Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-23 / 274. szám

*•■■!■ ■SB«M**«**9*******P| Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk Pretoria „küldetése” KÜLÖNÖS ELLENTMONDÁS: miközben London­ban, a Lancaster House-ban a zimbabwe-rhodesiai hazafias erők, a Muzorewa püspök vezette (a fajvé­dőkkel lepaktáló) kormány és a brit kabinet képvise­lői valamiféle tűzszüneti egyezményt törekszenek el­érni, rhodesiai felségjelű vadászbombázók több hul­lámban támadják a szomszédos Zambia területét. S ami még súlyosabbá teszi a helyzetet: ezúttal nem el­sősorban a menekülttáborokra hullottak a bombák, hanem Zambia létfontosságú útjait, vasútvonalát rombolták. Kivéve egy vasútvonalat — ez köti össze Zambiát a dél-afrikai kikötőkkel. Nem a bombacélzó berende­zés hibájából történt ez, hanem egy nagyon is céltu­datos politikai meggondolás nyomán. Zambiát most, hogy a rhodesiai események az elvi megállapodással fordulóponthoz érkeztek, a fajüldöző dél-afrikai és rhodesiai rezsim katonai nyomással, gazdasági zsaro­lással kívánja leválasztani a szövetségesről, a Zimbab­we Hazafias Frontról. Ezekre a bombákkal, fenyegető nyilatkozatokkal közvetített figyelmeztetésekre vála­szolt Kaunda zambiai elnök az ország katonai mozgó­sításának bejelentésével. Kaunda egyszersmind ismé­telten hitet tett a hazafias fronttal való szolid;',ritás mellett, jelezve, hogy nem hajlandó engedni Salisbury és Pretoria zsarolásának. AMI A ZSAROLÁS ESZKÖZEIT ILLETI, a fajvé­dők előre kidolgozott terv alapján cselekedtek. Első lépésben a menekülttáborokat támadták, majd a rho­desiai vadászgépek, helikopterek ágyúi a zambiai had­sereg objektumait lőtték, s utolsó fázisként szétbom­bázták a Tan-Zam vasútvonalat, amelyen át a zambiai exportbevételek 90 százalékát adó rezet szállították az indiai-óceáni kikötőkbe. A salisbury-i ultimátum rögtön ezután következett: csak akkor engedik Zam­bia felé áthaladni az élelmiszerellátás szempontjából létfontosságú vasúti kocsikat, s a tenger felé a réz­szállítmányokat, ha Kaunda elnök úgymond felhagy Joshua Nkomo (a hazafias front egyik társelnöke) és felszabadító mozgalmának a támogatásával, felszá­molja a hazafiak zambiai bázisait. A ZIMBABWEI-RHODESIAI HELYZET változása mindinkább a színre kényszeríti, egyértelmű hitval­lásra készteti az afrikai haladó felszabadítási mozgal­mak kérlelhetetlen ellenfelét, Dél-Afrikát. Nyilván­valóan kényes helyzetbe hozta a pártatlan közvetítő szerepében tetszelgő tory kormányt a dél-afrikai mi­niszterelnök minapi nyilatkozata, miszerint Pretoria továbbra is számít Anglia aktív támogatására a „nem- kívánatos rhodesiai fordulat elkerülésére”. Gromiko bonni tárgyalásai Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter megkezdte tár­gyalásait Bonnban. A képen vendéglátójával, Hans-Diet- rieh Genscher nyugatnémet külügyminiszterrel folytat megbeszélést. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Két alkalommal tárgyalt csütörtökön Bonnban And­rej Gromiko szovjet külügy­miniszter nyugatnémet kol­légájával, Hans-Dietrich Genscherrel. A találkozó lég­körét tárgyilagosnak és nyíltnak minősítették. Az európai enyhülés és a leszerelés kérdéseiről foly­tatott eszmecsere során — mint szovjet részről közölték — Gromiko részletesen ele­mezte, hogy milyen kedve­zőtlen következményekkel járhat a kontinens politikai légkörére a NATO decem­berre várható határozata amerikai közép-hatótávol­ságú rakéták európai állo- másoztatásáról. Egyben fel­hívta a nyugatnémet veze­tők figyelmét azokra a szov­jet kezdeményezésekre is, amelyeket Leonyid Brezs- nyev ismertetett október elején. Nyugatnémet rész­ről elsősorban azt -hangsú­lyozták, hogy a NATO — bonni kezdeményezésre — részletes tárgyalási javasla­tot terjeszt a szocialista or­Sorompó — résekkel Jólesik megemlékezni — az általános fegyverkezési verseny, a rendkívül nehéz leszerelési tárgyalások köze­pette — egy olyan megálla­podásról, amely már létre­jött és igazolta önmagát. Tíz évvel ezelőtt lépett érvény- be a nukleáris fegyverek el­terjedését megakadályozó szerződés, népszerűén szólva az atomsorompó. Az atom­fegyverrel rendelkező alá­író hatalmak vállalták, hogy nem adnak át senkinek e veszedelmes fegyverből, a többi csatlakozó pedig nem kéri és nem gyártja. Ez­zel elvileg valóban leenged­ték a sorompót. Virágzó üzlet Azóta 113 állam csatlako­zott a szerződéshez, így a kezdeményező Szovjetunió, valamint az Egyesült Álla­mok és Nagy-Britannia, akiknek már van atomfegy­verük. s egy sor fejlett ipari állam, az NSZK, Japán, Olaszország, amelyeknek tudományos felkészültsége és gazdasági adottsága meg­lenne a gyártáshoz. Többek közülük nemzetközi fórumo­kon ' rendszeresen hangsú­lyozzák: nem is kívánnak atomhatalommá válni. Nem igazolódtak az aggodalmak, hogy e korlátozás miatt a nem atomhatalmak hátrá­nyos helyzetbe kerülnek a nukleáris energia felhaszná­lása, az új technológiai ered­mények alkalmazása tekin­tetében. Világszerte gyor­san szaporodnak az atom­erőművek. exportjuk virágzó üzletággá lett és az NSZK például — az egyik aláíró nem atomhatalom —, óriási összegekért szállít kész erő­műveket Brazíliának. Npniiicfiff, ff CJCOU *Uf] 1919. november 23., péntek ­De éppen itt van — az atomerőművek elterjedése körül — az egyik nem meg­oldott probléma. Az áram­forrásul szolgáló reaktorok bizonyos fajtájának mellék- terméke a plutónium. Már­pedig ez az atombomba alapanyaga lehet. Elméleti­leg tehát az az állam, ahol ilyen erőművek dolgoznak, nukleáris fegyverhez jut­hat. Ilyenformán nemcsak az okoz gondot, hogy két tényleges atomhatalom, Franciaország és Kína máig sem csatlakozott a szerző­déshez, jó néhány „küszöb­állam” is kívül tartja magát e megállapodás keretein. Ilyen a Dél-afrikai Köztár­saság, Izrael, Egyiptom, In­dia, Pakisztán. (Dél-Afrika valószínűleg már át is lépte a veszélyes küszöböt,) Jobb ellenőrzést! Elengedhetetlen feladat tehát „befoltozni a lyuka­kat” az atomsorompó szer­ződésen, rávenni a kívülálló­kat a csatlakozásra. Egyetér­tenek az aláírók abban is, hogy tökéletesíteni kell az ellenőrzés módszereit: még inkább elzárni az utat az atomfegyverek áramlása előtt, s hatékonyabban fel­ügyelni az üzletet és az ex­portot. Csökkenteni a kísér­tés lehetőségeit, hogy vala­mely állam, amely békés célú reaktorokat vásárol — fegyvergyártással próbál­kozzék. A tudomány már megtalálta az ellenőrzés ha­tékony módszereit, csak • alkalmazni kell. Nemzetközi előírások sza­bályozzák a sugárzó anyag szállításának módozatait is. Valamely terrorista csoport ugyanis arra az elhatározás­ra juthat, hogy elrabol egy adag plutóniumot, s ezzel zsarol egy-egy kormányt vagy akár államcsoportot. Nem kell feltétlenül atom­bombát gyártaniuk a terro­ristáknak: néhány száz gramm plutóniumból köny- nyen készíthető igen veszé­lyes sugárzó fegyver. Elen­gedhetetlen tehát — ezt kö­vetelte nemrég a Szovjet­unió — a szállítási előírások szigorítása. A londoni klub Mindenképpen növeli az atomfegyver elterjedésének veszélyét az a törekvés, hogy az atomerőművek tulajdono­sai maguk állítsák elő ter­mészetes uránból a fűtő­anyagot: a dúsított uránt és a plutóniumot. A más — nem plutóniumtermelő — reaktorok kifejlesztése és elterjesztése mellett ezt a kérdést meg lehetne oldani nemzetközi ellenőrzés alatt álló dúsító üzemek fölállítá­sával. Ezek a központok ga­rantálnák a nem atomhatal­mak ellátását, csökkentenék az atomfegyver elterjedésé­vel kapcsolatos aggodalma­kat és lehetőségeket, még a sugárzó hulladék őrzésére is könnyebben lehetne így nemzetközi jellegű megoldást találni. „Londoni klub” — ez a. neve a fejlett atomiparral rendelkező országok rend­szeresen összeülő együttesé­nek. A nemzetközi életben ritka egyöntetűséggel tár­gyalnak és határoznak itt. Nemrég úgy döntöttek pél­dául, hogy csak annak adnak el reaktort, aki aláveti ma­gát a semleges nemzetközi ellenőrzések. E „klub” mun­kája és általában az atom- sorompó-szerződés tíz esz­tendeje mutatja, hogy lehet­séges az együttműködés olyan kényes kérdésekben is, mint a nukleáris tech­nológia. Teljes megoldást természetesen — piint a fegyverzetkorlátozás más kérdéseben is — az általános politikai enyhülés hozhat csak. (KS) szágok elé. Erről az új ra­kétafegyverekkel kapcsola­tos döntéssel párhuzamosan határoznak decemberben Brüsszelben. A bilaterális kapcsolatok­ról szólva a két külügymi­niszter egyetértett abban, hogy a Szovjetunió és az NSZK viszonya az 1970-es moszkvai szerződés aláírá­sa óta kedvezően alakul, és mindkét fél készségét fejez­te ki e kapcsolatok további fejlesztésére, s még nyitott kérdések érdemi megvitatá­sára. Gromiko a nap folyamán udvariassági látogatást tett Karl Carstens nyugatnémet köztársasági elnöknél. Tuniszi arab csúcs Csütörtökön Tuniszban az arab csúcsértekezleten Szár- kisz libanoni elnök egyez­ségre jutott a fontosabb arab országok' vezetőivel ab­ban, hogy a palesztin ellen-- állók továbbra is Dél-Liba- nonban tartózkodhatnak — közölte a libanoni küldött­ség szóvivője. A libanoni forrás szerint a palesztinok cserébe vál­lalják, hogy nem indítanak közvetlen támadásokat Iz­rael ellen dél-libanoni terü­letekről. Az egyezségről szóló libanoni közlést egye­lőre nem erősítették meg semmilyen hivatalos formá­ban. Borúlátás a túszdrámában Katonai lépést határoz a Carter-kormány? WASHINGTON Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: Csütörtökön Washington­ba érkezett a teheráni ame­rikai nagykövetségről sza­badon engedett tizenhárom túsz — nők és a nagykövet­ség őrszemélyzetének fekete tagjai. A csoportot — az eredeti tervekkel ellentétben — nem Carter elnök, ha­nem Vance külügyminiszter üdvözölte az Andrews légi- támaszponton. A hivatalos magyarázat szerint Carter úgy döntött, hogy a még fogságban levő 49 túsz kér­désére összpontosít a Camp David-i elnöki birtokon, ahol a héten tartózkodik. Cyrus Vance néhány mon­datos üdvözlő beszédében ugyancsak arról beszélt, hogy a még fogságban levő túszok biztonsága a legfon­tosabb cél. — Az Egyesült Államok minden lehetőséget fel kíván használni a hely­zet megoldására — fogal­mazott óvatosan a külügy­miniszter. Figyelemre méltó, hogy a szabadon engedett csoport tagjai ezúttal sem találkoz­hattak, beszélhettek a saj­tóval. A kormány álláspont­ja szerint azért, mert nem is akarnak, illetve mert megviselte idegállapotukat a fogság. Azt sem kívánják, hogy a nyilatkozataikkal ve­szélyeztessék még fogságban levő társaikat. A csütörtöki amerikai sajtó általában borúlátóan ítéli meg a helyzet alakulá­sát, s növekszik az aggoda­lom, hogy a Carter-kormány végül is valamilyenfajta ka­tonai lépésre határozza el magát. Korábbi jelentésekkel el­lentétben a volt iráni sah aligha hagyja el a közeli napokban New Yorkot. A csütörtöki értesülések sze­rint a héten befejezik su­gárkezelését, de a jövő hét­re újabb epeműtétet ter­veznek rajta. TEHERÁN Ahmad Madani ellenten­gernagy, az iráni haditenge­részet főparancsnoka csü­törtökön közölte: a haditen­gerészet az amerikai nagy- követség november 4-i el­foglalása óta teljes készült­ségben van. A Reuter hír- ügynökséggel folytatott te­lefonbeszélgetésben „hábo­rús gesztusnak” minősítette az amerikai kormánynak azt „Fatva” a mekkai mecset megszállás ellen KUVAIT A Szaúd-Arábiából érkező hírek szerint továbbra is fe­szülj a helyzet Mekkában, ahol fegyveres személyek egy csoportja elfoglalta a legfőbb iszlám szentélyt, a nagymecsetet. A szaúd-ará- biai karhatalmi erők több akciót hajtottak végre a fegyveresek által fogva tar­tott túszok kiszabadítására, és a mecset nagyobb része újra a hatóság kezére ke­rült. Jelentések szerint a karhatalom közbelépése ál­dozatokkal járt. A mecset­foglalók egy részét letartóz­tatták, a többiek pedig el­rejtőztek a mecset felső emeletein. A kuvaiti Al-Szijasza cí­mű lapnak adott nyilatkoza­tában Szaúd al-Fejszal szaúd-arábiai külügyminisz­ter kijelentette, hogy Mek­kában a hatóságok „urai a helyzetnek”. A miniszter cá­folta az egyiptomi sajtó és a nyugati hírügynökségek azon állításait, amelyek sze­rint irániak is részt vettek a mecset elfoglalásában. JIDDA Mohammed Abdu Jamani szaúd-arábiai tájékoztatási miniszter csütörtökön dél­ben annak a reményének adott hangot, hogy néhány órán belül kiűzik az utolsó fegyverest is a nagymecset- bőL A fegyveresek többségét letartóztatták. Mint a mi­niszter elmondta, többségük szaúd-arábiai, és közülük csupán néhány a más nem­zetiségű. Szaúd al-Fejszal külügy­miniszter úgy nyilatkozott, hogy a támadóknak „nem voltak politikai indítékaik”, és „nem álltak kapcsolatban egyetlen külföldi országgal sem.” A külügyminiszter sze­rint nem először történik, hogy fanatikus iszlám ele­mek a „hidzsra” kezdetekor hasonló szélsőséges lépések­re vállalkoznak. Az iszlám világ szerdán ünnepelte időszámítása 1400. esztendejének kezdetét: ezen a napon a „hidzsra” (kivo­nulás) utáni 1400. év köszönt a mohamedánok százmilliói­ra. Szaúd al-Fejszal herceg, külügyminiszter kétszázra becsülte a mecset megszál­lóinak számát. A szaúdi kor­mány „fatvát” — vallási utasítást — kapott az iszlám vezetőktől, akik a túszszedő­ket „eretnekeknek” nyilvá­nították, s ezzel lehetővé tették, hogy a kormánycsa­patok fegyverüket használ­hassák ellenük. Egyébként szigorúan tilos lőfegyverek tartása és használata a mek­kai nagymecset körzetében. a döntését, hogy hajókat küld a Fülöp-szigetekről a már Irán közelében levő amerikai tengerészeti egy­ségek megerősítésére, . de •hozzátette: nem hiszi, hogy az Egyesült Államok katonai támadást indítana Irán el­len. A teheráni rádió közlése szerint a haditengerészeten kívül a shirazi légitámasz­ponton is teljes a készültség egy esetleges amerikai kato­nai beavatkozással szemben. Teheránban közben a nagykövetséget megszálló diákok szóvivője megismé­telte a fenyegetést, hogy amerikai támadás esetén az összes túszt kivégzik. Kö­zölte azt is. hogy elenged­tek öt nem amerikai túszt: két fülöp-szigetit, egy dél­koreait, egy bangladesit és egy pakisztánit. Abol Hasszán Baniszadr külügyminiszter sajtóérte­kezletén kijelentette: „az iráni nép az utolsó csepp vé­réig harcolni fog”,, ha az amerikai kormány katonai­lag beavatkozik. Megerősí­tette, hogy mindegyik túszt kémkedéssel gyanúsítják, de nem fog: perbe őket ab­ban az esetben, ha az Egye­sült Államok visszajuttatja a sahot Iránba. BERLIN A Szakszervezeti Világszö­vetség irodájának Berlinben megtartott 21. ülése 1980 őszére Moszkvába összehívta az SZVSZ főtanácsának — a világszövetség legmaga­sabb rangú választott testü­letének — következő ütését, amit márciusban megelőz az iroda 22. ülése. A csütörtö­kön véget ért háromnapos berlini tanácskozás — ame­lyen Gáspár Sándor, az SZVSZ elnöke, a SZOT fő­titkára elnökölt — záróülé­sén határozatban fejezte ki szolidaritását a dolgozóknak és szakszervezeteiknek a vi­lág különböző pontjain a bé­kéért, a szabadságért, a tár­sadalmi haladásért, a nemze­ti függetlenségért, a jólétért, jogaik védelméért vívott küzdelmei iránt. PEKING Kínában első ízben hoztak nyilvánosságra hivatalos adatokat az 1976. július 28- án az észak-kínai Tangsan várost sújtó hatalmas erejű földrengés áldozatairól. A kínai szeizmológiai társaság alakuló kongresszusán Tali- benben bejelentették, hogy a tangsani földrengés követ­keztében 242 000 ember éle­tét vesztette, 164 000 pedig súlyosan megsebesült. Ezek a még mindig ideiglenesnek minősített adatok arra á há­romszögre vonatkoznak, amelyet Tangsan, Peking és Tiencsin zár be. MADRID Hivatalosan meg nem erő«' sített hírek szerint a spa­nyol rendőrségnek sikerült azonosítani Javier Ruperez elrablóit. A politikust, a Demokra-’ tikus Centmm Unió nem­zetközi kapcsolatokkal fog­lalkozó titkárát, november 11-én rabolta el az ETA ne­vű baszk terrorszervezet egyik osztaga. Sajtóértesülé- gek szerint a rendőrség megállapította, hogy Rupe­rez elrablását Jose Miguel Munoa Echaniz, az ETA po­litikai-katonai szárnyának egyik ismert tagja irányí­totta. Jó néhány gyanúsítot­tat állítólag már le is tai’J- tóztattak. MOSZKVA Csütörtökön nlenáris ülést Szovjetunió és Népköztársaság küldöttsége. Moszkvában tartott a a Kínai kormány-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents