Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-30 / 280. szám
A beszámoló taggyűlésekről jelentjük n párttagok felelőssege Az állami építők jövő évi terveiről Túl a nyolcszázFranciaország embertávlatból lobb-e a kitaposott út? Mintha valami furcsa ellentét osztotta volna két részre a taggyűlés legfőbb megállapításait. Egyfelől azt hangsúlyozták a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz beszámoló taggyűlésén, hogy milyen határozott fejlődés mutatkozott meg az elmúlt esztendőkben a politikai munkában, másfelől viszont sokat emlegették a párttagok felelősségét, példamutatását, amivel mintha éppen az utóbbi hónapokban nem volna minden rendben. Ha úgy tetszik, ez a kétfajta megvilágítás tulajdonképpen egy és ugyanazon dolognak a két oldala. Ha ugyanis nem lett volna határozott fejlődés a politikai munkában, akkor most nem kellene személyi ügyekkel, fegyelmi kérdésekkel bajlódniuk. Mert éppen úgy „megmagyarázták” volna néhány párttag magatartását, mint tették ezit korábban. Találtak volna mentséget, objek- tívnek feltüntethető, az emberen kívül álló okot és nem kellene sem fegyelmi bizottságot összehívni, sem kivizsgálni „kényesnek” tetsző dolgokat, ahogy nem kellene a kivizsgálás eredményétől függően dönteni valamiről. Egyszóval: ez a körülmény is a fejlődés tényét igazolja, azt, hogy a tsz pártalapszerHeves megye mezőgazda- sági szövetkezeteiben dolgozó fiatalok munkavédelmi vetélkedőjének elődöntőjét rendezték meg csütörtökön Ecséden, a helyi Egyetértés Termelőszövetkezet kultúrtermében. A vetélkedőt Kocsis Gyula, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi oszályának helyettes vezetője nyitotta meg. Ezután vezetőnek tagjai és vezetői sem úgy ítélnek meg dolgokat, mint tették ezt korábban. És így van ez rendjén. Nem hiába hangoztatta a vita összefoglalása során Falcsik János párttitkár, a párttagoktól azt várják a szövetkezet összes dolgozói, hogy mindenben példát mutassanak. Aki a piros könyvecskét kézbe vette, az nem előnyöket szerzett magának, hanem újabb kötelességeket vállalt önként magára. Hogy a taggyűlés egységesen nyilatkozott meg a magatartás normáinak ügyében, hogy nem alkudott meg, hogy érzékenyen reagált, hogy megfelelő követelményekhez ragaszkodott, mi volna más, ha nem az alapszervezetnek, mint testületnek és a hozzá tartozó párttagoknak politikai érettsége. Ez a taggyűlés is jelezte, hogy' a párt és szervezetei mindig élénken reagálnak a közéletiség, a kommunista példaadás legkülönbözőbb részleteire. Csak ez a fajta magatartás lehet az alapja a párt irányító és ellenőrzi tevékenységének is. Általában is, és a gyöngyösi tsz alapszervezete esetében a konkrét körülmények között is. (omf) 21 csapat bizonyította elméleti és gyakorlati felkészü,lt- • ségót, melyet Nagy Ivánnak, á megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya munkavédelmi szak- felügyelője irányításával működő zsűri értékelt. A leg - jobb hat csapat jutott a megyei döntőbe, melyet ma pénteken, délelőtt rendeznek meg ugyancsak Ecséden. millión (Tudósítónktól) A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat jövő évi termelési és szociális tervét fogadták el csütörtökön a szakszervezeti tanács és a bizalmiak együttes ülésén. A küldöttek véleményezési, döntési jogukkal élve elemezték a gazdálkodás megjavításának