Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-25 / 276. szám
Hz egész nép ügye A nők tanulása kulcskérdés Ä KOMMUNISTA PARTOK kongresszusai általában ' kiemelkedő eseményei országuk politikai életének. Teljesen nyilvánvaló és egyértelmű ez a szocialista országokban, ahol a párt irányító, vezető szerepet tölt be.'A kongresszusok mélyreható elemzéssel vizsgálják az ország mindenoldalú fejlődését, a belső adottságaik és a külső feltételek gondos számbavételével mérlegelik az előrehaladás ütemét, színvonalát, főbb irányainak súlyát stb. Mérlegkészítés és programadás ez, amely minden szempontból nagy felelősséget és körültekintést követel. A politikában otthonosabban mozgó emberek, a hozzáértőbbek tudatosabban értik ezt, de a szélesebb közvélemény előtt is nyilvánvaló, hogy a párt kongresszusa olyan közéleti esemény, amely döntően meghatározza az ország további fejlődését, a társadalmi élet alakulását. Ezért is mondhatjuk, hogy a kongresszus a társadalmi életben betöltött szerepénél fogva a párttagságon túl közügyé minden állampolgárnak. A kongresszus nemcsak mérlegkészítő és programadó szerepénél fogva válik közüggyé. Politikai rendszerünk mechanizmusának működéséből, demokratikus közéletünkből eredően a pártonkí- vüliek sem pusztán passzív' szemlélői a kommunisták parlamentjének. A Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek nyilvánosságra hozatala a közeljövőben módot és lehetőséget ad majd arra, hogy társadalmunk minden rétege a tömegszervezetek, a mozgalmi szervek és a közélet más fórumain keresztül kifejtse véleményét a párt politikájáról, elmondja javaslatait, gondolatait. Nemcsak egyszerűen politikai lehetőség ez nálunk, hanem politikai szükséglet, a párt igénye a szövetségesekkel szemben.• Ez a magatartás teljes' s mértékben összhangban van a szocialista demokráciával és annak fejlesztésével kapcsolatos félfogásunkkal. Ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy bármilyen magas fokú is a párttagság aktivitása, a párt ezt az össznépi eszmecserét egyáltalán nem nélkülözheti. A párt kongresszusa tehát azért is általános érvényű közügye a magyar társadalomnak, mert rétegei felelősségteljes résztvevői, aktív közreműködői a politika alakításának. Minden túlzás nélkül állíthatjuk: a kongresz- szus politikai előkészítésének egyik legalapvetőbb kérdése, hogy milyen széles körű és aktív politikai közvéleményt tudunk mellette kialakítani. PARTSZERVEZETEINKBEN javában folynak a kongresz- szusi felkészülés munkálatai. Mostanában kerülnek megtartásra a beszámoló taggyűlések, amelyek a pártszervezetek, a helyi politikai élet elmúlt öt esztendejéről adnak számot és jelölik meg a további teendőket. Ez a helyi viszonylatokra konkretizált számvetés és feladatmeghatározás sem kizárólag belső pártügy. Legalábbis politikai értelemben sokkal szélesebb, általánosabb közügyről van szó. Sok tekintetben ez még közvetlenebbül érinti az adott terület valamennyi dolgozóját, mint a nagy országos jelentőségű ügyek. Ezért természetesnek kell tekintenünk minden olyan törekvést, amely a pártonkívüliek legszélesebb körű politikai "bevonását, aktivizálását célozza. Most, amikor gondjaink a nemzetközi életben és belső gazdasági helyzetünkben a korábbitól bizonyos vonatkozásokban nehezebbek, igen nagy jelentősége van a végletektől mentes realitásérzéknek. Nem indokolatlan felhívni a figyelmet arra, hogy esetenként akad példa a végletes szemléletre: az úgynevezett lakkozásra épp úgy, mint a távlatokat vesztő szkepticizmusra. Az MSZMP- nek az elmúlt több mint húsz esztendőben egyik legnagyobb erénye éppen a szélsőségektől mentes reális politika vitelében nyilvánult meg. „A XII. kongresszusra készülődve — mondotta Kádár elv- társ a csepeli aktíván — őszinte óhajunk — és ennek megfelelően kell dolgoznunk —, hogy a kongresszus erősítse meg pártunk fő politikai irányvonalát, amelyet nem kevés idő alatt formáltunk ki. Ehhez hozzáteszem — folytatta — politikánk kollektív munka eredménye. Amennyire csak lehetséges volt a nép legszélesebb körét bevontuk kialakításába és a tennivalókat is közösen vitattuk meg. Valójában ez az alapja a pártegységnek és a szocialista nemzeti egységnek is. Politikánk töretlensége további fejlődésünk, erősödésünk biztosítéka’’. ENNEK A POLITIKÁNAK további nagy erénye, hogy mindig nyitott maradt az élet új jelenségeire, megfelelően reagált azokra. S ez így van most is, amikor a politikát meghatározó körülmények sok tekintetben minden korábbitól eltérőek, tartalmukban és formáikban is újszerűek. Pártunk méltatlan lenne vezető szerepére, ha mindezeket figyelmen kívül hagyná, s nem számolna politikai konzekvenciáival. „Kongresszusunk az életeleven kérdéseit napirendre tűző, azokban határozottan eligazító tanácskozás lesz’’. Kádár elvtársnak ezen szavai értelemszerűen vonatkoznak a helyi, területi tanácskozásokra is, ennek szelleme bizonyára áthatja majd a pártonkívüli társainkkal folytatott eszmecserénket, a kongresszusi párbeszédet. Azt is természetesnek kell tartanunk, hogy minél nehezebb feladat előtt állunk, s gondoktól súlyosabban , terhelt életünk, annál nagyobb szükség van a társadalom legszélesebb körének segítőkész közreműködésére, javaslataira, cselekvő aktivitására, minden tartalék feltárására és hasznosítására. Mai problémáink természete is olyan, hogy azon csak az egész nép tevékeny részvételével lehetünk úrrá. A LEGSZÉLESEBB társadalmi részvétel a kongresz- szus politikai előkészítésében és a párt mélyen átérzett felelősségtudata szoros kölcsönhatásban erősíti egymást. E gondolatokat fejezik ki Kádár elvtárs szavai: „Pártunk a munkásosztály pártja, de történelmi felelősségünk úgy alakult, hogy immár az egész népért, nemzetünkért vagyunk felelősek, és e szerint kell megoldanunk az előttünk álló feladatokat". A Magyar Szocialista Munkáspárt egész népünk érdekeit képviseli. Rákos Imre B statisztikai adatok szerint a nők foglalkoztatottsága csaknem teljesnek mondható. A munkaképes korú nők 78 százaléka vesz részt a termelő munkában, ez az arány megyénkben 75 százalék. Az aktív keresők között a nők aránya 44,7 százalék, megyénkben valamivel kevesebb, 43,2 százalék. Ez a szám önmagában is mutatja, hogy a nők helyzetéről szólva, a tényleges dolgozóknak csaknem feléről beszélhetünk. Közel 10 esztendeje, hogy párthatározat született a nők helyzetéről, politikai nevelésének fontosságáról, munka- és életkörülményeik javításáról, a vezetésbe való aktívabb bevonásukról. E 10 esztendő mérlegét vonta meg tulajdonképpen pártunk Politikai Bizottsága, amikor napirendre tűzte annak vizsgálatát, hogyan valósultak meg a mindennapi életben a határozatban foglaltak, s egyben a tapasztalatok, az eredmények alapján megszabta a feladatokat is. Egészen pontosan fogalmazva nem új feladatokról van szó, csupán arról, hogy az eddig megvalósítottak alapján előtérbe kerültek egyes dolgok. A Politikai Bizottság ez év október 16-i határozata jobban az egyes területekre szabta meg a feladatokat, túl az általános tennivalókon, némileg módosítva a sorrendet. A nők foglalkoztatottsága tulajdonképpen elérte a kívánt szintet, leegyszerűsítve a dolgokat, nyugodtan kimondhatjuk, hogy aki részt kíván venni a termelő munkában, annak a lehetőségek adottak. Máshogy alakul a kép a nők foglalkoztatottságáról, ha azt vizsgáljuk, hol dolgoznak ezek az asz- szonyok. Erre irányította a figyelmet a határozat, amikor feladattá tette annak vizsgálatát, miért és milyen körülmények között nőiesednek el egyes pályák. A magyarázatok között ugyanis fellelhető, hogy az elnőiesedő pályákra egyáltalán nem jellemző a magasabb kereseti lehetőség. Példának elég a kereskedelmet említenünk, s még hozzásorolhatjuk a pedagóguspályát is, hiszen az utóbbi időkben történt bér- intézkedéseket megelőzően, ez sem tartozott a valóban jól fizetett munkák közé. A foglalkoztatottsággal kapcsolatban érdekes adat szolgáltat alapot a további, mérlegeléshez. A nyugdíjas korú nők közül körülbelül 170 ezren folytatják az aktív munkát, ez a szám a férfiaknál 100 ezer. A különbség nem egyszerűen azt tükrözi, hogy a nőknek az 55. év betöltése után még nagyobb a felhasználatlan energiájuk, hanem azt is, hogy épp a fent említettek miatt, a nők nyugdíja jóval szerényebb. A bérezésről beszélve általában felmérői a nők szakképzettségének hiánya. Nagyon nagy lépést tettünk előbbre ebben az elmúlt 10 esztendő alatt, de közel sem akkorát, hogy az ellentétek megnyugtatóan oldódjanak. A nők szakképzettségének emelésére a határozat újra és ismételten, nyomatékosan felhívja a figyelmet, hiszen más kérdések is kapcsolódnak ehhez. Egy számadat: a szakközépiskolákban, szakmunkásképzőkben továbbtanulók között a lányok aránya még mindig alacsony. A már beiskolázottak közül jóval nagyobb mértékben morzsolódnak le a lányok. S még egy: a tovább nem tanulók között a lányok aránya 73 százalék. Ha ehhez a számhoz még hozzáadjuk, hogy* a gimnáziumokban viszont — melyek semmiféle szak- képesítést nem adtak —, a lányok aránya messze magasabb, már nem is nehéz levonni a végső következtetést. A szakképzettség megszerzésében még a fiataloknál is nagyon is sok a tennivaló. Mert azt ugyan lehet magyarázni — és ez a magyarázat elfogadható is —, hogy a korábbi korosztályok lehetőségei jóval korlátozottabbak voltak, de arra már nehezebb a magyarázat, hogy a felnövekvő korosztály tagjai között miért nem csökken a különbség. Ez irányítja rá fokozottan a pályaválasztásra is a figyelmet. Hangsúllyal foglalkozik a párthatározat a gyesen levő nők tanulásával. Számtalanszor elhangzik, s a gyesen levőkre nézve negatív fogalmazásban, hogy nem használják ki tanulásra a három évet, vagy abból legalább a másfelet. Arról már általában kevesebb szó esik, hogyan használhatnák ki. Mert nem elegendő önmagád bán az, hogy megszervezik a( tanfolyamot. Segítséget kell adni ahhoz is, hogy a nőkf erre az . időre elhelyezhess sék gyermekeiket. Foglalkozik a bérhelyzet^ tel és a munkakörülményekkel is a határozat, s is-j mét elgondolkoztató adat) hogy a nők munkakörül^ ményeinek javítására, több műszakos foglalkoztatásuk! megszüntetésére való töreki vés ellenére országos szin4 ten több a váltott műszak-* bán dolgozó nők száma (43 százalék), mint a férfiaké.' (Ott ez az arány csak 30 százalék.) Ez önmagában is elgondolkoztató! Szorosabb vizsgálat után kiderül, ez aa- eltolódás a bérek közötti differenciálásra is visszavezethető. A nők a műszakJ pótlékok miatt vállalnakl többet. Vannak olyan helyzetek,1 amikor a nők szakképzettségének hiánya indokolja a bérkülönbséget. De vannak még mindig indokolatlan el-* térések is. Például nem egy helyen azért adnak alacsonyabb órabért a nőnek, mert az nem túlórázhat a család miatt, s ugyanakkor magasabb besorolást a férfinak) mert arra úgymond számítani lehet. De hát szabad-e, lehet-e hátrányosabb helyzetbe hozni a nőket csak azért, mert családot nevelnek, mert a régi hagyományos munkamegosztás alapján nekik valóban több a dolguk a második műszakban? Foglalkozik a határozat a nők vezetésbe való bevonásával, s noha van változás,' továbbra is feladatként határozza meg a körültekintő, s nem a statisztikai szemléletre támaszkodó munkát. Ám, hogy a nők nagyobb tömegét vonják be a vezetésbe, némi szemléletváltozásra van szükség ahhoz is, hogy alacsonyabb szinten kezdjék el, s ne hivatkozzanak arra, hogy felsőbb szinten sem nagy az előbbrelé- pés. összevetve mindent, jog-' gal állapíthatták meg, hogy az’1970-es párthatározat óta sokat javult a nők helyzete,1 Sokat, de nem elegendőt. A feladat tehát változatlanul nagy a továbbiakban is. És nem egyszerűen nőkérdésről van szó, hanem dolgozó népünk majd feléről. Deák Rózsi A bronzkorona Fotó: Perl Márton Fiatal kora ellenére sok küzdelmes év áll Keresztesi Lászlóné, a tiszanánal termelőszövetkezet — és egyben a községi pártbizottság titkára — mögött. S minden bizonnyal: előtt. A gondok szinte már megszületésekor szegődtek kéretlen vendégként mellé: kéthónapos volt mindössze, amikor édesanyjával Atány- ból átköltöztek Tiszanánára, a Galambos-tanyára, ahol is a mama és kislánya számára bizony, nagyon nehéz évek következtek. (Az apa nélküli gyermekkor hátrányait ma is érzem: nincs elég önbizalmam. Egy kicsit úgy vagyok vele, mint kislánykoromban, amikor minden osztálytársam ,,különb” volt nálam, hiszen nekik volt édesapjuk — nekem, nem. Felnőtt koromra ez az érzés annyiban mődosult, hogy idegenekkel szemben eleinte kisebbségi érzésem van, úgy érzem, többet - tudnak, értékesebbek, mint amilyen én vagyok.) A sok gond ellenére Margó — Keresztesiné — beiratkozhatott az egri Szilágyiba, és ezért nem tud elég hálával édesanyjára gondolni, mert ez kizárólag az ő áldozatkészségének volt köszönhető. Margó pedig azzal igyekezett viszonozni valamit ezért, hogy lehetőségeihez képest eredményesen tanult. („Simán”, tehát négy év alatt végeztem el a gimnáziumot, egyszer sem kellett ismételnem, bukások, osztályismétlések nélkül szereztem meg az érettségit 19C6-ban.) Az első —, immár felnőtt — sikernek az számított, hogy otthon, Tiszanánán el tudott helyezkedni a Petőfi téeszben. Bérelszámoló számára volt hely —, így bérelszámoló lett. Aztán adminisztrátor. Aztán — nem kis minőségi ugrással — személyzeti vezető, 1970-től. (Az emberekkel való állapdó foglalkozás már kezdetben, KISZ-es koromtól kezdve valósággal lételemem volt. Sokat segített a „velem született” tartózkodás leküzdésében, illetve csökkentésében. Bizonyára, hogy ezért is annyira megszerettem a KISZ-t, és hogy érettségi után egv évvel, 19G7-ben már a párt tagja lettem.) A korántsem könnyű —, és néha nem is nagyon népszerű — személyzetis munka éveken át tartott, és ekkor már messze volt Keresztesi Lászlóné attól, hogy feladatát kizárólag gazdasági tevékenységként lehetett volna értékelni. Politikai megbízatás volt ez a javából, és csakúgy, mint korábbi munkaköreiben, itt is „állta a sarat" —, amiből éppen elég van Tiszanánán —, jól megfelelt, bizonyított. párttagsága őt választotta meg párttitkárnak, s ebben a beosztásban rövidesen függetlenítik. Üjabb egy év múlva már nemcsak a téesz-, de a községi pártbizottság titkára is. (Ügy gondolom, egyenes folytatása lehetett ez annak, hogy a KISZ-munkát olyan nagyon megszerettem. Jó iskola volt az, hogy a mozgalomnak éltem, hogy ott szerettem lenni mindig az emberek közt. Ez a tulajdonságom itthon sem változott meg, tagja voltam a vb-nek, reszortfeladatok megoldásában vettem részt, beletanultam! 'beleértem a pártmunkába.) Fiatalon került tehát felelős posztra Keresztesiné, és bizony ennek egyáltalán nem volt könnyű megfelelni. Mindjárt az első „gond”, hogy sok idősebb emberrel kellett együtt dolgoznia, akik kétségtelenül sok tapasztalattól rendelkeztek, de akik, közt olyanok is akadtak, akik bclecsontosodlak a „ha nem megy, ne erőltessük” — meggondolásba. Ennek következtében aztán nem egy testületi ülés bizonyult korábban határozatképtelennek, ami természetesen nem megengedhető gyakorlat. (Rám várt az a feladat, hogy változtassak, és volt is sok elképzelésein, első és legfontosabb helyen ezek közt az szerepelt, ho°:y szilárdítsuk meg a rártfe- gyelmet. Ne legyenek nem megtartott taggyűlések —, hogy mást ne -mondjak.) Bizonyított és bizalmat kapott: a termelőszövetkezet Tehát: a fegyelem helyre- állítása, a „jól van úgy, ahogy van” elmélettel való szembenállás, még akkor is, ha annak képviselői közt idősebb emberek sorakoznak. (Itt tíz-egynéhány éven át egyetlen fegyelmi nem volt. Aztán, hogy én lettem a titkár, összegyűlt néhány. Arra azonban mindig nagyon ügyeltem, hogy igazságtalanul senki se részesüljön elmarasztalásban. Emberségében senkit sem szabad megsérteni. Ha valaki hibázott, megmondtuk neki, és együtt beszéltük meg, hogyan javítsunk rajta. Nálunk a következetlenségnek, a szeszélyességnek nincs helye a vezetésben.) Nem volt tehát, és nincs harag. Ellenkezőleg: a „küzdelem” eredményeként Keresztesi Lászlóné közelebb került az emberekhez, jobb lett a kapcsolat, jobban megbíztak benne, és jó néhány személyes kérdésben kérték ki azóta is tanácsait, megfontolt, higgadt véleményét. Munkája elismeréseként már kézzelfogható elismeréseket is kapott: a mezőgazdaság kiváló dolgozója cím tulajdonosa és egy KlSZ-ér- deméremé. (Ezekre nagyon büszke vagyok. Nem kivagyiságból, de azért az mégis valami, liogy dolgoztam, és most már hetedik éve egyfolytában tanulok mellette. Politikai gazdaságtan tagozaton most végzem a szakosító utolsó évfolyamát, jövőre államvizsgázok. En tehát kikerülök az iskola padjaiból, a kisfiam pedig elkezdi: ovisból iskolás lesz... De ez már „más tartozik»- jóllehet^ úgy érzem, hogy a közösségi életet egyre nehezebb elválasztani a családitól: át-meg átjárják egymást.) Margó, munkásőr is. Most, a legutóbbi fegyveres erők napján munkásőr emlékjelvényt kapott. Üjabb elismerés tehát a korábbiakhoz, és ő nagyon örül neki, de erre most nincs sok idő, mert sajnos a termelőszövetkezet rossz év zárása előtt áll, rengeteget kell töprengenie a „hogyan tovább?” kérdésen, aztán ott van a nehezen készülő cipőüzem gondja, ahol 300 körüli munkáslétszámra lenne szükség, de kevés az érdeklődés, jelenleg jó, ha 150-en dolgoznak, és az orvoshiány a faluban, és, és .. I (Sajnos, sok mindenben nem sikerült még előrelépnünk, rengeteg feladatunk van. Nemrégiben éppen egy ilyen kérdés megbeszélésén voltam bent a járási párt- bizottságon, és amikor azt megbeszéltük, úgy „mellékesen'’ megkérdezték tőlem, hogy készülök november 7-re? Mondtam, készülök, mire: — Hát csak készülj is, öltözz ki szépen . . Akkor már sejtettem, hogy itt „lesz valami”, és egy héttel az ünnep előtt megkaptam az értesítést, hogy a Forradalom 62. évfordulója alkalmából a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntettek ki. Most úgy érzem, boldog vagyok, ez eddigi munkám koronája.) B. Kun Tibor ,Nwism&...
