Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-29 / 279. szám

9€lub, önerőből A Heves megyei ZÖLD­ÉRT Vállalat egyik legered­ményesebb kollektívája az ötven dolgozót foglalkoztató hatvani szállít ót elep. Régóta gondot okozott itt, hogy hol jöjjenek össze kulturált kö­rülmények között a dolgozók. A XU. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére a Farkas lnáre és a Hámán Kató szocialista brigádok éves vállalásukon kívül el­határozták, hogy megoldják ezt a régi problémát. A te­lep területén egy elhanya­golt helyiséget alakítottak át társadalmi munkában sza­bad szombatokon és vasárna­pokon a brigád tagjai. A felszerelést: magnót, rádiót, televíziót, asztali focit és a több száz kötetes könyvtár alapjait az öregebb dolgo­zók ajándékozták a klubnak. (Fotó: Szabó Sándor) Mint Molnár János telep­vezető elmondotta, így már mód van arra. hogy az elkö­vetkezendő időkben gazdag programokat állítsanak ösz- sze a dolgozók politikai és műveltségi ismereteinek gya­rapítására. Jó lehetőséget nyújt majd ez a meleg, kul­turáltan berendezett kis he­lyiség az egymás jobb meg­ismerésére, s a kollektív szellem elmélyítésére. Ü.j szakpárok, keretszámok 1980-ra jövőre sincs több hely az egyetemeken, főiskolákon A tudományegyetemeken és a tanárképző főiskolákon választható szakpárokról, il­letve a keretszámokról köz­zétett oktatási minisztériu­mi tájékoztató arról tanús­kodik, hogy a különböző szakokon a képzés folyama­tos, és a nappali tagozatok első évfolyamára jövőre fel­vehetők számában sincs lé­nyeges változás. 1980 szep­temberében a tudomány- egyetemek bölcsészkarain csaknem félezren, a termé­szettudományi karokon, mintegy 800-an, az öt ta­nárképző főiskolán pedig 2200-an kezdhetik meg a ta­nulmányaikat. A jövő évtől ismét szak­párként választható az Eöt­vös Loránd Tudományegye­temen a filozófia és a ma­tematika. A hazai felsőok­tatás történetében nem elő­ször társul a filozófiához ter­mészettudományi tárgy, de a filozófiát hosszú évekig alapvetően társadalomtudo­mányi képzés keretében ok­tatták. A hagyományos filo­zófia—magyar, filozófia— történelem, filozófia—idegen­nyelv szakpárt természete­sen jövőre is választhatják a diákok. A társadalom- és a termé­szettudományok közelítésére utal az is az egyetemi okta­tásban, hogy a szegedi Jó­zsef Attila Tudományegye­temen az 1980—81-es tanévre ismét meghirdették a törté­nelem—földrajz szakot. így a hallgatók egyidejűleg két olyan tudományág egyetemi szintű ismereteit sajátítják el, amelyek a mindennapi gyakorlatban elválaszthatat­lanok egymástól. E kettőt a debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetemen — a fel­sőbb évfolyamokon — je­lenleg is egymáshoz kapcsol­va oktatják, elsőéveseket azonban az utóbbi időben nem vettek fel. Korábban ugvanis gondot okozott a történelem—földrajz szakos tanárok elhelyezése. Magyar—történelem szak­pár választható jövőre az NAPIRENDEN: A diplomás nők helyzete Megyénkben 12 ezer dip­lomás él, s eléggé jelentős százalékban nők. Hogyan él­nek ma a diplomás nők, milyen gondok jelentkeznek munkahelyeiken, a beillesz­kedésnél, a bérezésüknél, ezt vizsgálta a közelmúltban az SZMT mellett működő nő­bizottság a Heves megyei Pályaválasztási