feltételeit, az élet- és munkakörülmények várható alakulását. Rakusz József igazgató a vállalat termelési tervéről elmondta: jövőre 805 milliós termelési értéket terveznek, hét százalékkal többet, mint az idén., A termelésnövekedés az új gépek üzembeállításával, létszámnövekedés néikül válik majd lehetővé. A terv 15 milliós nyereséggel számol és négyszázalékos bér- fejlesztést irányoz elő. A többletbér kifizetésének feltétele: a tervek ütemes és jó minőségű teljesítése. A műszaki fejlesztési terv középpontjában az előre gyártott szerkezetek, a házgyári technológia alkalmazása, valamint a korszerű építési módok továbbfejlesztése áll. A szociális-kulturális alapot — a küldöttek döntése értelmében — a vállalat az üzemegészségügy fejlesztésére, lakástámogatásra, és az ipari tanulók képzésére fordítja. A több szakma elsajátításáért tanfolyamokat szerveznek a felnőtt dolgozók részére. Szociális, kulturális célokra több mint egymillió forintot költenek. Mika István 4. Járt utat a járatlanért el ne hagyd! Ez az évszázados népi bölcsesség jó eligazítást adhat az embernek, ha kis ügyekben kell döntenie: merre és hová? Ámbár manapság már erre sem lehetne mérget venni. De, hogy ez a mondás helytálló-e, vagy sem az országok között, a gazdasági kapcsolatokban, a kooperációban? — hát az legalábbis megkérdőjelezhető. Oly mértékben mindenképpen, hogy csak a már járt út lehet, hogy meglepetést nem okoz, ám végpontja nem biztos, hogy a sikerhez címzett vendégfogadónál van. — .. .mert, ha egy magyar vállalat venni akar valamit, akkor megszokásból is inkább a német piachoz fordul. Tudom nagy úr a megszokás, de rabszplgatartó is lehet... ■ Aki ezt a figyelemre méltó és elutasításra aligha alkalmas megállapítást tette, az Guillon úr volt, a francia külügyminisztériumban, ahol az európai gazdasági kérdésekkel foglalkozó osztály igazgatója, s mint ilyen megkülönböztetett figyelmet szentel a kelet-európai gazdasági kapcsolatoknak. A sovány, csontos ujjait szinte logarlécként használó, gomblyukában becsületrendet viselő őszes-kopasz igazgató az imént már kifejtette, hogy miben nem egyezik a magyar és a francia külkereskedelmi statisztika. Mi szerintünk a franciák a negyedik, ő szerintük az ötödik helyen állnak csak Magyar- ország nyugati importlistáján, megelőzve őket sorrendben Anglia, Nyugat-Németor- szág, Olaszország, de még Svájc is. — .. .és semmi sem indokolja, hogy ilyen nagy távolság legyen a francia és a nyugatnémet export között. Semmi. Még a történelmi tradíciók sem. Kétségtelen, hogy Magyarország exportimport egyenlege velünk kapcsolatban erősen passzív... — .. .úgy tudom, hogy ' a magyar eladások az év első kilenc hónapjában emelkedtek ugyan, majdnem 20 százalékkal, de ez még mindig csak némiképpen csökkenti a deficitet, amely még változatlanul igen tekintélyes — vetem közbe és korrekt helyeslés a válasz. — Valóban, így igaz. A növekedés kétségtelen, de a különbség még mindig igen nagy — erősiti meg a tényeket Monsiuar Guillon. — Itt a legfontosabb, keresni a kapcsolatokat, s növelni a francia aktivitást, az érdeklődést a magyar piacok iránt. Közös vállalkozások, magyar cégek újabb kapcsolatai... — Mint a Renault? — Igen, mint Renault, de nemcsak erről a cégről van szó... Gérard Moreau, a Renault kelet-európai kereskedelmi osztályának a vezetője arról