füllel mindenki ide hallgatózna, mit beszél a brigádvezető. Hogyan haladnak tovább a munkával. Közelebb jönnek a gyerekek is. Magukról elfeledkezve nézi k a bri gád vezetőt, aki nyugodtan, alaposan elmagyarázza a munkamenetet. A gyerekek figyelik, gondolom magiamban, hogy mit játszanak a felnőttek. Mi lenne, ha megkérdezném a gyerekeket: „Mondjátok, ez a Tyúkpiac tér 2. ?”
