Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-29 / 279. szám

SZER JA ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: £1 mekkoá mecset titka A mekkai nagymecset épületében még mindig tartja magát a fegyveres muzulmán támadók egy cso­portja, bár a karhatalmi erők gyűrűje egyre szoro­sabbá válik körülöttük. A támadók még fel nem számolt csoportja az alagsori katakombákban sáncol- ta el magát. A hatóságok könnyfakasztó gázzal próbálták meg kiűzni a támadó csoport tagjait, de azok változatlanul tartják magukaí. Amikor megadásra szólították fel őket, tüzet nyitottak a katonákra. A különleges biz­tonsági erők egyik tisztjének a rijadi televízióban el­hangzott nyilatkozata szerint a mecsetet a múlt ked­den megszálló támadók száma 200 és 500 fő között le­hetett. Köztük — a nyilatkozó szerint —• számos asz- szony és gyerek is volt, akik a mecset területén szét­szórtán elhelyezkedett fegyveres csoportok között az összeköttetést biztosították. A rijadi hatóságok sze­rint az akció résztvevői valamennyien szaúdi állam­polgárok: szombaton adta meg magát az első táma­dó, -s, azóta többségüket letartóztatták. Közben a hivatalos szaúdi változattal merőben ellentétes bejelentések láttak napvilágot Bejrutban. Előbb „Äz Arab-félsziget mohamedán forradalmi mozgalma”, majd „Az Arab-félsziget népi szövetsége!’ nevű eddig ismeretlen szervezet vállalta magára az iszlám legfontosabb szentélyének elfoglalását. A Népi Szövetség közleménye szerint 600 halá­los áldozatot követeltek a mekkai összecsapások, s 7 ezerre rúg a letartóztatottak száma. A szövetség „na­cionalista, haladó, arab iszlám forradalmi mozgalom­nak” minősíti önmagát, s kinyilvánítja, hogy harca „a jelenlegi szaúdi rendszer, a Szaúd család és hívei, az Egyesült Államok és a cionizmus ellen irányul”, s befolyása kiterjed a hadseregre, a biztonsági szer­vekre,' és a déli törzsekre. A közlemény azzal magya­rázza a mekkai akciót, hogy a szervezet 300 fegyveres tagja —, akik rijadi, medinai és hedzsászi megmozdu­lásokban vettek részt — a hatósági megtorlástól tart­va, a vallási szentély védettségében bízva kerestek menedéket a mekkai mecsetben. A bejrúti közlemény cáfolja, hogy a mozgalom élén Mahdi (Messias) állna. A bejrúti Asz-Szafir politikai, társadalmi, vallási okokkal magyarázza, hogy nem lehet megbízható ké­pet alkotni a mekkai eseményekről, amelyeket — fű­zi hozzá a lap — sem arab, sem iszlám, sem nemzet­közi vonatkozásban nem lehet elszigetelt jelenségként kezelni. Fiatalok érzik cs üászokat TEHERÁNBAN A HELYZET VÁLTOZATLAN Az Egyesült Államok teheráni nagykövetségét továbbra is muzulmán fiatalok tartják el­lenőrzésük alatt. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Elutazott Anton Benya Szerdán elutazott Buda­pestről Anton Benya, az osztrák Nemzeti Tanács el­ső elnöke, aki a hivatalos látogatáson hazánkban tar­tózkodó osztrák parlamenti delegációt vezette. A ven­déget a Keleti pályaudva­ron Apró Antal, az ■»Ország- gyűlés elnöke búcsúztatta. Jelen volt Johann Josef Dengler, az Osztrák Köz­társaság budapesti nagykö­vete. A parlamenti delegáció vezetését Rudolf , Thalham- mer, a Nemzeti Tanács har­madik elnöke vette át. * Marjai József az NSZK-ba, Gyenes András Rómába utazóit Marjai József, ' a Minisz­tertanács ■ elnökhelyettese szerdán a düsseldorfi magyar gazdasági és kulturális na­pokra a Német Szövetségi Köztársaságba utazott. Kí­séretében van Nagy János külügyminiszter-helyettes. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Jür­gen Kleiner, az NSZK nagy- követségének ideiglenes ügy­vivője. BH VT Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására szerdán Rómá­ba utazott. (MTI) WASHINGTON: f A Pentagon szerdán újabb fenyegetésnek min' ithető lépésként részletesen és hi­vatalosan közölte a Perzsa­öböl térségében tartózkodó, vagy odatartó amerikai ten­geri haderő összetételét. Ka­tonai szakértők ezt a flotta­összevonást a második vi­lágháború óta legjelentő­sebbnek tartják. A Pentagon szóvivője is­mertetése szerint jelenleg 19 amerikai hadihajó tartózko­dik az öbölben: a közel-ke­leti flotta (több rakétafegy­verrel felszerelt rombolóval és cirkálóval), a Midway repülőgép-anyahajó (szintén több nukleáris rakétával felszerelt hajóegységgel ki­egészítve! és Kitty Hawk re­pülőgép-anyahajó, hasonló, egység élén. BONN: ^ Willy Brandt elnökletév«-' ülést tartott a Német Szociá,- demokrata Párt (SPD! el­nöksége, A tanácskozáson egyebek között megvitatták a fegyverkorlátozás és a fegyverzet-ellenőrzés' kérdé­seit is. * Olajgondok \ A pánik­hangulat hätterähen Ismét szaporodnak a bal­jós jelek a nemzetközi olaj­piacon. Ahogy közeledik 1979. december 17-e, az OPEC so­ros miniszteri értekezletének az időpontja, úgy nő a bi­zonytalanság a fogyasztók körében: milyen termelési és főleg milyen árpolitikát foly­tatnak majd a Kőolajexpor­táló Országok Szervezetének tagjai 1980-ban. 1. A „legutóbb olajpánik” akkor kezdődött a tőkés vi­lággazdaságban, amikor az OPEC-országok — szinte az egy Szaúd-Arábi'át kivéve — sorra felfelé tértek el a jú­niusi értekezleten megszabott 23.50 doltáros hordónkénti plafonártól. Aztán ez foko­zódott azzal, hogy Irán rend­kívüli árértekezlet összehívá­sát kérte, maid tetőzött no­vember első felében, amikor ugyancsak Irán a megbukta­tott uralkodó amerikai gyógvkezelése miatt leállítot­ta olajszállításait az Egye­sült Államoknak, s egyidejű­leg bejelentette, hogy öt szá­zalékkal csökkenti külföldi olajeladásait. (Irán az USA szükségletének mintegv négy százalékát, a világ olajim­portjának pedig hat százalé­kát fedezte eddig.) ..Már a gyanú is. hogy Irán ecptleg nem szállít — írta a New York Times —, egyik percről a másikra fel­hajtotta áz árakat, pedig Irán, amely októberben nem Is egészen hárommillió bar­relt exportált naponta, nem ®Awüsm X979. november 29., csütörtök az egyetlen ország, amelytől a Nyugat függ. A világ kész­letei olyan szűkösek, hogy még egymillió barreles kiesés is világszerte új gazdasági megrázkódtatást okozhat.” Amikor az OPEC elnökét, Oteibát a teheráni döntésről kérdezték, talányosán így fo­galmazott: „Irán az OPEC alapító tagja, az Egyesült Ál­lamok pedig az egyik fő olajfogyasztó.” Sokkal hatá­rozottabb — és realistább — volt a lengyel Zycie Warsza- wy kommentátora: „Előfor­dulhat, hogy Rotterdamból (a kőolaj szabadpiaca — a szerk.) tesznek javaslatot a caracasi áremelésre. Nem a piac határozza meg az ára­kat, hanem a félelem. Mind­addig, amíg a termelők mo­nopolhelyzetben vannak, nincs az a magas ár, amit a vásárlók meg ne fizetnének, ha a téli fűtésről, az , ipar számára nélkülözhetetlen energiáról van szó”. 2. Ezek az egymástól eltérő megnyilatkozások is jól mu­tatják, hogy a tőkés olajpi­ac helyzetét egy idő óta nem csupán a kereslet-kínálat alakulása határozza meg. Normális körülmények kö­zött nyugodtan beszélhet­nénk egyensúlyról, akár túl­kínálatról is: afc idén a ter­melés öt százalékkal bővült, a kereslet pedig három szá­zalékkal csökkent 1978 ha­sonló időszakához képest, amikor bizonyos túlkínálat mutatkozott. Az OPEC je­lenleg napi 31,3 millió bar­rel (1 barrel=159 liter) ola­jat hoz felszínre; a világ íer- melése ennek majdnem két­szerese, 62 millió barrel kö­rül van, ugyancsak naponta. Hosszabb távon sem lenne ok akkora aggodalomra, mint ^mekkora mostanság kíséri az olajpiaci fejleményeket: a világ országainak az ezred­fordulóig — az előrejelzések szerint — 250 milliárd tonna kőolajra lesz szükségük; az ismert tartalékok ennél 10 milliárd tonnával tehetők többre, s a szakemberek sze­rint a föld alatt, a tengerek mélyén, a kedvezőtlen klima­tikus adottságú vidékeken még további olajkincsek rej­tőznek. Takarékoskodni azon­ban már most létszükséglet, különben 1990-től megkeserí­tik' mindennapjainkat az olajgondok. A lengyel újságíró félelem­ről beszélt, az amerikai pe­dig újabb megrázkódtatást jósolt — és egyik sem ok nélkül. Az 1973—74. évi ener­giaválság annyira váratlanul érte és megrendítette a vi­lággazdaságot, hogy mind­máig képtelen volt kilábalni ebből a krízisből. Mégpedig azért, mert az ólaj fogyasz­tók cselekvés helyett, vagy amellett maguk is szítják a pánikhangulatot. Emlékez­zünk csak az iráni sah feb­ruári bukására: a fejlett tő­kés országok valósággal ver­senyeztek az olaj minden cseppjéért, egyszerre duz­zasztották fel vásárlásaikat, stratégiai tartalékaikat, az Egyesült Államokból tudósí­tás tudósítást követett az órákon, napokon át sorba- álló autósokról stb. A „beha­rangozott” áremelés nem js maradt el, és csak jóval ké­sőbb derült fény rá, hogy nem is volt olyan nagy a baj. 3. A fogyasztók, az importá­lók felelőssége aligha lehet vita tárgya, de még inkább igaz ez a nemzetközi olaj­monopóliumok, vonatkozásá­ban! Ma már bizonyos, hogy az 1973—74-es válságból a legnagyobb hasznot az óriás tőkés olajcégek húzták. Mint ahogy az áprilisi és júliusi OPEC-áremelésből is. Az amerikai Exxon legalább 100, a Texaco pedig 211 száza­lékkal növelte hasznát 1979. első három negyedévében. Az OPEC 13 tagja 170— 180 milliárd dollár bevételre számíthat az idén, szemben a tavalyi - 127 milliárddal. Amikor 1960-ban a szerve­zetet létrehozták, maguk sem gondolták, hogy ilyen fan­tasztikusan nagy jövedelem­hoz jutnak majd egyszer a „fekete arany” révén. Lénye­gében hat-hét esztendeje isr merték fel, hogy milyen ha­talmas „fegyver” van a ke­zükben. Jó néhányan 'közü­lük az óriás olajvállalatok „sugallatára” vérszemet kap­tak, a fogyasztók már esak ezért sem bízhatnak abban, hogy a decemberi caracasi OPEC-értekezleten a józan­ság kerekedik felül. A hely­zetet súlyosbítja, hogy a rotterdami „szabad olajpia­con” az utóbbi egy évben megjelent az OPEC tagjai­nak egyike-másika is. Közel- Kelet, Afrika és Dél-Ameri- ka olajtermelőinek árfelverő tevékenysége ma már nyílt titok: kőolajuk mintegy felét 35—40 dollárért maguk áru­sítják Rotterdamban! „Azt hiszem, az ellenőrzés kicsúszott a kezünkből” — nyilatkozta a közelmúltban a szaúd-arábiai olajminiszter. Jamani sejk arra célzott, hogy már a világ legnagyobb olajtermelője, Szaúd-Arábia sem képes reális árakra szo­rítani társait. Mohóságukat azonban beárnyékolja, hogy jövőre újabb gazdasági visz- szaesést jósolnak a szakér­tők. Ügy tűnik, ez lehet az egyetlen korlát, amely még megálljt parancsolhat. Az viszont aligha kétséges: né­hány monopólium és olaj­termelő hazárdjátékát a fo­gyasztók fizetik meg 1980- ban. Kocsi Margit Jugoszlávia nemzeti ünnepén November 29. kettős ünnepe Jugoszlávia népének. Ma 36 éve ült össze Jajcéban, ebben a boszniai kisvárosban Ju­goszlávia Népi elszabadító Antifasiszta Tanácsa, hogy hatá­rozzon az állam jövőjéről, háború utáni sorsáról. Jajce akkor már megszabadult a fasiszta megszállóktól, az ország egésze nem sokkal később. 