a vitathatatlan és hasznos kapcsolatokról beszélt egy nappal, előbb, amely a magyar Ikarus vállalatot és a Renaultot összeköti és kölcsönösen ki is elégíti. Irán, Madagaszkár az eddig közös vállalkozások színtere, mégpedig hasznos és sikert hozó színtere. — Űjabb és tág lehetőség az együttműködésre Ázsia, Latin-Amerika... Nagyon erős és nagyon veszélyes a nemzetközi verseny, s ezért nagyon erőseknek és veszélyeseknek kell lennünk mi magunknak is — jelentette ki a Renault fiatal osztályvezetője, s talán csak a velem született kaján-cinizmus kérdőjelezte meg benn-em az egyébként világszínvonalú Ikarus gyár veszélyességét a nemzetközi versenyben... — .. .igen, nemcsak a Re- naultról van szó — folytatta M. Guillon, végighallgatva közbevetett benyomásaimat a Renault és az Ikarus kapcsolatát illetően. — Hanem a kis- és középüzemeknek például az elektronikai, a gépgyártó, az élelmiszeriparban is ki kell alakítaniok a kapcsolataikat. Csak az ilyen ipari mélység adhat alapot a magyar és a francia gazdasági kapcsolatoknak a mindkét fél részére kölcsönösen előnyös fejlődéséhez. Udvarias búcsúzás, s az újságíró távoztában máris tűnődhet a beszélgetésről és a beszélgetés kapcsán. Mert való igaz. hogy a Madagaszkárra szállított 200 autóbusz az évi kereken tízezer busz gyártására kész Ikarus exportgondjait aligha oldja meg. Ám az is tény, hogy a kis lépés is lépés, és a francia Renault számára sem ez jelent önmagában véve gazdasági sikert. Gazdaságpolitikait inkább. Ott van Madagaszkáron már a kooperációban készült autóbusz, s hogy ott legyen a világ számos más pontján is, ehhez a lehetőségek jó felmérése, a megfelelő piackutatás és a korántsem kissingeri, mint az inkább iparpolitikai kis lépések taktikája is hozzátartozik. Am az is tény, hogy a magyar ipar és kereskedelem bizonyos fokú kényelemszeretete, a megszokás, olyankor is olasz, osztrák, avagy éppen nyugatnémet piacra viszi a már „járt és ismert” úton a külkereskedőt, vagy a gyár igazgatóját, amikor más é'táj is kínálja magát. Még akkor is, ha például egy francia termék az olcsóbb és a korszerűbb talán. A példa persze nemcsak a francia termékek miatt lett példa, hanem sokkal inkább amiatt, hogy bizonyítsam: nem mindig a járt út a legcélravezetőbb út. A külgazdaságban legalábbis nem. És ne feledjük: a megfelelő export-import egyenleg kialakításához ugyan múlhatatlanul szükséges a francia fél érdeklődése és szándéka, de szükségeltetik ám a magyar fél termékeinek minősége is. Prototípust nem lehet eladni, de még hirdetni sem. A híres francia szájrúzs hirdetéseit a míves ajkú francia nők igazolják. Ez az, amikor a szó és a száj egybevág. Gyurkó Géza Vetélkedő brigádok Munkavédelemről — Ecséden Forognak az orsók. Veres Benedekné és Veréb Sán- dorné régi tudói a szerelmesei ennek a munkának (Fotó: Perl Márton) Gonddal jár a szép is Lelke rajta, aki kitalálta, de állítólag éppen úgy igaz mint például „az ész bajjal jár” igazsága az is, hogy a szépnek is megvan a másik arca, ilyen-olyan problémája, netalán tragédiája. De ezeket hallgatni is rossz, nem még leírni. Maradjunk meg annyiban, hogy talán azoknak lehet igazuk ebben az ügyben, akik úgy vélik: lányok esetében a természet úgy oszt igazságot, hogy egyiknek a szépségből, bájból oszt nagyobb szakajtóval, akinek viszont ebből szűkebben mért, annak többet juttat észből, kedvességből, ily módon — hosszú távon — az esélyek kiegyenlítődnek. Mivel pedig fenti témáró. már sokan és sokszor értekeztek. mióta világ, a világ, erről itt most csak ennyit szólunk, s fenti tényeket mindössze hivatkozási alapnak tekintjük, afféle Kiindulási pontnak egy másik — de szintén egyáltalán nem elhanyagolható — szép gondjainak, lehetőségein!