Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-22 / 273. szám
\ I Dlngyok, kicsik, kisebbek... Tiszanánán Ök az elsők, a kisebbek, még kisebbek, legkisebbek. Akikre talán leginkább odafigyelünk. így érzi ezt Vargáné Dávid Mária gyógypedagógus logopédus is, aki mostanában megyeszerte játszadozik — komolyan a kicsinyekkel. Arra kíváncsi: mennyire iskolaérettek az óvodások. Tiszanánán sikerült összetalálkozni vele, és ez a „sikerült” valóban a sikert jelenti, mert örömmel mondta: súlyos beszédhil.j, beszédfejlődésben elmaradott vagy egyéb, magatartásban, beilleszkedésben problémás gyerekkel úgyszólván nem is találkozott. Ha mégis akad logopédusra szoruló gyerek, annak — lakóhelye függvényében — Egerben és Heves nagyközségben van alkalma gyógyulni, tanulni. (Első képünk: Vargáné Dávid Mária az ovisokkal.). Rajzórán az iskolában. Felvételünk részlet a tiszaná- nai VII. a-ból, a Kivés Erzsébet tanárnő irányította rajzórán, Az itt készült „művek” talán majd később lesznek érdekesek, itt azonban rpi most arra figyeltünk fel, hogy Németh Ágnes magával hozta az iskolába kistestvérét, a hároméves Robikát is. (Második kép.). Fizika, Parragi Imre tanár úrral. Ez meg a VII. b. Kérdés: mennyi a feszültség és az áramerő?... (Harmadik képünk.). (Fotó: Perl Márton) Néptáncosok, képzőművészek és amatőr színjátszók Készülődés az országos értekezletre A Kulturális Minisztérium és a Népművelési Intézet az amatőr művészeti mozgalom egyes ágazatainak helyzetét és a továbbfejlődés útját széles körű társadalmi vita alánján határozza meg, A kétnapos országos értekezletre 1980. januárjában kerül sor, s ott alakítják majd meg a színjátszás, a képzőművészet. valamint a néptánc szakterületeinek testületét is. Ez hasonlít majd a KÓTA-hoz. a Kórusok Országos Tanácsához. Ezt megelőzően a megyékben összehívják a szakembereket és az amatőr művészeket, hogy megbeszéljék a £h,4imüsM 1979. november ZZ., osütörtök mozgalom helyzetét, s jövőjét. Megyénként- megválasztják az országos értekezletre a küldötteket. Szerdán Egerben a Megyei Művelődési Központban ültek össze először, mikoris néptáncosok és néptáncoktatók — mintegy félszázan — vitatták meg hogyan s miként áll ez a művészeti ág szűkebb pátriánkban, s mik a fejlődés lehetőségei. A következő tanácskozásra, a megyei amatőr képzőművészeti fórumra november 24-én kerül sor szintén az egri Megyei Művelődési Központban. Az amatőr színjátszók parlamentjét a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban rendezik meg december 1-én és 2-án, ahol megyénk amatőr színjátszói bemutatót is tartanak műsoraikból, # ... ........ K itüntetett muzsikusok Tíz év a Fehér Szarvasban Ök ketten — a muzsika áhítatában (Fotó: Perl Márton) Zö kicsi Ili! 2 a Bervában Szokatlan látvány: öldcsillagos zászlót lenget a szél az egri Finomszerei vénygyár kapuja előtt. A szabadtéri de a fedett, tárlatok bemutatására is alkalmas térségét a fotósok után most a lelkes bervai eszperantisták is felfedezték, s itt mutatják be Zamenhof lengyel orvos, a legelterjedtebb mesterséges nyelv megalkotója születésének 120-ik évfordulója alkalmából rendezett kiállítást. Hívogató zene invitálja a műszakból kilépőket, sokan hasznosítják is az autóbuszok indulásáig lévő pár percet, s érdeklődéssel szemlélik a tablók látnivalóit. Megtudjuk. hogy olyan híres emberek mint Tolsztoj, Kilián György, vagy Karinthy Frigyes is beszélt eszperantóul, de napjaink ismert személyiségei mint Lehoczku Zsuzsa, Sugár András vagy éó- pen anyanyelvűnk ékesszólója, az egri születésű Banffy György színművész is a mozgalom híve. Folyóiratok, köztük a magyar kiadású Világ és Nyelv című magazin, képek az eszperantó világkongresszusokról, s a bén ái csoport életének fényképei szemléltetik, hogy határon innen, s országhatárokon túl sok pártolója van a nemes törekvésnek. — Nincs ideje? — kérdez egy felirat a plakátról. A segítséget is azonnal megadja: akinek időbeosztása nem engedi meg, hogy nyelvtanfolyamra járjon, a programozott levelező oktatásba bármikor bekapcsolódhat, s az előrehaladás ütemét a tanulásban mindenki egyénileg határozza meg, feladatlapok segítségével gyakorolhatja e könnyű nyelvet. A Zamenhof emlékhét zá- róeseménye"ként december 8- án a bervad eszperantó csoport emlékülésre hívja meg megyénk eszperantó köreit. Simon Imre „Borzalmasan szeretek orgonáim. Adjatok nekem egy olyan várost, ahol orgona van!” — kérlelte a muzsikus a kiközvetítő iroda munkatársát. „Tessék, itt van Eger; talán egy évig is kibírod ott” — hangzott a válasz. Ennek pontosan tíz éve. Azóta Kovács Péter és a hozzácsatlakozott Csámpai Károly zenéjükkel meghódították a várost. Nincs is talán olyan fiatal, vagy akár idősebb egri, aki ne hallgatná szívesen őket. Ám zenéjük közkedvelt a városon kívül is, mi több határainkon túl sem ismeretlenek ők, hiszen a Vadásztanyában .— a Park Szálló alatt — nincs olyan nap, hogy ne fordulna meg egy-egy külföldi csoport. . A két zenész ebben az évben megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Ezzel pedig nem sok vendéglátó- iparban dolgozó muzsikus dicsekedhet. ★ A boltíves vendéglőben még nincs igazán esti forgalom. A muzsikusok szokásos — „fellépés előtti” — próbájukat tartják. — Mindennap gyakorolunk — mondja az ősz Kovács Péter, aki ellentétben haja színével, még igencsak fiatal. Talán a bicikli teszi mozgékonnyá, ugyanis vasárnaponként felpattan verseny kerék párjára és végigkerekezik a városon. — A sport csak kiegészítő, amolyan lábtechnikát fejlesztő. A konzervatóriumban orgona-zeneszerzés szakot végeztem, és , jó öreg orgonatanárom — Gergely Ferenc — mondta hajdanán, hogy a kerékpározás lazítja a bokát, s könnyebb az orgona lábpedálját kezelni. — Hogyan talál egymásra két muzsikus? — Véletlenül. Egy isasze- gi lagziban találkoztunk először — veszi át a szót Károly. — Péter akkoriban már felhagyott a zenetanárkodással s elszegődött a vendéglátóiparba zongorázni. Én prímás voltam Pécelen, amikor megkeresett, hogy szerződjünk Egerbe. Azért ide, mert szerinte itt a székes- egyházban van az ország egyik legszebb orgonája. — Akkor még hárman játszottunk együtt, amolyan sramlistílusban. Ma is pontosan emlékszem a Fehér Szarvas nyitására — folytatja a harmonikás. — 19R9.' szeptember 12-én kezdtünk itt, s egy rövid megszakítással, mikoris az Unicornisban játszottunk, egyfolytában a Vadásztanya vendégeit szórakoztatjuk. A vendégkönyvben tía év röpke krónikája. Cirillbe- tűs köszönősorok, olasz, francia, angol üdvözletek a jő hangulatért. Megtalálhatók itt költők, mint például Juhász Ferenc, vagy Pilinszky János aláírása is. ★ l — További terveik? — Először is szeretnénk- ezentúl is kedvenceinkkel foglalkozni — válaszol Péter. — így például Bach}» Mozart, Beethoven, Chopin,i Verdi vagy Rossini darab-j jait adaptálni. Közérthetőén^ egyszerűen. A jól sikerült gyermekévi koncertünkön felbuzdulva tervünk az, hogy további hangversenyeken lé«, pünk fel. És mi is lehet egy zenész álma: egy lemez... A vendégkönyvből idézvej „Ezzel a zenekarral együltö- ben be lehet utazni a földet' az egész világot. A Zene Vir lágát is!" És a sláger: „Dalolj csali jó harmonikám... ” Józsa Péter KISS BENEDEK: Korong Matyi ölma Mese Kovács Margit kerámiáira 8. Már ott is voltak. Iszonyú gyötrelem barázdái vájták az Eget Verő Fájdalom arcát. Talpig fekete gyászruhában ült, teste a kínoktól jobbra billent, kezeit ölében összekulcsolta. Vállkendője ráncaiból mintha egy dőlőfélben levő világfát látott volna a mellén kirajzolódni Matyi. — Utam erre hozott, Fájdalmak anyja! Nekem még hallgatnom is sok e kínokat, milyen szörnyű lehet hát viselni! Miért ez az emberfölötti gyötrelem, ki kárhoztatta erre a sorsra? Nem se- gíthenék-e valamiben? — Jaj, szép fiam, hogy is mondjam el az én gyászsorsomat, s hogyan segíthetnél te rajtam, mikor én téged is gyászollak már? Gyászolom az egész emberiséget, gyászolok minden embert! Mert volt nekem hét szép lányom, napsugár-szeműek, holdfény-hajúak, s mind oda, mind oda már! Ó, világszép lányaim, napsugár- szeműek, holdfény-hajúak! A Világrontó Banya sárkány ragadta el őket, sorba! — Hét szép lányodat? Csak nem a Hétfő, Kedd, Szerda... — Jaj, édes fiam, jaj ne is mond a nevüket tovább, ne szaggasd te is a sebeimet! Jaj-jaj, világszép lányaim! Jaj!... S az Eget Verő Fájdalom újra gyászába merült, több szót nem lehetett, s nem volt érdemes váltani véle. Matyi szívét azonban csak megacélozta, amit látott-hallott. — Megkerül még hét szép lánya, anyó! — kiáltotta oda, már továbbröpülve, bár inkább csak magának, mert maga sem törődött vele nagy megindultságában, hallják-e, nem-e. Azt érezte csak, hogy iszonyú düh és elszántság feszíti tagjait a sárkány' ellen, a gonoszság ellen, a Banya eilen. Nem került már sok időbe, s elérték a Világűr-Korona Szigetét, mely magasan lebegett a Világűr-Öceán felszínén. Korona formája volt, olyan, mint bármelyik mindennapi királyé — innen is kapta a nevét —, s az egész sziget kerülete alig volt nagyobb Matyiék otthoni nagy kerek ebédlőasztaláénál. Lebegett-ringott kecsesen és tündökölve fényességében a Világűr- Óceán felszínén, mint egy díszes bolya, mely a földi vizekben a hajók útjait jelzi. Peremén egy furcsa angyal ült, kezében horgászbottal. Lábát a Világűr- Óceánba lógatta, s lába körül halacskák úszkáltak, vízinövények lengedeztek. Mint Matyi hamarosan megtudta, ezek mind csillagok voltak meg csillagködök, amin nem győzött eleget csodálkozni. S azon persze szintén, hogy a furcsa horgász: maga a Csillagok Horgásza! Mikora Csillagok Horgásza megtudta, mi céllal is jutott odáig Matyi, horgászbotját, melyen napsugár-zsinór végén csillogott egy kis gyémánthorog, magasba emelte, s maga mellé tette. — Hát, szegény fiú, rajtad csak a Csücsörítő halacska segíthet — mondta mélabúval. Különben is egész ábrázata olyan volt, mintha vadkörtén élne. — Én odaadom neked a botomat: ha a Csücsörítő halacskát ki tudod horgászni, utad sikerrel járhat. És ha már eddig eljutottál, miért ne sikerülne ez is? Azzal a Csillagok horgásza botját Matyi kezébe adta. Gondolkozott ám Matyi erősen, most aztán mit s hogyan? jAnnyi a lábánál a hal, mint' égen a csillag — mint ahogyan a csillagok is voltak valóban azok a halacskák. Legelőbb is megfente a gyé- mánthorgot madara vasfüvével, de ahogy közben madarára nézett, s az meg rá vissza, mégiscsak más-egyebet gondolt. Leszerelte a gyémánthorgot a napsugár végéről, s a madár már nyújtotta is neki a lábát, kösse csak arra a sugarat nyugodtan! Madarát lógatta hát le a napsugár-zsinór végén a Világűr-Óceánba, az meg úszva repült, repülve úszott a kékselyem űrben halacskától halacskáig. Hol föntebb szállt, hol lentebb ereszkedett a kékselyem levegő-égben, lassan már megkerülve a kis Korona Szigetet, Matyi meg a Sziget peremén karéjozva követte útját, kezében a bottal. Egy halacska, elszökdösve, folyton kitért a madár elől, szinte bújócskát játszott véle. Végül már csak őt hajtotta a madár, míg csak csőrébe nem sikerült kapnia. Matyi meg húzta, húzta be a napsugár-zsinórt. Végre a szigeten voltak pihegve mind a ketten, s a csodálatosan csillámló, kerekded halacska valóban csücsörített. Matyi kivette a madár csőréből, s ahogy tenyerébe fogta, ahogy tenyerével sikamlós hátán végigsimított: azon pillanatban egy gyönyörűséges leány lett belőle. — Ne ijedj meg, Matyi, örülök, hogy hozzám találtál — mondta, lányként is kissé csücsörítve. — Én a szépség csillaga vagyok. a Vénusz. Nézd, nekem is van madaram, itt fészkel a szoknyámra pingált lombok között. A madár rokonommá tesz téged, ne haragudj hát, hogy egy kis bújósdit játszottam veled. Utadnak végállomása ez itt. fölfelé. Mert tudd meg: a sárkányt csak a napba öltözötten, a napból tépett lándzsával, de a földön győzheted le. Fogd ezt a korsót. Jó apámtól. Nap- Nagyúrtól számodra hoztam. Térj vissza a földre, vidd a korsómat, s amire szükséged van a viadalhoz, azt benne mind megtalálod. Jó szerencsét, Matyi, s a Szeretet, Értelem, Hűség és Kitartás Kovács Margit: Áttört korsós lány (Mészáros András fotója — KS) Tornyai mellett rólam se feledkezz meg: én a szépség csillaga vagyok, a Vénusz, i te távoli rokonod, és ha csak rám gondolsz is tiszta szú - vei, megelevenedek benne L S ami több: akkor másbrri is megtalálsz! Jó szerencse^ jó utat! Azzal a gyönyörűség's leány újból halacskává változott, csücsörített Matyi tenyerében, aki boldogan simogatta meg még egys/' t sikamlós hátát, majd óval j- san visszaengedte a Világűr- Óceánba. — Szerencsés ember vagy te, irigyellek egy kicsit — mondta neki a Csillagok Horgásza, most is csak fancsali képpel. Miután botját visszakapta, lógatta lábát és napsugár-zsinórját ismét az űrbe. — Ha tehetném, szívesen veled mennék a Földre: érdekesebb élet lehel arrafelé! — mondta még. és kiemelt egy halacskát. Akik a földön meg éppen égra néztek, azt mondták: — Nicsak! Hullócsillag! (Folytatjuk) 4 t 4 K