1945. november 29-én, kereken két esz­tendővel a sorsdöntő tanácskozás után, Belgrádban kikiáltot­ták a népköztársaságot. Az antifasiszta háború fő terhét vi­selő szovjet hrdsereg csapásai alatt meggyengült hitleristák, s helyi kiszolgálóik történelmi vereséget szenvedtek. A ju­goszláv antifasiszta partizánmozgalom nagy véráldozattal megteremtette; az új, szocialista társadalom felépítésének le­hetőségét. Az eltelt :öbb mint három és fél évtized a baráti Ju­goszlávia életében nagyszabású társadalmi-gazdasági átala­kulást hozott. A hajdan fejletlen, osztály- és nemzetiségi el­lentétektől megosztott, balkáni állam korszerű szocialista iparral és mezőgazdasággal rendelkező, dinamikusan fejlődő országgá vált. Ennek a lehdületes építőmunkának újabb mérföldköveit jelölte ki a Jugoszláv Kommunisták Szövet­ségének 1978-tan megtartott XI. kongresszusa. Eszerint Ju­goszlávia legfőbb törekvése a*z ország népei összeforrottsá- gának erősítése, a JKSZ eszmei és politikai akcióegységének mélyítése. Kétoldalú kapcsolataink a szocialista Jugoszláviával ör­vendetesen, kölcsönös megelégedésre fejlődnek. Összekötnek bennünket a szocializmus építésének történelmi céljai, a társadalmi hai adásért, a nemzetközi enyhülésért folytatott küzdelem. Jugoszlávia úgy járulhat hozzá a leghatékonyab­ban ezekhez a célokhoz, ha az el nem kötelezettek mozgal­mának alapítójaként, s ma is aktív tagjaként az összetett csoportosulást a nemzetközi béke és biztonság szilárdítására, az imperialista erők elleni összehangolt fellépésre mozgósít­ja. Jugoszlávia nagy nemzeti ünnepén azt kívánjuk a szom­széd ország néaének, érjenek el további sikereket szocialista hazájuk felvirágoztatásában. (KS) __ A lbánia nemzeti ünnepén Az albán lép évszázadokon át harcolt nemzeti függet­lenségéért, s ez a küzdelem 35 évvel ezelőtt hozott végső győzelmet. Az albán, kommunisták vezetésével — karöltve a bolgár cs a jugoszláv partizánokkal — 1939-től kezdődően felszabadító harc bontakozott ki a megszálló olasz és német fasiszták ellen. E küzdelem győzelmes kimeneteléhez döntő mértékben hozzájárultak a Szovjetunió katonai sikerei a hitleristák fele;t. Az albán hazafiak e kedvező külső felté­telek közepette] 1944. november 29-én kiűzték az ország föld­jéről a betolakodókat. Biztató folyamat kezdődött ekkor Albániában. A Szov­jetunió és a többi szocialista ország közösségének létrejötte olyan természetes szövetségest jelentett, amely jelentősen hozzájárult az elmaradott, feudális körülmények közepette élő balkáni országban a társadalmi változások végrehajtásá­hoz. Albánia történelme során először igaz barátokra talált, s hozzákezdhet ett a szocializmus építéséhez. Az ország füg­getlenségét, a lékés alkotómunkát a KGST és a varsói szer­ződés keretébe i biztosította a szocialista országok önzetlen támogatása. E konstruktív kapcsolatokban a hatvanas’ évek elején nehézségek támadtak, amikor is Albánia fokozatosan a maoista orientáció mellett kötelezte el magát. Tavaly Tirana szembefordult a pekingi vezetéssel, bírálva annak , három világ” elmeleté:, s megszakította a politikai és gazdasági kapcsolatokat. Am e szakítást még nem követte a szocialista országokkal va ó kapcsolatok normalizálása. Az ideológiai különbségek ellenére hazánk a kölcsönö­sen előnyős államközi kapcsolatokra törekedett és törekszik ma is. Ez egya ránt javára válna a két népnek és a szocia­lista^ közösségnek. E gondolatok jegyében köszöntjük füaset- lensege ünnepén az albán népet. __ s t tcks*:

Next

/
Thumbnails
Contents