Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-29 / 279. szám
SZER JA ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: £1 mekkoá mecset titka A mekkai nagymecset épületében még mindig tartja magát a fegyveres muzulmán támadók egy csoportja, bár a karhatalmi erők gyűrűje egyre szorosabbá válik körülöttük. A támadók még fel nem számolt csoportja az alagsori katakombákban sáncol- ta el magát. A hatóságok könnyfakasztó gázzal próbálták meg kiűzni a támadó csoport tagjait, de azok változatlanul tartják magukaí. Amikor megadásra szólították fel őket, tüzet nyitottak a katonákra. A különleges biztonsági erők egyik tisztjének a rijadi televízióban elhangzott nyilatkozata szerint a mecsetet a múlt kedden megszálló támadók száma 200 és 500 fő között lehetett. Köztük — a nyilatkozó szerint —• számos asz- szony és gyerek is volt, akik a mecset területén szétszórtán elhelyezkedett fegyveres csoportok között az összeköttetést biztosították. A rijadi hatóságok szerint az akció résztvevői valamennyien szaúdi állampolgárok: szombaton adta meg magát az első támadó, -s, azóta többségüket letartóztatták. Közben a hivatalos szaúdi változattal merőben ellentétes bejelentések láttak napvilágot Bejrutban. Előbb „Äz Arab-félsziget mohamedán forradalmi mozgalma”, majd „Az Arab-félsziget népi szövetsége!’ nevű eddig ismeretlen szervezet vállalta magára az iszlám legfontosabb szentélyének elfoglalását. A Népi Szövetség közleménye szerint 600 halálos áldozatot követeltek a mekkai összecsapások, s 7 ezerre rúg a letartóztatottak száma. A szövetség „nacionalista, haladó, arab iszlám forradalmi mozgalomnak” minősíti önmagát, s kinyilvánítja, hogy harca „a jelenlegi szaúdi rendszer, a Szaúd család és hívei, az Egyesült Államok és a cionizmus ellen irányul”, s befolyása kiterjed a hadseregre, a biztonsági szervekre,' és a déli törzsekre. A közlemény azzal magyarázza a mekkai akciót, hogy a szervezet 300 fegyveres tagja —, akik rijadi, medinai és hedzsászi megmozdulásokban vettek részt — a hatósági megtorlástól tartva, a vallási szentély védettségében bízva kerestek menedéket a mekkai mecsetben. A bejrúti közlemény cáfolja, hogy a mozgalom élén Mahdi (Messias) állna. A bejrúti Asz-Szafir politikai, társadalmi, vallási okokkal magyarázza, hogy nem lehet megbízható képet alkotni a mekkai eseményekről, amelyeket — fűzi hozzá a lap — sem arab, sem iszlám, sem nemzetközi vonatkozásban nem lehet elszigetelt jelenségként kezelni. Fiatalok érzik cs üászokat TEHERÁNBAN A HELYZET VÁLTOZATLAN Az Egyesült Államok teheráni nagykövetségét továbbra is muzulmán fiatalok tartják ellenőrzésük alatt. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Elutazott Anton Benya Szerdán elutazott Budapestről Anton Benya, az osztrák Nemzeti Tanács első elnöke, aki a hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó osztrák parlamenti delegációt vezette. A vendéget a Keleti pályaudvaron Apró Antal, az ■»Ország- gyűlés elnöke búcsúztatta. Jelen volt Johann Josef Dengler, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete. A parlamenti delegáció vezetését Rudolf , Thalham- mer, a Nemzeti Tanács harmadik elnöke vette át. * Marjai József az NSZK-ba, Gyenes András Rómába utazóit Marjai József, ' a Minisztertanács ■ elnökhelyettese szerdán a düsseldorfi magyar gazdasági és kulturális napokra a Német Szövetségi Köztársaságba utazott. Kíséretében van Nagy János külügyminiszter-helyettes. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Jürgen Kleiner, az NSZK nagy- követségének ideiglenes ügyvivője. BH VT Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására szerdán Rómába utazott. (MTI) WASHINGTON: f A Pentagon szerdán újabb fenyegetésnek min' ithető lépésként részletesen és hivatalosan közölte a Perzsaöböl térségében tartózkodó, vagy odatartó amerikai tengeri haderő összetételét. Katonai szakértők ezt a flottaösszevonást a második világháború óta legjelentősebbnek tartják. A Pentagon szóvivője ismertetése szerint jelenleg 19 amerikai hadihajó tartózkodik az öbölben: a közel-keleti flotta (több rakétafegyverrel felszerelt rombolóval és cirkálóval), a Midway repülőgép-anyahajó (szintén több nukleáris rakétával felszerelt hajóegységgel kiegészítve! és Kitty Hawk repülőgép-anyahajó, hasonló, egység élén. BONN: ^ Willy Brandt elnökletév«-' ülést tartott a Német Szociá,- demokrata Párt (SPD! elnöksége, A tanácskozáson egyebek között megvitatták a fegyverkorlátozás és a fegyverzet-ellenőrzés' kérdéseit is. * Olajgondok \ A pánikhangulat hätterähen Ismét szaporodnak a baljós jelek a nemzetközi olajpiacon. Ahogy közeledik 1979. december 17-e, az OPEC soros miniszteri értekezletének az időpontja, úgy nő a bizonytalanság a fogyasztók körében: milyen termelési és főleg milyen árpolitikát folytatnak majd a Kőolajexportáló Országok Szervezetének tagjai 1980-ban. 1. A „legutóbb olajpánik” akkor kezdődött a tőkés világgazdaságban, amikor az OPEC-országok — szinte az egy Szaúd-Arábi'át kivéve — sorra felfelé tértek el a júniusi értekezleten megszabott 23.50 doltáros hordónkénti plafonártól. Aztán ez fokozódott azzal, hogy Irán rendkívüli árértekezlet összehívását kérte, maid tetőzött november első felében, amikor ugyancsak Irán a megbuktatott uralkodó amerikai gyógvkezelése miatt leállította olajszállításait az Egyesült Államoknak, s egyidejűleg bejelentette, hogy öt százalékkal csökkenti külföldi olajeladásait. (Irán az USA szükségletének mintegv négy százalékát, a világ olajimportjának pedig hat százalékát fedezte eddig.) ..Már a gyanú is. hogy Irán ecptleg nem szállít — írta a New York Times —, egyik percről a másikra felhajtotta áz árakat, pedig Irán, amely októberben nem Is egészen hárommillió barrelt exportált naponta, nem ®Awüsm X979. november 29., csütörtök az egyetlen ország, amelytől a Nyugat függ. A világ készletei olyan szűkösek, hogy még egymillió barreles kiesés is világszerte új gazdasági megrázkódtatást okozhat.” Amikor az OPEC elnökét, Oteibát a teheráni döntésről kérdezték, talányosán így fogalmazott: „Irán az OPEC alapító tagja, az Egyesült Államok pedig az egyik fő olajfogyasztó.” Sokkal határozottabb — és realistább — volt a lengyel Zycie Warsza- wy kommentátora: „Előfordulhat, hogy Rotterdamból (a kőolaj szabadpiaca — a szerk.) tesznek javaslatot a caracasi áremelésre. Nem a piac határozza meg az árakat, hanem a félelem. Mindaddig, amíg a termelők monopolhelyzetben vannak, nincs az a magas ár, amit a vásárlók meg ne fizetnének, ha a téli fűtésről, az , ipar számára nélkülözhetetlen energiáról van szó”. 2. Ezek az egymástól eltérő megnyilatkozások is jól mutatják, hogy a tőkés olajpiac helyzetét egy idő óta nem csupán a kereslet-kínálat alakulása határozza meg. Normális körülmények között nyugodtan beszélhetnénk egyensúlyról, akár túlkínálatról is: afc idén a termelés öt százalékkal bővült, a kereslet pedig három százalékkal csökkent 1978 hasonló időszakához képest, amikor bizonyos túlkínálat mutatkozott. Az OPEC jelenleg napi 31,3 millió barrel (1 barrel=159 liter) olajat hoz felszínre; a világ íer- melése ennek majdnem kétszerese, 62 millió barrel körül van, ugyancsak naponta. Hosszabb távon sem lenne ok akkora aggodalomra, mint ^mekkora mostanság kíséri az olajpiaci fejleményeket: a világ országainak az ezredfordulóig — az előrejelzések szerint — 250 milliárd tonna kőolajra lesz szükségük; az ismert tartalékok ennél 10 milliárd tonnával tehetők többre, s a szakemberek szerint a föld alatt, a tengerek mélyén, a kedvezőtlen klimatikus adottságú vidékeken még további olajkincsek rejtőznek. Takarékoskodni azonban már most létszükséglet, különben 1990-től megkeserítik' mindennapjainkat az olajgondok. A lengyel újságíró félelemről beszélt, az amerikai pedig újabb megrázkódtatást jósolt — és egyik sem ok nélkül. Az 1973—74. évi energiaválság annyira váratlanul érte és megrendítette a világgazdaságot, hogy mindmáig képtelen volt kilábalni ebből a krízisből. Mégpedig azért, mert az ólaj fogyasztók cselekvés helyett, vagy amellett maguk is szítják a pánikhangulatot. Emlékezzünk csak az iráni sah februári bukására: a fejlett tőkés országok valósággal versenyeztek az olaj minden cseppjéért, egyszerre duzzasztották fel vásárlásaikat, stratégiai tartalékaikat, az Egyesült Államokból tudósítás tudósítást követett az órákon, napokon át sorba- álló autósokról stb. A „beharangozott” áremelés nem js maradt el, és csak jóval később derült fény rá, hogy nem is volt olyan nagy a baj. 3. A fogyasztók, az importálók felelőssége aligha lehet vita tárgya, de még inkább igaz ez a nemzetközi olajmonopóliumok, vonatkozásában! Ma már bizonyos, hogy az 1973—74-es válságból a legnagyobb hasznot az óriás tőkés olajcégek húzták. Mint ahogy az áprilisi és júliusi OPEC-áremelésből is. Az amerikai Exxon legalább 100, a Texaco pedig 211 százalékkal növelte hasznát 1979. első három negyedévében. Az OPEC 13 tagja 170— 180 milliárd dollár bevételre számíthat az idén, szemben a tavalyi - 127 milliárddal. Amikor 1960-ban a szervezetet létrehozták, maguk sem gondolták, hogy ilyen fantasztikusan nagy jövedelemhoz jutnak majd egyszer a „fekete arany” révén. Lényegében hat-hét esztendeje isr merték fel, hogy milyen hatalmas „fegyver” van a kezükben. Jó néhányan 'közülük az óriás olajvállalatok „sugallatára” vérszemet kaptak, a fogyasztók már esak ezért sem bízhatnak abban, hogy a decemberi caracasi OPEC-értekezleten a józanság kerekedik felül. A helyzetet súlyosbítja, hogy a rotterdami „szabad olajpiacon” az utóbbi egy évben megjelent az OPEC tagjainak egyike-másika is. Közel- Kelet, Afrika és Dél-Ameri- ka olajtermelőinek árfelverő tevékenysége ma már nyílt titok: kőolajuk mintegy felét 35—40 dollárért maguk árusítják Rotterdamban! „Azt hiszem, az ellenőrzés kicsúszott a kezünkből” — nyilatkozta a közelmúltban a szaúd-arábiai olajminiszter. Jamani sejk arra célzott, hogy már a világ legnagyobb olajtermelője, Szaúd-Arábia sem képes reális árakra szorítani társait. Mohóságukat azonban beárnyékolja, hogy jövőre újabb gazdasági visz- szaesést jósolnak a szakértők. Ügy tűnik, ez lehet az egyetlen korlát, amely még megálljt parancsolhat. Az viszont aligha kétséges: néhány monopólium és olajtermelő hazárdjátékát a fogyasztók fizetik meg 1980- ban. Kocsi Margit Jugoszlávia nemzeti ünnepén November 29. kettős ünnepe Jugoszlávia népének. Ma 36 éve ült össze Jajcéban, ebben a boszniai kisvárosban Jugoszlávia Népi elszabadító Antifasiszta Tanácsa, hogy határozzon az állam jövőjéről, háború utáni sorsáról. Jajce akkor már megszabadult a fasiszta megszállóktól, az ország egésze nem sokkal később. 1945. november 29-én, kereken két esztendővel a sorsdöntő tanácskozás után, Belgrádban kikiáltották a népköztársaságot. Az antifasiszta háború fő terhét viselő szovjet hrdsereg csapásai alatt meggyengült hitleristák, s helyi kiszolgálóik történelmi vereséget szenvedtek. A jugoszláv antifasiszta partizánmozgalom nagy véráldozattal megteremtette; az új, szocialista társadalom felépítésének lehetőségét. Az eltelt :öbb mint három és fél évtized a baráti Jugoszlávia életében nagyszabású társadalmi-gazdasági átalakulást hozott. A hajdan fejletlen, osztály- és nemzetiségi ellentétektől megosztott, balkáni állam korszerű szocialista iparral és mezőgazdasággal rendelkező, dinamikusan fejlődő országgá vált. Ennek a lehdületes építőmunkának újabb mérföldköveit jelölte ki a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének 1978-tan megtartott XI. kongresszusa. Eszerint Jugoszlávia legfőbb törekvése a*z ország népei összeforrottsá- gának erősítése, a JKSZ eszmei és politikai akcióegységének mélyítése. Kétoldalú kapcsolataink a szocialista Jugoszláviával örvendetesen, kölcsönös megelégedésre fejlődnek. Összekötnek bennünket a szocializmus építésének történelmi céljai, a társadalmi hai adásért, a nemzetközi enyhülésért folytatott küzdelem. Jugoszlávia úgy járulhat hozzá a leghatékonyabban ezekhez a célokhoz, ha az el nem kötelezettek mozgalmának alapítójaként, s ma is aktív tagjaként az összetett csoportosulást a nemzetközi béke és biztonság szilárdítására, az imperialista erők elleni összehangolt fellépésre mozgósítja. Jugoszlávia nagy nemzeti ünnepén azt kívánjuk a szomszéd ország néaének, érjenek el további sikereket szocialista hazájuk felvirágoztatásában. (KS) __ A lbánia nemzeti ünnepén Az albán lép évszázadokon át harcolt nemzeti függetlenségéért, s ez a küzdelem 35 évvel ezelőtt hozott végső győzelmet. Az albán, kommunisták vezetésével — karöltve a bolgár cs a jugoszláv partizánokkal — 1939-től kezdődően felszabadító harc bontakozott ki a megszálló olasz és német fasiszták ellen. E küzdelem győzelmes kimeneteléhez döntő mértékben hozzájárultak a Szovjetunió katonai sikerei a hitleristák fele;t. Az albán hazafiak e kedvező külső feltételek közepette] 1944. november 29-én kiűzték az ország földjéről a betolakodókat. Biztató folyamat kezdődött ekkor Albániában. A Szovjetunió és a többi szocialista ország közösségének létrejötte olyan természetes szövetségest jelentett, amely jelentősen hozzájárult az elmaradott, feudális körülmények közepette élő balkáni országban a társadalmi változások végrehajtásához. Albánia történelme során először igaz barátokra talált, s hozzákezdhet ett a szocializmus építéséhez. Az ország függetlenségét, a lékés alkotómunkát a KGST és a varsói szerződés keretébe i biztosította a szocialista országok önzetlen támogatása. E konstruktív kapcsolatokban a hatvanas’ évek elején nehézségek támadtak, amikor is Albánia fokozatosan a maoista orientáció mellett kötelezte el magát. Tavaly Tirana szembefordult a pekingi vezetéssel, bírálva annak , három világ” elmeleté:, s megszakította a politikai és gazdasági kapcsolatokat. Am e szakítást még nem követte a szocialista országokkal va ó kapcsolatok normalizálása. Az ideológiai különbségek ellenére hazánk a kölcsönösen előnyős államközi kapcsolatokra törekedett és törekszik ma is. Ez egya ránt javára válna a két népnek és a szocialista^ közösségnek. E gondolatok jegyében köszöntjük füaset- lensege ünnepén az albán népet. __ s t tcks*:
