Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-25 / 276. szám

Krciss Gábor fotói

Az ószlávok történetének tanulmányozása

A szlavisztikával foglalkozó régészeknek fontos kérdésekre kell választ adniuk. Így arra: hogyan és honnan érkeztek a szlávok Közép-, Észak- és Nyugat-Európa területére, milyen szerepet játszottak Európa kulturális, politikai és társadalmi fejlődésében.

A szlovák tudományos akadémia archeológiái intézetében (Nyitrán) működik a szláv régészek nemzetközi szövetségének titkársága. Több mint 40 országgal együttműködve, e szervezet jelentős tevékenységet folytat az ősi szláv kultúrák feltárása érdekében.

A szlovákok által elfoglalt őshazára vonatkozóan eltérőek a vélemények, Az azonban vitathatatlan, hogy nagy számú volt az ószlávok tábora. Ezt az állítást nemcsak a korabeli szerzők adatai támasztják alá. A legmeggyőzőbb bizonyíték az a gyorsaság, amellyel a szlávok benépesítették a Baltitenger melléki, és a finnugor törzsek lakta vidékeket, a Dnyeper vidéket, a Bonn és a Duna völgyét, a Balkánt, a mai Ausztria, Görögország, Kis-Ázsia és Észak-Afrika területét. Részben vagy teljes mértékben asszimilálták a Balti-tenger melléki törzseket, a finnugorokat, az illíreket, tráko- kat, bolgárokat és avarokat, és viszont, beleolvadtak a románok, magyarok, görögök közé és az iszlám államokba.

Ezeket a régóta ismert tudományos tényeket mind jobban kiegészítik azok a régészeti kutatások, amelyek Csehszlovákiában és a Szovjetunióban folynak. Ezek a kutatások segítséget nyújtanak ahhoz, hogy igazolják azokat az eddigi feltételezéseket. amelyek a szlávok ősi lakhelyével és az európai fejlődésben elfoglalt helyükkel kapcsolatosak.

A régészeti kutatások bebizonyították, hogy a szlávok az

V. —VII. évszázadban Európa kétharmadát foglalták el. Hasonlóképpen bizonyítottá vált az is, hogy a szlávok a

VI. —IX. században fejlett kézművességgel — kohászattal, kovácsmesterséggel, dísz- művességgel és üvegfeldolgozással — rendelkeztek.

Bitskey István:

Humanista erudíció és barokk

világkép

A KÖNYV ELOLVASÁSA UTÁN nehéz eldönteni, Pázmány prédikátornak volt-é nagyobb vagy netán politikusnak. S ez a mesterkéltnek tűnő szétválasztás még akkor is indokolt lehet, ha biztosan tudjuk, e két „mesterség” a későközépkorban egymástól talán el sem válhatott. Aki prédikátor volt, annak politikusi feladatot is szükségképpen el kellett látnia, s fordítva, aki politizálni akart, annak elengedhetetlen volt megismerkedni a vallási gondolkodás korabeli normáival. Bitskey István könyvének Pázmány-értel- mezése is a fenti szempontok figyelembevételével fogalmazódott meg.

A XVII. század eleji magyar ellentmondásos társadalmi és politikai viszonyok a politikusokat és a gondolkodókat sokféle dilemma elé állították. A tovatűnt középkori állami függetlenség hiánya, a katolicizmus évszázados értékrendjeit kikezdő reformációs hitvilág, s nemzeti lét bizonytalanságának mindennapi tudata, 'mind olyan töprengésre való kihívások, melyekkel nemcsak a politikusi tevékenységnek kellett megbirkóznia, hanem a vallási gondolkodásnak is. A társadalmi fejlődés törvényszerű, belső folyamatai a kortársi elme előtt mindig alternatív formában fogalmazódnak meg. S mivel a választás lehetősége csak meghatározott korlátok közt lehetséges, már az is jelentékeny igényű gondolkodónak számít, aki a reálisan felismerhető alternatívákat pontosan kitapintja. A XVII. század elejének magyar gondolkodói és politikusai között, Pázmány Péter egyik jelentékeny, kétség kívül ellentmondásos egyénisége volt a reális kiútkereséseket kutató gondolkodásnak. Bitskey István könyvében ezt a jelentékeny életutat boncolgatja. pontos filológiai oknyomozással, és árnyalt, szinte mindenre kitekintő gondolati elemzéssel.

MINDEN GONDOLKODÓI TELJESÍTMÉNY mérlegre tevése, s elméleti elemzése

■■■■■■■■a■■■*■■■■■■■■■**<

iaa«iBaaaaaaaaaaaMaa«i*»»M0iaMMMBBBBMMMMM„MBMM„„|||B1||||tJ1B1|||1|^|1|(|1|J|gl|#|Baat|)|a||B(1B||||MBM|i|MMMMjr

számtalan buktatót rejt magában. A szerzőnek, jelen esetben Bitskey Istvánnak, jelentékeny humanista eru- díciója olyan csapdát jelenthet, melyben a vizsgált gondolkodónak, Pázmány Péternek egyfajta ideológiai menlevél is adható. Mentségére legyen mondva a szerzőnek, a könyv csaknem teljes egészében elkerüli azt a buktatót.

A könyvhöz a történész képzettségű recenzens többféle aspektusból közelíthet. Ha meg kíván maradni szakmai illetékessége határain belül, márpedig ez az egyetlen elfogadható alapállás, két dolgot kell a szerzői teljesítménnyel kapcsolatban vizsgálnia. Az egyik, a fentiekben már érintett ellentmondásos időszak, mely tényezőit, összetevőit sikerült az érseknek kitapintania, s a másik, milyen válaszokat adott a megoldásra váró problémákra.

Pázmány, mint ahogy alapjában ez a kötetből is kirajzolódik, egy konszolidált feudális társadalmat tekint ideáljának. Egy olyan organikusan szervezett társadalmat, melyben egyfajta hierarchikus viszony alakul ki az emberek között, de ebben a függőségi rendszerben nem a megkérdőjelezhetetlen rendi tagozódást tartja a legfontosabbnak, hanem a „különbözésnek szépen egybeszerkesztett” rendjét. A társadalom egyenetlen tagozódásait pedig szerencsének és nem „természet szerinti” különbözésnek tekinti. Igaz, a XVII. század elején ez az elvárás egy vágykép volt csupán, de olyan vágykép, mely valóságos történeti realitást is hordozott. S mivel a korabeli gondolkodás alapszövetét a vallási ideológia adta, a pázmányi gondolkodásnak is fontos elemét képezte a társadalomnak erköl. csi-teológiai kategóriákkal való értelmezése. A logikai következetességgel és magas-szintű rációval megformált prédikációs beszédeiből égy konszolidációs társadalomképen túlmenően’ már az univerzálisabb érvényű barokk etika és a társadalomkép igényei fogalmazódnak - meg.

A KÖNYV TOVÁBBI ERÉNYEINEK teljes felsorolása nélkül még két dolgot kívánnák megjegyezni. Történészi műveltséggel olvasva, ez az egyik meglepetése a könyvnek. A magyar tár- 1 sadalomtörténeti és eszmei gondolkodás évszázados kísérőjelensége volt az az • igyekezet, mely oly gyakori következetességgel, s nem csekély buktatókkal, legtöbb- » szőr a magyarságnak és az * európaiságnak a szintézisét ^ kívánta megvalósítani. Páz- 4 mány eszmei kísérleteiben egy következetes Habsburg- pártisággal kimunkált politikai orientációt képviselt. Politikai irányvonalának ez a nyugati orientációja burkoltan a királyi Magyaror- - szág területi integritásának visszaállítását jelenthette, mely egyben jelenthetett kö- , vetkezetes törökellenességet, ■ s ennyiben ténylegesen haladó volt, a későbbiekben ez . a pázmányi gondolkodás megvethette a Habsburg-ki- szolgáltatottság nehezen kikezdhető alapjait is.

A könyv helybeli recenzá- lásával kapcsolatban még egy dologra kívánjuk a figyelmet felhívni. A korabe’i mércével mérve tetemesnek számító kétezer kötetes könyvtár jó néhány darabja található az egri egyházmegyei könyvtárban. Ennek alapos vizsgálatát és tartalmi elemzését a szerző beépítette vizsgálódásaiba.