Intézet segí­tésével. Noha a vizsgálatok során csupán három üzem, illetve egy közigazgatási egvség 72 diplomával ren­delkező nődolgozójával be­szélgettek el — illetve kér­dőívekre kértek válaszokat —, a vizsgálat, ha nem is a teljességre való törekvéssel, ráirányította a figyelmet a meglévő gondokra. Általános tapasztalat, hogy éppen úgy, mint a többi ré­tegnél, itt is tapasztalható a nők hátrányos megkülön­böztetése, s az. hogy egy- egy nődolgozónak kétszer annyira kell bizonyítania al­kalmasságát. mint egy ha­sonló beosztású és képzett­ségű férfinek. A bérezésbeli (ZIMÍWUSM különbségek meglehetősen nagyok, s kisebbek a nők előtt álló perspektívák, no­ha a vezetésbe való bevo­násra azért itt is nagyobb a törekvés. A gyermeknevelés, a családi helyzet a diplomás nőknél is visszahúzó hatású, általában kisebb számban vesznek részt a közéleti munkában. Jellemző erre a rétegre, hogy kisebb arányban veszi igénybe a gyermekgondozási szabadság teljes idejét, ugyanis fokozottabban hát­rányos helyzetbe kerül a hosszabb kiesés miatt, mint általában a fizikai dolgozók. Éppen .azért, mert munká­juk egy-egy adott üzemben legalább olyan fontos, mint a diplomás férjeiké, általá­nosságban is felmerült a kérdés, miért nem vehetik igénybe a gyermek betegsége idején a gyermekápolási táppénzt az apák is. A nőbizottsági ülésen be­számolt Bessenyei Jánosné, a megyei pártbizottság mun­katársa az MSZMP Politi­kai Bizottságának októberi határozatáról, mely a nőpo­litikái határozat óta eltelt időszakot értékelte, és meg­szabta a következő időszak 1979. november 29., csütörtök feladatait is. ELTE-n és a KLTÉ-n, és összesen 50 hallgatót vesz­nek fel az első évfolyamra. A magyar—orosz szak iránt érdeklődők mind a három tudományegyetemre pályáz­hatnak, az ELTE-n 38, . a KLTE-n és a JATE-n egy­aránt 31—31 elsőéves kezd­heti meg szeptemberben a tanulást. Az orosz szak az ELTE-n és a KLTE-n a történelemmel, mindhárom egyetemen pedig más ide­gen nyelvvel is társul. A József Attila Tudományegye­temen 32 fiatal számára nyújt lehetőséget az orosz, illetve az angol fordítói szak elvégzésére. Kétszáznegyven elsőévest vesznek fel a tanárképző főiskolák a magyar—orosz szakra és meghirdették az orosz nyelv és irodalmat más szakkal párosítva is. A keretszám megállapításánál figyelembe vették, hogy 1981-től az orosz nyelvet az általános iskolák negyedik osztályától oktatják. A nyíregyházi Bessenyei i György Tanárképző Főisko­la magyar—gyors- és gép­írás szakpárosításban is ké­pez felső fokon szakembere­ket. 1. Meztelen fenekű kisgyere­kek udvara. Almát rágcsáló kislányok udvara. Kötényük­ben egrest hozó kislányok udvara. Gumilabdával fejel- gető fiúk udvara. Piaci ko­sarat cipelő fiúk udvara. Háztetőkön foáró pléhleme- zeken mászkáló fiúk udvara. Pincéajtó mögött pisilő kis­lányok udvara. Udvar. A játék öröm: a gyerekeknek, felnőtteknek is! Ilarlckinck jubileumi műsorából Harlekinék a felnőttelőadás végén A fennállásának 15 éves jubileumát ünneplő Harlekin Bábegyüttes az egri Gárdo­nyi Géza Színházban vasár­nap délelőtt, a gyermekek­nek és hétfőn este a felnőt­teknek szóló műsorával szó­rakoztatta közönségét. Azaz, így ez nem is egé­szen pontos. Mert a színház, még akkor is, ha bábok a főszereplők, nem szól külön a gyermekekhez, a felnőt­tekhez. Csak helyeselni le­het azoknak a szülőknek a felfogását a játékról és á színházról, akik hétfőn este is elhozták csemetéiket erre a rangos művészi élményt nyújtó két órára a színház­ba. A Harlekin amatőr-művé­szei tizenöt év legjobb és valóban maradandó számai­val léptek a paraván elé. Bizonyították ismét, hogy a valódi művészi alkotás ki­bírja az idő támadását, ha az mentes a divat csábító túlkapásaitól. Harlekinék az amatőrök tiszta lelkesedésé­vel, az apró munkához szük­séges óriási kitartással és buzgalommal építik össze az állandó színpadi mozgás elemeit, ritmusát, színeit, hullámzását egy nagy egész- szé, amelyben a mondani­való —, bármely játékos is a produkció külső formája — mégis és mindig is ott van. Elhiszem Demeter Zsuzsá­nak, az együttes vezetőjének, hogy a játékot nagyon ko­molyan kell venni. Egy in­dokolatlan gesztus, vagy egy éppen csak odatévedt forma elronthatja az egésznek a tartalmát, a lényeget, ami­ért a játék megszületik. A Háry most is hatott. Újból végigelemezve is ért­jük, miért tartják a Harle­kinék ezt a számot a rájuk legjellemzőbb alkotásnak. Utána rögtön a Gyermek­verseket említeném, mert a líra, a zene és a mozgás öt­vözete munkát ad a képze­letnek és az repít is min­ket a hétköznapok határán túlra. S ha a humor szembeka­csintva nevet, akkor fel kell fedeznünk a jókedélyű mo- ralizálást, a játékos kritikát Lovasy László maeánszámá- ból, az Ébredésből (Fotó: Szántó György) az Emberek vagyunk! Em­berek vagyunk? jelenetben fs. A látvány és a mozgás, a színek és az ötletek a leg­hatásosabbak a Shoir-ban és a Táncoljunkban hozták a sodró lendületet. Ez a kol­lektív munka, összhang és az ötleteknek a zenével va­ló szerencsés párosítása most is jó befejező számnak bi­zonyult, amikor is a közön­ség derűvel és elégedetten gondolt vissza a két órára. Lovasy László magánszá­maival mutatta meg bábos, tervezői és színészi képessé­geit. A Dizőzben inkább csak a látvány és a ritmus a hatás forrása, de az Éb­redésben és főként a Festő­ben már az az ember, az a kicsi, mindennapi ember lép elénk, aki sajátmagát is'haj- landó a fonákjáról látni — láttatni. Minden bizonnyal csak azért, és ez a fontos ebben a műfajban is, hogy szórakoztatva — megnevet­tetve figyelmeztessen önma­gunkra, hibáinkra. Az együttes valamennyi tagja — Bagi Magdolna, Ba- loghné Stuth Zsuzsa, Deme­ter Ágnes, Demeter Éva, Gu­lyás Györgyi. Kalmár Lász­ló, Kalmár L ászióné, Kunné, Tóth Erzsébet, Lénárt András, Paulik Gé­za, Pál Ilona és Tóth Ákos — részese a sikernek, a ze­nei szakértő Kátai Lászlóval együtt. A Harlekin gárdája való­ban művészi értéket teremt és ad át a közönségnek. Az évforduló alkalmából a fhecénás, a Hámán Kató Üt- törőház, a tanácsiak és mind­azok, akiknek ehhez a mű­vészeti ághoz és csoporthoz közük van, hozzájárultak az - ünnephez. Hasznos lenne, ha az ünnepek múltával is megmaradna ez az odafi­gyelés, ez a támogatás, a tar­talmas és munkás ' hétköz­napokra is. Hogy a követ­kező jubileum még értéke- . sebb legyen. Farkas András Boglyas őszirózsák, mus­kátli, kínjukban sárgult ké­sed paradicsomok az udvar­ra néző ablakokban. A pince előtt a földbe ver­ve karó. Elég magas. Telje­sen érthetetlen — rajta egy pohár víz van. Azt süti a nap. Ámyékosodik. Egyszer görögdinnyét hoz­tak az udvarba. Nyugodt, lassú mozdulatokkal gúlába rakták. Üldögélt az éjjeliőr. Pipázott, felállt, körüljárt. Másnap reggelre a diny- nyék szétgurultak. Valahány volt, szerteszét az udvaron. Ezek a dinnyék — éltek. Pá­rosával, hármasával-négye- sével, összedugott fejjel, ösz- szeesküvő daccal tanyáztak itt is, ott is, még az udvar távoli sarkában is. Nevették az asszonyok az éjjeliőrt. Kö­penyén feküdt, ébredezett. Kezében a kihűlt pipa. A tisztára rhnsott arcú, kontyba fogott hajú asszo­nyok a piacról jöttek, a ne­vetősek. Tvúkpiac tér 2. Mi, gyerekek, így tudtuk meg, hogy régen ez volt a neve: egy hegyi ember be­jött az udvarra. Megkérdez- ie: ..Gyerekek, ez a Tyúkpi­ac tér 2.?” Csodálkozó pillantások fo­gadták Az öreg. lehet, hogy talán már tíz éve sem járt a városban. Most hát kere­si, de ezen a nevén. Talán akkor éreztük meg először, hogy egy történetben élünk, aminek nem tudjuk a múlt­ját. Tyúkpiac tér 2. Amikor az öregember el­ment, csikókedvű, viháncoló játék kezdődött az udváron. El lehetett játszani az em­bert. Egészen az utcáig ki­menni, lassan, öregesen dö­cögni be az udvarra, hogy a fal mellett kuporgó kislá­nyok szeme egészen nagyra nyíljék, amikor aztán meg lehet állni előttük és meg­kérdezni: „Gyerekek, ez a Tyúkpiac tér 2. ?” Aztán még az értetlen pis­logások változatai. Hang nél­kül. Ennyi volt a játék. „Gyerekek, ez a Tyúkpiac tér 2. ?” Es a néma csend után, mindig újra és újra a visító, bolond, fékezhetetlen jókedv, és „Most én. most én, hadd legyek az ember.” Halottat is játszottunk. Lisztesládát árult valaki a kaou alatt. Olvan magas VqH' pertr cQr^-rv'nl't; F^1­hajtható fedele, tárta föl, hogy belül három rekesz van. Ezzel a kicsik jól jártak, mert majdnem el tudtak fe­küdni egv-egy rekeszben, és nagvon jól megfeleltek ha­lottnak. Amikor a lisztesládát meg­vették és elvitték szekéren, a kicsik nagyon sajnálták. Aki a bányában dolgozott, annak nemcsak a ruhája. hanem a kerékpárja is piros lett. A vendéglő talponálló­jában nem itta a sört po­hárból, csak üvegből. összekapaszkodtak. Egy­más vállát fogták, másik ke­zükben tartva a sörösüveget, azzal figuráztak, énekellek, táncra is mozdultak. Kétszer nem ütöttek meg senkit. A földön fekvőnek senki nem rúgott az arcába, nem taposott a hátára, nem hajolt le érte, hogy újra megüsse. Aki a földre ke­rült, annak el kellett onnan mennie. Egyszer egy fiú egymás után hármat is a földre tett. Nem egyszerre támadtak rá, kivárta mindegyik a sorát, Szemből.' De amikor nagy kört fize­tett, a bányászok elmentek. Nem vették el a sört, mert nem úgy verekedett, aho­gyan ők. Nem mellel fogta föl a támadást, erővel, ha­nem fogásai voltak. A nő az utcáról bekönyö­költ az ablakon. Kezét sze­me magasságába emelte, hogy belásson a földes szo­bába. A ház, egyike a mel­lékutcában álló, félig már a járda szintje alá süllyedt házacskáknak, elég megvi­selt. Az öregasszony, kinn az udvaron a tyúkok után jár­kált ilyenkor, benn a szobá­ban pedig egyedül feküdt az öreglegény, a fia. (Folytatjuk) 1 < 4

Next

/
Thumbnails
Contents