* szerinti elemzéséhez, vagy legalábbis: megközelítéséhez. Ennek „szálai” viszont — ha úgy tetszik, a szó szoros értelmében is — Hevesre vezetnek, a Népművészeti és Háziipari Szövetkezetbe. Oda. ahol a szép nem a természet ajándékaként, hanem a munka eredményeként okoz olykor sok örömet, máskor meg — így az utóbbi időben — sok gondot, súlyos problémákat. Több korábbi és lényegesen kellemesebb téma után ezúttal erről elmélkedtünk Bäder Miklósáéval, a HISZ elnökével, akitől először azt kérdeztem miből erednek, váratlanod voltak-e, és végül: megold hatónk. enyhithetöek-e eze’ a gondok? — Mindenekelőtt azt szeretném erről elmondani — kezdi a válaszadást —, hogy a probléma gyökerei most diaiéban a népművészeti di vatirányzathoz nyúlnak visz sza, és ez bennünket igen érzékenyen érint, mert mi a nénművészet meV.pU köteleztük el magunkat, öt esztendővel ezelőtt, a most véget érő tervidőszak kezdetén termékeinknek — és most különösen a népművészeti varrott árukra, a hímzett blúzokra, saját szőttes alapanyagú szádablúzokra gondolok — igen kedvező piaci fogadtatásban részesültek. Ezekből több tízezret exportáltunk, elsősorban a dánoknak, mint legnagyobb vevőnknek, valamint Franciaországba és Olaszországba. — Szóval: kedvezett a piaci helyzet, — így van. Az utóbbi két évben azonban a világ gazdasági életében bekövetkezett, hogy úgy mondjam, nem egészen kedvező változások sok tekintetben megnehezítették helyzetünket. A fentebb említett országok például, mint a Közös Piac tagországai a gazdasági regresszióra adott egyik válaszukként meghatározták — szám szerint —, hogy Magyarországról (többek között) mennyi népművészeti terméket vihetnek be. Ez az intézkedés bennünket természetesen nagyon érzékeny pontunkon érint: egy csapósra legjobb vevőinket vesztettük el. Nemcsak erről van szó azonban. Tudni kell azt is. hogy a divat —, mint a gazdasági helyzetnek, ha rfem is ijlső számú, de egyik függvénye — ,a konfékció felé tolódott el. Mert a vásárlók kénytelenek olcsóbb árut vásárolni, ami viszont a termelővel szemben — mégha* tározza a piaci igényeket. Mit tudott tenni ebben a helyzetben a szöyetkezet? — Mindenek előtt az ál- ipndó mcc’eUpzés bevezetésévei igyekeztünk „választ adni”. Évente 300—350 új terméket mintáztunk varrott árukból (blúzokból), de úgy, hogy eleve tudtuk: ezeknek csak egyharmada talál vevőre. Ráadásul adott a helyzet, hogy más-más , igénye van a dán, a holland, a francia vevőnek, mindegyikhez külön-külön is kell alkalmazkodni. Míg például 3—4 évvel ezelőtt volt olyan termékünk is, amelyikből harmincezret gyártottunk, ma már a kétszázas, sőt a százas „széria” sepr ritka. Márpedig, ez drága mulatság, de kénytelenek vagyunk vele, pusztán azért, hogy a piacon tudjunk maradni, annak reményében, hogy ha termékeink majd újra divatba jönnek — és ennek is eljön egyszer az ideje —, megint minket keressenek, Ehhez azonban mindenekelőtt a beviteli korlátokat kell, hogy megszüntessék. (Ezzel kapcsolatos megbeszélések már voltak a Népi Iparművészeti Tanács és a Külkereskedelmi Minisztérium, másfelől pedig a Közös Piac képviselői között.) Más: a hevesi szövetkezet ez ideig nem foglalkozott bérmunkával. Most „kénytelenek” ezt Is vállalni, részben, mert beigazolódott, hogy ennek a munkának is van létjogosultsága, részben pedig azért, mert nem is olyan rossz megoldás. Ennek okán a HISZ megállapodást kötött az osztrák Salzburger céggel smockolt (öltögetett, darázsolt) drindlik készítésére, ez évre ötezer, jövőre pedig harmincezer darab divatos blúzra. Üifent bebizonyosodott az is, hogy fokozottabban oda kell figyelni a hazai piacra is. Itt most szintén a praktikus árucikkek előretörésének lehetünk tanúi, ilyen például a hálóing. Ennek jegyében sok-sok tárgyalást folytattak a HISZ vezetői, és az eredmény nem maradt el, jelentkezett egy jó vevő. ha nem is a „csoda” — de az ARANYPÖK „személyében”. Emblémájukkal 15— 18 ezer, részben kézi hímzéssel díszített hálóing kerül forgalomba. — Ezek után talán érdemes (és érdekes) lenne' röviden áttekinteni, mi a helyzet a szövetkezet alapprofiljának tekinthető szőttesekkel? — Itt legfontosabb’ feladatunk volt. hogy csökkentsük a fizikai igénybevételt. Természetesen úgy, hogy ezzel az alkotói munka értéke ne szenvedjen károsodást. Ennek jegyében például eme lös szerkezetet szereltünk fel a kézi szövőszékre, és így létszámmegtakarítást is sikerült elérni.' Ugyancsak a fizikai igénybevétel csökkentése érdekében új mechanikai üzemet alakítottunk ki, a korábbi 12 részes üzem mellé egy 8 gépből álló csarnokot — új termékek kikísérletezésére. így például az eddig csak kézi szövőszékeken gyártott szádablúzok. vagy új motívumokkal díszített konyhagarnitúrák, színes alapanyagú függönyök kerülnek ki innen — szintén kevesebb munkaerő-ráfordítással. A kéziszövőüzemrészben ugyanis egy asszony — egy gép a képlet, itt pedig: egy asszony — két gép ... Ily módon tehát ezen a területen is megnőtt a . termelés, szintén új piac után kellett nézni — elsősorban belföldön. Itt azonban* nem kis konkurrenciát jelent a gyáripar, amely nyilvánvalóan olcsóbb termékeket tud piacra dobni. Ilyen körülmények közt jól jött, hogy a negyedik negyedévben egy nyugatnémet cég hétezer szőttes alapanyagú gyermekblúzra adott rendelést. Ezzel a kapacitást az új mechanikában is sikerült lekötni, nem beszélve arról, hogy szőttesben is elindult az export: egy svájci cég étkezőszetteket, egy japán pedig a bodonyi eszvátákon, tehát a legősibb kézi szövőszékeken készített párnákra, és futókra adott megrendelést, 3—4 ezer darabra. Belföldön a Népművészeti Vállalat mellett a vendéglátó- ipar jelentkezik új vevőként. Végezetül pedig nem érdektelen megjegyezni: növekszik az érdeklődés a kézi hímzésű futók, párnák, térítők és garnitúrák iránt. Ezek úgynevezett „vagdaló- sós” technikával "készülnek, és akkora irántuk a kereslet, hogy nem is igen tudnak neki eleget tenni. Jó példa erre a tihanyi visszhang... Hogy ez mit jelent? — nos, „csak” annyit, hogy a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet idei tihanyi bemutató kiállítása, melyben az áruk legtöbbje recski volt — igen jó visszhangot váltott ki. A visszhang ezt mondta: szép-szép-szép-szép — de kevés . . . B. Kun Tibor ,Nwmősi€í 1979. november 30., péntek t k
