Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-25 / 276. szám

* 0 Heti külpolitikai összefoglalónk A hét 3 kérdése Mi volt a jelentősége Gro­miko szovjet külügymi­niszter madridi és bonni látogatásának? A Franco-uralom megdön­tése és a spanyolországi pol­gári demokratikus fordulat óta Moszkva és Madrid kap­csolatai fokozatosan kiala­kultak és most már odáig fejlődtek, hogy sor kerülhe­tett Gromiko hivatalos láto­gatására is. Először lépett spanyol földre ilyen magas rangú szovjet államférfi. Elsősor­ban a kapcsolatok elmélyí­tésének lehetőségeiről tár­gyalt, de fontos nemzetközi kérdések is szóba kerültek, mint például az új összeuró­pai találkozó előkészítése, meg a „fegyverkezés vagy enyhülés” alternatívája. 1980. november 11-én kell összeülnie a helsinki folyta­tásaként elkönyvelhető mad­ridi értekezletnek, időben ez sincs tehát távol. Még időszerűbb kérdés a NATO fegyverkezési prog­ramjának ügye: december 10-e táján döntenek az „at­lanti” külügyminiszterek ar­ról, hogy Pershingek és cirkáló rakéták megjelenje­nek-e a nyugat-európai or­szágokban, s ha igen, mi­kor és hol? Igaz, Spanyol- ország nem tagja a NATO- nak, de Brüsszelből és Wa­shingtonból gyakran nyo­más nehezedik rá, hogy csat­lakozzék ... S természetesen a spanyol politikai életben vagy a hadseregben is akad­nak, akik — mert a Franco- időkből maradtak meg — nem nagyon' kéretnék ma­gukat. Gromiko viszont madridi tárgyalásai során nagy nyomatékkai hangsú­lyozta a Szovjetunió elköte­lezettségét, az enyhülési po­litika mellett. Bonnban még nagyobb te­ret kapott az enyhülés és a leszerelés kérdéscsoportja, szemben azzal a ténnyel, hogy — mint a szovjet kül­ügyminiszter a látogatása végén megrendezett sajtó- konferencián kijelentette — sajnos, a nyugatnémet kor­mány késznek mutatkozik igent mondani a NATO-ter- vekre. Gromiko négy órán át tárgyalt Schmidt kancellár­ral is, miután többször talál­kozott Genscher külügymi­niszterrel. Kijelentésének már csak azért is meglehe­tett a súlya: a NATO-orszá- gok szétrombolják a tárgya­lási alapokat, ha a rakéta­fegyverek nyugat-európai el­helyezésére vonatkozó dön­tést keresztülhajszolják... Gromiko Bonnban a brüsz- szeli NATO-ülést megelőzően nyilván az utolsó személyes és közvetlen, komoly és ala­pos figyelmeztetéssel élt az „atlanti” politikusok címére. Hogyan reagál a Nyugat az iráni eseményekre? S általában az iszlám világ­ban jelentkező Amerika- ellenességre? E sorok írója az elmúlt hetet Párizsban töltötte, s a francia fővárosból köze­lebbről láthatta-érzékelhette a Nyugat nyugtalan reagálá­sát: a nyugat-európai or­szágok remegnek az olaj­ellátásukban esetleg bekö­vetkező zavarok miatt, hi­szen az NSZK, Franciaor­szág, Nagy-Britannia mind­egyike legalább évi 10, ha nem 20—25 millió tonna ola­jat kap Iránból! Öva intik Amerikát az elhamarkodott lépésektől, hiszen például egy fegyveres akció éppen az iráni olajforrás eldugulá­sával járhatna. A polgári sajtó katonai szakértői egy- re-másra latolgatják ugyan, hogy az amerikai hadsereg kommandóakciókra éppúgy képes lenne, mint az Indiai­óceán közeli vizeire vezé­nyelt két repülőgép-anya- hajóról légitámadások végre­hajtására, de mindig hozzá­tették, hogy „Teherán nem Entebbe”, s hogy az iráni tömegek ellenállása a kato­nai eszközöket eleve hatásta­lanokká teheti. Csak fokozta a nyugat­európai fővárosokban ta­pasztalható izgalmat a mek­kai nagyrhecset elleni, isme­retlen eredetű támadás és az a tény, hogy számos arab országban a mekkai eseményekről