BITSKEY ISTVÁN PÁZ- MÁNY-INTERPRETÁLÁSA

jelentős nyeresége nemcsak irodalomtörténeti kutatásunknak, hanem tágabban gondolkodástörténeti és eszmetörténeti vizsgálódásainknak is, A monografikus feldolgozás nemcsak a történeti mezőben való értelmezést es viszonyítást teszi lehetővérmt, hanem új utakat jelölhet kio" a további kutatások számára is. Ez a történeti mezőben való közelítés, az árnyalt és finom érzékenységgel kimunkált filológiai ábrázolás példája lehet annak is, a kutatás előtt nincs egyetlen téma sem, melyet tabunak kellene tartanunk.

i Szőke Domonkos

A

vatták a kultúrházat és ebből az alkalomból bált rendeztek a faluban. A legény egykedvűen és kissé unatkozva lézengett a sokadalomban. Ámbár nagyokat kurjantott olykor, ha ismerősre talált, vállára vertek neki is, ő is a cimboráknak, de egy perc múltán már nem volt mit mondania, s nem érdekelte, amit neki mondtak. Ki merre dolgozik, mennyit keres, hol lehetne még többet keresni? — és kész. Minden más csak szószaporítás.

Fél éve, hogy leszerelt, s akkor gépkocsivezetői képesítést és egy táskarádiót hozott haza magával továbbá néhány „beköpést”, amelyek közül főképpen azzal aratott sikert cimborái körében, hogy „olyan vagy, mint egy üzbég versenykecske”.

Nem sokáig fogta otthon a hely — városba ment dolgozni. Munkásszálláson lakott, most látogatóba jött, s ha már meghirdették ezt a bált, elment megnézni, hogy „milyen itthon a piac?”

Sok volt körülötte az- ismeretlen fiatal, akik azóta nőttek fel, amióta ő bevonult, meg eljárt dolgozni. „Nem való vagyok már ide” — gondolta, és mindinkább idegenkedve figyelte a hullámzó sokaságot. Rosszkedve ellenére mosolyognia kellett néha, amikor észrevette, hogy az újonnan eladósorba került lányok némelyike bű- völgetni próbálta bociszemeivel. „Mit akarsz, kis húgyos?” — mondta nekik a tekintetével.

Sodródott a tömeggel a bálteremben, aztán csupán azért, hogy ne múljék el a nap anélkül — leCsák Gyulai

Ő és Q

kért egy lányt. A legcsinosabbat kérte le mindazok közül, akiket eddig látott, mert hiú ember volt és ügyelt rá, hogy olyan partnere legyen-, akivel „nem lehet lebőgni”.

— Hogy mondta a nevét, kedves? — kérdezte leereszkedő fölénnyel, s a gyors ütemű zenére szándékoltan lassan lépkedett, hogy kinyilvánítsa erősebb akaratát.

— Eszter — felelte a lány.

— Jól táncol — folytatta a beszélgetést a legény.

A leány úgy bólintott, mint aki megszokta és unja az ilyen bókokat. A legény új mondatra készült, de ebben a pillanatban lekérték a leányt.

A büfébe ment és grogot rendelt. Korábban féldecizett, de most grogot akart. Ezt is katonáéknál tanulta, a felderítőknél, ahol sokszínű társaság préselődött egybe, és sok mindent lehetett tanulni. Azóta mindig grogot ivott, ha „feldobott” hangulatban volt. Megmagyarázta a csaposnak: miképpen keverje össze a cukrot, forró vizet, rumot, s élvezte, hogy néhány pillanatig az érdeklődés gyűrűjébe került. Aztán igyekezett vissza a bálterembe. Olyan buzgalommal furakodott előre, mintha megállapodott volna valakivel, aki visszavárja.

Ä lány még az előbbi fiúval táncolt, tehát nem kérhette le. Hirtelen ötlettel nyakon csípett egy közelében bámészkodó ifjút.

— Megtennél egy szívességet, Kelemen?

— Dávid vagyok — felelte a fiú némileg sértetten.

— Nahát, én Góliátot "csinálok belőled. Látod azt a lányt? Abban a piros ruhában, barna hajjal? odalépsz hozzá és lekéred.

— Nem tudok rokizni.

— Akkor keringőt jársz. Ne törődj vele, ott leszek a nyomodban.

Előreküldte a fiút, s egy perc múltán ő is a lány mellett állt.

— Szabad? — hajolt meg diadalmasan, ámde ugyanebben a pillanatban másik legény is táncra kérte a lányt, aki hirtelenében nem tudta: miképp döntsön.

— Egy az ízlésünk, pajtás — mondta a . katonaviselt gúnyos mosollyal, aztán kicsikét félretolta a kakaskodni készülő másik fiatalembert. — Ne légy szomorú. Majd legközelebb...

Átkarolta a lányt és eltáncolt vele.

— Maga mindig ilyen erőszakos? — kérdezte a lány.

— Nézze, kicsi Eszter, maga körül olyan nagy a forgalom, hogy nem férhetek másképpen a közelébe.

— Pedig ez magának most nagyon fontos lett...

— Nem most lett fontos. Régóta figyelem magát, nemcsak itt a bálban, hanem már korábban is.

évek óta követem minden lépését, és csak a megfelelő alkalomra vártam, hogy ...

Megindult a malom. „Nyomta a sódert” a legény. Őrölte az időt és az áldozat ellenállását. Lapátolta a szavakat, mint a világ minden udvarló legénye, s csak az a csodálatos, hogy az ilyen talmi szótenger hullámcsapásaitól olyan gyorsan összeomlik a másik nem védelmi rendszere, akár Jerikó falai a harsona hallatára.

A leány, távolságot tartva, kicsikét lebiggyesztett ajakkal hallgatta, olykor azonban feltekintett, s érdeklődéssel figyelte a neki- hevült legényt, aki bőségesen sorolta az elmúlt időkben megragadott alkalmakat, hogy ha csupán egy pillanatra is, de megláthassa „szíve választottját”.

— Csak az az érdekes — mondta a lány, — hogy apukámat két hónapja helyezték ide, a vasúthoz. Azelőtt soha nem voltam itt.

Hátravetett fejjel nevetett, any- nyira mulattatta a legény megrökönyödése.

— Akkor is igaz, amit mondtam — folytatta a legény egy kis szünet után. — Ha nem láttam is, láttam magát. Legalábbis: mindig akartam látni. Ezután pedig egész biztos, hogy mindig akarom látni...

Búcsúzásnái sután sikerült a csókja, mert a lány, akár a füst, kiúszott a karjai közül, s igyekezett szigorú tartású két nagynénje után, akik a helyes magaviselet zsandáraiként lépkedtek a helytelenül viháncoló, felhevült fiatalság között, az eperfákkal szegélyezett báli utcán.

Derengett a hajnal, hűvösség borzolgatta a legényt, de konok elszánással követte az előtte lib- benő-pirosló gyönyörűséget. Volt egy pillanat, amikor hátrafordult a lány, röpkén a legényre nézett,

aki ettől a nézéstől úgy érezte hirtelen, hogy el kellene mozdítani egy hegyet, de nem volt hegy áz alföldi faluban. Az égre nézett, hogy azzal kellene talán valamit kezdeni. Egyszer csak megállt, hosszan maga elé nézett, és azt mondta magának: „Lehet, hogy becsavarodtam?”

Az udvar hátuljánál, a kerítésükön mászott be, és egyenesen az istállóba ment. Ott akart ledőlni a hátralevő pár órára, hogy ne zavarja fel szüleit.

— Hol a szakramentumban csavarogsz ilyen sokáig?! — szólt rá apja a kút mellől. Már ébren volt, vizet húzott az ellős tehénnek.

— Eldumáltuk az időt a haverokkal — dünnyögte a legény, s igyekezett az ólba, hogy ne kelljen apjával vitázni.

— Eldumáltuk ... Mindjárt reggel lesz... — morgott az apa.

— Maga fekszik itt a vackon?

— Ledőlhetsz, ha akarsz. De nem sokáig alhatsz már.

Hanyatt feküdt a legény, és nézte a hajnali félhomályt. Apja halkan csörgött a vödörrel.

— Mondja, — szólalt meg a legény —, gondolt már maga arra, hogy milyen pocsék dolog az élet?

— Jobb lenne, ha bemennél. Hűvös van itt.

— Hát arra gondolt-e, hogy milyen felséges dolog az élet?

— Aludj, mert mindjárt kelned kell. Megy a vonatod.

„Igen •— gondolta a legény. — Megy a vonatom. De nem megy már sokáig. Valószínűleg hazajövök". — Sóhajtott és a fal felé fordult. Nézte a vékony mészré- teg alatt dudorodó szalmaszálakat, a fal testének finom erezetét. Sóhajtott és azt mondta: „Ügy látszik. csakugyan becsavarodtam”. Lehunyta a szemét, és megjelent előtte a bál, meg a lány.

i