szóló híreket az az állítás kísérte, amely szerint a nagymecsetben történtekhez köze lenne az USA-nak! Erre fel rohanta meg a tömeg Iszlámábádban, Pakisztán fővárosában az amerikai nagykövetséget, ki­fosztotta, porig égette, — vajmi kevés vigasz lehet Washington számára, hogy Ziaul Hak tábornok hiva­talosan bocsánatot kért mi­atta. Szaúd-Arábia belügy­minisztere cáfolatot adott ki, hogy bármilyen politikai háttere lett volna a nagyme­cset elleni támadásnak, csak vallási okokat emlegetett. Szaúd-Arábia ugyanolyan fontos ország a Nyugat szá­mára, mint Irán — az olaj­ellátás szempontjából. Sokan imádkozhattak Londontól Rotterdamig, hogy a mekkai nagymecset ügye simán ér­jen véget, különben az a ve­szély fenyegetett: ha ott vér folyik, nem folyik tovább olaj. Mi áll a közös piaci el­lentétek hátterében? Most Írországon a sor, hogy elnököljön a közös piaci „kilencek” különböző fórumain, az ír fővárosban kerül sor a Közös Piac kor­mány- és államfőinek esedé­kes csúcstalálkozójára. A dublini „európai tanácsúié' sen” — mert ez a hivatalos elnevezés — Nagy-Britannia játssza a fenegyerek szere­pét, s hangozzék bármily furcsán, egy törékeny asz- szony, Mrs. Thatcher vállal­kozott erre. A „vaslady” (így nevezi az angol sajtó) fejébe vette, hogy ezután kevesebbet fog fizetni Nagy- Britannia a „kilencek” kö­zös költségvetésébe, mert túlzottnak tartja, hogy 1980- ban ennek a brüsszeli költ­ségvetésnek az egyötödét az angolok teremtsék elő ... A Közös Piac mezőgazda- sági politikájával sincs ki­békülve a londoni miniszter­elnök-asszony. Nagy-Britan­nia olcsó áron vásárolta ed­dig például a birkát egykori piacairól, így Űj-Zélandból, viszont a maga birkáit a francia piacra a breton vagy a burgundi parasztok árai­nál olcsóbban akarta szál­lítani ... Viszont az angol kormány nem engedélyezi partjainak közelében a ha­lászatot a Közös Piac többi országa hajóinak. (A múlt héten is feltartóztattak egy francia halászhajót, amely langusztát vitt volna a fran­cia ínyencek asztalára.) Baj van a vajjal is: a közös piac eladatlan vajhegyeit csak a „kilencek? közös hoz­zájárulása alapján alacso­nyabb áron lehetne eladni, ám az angolok ezt sem haj­landók vállalni. A Közös Piac dublini csúcstalálkozóján kialakuló vitának próbája volt Gis- card d’Estaing francia köz- társasági elnöknek a hét ele­jén Thatcher asszonnyal folytatott heves, de meddő alkudozása. A közös piaci helyzetkép nem lenne teljes, ha nem említenők meg, hogy a jövő héten Moszkvába látogat a brüsszeli „kilencek” egy kül­döttsége, hogy a KGST és a Közös Piac leendő kapcsola­tairól tárgyaljon. A nyugat­európai gazdasági integráció belső gondjain is enyhíthet­ne talán, ha az európai ke­reskedelem harmonikusabbá válhatnék és Kelet meg Nyu_ gat között sok vámsorompó, megannyi korlátozás, szá­mos hátrányos megkülön­böztetés megszűnhetnék. Pálfy József A hét eseményei képekben A teheráni USA-nagykövetséget hetek óta megszállva tartó muzulmán fiatalok szabadon engedték néhány túszukat. Ké­pünkön: az elbocsátott amerikai állampolgárokat szállító gépkocsi elhagyja a külképviselet területét Andrej Gromiko a héten Spanyolországban és a Német Szö­vetségi Köztársaságban tárgyalt. Képünkön: a szovjet kül­ügyminisztert fogadta János Károly spanyol király is (balra) (Fotó — AP — MTI — KS) A héten tartotta XII. kongresszusát a Román Kommunista l’árt. Képünkön: a kongresszus megnyitó ülése (Fotó — Agerpress — MTI — KS) Gromiko hazautazott Bonnból Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter négynapos hivatalos NSZK-beli látoga­tását befejezve szombaton délelőtt elutazott Bonnból, összesen 15 órás tárgyalásain Helmut Schmidt kancellár­ral, Karl Carstens köztársa­sági elnökkel és Hans-Diet- rch Genscher külügyminisz­terrel elsősorban az európai biztonság aktuális problémáit tekintették át. Szó esett ezenkívül a kétoldalú kap­csolatok alakulásáról és a nemzetközi élet számos kér­déséről is. A nyugatnémet sajtókö­rökben nagy feltűnést keltett Gromiko péntek esti bonni sajtóértekezlete. Ezen a szov­jet külügyminiszter megerő­sítette kormányának készsé­gét a kelet-nyugati leszere­lési tárgyalások azonnali megkezdésére, ugyan akkkor figyelmeztette a NATO-t: fäNewma ] t»79. november 25. vasárnap amennyiben a Nyugat-Euró- pának szánt új amerikai atomrakéták gyártása mellett dönt, önmagát fosztja meg a fegyverzetcsökkentési tár­gyalások lehetőségétől. A bonni kormány első ál­lásfoglalásában eredményes­nek minősítette a szovjet— nyugatnémet konzultációt. Genscher külügyminiszter péntek esti televíziós nyilat­kozatában elismerte, hogy a két kormány nincs egy véle­ményen a katonai erőegyen­súlyt illetően és jelezte: az NSZK továbbra is kitart a NATO-rakétákkal kapcsolat- bari december elejére várha­tó döntés mellett. Ugyanakkor reményét fe­jezte ki, hogy továbbra is nyitva marad az út a két- és sokoldalú tárgyalások előtt a katonai enyhülés folytatásá­ra. Genscher utalt arra, hogy jövő évben Schmidt kancel­lárhoz hasonlóan Moszkvába látogat a szovjet kormány meghívására. Ezt a lehetősé­get a nyugatnémet vezetők újabb tárgyalásokra akarják kihasználni. Ismét az utcán a The Times... (Fotó: AP — MTI — KS) A Times-story Egy intézmény újjászületik „Az újság megjelenése szünetelni fog” — jelentette be 1978. november 30-án a londoni The Times vezér­cikke. Figyelembe véve, hogy a legtekintélyesebb angol na­pilap legközelebbi száma csak most november 13-án került ismét az újságárusok­hoz, ez a megfogalmazás igencsak enyhének bizonyult A Times majd két évszá­zados történetében (1785-ben alapították!) példa nélküli, csaknem egyesztendős szü­net oka a nyomdászszakszer­vezetek és a kiadó közt fel­merült ellentét volt. A lap­tulajdonos, a kanadai Thom- son-konszern csökkenteni akarta a Times munkáslét­számát (4300-ból mintegy 1000 alkalmazott elbocsájtá- sát tervezték) és saját el­képzelései szerint szándéko­zott végrehajtani a lap kor­szerűsítését. Többek között meg akarták fosztani a sze­dőket az újonnan bevezetett számítógépes fényszedési . technika kezelésének kizáró­lagos jogától, s követelték a vadsztrájkok megfékezését, amelyek évente 10—12 mil­lió példányos kiesést okoz- tak. A cég arra számított, hogy a munkások kizárása, az új­ságírók és a nyomdászok szembeállítása az idő múltá­val meghátrálásra kényszerí­ti a szakszervezeteket. Nem így történt: a munkaügyi vi­ták a hónapok teltével sem hoztak eredményt. A nyugat- európai országok nyomdá­szainak szolidaritása pedig megakadályozta azt, hogy a lapot esetleg Nagy-Britanni- án kívül állítsák elő. (Elő­ször az NSZK-ban, később Portugáliában tervezték leg­alább heti egy szám megje­lentetését.) A kanadai tőkéscsoport számára az újság kiesése már komoly gondot jelentett. Elsősorban nem is anyagi­lag, hiszen a Times sokáig deficites volt. (Ráadásul a Thomson International egyéb üzletei, például az északi­tengeri kőolaj-érdekeltség^ évente százmilliókat hoznak.) A sajtóvilágnak, a közvéle­ménynek viszont hiányzott a Times megszokott hangja. Érthető: az újság több egy egyszerű napilapnál; brit nemzeti intézményszámba megy! Nevezik a brit ural­kodó osztály hirdetőtáblájá­nak is, utalva arra, hogy „Születések”, vagy „Házassá­gok” rovatában szerepelni társadalmi rangnak, ese­ménynek számított.' Rossz­májú londoni viccek szerint az elmúlt egy esztendőben az agg közéleti személyiségek­nek még meghalniuk sem volt érdemes, his—n nekro­lógjuk nem jelenhetett meg DZSIDDA A jelek szerint a mekkaf nagymecset egy részét még szombatra virradóra is a tá­madók tartják a kezükben. Diplomáciai források sze­rint még mindig a támadók, muzulmán szekták tagjai tartózkodnak a mecset má­sodik emeletén. A biztonsági erők elővigyázatossága miatt húzódik a mecset megtisztí­tása: a jelentések szerint így is sok a halott és meg­sérült a mecset külső fala is. BOGOTA 90 másodpercig tartó föld­rengéssorozat rázta meg Ko­lumbia nyugati részét. Az első jelentések szerint a Richter-skála szerint 6—7-es erősségű földrengés mintegy hatvan ember halálát okoz­ta, a sebesültek számát há­romszázra becsülik. TORINÓ Szombaton reggel pokolgép robbant a torinói csendőr­kaszárnya előtt, ahol rövide­sen megkezdődik a „vörös brigádok” elnevezésű terror­szervezet letartóztatott tag­jainak pere. A robbanás csak kisebb károkat okozott. BELGRAD Jugoszlávia árvíz sújtotta köztársaságaiban és Koszovo autonóm tartományában megkezdődött az elemi csa­pás okozta károk felmérése. Az eddigi jelentésekből ki­tűnik, hogy a halálos áldo­zatok száma 20 fölé emel­kedett, s óriási anyagi érté­kek semmisültek meg. Szerbiában 168 városban és községben összesen 4535 lakóház került víz alá, s ezekből 650 összedőlt, 34 000 hektár művelt területet mo­sott el az ár. Több mint 100 iparvállalat nem üzemel. Leszakadt vagy használha­tatlanná vált 213 kisebb- nagyobb híd. Milliárdos ká­rok keletkeztek az út- és vasúthálózatban, villany-, telefon- és vízvezetékekben, s más gazdasági létesítmé­nyekben. Makedóniában 120 várost és falut sújtott a természeti csapás. a Timesban. Különösen hí­res volt még az' újság leve­lezési rovata — G. B. Shaw például 52 évig írt rendsze­resen a szerkesztőségbe. A Times befolyása, politi­kai súlya még akkor is leta­gadhatatlan, ha példányszá­ma a milliós brit bulvárla­pokhoz képest elenyésző. (Az átlagos kiadványszám 300— 350 ezer volt — igaz, hogy a vasárnapi Sunday Timesé már majdnem másfél millió.) Ez a társadalmi presztízs ma­gyarázza, hogy a Times vé­gül is elkerülte a véget. A viták több hónapos, késhe­gyig menő alkudozás után egyelőre lezárultak. A meg­állapodáshoz vezető kompro­misszumot általában úgy, ér­tékelik, hogy megkötéséhez a laptulajdonosoknak kellett többet engedniük. Megálla­podtak a munkaügyi .viták intézésének módjáról és egy kisebb mértékű létszám- csökkentésről is, de ez ala­csonyabb, mint a Thomson- konszern eredeti előirányza­ta. (Minden elbocsájtott dol­gozó elhelyezéséről is gon­doskodtak.) Az egyéves ki­esés mellesleg körülbelül 60 millió dolláros kárt jelent a kiadónak; ráadásul a szak- szervezetek a dolgozók fize­tésének nagyarányú — 40—50 százalékos — emelését is el­érték. Ugyanakkor a legfon­tosabb ellentét, a nyomda- technika modernizálásának kérdése most sem tisztázó­dott véglegesen — e témá­ban további tárgyalások vár­hatók. Persze, a hű angol olvasó­kat ezek a dolgok nem ér­deklik igazán. Örülnek, hogy a legrégibb angol napilapot ismét szokásuk szerint la­pozgathatják a reggellzőasz- tal mellett. Szegő Gábor i 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents